Bolygós rövidhírek: szerves anyagot találtak egy meteoritban

Szerző: Marcu András

A NASA Goddard Űrközpont és a Carnegie Tudományos Intézet asztrobiológusai többféle aminosavat találtak az Asuka 12236 nevű, szenes kondritból álló meteoritban, amit 2012-ben találtak belga és japán kutatók az Antarktiszon.

Metszet az Asuka 12236 meteoritról.
Fotó: Carnegie Institution for Science/Conel M. O’D. Alexander

Dr. Daniel Glavin vezető kutató és társai analizálták a meteoritot és olyan aminosavakra bukkantak, mint a glicin, alanin, szerin, α-aminovajsav, izovalin, aszparaginsav és glutaminsav (a glicint, alanint, glutaminsavat és valint egyébként a kabai meteoritban is megtalálták – a szerk.).

A kabai meteorit, az első, melyben szerves anyagokat találtak.
Fotó: Sketchfab.com

Több bizonyíték is utal rá, hogy ennek a meteoritnak az eredeti kémiai összetétele örződött meg a legjobban az eddig talált kondritok közül. A meteorit belseje nagyon jól konzerválódott, mivel nagyon kevés víz és hő érte, ezért gyakorlatilag szinte eredeti formájában maradt meg.

Az aminosavak létrejöttéhez szügséges víz abban az aszteroidában lehetett, amiből az Asuka 12236 leszakadt, a kellő hő pedig radioaktív bomlás során keletkezett. Mivel az Asuka 12236 ilyen jó állapotban megmaradt, valószínűleg az aszteroida külső rétegéből származik, ahol elegendő meleg és víz érte.

Érdekesség még, hogy a meteoritban talált aminosavak többsége bal oldali molekulát alkot. A földi élet is ilyen aminosavakat használ a proteinek felépítéséhez.

Ez azt mutatja, hogy valami oknál fogva ez a fajta molekula van többségben az űrben is, egyelőre még nem tudni miért. Ezen molekulák kialakulásához több vízre van szükség. Az eredeti cikk a Meteoritics and Planetary Science magazinban jelent meg.

OSIRIS-REx: sikeres mintavétel

Magyar idő szerint ma, 2020. október 21-én, éjfél után nem sokkal sikerült mintát venni a NASA OSIRIS-REx űrszondájának a (101955) Bennu kisbolygó felszínéről.

A (101955) Bennu kisbolygó az OSIRIS-REx felvételsorozatán.
(NASA/GSFC/University of Arizona)

A Bennu egy ún. C-típusú aszteroida, ami azt jelenti, hogy szenet, illetve szilikátos anyagokat tartalmaz. Emellett ez az égitest Naprendszerünk igazi ősanyagának tekinthető, így vizsgálata segít betekintést nyerni kialakulásának körülményeibe.

A “Nightingale”, azaz “Csalogány” névre keresztelt mintavételi hely (NASA)

A manőver igen kényes volt, a mintavételre több helyszínt is kijelöltek a roppant egyenetlen felszínű, sziklákkal borított aszteroidán. A mintavétel előtt a szonda napelemeit “Y-szárny” – formációba mozgatták, az esetleges sérülések elkerülése végett, ezt követően az űreszköz egyre lejjebb ereszkedett, mely manőver végén a kiválasztott mintavételi pont felett lebegett, szinkronban a Bennu tengely körüli forgásával.

A művelethez a szonda egy 3,35 méter hosszú, speciális robotkart használt, mellyel csak néhány pillanatig ért hozzá az aszteroida felszínéhez. A kar végén egy speciális mintavevő eszköz található, mely nitrogént fújt ki magából, felkavarva a felszínt borító port és apróbb kőzettörmeléket, melyet aztán az eszköz “felszippantott“.

A szakemberek reményei szerint sikerült 60 grammot begyűjteni, arra azonban, hogy kiderüljön, sikerült-e a kívánt mennyiségű kőzetet összeszedni, még néhány napot várni kell. Amennyiben ez nem sikerült, a szonda 2021. januárjában megismétli a mintavételt. Ezt követően az OSIRIS-REx jövő márciusában fog hazaindulni a Földre, és 2023. szeptemberében tér vissza.

Forrás: NASA [1] [2]

Bővült partnereink köre

Szerző: Kovács Gergő

Három kiváló szervezettel bővült szakmai partnereink egyre népesebb csapata:

Tartalomszerkesztőnk, Bardóczné Kocsis Erzsó COOLSTARZ nevű, több helyszínen is működő iskolai szakkörével

A Nagy Szabolcs vezette, űrkutatással és a Nemzetközi Űrállomás fotózásával foglalkozó Space Station Guys-szal

Végül, a közel fél évszázada működő debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesülettel

Együttműködőink folyamatosan bővülő körének névsora a “Partnereink” menüpont alatt megtalálható. Szívből reméljük, hogy a továbbiakban még nagyon sokakkal alakítunk ki baráti viszonyt!

Így láttuk mi a Marsot



Kovács Gergő

Már hosszú hetek óta vártam arra, hogy végre otthon legyek, vidéken, ahol egy régi, sokat látott 60/900-as (60 mm objektívátmérőjű, 900 mm fókuszú) lencsés távcsővel észleltem a Marsot. Előtte, “bemelegítés” gyanánt vetettem egy pillantást a Jupiter-Szaturnusz kettősére. A Szaturnusz gyűrűje pompás volt 90x-es nagyítással, a Jupiter azonban már lassan beleveszett a homályba. Majd a vörös bolygó következett. Hála a távcső hosszú fókuszának, egyáltalán nem jelentkezett a lencsés távcsövekre egyébként jellemző színhiba, a Mars korongja mindenféle színezés nélkül vöröslött. Magam is meglepődtem, hogy még ilyen kis objektívátmérőnél is jelentkeztek részletek a bolygón: a Mars déli Mare-területei összefolyva bár, de szépen látszottak. A természet közben páratlanul szép, csillagos égbolttal lepett meg, a szomszéd telken pedig még egy süni is ropogtatott valamit jóízűen. Tökéletes boldogság és nyugalom volt, ami ezen az estén fogadott az ég alatt.



Rezsabek Nándor

Egy régi albireós megfigyelőtársam, Tóth Miklós XV. kerületi kertjéből irányoztuk 15 cm-es reflektort az ég felé.

A Celestron OmniXLT 150 már sok éve bizonyítja remek képalkotását. A helyi asztroklímát tekintve (szerintem) nem volt rossz az ég, bár Miki szemöldökráncolásai nem ezt mondatták. Viszont a Jupiter élesen jött, holdjai szinte kiverték a szemem. Felhősávjai mellett könnyedén látszott a Nagy Vörös Folt is. A Szaturnusz atmoszférája, tovább a Titan mellett több kisebb holdja. Utóbb a mi Holdunkat is vizslattuk, miközben a megjelenő és beúszó felhők réseiben kontrasztossá váló egyszerű és komplex asztroblémek sora a földi meteoritkráter-kutatási témám szempontjából dobogtatta meg szívem. Azaz most annyira nem… ezek most kevésbé hoztak lázba. Egyetlen dologért jöttem, és küzdöttünk a kitakarással, a város szórt, valamint felkelő égi kísérőnk zavaró fényeivel, a vadkan módjára csörtető szomszéd mindent bevilágító teraszvilágításával.

Mars albedo/felszíni alakzatait akartuk látni, azonosítani, leírni! We Came Here to Rock – hogy ezúttal a brit metal klasszikus Saxont idézzem. Derekasan küzdöttünk. Kezdetben a horizontközeli gyatra képminőséggel, eltérő nagyítások variálásával, polarizációs, narancssárga és vörös színszűrőkkel. Az utóbbi volt a nyerő. Feltűnt, majd egyre kontrasztosabb lett két hatalmas marsi régió. Összefüggő, majdnem átlós fekete csíkként egybekapaszkodott a Terra Cimmeria és a Terra Sirenum. Ezeket már a marskutatás hajnalán albireo-alakzatként térképezték. Először közösen Maraldi-tengerként jelölte Proctor, majd már Mare Cimmerium és Mare Sirenum néven Schiaparelli. Akkor tehát alacsony albedo-értéke okán még mare-nak, azaz holdi analógiával tengernek aposztrofálták. Sőt, még Miki 1973-as, nagynénjétől a tengerentúlról kapott National Geographic térképén is így szerepeltek! (Milyen menő is volt akkor ezzel!) Aztán a későbbi űrszondás vizsgálatok alapján a modern nómenklatúra már felföldi területként a Terra Cimmeria és a Terra Sirenium formát használja.



Balázs Gábor

Július eleje óta észlelem és fotózom a vörös bolygót kisebb-nagyobb sikerekkel, melyhez a 2018-as oppozíció kedvezőtlen megfigyelhetősége miatt nagy reményeket fűztem. A három és fél hónapnyi észlelése során több érzékelhető változás is megfigyelhető volt, köztük az egyre nagyobb megvilágítottsága, látszó átmérőjének növekedése, déli pólussapkájának gyors csökkenése.

Az október 6-ai közelség után, október 9-én este, a Svábhegyi Csillagvizsgálóban volt szerencsém fotózni a 99,8%-os megvilágítottságú vörös bolygót. A fátyolfelhők ellenére fotografikusan kisebb részletek is előjöttek, még a Naprendszer legmagasabb vulkánja, az Olympus Mons is kivehető a képen (a bolygó bal alsó részében lévő világos folt).

Őrizzük meg Hédervári Péter csillagdáját – eladó a Georgiana Obszervatórium épülete

Szerző: Rezsabek Nándor

Életrajzírójaként, valamint emlékgyűjteményének kezelőjeként felkérést kaptam az örökös családtagoktól, hogy segítsem Hédervári Péter csillagvizsgálójának utókor számára történő méltó megőrzését. Ennek területhasználati-tulajdonjogi háttere miatt az egyetlen módja a Georgiana Obszervatórium épületének eladása, lebontása, elszállítása, és arra alkalmas helyen történő újbóli felállítása.

Sokunk kedvelt népszerűsítő írója, Hédervári Péter (1931-1984) földrajztanár, természettudományi doktor, amatőrcsillagász, a fölrengéstan, a vulkanológia, a holdkutatás nemzetközileg jegyzett szakembere volt. A felesége után elnevezett, 1978-ban a főváros II. kerületi társasházának udvarán emelt csillagvizsgálójának anyaga tégla, alakja henger, átmérője 3 m, és körülbelül ugyanekkora magassággal bír. A teljesen körbeforgatható kupola acélból és alumíniumból készült, a fémrétegek között vastag hőszigetelő réteggel. A tetőrész tömege mintegy 600 kg-os, 12 görgőn nyugszik, a sínen kézi erővel forgatható. Hédervári halála óta, három és fél évtizede használaton kívül áll, tárolóhelyként szolgál, műszaki állapota ennek ellenére kielégítő. 

Az épületet bemutató rövid videó itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/embed/SLCfcK2ZIjE A csillagvizsgáló épületének megvásárlása, lebontása, elszállítása iránti (komoly!) érdeklődők a meteoritkrater@gmail.com címen kaphatnak további tájékoztatást.

Debrecentől Kabáig

A debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesület néhány oszlopos tagja 2020. október 3-án, egy szakmai kirándulás keretében Kabára utazott, hogy felkeresse az 1857-ben hullott meteorit emlékműveit. Szoboszlai Endre cikke.



Ellátogattunk a híres kabai meteorit lezuhanási helyére

Október első szombatján kirándulást szerveztünk a kabai meteorit lezuhanási helyére, Kaba város határába. Először a város központjában megnéztünk minden látnivalót, szobrokat, épületeket… Többek között láttuk a központban felállított emlékkövet is, melyre a meteorithullás tényét “vésték” kőbe, majd kimentünk a határ azon pontjához, ahol a lezuhanás helyén felállított emlékkövet találhatja meg minden “csillagász-zarándok“.

A hullás helyén. Fotók: Károlyi Gábor, Zajácz György


A szenzációs esemény még 1857. április 15-én este történt Kaba város határában.

Ekkor hullott le a világ talán leghíresebb, majd három kilogrammos szenes kondrit meteoritja, melyről kevesen tudják, hogy megtalálása lényegében egy lovasgazdának és annak lovának köszönhető… A korabeli híradások kisebb nagyobb eltérésekkel számolnak be az eseményről. A történés valószínűleg a következő lehetett: Szilágyi Gábor a házának tornácán elszenderült. Majd a szabadtéri szundikálásból arra riadt fel, 22 óra körül, hogy nagy robaj van! Pillanatokon belül az égbolton megpillantott egy fényes tűzgolyót, mely lángoló csóvát húzott, majd pár pillanat múlva becsapódott, vélhetően a közelben. A földi légkörbe beérkező, száguldó meteoritot látta a gazda. A meteorit a súrlódás miatt felizzott, külső része elégett, de így is egy közel három kilogramm tömegű szenes kondrit meteorit kerülhetett a tudomány kezébe…



A maga módján a derék ló is jelzett

Másnap a figyelmes gazda kilovagolt a tanyájára, de útközben, a becsapódás közvetlen közelében a lova megbokrosodott, majd horkantott és végül nem akart tovább menni! Ekkor Szilágyi Gábor meglátta a becsapódás helyét, melyet röviddel a megtalálás után több ismerősével feltárt. Ezt követően szerencsére a település elöljárósága is hírt kapott a ritka égi-földi eseményről, majd értesítették a Debreceni Református Kollégiumot. A tudósoknak köszönhetően ezt követően indult a világhírnév felé a ritka égi ajándék. Az évtizedek során sok város (Göttingen, Bécs, London, Moszkva, Párizs stb.) világhírű intézeteibe is elkerült a kő pár lenyesett darabja, elemzésekre. A kabai meteorit korabeli vizsgálata számos új felismeréssel ajándékozta meg a tudományt, mivel különleges, ritka összetételű (szerves anyagot is találtak benne). Ráadásul ez a meteorit a Naprendszerünk kezdeti időszakának a hírnöke lett, hiszen anyaga a jó négymilliárd évvel ez előtti ősi állapotokat őrizte meg!

A város több helyen is példamutatón megőrizte az esemény emlékét


A Debreceni Kollégium nem hagyta elvinni a követ

A világhírnévre szert tett kabai meteoritot a korabeli Habsburg-udvar szerette volna megkaparintani, azonban a Debreceni Református Kollégium vezetősége ezt ügyes fondorlatokkal meghiúsította! Így a ritka égi ajándék eredeti fődarabja, mely a mintavételezések miatt ma már csak körülbelül 2,6 kg, jelenleg is a Debreceni Református Kollégium féltve őrzött kincse.
Kaba város a becsapódás napját, április tizenötödikét, a közelmúltban a Város Napja ünnepének nyilvánította, és emlékhelyet létesített a helyszínen.

Akik részesei voltak a kirándulásnak: Gyarmathy István, Károlyi Gábor, Károlyi Gáborné Eta, Kocsis István, Simándiné Éva, Szoboszlai Endre, Zajácz György.

Forrás: MACSED

Bolygós rövidhírek: a Tianwen-1 Mars-szonda

Szerző: Bonczók Zoltán

A kínai Tianwen-1 Mars-szondáról készült valódi fénykép a mélyűrből, miközben a Mars felé tart. A szonda már 24,1 millió kilométerre jár a Földtől, a ritka képeket pedig egy leváló műszer kamerája készítette, amiket wifin (!) keresztül küldött vissza a szondának.

A műszer leválása

Forrás: Spacejunkie.hu