Bővült partnereink köre

Szerző: Kovács Gergő

Három kiváló szervezettel bővült szakmai partnereink egyre népesebb csapata:

Tartalomszerkesztőnk, Bardóczné Kocsis Erzsó COOLSTARZ nevű, több helyszínen is működő iskolai szakkörével

A Nagy Szabolcs vezette, űrkutatással és a Nemzetközi Űrállomás fotózásával foglalkozó Space Station Guys-szal

Végül, a közel fél évszázada működő debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesülettel

Együttműködőink folyamatosan bővülő körének névsora a “Partnereink” menüpont alatt megtalálható. Szívből reméljük, hogy a továbbiakban még nagyon sokakkal alakítunk ki baráti viszonyt!

Így láttuk mi a Marsot



Kovács Gergő

Már hosszú hetek óta vártam arra, hogy végre otthon legyek, vidéken, ahol egy régi, sokat látott 60/900-as (60 mm objektívátmérőjű, 900 mm fókuszú) lencsés távcsővel észleltem a Marsot. Előtte, “bemelegítés” gyanánt vetettem egy pillantást a Jupiter-Szaturnusz kettősére. A Szaturnusz gyűrűje pompás volt 90x-es nagyítással, a Jupiter azonban már lassan beleveszett a homályba. Majd a vörös bolygó következett. Hála a távcső hosszú fókuszának, egyáltalán nem jelentkezett a lencsés távcsövekre egyébként jellemző színhiba, a Mars korongja mindenféle színezés nélkül vöröslött. Magam is meglepődtem, hogy még ilyen kis objektívátmérőnél is jelentkeztek részletek a bolygón: a Mars déli Mare-területei összefolyva bár, de szépen látszottak. A természet közben páratlanul szép, csillagos égbolttal lepett meg, a szomszéd telken pedig még egy süni is ropogtatott valamit jóízűen. Tökéletes boldogság és nyugalom volt, ami ezen az estén fogadott az ég alatt.



Rezsabek Nándor

Egy régi albireós megfigyelőtársam, Tóth Miklós XV. kerületi kertjéből irányoztuk 15 cm-es reflektort az ég felé.

A Celestron OmniXLT 150 már sok éve bizonyítja remek képalkotását. A helyi asztroklímát tekintve (szerintem) nem volt rossz az ég, bár Miki szemöldökráncolásai nem ezt mondatták. Viszont a Jupiter élesen jött, holdjai szinte kiverték a szemem. Felhősávjai mellett könnyedén látszott a Nagy Vörös Folt is. A Szaturnusz atmoszférája, tovább a Titan mellett több kisebb holdja. Utóbb a mi Holdunkat is vizslattuk, miközben a megjelenő és beúszó felhők réseiben kontrasztossá váló egyszerű és komplex asztroblémek sora a földi meteoritkráter-kutatási témám szempontjából dobogtatta meg szívem. Azaz most annyira nem… ezek most kevésbé hoztak lázba. Egyetlen dologért jöttem, és küzdöttünk a kitakarással, a város szórt, valamint felkelő égi kísérőnk zavaró fényeivel, a vadkan módjára csörtető szomszéd mindent bevilágító teraszvilágításával.

Mars albedo/felszíni alakzatait akartuk látni, azonosítani, leírni! We Came Here to Rock – hogy ezúttal a brit metal klasszikus Saxont idézzem. Derekasan küzdöttünk. Kezdetben a horizontközeli gyatra képminőséggel, eltérő nagyítások variálásával, polarizációs, narancssárga és vörös színszűrőkkel. Az utóbbi volt a nyerő. Feltűnt, majd egyre kontrasztosabb lett két hatalmas marsi régió. Összefüggő, majdnem átlós fekete csíkként egybekapaszkodott a Terra Cimmeria és a Terra Sirenum. Ezeket már a marskutatás hajnalán albireo-alakzatként térképezték. Először közösen Maraldi-tengerként jelölte Proctor, majd már Mare Cimmerium és Mare Sirenum néven Schiaparelli. Akkor tehát alacsony albedo-értéke okán még mare-nak, azaz holdi analógiával tengernek aposztrofálták. Sőt, még Miki 1973-as, nagynénjétől a tengerentúlról kapott National Geographic térképén is így szerepeltek! (Milyen menő is volt akkor ezzel!) Aztán a későbbi űrszondás vizsgálatok alapján a modern nómenklatúra már felföldi területként a Terra Cimmeria és a Terra Sirenium formát használja.



Balázs Gábor

Július eleje óta észlelem és fotózom a vörös bolygót kisebb-nagyobb sikerekkel, melyhez a 2018-as oppozíció kedvezőtlen megfigyelhetősége miatt nagy reményeket fűztem. A három és fél hónapnyi észlelése során több érzékelhető változás is megfigyelhető volt, köztük az egyre nagyobb megvilágítottsága, látszó átmérőjének növekedése, déli pólussapkájának gyors csökkenése.

Az október 6-ai közelség után, október 9-én este, a Svábhegyi Csillagvizsgálóban volt szerencsém fotózni a 99,8%-os megvilágítottságú vörös bolygót. A fátyolfelhők ellenére fotografikusan kisebb részletek is előjöttek, még a Naprendszer legmagasabb vulkánja, az Olympus Mons is kivehető a képen (a bolygó bal alsó részében lévő világos folt).

Őrizzük meg Hédervári Péter csillagdáját – eladó a Georgiana Obszervatórium épülete

Szerző: Rezsabek Nándor

Életrajzírójaként, valamint emlékgyűjteményének kezelőjeként felkérést kaptam az örökös családtagoktól, hogy segítsem Hédervári Péter csillagvizsgálójának utókor számára történő méltó megőrzését. Ennek területhasználati-tulajdonjogi háttere miatt az egyetlen módja a Georgiana Obszervatórium épületének eladása, lebontása, elszállítása, és arra alkalmas helyen történő újbóli felállítása.

Sokunk kedvelt népszerűsítő írója, Hédervári Péter (1931-1984) földrajztanár, természettudományi doktor, amatőrcsillagász, a fölrengéstan, a vulkanológia, a holdkutatás nemzetközileg jegyzett szakembere volt. A felesége után elnevezett, 1978-ban a főváros II. kerületi társasházának udvarán emelt csillagvizsgálójának anyaga tégla, alakja henger, átmérője 3 m, és körülbelül ugyanekkora magassággal bír. A teljesen körbeforgatható kupola acélból és alumíniumból készült, a fémrétegek között vastag hőszigetelő réteggel. A tetőrész tömege mintegy 600 kg-os, 12 görgőn nyugszik, a sínen kézi erővel forgatható. Hédervári halála óta, három és fél évtizede használaton kívül áll, tárolóhelyként szolgál, műszaki állapota ennek ellenére kielégítő. 

Az épületet bemutató rövid videó itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/embed/SLCfcK2ZIjE A csillagvizsgáló épületének megvásárlása, lebontása, elszállítása iránti (komoly!) érdeklődők a meteoritkrater@gmail.com címen kaphatnak további tájékoztatást.

Bolygós rövidhírek: a Tianwen-1 Mars-szonda

Szerző: Bonczók Zoltán

A kínai Tianwen-1 Mars-szondáról készült valódi fénykép a mélyűrből, miközben a Mars felé tart. A szonda már 24,1 millió kilométerre jár a Földtől, a ritka képeket pedig egy leváló műszer kamerája készítette, amiket wifin (!) keresztül küldött vissza a szondának.

A műszer leválása

Forrás: Spacejunkie.hu

Bolygós rövidhírek: néhány darabka Vesta a Bennu kisbolygón

Szerző: Kereszty Zsolt

A (4) Vesta kisbolygót a múltban egy hatalmas robbanás szinte teljesen szétvetette. Ez az ütközés a Vestának szerencsétlenség, de nekünk szerencse, ugyanis ez indította útjára a Vesta-i eredetűnek sejtett HED akondrit meteoritokat, melyek aztán kikötöttek a kutatók műszereiben vagy a gyűjtők dobozaiban… 🙂

A NASA OSIRIS-REx űrszondája által készített felvételek a (101955) Bennu kisbolygó felszínéről, melynek felszínén minden bizonnyal a Vestáról származó, piroxénben gazdag törmelékdarabok látszanak (NASA)

A hatalmas kataklizmikus ütközési (szaknyelven impakt) esemény jelentős anyagmennyiséget szórt szét a Vesta-ról a környezetében. Egyes darabjai akár más kisbolygók felszínén is kiköthettek.

A NASA OSIRIS-REx űrszondája egy új eredmény szerint észrevett az általa tanulmányozott (101955) Bennu kisbolygón néhány HED (azaz a Vestáról származó) anyagnak tűnő szikladarabot.

Forrás: NASA

Teljesítette küldetését a SMOG-P

A SMOG-P, a világ első működő 1-PocketQube (5x5x5cm) méretű műholdja 2020. szeptember 28-án megtette utolsó Föld körüli pályáját és sűrűbb közegbe érkezve megsemmisült. Magyarország második műholdját 2019. december 6-án állították pályára és közel 10 hónapig folyamatosan küldte a mérési eredményeket. Az űreszköz működő műholdként fejezte be küldetését, melynek során a földfelszíni digitális műsorszóró adók űrbe -feleslegesen- kijutó jeleit mérte, amit elektromágneses szennyezettségnek nevezünk. Ennek eredménye egy, a Föld teljes felszínéről alkotott elektroszmog térkép (2. ábra).

1. ábra. A SMOG-P, a világ első működő 5x5x5 cm-es műholdja
2. ábra. A Föld elektroszmog térképe

Fejlesztése 2014-ben indult, teljes egészében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen készült, oktatók irányításával, egyetemi hallgatók aktív részvételével, oktatási keretbe illesztve, szponzorok támogatásával. A fejlesztést a Villamosmérnöki és Informatikai Karon a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan tanszék oktatók irányításával fogta össze. A fejlesztésben aktívan részt vettek a Gépészmérnöki Kar hallgatói, valamint külső szakértők is. A felbocsátás költségét a Villamosmérnöki és Informatikai Kar biztosította, a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával.

A projekt eredeti terve szerint a SMOG-1 2017-ben startolt volna, azonban a rakéta indításának többszöri elhalasztása kétségessé tette projekt indulását. Mivel a műholdból két darab repülő példány készült, így másik start lehetőséget keresett a csapat az eredetileg itthon maradó példánynak. Az új időpont új nevet kívánt, így az előfutár a SMOG-P, mint prekurzor elnevezést kapta. Végül 2019. decemberében elrajtolhatott a RocketLab Electron nevű rakétájával az új-zélandi Mahia-félszigetről. Fő feladata mellett másodlagos küldetésként egy Totál Ionizáló Dózis mérő rendszer kapott helyet a műholdban, illetve számos fedélzeti telemetria adatot is szolgáltatott.
Életútja során a SMOG-P jeleit több, mint 100 rádióamatőr vette szinte minden kontinensről. Többek közt nekik is köszönhető az az adatmennyiség, amit képesek voltunk begyűjteni.

Összességében 238349 különböző csomagot küldtek be a vevőállomások a SMOG-P-ről. Méréseinek köszönhetően képet alkothattunk az űrbe kijutó elektromágneses szennyezettség mértékéről. Ezeket szemléletes ábrákon mutattuk be területi elosztás szerint (2. ábra) vagy akár egy-egy területre jellemzően frekvenciatartomány szerint is (3. ábra).

3. ábra. Mérési eredmények Európa felett (kék) és az Antarktisz felett (szürke)

A műhold pályájának magassága (4. ábra) az utolsó hetekben drasztikusan csökkent, ami a részecskesűrűség exponenciális növekedésével magyarázható. Ennek eredményeképpen hamar elérte a kritikus 160-180 km-es pályamagasságot. Ezen a ponton már csak órákban mérhető a 2 műhold hátralevő élete: 1-2 körön belül néhány pillanat alatt elég a részecskékkel való ütközés során. Mindeközben az ATL-1, a harmadik magyar műhold is hasonló jövővel néz szembe, azonban a nagyobb méretének és tömegének köszönhetően néhány nappal később várható a visszatérése. Működését tekintve szintén sikerekkel büszkélkedhet: az indulás óta megszakítás nélkül, folyamatosan küldi a műsorszóró adók teljesítményének és a hőszigetelő anyagokkal végzett mérések eredményét.

4. ábra. A SMOG-P és ATL-1 pályáinak magassága a felbocsátástól a visszatérésig

A SMOG-1-et 2020. szeptemberében a római székhelyű G.A.U.S.S. kutatóintézetben adták át, az Olasz Űrügynökség (ASI) és a római La Sapienza Egyetem műszaki és űrkutatási karának társintézményében. Itt fog bekerülni az Unisat-7 nevű 32 kg-os műhold egyik kidobó szerkezetébe, ahonnan várhatóan 2021. márciusában fogják pályára állítani Magyarország következő műholdját.

Ég Veled, SMOG-P!
Forrás: Facebook

Sajtókapcsolat:
BME VIK, Dallos Györgyi PR felelős
A SMOG műholdak weboldala: https://gnd.bme.hu/smog1, https://gnd.bme.hu.
Felhasználható anyagok (a forrás megjelölésével): http://152.66.80.46/smog1

Forrás:
Sajtóközlemény, Budapest Műszaki Egyetem. A Tudományos Újságírók Klubja jóvoltából.

Bolygós rövidhírek: Perseverance – irány a Jezero kráter

Szerző: Rezsabek Nándor

A Perseverance leendő leszállási helye, a Jezero kráter. Forrás: Wikipedia

A vörös bolygó felé tartó Mars 2020 misszió hatkerekű, személygépkocsi méretű Perseverance roverének vizsgálati helyszíne a 48 km-es Jezero-kráter lesz. A Mars 3,5-3,9 milliárd évvel ezelőtti noachi “földtörténeti” időszakában tó borította, folyója deltatorkolatban végződött. Karbonátos kőzetei nagy jelentőséggel bírnak a tudományos vizsgálatok szempontjából. A NASA az ESA-val karöltve 2031-ben talaj-/kőzetminta visszahozatalát is tervezi. A marsi célpontnak van egy földi analógiája is: a törökországi Salda-tó. Medencéjét ugyan nem impakt esemény, hanem tektonikus mozgások hozták létre, ugyanakkor számtalan geológia, geomorfológiai és környezeti hasonlóság fedezhető fel a két bolygó egykori és jelenlegi tava között (deltatorkolat léte, eróziós folyamatok jellege, kőzettani sajátosságok stb.)

Bolygós rövidhírek: geológiai aktivitás az Enceladus poláris régióiban

Szerző: Rezsabek Nándor

A Szaturnusz 505 km-es, hatodik legnagyobb holdjának, az Enceladus-nak felszíne alatt (a Jupiter Europájához hasonlóan) tenger hullámzik. Az égitest déli poláris régiójában ennek vize gejzírek formájában tör fel. A NASA Cassini űrszonda 13 évnyi megfigyelési adatai egyértelműen mutatják a felszíni friss jég és gázok okozta geológiai aktivitást. A vizsgálatok azt is megmutatták, hogy mindez nem korlátozódik a hold déli féltekéjére: az északi poláris régió felszínének korábbi újraképződéséért ugyanezen folyamat volt a felelős.

Az Enceladus infravörösben: jól látszódnak a gejzírek feltörése nyomán frissen keletkezett jég nyomai. Fotó: NASA/JPL-Caltech/University of Arizona/LPG/CNRS/University of Nantes/
Space Science Institute

Forrás: NASA/JPL

Az Űrbatyu II fantasztikus utazása – 360 fokos VR videó a Rezsabek Nándor ScienceBlog és a Planetology.hu médiatámogatásával

Szerző: Rezsabek Nándor

Augusztus 20-án Várpalotáról 30 km-t meghaladó magasságba emelkedett, majd Tolna megyében, Dúzs község külterületén landolt a Bakonyi Csillagászati Egyesület magaslégköri ballonja. A Rezsabek Nándor ScienceBlog és a Planetology.hu médiatámogatásával zajló eseményről elkészült az a 12 perces videó, amely összefoglalja az Űrbatyu II útját a felengedéstől a leszállásig. Hazánkban ez az első 360 fokos 4K VR videó, ami a sztratoszférában, a világűr peremén készült. A kisfilmet VR szemüveggel a legjobb megtekinteni, így olyan élménnyel szolgál, mintha a ballonnal együtt repülnénk.

A XVII. Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferencia eredményhirdetésén

Szerző: Rezsabek Nándor

Szeptember 15-én a Szent István Egyetem Gödöllői Campusán került sor a XVII. Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferencia (OFKD) ünnepélyes eredményhirdetésére. A még az előző tanévhez kötődő, de a koronavírus-járvány okán őszre tolódott eseményt a fővédnök, Dr. Áder János, Magyarország köztársasági elnöke videóüzenetben köszöntötte. Az alkalmat jelenlétével és hozzászólásával megtisztelte a Szent István Egyetem több vezetője. Az előadások sorában három díjnyertes diák adott számot kiemelkedő szakmai tudásáról és izgalmas kutatási témájáról.

A „környezettanos OTDK”-n 14 szekcióban 134 pályamű versenyzett. Az éllovas ELTE TTK, SZIE MKK, PTE TTK, SZTE TTIK, DE MÉK, DE TTK, valamint minden további résztvevők mellett, személyemben a WJLF Környezetbiztonsági Tanszék is képviseltette magát. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a Földtudományok I. szekcióban benyújtott dolgozatom pozitív bírálatot kapott, majd napvilágot látott a nagy hagyományokkal rendelkező versenysorozat absztraktkötetében. Megtisztelő módon ennek 70. oldalán olvasható a Morasko, Ries és Steinheim asztroblémek – környezeti és geomorfológiai megállapítások című, Dr. Géczi Róbert tanár úr témavezetésével meteoritikai kutatási témámra épülő pályaművem összefoglalója. (Elektronikusan elérhető a következő linken: http://www.ofkd2020.hu/sites/default/files/xvii._ofkd_absztraktkotet.pdf)

A staféta átadása is megtörtént: a 2022-es OFKD helyszíne Pécs, szervezője a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara. A 2020-as konferencia az egyetemi Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeum tudománytörténeti kiállítási tárgyai közepette megtartott fogadással zárult. Végezetül idézem Dr. Czóbel Szilárdot, a konferencia szervezőbizottságának elnökét az eseménysorozat rangját és fontosságát illetően: A részvételnek is presztízse van.