Az égbolt csodáinak bűvöletében

Szeptember 19-ig Várpalotán nyaralnak az ország legszebb asztrofotói a Magyar Asztrofotósok Egyesülete (MAFE) és a Bakonyi Csillagászati Egyesület (BCSE) kooperációja jóvoltából. Francsics László, a szervezet elnöke építészmérnök, fotós, asztrofotós. A legutóbbiban a világ élvonalába tartozik, 2019-ben az Év asztrofotósának választották a Brit Királyi Csillagdában (Insight Investment Astronomy Photographer of the Year). Erről, és sok más érdekességről Nagy Richárd (BCSE; MAFE) beszélgetett vele.

Nagy Richárd: Sokan a csillagok szemlélése közben kezdenek el késztetést érezni, hogy meg is örökítsék az égi tüneményeket. Nálad hogy volt ez? Csillagászatból az asztrofotózásba, vagy fordítva? Mi motivált?

Francsics László a kiállítás megnyitóján. Fotók: Nagy Richárd

Francsics László: Én a fényképészetből kerültem a csillagászatba, de nézzük a motivációm legmélyebb szintjét, amiről általában senki sem beszél. 12 éves voltam, amikor Édesapám autóbalesetben elhunyt. Ekkor tudatosan nem fogtam fel sokat a körülöttem lévő világból, de azt tudtam, hogy építőmérnök volt és hobbifotós, az előbbiről pedig úgy hírlett, hogy eredetileg építész szeretett volna lenni, csak nem tanácsolták neki, mert nem rajzolt szépen. Utólag jöttem rá, hogy valójában gyönyörűen rajzolt és emellett fotópályázaton is nyert. Ez a kettő beégett az agyamba: elmentem az építészmérnöki karra és egyébként fogtam az ő fényképezőgépét, amivel elkezdtem fotózni, akkor még cél nélkül. 15-16 éves koromban egy gimnazista osztálytársam mondta, hogy van egy csillagászati távcsöve, fogjunk össze. Ezzel a momentummal született meg nálam az asztrofotózás. Olyan „rettenetes” dolgokat műveltünk, hogy például a 2003-as nagy Mars közelséget diafilmre (!), 10cm-es távcsővel fotóztuk, és elképesztően boldogok voltunk, amikor megpillantottuk a kis vörös korongon a bolygó sarki jégsapkáját.

NR: Mit jelent neked az asztrofotózás? Elvonulást a világ elől, csendet, alkotást?

FL: Szerintem az önmegvalósítás a legjobb szó rá. Az asztrofotózás szabad. Az építészet is alkotótevékenység alapvetően, de amint jön egy megrendelés, és a megrendelő azt mondja, hogy milyen házat mennyiért szeretne, és annak milyen paraméterei vannak, onnantól kezdve az egy kötött pálya. Rengeteg tényezőt figyelembe kell venni. Az asztrofotózás is látszólag egy kötött pálya, mert itt nem az emberekkel állunk szemben, hanem magával a kozmosszal, ami nehezen adja magát: sötét van, halványak az objektumok, meg állandóan borult az ég. Egyedül vagyunk benne, de ez az egyedüllét mégis azt jelenti, hogy belül én szabad vagyok, más ember engem nem tud korlátozni, mint az építészetben. Az ember lefejti magáról azokat a dolgokat, hogy milyennek is kellene lenni Magyarországon egy jó asztrofotónak, és ki tud ebből lépni, megtalálja önmagát, tud saját fotókat gyártani. Körülbelül ez az, ami motivál: a szabadság.

NR: Azt mondtad, hogy 2003-ban készült el az első képed. Viszont azóta eltelt 17 év. Egy hobbit is nehéz ilyen hosszú időn át ugyanolyan intenzitással művelni. Mik voltak azok a mérföldkövek, amik új lendületet adtak az asztrofotózásban?

FL: Volt egy elképesztő szerencsés találkozásom Mizser Attilával (a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára), az egy nagyon nagy löket volt. Még egyetemen készítettem egy összeállítást az akkori asztrofotóimból, kari díjat is nyertem vele. Épp rohantam a képekkel a hónom alatt, és egyszer csak összefutottam Mizser Attilával, aki kérdezte, hogy hova megyek, meg, hogy mik azok? Mert látja, hogy egy Orion köd van az egyik képen. A semmiből belevont az akkori Űrlenyomat kiállításba, szóval hirtelen belecsöppentem az addigi amatőrcsillagász világ legnívósabb asztrofotó kiállításának kellős közepébe. Számomra akkor derült ki, hogy sokan foglalkoznak itthon az asztrofotózással, és ennek első nagy összegyűjtésénél és bemutatásánál már ott lehettem és ez nagyon jó volt.

NR: Mi kellett ahhoz, hogy a Magyar Asztrofotósok Egyesülete (MAFE) létrejöjjön?

FL: Volt 20-25 ember, akik ezt igényelték, akik azt mondták, hogy ennek itt lennie kell: vannak feladatok, amiket más helyettünk nem fog megcsinálni. Tehát legyen egy szervezet, ami ezzel foglalkozik, és ezzel a szervezettel sikerült minden olyan projektet magunkra rántani, ami az asztrofotózáshoz kapcsolódik: a nagy közösségi távcsőtől a kiállításon át a sötét észlelőhely kialakításáig, a tudásbázis megépítésétől, az online klub megszervezéséig mindent, ami ehhez kell, azt ki kellett építeni. A gond az, hogy ezek rengeteg időt emésztenek fel. Az asztrofotós fotózni szeret, de a szervezett körülmények kialakítása pont ettől veszi el az időt, a kettő egymás ellen hat. Ez nagy kihívás. Az Egyesület egyébként mára 91 tagot számlál, és várjuk az asztrofotózni vágyókat magunk közé.

NR: Beszéljünk egy kicsit az Insight Astronomy versenyről. 2019-ben ezt a versenyt te nyerted „Hold” és „robottávcső” kategóriában, illetve te lettél az abszolút győztes is. Viszont először 2013-ban lettél díjazott. Mit jelentett neked akkor ez a díj?

FL: Azt, hogy érvényes, amit csinálok, és működik is. Ráadásul nem csak én gondolom így, hanem mások is látják, sőt meglátják a szépet benne. Így pedig a munkám valószínűleg helyes, hiteles, esztétikus. Nagyon erős visszaigazolás volt ez a számomra, hogy értékelik a munkám.

NR: Azóta is értékelik: 4 évben voltál díjazott, ezt úgy tűnik megunták, mert az ötödikben már zsűrizni kértek fel. Ez milyen érzés volt?

FL: Ez egy hatalmas megtiszteltetés. Ez számomra eggyel magasabb szinten áll, mint az „abszolút győztes” kategória, mert ez azt jelenti, hogy nem „csak” kiosztották a díjat valakinek, hanem azt, hogy ez a valaki már nagyon régóta ott van a díjazottak között. Tudni kell, hogy a verseny titkos, nem tudni kinek a képét elemzik éppen. 2019-ben a díjátadó előtti néhány napon jött rá a zsűri, hogy én nyertem, hasonlóan az előző és az azt megelőző évhez. Ezek után novemberben kerestek meg, hogy mi lenne, ha a következő évben a zsűrizésben vennék részt.

NR: Az idei versenyt le is zsűriztétek, ha jól tudom.

FL: Igen, túl vagyunk rajta. Azt kell tudni erről, hogy ez egy teljesen angol szervezésű verseny, a Királyi Csillagda szervezi, és a zsűri eddig 10 angol szakemberből állt. Na, most már ez csak 9, és egy magyar asztrofotós, ami a magyar asztrofotózásnak akár nagy eredménye is lehet.

NR: Milyen a magyar asztrofotográfia megítélése nemzetközi körökben?

FL: Ez nehéz kérdés, mert az asztrofotós körökben több réteg van. Az Insight-on ismernek minket, de vannak a sztár asztrofotósok, 8-an, 10-en, akiket a világ asztrofotós társadalma figyel. Ebben a körben nincsenek magyarok. De sztárság mindig összefügg a személlyel. Az Insight viszont titkos zsűrizésen alapul, ott nem nézzük, hogy ki a versenyző, csak azt, hogy milyen a fotó. Ott viszont a magyarok nagyon jól tudnak érvényesülni, mert nem kell megugraniuk azt a mércét, hogy nem Nyugat-Európában, vagy Amerikában születtek. Mi nem vagyunk része a nyugati közegnek. A munkák viszont, amiket a magyar asztrofotósok készítenek, nagyon magas színvonalúak, de igazából mi egy kicsi buborék vagyunk itt Közép-Európában. Az Insight nem látja ezeket a buborékokat, nem válogat, hanem a képet nézi. Így tulajdonképpen minden évben van magyar díjazott 2012 óta. Reméljük azt, hogy idén is lett valami eredmény (nevet).

NR: : A francsicslaszlo.hu oldal fejlécében szerepel egy idézet Hamvas Bélától: „Az a tudás, hogy életének csak akkor van értelme, ha feláldozza, mindenkivel vele születik. Az élet akkor sikerül, ha feláldozom”. Neked ez ars poetica?

FL: Ilyen ember vagyok „sajnos”. Azt azért tudni kell, hogy Hamvas Béla úgy folytatja ezt a gondolatot, hogy ez nem jó, ezt el kéne felejteni és nem így kéne élni. Ahogy az Egyesület dolgainál megbeszéltük, ez sem menne áldozatok nélkül. Mindig szembesülök azzal, hogy ez jó, és hogy ez kell, hogy ettől megy a világ, de a másik oldalról ez nehéz, megterhelő. Ez egy kétoldalú játék. Szerintem Hamvas Béla is ezzel szembesült, hogy áldozatokat hozott az életében, viszont saját kora nem tudta megbecsülni. Nekem jelenleg nincs ilyen problémám, viszont aki tesz valamilyen ügyért, az érti mit szeretne ezzel mondani.

Készítette: Nagy Richárd

Bolygós rövidhírek: TÚK 2020 Közgyűlésen

Felelős szerkesztőnk, Kovács Gergő is részt vett a Tudományos Újságírók Klubja, azaz a TÚK idei közgyűlésén augusztus 28-án Budapesten, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában, ahol, mint újdonsült tag, be is mutatkozott.

Fotó: Trupka Zoltán

Űrbatyu II: áttörő siker!

Kiemelt szakmai partnerünk, a Bakonyi Csillagászati Egyesület ma sikeresen felbocsátotta Űrbatyu II nevű magaslégköri ballonját, mely döbbenetesen magasra, 30600 méterre emelkedett, mellyel így sikerült meghódítani a sztratoszférát! Az Űrbatyu II egy 360 fokos kamerát is magával vitt, mellyel egyedülálló felvételeket készített. Gratulálunk!!!

Fotók: Balázs Gábor, BCSE

Űrbatyu II a sztratoszférába tör

a Rezsabek Nándor ScienceBlog és a Planetology.hu médiatámogatásával

2020. augusztus 20-án 9:00 órakor Várpalotáról, a Thury vár mögötti parkból emelkedik a sztratoszférába az Űrbatyu II. A Bakonyi Csillagászati Egyesület tavaly sikeres és kalandokban gazdag magaslégköri ballon projektje tehát folytatódik – még professzionálisabb eszközállománnyal és műszerezettséggel, komoly támogatókkal. Örömteli és megtisztelő, hogy mindennek tudománynépszerűsítő szálán a Rezsabek Nándor ScienceBlog és a Planetology.hu portál médiatámogatóként – a helyszínről és a kulisszák mögül – adhat hírt a kísérletsorozat izgalmas eseményeiről. (Esőnap 2020. augusztus 21., augusztus 22., augusztus 23.)

További információ a Bakonyi Csillagászati Egyesület és az esemény médiafelületein:
https://bacse.hu/
https://www.facebook.com/bakonyicsillagaszatiegyesulet/
https://www.facebook.com/events/197754011607199/

Az augusztusi meteorraj, a Perseidák

Szerző: Balázs Gábor

Augusztus csillagászati szempontból egy igen kedvező hónap. Egyre hosszabbak az éjszakák, a napok többségében derült ég jellemző jó nyugodtsággal, nem kell fázni a távcső mellett és ekkor érkeznek a Perseidák. Nemcsak ebben az időszakban láthatunk meteorokat. Az összes meteorra kivetíthetők a következő állítások. A meteorjelenséget egy, az űrben mozgó 1 méter átmérő alatti kőzettest, másnéven meteoroid okozza, amikor belép a légkörbe. A Perseidák meteoroidjai egy 130 éves keringési idejű üstököstől, a 109P/Swift-Tuttle-től származnak. Amikor a szemcse belép a légkörbe, 150 km magasan a légköri súrlódás miatt felizzik és gerjeszti a körülötte lévő részecskéket ezzel több kilométer hosszú ioncsóvát létrehozva. Ezt az ioncsóvát látjuk, mint fényjelenséget. Ennél a témánál előjön egy fontos szó, a radiáns. A radiáns az a pont, amelyből a meteorok látszólag kiindulnak. Ennek a meteorrajnak a radiánsa a Perseus csillagkép területén van, innen kapta a nevét.

A Perseida meteorraj radiánsa, a Perseus csillagkép. Kép: Stellarium

A maximum augusztus 12/13-a kora hajnalán van. Ezen az estén az IMO (International Meteor Organization) adatai szerint óránként akár 110 db-ot is megfigyelhetünk, de ez csak egy elméleti érték. A raj tagjai július 17 és augusztus 24 között jelentkeznek, ezért a maximum előtt és után néhány nappal is megfigyelhetőek szép számmal. A rajra továbbá a fényes tagok és kitörések a jellemzőek.

A Perseidák kitörései. Forrás: meteorflux.org

A perseidák közül néhány akár a Vénusznál (-4 magnitúdó) is fényesebb lehet. Ezeket a meteorokat tűzgömböknek nevezzük.

-7 magnitúdó fényességű tűzgömb 2018 szeptember 28-án. Bővebben: https://mcse.imo.net/members/imo_view/report/175252

Csillagaim.hu – csillagtérképek személyre szabva

Emlékszel, milyen gyönyörűek voltak a csillagok?

Előfordult már Veled, hogy azon gondolkodtál, mi lehet megfelelő ajándék egy számodra fontos személynek? Olyan ajándék, mely nem csak szép, maradandó, hanem egyedi, és személyre szóló is egyben?

csillagaim.hu ötlete is pontosan ilyen gondolat alapján született. Az öröm, melyet egy ilyen ajándékkal okoztunk, arra ösztönzött bennünket, hogy Neked is lehetővé tegyük ugyanezt.

Örökítsd meg a pillanatot, készíts egyedi csillagtérképet!

Csak annyit kell tenned, hogy megadod a helyszínt és időpontot, majd beállítod a térkép megjelenését. Nálunk nincsenek korlátok, előre beállított sablonaink mellett teljesen szabadon választhatsz színösszeállításokat.

Szeretnéd látni a Tejutat, vagy a bolygókat is? Csak rajtad múlik, hogy milyen égi objektumok legyenek a térképeden.

A képeket 200g/m² papírra, digitális nyomtatóval készítjük, majd gondosan csomagoljuk. 

Forrás: csillagaim.hu

Repül a, repül a…

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A prototípus és az „unokatestvére” a Sárkány most is egyszerre mutatnak be valami egészen extra dolgot az emberiségnek. Az egész világ figyelme újra a Crew Dragon Demo-2 felé fordult, mivel Bob Behnken és Doug Hurley sikeresen landoltak augusztus 2-án. Napok óta Bocca Chica-n is felfokozott a hangulat, hiszen a július 30-ai sikeres „static fire” tesztje után az elképzelhetetlen dolog végre tényleg megvalósulni látszik. Ma, azaz augusztus 5-én ez a sci-fibe illő, szegecsekkel teli fémcsoda megmozdult, a raptor SN-27 semmivel sem összetéveszthető hangja megrezegtette a levegőt és… Az SN-5 tényleg nyújtózkodott egyet és a 150 méteres ugrás megtörtént!

Forrás: Universe Today
Forrás: facebook

A C/2020 F3 (NEOWISE) Magyarországról

Szerző: Balázs Gábor

Az északi félteke nem bővelkedik a szabadszemes üstökösökben, legutoljára 1997-ben a C/1995 O1 (Hale-Bopp) volt mindenki számára hasonlóan látványos jelenség, de 23 év után 2020-ban megérkezett az „ikertestvére”.

C/1995 O1 (Hale-Bopp) az 1997-es feltűnése idején (bal oldalt). Forrás: ESO. Jobb oldalt a C/2020 F3 (NEOWISE) Majzik Lionel felvételén 2020 július 13-án hajnalban

A 2020-as évben eddig összesen 3 üstököst vártunk szabadszemesnek vagy legalább is binokulárral észlelhetőnek, de csak az utolsó, a C/2020 F3 (NEOWISE) élte túl megpróbáltatásait.
Felfedezése 2020. március 27-én történt a NASA Wide Field Infrared Survey Explorer (WISE) űrteleszkópjának Near-Earth Object Wide-field Infrared Survey Explorer (NEOWISE) programja által.

Az üstökösök neve több adatból tevődik össze. Mivel az eddigi számítások szerint 6-7 ezer év a keringési ideje, ezért a nem periodikus üstökösök közé sorolják, melyek azonosítója a C betű. Nevének következő része a felfedezés évéből és egy félhónapot jelölő betűből áll. Az üstököst 2020. március második felében harmadikként fedezték fel, ezért 2020 F3. Nevének utolsó tagja pedig a felfedezője, a NEOWISE.

Az első kép a NEOWISE üstökösről 2020. március 27-én készült (több hőérzékeny infravörös kép kompozíciója). Fotó: NASA/JPL-Caltech

Legközelebb a Naphoz (perihélium) július 3-án volt. Ekkor a Merkúr pályájánál is közelebb, 0,295 CsE (44,25 millió km) távolságra közelítette meg csillagunkat. Az őt ért fokozatosan növekvő, majd a perihélium során ráeső rendkívül nagy hőhatásoknak köszönhetően rengeteg por és gáz szabadult fel magjából, lehetővé téve a rendkívül hosszú és látványos ion- és porcsóva létrejöttét.

A közeledő üstökös. Forrás: Spaceweather.com
A por- és az ioncsóva. Fotó: Majzik Lionel

Áttérve a megfigyelésére, először a koránkelők csodálhatták meg, majd cirkumpoláris lett, végül az esti észlelése lett a kedvezőbb.

A C/2020 F3 (NEOWISE) útja a hajnali égen 3:55-kor
A C/2020 F3 (NEOWISE) útja az esti égen 22:55-kor

Már távolodott a Naptól, amikor először megpillantották. Kezdetekben a hajnali észlelés volt az egyetlen lehetőség, ezért kométánk története észlelési szempontból 2020. július 4-én kezdődött, ugyanis ezen a hajnalon már elég távol volt a Naptól, hogy észlelhető és fotózható lehessen. Az elsők között volt Majzik Lionel képe, mely 03:54-kor készült Tápióbicskén.
Ezen a hajnalon 1,5 magnitúdó volt, de még látszólag közel volt csillagunkhoz, így csak az üstökös legfényesebb részeit, a magját és a porcsóvájának ehhez igen közel eső részét lehetett lencsevégre kapni.

A C/2020 F3 (NEOWISE) Majzik Lionel felvételén Tápióbicskéről. Kamera: Nikon D3300 + AF-S DX Nikkor 55-300mm f/4,5-5,6G VR

Az első képeket meglátva kedvet kaptam észleléséhez így első, saját megfigyelésem július 5-én hajnalban történt. Ekkor azt tapasztaltam, hogy nehéz szabad szemmel megtalálni, mivel még elveszik a kelő Nap fényében (ezt az előző kép is igazolja), de a magja már ekkor csillagszerűen látszott, igaz egyértelműen nem tudtam megmondani, hogy pont az az üstökös. 10×50 binokulárral kezdtem keresni és innentől fogva ez lett a fő műszer megfigyeléseimnél, viszont az alábbi kép 80/910 akromáttal készült 3:59-kor. A magja fényes, a porcsóva kivehető.

A C/2020 F3 (NEOWISE) 80/910 akromáton keresztül a szerző felvételén, 2020. július 5-én
3:59-kor. Feldolgozás: Schmall Rafael

A következő nap, július 6-án 3:28-kor Kecskés Juliannával közösen fotóztam először tükörreflexes (DSLR) fényképezőgéppel. Ekkor már szabad szemmel kivehető volt a csóva.

A C/2020 F3 (Neowise) Kecskés Julianna és Balázs Gábor felvételén, 2020. július 6-án hajnalban 3:28-kor Kamera: Nikon D5300 + Nikkor 75-200 mm teleobjektív

Július 8-án hajnalban igen nagy világító felhők társaságában volt látható. Rendkívül különleges felvételek születtek.

A C/2020 F3 (NEOWISE) Balatonmáriafürdőről július 8-án 3:32-kor Schmall Rafael felvételén

Július 10-én már 4 fokos csóva volt szabad szemmel látható.

A C/2020 F3 (NEOWISE) a szerző felvételén, 2020. július 10-én 3:13-kor

Első esti észlelését Schmall Rafael végezte július 10-én este 22:01-kor a Zselici csillagparkból.

Az első esti égen készült fotó a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökösről Schmall Rafael felvételén, 2020. július 10-én

Az első általam végzett esti észlelése július 12-én este 21:46 történt. Ekkor még a hajnali láthatósága volt a jobb. Ezen az estén szabad szemmel alig volt látható, kereséséhez binokulárra volt szükségem.

Magyarországon július 13-tól lett cirkumpoláris, ami azt jeleni, hogy nem kerül a horizont alá, így egész éjjel megfigyelhető volt.

Július 14-étől az esti láthatósága már jobb, mint a hajnali. 21:58-kor már szabad szemmel lehetett látni.

Július 15-én ismét az esti égen fotóztuk. Ekkor az ioncsóvája számítások szerint 60 millió (!) km volt. Érdekességképp a Nap-Föld távolság 150 millió km.

A C/2020 F3 (NEOWISE) 5 km átmérőjű magja, 2020. július 15-én este; Távcső: 300/1600 Newton; Mechanika: Fornax 51; Kamera: Canon 700d; Fotó: Várady Ferenc
A C/2020 F3 (NEOWISE) a szerző felvételén július 15-én este; Kamera: Canon 700d + TAMRON 18-200mm F/3.5-6.3 DI II VC(C) Objektív 137 mm-en

Mivel cirkumpoláris július 16-án, ezért 00:23-kor is észleltem, fotóztam. Ekkor a horizonthoz való közelsége miatt elveszett a fényszennyezésben, így szabad szemmel éppen megtalálható, de binokulárral ekkor is könnyen megfigyelhető és látványos volt.

C/2020 F3 (NEOWISE) július 16-án 0:23-kor a szerző felvételén; Kamera: Canon 700d + TAMRON 18-200mm F/3.5-6.3 DI II VC(C) Objektív 57 mm-en

Július 23-án járt a Földhöz legközelebb, 0,692 CsE-re, ami átszámítva 103,8 millió km. Ekkor már az első észlelésekhez képest 2,1 magnitúdót halványodott, tehát 3,6 magnitúdó volt az aznap esti látszó fényessége.

Forrás: astro.vanbuitenen.nl

Bár folyamatosan halványodik (átlagosan 10 óránként 0,1 magnitúdót), távcsövekkel még mindig megfigyelhető. Augusztus 11-ig binokulárral észlelhető, majd később csak nagyobb távcsövekkel. Az alábbi kép egy 80/910-es lencsés távcsőben vizuálisan látottakat próbálja visszaadni.

Az üstökös 80/910 akromáton keresztül 2020.07.27 22:26-kor

Akik binokulárral felkeresnék, az alábbi térkép segítséget nyújthat:


Források:
Stellarium
astro.vanbuitenen.nl
nasa.gov

Planetology.hu a BCSE Nyári Csillagászati Táborban

Partnerünk, a Bakonyi Csillagászati Egyesület augusztus 14-16. között rendezi meg BCSE Nyári Csillagászati Tábor – 2020 programját. Az esemény augusztus 15-i szombati napján 20:00 órától főszerkesztőnk, Rezsabek Nándor alkalmazott környezetkutató, tudományos újságíró “Luna 50! A szovjet-orosz holdkutatás aranyévei“; 20:30-tól felelős szerkesztőnk, Kovács Gergő geográfus, tudományos újságíró „A Vulcan, a sosemvolt bolygó” címmel tart előadást.

A Sárkány leszállt!

Ma, magyar idő szerint 20:48-kor visszatért a Földre a SpaceX Crew Dragon (Endeavour), fedélzetén Bob Behnken és Doug Hurley amerikai asztronautákkal, így hivatalosan is véget ért a DM-2 misszió.

Leszállás előtt. Fotó: SpaceX Daily

Az Endeavour augusztus 1-jén vált le a Nemzetközi Űrállomásról, majd 19 órás hazautat követően a Mexikói-öbölben, Florida partjainál ért “földet“. Az űrkapszulát a SpaceX Go Navigator nevű drónhajója emelte ki a tengerből.

A küldetés több szempontból is történelmi: hosszú idő után újra egy amerikai gyártmányú űrhajó jutott az űrbe; az Apollo-küldetések után újra vízi landolás történt szárazföldi helyett; végül, de nem utolsó sorban, ez volt az első alkalom, hogy egy magáncég juttatott embert a világűrbe.

Az ejtőernyők kinyílása után. Fotó: NASA

Aki lemaradt volna a Dragon visszatéréséről, itt megnézheti: