A BCsE az űrben járt avagy az Űrbatyu hihetetlen kalandjai

Szerző: Bakonyi Csillagászati Egyesület

Hosszú hónapok előkészülete s rengeteg várakozás után köszöntött ránk 2019. július 20-a, a Holdra szállás 50. évfordulója. A történelmi pillanatról valószínűleg az egész világ megemlékezett, s nekünk már tavaly eszünkbe ötlött egy igen egyedi ötlet: a Bakonyi Csillagászati Egyesület egyetlenként az országban úgy állít emléket az eseménynek, hogy egy magas-légköri ballont bocsát fel Ajkáról. Illetve, hogy a lehető legtöbb mozzanatba a nagyközönséget is bevontuk…

Először is az alkalomra ismét meghirdettünk egy – ezúttal – országos rajzpályázatot, melynek témája a küldetés logójának megtervezése volt – az Apollo-küldetésekhez hasonlóan. Körülbelül 130 darab rajzot kaptunk hazánk minden szegletéből. Ebből 33-at választottunk ki, és közönségszavazásra bocsátottuk őket azzal, hogy a legtöbb lájkot kapott rajz lesz a közönségdíjas. Illetve ezekből a rajzokból választottunk ki két különdíjast és három dobogós helyezettet. A fődíj ezúttal az volt, hogy az első helyen lévő rajzának másolata a „doboz” külső borításán fog felrepülni az „űrbe”. Természetesen ennek a „doboznak” nevet is kellett adni. Egyesületünk tagjai több ötlettel is előálltak, s ezek közül lehetett a honlapunkon kiválasztani a nevet. A legtöbb szavazatot Veisz András javaslata nyerte, így kereszteltük el az egységet a humoros „Űrbatyu” névre.

Az Űrbatyuhoz azonban egy pilóta is dukál, aki egy LEGO űrhajós figura lett. A nevét ezúttal is a közönségre bíztuk: egy Facebook-posztban vártuk az ötleteket. Ezekből választottuk ki végül azt, ami a leginkább lefedte küldetésünk célterületét, a sztratoszférát – így kapta emberkénk a hangzatos Sztratosz Feri nevet. Az ötletet ezúton is köszönjük Földvári István Zoltánnak és Vonyó Attilának.

S végül elérkezett a nagy nap. Korán keltünk, s kellő izgalommal (idegességgel) vágtunk bele. Az égről a Hold sápadt arcával figyelt, így alig lehetett nem gondolni az 50 évvel ezelőtti eseményekre… Reggel 7 óra előtt érkeztünk meg az ajkai sportpályára, a felbocsátás színhelyére. Hamarosan megjöttek az érdeklődők, – mintegy 100-an – akik nagy kíváncsisággal tekintették meg az Űrbatyut, s mindazt, amit magával visz.

Természetesen helyet kapott benne egy „műszaki csomag”: kamerák – kiemelten a hasi kamerát, mely az egyik legfontosabb volt. De készültünk többek között gyorsulás és magasság, illetve hőmérséklet mérésére is – utóbbi egy APRS-rendszer segítségével valósult meg. A „Batyu” vitt magával ezenfelül GPS-modult, illetve egy mini rádióadót is (1,5 km-es) hatótávval, ami akkor került volna bevetésre, ha a visszatérő egység bozótosba esik – ekkor egy úgynevezett Yagi-antenna segítségével kerestük volna meg.

A műszercsomagot Veisz András és Kauker Zoltán tagjaink állították össze, melybe hosszú munkaórákat öltek. A műszerek mellett természetesen beleültettük Sztatosz Ferit, a pilótát. Mellette helyet kapott még Magyari Béla dedikált fotója.

Hogy miért ő került a Batyuba? Magyari Béla volt a másik kijelölt űrhajós Farkas Bertalan mellett, ő azonban soha nem repülhetett. Illetve egy, a Magyar Posta által július elején, a holdra szállás 50 éves évfordulója alkalmából kiadott bélyeg, melyre rákerült egyesületünk logós pecsétje is.

Az ötlet az Apollo-15 útjáról származott, akik szintén vittek fel és pecsételtek le bélyegeket/borítékokat. Az egyik belső falra került fel a másik 5 kiválasztott rajz kicsinyített mása is. A Batyu borításán kapott helyet a nyertes rajz másolata; egyesületünk logója; fő támogatónk; a Messer Hungarogáz Kft. logója, akik felajánlásban adták nekünk a ballon feltöltéséhez szükséges 6 köbméter héliumot és az Ajka 60. születésnapjára készült Ajka60 logó. Délelőtt kilenckor végül elkezdődhetett a főprogram, melyet a díjátadóval nyitottunk meg, ezt Nagy Richárd tagunk vezette le. A díjakat – oklevelek és könyvjutalmak – Ivanics Ferenc elnök és Veisz András alelnök adta át. Közönségdíjat – tehát a legtöbb lájkot – nyerte el Ferenczi Júlia (14 éves), Makóról.

Két különdíjast választottunk, Bartúcz Anna (18 éves) Ceglédbercelről érkezett hozzánk, Antal György Ákos (13 éves) pedig egyenesen Ajkáról. Harmadik helyen végzett Knapecz Máté (18 éves) Budapestről egy szépen kidolgozott, digitális alkotással. Második helyet szerezte meg (18 éves) Noé Pálma Veszprémből, az első helyre pedig Misák Dóra (15 éves) került, Gersekarátról. Ezután az izgalom hamar a tetőfokára hágott. ugyanis megkezdtük a ballon héliummal való feltöltését.

Többen aggódtunk azon, hogy a latexből készült anyag nehogy megsérüljön, de szerencsére ez nem történt meg. A 6 köbméter hélium körülbelül 2 méteresre tágította ki a ballont. A ballon felfújásában részt vett: Ivanics Ferenc elnök, Veisz András alelnök, Békési Zoltán egyesületi tag, Talamár Dominik ifjú tagunk, Gulyás Péter geológus és Szabóné Orovecz Ildikó egyesületi tagunk, akinek külön köszönjük segítőkész és áldozatos munkáját. Az egyéb munkálatokban segítségünkre volt még az ő családja, illetve Tóth Szabrina és nővére, Aletta, egyesületi tagjaink is. Végül elérkezett a várva várt pillanat: egyesületi tagjaink és a rajzpályázat díjazottai kezüket az Űrbatyura téve visszaszámlálásba kezdtek, melybe az egész nézőközönség bekapcsolódott. Amikor együtt kimondtuk az egyet, az elengedők felemelték a kezüket, és útjára engedték az Űrbatyut. Még percekig figyeltük az emelkedését, amíg el nem tűnt Ajkarendek irányában.

Már ekkor sokan gratuláltak, s volt, aki azt mondta, hogy túl vagyunk a nehezén. De mi tudtuk, hogy ez nem igaz, az még csak most kezdődik… Az előzetes szimulációk alapján, melyet még aznap reggel készítettünk, úgy tűnt, a Batyu valahol Balatoncsicsó és Dörgicse közt fog leesni. Ennek nagyon örültünk, mert tudtuk, hogy a ballon legalább 3 órát tölt a levegőben, s mivel nem kell messze menni, van időnk. A keresőcsapattal autóba ültünk, s elindultunk Mencshely felé, mely a két településtől nagyjából egyenlő távolságra fekszik. A keresőcsapatot összesen 18 ember alkotta. A 9 személyes buszban foglalt helyet Surányi Zoltán, sofőr; Veisz András, alelnök és a ballon-projekt vezetője, a ballon névadója, aki „tartotta a kapcsolatot” az Űrbatyuval. Ivanics Ferenc, elnök; Csánitzné Szentesi Mónika, egészségügyis; Csánitz László, videós; Kauker Zoltán, rádiós nyomkövetésért felelős tagunk; Ivanics-Rieger Klaudia, Békési Zoltán és Magyaródi Norbert egyesületi tagjaink. Külön kocsival követett minket Németh Krisztián, hivatásos fotós. Kauker Zoltán családja: felesége, Irén; lányuk, Máhl Szilvia és kisfia, Róbert. Vágó Gábor tagunk pedig keresztgyermekeit – Dallos Lilit, Kirát és Istvánt hozta magával, akik szintén egyesületünk ifjoncai, az ugyanúgy velünk tartó Talamár Dominikkal együtt. Egy komplett konvoj indult tehát a ballon „levadászására”.

A hőmérséklet emelkedésével együtt az adrenalin is emelkedett bennünk, amit Mencshelyen némi pizzával sikerült mérsékelni. Aztán egyszer csak sikerült kapcsolatba lépni a Batyuval, és ekkor jött az első döbbenés: a szelek Tihany irányába fújták a már visszazuhanó, és ejtőernyővel lefékeződő egységet. Bepattantunk tehát a kocsiba, és irány Tihany. Az érkező adatok azonban azt mutatták, hogy a Batyu a Balaton felett van. Szurkoltunk, hogy a déli szelek fújják a part fölé, ám hirtelen a koordináták állandósultak, és akkor már tudtuk, hogy az egység földet – pontosabban – vizet ért, valahol a Sajkodi-öbölben. Bekövetkezett az, amitől nyilvánvalóan tartottunk, a Batyu belesett a Balatonba. Ki-ki hősiesen, vagy kevésbé hősiesen kezelte a tények okozta idegességet, miközben azon kezdtünk gondolkodni, hogy miképp hozzuk ki a Batyut a vízből. Illetve azon, hogy milyen állapotban lesz: a nikecell-borításnak köszönhetően tudtuk, hogy fennmarad a vízen; kérdés volt, hogy meddig; s vajon a belseje, melyet szintén nikecell-golyócskákkal töltöttünk ki, mennyire ázik át? Hosszú és ideges percek következtek, annak ellenére, hogy erre is készültünk: úgy volt, hogy felvesszük a kapcsolatot a vízi mentőkkel vagy a vízi rendőrséggel; és segítséget kérünk a műszergondola kiemelésében. Ám valahol Füred közepén jártunk épp, amikor megszólalt András telefonja. A vonal túlsó végéről egy kedves hölgy jelentkezett, aki a legnagyobb örömünkre elmondta, hogy látták lehullani a Batyut, és azt nem sokkal később a vitorlásukba emelték. Hatalmas ujjongás közepette köszöntük meg neki, s megbeszéltük, hogy a tihanyi vitorláskikötőben, a 49-es dokknál találkozunk. Hihetetlen eufória és megkönnyebbülés lett úrrá rajtunk – na, most vagyunk túl a nehezén! Gyorsan meg is álltunk örömködni, s többen megkönnyezték a sikeres landolást. Mások azzal viccelődtek, hogy ha már az Apolló-missziók visszatérő egységei a tengerbe estek, akkor miért ne potyoghatna a mienk meg a Balatonba?

Három órára érkeztünk meg a találkozási helyre, és hamarosan meg is láttuk a mi hajónkat, ami ezúttal természetesen nem a U. S. S. Hornet, hanem a Team Manana nevet viselte. Két, igen kedves család – akik igencsak meglepődtek a nagyszámú fogadóbizottságon – társaságában kötött ki az Űrbatyu, melyet a gyerekek adtak át nekünk. A partot éréskor két gyerek adta át „őt” nekünk. A landoló egység első felfedezői, Fülöp-Vidosa Beáta és Jakab Tímea elmondták, Szentendréről érkeztek nyaralni, a gyerekek fürödtek, amikor ő a szeme sarkából észrevette, hogy valami ereszkedik lefelé, és hallották az ejtőernyő surrogását, majd a csobbanást.

Négy gyerek lelkesen odaevezett SUP-okon, majd, miután elolvasták, hogy nem szabad hozzányúlni, szóltak a felnőtteknek, akik a hajóra vontatták a Batyut, majd felhívták a rajta lévő telefonszámot. Valószínűleg nem gondoltak arra, hogy micsoda kalandba keverednek, s mi sem, hogy ilyen váratlan segítség érkezik hozzánk. Az öt nyaraló gyerek és persze szüleik is izgatottan várták a doboz kinyitását, mi nemkülönben. A tető leemelése után hamar megnyugodtunk, az egység belseje ugyanis teljesen száraz volt – Sztratosz Feri vigyázott az Űrbatyura. András és Ferenc pedig készségesen elmagyarázta a megtalálóknak, hogy miben is vettek részt, s hogy mi található a dobozban.

A gyerekek boldogan vették kézbe Sztratosz Ferit. Az átadást hosszas fotózkodás, köszönetnyilvánítás és búcsúzkodás követte. Még egyszer köszönjük a segítséget Fülöp-Vidosa Beátának és a Team Manana egész csapatának! Ezután stílusosan készítettünk egy fotót, bokáig a Balatonban, kezünkben az Űrbatyuval; majd elindultunk hazafelé.

A harmadik felvonás azonban még csak ezután következett: ki kellett nyerni az adatokat. Természetesen a készült felvételek érdekeltek a legjobban mindenkit. A hasi kamera felvételeiről szépen végig lehetett követni a felbocsátás és az emelkedés pillanatait, ahogy egyre távolodik a felszíntől. Felismerhetővé váltak a közeli települések: Ajka, Ajkarendek, Úrkút, Tihany, ahogy átrepült a Balaton felett. Más adatok is érkeztek: a legmagasabban Somogy megyében, Ádánd települése felett járt 26 532 m-en, ezt 11:52-kor érte el. Maga a ballon addigra körülbelül 15 m-esre tágult ki, majd szétrobbant, és az Űrbatyu megkezdte a zuhanást. A műszergondola belső hőmérséklete A felfelé vezető úton +27 C°-ról +3C°-ra hűlt vissza. A külső hőmérő-szenzor a leghidegebb hőmérsékletet, -58C°-ot 11 948 m-en mérte. Közel 27 km-en már láthatóvá vált a Föld szinte lehelet vékony légköre, s mögötte az űr sötétje. Csodálatos felvételek készültek a Balatonról a világűr mezsgyéjéről, mi magunk is csak ámultunk, s azóta is hatása alatt vagyunk a történteknek, s a felvételeknek.

Még egyszer köszönjük tagjainknak és minden más segítőnek a munkát, a pályázóknak a rajzokat, a Messernek a héliumot, a Team Manana csapatának a Batyu megtalálását; s mindenkinek köszönjük hogy együtt izgult velünk, szurkolt nekünk, s hogy részt vett ebben a hatalmas kalandban, mellyel méltóképpen sikerült megemlékeznünk a Holdra szállás 50. évfordulójáról!

További képek a Bakonyi Csillagászati Egyesület facebook-oldalán.

Barangolás a Tordai-hasadékban

Szerző: Majzik Lionel

2018 nyarán egy pár napos buszos kiránduláson vettem részt Erdélyben. Az egyik fő úti cél a Tordai-hasadék (románul: Cheile Turzii) volt. Előző évben is jártunk már Tordán, de akkor csak az autópályáról láttuk a hasadékot, mivel abban az évben a szintén Tordánál található sóbányát (Salina Turda) néztük meg. Alföldi származásúként mindig is vágyódtam a hegyekbe, különösen az olyanokba, amelyek valamilyen különleges formát mutatnak. Végül 2018. július 13-án a délutáni órákban megérkeztünk Torda (románul: Turda) belvárosába, ahonnan még 12 kilométert kellett kelet felé megtenni ahhoz, hogy a hasadék bejárata előtti parkolóba megérkezzünk.  

A Tordai-hasadék Mészkő-felőli látványa.

A hasadék szerkezetét indulás előtt felmértem a Google Earth segítségével, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy hol és milyen módon lehet benne közlekedni (és, hogy ezek közül a csoportunk melyiket választja), ezért nem is kutakodtam tovább, inkább hagytam, hogy meglepetésként érjen.

A Tordai-hasadék a monda szerint Szent László Istenhez való fohászkodása alkalmával keletkezett (más mondák szerint a kardjával hasította ketté). A kunok elől menekülő Szent László ezzel megmenekítette a seregét és önmagát is. A hasadék állítólag búvóhelyként is szolgált mivel úgy tartják, hogy 1241-ben a tatárok elől ide menekült a nép. Kendi Gyula hadvezér pedig megvédte őket. Úgy tartják, hogy II. Rákóczi Ferenc román betyár híve Balika (vagy Balyka) is itt lelt menedéket az őt üldöző labancok elől.

A hasadék az Erdélyi-érchegységben, középidei (mezozoikum) ofiolit alapkőzeten és erre később, a jura korban lerakódott mészkövön alakult ki. Ezt a mészkövet aztán a földtörténeti újidőben (kainozoikum) ÉNy-DK-irányú törések szabdalták, mely repedéseket az Ős-Hesdát folyó több ezer év alatt barlangokká szélesített. Az egyre magasabb barlangok aztán beszakadtak, létrehozva a Tordai-hasadékot, melyet valójában Tordai-szakadéknak kellene hívni.

A hasadékot egy Mészkő elnevezésű falu (románul: Cheia) felől közelítettük meg, állítólag innen sokkal könnyebben megközelíthető, mint a hasadék túloldalán lévő Magyarpeterd (románul: Petreștii de Jos) irányából.

Mészkő (Cheia).

A parkolóból egy kitaposott földút vezet a hasadékhoz. Az előző esti csapadék miatt ez kissé sáros volt, de a füves részeken sétálva ezt könnyen „áthidaltuk”, akárcsak a hirtelen előttünk lévő Hesdát-patakot. A Hesdát a Tordai-hasadékot vágja ketté, majd később az Aranyosba ömlik (az pedig a Marosba). Ezen a részen még egyáltalán nem tárul elénk a szakadék lélegzetelállító látványa, inkább hasonlított egy átlagos erdei túrára.

A hasadékba vezető út.

Ahogy egyre beljebb értünk, úgy csökkentek a fák és elénk tárult a csodálatos Tordai-hasadék és a Hesnádot átívelő függőhíd. 

Függőhíd a Hesnád felett.
A lombok közül előbújó sziklafal.
A Hesnád-patak.

Az 1938 óta természeti emlékké nyilvánított szakadék két oldalán a Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc húzódik, e sziklafalak 250-300 méter magasak. A falakban 32 feltárt barlang van.

A Hesnád-patak a sziklafalakkal.

Növényvilágát tekintve Románia növényfajtáinak egynegyedét megtaláljuk és természetesen állatokból sincs hiány: sok csigafaj, ritka színezetű pillangók és védett madárfajok, mint például a kövirigó, hantmadár, hajnalmadár.

Sziklák és növények.

Sajnos idő hiányában nem tudtam a szakadék végéig elmenni, de így is igazán emlékezetes volt számomra a túra. A hasadék első felében a patak mentén haladtunk, hogy aztán hamarosan a hatalmas sziklafalakhoz feljebb érve több tíz méter magasan szűk (néha csupán egy méteres) kavicsokkal tűzdelt utakon haladhassunk tovább. Kapaszkodót nem mindig lehet találni, így aki tériszonyos vagy hajlamos megszédülni, annak nem igazán ajánlott ez a rész.

A sziklafal melletti szűk útvonal.

Bízom benne, hogy még sikerül eljutnom egyszer a Tordai-hasadék magyarpeterdi részére is. A beszámolómat összegezve Jókai Mór Egy az Isten című regényének sorai jutnak eszembe: „A Tordai-hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke; itt egy hegylánc tetejétől a talpáig kettérepedve. A két átelleni meredek kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek maradnak, csak itt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhanyokká porlasztotta a bércfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építészet pillérei állnak el a falaktól, amiknek oromzata ma is a münsterek cifra, fantasztikus párkányzatát mímeli.

A fényképek Nikon D3300-al készültek. Az erdélyi útról készült további tájképeim- és asztrofotóimat a weboldalamon vagy a Facebook-oldalamon lehet megtekinteni.

Felhasznált források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tordai-hasadék

https://www.magyar-foldon.hu/erdely/tordai-hasadek/

https://erdely7csodaja.ro/csoda/tordai-hasadek

Elindult a Hold felé a Chandrayaan-2

Szerző: Planetology.hu

Bő egy hetes csúszást követően elindult égi kísérőnk felé az indiai Chandrayaan-2 űrszonda. Az űreszközt eredetileg július 14-én tervezték volna fellőni, egy műszaki hiba miatt azonban el kellett halasztani az indítást.

Az indítás pillanata. Fotó: ISRO
A tervezett leszállóhely. Fotó: ISRO

India második holdszondája a tervek szerint szeptember elején landol a Hold déli sarkvidékén.

Forrás: ISRO

Egy évforduló margójára

Szerző: Szekretár Zsolt

Ma, 2019. július 20-án 20:17 perckor (UTC) van az 50 éves évfordulója annak a hihetetlen tudományos és technikai bravúrnak, melyet joggal nevezhetünk az emberiség eddig elért legnagyobb eredményének: az akkor 38 éves Neil Armstrong küldetésparancsnok, illetve a 39 éves Edwin Eugene Aldrin holdkomp pilóta először tette lábát egy idegen égitestre a NASA Apollo programjának ötödik űrrepülésén. Bravúrjukat még 10-en ismételték meg a következő 3 évben. 2022. december 14-én 5:40 perckor majd megemlékezhetnünk az utolsók 50 éves évfordulójáról is: Eugene Cernan és Harrison Schmitt 1972-ben ekkor fejezték be 3. űrhajón kívüli tevékenységüket a Hold felszínén, és hagyták újra magára szürke magányában égi kísérőnket.

Évfordulóhoz torta is jár!

Ez a 12 ember elért oda, ahová sem előttük, sem utánuk senki. Ezek az emberek lettek generációk legnagyobb hősei (nem kevesebb jelentőséget tulajdonítva a többi Mercury, Gemini és Apollo asztronautának és szovjet kozmonautának). Legendájukat kiképzésükről, kilövésükről, tevékenységükről és karrierjükről a hivatalos tudományos szakirodalmon túl anekdoták, idézetek és fotók tömkelege élteti a mai napig az erre fogékony rajongók között. Mindaz, amit egy bolygó legintelligensebb faja évszázadok és évezredek alatt tanult, tapasztalt és alkotott, kis túlzással ebben az emberi teljesítményben csúcsosodott ki, mely által megtettük az első lépést a bolygóközi lét felé, mely alig 8 évvel korábban Gagarin űrrepülésével vette kezdetét. Ahhoz képest, amit a közvélemény az akkori teljesítmények kapcsán gondolt, ma változatlanul elmondhatjuk ugyanazt: továbbra is hosszú út áll még előttünk. Távoli holdakon lévő bányászkolóniák, gázóriások körül keringő űrállomások még mindig csak a sci-fi irodalomban és a médiában léteznek.

Mindig a legelsőkre emlékszik a történelem. Az Apollo-11 ezért lett a program leghíresebbje, az egész küldetéssorozat jelképe. Egyúttal jelképe tudomány szolgálatába állított mérnöki tervezés, beszerzés, tesztelés, építés, gyártás tökéletes összhangjának. Egyedülálló módon volt ez az amerikai nép legnagyobb nemzeti vállalkozása csaknem százezer NASA szakember vezetésével. Az Apollo program sok csillag kedvező együttállása okán születhetett meg: a politikai kényszer, a személyes elkötelezettség és az aktivitás, a tudományos és technológiai képességek, a gazdasági jólét és a közhangulat egyedülálló összefonódása tette azt lehetővé.

Az Apollo program által gyűjtött adatok, képek és minták a tudományágak széles skálájának nyújtottak hosszú évtizedekre kutatási anyagot, legyen az fotometria, részecskefizika, asztrofizika, geológia, csillagászat vagy távérzékelés.

Félelmetes belegondolni, hogy a Wright testvérek első repülése és az ember Holdra szállása között pusztán 66 év telt el. Mivel ezen írás épp a Holdra szállás évfordulójára született, nyilvánvaló, hogy újból eltelt pár jelentős évtized, és joggal kérdezhetjük: mi újat értünk el? Mi lett a következő nagy lépés? A Marsra léptünk? Nem. Állandó holdbázisunk van? Nem. Egyáltalán visszamentünk a Holdra? Nem. Amit elmondhatunk, hogy immáron nem szovjet, amerikai vagy kínai űrállomás kering a fejünk felett, hanem olyan, mely a rivalizálás helyett az összefogás képességét hirdeti: ez pedig a Nemzetközi Űrállomás (ISS). Emellett megemlíthető talán egy másik elért eredmény is: az űrbe jutás privilégiuma többé nem a szuperhatalmaké. Franciaország, az Egyesült Királyság, Izrael, India, stb. is képes már műholdak pályára állítására, új nagyhatalomként pedig kínai tajkonauták is éltek saját, rövid életű Tienkung-1 űrállomásukon. Armstrongék Holdra lépése óta műholdjaink úton vannak a szomszédos galaxisok, valamint a Merkúr felé, megjárták a Jupitert, a Szaturnuszt. Szondáink leszálltak a Vénuszon, roverjeink víz és korábbi élet nyomait keresik a Marson.

Talán ezen évfordulón a keresett sikert nem az űr vákuumában kell keresnünk. A hadseregek titkos kísérleteinek számító rakéták, majd az állami cégek évtizedeken át tartó kormányzati finanszírozása után végre megjelent a magántőke is az űrhajózásban, a SpaceX, a Blue Origin, a Virgin Galactic, és a történelemben először megjelentek a többször felhasználható űreszközök, és fókuszba került a jövőbeni űrturizmus kérdése is. Ez a vérfrissítés újabb generációknak adnak ihletet e terület felé. A hidegháborús űrverseny és ez által a folyamatos erőltetett nyomás megszűnt, az emberiség az űrkorszak következő fázisába lépett…

Fotók: Project Apollo Archive, NASA, Javier Jaén

Részleges holdfogyatkozás július 16-án

Szerző: Planetology.hu

Július 16-án láthatjuk az év második holdfogyatkozását, mely egy részleges okkultáció lesz.

A fogyatkozás láthatósága. (Wikipedia)

A fogyatkozás fázisainak időpontjai, helyi idő szerint a következőek lesznek:
Félárnyékos fogyatkozás kezdete:         20:43:53
Részleges fogyatkozás kezdete:              22:01:43
Részleges fogyatkozás közepe:               23:30:44
Részleges fogyatkozás vége:                    0:59:39
Félárnyékos fogyatkozás vége:               02:17:36

Mivel félárnyékos lesz, így nem fog teljesen elsötétülni az égbolt, a Hold sem fog teljes mértékben elsötétülni: a 60%-os fázisú fogyatkozás miatt így egy kb. 1/3-ad Hold fog világítani az égen.

Az eseményről bővebben itt tájékozódhatunk.

Gyorshírek: Hamarosan indul a Chandrayaan-2!

Szerző: Planetology.hu

Indiai idő szerint hajnalban (azaz magyar idő szerint késő éjjel) indítják a Chandrayaan-2-t, az ország második holdszondáját égi kísérőnk felé.

A Chandrayaan-2. Fotó: ISRO

Az űrszonda három részből áll: a Hold felett 100 kilométer magasan keringő egységből, a Vikram (bátorság) nevű leszállóegységből, valamint a Pragyan (bölcsesség) nevű holdjáróból. Utóbbi kettő a Hold déli pólusának közelében fog landolni. Az űreszközök küldetésének legfontosabb része maga a technológia-demonstráció, de emellett a holdfelszín kémiai összetételét és a víz jelenlétét is vizsgálni fogják az indiai űreszközök.

Az élő közvetítést itt lehet nyomon követni.

Meteoritkráter Expedíció: Mien 2020!

Szerző: Planetology.hu

A Meteoritkráter Expedíció csapata alig érkezett haza a 15 millió éve ikerkisbolygó ütötte, Bajorország és Baden-Württemberg határán fekvő Ries és Steinheim impakt kráterektől – hatékony népszerűsítő tevékenységének eredményeképp -, újabb hazai érdeklődők keresték fel az általunk bejárt helyszíneket.

Csapatunk 2019-2020-ban folytatja a történelmi magyar meteorithullások szórásmezőinek bejárását, valamint végzi népszerűsítő tevékenységét. 2020 kiemelt célpontja pedig a 121 millió éve keletkezett, 9 km-es, krátertóval fedett Mien-asztroblém Svédországban!

Programajánló: Űrbatyu indítás Ajkáról

Szerző: Planetology.hu

Július 20-án, reggel a Bakonyi Csillagászati Egyesület egy különleges eseménnyel, egy magaslégköri ballon, az “Űrbatyu” felbocsátásával emlékezik meg a Holdra szállás 50. évfordulójára.

A ballon (melynek nevét facebook-os szavazáson lehetett kiválasztani) több kamerát, valamint GPS jeladót is visz magával, illetve egy “űrhajóst” is, melynek nevéről szintén a közösségi médiában lehetett szavazni:

A küldetés során a ballonszonda másfél órás emelkedést követően egészen a sztratoszférába hatol be, a tervek szerint 32 ezer méter magasságig. A repülés során folyamatosan készít képeket is, melyek (az egyéb adatokkal együtt) az Űrbatyu sikeres landolása után elérhetőek lesznek.

A rendezvényre mindenkit szeretettel várnak július 20-án Ajkán, reggel 08:00 és 09:30 közt a Jégpálya melletti futballpályán.

Az felbocsátásról bővebben az alábbi linken olvashatunk.

Meteoritkráter Expedíció az Apollo-terepgyakorlati helyszínen

Szerző: Rezsabek Nándor

A Meteoritkráter Expedíció ugyan néhány napja már maga mögött hagyta a németországi Ries és Steinheim ikerkátereket, egy-egy poszt erejéig azonban még vissza-visszatérünk a kutatóút érdekes részleteire.

Háttérben az Apollo-terepgyakorlati helyszín, a Siegling kőbánya.

Számomra az egyik legfelemelőbb momentum az Apollo-terepgyakorlati helyszínek felkeresése volt a nagyobbik, 24 km-es kráterben. Az UNESCO Geopark Ries Lindle geotopján, a Siegling kőbánya adott helyszínt 1970-ben négy Apollo-asztronauta geológiai kiképzésének.

Az Apollo-terepgyakorlatról (is) tájékoztató geopark-tábla.

Két fő közülük utóbb az Apollo-14-el a Holdra repült (Mitchell, Shepard), egy űrhajós a tartalékszemélyzet tagja volt (Engle), s az Apollo-17 egy további asztronautája (Cernan) is részesévé vált a felkészítésnek.


Korhű újságbejegyzés a St. Georg templom kiállítási anyagából.

A Meteoritkráter Expedícióhoz hasonlóan három napot töltöttek a terepen, s bár eleinte nem tűntek többnek amerikai turistáknál, idővel igen keményen dolgozva hajtották végre előírt geológiai vonatkozású feladataikat.

(Köszönjük támogatóink segítségét: Geopark Ries, Geopark Schwäbische Alb, Lelkes ÁsványBörze, Élet és Tudomány, UtazniJó Utazási Iroda, Dome Facility Services Group.) 

Meteoritkráter Expedíció: a Ries geopark konyhaművészete

Szerző: Rezsabek Nándor

A Meteoritkráter Expedíció ugyan néhány napja már maga mögött hagyta a németországi Ries és Steinheim ikerkátereket, egy-egy poszt erejéig azonban még vissza-visszatérünk a kutatóút érdekes részleteire.

A nagyobbik, 24 km-es kráter látogatói nonstop kulináris élvezeteknek is hódolhatnak. “Geopark Ries kulinarisch” címkével éttermek, kávézók, valamint termékek bírnak. Ilyen a “kráter söre“, a Fürst Wallerstein, mely szénsavas ízvilágát a terület remek ásványvizeinek köszönheti. Támogatónknak, a Geopark Ries-nek köszönhetően jártunk a jelenleg is a hercegi család birtokában levő sörgyár területén is. A barna különösen finom… Remek volt az eszpresszó, valamint az eredetileg kémikus panzióvezető asszony házi tortája a Literaturcaféban, a Lindle geotop szomszédsáságban.

Az Altenbürg suevitbreccsa-lelőhely melletti vadászétterem ugyan nincs a listában, de ízletesek voltak a vadkanból készült hideg ételek – kovászos uborkával, tormával, vagy épp ribizlilekvárral…. Megleltük a szintén “rendszeren kívüli“, ugyanakkor igazi bajor koszttal szolgáló legjobb nördlingeni éttermet is, Blaue Glocké-t, ami annyira szimpatikusnak bizonyult, hogy valamennyi vacsoránkat ott költöttük el.

(Köszönjük támogatóink segítségét: Geopark Ries, Geopark Schwäbische Alb, Lelkes ÁsványBörze, Élet és Tudomány, UtazniJó Utazási Iroda, Dome Facility Services Group.)