2020 – A Mars-missziók éve II. rész

Tianwen-1, azaz Kérdések a mennyhez
Kína Mars-missziója

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A kínai Mars-program. Forrás: Space.com

7. 天何所沓,十二焉分?日月安属,列星安陈?(Upon what are the heavens folded? Where are the twelve stages divided? How are the sun and moon attached? How are the constellations arrayed?)

9. 夜光所德,死则又育?(What virtue hath the moon, That it dies and then is reborn again?)

Szabad fordításban ez annyit jelent: Az égbolt mire támaszkodik? A tizenkét szakasza hogyan tagolódik? A Nap és a Hold hogyan viszonyul egymáshoz? A csillagképek hogyan rendeződnek? Milyen ereje van a Holdnak? Hiszen meghal, de utána újraszületik.

Ezekre kereste a választ Kr.e. a 4.században a híres kínai költő, Qu Juan az”Az Égi kérdések” (Tien ven 天問/天问) című művében.

Qu Juan. Forrás: cnpinyin.com

Kína több, mint kétezer év után újra feltette ezeket a kérdéseket, amikor beszállt az űrversenybe.

Idézzük fel, milyen események vezettek el oda, hogy hamarosan egy újabb ázsiai Mars-indításért is drukkolhatunk!

A Kínai Holdkutató Program a Csang’e nevet kapta. A Holdistennőről elnevezett sorozat a Hold körüli pályán keringő űrszondákat, leszálló egységeket, holdjáró robotokat és talajmintával visszatérő berendezéseket foglalja magába. Az űreszközöket a Hosszú Menetelés rakétacsalád jutatta célba. A program kidolgozói közül meg kell említeni Huang Zijuan geológus és űrkémikust, valamint Szun Jia-dong főtervezőt.

A Holdistennőről pár gondolat idekívánkozik: miután ellopta és lenyelte a halhatatlanság elixírjét, a Holdra repült, ahol ma is él, fehér nyulával együtt. A kínai mitológiában a Jütu Csang’e állata, a kedvesség, a tisztaság és a fürgeség jelképe.

Holdistennő. Forrás: Pinterest


Csang’e-1

2007. október 24.

CZ–3A (Hosszú-Menetelés 3A) hordozórakétával a Hszicsang Űrközpont 3-as számú indítóállványáról indult el. Két földi állomásról irányították, az ország keleti Qingda), illetve északnyugati (Kasgar) részéből. 16 hónapig szolgáltatott adatokat. Első felvételeit 2007. november 26-án küldte, amin a Wan-Hoo kráter látszik.

2009. március 1.

A szonda irányítottan a Termékenység tengerébe (Mare Fecunditatison) csapódott. A kínai szakemberek végig rádiókapcsolatban maradtak az űregységgel.

Csang’e-1. Forrás: en.people.cn


Csang’e-2

Elsődleges célja a majdani Csang’o–3 leszállóegység programjának előkészítése volt. A startot a kínai kommunizmus kezdetének 61. évfordulójára időzítették. A rendkívüli alkalomra való tekintettel kivételesen még a titkosnak számító Hszicsang űrközpontba látogatókat is beengedtek.

2011. augusztus 25.

Megérkezett az L2 Lagrange-ponthoz, ami 1,5 millió kilométerre van a Földtől. Kína volt a világon a harmadik űrhatalom (a NASA és az ESA után), mely el tudott jutni erre a fontos „parkolóállomásra”. Ez az a hely, ahol (kicsit leegyszerűsítve) az űreszközök szabadon lebeghetnek anélkül, hogy bármelyik égitest maga felé vonzaná ezeket.

2012. február 6.

Pekingben ünnepélyes keretek közt mutatták be a Holdistennő sorozat második tagjának felvételeiből összeállított mozaikképet, ami lefedi a teljes Holdat.

2012. decembere

Elhaladt a (4179) Toutatis kisbolygó mellett. Ezáltal Kína bezsebelhetett még egy dicsőséget: a negyedik űrnemzet volt (a NASA, az ESA, és a JAXA után), amelynek sikerült egy kisbolygót közvetlenül (3,2 km-es közelségből!) is tanulmányozni.

A (4179) Toutatis kisbolygóról készült felvételek. Forrás: real.mtak.hu
Mozaikkép a Holdról. Forrás: Space.com


Csang’e-3

2013. december 1.

Elstartolt egy LM–3B (Hosszú-Menetelés-3B) típusú hordozórakétán Hszicsangból, majd öt nap múlva Hold körüli pályára állt.

2013. december 14.

Magyar idő szerint 14:11-kor (30 perccel hamarabb a tervezettnél!) landolt a Szivárvány-öböl (Sinus Iridium) térségében. Ez egy 240-260 km átmérőjű íves becsapódási képződmény az Esők Tengere (Mare Imbrium) északnyugati pereménél. A holdfelszín elérése mindössze 750 másodpercig tartott.

Ezt megelőzően az 1976. augusztus 9-én indított Luna-24 hajtott végre ilyen sima leszállást a Holdon augusztus 18-án.

A Luna-24. Forrás: Russianspaceweb.com
A Luna-24 pályája. Forrás: Russianspaceweb.com

A kínai követőantennák mellett az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei, továbbá a Nyugat-Ausztráliában fekvő New Norcia állomás segített a landolás nyomon követésében, majd később is támogatta munkájával a programot. Thomas Reiter, az ESA interaktív koordinátora és a főigazgató tanácsadója – szabad fordításban – azt nyilatkozta: „Büszkék vagyunk arra, hogy szakértelmünkkel, valamint Estrack-hálózatunk kifinomult technológiájával segíteni tudunk Kínának” (Reiterről azt érdemes tudnunk, hogy két űrrepülése alatt összesen 250 napot, 5 órát és 35 percet töltött a világűrben.)

Az első kínai holdjáró, a Yutu (Jütu, azaz a Jáde Nyúl) a Mare Imbrium (Esők Tengere) vidékét tanulmányozta.

A Csang’e-3. Forrás: real.mtak.hu


Csang’e-4

2018. december 8.

A sorozat negyedik tagja is elindult Hsizicsangból a Hold felé a Hosszú-Menetelés 3B hordozórakétával.

A CSang’e-4 a Hold túlsó oldalán. Forrás: Qubit

2019. január 3.

Ekkor landolt hűséges földi kísérőnk túlsó oldalán, a déli-sarki Aitken-medencében. Ez a Naprendszer legnagyobb ismert becsapódás során keletkezett medencéje, így újabb lehetőséget nyílt a Hold alaposabbbb geológiai vizsgálatára is. Az első elkészült felvételt a hollandiai Dwingeloo rádiótávcső töltötte le. A szonda a Csüecsianó (Szarkahíd) nevű műhold segítségével tartja a kapcsolatot az anyabolygóval, ugyanis közvetlen kommunikáció nem volt lehetséges. Magyar vonatkozása is van a missziónak: a tervezett leszállóhely a 180 km átmérőjű Von Kármán-kráter volt, amit a magyar származású világhírű gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus, a rakétatechnika, hiperszonikus repülés és űrhajózás egyik úttörőjének tiszteletére neveztek el.

A Kármán-kráter. Forrás: csillagászat.hu

Egy újabb orosz űrkutatás-történeténeti emléket kell megemlítenem: a Luna-3 szonda készítette el a legelső felvételeket a Hold túlsó oldaláról 1959. októberében.

Luna-emlékbélyeg. Forrás: Wikipedia


Csang’e-5

2014. október 31.

A Csang’e dinasztia ötödik tagjának hajtómű egysége valamint visszatérő –egysége szétvált a Holdnál. Majd utóbbi (amely a személyszállító űrhajók parancsnoki-visszatérő egységének méretarányosan kicsinyített változata volt) sikeresen vissza is tért a Földre.

A Csang’e-5. Forrás: spacetechasia.com

A holdprogramok után egy igen rövid kitekintés a Mars missziók fele is:


Jinghuo-1

2011. november 9.

Egy orosz (Fobosz-Grunt) és egy kínai (Jinghuo-1 azaz Fifefly, magyarul Szentjánosbogár) kisméretű szonda indult el Bajkonurból, hogy felvételeket készítsen a Mars felszínéről, vizsgálja a bolygó mágneses terét, légkörének összetételét.

A két nemzet űrügynökségeinek igazgatója (Szun Lai-jan és Anatolij Perminov) még 2007.március 26-án írtak alá az erre vonatkozó együttműködési megállapodást.

2012. január 15.

A misszió sikertelenül végződött, az eszközök nem tudták elhagyni a Föld körüli pályát sem, és a Csendes-óceánba csapódtak.

A sikertelen orosz-kínai Mars-expedíció. Forrás: Űrvilág

Láthatjuk, hogy igen alapos és több nagyon sikeres projekt előzte meg a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) főmérnöke, Ge Xiaochun 2020. áprilisi bejelentését. Nem véletlen ez a dátum, hiszen az első kínai műhold, a Dong Fang Hong-1 (DFH-1, ami egy maoista győzelmi dal címe) pontosan 1970. április 24-én startolt.

Dong Fang-Hong-1. Forrás: spacelegalissues.com

A Tianwen-1 azt jelenti, hogy „Kérdések a mennyhez”. Ez annak a versnek a címe, amivel a cikk kezdődött.

Májusban megerősítették, hogy a Long March 5 (a Hosszú-Menetelés sorozat újabb tagja) rakéta indulását 2020. júliusára tervezik Wenchangból.

A Hosszú Menetelés-5. Forrás: globaltimes.cn

A napelemes, hatkerekű rovert (amely körülbelül 240 kg-os, majdnem kétszer akkora, mint a Yütu volt) akkor nevezik el a közvéleménytől beérkező javaslatok alapján, amikor már „dolgozni” fog a vörös bolygó felszínén.

Valószínűleg csak 2021 februárjában éri el a célbolygót. A landolásra 2021 áprilisát tervezik, hogy a kiválasztott leszállási helyet (többek közt az Utopia Planitia-t) tudják részletesen tanulmányozni.

A tervezett leszállási helyek a Marson. Forrás: spacenews.com

Kína az elmúlt években kiemelten kezeli az űrkutatás fejlesztését. Láthatjuk, hogy (az emberes repülések, valamint egyéb sikeres űrprojektjei mellett) a Csang’e sorozattal méltán tagja az űrnagyhatalmak elit klubjának.

A kontinensnyi állam jövőbeli tervei is nagyra törőek: retúr utazás a Marsra, eljutni a Jupiterhez, ellátogatni a jeges gázóriásokig, sőt akár egy azokon túli küldetést is teljesíteni. Akár egy üstökös közelebbi tanulmányozását is el tudnák képzelni. A következő űrállomás megépítésén is gondolkoznak, ahol egy háromfős legénység dolgozhatna.

Ez hasonlatos ahhoz a vízióhoz, amit a SpaceX is felvázol, és amit az MK-1 prototípusról szóló cikkemben egy videó keretében be is mutattam. Csak ebben az esetben kínai rakétákkal közlekednénk és azok tennék az emberiséget interplanetáris fajjá.

Most júliusban Kína lehetne a következő nemzet, amely sikerrel landol a Marson.

De csak lehetne, hiszen ott van a már bemutatott Al-Amal (Hope, azaz Remény, ami az Egyesült Arab Emírségek Mars szondája) és ott várakozik még az a Mars 2020 (az amerikai szonda, ami egy Atlas-5 rakétával startol Floridából).

Az MK-1 prototípusnál azt írtam, reálisnak tartom, hogy a Starshipek lesznek azok, amik hasznos rakományt és embereket fognak szállítani a Naprendszer bolygói között.

De ha megvalósulnak a kínai tervek, akkor akár a planéták közti „hosszú menetelés” is reális lehet.


Források: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31]