Szerző: Balázs Gábor
Augusztus csillagászati szempontból egy igen kedvező hónap. Egyre hosszabbak az éjszakák, a napok többségében derült ég jellemző jó nyugodtsággal, nem kell fázni a távcső mellett és ekkor érkeznek a Perseidák. Nemcsak ebben az időszakban láthatunk meteorokat. Az összes meteorra kivetíthetők a következő állítások. A meteorjelenséget egy, az űrben mozgó 1 méter átmérő alatti kőzettest, másnéven meteoroid okozza, amikor belép a légkörbe. A Perseidák meteoroidjai egy 130 éves keringési idejű üstököstől, a 109P/Swift-Tuttle-től származnak. Amikor a szemcse belép a légkörbe, 150 km magasan a légköri súrlódás miatt felizzik és gerjeszti a körülötte lévő részecskéket ezzel több kilométer hosszú ioncsóvát létrehozva. Ezt az ioncsóvát látjuk, mint fényjelenséget. Ennél a témánál előjön egy fontos szó, a radiáns. A radiáns az a pont, amelyből a meteorok látszólag kiindulnak. Ennek a meteorrajnak a radiánsa a Perseus csillagkép területén van, innen kapta a nevét.
A maximum augusztus 12/13-a kora hajnalán van. Ezen az estén az IMO (International Meteor Organization) adatai szerint óránként akár 110 db-ot is megfigyelhetünk, de ez csak egy elméleti érték. A raj tagjai július 17 és augusztus 24 között jelentkeznek, ezért a maximum előtt és után néhány nappal is megfigyelhetőek szép számmal. A rajra továbbá a fényes tagok és kitörések a jellemzőek.
A perseidák közül néhány akár a Vénusznál (-4 magnitúdó) is fényesebb lehet. Ezeket a meteorokat tűzgömböknek nevezzük.
