Hónap: 2020 február

Szerző: Kereszty Zsolt
MMT, MCsE, MetSoc, IMCA, IMO
2020. február 28.

Előzmények

2010. február 28.-a vasárnapra esett. Kelet-közép Európában a szokásos tél végi felhős időjárás uralkodott, a Kassától nyugatra eső erdőket, dombokat, völgyeket hó fedte, de egyébként száraz idő volt. Az emberek jó része, mint minden vasárnap este, már lefeküdt vagy lefekvéshez készülődött, a kitartóbbak az USA-Kanada világbajnoki hokidöntő hosszabbítását nézték (2:3 lett…). Míg nem 22:24:45 UT-kor (23:24:45 KözEi) a teliholdnál jóval fényesebb robbanó tűzgömb szelte át az éjszakai égboltot.

A nappali világosságot okozó, erős fényű bolidát Magyarországról, Szlovákiából és Lengyelországból is látták, előbbi két országban a felvillanás után pár perccel megdöbbentően hangos hangrobbanást és egyéb elektrofónikus hangokat hallottak. A döbbent szemtanúk több kisebb és egy nagyobb zöldes színű robbanást említettek, de károkról, sérülésekről és különösen becsapódó meteoritokról a reggeli TV-s hírek sem szóltak. Amatőr-csillagászati és meteoros szakmai körökben hamar híre ment a látványos tűzgömbnek, de mivel felhős volt az ég a magyar és külföldi meteorkamerás hálózatok nem detektálták azt, fényképet, video felvételt ekkor még senki nem látott. Szakmai körökben másnap megindult az adatgyűjtés, hogy ki, hol, mit látott, kinek lehetnek felvételei amiről többet lehetne megtudni. Az esemény után néhány napon belül komoly cseh-magyar-szlovák csillagászati együttműködés bontakozott ki a kamerás felvételek megtalálására, a tűzgömb pályájának meghatározására és az esetleg földre hullott meteoritok hullási zónájának kiszámítására. A Cseh Tudományos Akadémia részéről a tűzgömb pályaszámoló és meteorit hullásokban szakértő Jiří Borovička, Pavel Spurný, a Szlovák Akadémia (SAS) részéről Juraj Tóth (Comenius Egyetem, Pozsony) és kollégái, magyar részről az MCSE-től többen, így Igaz Antal, Sárneczky Krisztián, Kiss László a KFKI-ból Vizi Pál és mások vettek részt a munkában. Kalandos módon és szisztematikus kutatással, de végül 3 magyar és egy szlovák biztonsági kamera felvételét sikerült megszerezni, amin részben vagy teljesen látszott a jelenség. Ezekből a Budapest melletti Telki (Meszlényi Tamás kamerája, 5 fr/sec, 13 db használható frame) és Örkény (Fazzi Daniella és Vass Gábor kamerája, 5 fr/sec és 6 db használható frame) illetve egy budapesti (Asztalos István kamerája, 12,5 fr/sec, 50 db használható frame) kamera felvételeit lehetett kiértékelni. A szemtanúk beszámolói és a videók alapján a leggyorsabb – de nem pontos – ún. sík-összemetszéses módszerrel többen is meghatározták (Vizi március első napjaiban!), hogy ha hullott is meteorit akkor azt Szlovákiában kb. Kassától délre, nyugatra kell keresni. Közben a cseh tűzgömb pálya specialista Borovička és társai kiértékelték a videókat és néhány km pontos hullási szórásmező térképet számítottak (március 11.), melyet megosztottak szlovák kollégáikkal. Ezt azért fontos kiemelni, mert lényegében magyar biztonsági kamerák felvételei alapján sikerült hullási zónát behatárolni. Azt is lehetett tudni, hogy a meteortest kellően mélyre érkezett ahhoz, hogy számottevő valószínűséggel meteoritokat találhassanak a kalkulált pozíció körzetében. A problémát már csak az okozta, hogy a Kassa városától kissé észak-nyugatra eső szórásmezőben, Vyšný Klátov (Felsőtőkés) és Nižný Klátov (Alsótőkés) falvak környezetét a keresést gátló jelentős hó borította, ezért meg kellett várni annak elolvadását.

A meteoritok keresése

A helyszínre J. Tóth, L. Kornoš szlovák kutatók érkeztek elsőként, március 12.-én, 30 interjút készítve a helyi szemtanúkkal, lakosokkal, bár a hó miatt még nem kerestek ekkor. A melegedő időjárás, olvadás hatására végül március 20.-án indult meg a helyszíni keresés J. Svoreň és Tóth vezetésével. A 8 tagú csatárláncban felvonuló csapat vezetője Tóth, az autó parkolóból való indulástól számított 40. percben találta meg az első meteorit példányt, ami kiugróan gyorsnak számít. Azon a napon, 100 m-re az elsőtől még egy másikat találtak (81,3 gr). A második keresési napon, 21.-én egy másik területet néztek át – „Alpinka resort” – itt 11 példányt találtak (2,75 – 106,1 gr). A következő napokban a kereső csapat kiegészült, további szlovák, cseh kutatókkal, egyetemistákal, önkéntes keresőkkel, illetve az MCSE-től 4 fővel. Kubovics Imre professzor (ELTE), Vizivel és jómagam is járt a helyszínen, többször is. Március 25.-ig a különböző expedíciók 61 db meteoritot találtak, később október. 28-ig még 17-et, a 0,57 gr-tól egészen a 2,1674 kg-ig, összeségében 4,3 kg-ot. A szabad szemmel folyó keresés átlagos találati aránya 2,6 darab/személyre adódott, egy darab meteoritot pedig átlag 10 óra alatt talált egy fő, ami kiemelkedően jónak számít.

J. Tóth végül március végén nemzetközi sajtótájékoztatón mutatta be az elsődleges vizsgálatok szerinti kondrit meteoritokat és számolt be a három ország kutatóinak értékes eredményeiről.

Kissé bonyolította a helyzetet, hogy Szlovákiában az ottani törvény értelmében, minden feltalált meteorit a Szlovák Államé, keresni is csak akadémiai, intézeti engedéllyel lehet. Manapság ez a helyzet minden országban más és más, nálunk pl. nincs ilyen törvény, Szlovákia viszont talán a legszigorúbbak közé tartozik és ilyen csak néhány van a világon. Hogy ez jó-e vagy sem azt nem tisztem megítélni, inkább ezt az időre és a gyakorlatra bíznám, annyi azért mondható, hogy minden törvény annyira jó amennyit betartanak belőle. Hogy szomszédunknál túlságosan nem működhet minden e téren „flottul”, azt talán az a tény is mutatja, hogy a hullás legnagyobb tömegű, 2,37 kg-os darabját Németországból kellett visszahozniuk 2012-ben. Így nem lehet csodálkozni, hogy 2010. március-áprilisában megjelentek a felsőtőkési erdőkben, mezőkön a professzionális és kalandvágyó meteorit-vadászok, privát keresők, hiszen a meteorit, különösen a ritkának számító európai szemtanús hullású meteorit, nem csak tudományos, hanem pénzben kifejezhető értékkel is bír és minden gyűjteményben szívesen látott darab. Ezt követően hamarosan megjelentek az első eladó kassai példányok a világ meteorit piacán. Amik aztán hamar eljutottak külföldi – és szlovák – magángyűjtőkhöz, intézetekhez, akkoriban a kassai hullás bizony szakmai körökben „slágercikknek” számított. A szlovák kutatók a kereskedelmi célra értékesített példányok piacon elérhető GPS és tömeg adatai alapján, tovább 140 meteorittal bővítették az adatbázisukat, ami így már 218 db-ra és 11,3 kg-ra nőtt. Mindent természetesen nem tudtak katalogizálni, csak én magam, a világ jelentősebb meteorit kiállításain, vásárain jelentős kassai mintákat, akár nagy méretű (70 dekás) példányokat is láttam régebben. Az USA-ba került egy olyan, párját ritkító példány is, ami egy korhadt fába csapódott és a megtaláló kivágta a kb. 1 m hosszú fahasábot benne a meteorittal, ez talán a 2. ilyen in-situ példány a világon, amikor egy fában állt meg a meteorit. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy honfitársainkhoz, hazai intézetekhez is eljutottak kassai kondritok, akár összesen 1 kg is.

Mint minden ilyen szintű törvényi retorzió, – mint pl. a szlovák meteorit tulajdonlás – előbb utóbb elévül, ami ebben az esetben 2020. február-márciusától fog megtörténni, tehát ezután Szlovákiában sem büntethető senki a kassai meteoritok birtoklása miatt. Ismerve a hivatalos keretek közt feltalált és a piacon megjelent meteoritokat, valamilyen hibahatárral de megbecsülhető a hullás reális tömege, amit én kb. 300-400 db-ra és 15-20 kg-ra tennék. Ez jelentős darabszámú és tömegű hullásnak számít, talán 1-2 évente van ilyen az egész világon! És azt sem szabad elfelejteni, hogy a szűkebb régiót tekintve hazánkban 1944-ben (Mike L6 kondrit) és a jelenlegi szlovák határokon belül pedig 1895-ben (Nagy-Borové L5 kondrit) volt utoljára szemtanús meteorit hullás.

A meteorithullás szórásmezője

A precízen dokumentált találási koordináták, tömegek alapján felrajzolható az egyes meteoritok hullási térképe, azaz a szórásmező. A szakirodalom szerint és a valóságban is ez egy jól körülhatárolt ellipszisen alakú terület, így van ez ennél a meteoritnál is. J. Borovička számításai szerint a Felsőtőkés mellett előre várt szórásmező mérete 5 x 3 km, amivel nagyon jól összecseng, hogy a 218 db meteorit 90%-át valójában egy 2,6×1,2 km méretű ellipszisben találták. Ez azt mutatja, hogy a számítások hiába rendelkeztek nagyon pontatlan és kevés számú bemenő adattal, a cseh kutató mégis nagyon pontosan tudta megadni a várható lehullási zónát. Hogy tényleg ennyire jó a modell vagy épp szerencséjük volt, éppen a negatív és pozitív irányú hibák oltották ki egymást vagy épp más történt azt nem tudjuk. Mindenesetre nagyon ritka, hogy minden így összevágjon.

A meteorit szórásmezejének mintázatát részletesebben megvizsgálva számos furcsaságot vehetünk észre, megfigyelhető, hogy a 2,37 és 2,17 kg-os két legnagyobb meteorit nem a haladási irány szerint leginkább előrébb helyezkedik el, hanem hátrébb és egymástól 1,4 km-re, ami rendkívül szokatlan. Ugyanis a legnagyobb darabok sötétrepülés közben a tehetetlenségüknél fogva inkább előre felé repülnek, ráadásul a magaslégköri szelek sem tudják annyira torzítani hullási pályájukat, mint a kisebb daraboknál. A szórásmező ellipszisének nagytengelye mentén hosszában és ahhoz közel a kisebb, 10 gr és a közepes 10-100 gr nagyságú meteoritok nagyjából egyenletesen szóródtak. Ez megint eltér a megszokottól, ugyanis a kisebbekből egyre többet kellene találnunk a haladási irány szerint egyre hátrébb.

Ha a megtalált a meteoritok tömegét a földrajzi koordináták szerint 3 dimenzióban ábrázoljuk, akkor észrevehető, hogy a két fődarab hoz tartozóan, két jól illeszkedő egyenletes tömegeloszlású meteorit koncentráció tartozik. Ez teljesen eltér a jellegzetes szórásmező térképektől. Az említett anomáliákat feltehetően a bolida különös fragmentációja okozza, amit úgy tűnik ki is mértek a kutatók (ld. később). Emellett megadom az – ismert, publikált – legnagyobb példányok tömegadatait gr-ban: 2360, 2167, 740, 316, 246, 209.

A meteorit típusa és összetétele

A megtalált meteoritpéldányokat elsőként mindjárt két kutatói csapat is vizsgálta, egyikük Daniel Ozdín (Comenius Egyetem, Pozsony), másikuk a neves magyar kutató Kubovics Imre (ELTE, Bp.), mindegyiküket van szerencsém ismerni és vizsgálatokról tőlük első kézből tájékozódni.

A kézbe vett meteoritokról szakértő szem, már a helyszínen megállapíthatta, hogy bizony a gyakori kondrit típushoz tartozik, mely a kőmeteoritok legelterjedtebb fajtája. A matt, szemcsésen csillogó, fekete olvadási- ún. kőzetüveg kéreg és a hozzá tartozó jelentős, de a vasmeteoritokhoz képest jóval kisebb tömeg is tipikus kondrit jellemző. A törött felületek szilikátokra jellemző világosszürke színe, a lerepedt részek vékony fekete vonalhálózata szintén kondritos tulajdonság. A keresésnél mindig zsebben lévő mágnes is segíthetett, hiszen a kondrit vasnikkel tartalma miatt vonzódik az erős mágneshez. Így mire a laborba ért a minta, már csak a típus, petrológiai osztály és a finom részletek meghatározása maradt hátra.

A kutatók elkészítették a mikroszkóp tárgylemezre ragasztott polírozott felületű vékonycsiszolati mintákat, amit elsőként polarizációs mikroszkóppal vizsgáltak. Megerősítették, hogy kondrit meteoritról van szó, kissé elmosódott határvonalú de valódi kondrumokat láttak benne, a petrológiai osztály 5-s lett. A fémtartalom, Fe 12,46 w%, az átlagos kondrum és a FeNi szemcseméret alapján, pedig H kondrit, azaz a hullott meteorit a gyakori H5 típusú kondrit. Ez adja az ismert hullások egyik legnagyobb részét, H típus ~33,8%, L típus 37%, a két leggyakoribb pedig az L6 és utána a H5.

A meteorit makroszerkezete alapvetően breccsás, benne apró finom, fekete olvadékzsebekkel, sokkolt erekkel. Ez mindig azt vetíti előre, hogy a meteorit anyaga akár több impakt (becsapódásos) jellegű ütközést szenvedett el korábban a Világűrben. A kimért sokkoltsági fok az 1-től 6-ig tartó Stöffler-féle skálán közepes, azaz S3 lett. A mállási fokozat (angolul weathering), mivel friss hullású meteoritról van szó, a 0-5-s skálán természetesen az egyáltalán nem mállott, azaz W0 fokozatú lett. A hullás után begyűjtött példányok szinte egyáltalán nem oxidálódtak, a később 5-10 év múlva begyűjtöttek pedig már erős mállást mutatnak belül, de olvadási kérgük így is fekete. Visszatérve az Ozdín-ék által kimért közepes fokú sokkoltságra, a jellegzetes monomikt regolit breccsa szerkezet tudnivalólag gyengíti az anyagot, egy tömöttebb, homogénebb kondrit állaghoz képest. Ez lehet az oka a Borovička-ék által kimért 57 km magasságban történt „könnyed” fragmentációra, a mérések szerint ugyanis a meteortest anyaga már 0,09 MPa dinamikus stressz hatására szétesett.

19 db meteoritot nem roncsolásos, besugárzásos módszerrel is megvizsgáltak és a Co₆₀ és Al₂₆ izotópok aránya azt mutatta, hogy az eredeti meteoroid 100 cm +/- 10 cm méretű lehetett, kicsit más de nem túl eltérő eredményt adott a dinamikus lassulásból származó számítás, ami ez esetben 123 cm. A He, Ne, Ar semleges gázok vizsgálatára alapozva a meteorit kozmikus kitettségi ideje – CRE – 5-7 millió év, ami jól korrelál a H kondritok ilyen adatával. A CRE – Cosmic Ray Exposure – az az időtartam amit a meteoroid az eredeti forráségitestjéből kiszakadva a Világűrben tölt a lehullásáig.

A meteorit kimért geokémiai összetétele pedig a következő: főként olivin (Fa_18.6) és alacsony Ca-tartalmú piroxén (Fs_16.6), FeNi és szulfidok, de jelen van kisebb mennyiségben diopszid (Fs₆Wo₄₆), augit (Fs_8-15 Wo_26-43), albit (Ab₈₂An₁₂Or₆), kromit, klorapatit, merrillit, troilit, kamacit, ténit és tetra-ténit.

Érdekesség, hogy a hullott darabok között relatív gyakori volt az olyan felületű amit csak részben fedett fekete olvadási kéreg, ezt közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy nem a fragmentációkor és nem a levegőben keletkezett friss törés, hanem más folyamat eredménye. A kutatók úgy gondolják, hogy ezek a minták vagy a meteortest mélyéből származnak, szakadtak fel és/vagy annyira alacsony magasságra jöttek le az utolsó fragmentálódáskor, amikor már leállt az abláció és nem tudott olvadt réteg rádermedni a test felszínére.

A részletes kutatási eredményeket a szlovák kutatók később benyújtották a Meteoritical Society Nevezéktani Bizottságához, ami 2011. június 27.-én Košice néven, H5 típussal befogadta azt a Meteoritical Bulletinbe. Link itt: https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=53810

A következőkben a 2010-2016 között megjelent cikkekből, tanulmányokból válogattam a legfontosabb kutatási eredményeket. Külön hivatkozásokat itt most nem adok meg, a cikkekben fellelhetőek a további részletes adatok.

Itt jegyzem meg, hogy a Meteoritical Society által kiadott „Meteoritics&Planetary Science” folyóirat, – röviden MAPS – 2015 májusi száma jelentős cikksorozatot szentelt kimondottan a Košice meteoritnak. Ez talán azért is nagy jelentőségű, mert a MAPS a meteoritikai kutatások egyik vezető kiadványa.

A bolida

A felrobbanó tűzgömb részletes elemzéséhez a kutatók 7 radiométer (fénymérő), 3 videokamera és 6 földrengésjelző obszervatórium változó pontosságú de kimérhető adatsorát tudták felhasználni.

Az Európai Tűzgömb Hálózat (EN) kamerái radiométerekkel vannak felszerelve, amik a teljes égbolt fényerejét 500 Hz-es mintavételi frekvenciával és nagyon pontos időfelbontással mérik. Ezek még felhős égbolt esetén is működnek, esőt, havat kivéve. A rögzített fénygörbéből a meteortest széttöredezésére, fragmentációjára lehet következtetni, amit az extrém lassulással együttjáró nyomásváltozás (nyomás-stressz) okoz. Mint később kiderült 7 db ilyen fénygörbe adatait is megtudták szerezni, amikből a két legjobbat, a cseh Kuchařovice és Kunžak állomások adatait használták, bár ezek is 350-450 km-re voltak a hullástól. Mindkét állomás erős kitörést mutat 4,7-4,8 másodperccel a 22:24:45 UT időpont után, ez tehát a legnagyobb robbanás kimért időadata. Ezzel nagyon jól korrelálnak az említett Budapest melletti biztonsági kamerák fénygörbe adatai, ráadásul azok közelebb, 150-200 km-re voltak az eseménytől.

A Košice bolidáját 6 földrengésjelző obszervatórium is érzékelte és ezekből is lehet idő és energia terjedési adatokat számítani. Ebből a változatos adathalmazból cseh és szlovák kutatók rekonstruálhatták a hullás valószínűsíthető részleteit, ami mint később kiderült számos meglepetést tartogatott.

Az adatok szerint a bolida végig szlovák terület felett Ny-D-ny-i irányból K-É-K-irány felé repült és a vízszintessel – viszonylag meredek – 60 fokos szöget zárt be. A videókról kimért felvillanási és kihunyási magasságok a rossz mérhetőség miatt nem pontosak, 55,2 km (Telkiből) és 17,4 km (Örkényből). A meteoroid számított légkörbe lépési sebessége 15,0 ± 0.3 km/s, (ez lassúnak számít!), ami a pálya végén észlelhető megmaradt főtestnél, alacsonyabb magasságon már 4,5 km/s-ra csökkent. Érdekesség, hogy videókról, a pálya végén a fő tömegről markánsan leváló 2. fragmentum azonosítható, ami kb. 3 km-re volt a főtest mögött és 3 km/s-ra lassult.

Az abszolút fényességet -18 mg-ra becsülik, ezáltal a mai terminológia szerint a Košice egy szuperbolida.

A bolida anyagának fragmentációja

A korábbi meteorit hullásokkor használt és ott jól szereplő cseh elméleti modellek – a lassulásból, fénygörbéből, stb – a meteoroid kezdeti tömegét kondritos testre kb. 3500 kg-nak becsülték, ami 1,23 m átmérőnek felel meg. (A nem túl pontos abszolút fotometria miatt 3-as bizonytalansági tényezőt vettek). A cseh kutatók a fénygörbe, szeizmikus adatok és dinamikai modell szerint lehetséges hullási forgatókönyvet számítottak, amit részleteiben itt ismertetek:

Az első jelentős széttöredezettség, valószínűleg két szakaszban, 57–55 km magasságban történt, először kb. egy 1500 kg-os test vált le a fő tömegről. Ennek egy kisebb része – 165 kg – milliméter méretű porrészecskék formájában elpárolog, ami egy púpot képez a fénygörbén 57–49 km magasságban. A nagyobb rész, ami kb. 200 db 5-10 kg-os töredékből szabadul el, 49-39 km-en megnöveli a bolida fényességét. (ezt a fázist piros „A”-val jelöltem)

A még mindig 2000 kg-os főtest 39 km magasságban – 1 MPa dinamikus nyomáson – erős robbanás mellett darabjaira esett, különösen kirívó fragmentációt okozva. Ezt a robbanást valószínűleg három nagyobb tömegű, minimum 20–100 kg-os töredék élte túl, amik 30 km alatti magasságokon tovább darabolódtak és kisebb felvillanásokat okoztak a fénygörbén. A 39 km-en felszabaduló tömeg további részét – a modellben 1740 kg-ot – kisebb méretű töredékekkel modellezték amik egy része elpárolgott vagy a bizonytalanság miatt tovább már nem modellezhető. (ezt a fázist piros „B”-vel jelöltem)

A három túlélő – eredetileg 20-100 kg-os – töredék – a nagymértékű abláció és fragmentáció mellett elérte a 30 km alatti magasságot és tovább darabolódva földet ért. Bár ez a modellnek már kritikus és bizonytalan szakasza, elsősorban a bolida utolsó fázisának lassulási adatai és a pontatlan fénygörbe miatt.

A pálya végén látható leváló 2. fragmentum viszonylag nagy, kb. 20 kg-os tömeggel lassul és 21,5 km-en végül darabolódik. A megmaradó fő tömegek hasonló magasságon szintén fragmentálódnak és a sötétrepülés szakaszában a magaslégköri szelek által befolyásolva néhány száz km/h-s sebességgel csapódnak, az éjfél körüli szlovákiai táj hóval borított, fagyott felszínébe. A modell becsli még, hogy hullás végén a főtest egy vagy több 2-8 kg-s töredékből állt és nem haladhatta meg a 10 kg-ot. Ide természetesen nem számítjuk a korábbi fragmentációkból keletkező, kicsi és közepes méretű meteoritokat. Érdekes még, hogy 2db, kg-on felüli fő darabot említenek a kutatók és többet már nem várnak, ezek szerint mindkettőt megtalálták volna?

A számítások érdekessége a kondrit meteoritoknál is kirívóan erős ráadásul „kettős” fragmentáció, hiszen mint emlékszünk a két fődarabot egymástól 1,4 km-re találták meg.

Vajon mi okozhatta ezt?

A választ a lehullott példányok Co⁶⁰ izotópos elemzése (Povinec és tsai, 2015) adta meg. A Košice meteorit ugyanis két eltérő szerkezetű de H5 típusú normál kondritos testből állt össze. Az egyik egy erősebb, jól megtartott szerkezetű testrész volt, míg a másik ún. pre-fragmentációt szenvedett el korábban a Világűrben. Mint korábban láttuk ez utóbbi telis-tele van ún. töredezett anyagú breccsás és fekete sokkolt erekkel átszőtt, repedéses, lazább szerkezetű meteorit részekkel. A két test nagyjából a szerkezeti határuknál vált el egymástól, hiszen mintáikat jól elkülönülő szórási területen találták meg. Az abláció százalékos mértéke a Košice esetében is, mint általában a meteorit hullásoknál igen nagy volt, kb. az eredeti meteoroid 99-99,5%-a párologhatott el.

A Košice meteoroid naprendszerbeli pályája

Spurný és kutató társai a kimért videók alapján kiszámították az eredeti meteoroid naprendszerbeli pályáját, ami a 15. ilyen ismert lett a világon. A részletes adatokat lentebb táblázatban foglaltam össze. A jobb oldali ábrán a meteoroid pályája látható középen a Nappal, a legkülső bolygó itt a Jupiter. A bizonytalan mérési eredmények miatt csupán egy valószínű pályasávot lehet megadni. Jól kitűnik, hogy a kondritos meteoroid a fő aszteroida övből érkezett, mint az ilyenek általában. A NEO-k (Földet megközelítő kisbolygók) 24%-a jön a fő-övböl (Bottke, 2002). Pályája a Jupiterrel 8:3 rezonanciában van, három másik Apolló-típusú kisbolygót ismerünk még hasonló rezonanciákkal, a 2002 CX58, 2009 BC11 és a 2000 DO8 jelűt. Hogy ezek egy azonos kondritos forráségitest családot alkotnak vagy más ok áll a háttérben ezt érdemes tovább vizsgálni.

A pályaadatok:

Fél nagytengely hossza, a	2,71 ± 0,24 AU
Excentricitás, e	0,647 ± 0,032
Perihélium távolsága, q	0,957 ± 0,004 AU
Afélium távolsága, Q	4,5 ± 0,5 AU
Perihélium argumentuma, ω	204,2  ± 1,2°
Felszálló csomó hossza, Ω	340,072  ± 0,004°
Inklináció, i	2,0  ± 0,8°

A magyarországi Košice meteoritok

Magyar intézeteknél, szervezeteknél, gyűjtőknél, stb. lévő Košice példányok száma, tömege pontosan nem ismert. Arra tudok csak hagyatkozni amit láttam, vagy információm van róla. E szerint talán néhány – 3-4 db – 100 gr feletti példány, 5-6 db 40-100 gr közötti minta és 10-20 db kisebb meteorit lehet itthon. 4-5 db kisebb kondrit lehet kutatóintézetekben, részben már felvágva és/vagy kutatási célú vékonycsiszolatnak feldolgozva. A magánszemélyek által talált Košice meteoritok száma nem ismert, néhány ha lehet, többségük külföldről vásárolt és közgyűjteményben kiállított mintáról nem tudok.

A Košice meteoritról 2010 óta számos tanulmány született (2010-2016) amik közül jónéhány ma is hivatkozási alap más hullásokhoz, ezeket az irodalom jegyzékben részletesen felsoroltam. Emellett talán még több ismeretterjesztő cikk, tv adás foglalkozott különösen 2010-ben az érdekes témával, ami az esemény után ahogy szokott le is csengett. Cikkem a hullás 10. évfordulóján megpróbálta összefoglalni, az eltelt időszak kutatási, gyűjtési és egyéb eredményeit, mintegy emlékezve a 10 évvel ezelőtti nem mindennapi éjszaka történéseire, az utána következő keresésre és az utolsó közelünkben hullott meteoritra.

Irodalom és hívatkozások:

Borovička Jiří, Tóth Juraj, Igaz Antal, Spurný Pavel, Kalenda Pavel, Haloda Jakub, Svoreň Ján, Kornoš Leonard, Silber Elizabeth, Brown Peter, Husárik Marek, (2013), The Košicemeteorite fall: Atmospheric trajectory, fragmentation, and orbit, Meteoritics & Planetary Science, vol. 48(10), 2013, s. 1757–1779.

Borovička Jiří, Spurný Pavel, Brown Peter, (2015), Small Near-Earth Asteroids as a Source of Meteorites, arXiv.org, arXiv:1502.03307, 2015.

Gritsevich Maria, Vinnikov Vladimir, Kohout Tomáš, Tóth Juraj, Peltoniemi Jouni, Turchak Leonid, Virtanen Jenni, (2014), A comprehensive study of distribution laws for the fragments of Košicemeteorite, Meteoritics & Planetary Science, vol. 49(3), 2014, s. 328-345.

Kohout Tomáš, Havrila Karol, Tóth Juraj, Husárik Marek, Gritsevich Maria, et al., (2014), Density, porosity and magnetic susceptibility of the Košice meteorite shower and homogeneity of its parent meteoroid, arXiv.org, arXiv:1404.1245, 2014.

Kubovics Imre, Turcsányi Anasztázia M., Vizi Pál Gabor, (2010), Trajectory and Speciality of Fireball-Meteorite “2010.02.28 Cassovia” from Security Cameras and from Reports of Local Inhabitants, AMRC Symposium 2010.

Kubovics Imre, Vizi Pál Gabor, Bendő Zsolt, (2012), Trajectory and Analysis of Fireball-Meteorite “2010.02.28 Košice” from Security Cameras and from Electron Microscopic Examination, 43th Lunar and Planetary Science Conference, Texas, 2012. Abstract [#2816].

Mäsiar Ján, (2010), Niezwykły sukces słowackich astronomów, Meteoryt, 2, 2010, s. 3-5.

Ozdín Daniel, Plavčan Jozef, Horňáčková Michaela, Uher Pavel, Porubčan Vladimír, Veis Pavel, Rakovský Jozef, Tóth Juraj, Konečný Patrik, Svoreň Ján, (2015), Mineralogy, petrography, geochemistry, and classification of the Košice meteorite, Meteoritics & Planetary Science, vol. 50(5), 2015, s. 864–879.

Povinec Pavel P., Tóth Juraj, (2015), The Fall of the Košice Meteorite, Meteoritics & Planetary Science, vol. 50(5), 2015, s. 851-852.

Povinec Pavel P., Masarik Jozef, Sýkora Ivan, Kováčik Andrej, Beňo Juraj, Meier Matthias M.M., Wieler Rainer, Laubenstein Matthias, Porubčan Vladimir, (2015), Cosmogenic nuclides in the Košicemeteorite: Experimental investigations and Monte Carlo simulations, Meteoritics & Planetary Science, vol. 50(5), 2015, s. 880-892.

Sansom Eleanor Kate, (2016), Tracking Meteoroids in the Atmosphere: Fireball Trajectory Analysis, Ph.D. thesis (dysertacja), supervisor Philip Bland, Faculty of Science and Engineering, Curtin University, 2016.

+Tóth Juraj, Svoreň Ján, Borovička Jiří, Spurný Pavel, Igaz Antal, Porubčan Vladimír, Kornoš Leonard, Husárik Marek, Krišandová Zuzana, Vereš Peter, Kaniansky S., (2010), Meteorite Košice– The Fall in Slovakia, International Meteor Conference, IMC 2010, Sep. 16-19, 2010, Armagh, UK.

Tóth Juraj, et al., (2011), The KošiceMeteorite, International Meteor Conference, IMC 2011, Sep. 15-18, 2011, Sibiu, Romania.

Tóth Juraj, (2011), Planéty, asteroidy a meteority, wykład w ramach Bratislavská vedecká cukráreň, Bratislava 2011.

Tóth Juraj, Borovička Jiří, Igaz Antal, Spurný Pavel, Kornoš Leonard, Haloda Jakub, Ozdín Daniel, Povinec Pavel P., Sýkora Ivan, Veis Peter, Kohout Tomáš, Svoreň Ján, Husárik Marek, Vereš Peter, Porubčan Vladimír, (2014), Meteorit Košice- nález a analýzy, Esemestník. Spravodajca Slovenskej mineralogickej spoločnosti, 1, 2014, s. 20-21.

Tóth Juraj, Svoreň Ján, Borovička Jiří, Spurný Pavel, Igaz Antal, Kornoš Leonard, Vereš Peter, Husárik Marek, Koza Július, Kučera Aleš, Zigo Pavel, Gajdoš Štefan, Világi Jozef, Čapek David, Krišandová Zuzana, Tomko Dušan, Šilha Jiří, Schunová Eva, Bodnárová Marcela, Búzová Diana, Krejčová Tereza, (2015), The Košicemeteorite fall: Recovery and strewn field, Meteoritics & Planetary Science, vol. 50(5), 2015, s. 853–863.