Hell Miksa

Szerző: Csaba György Gábor

Hell (eredeti nevén Höll) Miksa 1720. május 15-én született Selmecbányán. Apja bányamérnök volt, fontos találmányokkal segítette a bánya fejlődését. Miksa (talán) 22 testvére közt is volt két kitűnő bányászati szakember. A technika története mindhármukat számon tartja.

Miksa 1738-ban belépett a jezsuita rendbe. A rendi képzés idején latinra fordított s kibővítve kiadott egy olasz matematikai munkát; teológusi évei alatt pedig társai használatára egy történeti kisenciklopédia-félét írt (Adiumentum memoriae manuale chronologico-genealogico-historicum), amely különböző országokban többször is megjelent. 1751-ben szentelték pappá, s Besztercebányára helyezték. Innen irányította a nagyszombati, majd kolozsvári tanárként az ottani csillagda építését. Később több csillagda, így pl. az egri, a budai stb. létrehozásában is részt vett. Ő tervezte az egri líceum csillagász-tornyában ma is működő idegenforgalmi látványosságot, a periszkópot; ő gondoskodott az egri csillagda részére szükséges műszerek, könyvek beszerzéséről, szakemberek képzéséről is.

A már ismert nevű jezsuitára az említett „kisenciklopédia” felhívta az uralkodónő figyelmét. Mária Terézia 1755-ben kinevezte udvari csillagásznak, s ettől kezdve Hell Bécsben dolgozott. Sok feladatát (csillagászati észlelések, tanítás, a felszerelés karbantartása és fejlesztése, előadások és bemutatások tartása a nagyközönségnek stb.), köztük a nemzetközi hírnévnek örvendő csillagászati évkönyv (Ephemerides astronomicae ad meridianum Vindoboniensem) szerkesztését és kiadását élete végéig mindig nagyon pontosan és lelkiismeretesen végezte. Több, elsősorban matematikai, fizikai és csillagászati tárgyú könyvet is kiadott. Érdekes köztük például a „Dissertetio de satellite Veneris…” (azaz Értekezés a Vénusz holdjáról…) c., 1765-ben megjelent könyvecske, melyben leírja, hogy sok csillagász vélte felfedezni a Vénusz holdját – pedig ilyen hold nem létezik, az összes felsorolt észlelés optikai csalódás. Sőt az említett észlelések leírásából azt is meghatározta, milyen műszert használtak az észlelők, s hogyan jöttek létre bennük a tükröződések, melyek a csillagászokat félrevezették.

Nevét 1760-ban változtatta Hell-re, nyilván a Höll – Hölle, azaz ’pokol’ asszociáció miatt. Erről szól egy rendtársa, Paintner epigrammája, mely magyar fordításban kb. így hangzik:

Höll volt rég, de midőn Bécsből észlelte az égbolt

            csillagait, méltán lett ragyogóbb neve Hell.

Így föld mélyéből, éjszínü sötét üregekből

            nemzetsége nevét égbe ragadta fel ő.

Legfontosabb és legismertebb eredménye a napparallaxis meghatározása volt – ami azonban inkább csak vitákat és kellemetlenségeket hozott számára, mintsem elismerést.

Mint Halley korábban megmutatta: ha a Földnek legalább két helyéről pontosan észlelik a Vénusz Nap előtti átvonulását, az eredményekből kiszámítható a Nap parallaxisa (a szög, melyben a Nap középpontjából a Föld sugara látszanék), azaz lényegében a Nap-Föld távolság. 1761 június 6.-án ezért sok csillagász figyelte a Vénusz-átvonulást. Köztük volt Bécsben Hell is, aki 1764-ben az Ephemerides Astronomicae-ben részletesen beszámolt tapasztalatairól. Eszerint a megfigyelést két jelenség is megzavarta, bizonytalanná téve az érintkezés pillanatát. Egyrészt a Nap elé lépő Vénusz sötét korongját fényes kör vette körül, a Vénusz légkörének fénytörése (tehát bebizonyosodott, hogy a bolygónak van légköre). A másik jelenség még váratlanabb volt: amikor a Nap és a Vénusz korongja belülről csaknem érinti egymást, köztük sötét folt, az ún. fekete csepp jelenik meg.

A mérést nagy pontossággal kellett volna végrehajtani, de az eredmények csalódást keltettek. Ezért az 1769. június 3.-i következő átvonulás megfigyelését még nagyobb gonddal és körültekintéssel igyekeztek megszervezni. Bécsben, Hell munkahelyén ez az átvonulás nem volt látható, az udvari csillagász tehát lemondott a jelenség megfigyeléséről. Azt tervezte, hogy a számításokat elvégzi majd a mások által mért adatokból. 1767-ben azonban VII. Keresztély dán király meghívta Hellt, utazzék Vardö szigetére, s onnan figyelje meg az átvonulást. Vardö több szempontból is kiváló megfigyelőhelynek ígérkezett: ott május végétől augusztusig a Nap sosem nyugszik le, tehát a jelenség idején sem; másrészt magasan északon fekszik, ami a parallaxis-mérés szempontjából különösképpen előnyös. Igaz, a hely megközelítése nem volt sem könnyű, sem veszélytelen; a vidék gyéren lakott, zord, időjárása sem valami kedvező. Hell már ötvenedik évében járt, mégis vállalta a kalandosnak ígérkező expedíciót, természetesen azzal a feltétellel, ha mind uralkodója, mind rendi elöljárói engedélyezik utazását. Az engedélyeket megkapta; a csillagászt és útitársát Mária Terézia is fogadta, útjuk iránt szeretettel érdeklődött, s azt bőkezűen támogatta. Hell rendtársával, Sajnovics Jánossal 1768. április 28-án indult útnak.

Számítania kellett rá, hogy a zord északi időjárás, a gyakran borult ég meghiúsítja az észlelést. Hogy a sok költség és fáradság kárba ne vesszen, Hell nagyszabású tudományos programot dolgozott ki és végzett is el, melyben többek között meteorológiai, földrajzi, geofizikai, botanikai, zoológiai és néprajzi megfigyelések is szerepeltek. Hogy csak egyetlen eredményét emeljük ki: Norvégia partjainak minden pontján, ahol kikötöttek, gondos csillagászati helymeghatározást végzett – ez volt a térség első precíz földrajzi felmérése. Ezt természetesen Vardöben is megtette, sőt elkészítette a sziget pontos térképét is. Közben kipróbálta a földrajzi szélesség (tkp. a sarkmagasság) mérésére feltalált igen fontos és pontos módszerét; ez ma Horrebow-Talcott eljárás néven ismeretes.

Az okkultáció megfigyelését körültekintően előkészítette társaival, Sajnoviccsal és egy Borgrewing nevű dánnal. A várva várt napon az ég felhős volt, de a jelenség kezdetére mégis kisütött a Nap. Miután a Vénusz kívülről érintette a Nap korongját (1. kontaktus), majd belülről is (2. kontaktus), ismét beborult az ég. Ez komoly aggodalmat keltett, mert Hell jól tudta, hogy e két kontaktus adatai a számításokhoz nem elegendők. A bolygó Nap előtti elhaladását, ami több órát vett igénybe, csillagászaink nem láthatták. Már remélni sem merték, de a Vénusz kilépése előtt ismét kiderült az ég, és a belső, majd a külső érintést (3. és 4. kontaktus) zavartalanul, a lehető legpontosabban sikerült megfigyelniök — mint később megtudták, Európában egyedül. Ezzel expedíciójuk fő célját elérték.

Ugyanekkor a Föld déli félgömbjén James Cook kapitány kutatóútja, amelyet részint épp a Vénusz-átvonulás megfigyelése céljára szerveztek (s amelynek során számos földrajzi fölfedezés született, így pl. Ausztrália, Új-Zéland és Tahiti fölfedezése), szintén sikerrel járt. Cook hajója, az Endeavour művészeket és tudósokat is szállított, köztük több csillagászt. A bolygóátvonulást a frissen fölfedezett Tahiti szigetén észlelték, és följegyzéseik szerint váratlanul érte őket a „fekete csepp” megjelenése. (A megfigyelés idején ott igen meleg volt, ami tovább nehezítette a mérést. A kutatók egészségét is megviselte, olyannyira, hogy az egyik csillagász, Green, belebetegedett és meghalt.) Ez a megfigyelés elengedhetetlenül szükséges volt a napparallaxis kiszámításához, hiszen ez csak úgy lehetséges, ha a Föld legalább két, lehetőleg távoli pontján sikerül adatokat gyűjteni.

Hell az expedícióról hazatérve és eredményeit a Cook-féle expedíció méréseivel egybevetve elvégezte a számításokat, és a napparallaxis értékére 8.70”-et kapott (mai ismereteink szerint kb. 8.80”). Ezt az 1770-ben megjelent könyvében (Observatio transitus Veneris ante discum Solis die 3. Junii anno 1769. Wardoehusii etc.) közölte, ahol a megfigyelés előzményeit, pontos leírását is megtaláljuk. A kötet megjelenése elég sok időbe telt, mert a tudósnak meg kellett várnia a Cook-féle eredményeket, majd elvégezve a számításokat, könyvét a dán király elé kellett terjesztenie jóváhagyás végett, s csak ezután nyomathatta ki. Sajnos az utazás teljes tudományos leírása, amit Expeditio litteraria címen tervezett, nem készült el. Megvan azonban a mű részletes vázlata; ezt olvasva csak sajnálhatjuk, hogy e nagyszerű terv, Hell sok más tervével együtt, a jezsuita rend feloszlatása miatt nem valósulhatott meg.

Az expedíció során Hellnek föltűnt, hogy a lappok beszéde, kiejtése hasonlít a magyarhoz. (Egy levelében így írt: …titok terhe alatt közlöm, hogy az egész északon egészen Ázsiáig elterjedt jeles lapp nemzetségnek fölfedeztük egy népét. Jó Isten, ki hitte volna, hogy mi ugyanazon ősatyától való testvéreket fogunk találni a lapp népben! Magyarok, testvéreink, a mi magyar nyelvünket beszélik, a mi magyar ruhánkat hordják, a mi régi magyar atyáink szokásai szerint élnek, egyszóval, testvéreink…) Ennek jelentőségét azonnal fölismerte, s fölkérte Sajnovicsot, kutassa tovább a dolgot. Sajnovics nekifogott, ám a munkát nehézsége miatt többször abbahagyta. Hell mindannyiszor segítette, buzdította társát, míg végre megszületett az összehasonlító nyelvészet egyik alapvető műve, a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse. Maga Sajnovics írja, hogy a művet ugyan ő maga vetette papírra, de elkészülte voltaképpen Hell érdeme. A Demonstratio lényege a magyar és a lapp nyelv közeli rokonságának bizonyítása. Mint úttörő munka, nem mentes túlzásoktól, sőt tévedésektől sem, de értékét ez aligha csökkentheti.

A Vénusz-átvonulásról szóló könyv „késése” miatt Hellt sok támadás érte. Először a nagy francia csillagász, Lalande támadta meg, kétségbe vonva nemcsak eredményeit, hanem Hell tudományos tisztességét is. Ezt Hell az Ephemerides 1773-as kötetében visszautasította, mire Lalande elismerte, hogy tévedett. Sajnos ezzel nem volt vége a támadásoknak, amelyek Hell halála (1792) után lángoltak föl igazán. A bécsi csillagda későbbi igazgatója, Karl Littrow (aki – a budai csillagvizsgáló igazgatójaként szerzett tapasztalatai alapján némi joggal – nem kedvelte a magyarokat), kéziratban vizsgálta meg Hell írásait, és bizonygatta, hogy Hell csalt, a kézirat tele van vakarásokkal, javításokkal, és utólag, más színű tintával készült átírásokkal. Szerinte szerzőnk, miután megkapta a Cook-féle adatokat, eredményeit módosította, hogy magát a valóságosnál sokkal jobb észlelő színében tüntesse föl. Littrownak sokan hittek; Hellt tudományos csalás elkövetőjének hitték, s a napparallaxis értékére Enckének Hell eredményénél sokkal pontatlanabb adatait fogadták el.

Csaknem 100 év telt el, míg egy elfogulatlan kutató, az amerikai Newcomb, utánanézett, mi igaz Littrow vádjaiból. 1883-ban Bécsben járva (egy új műszert akart kipróbálni, de hetekig borult volt az idő) unalmában megnézte Hell kéziratát, melyről ő is úgy vélekedett, mint Littrow korábban. Ám az alapos vizsgálat meggyőzte, hogy a naplóban látható korrekciók (vakarás egyáltalán nincs!) egyszerű tollhibák javításai, amelyek hol erősebben, hol gyengébben fogó tollal, de többnyire közvetlenül a hiba elkövetése után történtek. A tinta sem más színű, hanem — Littrow volt színtévesztő! Newcomb igazolta, hogy a Hellre szórt vádak alaptalanok voltak.

A jezsuita rend 1773-as eltörlésével megszűnt a rend által Hellnek nyújtott támogatás. Ekkor Hell a világi papság kötelékébe lépett, reménykedve rendje újjáéledésében – amit azonban nem érhetett meg. Ha nem is zavartalanul, de folytatta sokoldalú tudományos munkáját többek között néprajz, földrajz, történelem, fizika, teológia tárgyköreiben, természetesen a csillagászat mellett. 1774-ben a naptár ügyében nyújtott be egy tervezetet a bécsi udvarhoz; ennek eredményeképpen kiadhatott egy 1776-os csillagászati naptárt.

Élete vége felé Hell sokat panaszkodott arról, hogy egyes „bécsi firkászok” támadják, rágalmazzák, úgyhogy már alig tud dolgozni és aludni. E „firkászok” alatt Born Ignác lovag értendő, aki valóban goromba támadásokat intézett a csillagász ellen. Pedig amúgy érdemdús férfiú volt: neve mineralógusként vált ismertté – mellesleg Mozart „Varázsfuvolá”-jában róla mintázták Sarastro alakját. De miért támadta Hellt? Csak azért, mert fiatal korában maga is jezsuita volt, ám a rendből kilépet, s attól fogva minden alkalmat megragadott, hogy gyalázza azt. Hell megtámadása ennek csak egyik részlete volt.

E támadások, valamint az egymagában, segítő nélkül végzett, mégis egyre szaporodó munka aláásta Hell egyébként sem szilárd egészségét. 1792 tavaszán meghűlt, s lázas, hurutos betegségéből már sohasem gyógyult fel. 1792 április 18-án, 72 éves korában hunyt el.

Még életében több külföldi akadémia (többek között a párizsi) választotta tagjának. Újabban egy kisbolygót (3727 Maxhell), valamint a Holdon egy krátert neveztek el róla.

Vénusz-átvonulást hazánkból legutóbb 2004. június 8.-án, majd 2012 június 6.-án láthattunk (az előbbit teljesen, az utóbbinak csak az elejét). Az egész jelenség tőlünk legközelebb 2247-ben lesz megfigyelhető.

Így észleld a Starlink-műholdakat!

Szerző: Király Amanda

Akárhogy is nézzük, rengeteg embert érdekelnek a Starlink-műholdak: a csillagászattal foglalkozó Facebook-csoportok teli vannak a kérdésekkel, hogy mikor és hol láthatják majd őket. Korábban többször is kifejtettem véleményemet ezzel kapcsolatban: mivel hamarosan általános jelenség lesznek az égbolton, és megnehezítik minden más észlelését, ezért inkább a “minden másra” fókuszáljunk, amíg lehet.

Ha ekkora igény van a Starlink-műholdak észlelése terén, akkor csináljuk jól. Ebben a cikkben igyekeztem összegyűjteni minden ehhez szükséges tudnivalót.

Ebben a cikkben nem akarok kitérni arra, hogy pontosan mi is az a Starlink, de itt egy remek cikk, amiben részletesen le van írva a misszió is, maguk az eszközök is, és a kapitális csillagászati probléma is, amit felvetnek.

Mikor tudom megfigyelni a műholdvonatokat?

Ha körülbelüli, de annál felhasználóbarátabb és látványosabb megoldásra vágysz, akkor ezt a honlapot javaslom. A földrajzi helyzeted engedélyezése után a bal oldali sávban fogja időrendi sorban mutatni a fényesebb űreszközöket, köztük a Starlink szerelvényeket is. Megtekintheted a műholdak hozzád viszonyított helyzetét is, illetve a Google Street View-val összepárosítva is megnézheted, hogy kb. milyen látványra számíts majd.

Ha ennél precízebb előrejelzést szeretnél, ami komolyabb távcsöves észleléshez szükségszerű, akkor a Heavens Above-t ajánlom. A honlaphoz képest a mobilapplikáció barátságosabb felület ugyan, de a pontosságát illetően csalódtam már benne. Ha kifejezetten a Starlink-műholdakat szeretnéd megfigyelni, akkor a Findstarlink pontosabb előrejelzéseket ad.

A Starlink műholdak észlelése

Rendkívül szembeötlő jelenségről van szó, olyanok is felfigyelnek rá, akik korábban semmilyen égi eseményre nem csodálkoztak rá különösebben. Nos, akkor most gondold el, milyen élményben lehet részed, illetve mit örökíthetsz meg, ha távcsövet és/vagy fényképezőgépet is használsz!

Binokulárral

Természetesen csillagászati célokra gyártott binokulár a legjobb megoldás, de egy természetjáráshoz/vadászathoz használatos távcső is alkalmas lehet a megfigyelésre. Gyakorlati szempontból hasznos lehet, ha észlelés közben a könyöködet rátámasztod valamire, mert így kevésbé remeg majd a kezed. Itt egy remek összefoglaló cikk a binokulárokról.

Ha meg akarod örökíteni, akkor is többféle lehetőséged van. A mobiltelefonos fotózás – pláne, ha csak simán, kézből szeretnéd őket lefotózni – hiú ábrándnak tartom.

Egy állványra rögzített tükörreflexes fényképezőgép hosszú expozíciós idő mellett kiválóan alkalmas lehet arra, hogy fényes csíkokként örökítsük meg a műholdak útját.

Fotó: Piotr Madura

A Starlink-műholdak elég nagyok ahhoz, hogy megfelelő nagyítást használva láthasd a kiterjedését, mint ahogy Nagy Szabolcs fotóján is látható. (Szabolcs egy ehhez hasonló dobson távcsövet és egy ilyen kamerát használ, amelyet kézzel mozgat, és ezzel kiváló videókat is képes készíteni – szokásához híven – a Nemzetközi Űrállomásról.)

Fotó: Nagy Szabolcs

A műhold megakonstellációk ismeretében elég furcsa kijelentés, hogy asztrofotózáshoz használatos felszereléssel is meg lehet örökíteni a Starlink-műholdakat. Ha a műholdak fényességének problémáját a SpaceX-nek nem sikerül orvosolni, akkor hamarosan az lesz a fő szempont, hogy hogyan NE a Starlink vonatokat örökítsük meg. Most azonban mégis inkább arra van szükség, hogy azokat a Starlink-műholdakat észleljük, amelyek már elérték a végleges keringési magasságot.

Nagy Szabolcs a Macsnet-en gyűjti azokat az asztrofotókat, amelyek a már végleges pályára állt Starlink-műholdakat ábrázolja, és mindezt azért, hogy megtudjuk és megmutassuk, mennyire fényesek ezek a műholdak.

Nemrég többedmagammal elindítottuk továbbá angol nyelven a Protect the Night Sky Facebook-oldalt, ahol a fényes műholdak okozta égboltszennyezés ellen tiltakozunk, és az ezzel kapcsolatos híreket tárgyaljuk. Ezen az oldalon is nagy szükség van hiteles észlelésekre.

Starhopper, azaz Berta tud repülni?

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

Cikkünk folyamatosan frissül!

Pár napja már volt szó a SpaceX mocorgó óriásáról. Megállapíthattunk, hogy kevés dolog lenne hasonlóan elképesztő és elképzelhetetlen, mint az, hogy ez az 50 méter magas sci-fibe illő, szegecsekkel teli fémcsoda megmozduljon.  

A május 17-i újabb statikus teszt után talán egyre magabiztosabban mondhatjuk, hogy végre valóság lehet, az, hogy május 18-án az SN-4 tényleg nyújtózkodik egyet és ugrik 150 métert.

Mégis miért nem csodálkozunk ezen már annyira?

Ehhez időben kissé vissza kell mennünk.

2019 – augusztusa, forró texasi nyár. Ott állt készen a Starhopper.

Végigkísérhettük ennek a kis fémtoronynak a készítését a drótkerítések mögül és szívünk mélyén elkeresztelhettük akár Bertának is (aki látta a Mézga család sorozat ominózus részét, érti, miről beszélek…).

Hősünket 2018 decemberében kezdték építeni Boca Chica-n, pontosan ott, ahol most a Starship prototípusai is születnek szépen sorban egymás után. Eredetileg orrkúpja is volt, de azt 2019 januárjában lefújta egy szélvihar, így ezt az elemet végül el is hagyták. A kicsike 18,4 méter magasra „nőtt”. Több hajtóműcsere után az S/N 6 egységet kapta meg. Áprilisban megvolt az első statikus hajtóműteszt. Júniusban érkezett meg a repülési engedély az FAA-tól. Júliusban volt egy balesete: tüzet fogott az egyik teszt során, de szerencsére nem esett komolyabb kár Bertában. Annyira nem, hogy 2019. július 18-án felemelkedhetett 18 méter magasba. Ez a 22 másodperc hatalmas mérföldkő volt a SpaceX történetében.

Én el tudom képzelni, hogy ezt látva Elon Musk szemei előtt már sorra suhantak is a majdani Starshipek a holdi bázisokra onnan meg tovább a Mars felé… Annak ellenére így gondolhatta, hogy most pedig az aljnövényzet gyulladt ki a hajtóművek által termelt hő miatt.

És így érkezett el 2019. augusztusa. Először egy 26-i dátum volt tervben, de végül csak 27-i indítás lett belőle – a SpaceX-nél megszokott túlzott óvatosságra és biztonságra törekvés miatt.

Először működött élesben a cég saját tervezésű raptor hajtóműve. A tervezett 200 méter helyett 150 méter magasságig fel is emelkedett, és oldalirányba megtett körülbelül 100 métert majdnem egy perc alatt.

Berta állt, beindul, repült és győzött.

Sorsát beteljesítette, sok információval szolgálva alkotóinak.

Innentől már nem ez a kis szerkezet lett a tesztelések tárgya, az energiákat immár az MK-1-be majd az SN sorozatba fektethették.

Annyira komolyan, hogyha jól alakulnak a dolgok – és eddig minden szépen és tökéletesen halad- akkor szemtanúi lehetünk egy újabb ugrásnak, ami később biztosan elvezethet minket a bolygóközi utazásokig.

Források, hivatkozások:

Szövegek:
https://macsnet.hu/a-spacex-starhopper-elso-igazi-ugrasa/

http://www.urvilag.hu/spacex/20190828_starhopper_ugras_150_meter_magasba

https://spacejunkie.hu/2020/03/03/urtortenelem-spacex-7-resz-starhopper-starship-super-heavy-mk1-mk2-sn1-prototipusok/?fbclid=IwAR04a2PL4lb2R4AKhImAfXOyKhIiwdZd6z6mmAZDc2Asd-Jfdod5Vy4Mzw8

Képek, videó:        https://twitter.com/NASASpaceflight/status/1261411134009114624/photo/1     https://twitter.com/JuanDeLaGarza1/status/1211781082070355968/photo/1
https://twitter.com/TylerG1998/status/1192969341538574337/photo/2
https://twitter.com/JaneidyEve/status/1156297764629811200/photo/2
https://twitter.com/RogerLewisHolt/status/1184613844020281345/photo/1
https://twitter.com/RGVaerialphotos/status/1102352068097069056/photo/2
https://twitter.com/austinbarnard45/status/1110591065688547328/photo/3
https://twitter.com/austinbarnard45/status/1110591065688547328/photo/2
https://twitter.com/RogerLewisHolt/status/1184617737953386496/photo/1
https://youtu.be/sBRm9bSXDfM

Starship SN-4 – amikor az alvó monstrum éledezni kezd

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

Miközben szinte lélegzet visszatartva várjuk, hogy a SpaceX gyártotta Crew Dragon (Dragon-2) egy Falcon-9 rakéta segítségével a Nemzetközi Űrállomásra két NASA űrhajóst juttasson, vigyázó szemeinket most egy kicsit ne Párizsra, hanem a texasi Boca Chica-ra vessük! Hónapok óta lehet figyelemmel követni hogyan épül a Starship. Az első pillanattól döbbenetes volt méretei, kinézete miatt. A SpaceX formabontó és kreatív volt most is: űrhajójuk abszolút a régi sci-fik világát idézik.

De mit is lehet erről a rakétáról tudni? A Starship egy összefoglaló név a SpaceX újgenerációs szupernehéz rakétarendszerére (korábbi nevén Starship-Super Heavy illetve BFR néven is említették). A felső fázist Starshipnek, az alsót Super Heavynek hívják. A SpaceX honlapja szerint ez egy teljesen újrahasznosítható rendszert képvisel, ami elindulhat majd a gazdája által megálmodott Naprendszeren belüli utazásainak egyikére.

Néhány lenyűgöző adat:
STARSHIP:
  • átmérője: 9 méter
  • magassága: 50m
  • hajtóanyag kapacitás: 1200 tonna
  • hasznos teher kapacitás: 100+ tonna
  • SUPER HEAVY:
  • átmérője: 9 méter
  • magassága: 68 méter
  • hajtóanyag kapacitás: 3300 tonna
  • 37 raptor hajtőmű

Láthattuk hónapok óta épülni lépésről-lépésre, hiszen nem zártak Boca Chica kapui, ha Texasban laknánk, bármikor megnézhetnénk, hogyan készül/szépül ez a jármű. Végre elérkezett az az idő is, hogy minden nap teszteknek vetik alá az SN-4 prototipust. Tíz napon belül először feltöltötték az üzemanyagtartályokat. Majd következett a statikus hajtóműteszt. Ezek után kiszerelték a Raptort az SN-4-ből. Azt követően jött egy újabb ellenőrző nyomásteszt.

Eddig minden szépen lassan, de rendben halad előre. Ha a tesztek ilyen sikeresek maradnak, előfordulhat, hogy még a Dragon előtt egy újabb SpaceX csoda szemtanúi lehetünk, amikor ez az ezüst csoda felemelkedik és megteszi az első 150 méteres “ugrását”.

Források, hivatkozások:
Szöveg:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Starship_(rak%C3%A9tarendszer)
https://www.spacex.com/starship
https://spacejunkie.hu/2020/05/10/urhirek-2020-majus-10/

Képek:
https://www.spacex.com/starship
https://www.instagram.com/space_x_pert/?hl=hu
https://youtu.be/CP_nPjNEguY
https://youtu.be/Kaay1HFezss
https://www.youtube.com/watch?v=CP_nPjNEguY&t=495s
https://youtu.be/Cp2oaguCzN8
https://twitter.com/fael097/status/1246971335483568130/photo/1
https://www.youtube.com/watch?v=J99BZsJh3CE&feature=youtu.be

A magyarországi porviharok mikéntje és mibenléte

Szerző: Balázs Gábor

Közeledik a nyár és vele együtt a meleg, aszályos időszak is, mellyel párhuzamosan az országban megnövekedtek a porvihar és a porördög észlelések egyaránt. Növekvő gyakoriságuk a klímaváltozással kapcsolatba hozható, melynek következményeként a kialakulásukhoz kedvező feltételek egyre hosszabb időszakban adottak.

Aszály 2020. április 25-én. Ezen a napon az országban
több helyen is porviharok alakultak ki
(https://www.met.hu/idojaras/agrometeorologia/aszalyinfo/)

Jöhet a kérdés, hogy egy, a sivatagokra jellemző jelenség hogyan képződik hazánkban. Az aszályos időszakban kiszáradt magyarországi régiókban, valamint mezőgazdasági munkákat követően fellazult talajban lévő apróbb homok- és porszemcséket a szél könnyedén felkapja, majd elszállítja. Ezt a szállítást eolikus szállításnak, amit szállít, pedig eolikus homoknak nevezik. Ennek velejárója az eolikus erózió is, melyet kettő, egymáshoz szorosan kapcsolódó típusra lehet bontani. Az egyik defláció, ami a fellazult talajszemcsék elfújásását jelenti és olyan területeken jellemző, ahol gyér a növényzet és a fellazult talajszemcsék elég kisméretűek ahhoz, hogy a szél elszállítsa. Hosszútávon ez a talaj felső, termékeny rétegének eltűnését okozza. A szállítás módja a szél sebességétől függ. Alacsony szélsebesség esetén görgetéssel, közepes erősségnél ugráltatva (szaltáció), erős széllökések (60-70 km/h <) esetében lebegtetéssel szállítódik el. Ez okozza a másik típust, a korráziót, ami alatt az előbbiekben említett szél által szállított szemcsék csiszoló, súroló hatása és felszínformálása értendő, de ez országunk esetében nem jelentős mértékű. Ami egyszer felszáll, az később leülepszik. Eolikus homok felhalmozódása olyan területeken jellemző, ahonnan a szél nem szállítja tovább, vagy a folyók nem hordják el. Nyomán futóhomok és a finom porból lösz képződik, ami a Kárpát-medencében leginkább a Pleisztocén időszakban, a Würm-glaciális során volt jelentős. Ilyen területeket Magyarországon leginkább az Alföldön találhatunk, például a Duna-Tisza-közén elhelyezkedő, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által félsivatagi környezetbe sorolt Duna-Tisza közi homokhátság, a nyírségi parabolabuckák, de a Dunántúli-dombság is ezek a területek közé tartozik. Löszképződményt a Balaton keleti részén is találhatunk magaspartok formájában.

Löszfal
(https://mapio.net/pic/p-7663381/)
Homokhátság
(https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2019/07/25/homokhatsag-felsivatag-veszely-szarazsag/)
Parabolabucka
(https://slideplayer.hu/slide/3269231/11/images/18/)
Magyarország földtani térképe
(https://slideplayer.hu/slide/13035182/)

Visszatérve a porviharokhoz: ezek a jelenségek Magyarországon leginkább erőteljesebb hidegfrontokhoz kapcsolódnak. Frontok ott alakulnak ki, ahol az érintkező légtömegek között nagymértékű a hőmérséklet-különbség. Egy ilyen jellegű front áthaladása esetén hirtelen meredek szögben érkező hideg levegő gyors feláramlásra készteti a meleg levegőt. Ezekre a frontokra jellemző a hirtelen heves esőzés, mely a frontvonal (ahol a légtömegek találkoznak) mögött haladó kb. 10 kilométer széles csapadékzónában jelentkezik, viszont ennek áthaladása után hideg, de derült idő valószínűsíthető, jó légköri nyugodtsággal. Az ilyen frontok áthaladása előtt és a frontvonal áthaladásánál tapasztalhatunk igen erőteljes, viharos, 90-110 km/h-s széllökéseket, melyek felkapják a homokszemcséket és nagy mennyiségben, lebegtetve elszállítják.

Hidegfront érkezése előtt látható peremfelhő Schmall Rafael felvételén
2019. július 27-én Őrimagyarósdról
Kaposfőn átvonuló porvihar 2019. október 2-án Schmall Rafael felvételein

Ezek a jelenségek a közlekedés szempontjából negatív tényezők, mivel egy ilyen porfelhő belsejében a látótávolság néhány méterre csökken, ezáltal növelve a balesetek kockázatát. Egészségügyi hatásai leginkább a légzőrendszert érintik. Belélegezve a nyálkahártyát irritálja, tüdőbe kerülve pedig köhögést vált ki.

Források:
https://www.origo.hu/egeszseg/20110131-igy-hat-a-szervezetre-a-szallo-por.html
https://www.met.hu/idojaras/agrometeorologia/aszalyinfo/
https://slideplayer.hu/slide/13035182/
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/pannon-pannon-enciklopedia-1/magyarorszag-foldje-1D58/magyarorszag-tajai-2807/a-dunai-alfold-loki-jozsef-2A33/dunatisza-kozi-hatsag-kiskunsag-2A3C/
http://tortenelemszak.uni-miskolc.hu/Hallgatoi_anyagok/BA_regeszet/geomorf_ea/losz.pdf
https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2019/07/25/homokhatsag-felsivatag-veszely-szarazsag/
https://www.idokep.hu/hirkeres/porvihar

Crew Dragon: Irány az ISS!

Cikkünk folyamatosan frissül, görgess a lap aljára!

2020. május 27-e egy újabb jelentős mérföldkő az amerikai űrhajózás történetében: az Űrsikló-program 2011-es befejezése után május 27-én újra egy amerikai gyártmányú űrhajó indul a NASA floridai indítóállomásáról, a Kennedy Űrközpontból. A SpaceX gyártotta Crew Dragon-2 egy Falcon 9 rakéta segítségével két NASA űrhajóst juttat a Nemzetközi Űrállomásra, Bob Behnken-t és Doug Harley-t.

A Dragon-2 űrkapszula.
Bob Behnken (balra) és Doug Hurley (jobbra)

A SpaceX célja, hogy a valaha épült legfejlettebb rendszerek segítségével fordulópontot hozzon: a Demo-2 névre keresztelt küldetés sikerével az emberes űrhajózás új fejezete nyílhat meg.

UPDATE#1: A fellövés május 27-én este, magyar idő szerint 22:32-kor fog történni (Space.com), a Dragon az indulás után május 28-án, magyar idő szerint 17:29-kor dokkolni a Nemzetközi Űrállomáshoz.

UPDATE#2: a fellövést élőben ezen a linken magyarul, élőben is követhetjük!

Forrás: SpaceX daily

Napfoltok és a búza ára

avagy ki fedezte fel Amerikát?


Szerző: Balogh Gábor


Sir William Herschel

1801-ben Sir William Herschel, a német származású angol csillagász meglepő hipotézist tett közzé, miszerint összefüggés lehet a napfoltok száma és a búza ára között. Herschel közel negyven évig (1779–1818) tanulmányozta a napfoltokat. Adatait összevetette Adam Smith: „A nemzetek gazdagsága” (1776) című művének a búza árára vonatkozó adataival is. Mivelhogy megfigyeléseinek legnagyobb része az úgynevezett Dalton-minimumban (1790-1830) történtek meg, amikor kevés napfolt volt, nem vehette észre a naptevékenység 11 éves periodicitását.

A jelenség gazdaságra gyakorolt hatása rendkívül fontos, ezért nem csak csillagászok, hanem gazdasági elemzők is nagyon komoly kutatásokat végeznek annak érdekében, hogy összefüggést találjanak a csillagászati események és a gazdaság között.

Hogyan is befolyásolhatják ezek a csillagászati jelenségek Földünk időjárását, vagy akár éghajlatát? Az első ilyen tudományos megerősítés 1856-ban született, mikor Edward Sabine bebizonyította a napfoltok és a mágneses viharok közötti összefüggést. Ezzel szemben, a napfoltok és az időjárás közötti közvetlen kapcsolatot sokkal nehezebb detektálni, hiszen ezt számtalan dolog befolyásolja. A napfoltok és a búza ára közötti összefüggést még nehezebb megállapítani, hiszen a gazdaság nem egy tiszta fizikai rendszer, ezt számtalan dolog befolyásolja, mint például a politika, tőzsdei spekuláció, vagy akár a tömegpszichológia is. A globalizáció is például egyfajta „védőszelepként” működik az árak esetében.

Herschel ötlete, úgy tűnik, néha „működik”, néha nem, napjainkig sok vita folyik hipotéziséről. Ami érdekes, az a rész, amikor „működik”.

A búza-dollár index alakulása és a napfoltok.
Forrás: Tom McClellan: Sunspots – The Real Cause of Higher Grain Prices

Hasonló összefüggést láthatunk a szarvasmarha-árak és a napfoltok között.

Szarvasmarha-árak és a napfoltok.
Forrás: Sergey Tarassov: Sunspot activity and stock market

Természetesen nagyon sok tényező (gazdasági, technológiai, mezőgazdasági) befolyásolja ezt a korrelációt. Vegyük például a kukorica árát, itt csak 1950-ig láthatjuk a fenti összefüggést, valószínűleg az 1960-as „Zöld Forradalom”-nak köszönhető új technológiáknak. 1950 után ez az összefüggés eltűnik.

Kukorica-árak és a napfoltok. Forrás: Sergey Tarassov: Sunspot activity and stock market

Matematikai számításokkal is tesztelték azt a hipotézist (Burakov), és rövid- és hosszútávú összefüggést egyaránt találtak a napfoltok, a búza terméshozama, ára és a nem teljesítő banki hitelek (non-performing loan, NPL) között.

A napfoltok, ezek az időszakos jelenségek a Nap „felszínén”, fotoszféráján, a többi területhez képest sötét foltoknak látszanak. Valójában egyáltalán nem sötétek, hanem csak a mintegy 5,800°K hőmérsékletű környezetüknél kétezer fokkal hidegebbek, itt negyedannyi a sugárzás intenzitása. A napfoltok egy hasonlattal élve tulajdonképpen hűvös, mágneses dugók egy gödörben, melyek meggátolják a konvektív áramlást.

Napfoltok, forrás: NASA’s SDO
A napfoltok száma és a mért kozmikus sugárzás fordított arányossága.University of Delaware

De hogyan befolyásolhatják a napfoltok a Földi időjárást, pláne a búza árát? Napfoltmaximum idején, tehát amikor több napfoltot látunk a Napon, aktívabb a Nap, kisebb a kozmikus sugárzás intenzitása, napfolt-minimumok idején pedig nagyobb. A kozmikus sugárzás – mely nem is annyira sugárzás, hanem elsősorban nagyenergiájú részecskékből áll – ionizálja a Földi légkört, és ezzel elősegíti a felhő- és csapadékképződést, befolyásolja az időjárást. Különböző földrajzi területeken azonban más lesz a jelenség hatása. Másképpen hat a Föld egészére, globálisan, és más hatásokkal találkozhatunk az egyes földrajzi területeken is. Természetesen, amint már megjegyeztük, rengeteg dolog befolyásolja a gazdaságot, a tőzsdét is.

A Nap azonban nagyobb dolgokba is beleszólhat, és itt talán egyértelműbb az összefüggés.

Amerika felfedezése egy másik példája a Napnak a klímára való hatására. Arra a kérdésre, hogy ki fedezte fel Amerikát, három jó válasz is van. Mindhárom esetben a Nap szólt bele a felfedezésbe, a vikingek esetében pedig a feledésbe merülésébe is. De ki fedezte fel Amerikát? Először, tulajdonképpen, maguk az indiánok. Egyelőre nevezzük őket szibériaiaknak, akik mintegy 15-18.000 évvel ezelőtt, száraz lábbal kelhettek át a Bering-szoroson, követve a vándorló mamutokat. A tengerek szintje jóval alacsonyabb volt, mint ma, ezért ahol ma tenger van, ott egy hatalmas földnyelv kötötte össze Szibériát és Észak-Amerikát. Később, a felmelegedés hatására a jég olvadni kezdett, a tengerek szintje emelkedett, elöntve ezzel Beringiát, létrehozva a Bering-szorost. Az Amerikában ideiglenesen elszigetelődött populációkból alakultak ki az indiánok, helyesebb elnevezéssel Amerika őslakói.

Leif Erikson (Leifr Eiríksson)

Másodjára a vikingek fedezték fel Amerikát, 1001-ben. Ez az úgynevezett „Középkori Meleg Időszak” (Medieval Warm Period) ideje volt 900–1300 között. A hőmérséklet magasabb volt, mint ma, különösen az Észak-atlanti vidékeken. Az akkori átlaghőmérséklet meghaladta a római kori időszakot is. Nőttek a terméshozamok, a népesség rövid idő alatt megduplázódott. Emiatt is vált szükségessé a vikingek számára Grönland gyarmatosítása. Grönland „Zöldföldet” jelent, ez is jelzi, hogy ez a hatalmas, ma jeges sziget déli részét akkor erdők borították, a partok dúskáltak a halakban. Vörös Erik vezetésével a telepesek gabonát termesztettek, háziállatokat tartottak, csaknem 620 ilyen farmot tártak fel Grönlandon, nyolc-kilencezer embernek adva megélhetést.

Maga az amerikai kontinens felfedezése sem váratott sokáig magára. Grönland felfedezése után tovább hajóztak nyugat felé, újabb területeket fedezve fel. Bjarni Herjólfsson hajója 985-ben elszakadt társaitól, és három nap hajózás után megpillantotta az amerikai szárazföldet. Tizenöt évvel később Leif Erikson már egy kisebb telepet is létrehozott a szárazföldön, általuk Vinlandnak elnevezett területen. (Vinland vagy a viking ’vínber’ szóból ered, legjobban ’borbogyó’-nak fordíthatnánk – ez jelenthetett szőlőt is, ribizlit is, vagy a vin szóból, ami viszont mezőt, farmot jelent. Ezt sajnos ma már nem tudhatjuk, mert a középkori viking rúnaírás nem tett különbséget a hosszú és a rövid ’i’ között.) 1960-ban Új-Fundland északi részén, L’Anse aux Meadows öbölben egy viking település maradványait tárták fel, melyet a „Vörös Erik történetében” szereplő Straumfjörð-del azonosítanak.

Jól látható a térképen, hogy a vikingek rövid, part menti hajózással tudtak eljutni Amerikába.
A szerző saját képe.
Viking ház rekonstrukciója. L’Anse aux Meadows National Historic Site,
http://whc.unesco.org/en/list/4

Az idilli helyzet 400 éven át tartott. Az időjárás 1300 után kezdett megváltozni, egyre hidegebb lett, lassan lehetetlenné vált a földművelés. Egy Grönlandon járt püspök 1350-ben már elhagyatott településeket talált itt, a korábban megművelt földek helyett lényegében permafroszt, örökké fagyott talaj fogadta. 1378-ban az Egyház el is hagyta Grönlandot, mikor a part menti hajózás lehetetlenné vált a jég miatt. 1408-ből még fennmaradt egy házassági bejegyzés, de az 1721-es expedíciót vezető Hans Egede már nem talált itt európaiakat, a kontinensen pedig valószínűleg még hamarabb pecsételődött meg a települések sorsa.

Hvalsey templom romjai Grönlandon, Wikipédia
A part menti szakaszok befagytak, lehetetlenné téve a hajózást.
A szerző saját képe.

Véget ért a „Középkori Meleg Időszak” (Medieval Warm Period).

Mielőtt rátérnénk a következő felfedezőre, Kolumbuszra, nézzük meg, hogy mi okozhatta a következő lehűlési időszakokat? Elfogadott elmélet, hogy a nagyobb ciklusoknak, a jégkorszakoknak főként a Milanković-ciklus az oka. Az utóbbi csaknem egymillió évben az eljegesedések 100.000 éves ciklusokban követték egymást, ami tökéletesen megfelel a Milanković-ciklus elméletének, mely egyszerre veszi figyelembe a változó Föld-Nap távolságot, a Földpálya alakját (excentricitását), a precessziót (a földtengely mozgását), az apszidiális precessziót, a forgástengely szögét, és a pályahajlást (inklináció). Természetesen más okai is vannak, különösen nagy geológiai léptékekben, mint például a légkör összetétele, a tektonikai lemezek relatív helyzete, óceánáramlatok, vulkáni tevékenységek, stb.

A Kis Jégkorszakot például, melynek jó részét a Maunder-minimum uralta, az „elhúzódó napfolt-minimum kora”, a napfoltok szélsőségesen kevés száma jellemezte. 1645 és 1715 között a napfolttevékenység szünetelt, illetve szélsőségesen ritka volt.

Napfoltok száma és a hőmérséklet összehasonlítása közép-Angliában
IPCC, Michael Lockwood

De mi a helyzet azokkal az időszakokkal, mikor még nem történt rendszeres napfolt-megfigyelés, és így nem állnak rendelkezésünkre ilyen adatok? Szerencsére a szén 14-es izotópja segítségünkre lehet ebben. Ennek az izotópnak (14C) a képződése a nap aktivitásának függvénye. A 14C a felső atmoszférában képződik, amikor a légköri nitrogénből (14N) képződik a kozmikus sugárzás hatására. Ha a Nap aktívabb, kevesebb kozmikus sugárzás éri Földünket. Ez a 14C, amelyet a sarki jégben vagy akár fák évgyűrűiben találhatunk, egyedülálló lehetőséget kínál a kozmikus sugárzás és a naptevékenység sok évezredes hatásainak a rekonstruálására. Segítségével felbecsülhetjük az adott időszak napfolttevékenységét, és ez által az adott klímát.

A kozmikus sugárzás és a hőmérséklet alakulása. Steinhilber et al

A kozmikus sugárzás intenzitásának csúcsai tökéletesen egybeesnek az adott hidegebb időszakokkal, (O:Oort-, W:Wolf-, S:Spörer-, M:Maunder-, D:Dalton-, G:Gleissberg-minimumok) .

Amerika viking felfedezése felejtésbe merült – Európának még nem volt rá szüksége.

Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo)

Kolumbusz családjának – és sok más polgárnak a sorsa azonban egyre nehezebb lett Oszmán Birodalom terjeszkedésével egyidejűleg, ugyanis ez a keleti piacok, kereskedelmi utak megszűnésével járt. A fiatal Kolumbusznak hamar szakítania is kellett a posztókereskedelemmel, és tengerésznek állt. Többek között, 1477-ben eljutott Izlandra, és ez meghatározó fordulat volt életében. Beszélt izlandi tengerészekkel, akiknél a korábbi nyugati utak még nem merültek feledésbe, ahol nem is olyan távoli nagyapáik jártak. Motoszkálni kezdett egy gondolat a fejében.

A tengerészek tudták, hogy a Föld gömbölyű, hiszen a távolodó hajónak először az alja tűnik el. A szerző saját képe

Akkoriban már közismert volt, hogy a Föld gömbölyű, viták csak arról szóltak, hogy mekkora is ez a gömb. Ötlete az volt, hogy nyugat felé hajózva is el lehet jutni a gazdag Indiába. Tudta, hogy ilyen nagyszabású tervhez támogatókra lesz szüksége, néhány ével belül neki is látott támogatást szerezni. Mivel akkoriban Portugáliában élt, először a portugál királyt kereste meg tervével. Az addig jelentéktelen Portugália akkor kezdett tengeri hatalommá válni. II. János portugál király azonban nem látván reálisnak tervét, visszautasította őt. A portugálok inkább Afrikát megkerülve akartak eljutni Indiába.

Ezután a Spanyolországot egyesítő katolikus uralkodókhoz, Aragóniai Ferdinándhoz és Kasztíliai Izabellához fordult. A zűrös politikai helyzet miatt az uralkodók azonban sokáig váratták, csak 1492 januárjában született döntés, hogy támogatják Kolumbusz útját.

Kolombusz három hajójának rekontrukciója, a Santa María, a Pinta és a Niña.
Forrás: Smithsonian Magazine

1492. augusztus 3-án vágott neki az óceánnak három, mai szemmel ijesztően kicsi hajóval. A háromárbocos Santa María karakkal és két kis karavellával, a Pinta-val és a Niña-val. Technikai problémák, hajósérülések miatt a Kanári szigetekről csak szeptember elején indulhattak tovább. Maga a hajóút sem volt konfliktusoktól mentes, Kolumbusz négy hétre becsülte az utat, de ez idő lejártával még mindig a nyílt óceánon voltak. Miután csaknem lázadás tört ki, kozmetikázni kezdte a hajónaplót, kevesebb megtett utat jegyzett fel a hajónaplóban.

Kolumbusz akaratlanul a leghosszabb utat választotta Amerika felé.
A szerző saját képe

1492. október 12-én érték el Guanahani szigetét, melyet San Salvadornak, Szent Megmentőnek nevezett el. Az itt látott taínókat indiánoknak nevezte, mert úgy vélte, hogy Indiába jutott. Tovább hajózott Kubába – melyet Kínának hitt, majd Hispaniolába, és sok más szigetet is felfedezett. 1493. március 15-én ért haza a spanyol Palos kikötőjébe nemesfémmel, fűszerekkel, új gyümölcsökkel, kukoricával, dohánnyal és burgonyával – és az Indiába vezető út felfedezésének dicsőségével. Visszatérte után hősként fogadták, majd újabb utakkal bízták meg. Kolumbusz négy útja után sem tudta, hogy (újra-)felfedezte Amerikát, de ezzel megalapozta a Spanyol világbirodalom születését.

A sors fintora, hogy a reconquista utáni Spanyolország szinte csak nemesekből és nincstelenekből álló társadalma nem volt képes az Újvilág kincseit befogadni, ezek nagyon hamar elfolytak az országból. Spanyolországot a fél világ meghódítása és a fantasztikus kincsek özöne is csak még szegényebbé tette, hiszen nem volt polgári réteg, kereskedők, szakemberek, ipar, bankrendszer. A beáramló érték tovább folyt külföldi országokba, főleg a Németalföldre.



Források:

Burakov, D. (2017) “Do Sunspots Matter for Cycles in Agricultural Lending: a VEC Approach to Russian Wheat Market”, AGRIS on-line Papers in Economics and Informatics, Vol. 9, No. 1, pp. 17 – 31. ISSN 1804-1930. DOI 10.7160/aol.2017.090102. DOI: 10.7160/aol.2017.090102

Easterbrook, D.J.: Evidence-Based Climate Science, ISBN978-0-12-804588-6 

Fizikai Szemle, Kozmikus sugárzás és csillagászat. 1999/1.

Grove, Jean M.; Switsur, Roy (1994): “Glacial geological evidence for the medieval warm period”

Herrera et al.: Reconstruction and prediction of the total solar irradiance: From the Medieval Warm Period to the 21st century. New Astronomy Volume 34, January 2015, Pages 221-233

LiveScience: Humans Crossed the Bering Land Bridge to People the Americas,
https://www.livescience.com/64786-beringia-map-during-ice-age.html

Mann, M. E.; Zhang, Z.; Rutherford, S.; et al. (2009): “Global Signatures and Dynamical Origins of the Little Ice Age and Medieval Climate Anomaly” (http://www.geo.umass.edu/climate/papers2/Mann2009.pdf)

McClellan, Tom: Sunspots – The Real Cause of Higher Grain Prices
(http://time-price-research-astrofin.blogspot.com/2017/02/sunspots-real-cause-of-higher-grain.html)


Meadows, A. J. (1975), A hundred years of controversy over sunspots and weather, Nature, 256, 95–97.

NASA’s SDO Observes Largest Sunspot of the Solar Cycle: https://www.nasa.gov/content/goddard/sdo-observes-largest-sunspot-of-the-solar-cycle/

National Geographic, Ancient DNA reveals complex migrations of the first Americans.
https://www.nationalgeographic.com/science/2018/11/ancient-dna-reveals-complex-migrations-first-americans/

Philip Ball: Sun set food prices in the Middle Ages, Nature. (https://www.nature.com/articles/news031215-12)

Potgeiter, M. (2013). “Solar Modulation of Cosmic Rays”. Living Reviews in Solar Physics. https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/2013LRSP…10….3P/abstract

Pustilnik, L.A., G. Yom Din: Space Climate Manifestation in Earth Prices – from Medieval England Up to Modern Usa
(https://arxiv.org/abs/astro-ph/0411165)

Science Direct: Medieval Warm Period
https://www.sciencedirect.com/topics/earth-and-planetary-sciences/medieval-warm-period

Solar cycle variations and cosmic rays. Journal of Atmospheric and Solar-Terrestrial Physics, Volume 70, Issues 2–4, February 2008, Pages 207-218. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1364682607002726

SolarStorms, Cosmic Rays Received,
http://www.solarstorms.org/Scosmic.html

Steinhilber et al.: 9,400 years of cosmic radiation and solar activity from ice cores and tree rings, https://www.pnas.org/content/109/16/5967

Tarassov, Sergey: Sunspot activity and stock market. http://www.timingsolution.com/TS/Articles/sunspot/

University of Delaware, Cosmic Rays and the Solar Cycle,
http://neutronm.bartol.udel.edu/catch/cr3.html

U.S. Geological Survey, The Sun and Climate. U.S. Geological Survey Fact Sheet 0095-00
https://pubs.usgs.gov/fs/fs-0095-00/

A Ramadán csillagászati érdekessége

Szerző: Szoboszlai Endre

Ismerjük-e kellően más vallások ünnepeit? Vagy kellő tisztelettel vagyunk-e más kultúrák és vallások iránt? Sajnos el kell ismernünk, hogy bizony nem alaposan ismerjük más vallások ünnepeit, ezért is érdemes erről beszélni…

Az iszlámhívők, vagyis a muszlimok, vallási szokásai közül talán leginkább a böjti hónapot ismerheti a nem muszlim hívő ember. A Hidzsra naptár 9. hónapja ramadán hó, ez a böjti hónap. Idén, 2020-ban, a Gergely-naptárunk szerint április 24-én, pénteken, kezdődik a ramadán. Azért, mert előző napon, vagyis április 23-án lesz újhold, és az újhold utáni napon tűnik fel a pici holdsarló, amikor is elkezdődhet a böjt. A böjti hónap vége majd a következő újhold utáni napon lesz. Mivel május 22-én, pénteken lesz ismét újhold, így a ramadán végének a napja majd akkor várható, amikor ismételten megpillantható lesz (várhatóan május 23-án) a kis holdsarló.

A 2020. évben egy érdekesség is lesz, ugyanis míg a zsidó vallásúaknak szombat, a keresztényeknek vasárnap a heti pihenő-ünnepnapja, addig a muszlimoknak a péntek az. Idén naptári érdekesség, hogy ramadán első napja is péntek lesz, és az utolsó teljes böjti nap is péntekre esik. Ez ritkán fordul elő.

Az iszlámhívők, vagyis a muszlimok számára a Hidzsra naptár 9. hónapja a ramadán, vagyis a böjti hónap. A naptár elkészítése mindig a csillagászok feladata volt, az ma is, ismerkedjünk meg most ennek érdekességeivel.

Hány éves egy muszlim?

A Hidzsra-naptár (tévesen hívják egyesek „Mohamedán” naptárnak!), a Hold Föld körüli keringését használja fel az idő mérésére. Ez rövidebb a mi általunk használt napévnél, vagyis, attól az időtartamtól, amennyi idő alatt a Föld megkerüli csillagunkat, a Napot. Ezért van az, hogy egy Hidzsra év kb. 10–11 nappal rövidebb a napévnél. Ebből adódik egy furcsa helyzet: ha egy muszlimtól megkérdezzük, hogy hány éves, tisztázni kell, hogy melyik naptár szerint adja meg a választ, mert 33 napév 34 Hidzsra évnek felel meg!

(Például: a 2020. év áprilisában a Hidzsra naptár az 1441. évet írja. Az 1442. év majd 2020. augusztus 20-án kezdődik!)

De mi is a ramadán?  Az iszlám vallás, öt alapvető törvényt ír elő, melyek közül az egyik, a nagy megpróbáltatást jelentő szabály a ramadán hónapi böjtölés megtartása. A Hidzsra naptárban a hónap elején az újhold utáni naptól, a következő újholdig tart egy holdhónap. A ramadán a Hidzsra-naptár 9. hónapja, és ebben a hónapban napkeltétől napnyugtáig tilos enni, inni, dohányozni, és szexuális életet élni az igazhívő muszlimnak. Ezt a hónapot azért ünneplik meg, mert a hagyomány szerint ekkor érkezett Allahtól – Gábriel arkangyal segítségével Mohamed prófétához – az iszlám szent könyve, a Korán. A ramadán havi böjt alól mentesül az, aki utazik, beteg vagy az egészségét veszélyeztetné a szigorú megpróbáltatás.

Érezzék a gazdagok is az éhezést

Amennyiben bizonyos ok miatt a böjt nem tartható meg, az elvesztett napokat pótolni kell,tehát a hónap elmúltával, annyival több napig kell böjtölni, ahány napot elvesztett a hívő. A böjt megváltható szegény emberek étkeztetésével. A böjtnek két lényeges célja van: az egyik cél, hogy a vallásgyakorló bizonyítsa Allah előtt, hogy a lelke erősebb a test vágyánál és felül tud kerekedni a test földi megpróbáltatásain, tehát például le tudja győzni az éhségérzetét,amíg a Nap le nem nyugszik. A másik célja, hogy a böjt alatt egy teljes hónapig a jómódban élők is átérezzék az éhezés gyötrelmeit és így a szegény emberek problémáit! No, ezt megszívlelhetné sok nem muszlim gazdagember is…

A böjt rendkívüli megpróbáltatás akkor, amikor a ramadán a nyári hónapokra esik, hiszen ilyenkor nagyon meleg van, valamint a napkelte és a napnyugta közötti időtartam hosszabb. Ilyen nyári időszakra – a Gergely-naptár szerint – majd jó húsz év eltelte után, a 2041. és 2049. közötti években esik (Hidzsra naptár szerint az 1463-1472. közötti évek) majd a ramadán.

A ramadán végén úgymond „lelövik” a böjtöt, ez akkor következik be, amikor vége van a holdhónapnak, majd a fiatal, egészen piciny, keskeny holdsarló megpillanthatóvá válik.

Ramadán hónap után shavvál hónap következik, mely első 3 napján tartják a böjt megtörésének (arabul íd al-fitr) nagy lakomákkal kísért ünnepét, ezt mondják „kis bajrámnak” is, és ilyenkor adakozni kell a szegényeknek.

Jövőre, 2021-ben, április 13 és május 12 között lesz a böjti hónap…

A Naprendszer

Szerző: Csaba György Gábor

Naprendszerünk, mint közismert, Földünk legszűkebb kozmikus környezete. Kiterjedését nem könnyű meghatározni, hiszen nincsenek a térben kitűzött határai. Jobb híján azt mondhatjuk: a Naprendszer addig terjed ki, ameddig a Nap gravitációja erősebb a környező csillagokénál („dinamikai Naprendszer”). Minthogy viszont a csillagok meglehetősen rendszertelenül oszlanak el körülöttünk, az így meghatározott Naprendszer alakja amőba-szerű, távolról sem gömbszimmetrikus lenne. Átlagban a Naptól mintegy 2,5 – 3 fényév (nem egészen 1 parsec) távolságig tart; talán kényelmesebb egy ekkora sugarú gömbbel modellezni.

Naprendszerünk legbelső részében található a bolygórendszer. Ehhez tartozik központi égitestünk, az egészet gravitációs erejével összetartó Nap; továbbá a nagybolygók, a törpebolygók, a kisbolygók, üstökösök, valamint az interplanetáris anyag, amely porból és ritka gázból áll. Az egészet „átfújja” a napszél, és át-meg áthatják különféle erőterek (interstelláris mágneses tér, elektromágneses sugárzások stb.).

A nagybolygók olyan égitestek, amelyek csillag (esetünkben a Nap) körül keringenek, elég erős a gravitációjuk ahhoz, hogy gömb alakúak legyenek, és pályájuk mentén „kisöpörték” az apróbb égitesteket. Lényegében egy közös síkban keringenek a Nap körül, e síktól csak néhány foknyit térnek el. A törpebolygók is gömb alakúak, de pályájuk mentén nem söpörték tisztára a teret. Nem feltétlenül tartják magukat a Naprendszer szimmetriasíkjához közel. A kisbolygók már ahhoz is kicsik, hogy gömb alakjuk legyen; pályájuk inklinációja lényegében tetszőleges lehet.

A Naprendszer külső tartománya és a bolygórendszer közt a Kuiper-öv helyezkedik el. Ehhez sok kis- és törpebolygó tartozik, melyek meglehetősen ritkán és szabálytalanul oszlanak el. Legkívül az Oort-felhő van, a Naptól 1 – 2 fényévnyire; ezt sok, millió vagy inkább milliárd apró, néhány km méretű üstökösmag alkotja. Őket a Földről nem lehet észlelni; de ha valamiért, valószínűleg a közeli csillagok gravitációs zavaró hatása miatt, egyik-másik beesik a Naprendszer belső terébe, és közel jut a Naphoz, akkor a Nap sugárzása miatt anyaga egy része szublimál, s az üstökösmag körül „kómát” alkot. Ennek anyagát a napszél elfújja, így alakul ki az üstökös „csóvá”-ja. Ez, illetve a rajta szóródó napfény szabad szemmel is láthatóvá válhat. A kis égitest, pályáján tovább haladva, idővel persze újra elhalványul (bár a csillagászok sokáig követni tudják műszereikkel), majd eltűnik: távozik Naprendszerünkből.

Ha egy üstökös pályáját valamelyik óriásbolygó gravitációs hatása úgy módosítja, hogy közel ellipszis alakúvá lesz, akkor ez az üstökös nem repül ki a Naprendszerből, hanem többször is körbejárja a Napot. Minden alkalommal párolog, míg minden illó anyaga elfogy, s csak egy kőhalmaz marad belőle. Ez persze tovább kering, de immár sok apró darabja egymástól független pályán. Idővel szétszóródnak a pálya mentén: létrejött egy meteorraj.

A rendszer közepén levő Nap egy „élete” delén járó sárga törpecsillag. Tömege kb. 2·1030 kg, ami az egész Naprendszer össztömegének kb. 99,8%-a. Körülötte – pontosabban: vele közös tömegközéppontjuk körül – keringenek a bolygók, stb.

A bolygórendszert külső és belső bolygókra oszthatjuk, de ez csak egy mesterséges felosztás. Eszerint belső bolygó a Merkúr és a Vénusz, mivel ezek vannak közelebb a Naphoz, mint a Föld. A többi nagybolygó, a Marssal kezdve, a külső bolygók. Lényeges fizikai tulajdonságaik alapján viszont föld-típusú, illetve óriás– (vagy gáz-) bolygókat különböztetünk meg. A Föld-típusúak a Merkúr, Vénusz, Föld és a Mars. Ezek kicsik, átlagos sűrűségük nagy (3,93 és 5,51 g/cm3 közt), légkörük nincs vagy vékony, holdjuk nincs vagy kevés (a Földnek 1 holdja van, a Marsnak 2 egészen kicsiny és szabálytalan alakú). Ellenben az óriásbolygók, a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és a Neptunusz hozzávetőlegesen egy nagyságrenddel nagyobbak, mint a föld-típusúak, légkörük vastag és sűrű; átlagsűrűségük kicsi (0,69 és 1,64 g/cm3 közé esik), sok holdjuk és gyűrűrendszerük van. A két bolygótípust egy kisbolygó-övezet is elválasztja egymástól: sok kisbolygó kering a Mars és a Jupiter pályája közt.

Ha a rendszer méretarányait akarjuk elképzelni, tekintsük át 100 milliószoros kicsinyítésben. Ekkor a Föld kb. 13 cm átmérőjű, majdnem pontosan gömb alakú labda; rajta 0,08 mm magas, pici ránc a Himalája. Ha rálehelünk a golyóra, s lesz rajta egy vékony pára-réteg: ez vastagabb, mint az óceánok.

A Föld-labdától kb. 4 méterre kering egy dió: a Hold. A Nap 1,5 km-re van, 14 m átmérőjű forró, fényes gömb. A Kuiper-öv a Naptól mintegy 60 km-e kezdődik. A legközelebbi állócsillagok, a Nap „testvérei” ebben a modellben legalább 400 ezer km-re lennének, tehát még a valódi Holdnál is messzebb. (E 400 ezer km-ből már megtette az ember az első 4 métert, a Holdig. Ezt nevezik néha úgy, talán némileg nagyképűen: a világűr meghódítása…)

A Voyager-szondák már elhagyták a bolygórendszert, s most a Naprendszer külső tere felé haladnak. Még sok évezredbe telik, amíg áthaladva az Oort-felhőn, kijutnak Naprendszerünkből a csillagközi térbe. Igaz, gyakran olvasunk olyan hírt, amely szerint e szondák már „hivatalosan” is elhagyták a Naprendszert. Ezekben a hírekben a Naprendszer határát a heliopauzával, a nap által létrehozott „plazmabuborék” határával veszik azonosnak. Ez valahol 18 milliárd km-nél van, modellünkben tehát a Naptól kb. 180 kilométerre. Kétségkívül van különbség a heliopauzán kívüli és belüli plazma fizikai adatai közt, ezért a határt így is lehet definiálni. Ekkor a Naprendszert sokkal kisebbnek tekintjük, mint a „dinamikai” definíció szerint, és ami elég furcsa lenne: ekkor az Oort-felhő már – messze a „határon túl” lévén – nem tartoznék rendszerünkhöz.