Folytatódik a Meteoritkráter Expedíció európai turnéja

Nyáron ismét útra kel a Meteoritkráter Expedíciócsapata! A 2019-es esztendő kiemelt célpontja a 15 millió éve ikerkisbolygó ütötte, Bajorország és Baden-Württemberg határán fekvő Ries és Steinheim impakt kráterek. Az expedíció iránt érdeklődő olvasók tájékoztatását médiatámogatónk, a patinás Élet és Tudomány ismeretterjesztő hetilap segíti.
(http://www.eletestudomany.hu/https://www.facebook.com/Élet-és-Tudomány-320983581275744/)

Szállásfoglalásunkról és utasbiztosításunkról az UtazniJó Utazási Iroda gondoskodik. (http://www.utaznijo.com/https://facebook.com/utaznijo/

Szerző: Rezsabek Nándor

Szklenár Tamás: A Nakhla meteorit

1911. június 8-án, megközelítőleg reggel 9 órakor az egyiptomi Abu Hommos tartomány El Nakhla El Bahariya falujának lakosai fényes tűzgömbre lettek figyelmesek, amely a beszámolók alapján az égbolton fehér csóvát húzva, több robbanás kíséretében végül lehullott a felszínre. A friss meteorit több darabja mélyen beágyazódott a talajba, a 4,5 kilométer átmérőjű szórásmezőn körülbelül 40 darabot gyűjtöttek össze. Ezek mérete 20 és 1813 gramm közötti volt, az eredeti össztömeg jelenleg is hivatalos adata pedig 10 kilogramm. A töredékekből, darabokból hamar eljutott a különböző múzeumokba, többek között a kairói, párizsi, berlini és a Smithsonian intézményekbe érkeztek minták. A British Múzeum is megszerzett két jelentős méretű töredéket, ezeket Ezbet Abdel Malek közelében találták.

A Nakhla egy darabja a Londoni Természettudományi Múzeumban (a szerző felvétele).

A meteorit vizsgálata során az egyértelműen vulkanikus eredetű bazalt kőzetről megállapították, hogy valószínűsíthető a marsi eredet. Később a Nakhla nevet kapta és névadó típusává vált a nakhlit meteoritoknak. A marsi meteoritoknak jelenleg öt csoportját ismerjük, a három fő típus kapta az ismert SNC elnevezést, utalva a shergottit, nakhlit és chassignit csoportokra. Emellett további két olyan marsi meteoritot ismerünk, amelyek összetételük alapján nem sorolhatóak be a három főcsoportba, ezek az ALH84001 (ortopiroxén) és az NWA7034 (bazalt breccsa) meteoritok.

A Nakhla anyaga augitben gazdag, megszilárdult bazaltláva, amely egy 1.3 milliárd évvel ezelőtt lezajlott marsi vulkanikus folyamatból származik. Az elemzések kimutatták, hogy 620 millió évvel ezelőtt vizes átalakuláson esett át. Ez a jellemzője az, ami igazán különlegessé tette a Nakhlát és a nakhlit csoportot, mivel az anyag elemzése egyértelműen megmutatta, hogy egykor a Mars bolygó felszínén is megtalálható volt a folyékony halmazállapotú víz. A Naprendszer korát ismerve, lényegében a közelmúltban, mintegy 10.75 millió évvel ezelőtt egy aszteroida becsapódása következtében lökődött ki a Mars ezen anyaga a bolygóközi térbe, majd a 20. század elején pályája keresztezte a Földét és meteoritként annak felszínre hullott.

Anyagának kutatásában nagy szerepet játszott a már említett British Múzeum. A hullás után gyorsan, 1913-ban szerezte be a töredékeket, amelyeket kiváló körülmények között tartottak.1998-ban egy nagy méretű, 641 gramm tömegű (BM1913,25 múzeumi jelölésű) darabot küldtek el a Johnson Űrközpontba (JSC). A darabot kettévágták, az egyik felet visszaküldték a múzeumba, a másik félből pedig az elkövetkező években több tucat tudóscsoport kapott mintákat, vékonycsiszolatokat. A különálló kutatások miatt is igen fontos volt, hogy egyazon töredékből származtak a minták, így finomítva később az eredményeket.

A Nakhla szórásmezejéről készült korabeli térkép.

1999-ben jelentették be, hogy a Nakhla anyagában aminosavakat találtak, a kutatások többek között aszparaginsav, glutaminsav, glicin, alanin és gamma-aminovajsav jelenlétét mutatták ki. Habár nem zárható ki teljesen, hogy némelyik aminosavat eredetileg is tartalmazta a marsi kőzet, igen valószínű a földi eredet. A Nakhla egy régóta földművelés alatt álló területen hullott le, amelyet a Nílus áradásai rendszeresen elöntöttek, egészen az 1970-es évekig, az Aswan magasgát felépítéséig. A kutatók talajmintákat vettek és ezek elemzése igen nagy arányú egyezést mutatott a Nakhlában talált aminosavakkal. Mivel a lehullott kőzeteket pár órán, illetve napon beül begyűjtötték, világossá vált, hogy a földi környezet mennyire gyorsan képes alakítani a meteoritok, főleg a marsról származó minták összetételét. Ez a kutatás hívta fel a figyelmet arra, hogy az aminosav szennyezés milyen komoly problémát jelent azon küldetések számára, amelyek más égitestekről kívánnak mintákat visszajuttatni a Földre.

A Nakhla és a nakhlit típusba tartozó további meteoritok a legkevésbé sokkolt marsi minták. A névadó meteorit különösen érdekes a benne foglalt víztartalom miatt. Egy 2012-ben publikált kutatásnak éppen ez volt a célja, hogy pontosan megmérje és feltérképezze a Nakhlában található víz jellemzőit. Mint ismeretes, a Mars nem rendelkezik a földihez hasonló lemeztektonikai tulajdonságokkal, így a vulkanikus tevékenységek során felszínre kerülő magma később nem került vissza a mélybe. A magmás anyagok vizsgálata emiatt lehetővé tette, hogy éppen ez a meteorit alapján határozzák meg a marsi köpeny, illetve magma víztartalmát. A lemeztektonikai körforgás hiányában a magmára nem gyakoroltak hatást a felszíni folyamatok, így feltételezhető volt, hogy a később megszilárdult láva az eredeti, ősi köpeny állapotát tükrözi.

A kutatás során ion-mikroszondás vizsgálatokkal ellenőrizték a Nakhla anyagában a deutérium-hidrogén arányát. Mivel a Nakhlát a hullás után hamar begyűjtötték, a földi mállás nem, vagy csak igen kis mértékben érintette, így kiváló alanya lett az ősi marsi állapotok meghatározásában. Annak ellenére, hogy egészen bizonyosak voltak abban, hogy földi víz nem érintette a mintákat, az eredmények azt mutatták, hogy ez a marsi bazalt lényegében ugyanolyan deutérium-hidrogén aránnyal rendelkezik, mint a Föld köpenye. Az eredmény alapján valószínűsíthető, hogy bolygónk és a Mars vízkészlete ugyanazon forrásból származik. Más égitestek, mint a 103P/Hartley 2 üstökös, illetve a szenes kondrit meteoritok anyagának deutérium-hidrogén aránya arra enged következtetni, hogy ezek voltak a két bolygón lévő víz forrásai. A kutatás eredményei alátámasztják a dinamikus Naprendszer modelleket, többek között azt is, hogy a Jupiter pályaváltozásai járultak hozzá a vizet tartalmazó égitestek belső bolygók felé sodródásához.

A Nakhla egy töredéke, Kormos Balázs meteoritgyűjtő gyűjteményéből.

Egy másik igen különleges tulajdonsága ennek a marsi eredetű meteoritnak a szerves anyagok jelenléte. A 2000. február 8-án publikált kutatás során hidroklór savban feloldott minták szerves anyag tartalmának mintegy 75 százaléka bizonyosan a Marsról származik és igen nagy hasonlóságot mutat a CM2 típusba tartozó meteoritok ilyen tulajdonságaival. Emiatt valószínűsíthető az egykori meteorit és üstökös becsapódások által a bolygó felszíni rétegeivel való anyagkeveredés.

A nakhlitok a jelenleg ismert 232 marsi meteorit egy kisebb csoportját alkotják, amely a cikk írásakor 21 tagot számlál. A Nakhla a gyűjtők számára nehezen beszerezhető, igen ritkán bukkan fel nemzetközi körökben. Cikkünkhöz Kormos Balázs hazai meteoritgyűjtő példányát csatoltuk.

Szklenár Tamás

Felhasznált irodalom:

Magmatic water in the martian meteorite Nakhla – L.J. Hallis, G.J. Taylor, K. Nagashima, G.R. Huss  – Earth and Planetary Science Letters, 2012. 09. 27.

Water content in the Martian mantle: A Nakhla perspective – Franz A. Weis, Jeremy J. Bellucci, Henrik Skogby, Roland Stalder, Alexander A. Nemchin, Martin J. Whitehouse – ScienceDirect, 2017. 05. 27.

Isotopic evidence for extraterrestrial organic material in the Martian meteorite, Nakhla

A. J. T. Jull,* J. W. Becl, and G. S. Burr – NSF Arizona Accelerator Mass Spectrometer Laboratory, University of Arizona, Tucson, AZ 85721, USA – 2000. 05. 16.

Amino acids in the Martian meteorite Nakhla – Daniel P. Glavin, Jeffrey L. Bada, Karen L. F. Brinton, Gene D. McDonald –  Proc. Natl. Acad. Sci. USA,Vol. 96, pp. 8835–8838, 1999. augusztus

The Nakhla meteorite – Smithsonian Insider

Nakhla meteorite – https://en.wikipedia.org/wiki/Nakhla_meteorite

THE 100th ANNIVERSARY OF THE FALL OF NAKHLA: THE SUBDIVISION OF BM1913,25

Nagyszénáson jártunk

Április 30-án rendezték meg a XI. Csillagászati Akadályversenyt Nagyszénáson, melyre egy munkatársammal, Bertalan Lászlóval meghívást kaptunk, mint a Debreceni Egyetem Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszékének kollégái. Kollégám a drónok világába kalauzolta el a szülőket és gyerekeket, míg jómagam a Holdra szállást övező tényekről és tévhitekről tartottam szakmai előadást.

Az előadások, illetve a “drónszelfi” készítése után meghívást kaptunk a szakkör lelkét megtestesítő Kiss György Csillagdába. És leesett az állunk. Negyvenöt év néhány négyzetméteren. Nem is lehet ezt szavakba önteni azon kívül, hogy egyszer minden hazai amatőrcsillagásznak el kell(ene) látogatni ide az életben. Sokkal beszédesebbek a fotók:

Köszönjük a meghívást Fődi Andrásnénak, a Kiss György Csillagda és MIRA Csillagászati Szakkör vezetőjének!

Szerző: Kovács Gergő

Fotók: Rozgonyi Ildikó, Bertalan László, Kovács Gergő

A Trónok Harca planetológiája

Mint a Trónok Harca rajongói és “mások” is 🙂 tudják, elérkezett Westerosba a Tél. De miért? Akik egy kicsit járatosak a földtudományokban, azok sejthetik, hogy a teljesen szabálytalanul váltakozó és tökéletesen előrejelezhetetlen évszakok mögött (a legutóbbi tél az előző nemzedék ideje alatt volt, amostaninyár pedig hét évig tartott) komoly planetológiai okok állhatnak. De mik is ezek az okok, amik, ha Westeros valós égitest lenne, ilyen szokatlan klímát eredményeznének?

Westeros és Essos, vagyis az Ismert Világ. (Forrás: A Wiki of Ice and Fire)

Instabil forgástengely

Ha egy bolygó forgástengelye pont “függőleges”, vagyis merőleges a pályasíkjára nézve, akkor az égitesten minden nap napéjegyenlőség van, illetve egyáltalán nincsenek évszakok. Ha egy bolygónak extrém ferde a forgástengelye, az évszakok is extrémek. Jó példa erre az Uránusz, melynek közel “vízszintes” (97,86°) forgástengelye miatt előfordul, hogy éjszakai oldala 18 évre is sötétségbe borul. Földünk forgástengelyének 23,5°-os ferdesége miatt vannak évszakok, bár nem szélsőségesek, hála a kis tengelyferdeségnek, és Holdunk forgástengely-stabilizáló hatásának. Ha azonban egy kőzetbolygó nem rendelkezik nagy tömegű holddal, nem marad stabil a forgástengelye, hanem egy bizonyos kúpszögön belül folyamatosan változhat – bár ez nagyon nagy időtartam alatt történik.

Szélsőségesen elnyúlt pálya

Minden bolygó ellipszispálya mentén kering csillaga körül, tehát van egy napközel- (perihélium) és egy naptávolpontja (aphélium). Naprendszerünk bolygópályáinak lapultsága azonban csekély. Ha azonban egy pálya elnyúltabb, az már jelentős mértékben kihat a bolygó klímájára. Míg a Földnél a kismértékű pályaexcentricitást nem érezzük a “bőrünkön”, addig Westeros esetében az aphéliumba kerülés egy extrém elnyúlt pályán már okozhat hosszú telet.

Az instabil forgástengely és az elnyúlt pálya természetesen együttesen is jelen lehet, gyengítve vagy épp erősítve egymás hatását, kialakítva egy komplex Milanković-ciklust. Ezen kívül még belekalkulálhatjuk ebbe a bolygó forgástengelyének precesszióját (vagyis a tengely búgócsiga-szerű körözését), vagy a napközelpontjának vándorlását is, létrehozva egy igen bonyolult rendszert.

Vulkanizmus

Az időnként eljövő, mindent elsöprő tél okait eddig a bolygó forgásában és keringésében kerestük, azonban a vulkanizmus is képes nagymértékben befolyásolni egy égitest éghajlatát. Egy nagyobb vulkánkitörés alkalmával a légkörbe kerülő por képes globális mértékben is lehűlést okozni egy bolygón. Remek példa erre a Tambora 1815-ös kitörése, miután a rá következő év “a nyár nélküli év” néven vonult be a történelembe. 1816-ra nem jött el a nyár az északi féltekére: júniusban Európa-, Ázsia- és Észak-Amerika-szerte havazott, a napsütés híján jelentős terméspusztulások voltak, ami miatt pedig éhínség és járványok dúltak. A Tambora kitörése közvetett módon feltehetően tízmilliónál is több áldozatot szedett.

Ha a Trónok Harca világán, valahol az ember által ismert kontinensektől keletre létezik egy vagy több aktív vulkán, akkor ezek kitörése ily módon szintén okozhat globális lehűlést és előidézheti a jégtakaró előretörését észak felől.

Ezek természetesen csupán a legvalószínűbb okok. Meg lehetne említeni még a tengerek-óceánok hűtő-fűtő mechanizmusát, megváltozó tengeráramlatokat, de feltételezhetnénk azt is, hogy a bolygó egy változócsillag körül kering, melynek fényessége (esetleg még a színe is) szabályos vagy szabálytalan időközönként változik, bár erre talán lett volna utalás a művekben.

Szerző: Kovács Gergő

Források:

https://phys.org/news/2017-12-scientists-simulate-climate-game-thrones.html

https://awoiaf.westeros.org/images/1/10/WorldofIceandFire.png

https://io9.gizmodo.com/5-scientific-explanations-for-game-of-thrones-messed-up-5906300

https://www.space.com/20433-game-of-thrones-seasons-science.html

https://mult-kor.hu/vilagrengeto-vulkankitres-es-egy-szrnyu-nyaralas-ihlette-frankenstein-trtenetet-20180313

Könyvajánló: Hédervári Péter – Ismeretlen (?) Naprendszerünk

A könyv szerzője, Hédervári Péter (1931-1984) földrajztanár, természettudományi doktor, csillagászati ismeretterjesztő, tucatnyi könyv és több száz (!) cikk szerzője, jelen művében a Naprendszerről (az űrkutatás forradalmi eredményeinek köszönhetően) az akkor legfrissebb tudományos eredmények tükrében ír. Célja nem a Naprendszer megismerésének történeti háttere, továbbá nem is annak kialakulásának bemutatása, hanem a Nap és a körülötte keringő égitestek bolygótani értelemben legnaprakészebb ismertetése.

Hédervári Péter: Ismeretlen (?) Naprendszerünk. 1986, Kossuth kiadó. ISBN 963 09 2678 4 Univerzum Könyvtár.

A könyv nagy erőssége, hogy az ismeretanyag fotókban, ábrákban, táblázatokban igen gazdag. Továbbá nem rejti véka alá, hogy egy befejezetlen mű (a címe is erre utal), hisz’ Naprendszerünk megismerése egy soha véget nem érő történet: az új űrszondákkal, az egyre nagyobb teljesítményű távcsövekkel és egyre kifinomultabb képalkotási technikákkal egyre nő tudásanyagunk, új tudományos eredmények születnek, illetve új kérdések fogalmazódnak meg…

A Jupiter, Szaturnusz és az Uránusz gyűrűrendszerének összehasonlító ábrája.

A könyvről és szerzőjéről Rezsabek Nándor is megemlékezett Az ismeretlen (?) Hédervári Péter c. emlékkötetben.

Értékelés: 10/10

Szerző: Kovács Gergő

Balázs Gábor: Meteorok, tűzgömbök és jellemzőik

Mivel a tűzgömb a meteorjelenség egyik kitüntetett típusa, ezért kezdjük mindjárt a legelején: mi is a meteor? A meteorjelenség (népies nevén hullócsillag) a Föld légkörében 80-120 km magasan a légkört alkotó molekuláknak és részecskéknek ütköző, ezért a súrlódás következtében felizzó (1000-2000 ⁰C) meteoroid által kiváltott fényes, szabadszemmel is látható felvillanás. Kiváltó oka lehet egy apró porszem, vagy üstökösökből-kisbolygókból származó törmelék. (Például a Perseidák a 109P/Swift-Tuttle üstököstől származnak.) Ezeket meteoroidnak nevezzük. Átlagos sebességük 11-72 km/s közé esik. Egy +2 magnitúdós[1] fényességű meteoroidszemcse méretileg elég kicsi, mindössze 4-6 mm és tömege kb. 0,1 g, Abban az esteben, ha mérete meghaladja a 20 cm-t és nem robban szét a légkörben (bolida), és földet ér, akkor meteoritnak nevezzük. Anyaguk általában kő vagy vas, de találhatunk kő-vas meteoritokat is.

260,1 g-os, a Szaharában 2015-ben talált, klasszifikálatlan, NWA XXX meteorit, Rezsabek Nándor gyűjteményéből. Rezsabek Levente felvétele.
Meteor terminológia. (Vincent Perlerin és Mike Hankey,
https://amsmeteors.org/)

A meteorok észlelése az egyik legegyszerűbb és legkellemesebb időtöltés, nem kell hozzá sem távcső, sem egyéb optikai eszköz, csak a két szemünk. Nincs is jobb annál, mint egy nyári éjjel a polifoamon vagy a felfújható matracon fekve a Perseidákat nézni. (Melyek július 17-től augusztus 24-ig aktívak.) A legcélszerűbb egy-egy rajmaximum idején kémlelni az eget mivel ilyenkor biztosan láthatunk párat. (A Geminidák rajmaximumának idején átlagosan 120 db/óra.)

És ha már példának meteorrajokat hoztam fel, nézzük meg, hogy pontosan mik is ezek. Minden meteorrajnak van egy szülőüstököse, amiből ők keletkeztek, de lehetnek egy kisbolygó maradványai is. Egy meteorrajt akkor láthatunk, ha a Föld keresztezi ezeknek az üstökös- vagy kisbolygómaradványoknak a pályáját. Egy raj onnan kapja a nevét, hogy a radiánsa[2] mely csillagképben helyezkedik el (A Perseida meteorraj radiánsa a Perseus, a Geminida meteorraj radiánsa a Gemini csillagképben helyezkedik el.) De most térjünk vissza a tűzgömbre. Egy meteort akkor nevezzük tűzgömbnek, ha a fényessége meghaladja a Vénusz fényességét (ismereteim szerint ez -5 magnitúdó, de egyes források szerint -4 magnitúdótól számít tűzgömbnek).

Statisztikailag nem lehet előre kiszámítani, hányadik meteor lesz egyben tűzgömb is. Mivel előre nem lehet tudni, hogy egy tűzgömb mikor és hol fog feltűnni, ezért fotografikus rögzítésük az egyik legnehezebb. Ez tipikusan az az eset, amikor jókor kell jó helyen lenni, vagy fényképezőgépünk jókor nézzen jó irányba. Emiatt elég kevés kép születik tűzgömbökről, és ezért egy ilyen fotó nagyon különleges, egyedülálló, és általában igen látványos, amire példát saját észleléseim közül tudok felhozni.

Ez az észlelés egészen pontosan 2018. szeptember 28-án péntek este történt, amikor az éppen lemenő, de még észlelhető M24-et és környékét pásztáztam 10×50-es binokulárommal. Ugyan ebben az időben még akkor kísérletezés céljából a telefonom csíkhúzós képhez exponált. (A tervezett kép nem készült el.) Az égbolt ezekhez a tevékenyégekhez éppen ideális volt. Az átlátszóság kiváló, a légköri nyugodtság 10/9, a határmagnitúdó pedig 4 körüli volt. Valahol az M23 környékén járhattam, amikor hirtelen egy nagyon fényes, éles fényre figyeltem fel. Egy tűzgömböt láttam, melynek fényessége -7 magnitúdó körüli volt (Összehasonlításként a telihold fénye -12,6 magnitúdó). Óriási látvány volt, igaz, az elejét nem láttam, de a végét sikerült elcsípnem. Maga a tűzgömb zöldes fényű volt, és körülbelül 30 fokot tett meg az égen 2,5-3 másodperc alatt. Maradó nyomot nem hagyott. (Ez a meteorok elhaladása miatt keletkező ioncsatorna, ami több másodpercen keresztül fénylik.) Időben elhelyezve magyar idő szerint 20:28-kor (18:28 UT) történt a jelenség.

Tűzgömb Balázs Gábor felvételén.

Magának a képnek külön érdekessége, hogy telefonnal készült. Mivel az ehhez hasonló képeket digitális fényképezőgépekkel vagy DSLR fényképezőkkel csinálták, ismereteim szerint telefonnal nem sokan próbálnak éjszakai tájképeket készíteni. Viszont az újabb és újabb telefonok egyre inkább alkalmasak erre a célra.

Szerző: Balázs Gábor

Források:
http://vcse.hu/perseida-maximum-sok-hullocsillaggal-augusztusban-csizmadia-szilard/
https://www.amsmeteors.org/2013/03/meteor-terminology/
BTC csillagatlasz kistávcsövekhez
Amatőrcsillagászok kézikönyve



[1] Csillagászati mértékegység. Csillagok és más égitestek fényességének meghatározására használják.

[2] Az ég adott pontján egy képzeletbeli pont ahonnan a meteorok szétsugároznak.

Balogh Gábor: Beresheet a Holdon!

Eredetileg a Google által szponzorált és a „X Prize Foundation” által szervezett Google Lunar XPRIZE GLXP (1) versenyen induló versenyző csapatok egyike volt az izraeli SpaceIL (2). A díjat 2018-ban visszavonták, mert egyik csapat sem tudta teljesíteni a feltételeket (3), de a SpaceIL vállalat folytatta küldetését, a Holdra való leszállást. A projekt költségeit (100 millió dollár) néhány üzletember és alapítvány adta össze (4).

2019 januárjában, a végső teszteket elvégezve, elszállították a szondát Cape Canaveral-ra, hogy előkészítsék a SpaceX Falcon 9 rakétával való kilövésre. A sikeres kilövés 2019. február 22-én történt meg. A leszállóegység a Beresheet, „Kezdetben” nevet viseli, a Biblia Teremtés Könyvének első szaváról elnevezve. Tömege 150 kg, hajtóanyaggal 585 kg, mely monometilhidrazinból (MMH) és oxidálóanyagként nitrogénoxidokból (MON) áll. A hajtóanyag mintegy harmada a leszálláshoz szükséges.

A Beresheet leszállóegysége (5) Planetary Society, http://www.planetary.org/multimedia/planetary-radio/show/2019/0227-2019-yoav-landsman-spaceil.html

Hasznos terhe között van egy magnetométer, mely a holdi lokális mágneses mezőt méri majd, egy lézeres retroreflektor, mely a Föld-Hold távolság mérését segíti elő, valamint egy digitális időkapszula, melyben többek között az angol nyelvű Wikipédia egésze, egy Tóra, gyermekrajzok, Izrael himnusza, zászlója, valamint Izrael Függetlenségi Nyilatkozata található.

A 2019. február 22-i kilövés egy SpaceX Falcon 9 rakéta segítségével történt, egy Telecom PSN-6 műholddal együtt 0145 UTC-kor. Február 24-től március 29-ig négyszer gyújtották be a főhajtóművet, hogy a szonda pályájának legtávolabbi pontja, az apogeum, a holdpálya távolságában legyen.

Március 31-én, 16.000 km távolságból (6) Space.com: Israeli Moon Lander Tweaks Orbit to Prep for Thursday Lunar Arrival https://www.space.com/israel-moon-lander-maneuver-for-lunar-arrival.html

Egy hét további pályamódosítás után a szonda kör alakú pályára állt a Hold körül (7, 8).

Kép a Hold túlsó oldaláról, április 4-én. (8) Space.com: Israeli Lunar Lander Snaps Amazing Photos of the Far Side of the Moon https://www.space.com/israeli-lander-moon-far-side-photos.html

Április 10-én, egy további pályamódosítás következett, melynek során egy olyan elliptikus pályára tért a szonda, melynek holdközeli pontja, a periluna 15-17 km-re, legtávolabbi pontja, az epiluna 200 km-re volt a Hold felszínétől. E 32 másodperces pályamódosítás 5 kg hajtóanyag felhasználásával a Hold túlsó oldalán történt, közvetlen földi kapcsolat nélkül (9). A szonda legnagyobb sebessége 36.000 km/óra volt, összesen 6,5 millió kilométert tett meg (10, 11).

A megfelelő pontot elérve, április 11-én, közép-európai idő (CET) szerint 21:08-kor kezdte meg a leszállást.

Telemetria a leszállás megkezdésekor, 21:08 CET. Space.IL, https://www.youtube.com/watch?v=HMdUcchBYRA
Szelfi 20 km magasból, a leszállás folyamán, 21:20 CET. Space.IL, https://www.youtube.com/watch?v=HMdUcchBYRA

Közvetlenül ez után a főhajtómű leállt, ezt újra kellett indítani, magasságot veszítve. A NASA-val is többször megszakadt a kapcsolat. A leszállás sajnos a hajtómű hibája miatt nem sikerült, a szonda lezuhant.

A Beresheet tervezett leszállóhelye a Mare Serenitatis északi részén. A szerző saját képe

Szerző: Balogh Gábor

  1. Google Lunar X Prize (GLXP)
    https://lunar.xprize.org/prizes/google-lunar

  2. SpaceIL
    http://www.visit.spaceil.com/

  3. SG: Nem osztják ki a Google XPrize díját
    https://sg.hu/cikkek/tudomany/129428/nem-osztjak-ki-a-google-xprize-dijat

  4. About Our Major Donors
    http://www.spaceil.com/major-donors/

  5. Planetary Society
    http://www.planetary.org/multimedia/planetary-radio/show/2019/0227-2019-yoav-landsman-spaceil.html

  6. Space.com: Israeli Moon Lander Tweaks Orbit to Prep for Thursday Lunar Arrival
    https://www.space.com/israel-moon-lander-maneuver-for-lunar-arrival.html

  7. HyperPhysics: Circular Orbit
    http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/hbase/orbv.html

  8. Space.com: Israeli Lunar Lander Snaps Amazing Photos of the Far Side of the Moon
    https://www.space.com/israeli-lander-moon-far-side-photos.html

  9. TeamSpaceIL Twitter
    https://twitter.com/TeamSpaceIL

  10. SpaceIL – Beresheet’s Journey to the Moon
    https://www.youtube.com/watch?v=_R4zk448oPs

  11. SpaceIL – Beresheet’s upcoming landing on the moon
    https://www.youtube.com/watch?v=VYd5vRjsfQE&

Könyvajánló: Jeff Grubb – Tűzkeresztség

Jelen science fiction könyv alapját egy nagy sikerű és szakmailag is elismert valós idejű stratégiai játék, a StarCraft adja, mely három faj, az emberek, a protossok és a zergek összecsapásokkal teli történetéről szól.

A történet a távoli jövőben (egészen pontosan a XXV. században) játszódik. Az emberek ekkorra elhagyták a Földet (melyet el is nyelt “a történelem köde”) és megalapították Galaktikus Konföderáció nevű, több bolygóra is kiterjedő birodalmukat. Erre az “uradalomra” egyszerre három irányból érkezik csapás: megjelennek az emberek kolóniáit rákos sejtekként megfertőző, alien-szerű zergek, a fertőzött bolygókat és így az embereket is hamuvá perzselő titokzatos protossok, valamint a Konföderáció belső ellenségei, a Korhal Fiai is felütik a fejüket.

Ebbe a kaotikus helyzetbe csöppen bele Michael Liberty, az Univerzum Hírhálózat tudósítója. A háború “sűrűjében” azonban nem sokáig marad egyszerű riporter: maga is fegyvert fog, hogy szembeszálljon a zergekkel, a Konföderációhoz hű gárdistákkal, miközben társaival igyekszik megmenteni az emberiséget…

Jeff Grubb: Tűzkeresztség. 2006, Szukits Kiadó. Fordította: Szente Mihály. ISBN: 9639441651 Borítókép: moly.hu

Jeff Grubb könyve több, mint egyszerű játékadaptáció, továbbá kiemelkedik a többi, más szerzők által megírt StarCraft-könyvek közül. A stratégiai játék “Terran” kampányát feldolgozó mű könnyű, sallangmentes fogalmazásával, sajátos humorával és nagyszerű akciójeleneteivel rabul ejti az olvasót. Külön élményt jelentenek a riporter saját gondolatai a fejezetek elején (“A Liberty-kiáltvány”), mellyel, mivel a háborút az egyszerű “kisember” szemszögéből írja le, mind könnyedén azonosulhatunk.

Értékelés: 10/10

Szerző: Kovács Gergő

Szklenár Tamás: A Shergotty meteorit

A meteoritika iránt érdeklődők, illetve gyűjtők számára különleges csoportot alkotnak a marsi meteoritok. Ezek a kőzetek a régmúltban, a Mars bolygón történt becsapódások eredményei, amely során az égitest kirobbant anyaga elérte a szökési sebességet és a bolygóközi térbe került. Naprendszerbeli keringése során később keresztezte bolygónk pályáját és amennyiben átvészelte a légkörön való áthaladás heves pillanatait, meteoritként esett a földre.

A marsi meteoritokra gyakran az SNC jelzővel hivatkozunk. A Shergotty, Nakhla és Chassigny meteoritok névadói a shergottit, nakhlit és chassignit típusoknak. Jelenleg a marsi meteoritok öt csoportját ismerjük, az SNC csoportokba tartozók mellett megkülönböztetünk ortopiroxén (ALH 84001) és bazalt breccsa (NWA 7034 – „Black Beauty”) típusokat is, mivel azok jellemzőik alapján nem sorolhatóak a már említett SNC alapcsoportokba.

Ezen cikk tárgya a marsi meteoritok egyik névadója, a Shergotty, amely hullását 1865. augusztus 25-én, reggel 9 órakor látták India Bihar államának Gaya tartományban. A Shergotty (ma Shergati) település mellett lehullott 5 kilogramm tömegű kőzetet lényegében azonnal begyűjtötték. A fő tömeg jelenleg Calcuttai Földtudományi Múzeumban található, lásd itt.

A vizsgálatok szerint a kőzet mintegy 4.1 milliárd évvel ezelőtt keletkezett marsi magmából származik. Anyagának összetevőit, jellemzőit az elmúlt közel 150 évben több kutatás is vizsgálta (pl.: Tschermak 1872; Binns 1967; Duke 1968; Smith and Hervig 1979; Stolper és McSween 1979; Nakamura et al. 1982; Jagoutz and Wänke 1986; Stöffler et al. 1986; Lundberg et al. 1988; McSween és Treiman 1998, illetve sokan mások).

Egy 1984-ben, J.C. Laul által megrendezett nemzetközi konzorcium döntése alapján a fő tömeg körülbelül 30 grammos darabját igen részletes vizsgálatoknak vetették alá.

A Shergotty anyaga főleg fakó szürkés, zöldes piroxén ásványok, melyek szerkezete között átlátszó, üvegszerű maszkelinit (maskelynit) található, amely a földpátos anyagrészek helyére került. A maszkelinitet először a Shergotty meteoritban találták meg, a vizsgálatok szerint a plagioklász földspát átolvadt és újrakristályosodott változata, amely közepes-magas nyomáson (kb. 300Kbar), illetve gyors lehűlés során jön létre. Első leírása 1872-ben történt G. Tschermak által, később M.H.N. Story-Maskelyne brit geológusról került elnevezésre. A maszkelinit meteoritokban, illetve impakt kőzetekben (pl. Manicougan, Cleanwater Rest kráterek) fordul elő.

A meteorit anyagát mikroszkóp, illetve keresztpolarizált fény alatt vizsgálva feltűnik az átolvadt és újrakristályosodott szerkezet. A piroxén szemcsék átlagos mérete 0.46 mm, a piroxén és maszkelinit határsávok között vasban dús részletekkel. Emellett kalcium, magnézium, lítium, berillium, illetve magnetit, foszfátok, stb. nyomait is megtalálták. Müller 1993-ban végzett vizsgálata szerint a kristályosodás igen gyorsan zajlott le, a mikrostruktúrák alapján körülbelül 40-60 méter vastag lávarétegben. Egy évvel későbbi kutatási eredmények szerint a Shergotty anyaga vizes átalakuláson is átesett, deutérium nyomait (amphibole ásványokban) vélték felfedezni.

A Shergotty meteorit eredeti megtalált tömege 5 kilogramm volt, a fő tömeg (main mass) 3600 gramm tömegű. Ebből természetesen levágásra került némi mennyiség a különböző kutatások számára. Nagyobb darabjait megtaláljuk többek között a bécsi (211gr), londoni (109gr), párizsi (91gr), USNM (270gr), stb. természettudományi múzeumokban. A Budapesti Természettudományi Múzeum is rendelkezett egy jelentős 77 gramm tömegű töredékkel, azonban ez megsemmisült az 1956-os forradalomban. Amennyiben összeadjuk az összes ismert gyűjteményi darabot, közel fél kilogramm hiányzik az eredeti 5 kilogrammos tömegből. Ez lehet természetesen az eredeti hullási tömeg mérési eredménye is.

A Shergotty egy rendkívül érdekes jellemzőkkel bíró marsi meteorit, magángyűjteményekben igen ritka, a cikk szerzőjének is csak mikrotöredék található gyűjteményében. Az érdeklődők több érdekes cikket találhatnak, ezek foglakoznak a kutatási eredmények összefoglalásával, a nagyobb szeletek, töredékek pedig megtekinthetőek az említett múzeumokban.

Szerző: Szklenár Tamás

Fő források:
https://curator.jsc.nasa.gov/antmet/mmc/shergot.pdf
https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=23530
https://en.wikipedia.org/wiki/Shergotty_meteorite

…és egyéb további oldalak.

Mi legyen a neve…?

A Bakonyi Csillagászati Egyesület július 20-án, délelőtt Ajkán felbocsájtja első magas-légköri ballonját, így ünnepelve meg a holdraszállás 50. évfordulóját. Ennek apropóján pedig egy szavazáson dönthetünk arról, hogy mi is legyen a ballon neve!

Szavazni itt tudtok!

Szerző: Planetology.hu