1 ÉVES A PLANETOLOGY.HU

Tavaly március 26-án indult el az oldalunk, melynek célja a bolygótudományok nívós szinten történő népszerűsítése. Ezalatt 13 szerző (Balogh Gábor, Dénes Lajos, Horváth Miklós, Kiszely Márta, Kormos Balázs, Kovács Gergő, Rezsabek Nándor, Szekretár Zsolt, Szklenár Tamás, Sztrókay Kálmán, Tóth Imre, Vincze Miklós, Zerinváry Szilárd) tollából összesen 82 bejegyzés született. Híreink keretén belül 46 alkalommal számoltunk be a Naprendszerünk bolygóit érintő eseményekről. Véletlen egybeesés, de Facebook-oldalunk kedvelőinek száma a napokban épp az ezret súrolja. Micsoda születésnapi ajándék!

Az egy év alatt igen sokszínű tartalom született. A hírek mellett, a planetológiai posztokban olvashattunk egy-egy szűkebb témát (pl. egy meteorit történetét) felölelő cikket épp úgy, mint komplett égitesteket (pl. Mars) bemutató írásokat. Népszerűek voltak könyvajánlóink, melyek között sok science fiction témájú könyv is bemutatásra került.

A jövőben továbbra is ezt az irányvonalat akarjuk erősíteni, vagyis minél több, jobb és színesebb tartalom előállítása a célunk. Köszönettel tartozunk állandó szerkesztőtársunknak: Balogh Gábornak, technikai szerkesztőnknek: Kovács Sándornak (neki szintén Boldog Születésnapot kívánunk), videóbloggerünknek: Rezsabek Leventének, végül, de nem utolsó sorban mindenkinek, aki olvasott minket és aki megosztotta velünk gondolatait!

Boldog Születésnapot, Planetology.hu!

Ultima Thule: és mégis lapos?

Hosszú várakozás után végre friss felvételek érkeztek a (486958) 2014 MU69 elvenezésű égitestről, melyet csak Ultima Thule néven ismer a tudományos hírek iránt érdeklődő nagyközönség. A New Horizons űrszonda az égitest melletti elhaladásakor készített felvételeiből a kutatók számára egy merőben új megállapítás körvonalazódott az égitest alakjával kapcsolatban: míg eddig az általánosan elfogadott vélekedés az volt, hogy az égitest két, egymáshoz finoman összetapadt “hógolyó”; az újonnan érkezett felvételsor kielemzése után már úgy tűnik, az Ultima Thule alakja ennél sokkal komplexebb. A kettős gömb helyett az égitest kisebbik, Thule nevű része gömb helyett elnyúlt ellipszoid alakot vesz fel, míg a nagyobbik, az Ultima formája pedig (!) sokkal közelebb van egy koronghoz, mint egy gömbhöz.

Az elhaladáskor készült képekből összeállított animáció. /NASA/

Az Utima Thule eddig feltételezett kettős gömbje, illetve az újonnan érkezett fotók alapján feltételezett forma. /NASA/

Kiderült tehát, hogy az Ultima Thule formája közel sem olyan, mint eddig gondoltuk, mindez merőben új kérdéseket vet fel az égitest, továbbá a Naprendszer kialakulásával kapcsolatban.

Szerző: Planetology.hu

Forrás: NASA

Válaszúton a New Horizons

A korábban Pluto törpe-, majd év elején az Ultima Thule kisbolygó (elrepülő manőverrel történő) sikeres megfigyelése után válaszúton a New Horizons űrszonda. Sajnos a korábban tervezett 2014 PN70 és 2014 OS393 további Kuiper-övbéli aszteroidák elérésére műszaki és navigációs okokból nincs mód. Ráadásul kommunikációs hiba miatt az Ultima Thule fényképfelvételeinek és mérési eredményeinek is alig 1 százalékát sikerült eddig letöltenie a földi irányítóközpontnak.

A MU69 után a következő reális célpont 2021-ben lesz elérhető. De, hogy melyik Neptunuszon túli objektum (TNO) lesz, az egyelőre a jövő homályába vész…

Rezsabek Nándor

Forrás: Centauri Dreams

Meteoritkráter Expedíció 2019 – irány a német Ries + Steinheim ikerkráter!

Nyáron ismét útra kel a Meteoritkráter Expedíció csapata! A 2019-es esztendő kiemelt célpontja a 15 millió éve ikerkisbolygó ütötte, Bajorország és Baden-Württemberg határán fekvő Ries és Steinheim impaktkráterek.

A tavaly felkeresett lengyel Morasko-krátermezőhöz hasonlóan az idei németországi expedíció megszokottól eltérő jellegét ezúttal is az adja, hogy nem geológiai megközelítéssel él, s nem a kráterek földtani viszonyaira koncentrál, hanem azok geomorfológiáját, valamint környezettudományi szemmel talajviszonyait, hidrológiáját, állat- és növényvilágát, természetvédelmét, kultúrtörténetét teszi vizsgálat tárgyává.

Mindezt kiegészíti az az ismeretterjesztő jelleg, amelynek során a természettudományok iránt fogékony közönség figyelmét felhívja a meteoritika, a geográfia, a környezettudomány aktuális kérdéseire és érdekességéire.

Rezsabek Nándor

Január 21: Teljes holdfogyatkozás – szuperlatívuszok nélkül

Az újév első jelentős csillagászati eseménye a január 21-én, 05:41-06:43 között lezajló teljes holdfogyatkozás lesz, mely az évtized utolsó ilyen jelensége.

A fogyatkozás fázisainak időpontjai, helyi idő szerint a következőek lesznek:
Félárnyékos fogyatkozás kezdete:          03:36:30
Részleges fogyatkozás kezdete:              04:33:54
Teljes fogyatkozás kezdete:                        05:41:17
Teljes fogyatkozás vége:                              06:43:16
Részleges fogyatkozás vége:                    07:50:39
Félárnyékos fogyatkozás vége:                08:48:00

 

A fogyatkozás láthatósága

Azonban sajnos úgy tűnik, ezt az évet sem ússzuk meg az Internetbe betörő “szuperhold”, vagy inkább “szupervérfarkashold” nélkül. Sajnos minden évben van legalább két olyan esemény, amikor az egyébként teljesen “normális” látványú Holdra válogatás nélkül aggatnak vérhold, eperhold, szuperhold, farkashold, megahold, gigahold, stb. jelzőket, teljesen indokolatlanul. A csillagászok, függetlenül attól, hogy műkedvelő amatőrök vagy hivatásosak, fogják a fejüket. Jómagam pedig nem értem, hogy miért kell egy eddig is leírható természeti jelenségből cifrábbnál cifrább jelzőket használva csinnadrattát csinálni… legalábbis a kattintásvadászaton túl.

Hol is kezdjem? A (szenzációhajhász) média a szuperhold kifejezést a földközeli teliholdra használja, azonban le kell szögezni: hiába van kb. 50 000 kilométerrel közelebb hozzánk égi kísérőnk, a mindössze 12 százalékkal nagyobb látszó átmérőt az emberi szem nem érzékeli. A Hold (és a Nap) csupán a horizont közelében látszik nagyobbnak, ez azonban csak a légkörben található vízcseppek fénytörő hatása miatt van. Más lesz attól valami, ha fényes papírba csomagoljuk? Nem.

A földközelben és a földtávolban lévő Hold látszó méretbeli különbsége

Holdunk látványa épp akkor az igazán szuper, amikor nincs teli, hanem súroló fényt kap. A legszebb újhold után néhány nappal. Ilyenkor sarlója még vékony, a fény-árnyék határvonalán (az ún. terminátoron) meteoritbecsapódások láthatóak, a Földről visszaverődő napfény pedig szürke derengésbe borítja a Hold árnyékos felét.

Kísérőnk az újhold után pár nappal

Ezek után már mondanom sem kell, hogy ugyanezt gondolom a vérholdról és a többi fantázianévről. Egy honlapon lehetett olvasni azt a mondatot, miszerint szuperholdkor történő fogyatkozás idején a Hold színe vörös lesz. Azt azonban elfelejtik megemlíteni, hogy minden holdfogyatkozáskor ilyen színű…

Adj erőt…

Mit mondhatnék zárásként? A természeti jelenségek, függetlenül attól, hogy az égen vagy a földön láthatóak, szuperlatívuszok nélkül sem veszítenek látnivalójukból. Ahhoz azonban, hogy valóban észrevegyük őket, ne csupán akkor nézzünk az égre, amikor “szuperholdat” kiáltanak.

A 2018. július 27-ei holdfogyatkozás a szerző montázsán

Szerző: Kovács Gergő

 

BREAKING: leszállt a Csang’e-4 a Hold túlsó oldalára

Sikeresen leszállt a Hold túlsó oldalára a kínai Csang’e-4 űrszonda, pekingi idő szerint 10:26-kor, jelentette be a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA). A küldetés magyar vonatkozása, hogy a szonda leszállóhelye a Kármán Tódor mérnők-fizikus-matematikusról elnevezett Von Kármán kráterbe szállt le.

A Von Kármán kráter. Fotó: NASA

A kínai holdszonda úttörő lett az űrkutatás történetében, most először sikerült ugyanis a Hold túlsó, Földünkről soha nem látható oldalára leszállni. Mivel a szonda ezen a területen landol, így a Földdel való rádió-összeköttetést a Queqiao (Csüecsiao) reléműhold biztosítja. Ezen a rádiózajtól árnyékolt oldalon viszont (mely oldalát a Holdnak gyakran nevezik a Hold “sötét” oldalának, mivel az angol going dark annyit jelent: csöndben maradni) a szonda minden, Földről és Föld körüli műholdakról származó zajtól mentesen végezhet rádiócsillagászati megfigyeléseket is.

A landolás előtti pillanatok. Fotó: CNSA

A landolás előtti pillanatok. Fotó: CNSA

Az első kép a Hold túlsó oldaláról. Fotó: CNSA

A szonda műszerei közt helyet kapott többek között egy szeizmométer, egy neutrondetektor, de az előző küldetéshez hasonlóan a Csang’e-4 is visz magával egy rovert, mely műszerei közé tartozik egy panorámakamera, egy infravörös képalkotó spektrométer, illetve egy, a holdi felszín legfelső száz méteréig “lelátó”, a felszínt borító regolitot vizsgáló radar.

Forrás: China Xinhua News, LRO NASA, Planetology.hu

Szerző: Kovács Gergő

GYORSHÍR: itt az első fotó az Ultima Thule-ről!

Eljött a nap, amire vártunk: megérkezett az első részletes fotó az Ultima Thule kisbolygóról. A képet a New Horizons űrszonda a LORRI (Long-Range Reconnaissance Imager) nevű kamerájával készítette január elsején, magyar idő szerint 6:01-kor, 28 000 km-re az égitesttől.

A “Világ vége” két gömbje külön nevet is kapott: a nagyobb az Ultima, a kisebb a Thule nevet viseli. Fotó: NASA

A mindössze 33 kilométeres Ultima Thule alakja a várt “kutyacsont” formától eltérően inkább két lazán, ütközés nélkül összekapcsolódó gömbre hasonlít, ez is azt bizonyítja, hogy kialakulásuk óta alig vagy egyáltalán nem érte őket behatás.

Kép: NASA

Hogyan jöhetett ez létre? A jórészt jégből álló apró égitestek egyre nagyobb darabokká álltak össze, míg nem maradt csak kettő, az Ultima és a Thule. Ezek egymás körül keringve egyre közelebb kerültek, majd a két bolygócsíra összekapcsolódott, így jött létre ez a különleges alakú égitest.

A következő napokban még több, a mostaninál is jobb fotók várhatóak az Ultima Thule-ről.

Forrás: NASA

Szerző: Planetology.hu

Elérte a csillagközi teret a Voyager-2

Az amerikai Voyager-2 űrszonda egy hónapja átlépte a heliopauzát, azaz a napszél által létrehozott óriási buborékot, és kilépett a csillagközi térbe, jelentette be a NASA ma délután. Bár testvére, a Voyager-1 már évekkel ezelőtt, 2012-ben átlépte ezt a határvonalat, annak a műszerei már nem érzékelték pontosan az átlépés idejét.  A Voyager-2 esetében azonban még működik ez a napszél töltött részecskéit érzékelő műszer, mely november 5-én ezen részecskék számának ugrásszerű csökkenését detektálta.

Fontos azonban leszögezni, hogy a Naprendszerből még nem léptek ki: mindkét szonda csak a Napból kiáramló részecskék alkotta buborékot, a helioszférát lépte át. A Naprendszer határát (mely 1,5 fényévre van a Naptól) csak körülbelül 30 ezer év múlva lépik át.

A Voyager-2 az egyetlen űrszonda, mely meglátogatta az Uránuszt és a Neptunuszt, továbbá társához hasonlóan egy aranyozott hanglemezt visz magával, melyen helyet foglalt többek között 55 nyelven (köztük magyarul) elhangzó köszöntés, bináris kódolással pedig 116 db kép is, utóbbiak dekódolva itt tekinthetőek meg.

A Voyager-1 jelenleg 145-, a Voyager-2 pedig 120 Csillagászati Egységnyire van Napunktól.

Forrás: 1 2 3

Szerző: Kovács Gergő

Chang’e-4: leszállás a Hold túlsó oldalára

A jövő év eleje űrtörténeti dátumnak ígérkezik: január első felében elsőként landol ember alkotta űreszköz a Hold túlsó, Földünkről soha nem látható oldalára. A küldetés magyar vonatkozása, hogy a december 7-én indult  kínai Chang’e-4 a Hold déli pólusának közelében található Aitken-medencében lévő Von Kármán kráterbe száll le, melyet Kármán Tódor fizikus-matematikusról, a szuperszonikus űrrepülés atyjáról, az amerikai légierő “védőszentjéről” neveztek el.

Mivel a szonda a Hold túlsó oldalán landol, így a Földdel való rádió-összeköttetést a Queqiao (Csüecsiao) reléműhold biztosítja. Ezen a rádiózajtól árnyékolt oldalon viszont (mely oldalát a Holdnak gyakran nevezik a Hold “sötét” oldalának, mivel az angol going dark annyit jelent: csöndben maradni) a szonda minden, Földről és Föld körüli műholdakról származó zajtól mentesen végezhet rádiócsillagászati megfigyeléseket is.

A szonda műszerei közt helyet kapott többek között egy szeizmométer, egy neutrondetektor, de az előző küldetéshez hasonlóan a Chang’e-4 is visz magával egy rovert, mely műszerei közé tartozik egy panorámakamera, egy infravörös képalkotó spektrométer, illetve egy, a holdi felszín legfelső száz méteréig “lelátó”, a felszínt borító regolitot vizsgáló radar.

Szerző: Kovács Gergő

Forrás: 1 2 3

BREAKING: megérkezett a Bennuhoz az ORISIS-REx

Több, mint két év és több, mint két milliárd kilométer megtétele után megérkezett úti céljához, a (101955) Bennu kisbolygóhoz a NASA OSIRIS-REx nevű űrszondája, helyi idő szerint este 6 óra után néhány perccel.

Fantáziarajz az űreszköz érkezéséről.

Az űreszköz körülbelül egy évig marad az égitest körüli pályán, majd, a mintavételt követően visszaindul a Földre. A hazaérkezés várható időpontja 2023 szeptember lesz.

A Bennu kisbolygó, az űrszondától 80 kilométerre. (NASA)

Szerző: Planetology.hu

Forrás: NASA