Gyorshír: elindult a Perseverance

Sikerrel startolt a NASA Mars 2020 nevű küldetése, magyar idő szerint 13:50-kor, fedélzetén a Perseverance (Állhatatosság) roverrel és az Ingenuity (Leleményesség) nevű kísérleti helikopterrel.

Öt perccel a start előtt. Fotó: Spacex Daily
Sikeres start. Fotó: NASA

A Perseverance sikeres startjával mindhárom (arab, kínai, amerikai) Mars-szonda sikerrel elindult a vörös bolygó felé. A tervek szerint az űreszközök 2021. februárjában érik el a Marsot.

Szeretnél tudományos kutató lenni?

Szerző: Rezsabek Nándor

Tényleg szeretnél tudományos kutató lenni? Az első lépést egy héten belül megteheted! Sőt, ha felvételi eljárásod eredményes, alig több mint egy hónap múlva megkezdheted tanulmányaidat! Mindezt 3 éves alapképzésen (BSc) kényelmesen, levelező tanrendben, kéthetente pénteki és szombati órákon, akár a felsőoktatásba belépő első-, akár munka mellett másoddiplomásként is megteheted. Természettudományos képzési területen, Környezettan szakon vár a Wesley János Főiskola (WJLF)! Alkalmazott környezetkutatóként végezhetsz, idővel Környezetbiztonsági, Környezetbiztonsági menedzseri, Környezet- és közlekedésbiztonsági, valamint Környezettisztítási (technológiai) szakirányokra specializálódhatsz.

Érdekelnek a környezetvédelmi problémák, a környezetbiztonsági kihívások, a természetvédelem, a fenntarthatóság, a klímaváltozás aktuális kérdései? Tanulnál földtudományi tárgyakat, vagy éppen részt vennél a növényvilággal kapcsolatos terepgyakorlaton kint a természetben? Írnál szakdolgozatot akár a naptevékenység földi hatásairól, vagy éppen a meteoritbecsapódások kérdésköréről? Ne habozz, hanem augusztus 6. éjfélig jelentkezz pótfelvételi eljárásunkra!

További információ: https://wesley.hu/2020/07/23/potfelveteli-2/; https://wesley.hu/kepzeseink/alapkepzes/kornyezettan-szak-bsc/; +36-20-973-1484

Hédervári Péter: Üstököskutatás az űrkorszakban

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

Véletlenek nincsenek. Azaz szeretném azt gondolni, hogy igenis mindennek oka van. Karantén után a könyvtárba beszabadulva a kedvenc témaköreimből merítkeztem: így került hozzám Carl Gustav Jung és Hédervári Péter néhány műve. Kedvenc pszichológusom értekezéseit újraolvasni, míg a földrajztanár csillagász íróét megismerkedni vittem haza. Egy jungi terminológiát említenék: a kollektív tudattalant, -ahol az archaikus elme bizonyos információkat speciális módon dolgozza fel; a közös ősképek rendezik bizonyos formába a dolgainkat; ami mindannyiunkban közös.

Hogy jön ez egy természettudományos oldalra?

Az amatőrcsillagász társadalom üstökös lázban ég már hetek óta. Jelen tudományos oldalon is megjelent már egy nagyszerű ismeretterjesztő cikk a C/2020 F3 (NEOWISE)–ról. 

Az íróasztalomra került könyvek közt megtalálható Hédervári Péter: Üstököskutatás az űrkorszakban című műve is. Szerintem a kométaváró hangulat sodorta pont ezt az írást az utamba, nem pedig a “Amiről a Föld mesél” (1967), vagy az “Amiről a Hold mesél” (1969) köteteit. 

1983-ban adta ki a Magvető Kiadó, három évvel a Halley-üstökös megjelenése előtt. Maga Hédervári itt is többször visszatér erre a bizonyos égi jelenségre, amit már sajnos nem volt lehetősége észlelni, hiszen mindössze 53 évesen távozott kedvelt csillagai közé 1984 nyarán.

Manapság nehéz rávenni nemcsak az ifjoncokat, de a felnőtt embereket is, hogy könyvet vegyenek a kezükbe. Ezen Hédervári mű mellett többek közt az szól, hogy kicsike, könnyen elfér egy táskába, tehát akárhova hurcolható és előkapható például sorbanállás közben… Nyelvezete nagyon lendületes, igen érthetően fogalmaz, így könnyen befogadhatja az is, aki nem épp csillagásznak készül, hanem csak érdeklődik az égi jelenségek iránt. Ez a nagy értéke ennek a műnek is, hogy komoly tudományos dolgokat tár a tágabb hallgatóság elé, úgy felcsigázva az érdeklődést, hogy szívesen elkíséri a szerzőt végig a körülbelül 300 oldalon.

Jöjjön hát egy kis szakmai útmutatás az üstökösészlelés értelmezéséhez, azaz egy kevésbé hagyományos könyvbemutatás!

Szerzőnk magas labdával kezd: az üstökösök valódi égitestek (később utal Arisztotelész tanítására is, miszerint ezek a Föld kigőzölgései, amelyek a levegőben meggyulladnak), nem pedig a puszta káprázat szülöttei. Ebben a kötetben erre szolgáltat bőséges bizonyítékot, adatokat közölve róluk és bolygórendszerünk törvényeiről.

Már egy neolitikus kőfejsze is megörökített egy csillagból kinyúló nyolc keskeny vonallal ezt az égi jelenséget (felfedezve: a korábbi Csehszlovákia területén, Lanice környéke, Slouke, 1952).

Az akkoriban (1983) várva-várt Halley első észlelésének dátumát Y.C. Chang és munkatársai már i.e. 1057-ben is feljegyezték!

Majd bemutatja az ókori és középkori tudósok felfedezéseit és tévedéseit – mert utóbbiak is akadtak szép számmal.

Nagy lépés Newton “Principiá”-jával történik, amiben kitért arra, hogy egy üstököspálya meghatározásához három megfigyelés is elegendő, ha az három különböző napon történik. Természetesen minél több az észlelési adat, annál pontosabbak a számítások.

Halley (aki húsznál is több kométa-pályát számolt ki) mondta ki először, hogy vannak visszatérő üstökösök. 

Babinet használta elsőként a „látható semmi” kifejezést, amivel arra utalt, hogy a nemegyszer óriási méretű, néha 100 kilométernél is hosszabb csóvájú üstökösöknek rendkívül kicsiny az átlagos sűrűségük és a tömegük is; a mögöttük elhelyezkedő csillagok fénye csaknem teljesen változatlanul, veszteség nélkül halad keresztül a csóván.

Történeti visszapillantását magyar példákkal fejezi be: Konkoly-Thege Miklós és Gothard Jenő készítették az első üstökösfényképet. Kulin György (aki kifejezetten üstökös- és kisbolygó specialistaként is ismert) 1940-ben majd 1942-ben is egy addig ismeretlen kométát fedezett fel (utóbbira az amerikai Whipple és az olasz Bernasconi is rábukkant, így az hármójuk nevét viseli). Lovas Miklós 1982-ig hat sikeres észlelést tudhatott magáénak.

Mag, kóma/fej, csóva, de mit is fejeznek ki az üstökösök leírására használt fogalmak?

A mag többé-kevésbé csillagszerű megjelenéssel bír; belseje jégbe ágyazódott meteoritikus anyag, egy majdnem „gömbszerű atmoszféra” a mag körül. Semleges és ionozált molekulákat, atomokat és port tartalmaz. Finom szerkezete a rajta lévő aktív középpontok elhelyezkedésétől azok forgási sebességétől, valamint a forgási tengely Naphoz viszonyított helyzetétől és a mindenkori megvilágítottságtól függ.

A magtól távolodva a kóma fényessége rohamosan csökken, észrevétlenül megy át a világűrbe, annyira, hogy nem is lehet a pontos határait körbeírni.

A csóva gázokból és porfélékből épül fel. A porcsóva mindig erősebben görbül, míg a gázé csak gyengén, vagy egyáltalán nem, azaz futása egyenes vonalú. Amikor az üstökös közeledik a Naphoz, a fej halad elől, de perihéliumátmenet után a csóva fog elől menni.

Az üstököscsóvák osztályozását Fedor Bregyihinnek köszönhetjük, aki ötven kométa anyagát dolgozta fel, és háromféle típust különített el. 

1957 áprilisában az Arend-Roland-féle üstökös ellencsóvája keltett meglepetést-ami nem esett bele a fenti osztályozásba. 

Felidézi a Luna-2 (1959. szeptember 12-ei indítás) és a Luna-3 (1959. október 4-ei felbocsátás) vizsgálatait is, amely űreszközök a napszelet észlelték illetve mérték annak erősségét. A szoláris szél pedig egyaránt hatással van mind a külső mind a belső kómára.

Néhány üstökösadat, csupán tájékoztató jelleggel: 1811 I jelzésű üstökös: a csóva hossza 90 millió km (1910), a kóma átmérője 920000 km (1951). Encke-üstökös: a kóma átmérője 499000 km (1828. október 28.) viszont 1838. december 17-én már csupán 48000 km. A Halley-üstökös kómájának átmérője 1835-ben 45000 km volt.

Az üstökös, ahogy egyre közelebb kerül a Naphoz és annak hatásai (hő, sugárnyomás, napszél) egyre jobban érvényesülnek, a magban is megkezdődik a jég szublimációs folyamata. Legjelentősebb anyagvesztesége perihéliumátmenetkor lesz.

1965-ben a csillagászokat az Ikeya-Seki-üstökös tartotta izgalomban. Igen közel haladt el a Naphoz, de nem pusztult el, hanem szabad szemmel is pompás látványnak lehettek szemtanúi az észlelői: az üstökös feje olyan fényes volt, mint a félhold; a mag csillagszerűnek tűnt és gyémánt fényével ragyogott. Később a kutatóknak sikerült megfigyelni, hogy magja kettévált, amit H.A. Pohn, az arizóniai Flagstaffban működő intézet munkatársa fényképsorozatával rögzíteni is tudott!

Korábban Hédervári említette az Encke-üstököst, ahogy jelentősen változott a kómájának az átmérője. Nemcsak emiatt érdekes ez a kométa. 1980-ig ez a legrövidebb periódusú, mindössze 3,3 év alatt futja be pályáját. Ennél az égitestnél figyelék meg először, hogy mozgása nem követi pontosan sem a Newton-féle gravitációs törvényt, sem a Kepler-féle bolygómozgási törvényeket.

Amint az üstökös körülbelül 3,5 csillagászati egységnyire megközelíti a Napot, a napsugárzás hatására megkezdődik a jégmag felszínén a szublimáció. A molekulák a Nap felé eső félgömbről szabadulnak ki. Minél erőteljesebb ez a folyamat, annál hevesebb annak rakéta-hatása. Az üstökösmagok eközben gyors ütemben forognak – forgástengelyük a térben bármilyen helyzetet elfoglalhat-saját tengelyük körül.

A szublimációhoz társulhatnak fényjelenségek is. A Tuttle-Giacobini-Kresák-üstökösnek például 1973 májusának végén fényessége a korábbinak a tízezerszeresére nőtt! Ezen üstökösrobbanások teljesen váratlanul és periodicitás nélkül következnek be.

Ennél már csak az a „látványosabb” jelenség, ha a kométa két vagy több részre szakad. 1618. december 1-24 között Cysatus jezsuita szerzetes rajzsorozatot készített az akkor feltűnő égitestről. Valószínűleg ő volt az első, aki a jelenség észleléséhez távcsövet használt. 

1983-ban felmerült egy lehetséges tizedik bolygó léte a Naprendszerben (a Pluto kisbolygó státusza már ekkor is dilemma volt). A Neptunusz mozgásában lévő rendellenességek miatt tartják többen is lehetségesnek egy a Naptól 64 csillagászati egységre keringő planéta létezését. Érdekes eszmefutattások elemzik ezt, már ezért is érdemes átrágni magunkat ezen a könyvön!

A dinoszauroszok kihalásának elméleteit is leírja, bemutatva a nyolcvanas évek legfrissebb kutatásait is arról, mi is történhetett ezekkel a gigantikus méretű sárkánygyíkokkal?

Záró fejezete egy lehetséges találkozóról, szondák indításáról, majdani űrkísérletekről szól ezekkel, ahogy fogalmaz „az ősidőkből idevetődött” égitestekkel. És természetesen a várva-várt Halley-hez történő lehetséges űrmissziókkal fejezi be gondolatait.

A könyv utolsó oldalán Hédervári Camille Flammariontól idéz, és szerintem ezekkel a csillagászatról szóló szavakkal ajánlhatom ezt a művét az olvasóközönségnek:

E nagyszerű tudomány világossága elterjed majd az egész földtekén, elhatol minden emberig, és valódi hivatását teljesítve kozmikussá tágítja ma még sajnos, oly nagyon szűk látóhatárunkat”.


Források:

Carl Gustav Jung – a kollektív tudattalan

Hédervári Péter

Hédervári Péter: Üstököskutatás az űrkorszakban ( Magvető Kiadó, Budapest, 1983.)

Facebook

A július 5-ei éjszakai világító felhők története

Szerző: Balázs Gábor

Minden évben beköszönt az a másfél hónapos időszak, amikor van esély éjszakai világító felhők, más néven poláris mezoszférikus felhők kialakulására és ennek megfelelően július 5-én este igen nagy NLC (Noctilucent Cloud) jelenséget figyelhettünk meg.

Maga a jelenség a légköroptikához tartozik és a mezoszférában (a légkör 50-90 km közötti rétege) lévő felhők porszemcsékhez tapadt 40-100 nanométer átmérőjű vízjég kristályai a már horizont alatt tartózkodó Nap fényét verik vissza. Kialakulásukra június közepétől július végéig számíthatunk. Megfigyelésükre naplemente után és napkelte előtt egy-másfél órával van lehetőség. A jelenség akár egy órán keresztül is látható.
Egy személyes megjegyzés: harmadik éve figyelem az NLC-ket, de mondhatom, ez volt eddig a legnagyobb. Az alábbi képen jól megfigyelhetők a felhőzet változásai.

A jelenség július 6-án hajnalban, a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös fotózása közben is megfigyelhető volt, igaz nem olyan szinten, mint július 5-én este. Ezt követően még július 8-án és 10-én hajnalban örvendeztette meg a koránkelőket és az üstökösmegfigyelőket.

NLC július 6-án 3:28-kor. Fotó: Kecskés Julianna és Balázs Gábor
A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös NLC-k társaságában Balatonmáriafürdőről július 8-án hajnalban Schmall Rafael felvételén
NLC július 10-én 03:09-kor a szerző felvételén

Tavaly, 2019. június 21-én szintén volt látványos NLC-jelenség ekkor általánosságban írtam róluk, mely írásom ezen a linken megtekinthető.

Tianwen-1: hosszú menetelés a Mars felé

A Kínai Nemzeti Űrhivatal (CNSA) magyar idő szerint 6:41-kor sikeresen elindította a Tianwen-1 nevű űrszondáját a Mars felé. Az űreszközt egy Long March (Hosszú Menetelés) 5 Y4 rakéta juttatta az űrbe a Hajnan szigetén lévő Wenchang Űrközpontból.

A Tianwen-1 a tervek szerint 2021. februárjában éri el a vörös bolygót.

Aki lemaradt volna az indításról, itt nézheti újra:

2020 – A Mars-missziók éve III. rész

Perseverance, azaz Kitartás, állhatatosság, innováció
Az Amerikai Egyesült Államok Mars-missziója

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A MARS 2020 küldetés. Forrás: spaceflightinsider.com

Земля — это колыбель разума, но нельзя вечно жить в колыбели” (azaz “A Föld a ráció bölcsője, de nem lehet örökre a bölcsőben maradni”)

Talán vakmerőnek és irrevelánsnak tűnhet, hogy egy orosz zsenitől, Ciolkovszkijtól idézek először, amikor a NASA 2020-as Mars programját szeretném bemutatni. Miért nem kezdtem Neil Armstrong “kis-lépés-nagy-lépés”-ével vagy miért nem egy idézettel a Bibliából, amit az Apollo-8 legénysége olvasott fel Karácsonykor?

Azért, mert innen indult el minden: az addigi álmok egy lehetséges holdutazásról Konsztantyin Ciolkovszkij rakétaelvet megalkotó munkáinak publikálása után kezdtek materializálódni. Évtizedekkel később aztán az akkori két űrnagyhatalom szédületes sebességű versenybe kezdett. Hosszú lenne végigtekinteni az összes projekten, végigvenni annak minden eseményét; ha csak az amerikaiakat néznénk, a Mercury, a Gemini és az Apollo-programokat! Néhány adatot mutatnék meg: a sikeres Hold-missziók eredményét:

A Mercury misszió. Forrás: spacefacts.info
A Gemini misszió. Forrás: spacefacts.info
Az Apollo-program. Forrás: spacefacts.info
Az Apollo-program küldetéseinek főbb ismérvei. Forrás: Wikipedia
A Földre hozott holdkőzetek egy része. Forrás: Földrajz Magazin

A NASA több sikeres Hold- és Mars-program után a mostani “indítási ablak” által nyújtott lehetőséget is igyekszik kihasználni és Perseverance-t útnak indítani a vörös bolygó felé.

A Perseverance. Forrás: NASA


A Mars-missziók fontos lépései:

1964. november 28. Mariner-4

1965. július 14-én elhaladt a Mars mellett, és körülbelül fél órán keresztül tudott felvételeket készíteni.


1969. február 25. Mariner-6 / március 27. Mariner-7

1969. július 31-én/augusztus 5-én repültek el a vörös planéta mellett. Sikeresen feltérképezték a bolygó mintegy 20%-át. Ezek az űreszközök készítették az első felvételeket a Phobos-ról és a Deimos-ról.

A Mariner-6 felvétele a vörös bolygóról. Forrás: NASA
A Mars felszíne. Forrás: exploredeepspace.com


1971. május 9. Mariner-8

Ez a küldetés sikertelen volt, indítás után 365 másodperccel az Atlas-Centaur hordozórakéta visszazuhant az Atlanti-óceánba.


1971. május 30. Mariner-9

Az első űrszonda volt, ami a szomszédos bolygó körüli pályájára állt. 7329 felvételéből összeállt a teljes Mars térkép. Bizonyítékokkal is szolgált a víz korábbi jelenlétére: folyómederhez hasonló alakzatokat lehetett a képeken felfedezni.

A Mariner-9. Forrás: Reddit
A Mariner-9 felvétele a Phobos-ról. Forrás: Planetary.org


1975. augusztus 20. Viking-1 / 1976. szeptember 3. Viking-2

A Viking-1 a Chryse Planitia-n, a Viking 2 pedig az Utopia Planitia-n ért “marsot”. Küldetésük: felvételek készítése, minták begyűjtése és természetesen az élet jeleinek kutatása volt. A mostani Perseverance missziónak újra ezek lesznek a fő feladatai!

A Viking űrszondák leszálló egysége. Forrás: NASA
A Viking-1 a Marson. Forrás: NASA


1992. szeptember 25. Mars Observer

1993. augusztus 22-én elvesztették a kapcsolatot az űreszközzel.


1996. november 7. Mars Global Surveyor

Sikeresen Mars körüli pályára állva szolgáltatta az adatokat: vízfolyásokat fedezett fel, az üledékképződési folyamatát vizsgálta.


1996. december 4. Mars Pathfinder

1997. július 4-én landolt az Ares Vallis-on. Csak leszállóegységből állt, fő egységét Carl Sagan Memorial Stationnek nevezték el. Egész nyáron dolgozott, pontosította a Viking űrszondák felszíni méréseit, valamint a talaj összetételét elemezte.

A Pathfinder, az első marsjáró. Forrás: NASA

1999-ben újabb sikertelen Mars-expedíciók: a Mars Climate Orbiter a földi szakemberek hibájából (a metrikus és az angolszász mértékegységek összekeverése) a légkörben pályára állás közben elégett, míg a Polar Lander és a Deep Space-2 rendben megkezdte a leszállást, de utána az űrszondák elhallgattak.


2001. április 7. Mars Odyssey

2002. május 28-án nagy mennyiségű hidrogént talált. Műszerei:

  • THEMIS: hősugárzásmérő, amivel az infravörös és optikai tartományban felvételek készíthetők a bolygó felszínéről, valamint a marsfelszín hőmérsékleti tulajdonságait és a különböző ásványok összetételének vizsgálatát végezi
  • HEND: neutrondetektor
  • GRS: gamma spektrométer
  • MARIE: sugárzásmérő
A Mars, magassági színezéssel. Forrás: Google Mars


2003. június 10. Spirit

2004. január 4-én a Gusev kréterbe landolt. A Columbia-dombokat vizsgálta. Az itt elterülő kőzetek elemzése során semleges pH-jú, folyékony vizes környezetben keletkezett ásványokra bukkant. Legfontosabb felfedezése a Home Plate-n egy termálvizes forrásnak a megtalálása volt, ami az egykori vulkáni aktivitás jele, illetve potenciálisan kedvező élőhely lehetett az esetleges marsi mikrobák számára.

A Spirit robotkarja munka közben. Forrás: Scientific American


2003. július 7. Opportunity

A bolygó másik oldalán, a Meridiani Planum régióban landolt 2004. január 25-én. 14 éves munkája során 45,16 kilométert tett meg. A missziója rögtön szerencsésen indult, mivel víz jelenlétében formálódó, vas-szulfát jarozit ásványokra, a talajban pedig gömb alakú, vas-tartalmú, hematitot tartalmazó ásványokra bukkant. Ezután az Endurance-kráterbe hajtott, ahol a kőzetrétegeket tanulmányozta és megfigyelte a marsi felhőket is. 2005-ben az Erebus-kráter felé haladva találta meg az első marsfelszíni meteoritot. A Viktória-kráternél az APXS műszer a légkör összetételét vizsgálta. Az Endeavournál, a Homestake-formációban gipszlerakódásra bukkant, amely folyékony víz jelenlétében keletkezhetett. A 2013-as év felfedezése: a Mars Reconnaissance Orbiter keringőegység által azonosított agyagásványok in situ megtalálása. A Preserverance-völgyben apró vízmosásokra emlékeztető alakzatok vizsgálat. A 2018 júniusi globális porvihar utáni utolsó üzenete meghatotta a világot:”My battery is low and it’s getting dark.” („Az akkumulátorom töltöttsége alacsony, és kezd nagyon sötét lenni.”)

Az Endeavour-nél. Forrás: areology.blogspot.com
Hematit a Marson. Forrás: Qubit
Az Opportunity küldetésének “idővonala”. Forrás: Qubit


2007. augusztus 4. Phoenix

Sima leszállással ért “marsot” 2008. május 26-án. Ez az űrszerkezet roverrel nem egészült ki, ”egy helyben állomásozott”. Most először adódott lehetőség, hogy a vizet (ami az elképzelések szerint felszín alatti jég formájában van jelen) közvetlenül is vizsgálják. Kutatta a talaj ásványi összetételét, a sarkvidék időjárását, a légkör és a felszín kölcsönhatását, valamint mérte a légkör víz- és portartalmát.

A Phoenix a Marson. Forrás: APOD


2011. november 26. Curiosity

2012. augusztus 6-án szállt le a Gale kráterben. A marsjáró már 2013. februárjában bizonyítékokat talált arra, hogy egykor tó létezett ezen a területen, ami biztosíthatta az élethez szükséges alapvető kémiai összetevőket. A második fúrás mintáinak részletes elemzése után megállapították, hogy a Yelloknife Bay a bolygó történetének korai időszakában vízzel teli tómeder lehetett.

A Curiosity szelfije. Forrás: Qubit


2018. május 5. InSight

2018. november 26-án érte el a planétát. Leszállóhelye az Elysium Planitia régiója volt. Küldetésének céljai:

  • meghatározni a Mars kérgének vastagságát és a rétegek összetételét
  • felderíteni, hogy mekkora a Mars magja, milyen összetételű és milyen a fizikai állapota
  • meghatározni a Mars felszínére becsapódó meteoritok számát
  • megmérni a Mars szeizmikus aktivitását
  • meghatározni a marsrengések magnitúdóját és földrajzi eloszlásukat
  • megbecsülni a Mars belsejének hőmérsékletét
Az InSight fúrófejének leeresztése. Forrás: futurism.com

A NASA Perseverance-nak keresztelt roverje folytatná azt a munkát, amit az elődei megkezdtek. Nevét Alexander Mathertől, egy virginiai diáktól kapta, aki, ahogy Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos missziókkal foglalkozó igazgatóságának illetékese nyilatkozta:az „Artemisz generáció” tagja, akik meg fogják tenni azokat első lépéseket az űrben, amelyek majd elvezetnek a Marshoz. A „Perseverance” név remek választás, hiszen az inspiráló munkához kitartásra, állhatatosságra van szükség.

A Jezero-kráter vizsgálata lesz az elsődleges feladata, ahol feltevések szerint 3,5 milliárd évvel ezelőtt tó hullámozhatott, amelyet a környékbeli folyók tápláltak. Erre utalnak a folyami deltákra utaló üledékes struktúrák is, ahol, az esetleges egykor létezett, azóta letűnt élet nyomai után érdemes kutatni.

A Jezero kráter. Forrás: https://mk0spaceflightnoa02a.kinstacdn.com/wp-content/uploads/2018/11/image3-jezerocrater.jpg

Az űrszerkezet tesztelni fogja annak lehetőségét, hogy a marsi atmoszféra szén-dioxidjából oxigént állítson elő, aminek a majdani marsi kolóniák létrehozásában lenne fontos szerepe. Egy drónhelikoptert is visz magával: az Ingenuity lehetne az emberiség első motoros repülése egy idegen planétán.

Az Ingenuity drónhelkopter. Forrás: raketa.hu

Műszerei:

  • Mastcam-Z: kamerarendszer, mellyel a felszíni ásványokat lehet tanulmányozni
  • MEDA: spanyol fejlesztésű szenzor, amely méri a hőmérséklet, megállapítja a szél sebességét és irányát, figyeli a nyomást, a páratartalmat, elemzi a marsi port
  • MOXIE: segítségével a légköri CO2 oxigénné alakítható
  • PIXL: részben röntgen spektrométer, amellyel a kémiai elemeket lehet azonosítani, részben fényképezőgép, mellyel közelképek készíthetők a különböző talajmintákról és sziklákról
  • RIMFAX: norvég fejlesztésű radar a felszín alatti geológiai viszonyok tanulmányozására szolgál
  • SHERLOC: spektrométer, lézer és kamera segítségével keres olyan szerves anyagokat és ásványokat, melyek az egykori víz jelenlétére utalnak
  • SuperCam: spektrométer, lézer és kamera, mely egyaránt vizsgálja a kőzeteket és a talajt, így keres szerves molekulákat

A begyűjtött mintákat lezárt kapszulákban tárolja, majd egy arra alkalmas helyen hátrahagyja azokat. A Mars Sample Return misszió fogja majd 2031-ben begyűjteni ezeket.

Igaz, az indítási időt már harmadjára módosították (legutóbb az egyik folyékony oxigén érzékelő adatai a rendszer abnormális működésére utaltak), de szurkoljunk, hogy arab illetve kínai „kollégája” után július 30-án ez az űrszerkezet is sikeresen elinduljon több hónapos útjára a vörös bolygó felé és 2021. februárjában problémamentes landolás után megkezdhesse munkáját a Jezero kráterben.

A szondát magába foglaló rakéta. Forrás: NASA


Források:
[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11][12][13][14][15][16][17][18][19][20][21][22][23][24][25][26][27][28][29][30][31][32][33][34][35][36]

Hope: reményteli várakozás, sikeres start

Többszöri elhalasztást követően ma, magyar idő szerint 23:58-kor sikerrel elindult a Mars felé az Egyesült Arab Emírségek Al-Amal (angolul Hope, azaz Remény) nevű űrszondája.

Várakozás…
Forrás: Facebook
START!
Forrás: YouTube
Forrás: YouTube
Forrás: YouTube

Az arab emírség készítette űrszondát a japán Tanegashima Űrközpontból indították, egy Mitsubishi H-IIA F42 hordozórakétával. A tervek szerint az űreszköz 2021. februárjában éri el a vörös bolygót.

Aki lemaradt az élő közvetítésről, itt nézheti újra.

Dupla jó hír

Dupla jó hírrel szolgálhatunk: szerkesztőségünk legújabb tagja, Balázs Gábor a Vega Csillagászati Egyesület 2020. évi ifjúsági cikkírói pályázatán III. helyezést ért el; Kovács Gergő pedig immár a Tudományos Újságírók Klubjának tagjaként látja el a Planetology.hu felelős szerkesztői feladatait. Gratulálunk nekik!

2020 – A Mars-missziók éve II. rész

Tianwen-1, azaz Kérdések a mennyhez
Kína Mars-missziója

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A kínai Mars-program. Forrás: Space.com

7. 天何所沓,十二焉分?日月安属,列星安陈?(Upon what are the heavens folded? Where are the twelve stages divided? How are the sun and moon attached? How are the constellations arrayed?)

9. 夜光所德,死则又育?(What virtue hath the moon, That it dies and then is reborn again?)

Szabad fordításban ez annyit jelent: Az égbolt mire támaszkodik? A tizenkét szakasza hogyan tagolódik? A Nap és a Hold hogyan viszonyul egymáshoz? A csillagképek hogyan rendeződnek? Milyen ereje van a Holdnak? Hiszen meghal, de utána újraszületik.

Ezekre kereste a választ Kr.e. a 4.században a híres kínai költő, Qu Juan az”Az Égi kérdések” (Tien ven 天問/天问) című művében.

Qu Juan. Forrás: cnpinyin.com

Kína több, mint kétezer év után újra feltette ezeket a kérdéseket, amikor beszállt az űrversenybe.

Idézzük fel, milyen események vezettek el oda, hogy hamarosan egy újabb ázsiai Mars-indításért is drukkolhatunk!

A Kínai Holdkutató Program a Csang’e nevet kapta. A Holdistennőről elnevezett sorozat a Hold körüli pályán keringő űrszondákat, leszálló egységeket, holdjáró robotokat és talajmintával visszatérő berendezéseket foglalja magába. Az űreszközöket a Hosszú Menetelés rakétacsalád jutatta célba. A program kidolgozói közül meg kell említeni Huang Zijuan geológus és űrkémikust, valamint Szun Jia-dong főtervezőt.

A Holdistennőről pár gondolat idekívánkozik: miután ellopta és lenyelte a halhatatlanság elixírjét, a Holdra repült, ahol ma is él, fehér nyulával együtt. A kínai mitológiában a Jütu Csang’e állata, a kedvesség, a tisztaság és a fürgeség jelképe.

Holdistennő. Forrás: Pinterest


Csang’e-1

2007. október 24.

CZ–3A (Hosszú-Menetelés 3A) hordozórakétával a Hszicsang Űrközpont 3-as számú indítóállványáról indult el. Két földi állomásról irányították, az ország keleti Qingda), illetve északnyugati (Kasgar) részéből. 16 hónapig szolgáltatott adatokat. Első felvételeit 2007. november 26-án küldte, amin a Wan-Hoo kráter látszik.

2009. március 1.

A szonda irányítottan a Termékenység tengerébe (Mare Fecunditatison) csapódott. A kínai szakemberek végig rádiókapcsolatban maradtak az űregységgel.

Csang’e-1. Forrás: en.people.cn


Csang’e-2

Elsődleges célja a majdani Csang’o–3 leszállóegység programjának előkészítése volt. A startot a kínai kommunizmus kezdetének 61. évfordulójára időzítették. A rendkívüli alkalomra való tekintettel kivételesen még a titkosnak számító Hszicsang űrközpontba látogatókat is beengedtek.

2011. augusztus 25.

Megérkezett az L2 Lagrange-ponthoz, ami 1,5 millió kilométerre van a Földtől. Kína volt a világon a harmadik űrhatalom (a NASA és az ESA után), mely el tudott jutni erre a fontos „parkolóállomásra”. Ez az a hely, ahol (kicsit leegyszerűsítve) az űreszközök szabadon lebeghetnek anélkül, hogy bármelyik égitest maga felé vonzaná ezeket.

2012. február 6.

Pekingben ünnepélyes keretek közt mutatták be a Holdistennő sorozat második tagjának felvételeiből összeállított mozaikképet, ami lefedi a teljes Holdat.

2012. decembere

Elhaladt a (4179) Toutatis kisbolygó mellett. Ezáltal Kína bezsebelhetett még egy dicsőséget: a negyedik űrnemzet volt (a NASA, az ESA, és a JAXA után), amelynek sikerült egy kisbolygót közvetlenül (3,2 km-es közelségből!) is tanulmányozni.

A (4179) Toutatis kisbolygóról készült felvételek. Forrás: real.mtak.hu
Mozaikkép a Holdról. Forrás: Space.com


Csang’e-3

2013. december 1.

Elstartolt egy LM–3B (Hosszú-Menetelés-3B) típusú hordozórakétán Hszicsangból, majd öt nap múlva Hold körüli pályára állt.

2013. december 14.

Magyar idő szerint 14:11-kor (30 perccel hamarabb a tervezettnél!) landolt a Szivárvány-öböl (Sinus Iridium) térségében. Ez egy 240-260 km átmérőjű íves becsapódási képződmény az Esők Tengere (Mare Imbrium) északnyugati pereménél. A holdfelszín elérése mindössze 750 másodpercig tartott.

Ezt megelőzően az 1976. augusztus 9-én indított Luna-24 hajtott végre ilyen sima leszállást a Holdon augusztus 18-án.

A Luna-24. Forrás: Russianspaceweb.com
A Luna-24 pályája. Forrás: Russianspaceweb.com

A kínai követőantennák mellett az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei, továbbá a Nyugat-Ausztráliában fekvő New Norcia állomás segített a landolás nyomon követésében, majd később is támogatta munkájával a programot. Thomas Reiter, az ESA interaktív koordinátora és a főigazgató tanácsadója – szabad fordításban – azt nyilatkozta: „Büszkék vagyunk arra, hogy szakértelmünkkel, valamint Estrack-hálózatunk kifinomult technológiájával segíteni tudunk Kínának” (Reiterről azt érdemes tudnunk, hogy két űrrepülése alatt összesen 250 napot, 5 órát és 35 percet töltött a világűrben.)

Az első kínai holdjáró, a Yutu (Jütu, azaz a Jáde Nyúl) a Mare Imbrium (Esők Tengere) vidékét tanulmányozta.

A Csang’e-3. Forrás: real.mtak.hu


Csang’e-4

2018. december 8.

A sorozat negyedik tagja is elindult Hsizicsangból a Hold felé a Hosszú-Menetelés 3B hordozórakétával.

A CSang’e-4 a Hold túlsó oldalán. Forrás: Qubit

2019. január 3.

Ekkor landolt hűséges földi kísérőnk túlsó oldalán, a déli-sarki Aitken-medencében. Ez a Naprendszer legnagyobb ismert becsapódás során keletkezett medencéje, így újabb lehetőséget nyílt a Hold alaposabbbb geológiai vizsgálatára is. Az első elkészült felvételt a hollandiai Dwingeloo rádiótávcső töltötte le. A szonda a Csüecsianó (Szarkahíd) nevű műhold segítségével tartja a kapcsolatot az anyabolygóval, ugyanis közvetlen kommunikáció nem volt lehetséges. Magyar vonatkozása is van a missziónak: a tervezett leszállóhely a 180 km átmérőjű Von Kármán-kráter volt, amit a magyar származású világhírű gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus, a rakétatechnika, hiperszonikus repülés és űrhajózás egyik úttörőjének tiszteletére neveztek el.

A Kármán-kráter. Forrás: csillagászat.hu

Egy újabb orosz űrkutatás-történeténeti emléket kell megemlítenem: a Luna-3 szonda készítette el a legelső felvételeket a Hold túlsó oldaláról 1959. októberében.

Luna-emlékbélyeg. Forrás: Wikipedia


Csang’e-5

2014. október 31.

A Csang’e dinasztia ötödik tagjának hajtómű egysége valamint visszatérő –egysége szétvált a Holdnál. Majd utóbbi (amely a személyszállító űrhajók parancsnoki-visszatérő egységének méretarányosan kicsinyített változata volt) sikeresen vissza is tért a Földre.

A Csang’e-5. Forrás: spacetechasia.com

A holdprogramok után egy igen rövid kitekintés a Mars missziók fele is:


Jinghuo-1

2011. november 9.

Egy orosz (Fobosz-Grunt) és egy kínai (Jinghuo-1 azaz Fifefly, magyarul Szentjánosbogár) kisméretű szonda indult el Bajkonurból, hogy felvételeket készítsen a Mars felszínéről, vizsgálja a bolygó mágneses terét, légkörének összetételét.

A két nemzet űrügynökségeinek igazgatója (Szun Lai-jan és Anatolij Perminov) még 2007.március 26-án írtak alá az erre vonatkozó együttműködési megállapodást.

2012. január 15.

A misszió sikertelenül végződött, az eszközök nem tudták elhagyni a Föld körüli pályát sem, és a Csendes-óceánba csapódtak.

A sikertelen orosz-kínai Mars-expedíció. Forrás: Űrvilág

Láthatjuk, hogy igen alapos és több nagyon sikeres projekt előzte meg a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) főmérnöke, Ge Xiaochun 2020. áprilisi bejelentését. Nem véletlen ez a dátum, hiszen az első kínai műhold, a Dong Fang Hong-1 (DFH-1, ami egy maoista győzelmi dal címe) pontosan 1970. április 24-én startolt.

Dong Fang-Hong-1. Forrás: spacelegalissues.com

A Tianwen-1 azt jelenti, hogy „Kérdések a mennyhez”. Ez annak a versnek a címe, amivel a cikk kezdődött.

Májusban megerősítették, hogy a Long March 5 (a Hosszú-Menetelés sorozat újabb tagja) rakéta indulását 2020. júliusára tervezik Wenchangból.

A Hosszú Menetelés-5. Forrás: globaltimes.cn

A napelemes, hatkerekű rovert (amely körülbelül 240 kg-os, majdnem kétszer akkora, mint a Yütu volt) akkor nevezik el a közvéleménytől beérkező javaslatok alapján, amikor már „dolgozni” fog a vörös bolygó felszínén.

Valószínűleg csak 2021 februárjában éri el a célbolygót. A landolásra 2021 áprilisát tervezik, hogy a kiválasztott leszállási helyet (többek közt az Utopia Planitia-t) tudják részletesen tanulmányozni.

A tervezett leszállási helyek a Marson. Forrás: spacenews.com

Kína az elmúlt években kiemelten kezeli az űrkutatás fejlesztését. Láthatjuk, hogy (az emberes repülések, valamint egyéb sikeres űrprojektjei mellett) a Csang’e sorozattal méltán tagja az űrnagyhatalmak elit klubjának.

A kontinensnyi állam jövőbeli tervei is nagyra törőek: retúr utazás a Marsra, eljutni a Jupiterhez, ellátogatni a jeges gázóriásokig, sőt akár egy azokon túli küldetést is teljesíteni. Akár egy üstökös közelebbi tanulmányozását is el tudnák képzelni. A következő űrállomás megépítésén is gondolkoznak, ahol egy háromfős legénység dolgozhatna.

Ez hasonlatos ahhoz a vízióhoz, amit a SpaceX is felvázol, és amit az MK-1 prototípusról szóló cikkemben egy videó keretében be is mutattam. Csak ebben az esetben kínai rakétákkal közlekednénk és azok tennék az emberiséget interplanetáris fajjá.

Most júliusban Kína lehetne a következő nemzet, amely sikerrel landol a Marson.

De csak lehetne, hiszen ott van a már bemutatott Al-Amal (Hope, azaz Remény, ami az Egyesült Arab Emírségek Mars szondája) és ott várakozik még az a Mars 2020 (az amerikai szonda, ami egy Atlas-5 rakétával startol Floridából).

Az MK-1 prototípusnál azt írtam, reálisnak tartom, hogy a Starshipek lesznek azok, amik hasznos rakományt és embereket fognak szállítani a Naprendszer bolygói között.

De ha megvalósulnak a kínai tervek, akkor akár a planéták közti „hosszú menetelés” is reális lehet.


Források: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31]


A várva várt “majd a következő”

Szerző: Balázs Gábor

A 2020-as nem egy szerencsés év a fényesebb(nek várt) üstökösöket illetően. Az év eddigi részében több kométához fűztünk nagy reményeket, kezdve az áprilisra szabadszemesnek várt a C/2019 Y4 (ATLAS)-al, majd május végére a C/2020 F8 (SWAN) üstököst vártuk, viszont a perihéliumhoz (napközelség) közeledve a rájuk eső egyre növekvő hőhatásokat nem bírták ki, ennek következtében elmaradt a várt felfényesedés, ezzel együtt a látványos, szabadszemes üstökösök lehetősége.

A C/2019 Y4 (ATLAS) maradványai a Hubble űrtávcső felvételén 2020. április 20-án

A következő, a C/2020 F3 (NEOWISE) ami végre kibújt a Nap mögül, nagy örömünkre és szerencsénkre egyben. Jelenleg távolodik csillagunktól, így már a hajnali égen fél négytől megfigyelhető, beváltva az előre hozzáfűzött reményeket.

A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös. Fotó: Spaceweather.com

2020. július 5-én hajnali 3:43-kor, a Stellarium adatai szerint a Naptól 0,298 CSE (44,577 millió km) távolságra van, a Földtől pedig 1,105 CSE-re (165,339 millió km). Érdekességképp, a fénye 9 perc és 11,5 másodperc alatt ér el a Földre. Hogy az üstökös paramétereit is említsem, a magja 10 km átmérőjű, kómája 47 000 km (becsült), csóvája 0,103 millió kilométer (becsült).

C/2020 F3 (NEOWISE) 2020 július 5-én 4 órakor (CEST) Távcső: Vixen 80/910 akromát; Mechanika: Skywatcher EQ-5; Okulár: Meade 8-24 zoom; Kamera: Nikon Coolpix s3300; (Fotó: Balázs Gábor, Feldolgozás: Schmall Rafael)

Észlelése: Ha tudjuk, merre kell keresni, megtalálható szabad szemmel az északkeleti égbolton, viszont a jelenleg 1,2 magnitúdó fényességű üstökös könnyen elvész a felkelő Nap fényében, ezért leginkább fél négy és negyed öt között érdemes felkeresni (saját észlelés július 5. 3:38). Vizuálisan egy 10×50-es binokulárban lebilincselő látványt nyújt és már teleobjektívvel is fotózható.
Végezetül, egy kis nevezéktan: C – nem periodikus üstökös; 2020 F3 – 2020 március második felében felfedezett 3. üstökös; NEOWISE – a NEOWISE űrteleszkóp fedezte fel.

C/2020 F3 (NEOWISE) útvonala a hajnali égen 4 órakor
10×50 binokulárral készült látómezőrajz 2020. július 5-én 3:43-kor (a szerző rajza)
C/2020 F3 (NEOWISE) 2020. július. Készítők: Kecskés Julianna és Balázs Gábor


Források:
NASA
Spaceweather.com
Stellarium