A nyári időszámítás érdekességei és jövője

Szerző: Szoboszlai Endre

2020-ban, március 29-én vasárnap hajnalban kezdődik, és október 25-én ér majd véget a nyári időszámítás. A világ számos országában március utolsó vasárnapja és október utolsó vasárnapja közötti időszakban alkalmazzák a nyári időszámítást. Az időszámításba – egyben az élőlények biológiai ritmusba – történő mesterséges beavatkozásnak bizonyára vannak energia-takarékossági hatásai, de vannak negatívumai is…

A nyári időszámítás történetét vizsgálva energetikai, csillagászati, de még hadtörténeti érdekességeket is találunk! Az első világháború időszakában energiatakarékossági okok miatt vezették be az úgynevezett alternatív időszámítást, 1916-ban az USA-ban. Ezt az akkori Magyarország is átvette. A nyári időszámítás lényegében egy olyan megoldás, amikor a helyi időt 1 órával előre állítják az adott időzóna idejéhez képest. Maga az elnevezés azért alakult át, mert ez az időszámítás nagyrészt a nyári időszakra esik – a Föld északi féltekéjén. Érdemes megjegyezni, hogy az arab országok 1973-ban a kőolajat, mint létfontosságú energiahordozót, fegyverként vetették be, ugyanis kőolaj-exportjukat embargó alá vonták. Ezzel olajválság keletkezett a nyugati világ számára. Az energiaínség rákényszerítette a (túl)fogyasztói társadalmakat, arra, hogy a villamos energiával (is) takarékoskodjanak! Az olajválság kapcsán kialakult „energiahiány-sokk” elsőként Franciaországot ösztönözte arra, hogy az 1973-as olajválság tanulsága után bevezesse az energiatakarékossági célú nyári időszámítást (1976-ban).

Magyarországon is hosszú évtizedek óta alkalmazták és alkalmazzák a nyári időszámítást, bár voltak évek, amikor ez szünetelt. Az ötvenes években még az akkori kapacitási nehézségek enyhítésének reményében alkalmazták, míg a későbbi időben az óraátállítási megoldásnak már villamosenergia-megtakarítási célja lett. Magyarországon energetikával kapcsolatos célból 1954-57 között alkalmazták először a nyári időszámítást. Ezen megoldásnak az ötvenes években elsősorban az volt a célja, hogy az akkori villamosenergia-rendszer szűkös teljesítőképessége miatt jelentkező kapacitás-gondot enyhítse. Akkor arra törekedtek, hogy ne kényszerüljenek az egykori áramszolgáltató vállalatok a fogyasztás korlátozására. (Elsősorban a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkeztek teljesítőképesség-gondok.) Magyarországon 1958 és 1979 között a nyári időszámítás használata szünetelt, míg a villamosenergia-megtakarítási célból történő bevezetése 1980-ban történt.

A természetes világítás kihasználása:

A nyári időszámítás megvalósításának módját az a csillagászattal összefüggő jelenség adta és adja, hogy Földünk északi féltekéjén a napéjegyenlőség kezdetétől (általában március 21) a végéig (általában szeptember 23) hosszabbak a nappalok, és rövidebbek az éjszakák, mint télen. Ebből a tényből az a kézenfekvő előny származhat, hogy amennyiben a napfény által adott ingyenes „fénybiztosítás” nagyjából egybe esik a lakosság ébrenlétével, akkor kevesebb lehet a világításra elhasznált villamos energia mennyisége. Tehát, ha a lakosság átlagos ébrenléti ideje (reggel 7 és este 22 óra között) nagyjából egybeesik a természetes világítás időtartamával, akkor jelentős mennyiségű villamosenergia-megtakarítás érhető el. Ez a felismerés vezetett oda, hogy a kronométereket az utóbbi évtizedekben tavasszal egy órával előre vitték, mégpedig március utolsó vasárnapjának hajnalán (hazánkban 2 órakor 3 órára). Majd aztán ősszel (régebben szeptemberben) egy órával „visszatekerték”. Természetesen ezen megoldás bevezetésekor a menetrendeket is harmonizálni kellett. Az 1990-es évek közepéig hazánkban még az előzőekben említett, szeptember utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjjelen történő (nálunk pontosan vasárnap hajnali 3 órakor vitték vissza az órákat 2 órára), óravisszaállást alkalmazták. Azonban a Nyugat-Európában alkalmazott megoldásra – főleg a nemzetközi utazási menetrendek harmonizációja miatt –, térségünkben is célszerű volt átállniuk a környező országoknak! Így került bevezetésre az, hogy 1996-ban hazánkban is megnyújtották egy hónappal a nyári időszámítás időtartamát.

Októberben már nincs megtakarítás:

Magyarországon tehát 1996-tól kezdődően október utolsó vasárnapjának hajnalán történik a visszaállás a „rendes” (más néven a téli) időszámításra. Bár ez a gyakorlat, vagyis az egy hónappal későbbi visszaállás, ugyan illeszkedik az európai országok gyakorlatához, de célszerű megjegyezni, hogy ez már október hónapban nem jár villamosenergia-megtakarítással! Ennek oka az, hogy az esti 1 órával későbbi időpontban jelentkező világítási célú villamosenergia-megtakarítást ebben az őszi hónapban már kompenzálja a kora reggeli órákban történő (egy órával korábbi), szintén világítási célú többletfelhasználás. Októberben ugyanis már egy hónappal utána vagyunk a csillagászati őszi napéjegyenlőségnek, melynek következtében az éjszakák időtartama nő, míg a nappalok hossza csökken…

Egy érdekes izraeli eset:

Érdekesség, hogy 1999 szeptemberében Ciszjordániában nyári időszámítás volt, míg Izraelben akkor álltak vissza a szokásos időzónára. A ciszjordániai terroristák időzített bombákat készítettek, amit Izraelben lévő társaiknak juttattak el. A társak azonban félreértették a bombák óraszerkezetében beállított időt, így a bombák 1 órával korábban robbantak fel, megölve három terroristát, de így kétbusznyi utas megmenekülhetett…

Lehetnek hátrányok:

Az utóbbi években egyre több szakember veti fel, hogy érdemes-e megbolygatni az életritmusunkat a mesterséges óraátállítással, évente kétszer is? Ugyanis a természetet, az emberek és az állatok életritmusát, nem lehet parancsszóra átállítani! Kimutatták, hogy az állattenyésztésben jelentős károkat okozott ez a megoldás. Például a szarvasmarhák tejhozama csökkent, mivel megzavarták a fejési időpontot. Kimutatták, hogy az óraátállások miatt növekedett a közlekedési balesetek száma. Ezen felül jelentős leterhelést jelent az emberek, főleg a gyerekek, számára a megszokott életritmus megtörése, aminek számos káros hatása lehet, ezért is vetődött fel az utóbbi időben, hogy várhatóan megszüntetnék az óraátállítást.

2021 lehet a megszüntetés éve:

A nyári időszámítás megszüntetéséről az Európai Parlament már 2019 márciusában döntést hozott, vagyis arról, hogy a 2021. év lesz az utolsó, amikor még valamilyen változatban lesz majd óraátállítás. Országonként több megoldással is át lehet majd állnunk, sőt, akár úgy is, hogy egyidejűleg egy adott ország választhatna másik időzónát is attól, amelyikhez jelenleg tartozik! Amennyiben ez bekövetkezne, akkor például Magyarország esetében jelenleg még nem dőlt el a lényeg: vagyis az, hogy hazánk majd a Greenwichi Világidőtől (angol rövidítése és jele UT) egy, vagy két órával fog majd eltérni az „óratekergetés” megszüntetését követően? Vagyis lehet, hogy a nyári időszámítás megszűnte kapcsán, Magyarország a jelenlegi közép-európai időzónából (UT+1 óra) majd átlépne a kelet-európai (UT+2 óra) időzónába, ami tehát két órával eltér a világidőtől. Jelenleg például ilyen a szomszédos Románia.

2 ÉVES A PLANETOLOGY.HU

Pontosan két évvel ezelőtt, 2018. március 23-án indult el bolygótudományokat népszerűsítő weboldalunk, melynek második éve szintén igen termékenyre sikerült!

Ezalatt az újabb egy év alatt 87 cikkel és 92 hírrel lettünk gazdagabbak, összesen 13 szerző (Szklenár Tamás, Kormos Balázs, Kereszty Zsolt, Lerch Krisztián, Balázs Gábor, Szekretár Zsolt, Balogh Gábor, Vincze Miklós, Majzik Lionel, Puskás Ferenc, Marcu András, Rezsabek Nándor és Kovács Gergő) által, így kijelenthetjük, hogy oldalunk nemcsak “életkorban”, hanem tartalmak tekintetében is megduplázódott.

Szerkesztőgárdánk is bővült egy fővel, Szklenár Tamás, a Svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársa személyében.

Rendkívül színes tartalom született ez év folyamán: szó esett csillagászati és űrkutatási hírekről, expedíciókról, könyvajánlókról, meteoritok, üstökösök és egyéb égitestek bemutatásáról épp úgy, mint egy fantasy világ vagy egy soha nem létezett égitest bemutatásáról. Egy új rovattal is kibővültünk, a közösségi oldalunkon rendszeresen megjelenő “bolygómorzsák“-kal, melyek egyszerűségük, letisztultságuk és informatív jellegük miatt hamar közkedveltté váltak.

A következő egy évben további “duplikálódást” tervezünk, mind tartalom, mint azok változatossága tekintetében. Köszönettel tartozunk szerzőinknek, hogy megosztották velünk gondolataikat, szerkesztőtársainknak, Balogh Gábornak, Szklenár Tamásnak és Kovács Sándornak (aki szintén megtett egy újabb kört a Nap körül, Isten Éltesse őt is!), végül, de nem utolsó sorban minden kedves Olvasónknak!

Boldog Születésnapot, Planetology.hu!

Szolárgráfia – a Nap égi útjának rögzítése

Szerző: Balázs Gábor

Aki a földrajzban jártas tudja, hogy a Föld tengelyferdesége miatt az egy éves keringési idő alatt a napsugarak beesési szöge folyamatosan változik. Ennek következménye, hogy eltérő lesz a felmelegedés bizonyos időszakokban, aminek velejárója az évszakok váltakozása. Egy másik következménye a szoláris éghajlati övek (szoláris forró vagy trópusi, mérsékelt és hideg éghajlati övek) kialakulása.

Ennek a keringésnek általunk látható része hosszúsági foktól függetlenül, hogy az északi féltekén nyáron magasabban, télen alacsonyabban szeli át a Nap az eget (a déli féltekén pedig fordítva). Ennek rögzítésére jött létre a szolárgráfia, ami egy igen egyszerű szerkezeten alapszik, egy lyukkamerán más néven camera obscura.

Forrás: Gravitáció Blog

Magyarázat röviden: ez egy fénytől védett test oldalán egy kis lyukkal. Az ezen a lyukon bejutott fény pedig a szemben lévő oldalra fordított képet ad (hasonlóan a mai fényképezőgépekhez).

Érdekessége hogy rövid idejű történéseket nem képes rögzíteni, gondolva az eszköz előtt elhaladó autókra vagy gyalogosokra. A „kamera” alapját egy hengeres test adja, melynek belsejét matt bevonattal bevonják az esetleges tükröződésből keletkező plusz sávok ellen. Erre a doboz méretétől függően egy 0,3-0,5 mm-es lyukat készítenek, majd egy fényérzékeny fotópapírt helyeznek el benne (a lyukkal szemben) amire majd a Nap útja „ráég”.

Elhelyezését tekintve a rajta lévő lyuk dél felé néz és mozdulatlannak kell maradnia egészen a leszereléséig (1 hetes – 6 hónapos időintervallum). A garantáltan látványos végeredmény érdekében ideális esetben a két napforduló között (június 21. – december 21. vagy december 21. – június 21.) gyűjti eszközünk Napunk fényét, de akár egy hónapon keresztül történő exponálásból is keletkezhet látványos kép.

Saját felvételemet tekintve a tarjáni MTT-n kapott szolárgráfom vetettem be 2016. augusztus 1-e és január vége között, de a rossz rögzítés és az időintervallum miatt a sávok egymásra „égtek” és egymáshoz képest elcsúsztak.

Végezetül, egy kis segítség a kép értelmezéséhez, mivel folyamatos fényes, sötét és szaggatott sávok váltják egymást:

  • a folyamatos fényes sávok egy derült napot,
  • a folyamatos sötét sávok egy teljesen borult és/vagy esős napot,
  • a nem folyamatos, szaggatott sávok egy felhős napot jelentenek.

Tavaszi ekvinokcium

Eljött a március 20, vagyis a tavaszi nap-éj egyenlőség, idegen szóval ekvinokcium napja. Földünk forgástengelyének ferdesége miatt az égi egyenlítő és az ekliptika metszi egymást, így a Nap hol a Ráktérítő irányába távolodik az Egyenlítőtől, hol pedig a Baktérítő felé. Helyi idő szerint hajnal 4:50-kor Napunk látszólag e metszéspontban helyezkedik el. Innentől kezdve Földünk északi féltekéjén az nappalok hosszabbak lesznek a éjszakáknál, egészen a június 20-ai napfordulóig.

Maradj otthon!

Mindenkinek kitartást kívánunk a mostani járvány idejére! Nem lehet elégszer hangoztatni azt, hogy mindenki maradjon otthon! Csodáljátok meg a naplementét, az esti Vénuszt, a csillagos eget, olvassatok könyveket, cikkeket, akár a mi olvasmányainkat is és legyetek sokat együtt! 🙂 Vigyázzatok magatokra, egymásra és persze a tisztaságra, és akkor nem lesz semmi gond! 🙂

A közösségi média káros hatása a tudomány megítélésében

Szerző: Marcu András

Az ember közösségi lény. Éppen ezért nagyon népszerűek a közösségi oldalak, ahol különböző, hasonló érdeklődésű emberek találkozhatnak, beszélhetnek.

Ezzel még nincs is semmi baj. Viszont, ahogy a vírusok is gyorsabban terjednek nagy közösségekben, úgy sajnos az áltudományok is virágoznak, amióta megjelentek ezek a közösségi oldalak.

Bár régebben is volt sok áltudományos könyv és előadás, amire mindig akadtak vevők, azért az ő hangjuk általában elvesződött a tömegben. Viszont most, a modern technikának hála, az ilyen emberek is csoportokat, közösségeket alkothatnak, ahol bőszen terjeszthetik is az ilyen anyagokat.

Engem már évek óta foglalkoztat az, hogy egyes emberek miért hiszik el ezeket az áltudományos írásokat, mi viszi rá őket arra, hogy ilyesmiket olvassanak, terjesszenek. Eddigi tapasztalataim során az a véleményem alakult ki, hogy az áltudományok terjedésének több oka is van:

  • oktatási hiányosságok
  • anekdoták
  • forráskritika hiánya
  • a média

Az oktatási hiányosságok talán a legfontosabbak, hiszen ha valaki nincs tisztában a tudományos alapokkal, akkor képtelen megkülönböztetni egy valódi tudományos cikket egy áltudományostól.

Ezért van az, hogy sokan félnek az 5G-től, vagy azt hiszik, hogy a HAARP-al irányítani lehet az időjárást.

Az anekdoták olyan személyes történetek, ami vagy az illetővel történtek meg, vagy valaki mesélte nekik. Általában az orvoslásellenes oldalakon találunk ilyesmiket. A tudomány nem hiába végzi úgy a tesztjeit (mint pl. a kettős vak teszt, amikor sem a kutató, sem az alany nem tudja, hogy gyógyszert vagy placebót kap), hogy kizárja belőlük a szubjektív véleményt.

Igen, a kis Pistike meggyógyult, de a nagyi homeopátiás szere mellett azért a rendes gyógyszereket is szedte. De az anyuka meséjében már csak a mágikus szerek szerepelnek.

Sokszor fordul elő, hogy az ok és az okozat közötti összefüggéseket nem veszik figyelembe, vagy ott is látnak összefüggéseket, ahol nincsenek. Például, ha én három napon át, minden este 9-kor kelet felé hármat tapsolok és másnap jó idő lesz, még nem jelenti azt, hogy a tapsomnak bármiféle hatása lenne az időjárásra.          

A forráskritika hiánya az oktatási hiányosságok egyik velejárója. Magyarán sok embernek egy köztudottan álhíreket osztogató weboldal írása is ugyanolyan súllyal bír, mint egy vezető tudományos szaklap cikke.

Sokan régen megszokták, hogy az információt a TV, az újság megírta és akkor az (nagyjából) úgy volt. De manapság, amikor már bárki (pl. én is) bármit felrakhat a netre, az emberek hozzáállása nem változott. Igaz, mert le van írva, vagy igaz, mert a Youtube-on van róla videó.

Itt el is jutunk a média hatásaihoz. Sajnos manapság már nem csak az álhírportálok osztanak meg félrevezető cikkeket. Sok weboldal hangzatos címekkel próbál olvasókat szerezni, mint például amikor a kínai fúziós reaktorról azt írták, hogy “Kína egy második Napot épít” (voltak olyan csoportok, ahol tényleg azt hitték, hogy egy konkrét csillagot fognak fellőni az égbe), vagy hogy a “Tudósok portált nyitottak más univerzumokba” (amikor megfigyelték a részecskék mozgását és elnyelődését).

Az efféle szalagcímekkel az a gond, hogy rengeteg ember csak ezeket olvassa el és máris kész a káosz. Nem fáradnak azzal, hogy belenézzenek rendesen a cikkbe, hogy lássák valójában nem is úgy vannak a dolgok.

Egy másik káros hatása a médiának az, hogy minden új elképzelést, máris tudományos elméletként prezentálnak. Emiatt sok emberben az az elképzelés alakul ki, hogy a tudósok egyik nap ezt mondják, másik nap azt és még ők sem tudnak semmit, csak találgatnak.

Véleményem szerint már az is problémás, hogy a tudomány világában az elmélet (egy többször is tesztelt, ellenőrzött kijelentés) nem ugyanazt jelenti, mint a normál életben (egy szimpla feltételezés). Ezért van sok evolúciótagadó, aki azonnal rávágja, hogy “ez csak elmélet“.

Ezek a problémák ellen szerintem igencsak nehéz és komplex dolog megfelelően harcolni. Igaz, hogy sok esetben ezek a konspirációs teóriák csak afféle bogarak amiken derülni lehet, viszont vannak esetek, amikor már komoly a dolog, mint például az oltásellenességnél.

“A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója.”
/Stephen Hawking/

Ezért tartom fontosnak küzdeni a tudatlanság és a naivitás ellen. Véleményem szerint, bár egy ember kevés dologra képes, több ember már elég komoly eredményeket érhet el. Gondolok itt az emberekkel történő párbeszédre, oktató jellegű cikkek írására, osztogatására.

Mindenkit nem lehet meggyőzni, de ha már egy embert sikerült, az is eredmény.      

Naprendszerünk más léptékben

Szerző: Szklenár Tamás

Mindennapi életünkben könnyedén fel tudunk dolgozni olyan távolságokat, amelyek számunkra megszokott léptéket képviselnek, így nem esik nehezünkre tervezni olyan távolságokkal, amelyek lakóhelyünkön belül vagy hazai városok között jellemzőek. Külföldi utazások, hosszabb utak alkalmával tudatosul igazán bennünk bolygónk valós mérete. A Föld önmagában hatalmas és a modern közlekedési eszközök nélkül, gyalogosan bejárni élethosszig tartó küldetés lenne. Viszont amint kilépünk a bolygóközi, sőt csillagközi térbe, a mindennapi távolságok eltörpülnek a Világegyetem méretei mellett.

Ahhoz, hogy ezeket a léptékeket megfelelően ábrázolhassuk, arányosan átméretezett modellekre van szükségünk. Így nem csak az égitestek egymáshoz viszonyított méretét, hanem azok távolságát is érzékeltetni tudjuk. Ebben a cikkben olyan méretskálát alkalmazunk, amelyet könnyedén elkészíthet mindenki, felhasználható bárki számára, aki érdeklődik a téma iránt, de az oktatásban, szakkörök számára is hasznos lehet. Számításaink az égitestek jelenleg ismert átlagos sugarán és Naptól vett távolságán alapulnak.

Kezdjük egy egyszerűbb esettel és próbáljuk meg modellezni a Föld és Hold rendszerét. Földünk átlagsugara – kerekítve – 6373 km, így átmérője 12 746 km, a Hold esetében utóbbi 3475 km (3,7-szeres méretkülönbség). A két égitest átlagos távolsága 384 399 km. Ez még egy viszonylag könnyebben elképzelhető távolság annak, aki sokat vezet élete során. Olyan modellt kell készítenünk, amely befér egy nagyobb szobába, esetleg osztályterembe. Legyen a két égitestünk arányosan megváltoztatott távolsága 5 méter! Ebben az esetben Földünk modellje 16,6 cm átmérőjű, míg a Hold átmérője 4.5 cm. Előbbi számára használhatunk egy 2-es méretű futball- vagy kézilabdát, utóbbi részére egy pingponglabda is megfelelő.

Érdekességképpen vegyük hozzá Napunkat is ehhez a modellhez! Központi csillagunk átmérője ebben az esetben egy nagyobbacska busz hossza, kerekítve 18 m, amelyet a már elkészített Föld-Hold modelltől 2 km-re kellene elhelyeznünk.

Ebből rögtön látszik, hogy amint kilépünk a Föld-Hold rendszerből, a méretek modellezése igen problémássá válik. Kis számolással és egy nagyobb léptékű kicsinyítéssel azonban megoldható a dolog. A Nap átmérője kerekítve 110-szerese bolygónkénak. Ez lesz a kiindulópontunk. A modellünket pedig helyezzük el egy focipályán, amelyből bárki könnyűszerrel talál egyet az országban. A futballpályák hivatalos mérete igen tág skálán mozog, a csatolt képen látható pálya hossza 109 méter (a cikk írója szülővárosának, a szarvasi sportpályának méretét használta).

A Naprendszer „focipálya modell”

Új modellünkben a Nap átmérője 110 mm, míg Földünké 1 mm. A valóságban a két égitest távolsága 150 millió km, amelyet 1 Csillagászati Egységnek is nevezünk. Helyezzük napmodellünket, a 11 cm átmérőjű gömböt (labdát) a gólvonalra, ettől kezdve ő lesz a kapusunk! Ettől 11,86 m-re lesz Földünk, így szinte kijelöli a büntető pontját is. A további távolságokat és méreteket táblázatos formában láthatják olvasóink.

Naprendszerünk négy kőzetbolygója, a Merkúr, Vénusz, Föld és a Mars helyezkedik el legközelebb központi csillagunkhoz. Modellünkben a Mars már éppen nem fér a tizenhatoson belülre.

A Mars és a Jupiter között elhelyezkedő aszteroidaöv még bőven ebben a térfélben található.

A Jupiter, Naprendszerünk legnagyobb bolygója már a másik térfélre kerül, a Szaturnusz pedig már éppen lecsúszik a pályáról.

Amennyiben szeretnék az Uránuszt és a Neptunuszt is ábrázolni, úgy még több egymás mögé festett pályára van szükségünk. Az Uránusz 228 m-re lenne a kapustól (Nap), míg a Neptunusz távolsága ebben a méretskálában 357 m-nek adódna. A hányattatott sorsú Plútó közel fél km-re kerülne kapusunktól.

Nem teljesen tisztázott, hogy Naprendszerünk határa hol húzódik, nem tudjuk pontosan, hogy mikor lépünk át a csillagközi térbe. A Naprendszer jelenleg elfogadott sugara körülbelül 100 000 Csillagászati Egység, ez mintegy 1,5 fényév. Focipálya modellünkben ez a határ 1186 km-re lenne, egészen Amszterdam városáig kellene utaznunk.

Miután már képzeletben kiléptünk a csillagközi térbe, látogassuk meg legközelebbi csillagszomszédunkat! A Naphoz legközelebb elhelyezkedő csillag a Proxima Centauri, amelynek távolsága 4,2 fényév. Jelenlegi technológiai eszközeinkkel ez emberi időskálán elérhetetlen távolság, de kis modellünkben elég, ha Izlandig utazunk, Reykjavík városáig.

Égitest Modell mérete Modell távolsága
Nap 110 mm
Merkúr 0,4 mm 3,65 m
Vénusz 0,95 mm 8,6 m
Föld 1 mm 11,86 m
Mars 0,5 mm 18 m
Jupiter 11,2 mm 61,7 m
Szaturnusz 9,5 mm 113,6 m
Uránusz 4 mm 228 m
Neptunusz 3,9 mm 357 m
Plútó 0,19 mm 474 m
Naprendszer határa 1186 km
Proxima Centauri 17 mm 3183 km

Valószínűleg már kellőképpen zsong fejünk a sok-sok számadattól és Naprendszerünk, illetve az Univerzum méreteitől, azonban egy utolsó adattal még szolgálnunk kell. Naprendszerünk a Tejútrendszer nevű galaxis, egy hatalmas és lenyűgöző csillagváros részét képezi, amelyben jelenleg körülbelül 200-400 milliárd csillag található. Galaxisunk modellbeli átmérője éppen akkora lenne, mint Földünk és a Nap valós távolsága, 1 Csillagászati Egység, vagyis 150 millió kilométer. Ebben a hatalmas méretskálában pedig ott a mi focipálya modellünk, amely talán egy kicsit segíthet a körülöttünk lévő világ méreteinek megértésében.

Vulcan, a sosemvolt bolygó

Szerző: Kovács Gergő

1840-et írunk. A francia matematikus, Urbain Jean Joseph Le Verrier a Merkúr pályáját tanulmányozta. Munkáiban a planéta mozgását a newtoni fizika eszközeivel akarta előrejelezni, azonban a bolygó előre kiszámított pályája és az égitest tényleges mozgása között – a legpontosabb számítások ellenére – folyamatosan maradtak különbségek. Ezt az eltérést a matematikus egy eddig felfedezetlen, a Nap és a Merkúr közt keringő bolygónak tulajdonította. Az égitestet Vulcannak/Vulcanusnak nevezte el, a tűzhányók, kovácsolás és sivatagok római istene után.

Urbain Jean Joseph Le Verrier (1811-1877)

Le Verrier tézisét az is alátámasztotta, hogy a pályaháborgásokat figyelembe véve már sikerült felfedeznie egy bolygót, a Neptunuszt, 1846-ban. Az égitestre az Uránusz pályájában keletkező zavarok vizsgálata során bukkant rá, a Neptunusz pedig ott volt, az égbolt azon szegletében, ahol azt Le Verrier előre kiszámította. A sors iróniája, hogy az angol John Couch Adams számításai is helyesek voltak a Neptunusz térbeli helyzetét illetően, azonban Sir George Airy, angol királyi csillagász és a Cambridge-i obszervatórium vezetője, James Challis “mulasztásai” által a Neptunusz felfedezése Le Verrier és a berlini csillagda igazgatója, Johann Gottfried Galle érdeme lett.

Le Verrier riadóztatta a csillagász “társadalmat”, melynek köszönhetően a Vulcan a nemzetközi bolygóvadászat fő célpontja lett. Egyesek, például Edmond Modeste Lescarbault, saját készítésű teleszkópjával látni vélte a bolygót, mint a Nap korongja előtt gyorsan elhaladó apró pontot. A szkeptikus hangok és a bizonytalan megfigyelések ellenére Le Verrier elmélete masszívan tartotta magát, még az 1877-ben bekövetkező halála után is. Sőt, egy 1878-ban bekövetkezett napfogyatkozás kiváló alkalmat kínált (volna) a Vulcan megfigyelésére. Neves csillagászok vélték látni a bolygót, a nagy hírverés után, miszerint felfedezték a bolygót, kiderült, hogy csillagok voltak csupán…

A Vulcan-t még mindig nem látta senki, továbbá a Merkúr különös, gravitációs módon zavart (ún. perturbált) mozgásának oka továbbra is ismeretlen maradt. Ennek ellenére rengeteg tudós, köztük hazai csillagászok is, felfokozott érdeklődést tanúsítottak a bolygó iránt:


Kassai Raisz Miksa: A vulkán bolygó

Több év óta a naprendszerhez tartozó bolygók abszolút mozgása mathematikai törvényeinek kiszámításával foglalkozván, számításaimnak egyik eredménye azon következtetésre vezetett, hogy a Nap és Merkur közt még egy bolygónak – a több csillagásztól is feltételezett – Vulkán bolygónak kell léteznie. Erre nézve számításom eredménye a következő:

A VULKÁN bolygó átmérője (tengelye) = 724.9752 km.; útja pályájában egy nap alatt 5,502,355 km.; egy óra alatt 229,264 km.; tropikus mozgása egy nap alatt 98,059.16 km.; a Naptól való távolsága 11,436,932 km. Évi periodikus mozgását 13.21651 nap alatt végzi.

Természettudományi Közlöny XCIII. kötet, 202-ik füzet

1886 június


A Vulcan keresése még több évtizedig folytatódott, de tényleges felfedezés soha nem született, hisz’ soha nem is létezett ez a planéta. Majd 1915-ben bombaként robbant a tudományos világba Einstein relativitáselmélete, mely tökéletesen megmagyarázott mindent, így a Vulcan nemlétét is: az einsteini fizika szerint a Nap óriási tömege miatt képes “meggörbíteni a teret és időt”, a Merkúr pedig olyan közel kering központi csillagunkhoz, hogy már ebben az eltorzult téridőben kering. Az einsteini fizika így magyarázatot adott a Merkúr különös mozgására, többek között a bolygó perihéliumvándorlására is. Ezt a jelenséget, vagyis az égitest napközelpontjának folyamatos mozgását a klasszikus, newtoni fizika csupán egy másik égitest zavaró hatásával tudta megmagyarázni.

A Merkúr perihéliumvándorlása

Ahogy Isaac Asimov mondta, a Vulcan örökre le lett radírozva az égboltról. A csillagászok nyilvántartásaiból ki-, a térképekről lekerült. A korábban történt bolygóészlelések pedig minden bizonnyal napfoltok vagy csillagok voltak. A Vulcan története pedig arra tanította az embert, hogy a természet törvényei bonyolultabbak, mint hinné.

Források: [1] [2] [3] [4]