Planetológiáról mindenkinek
Dupla jó hírrel szolgálhatunk: szerkesztőségünk legújabb tagja, Balázs Gábor a Vega Csillagászati Egyesület 2020. évi ifjúsági cikkírói pályázatán III. helyezést ért el; Kovács Gergő pedig immár a Tudományos Újságírók Klubjának tagjaként látja el a Planetology.hu felelős szerkesztői feladatait. Gratulálunk nekik!
Tianwen-1, azaz Kérdések a mennyhez
Kína Mars-missziója
Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó
7. 天何所沓，十二焉分？日月安属，列星安陈？(Upon what are the heavens folded? Where are the twelve stages divided? How are the sun and moon attached? How are the constellations arrayed?)
9. 夜光所德，死则又育？(What virtue hath the moon, That it dies and then is reborn again?)
Szabad fordításban ez annyit jelent: Az égbolt mire támaszkodik? A tizenkét szakasza hogyan tagolódik? A Nap és a Hold hogyan viszonyul egymáshoz? A csillagképek hogyan rendeződnek? Milyen ereje van a Holdnak? Hiszen meghal, de utána újraszületik.
Ezekre kereste a választ Kr.e. a 4.században a híres kínai költő, Qu Juan az”Az Égi kérdések” (Tien ven 天問/天问) című művében.
Kína több, mint kétezer év után újra feltette ezeket a kérdéseket, amikor beszállt az űrversenybe.
Idézzük fel, milyen események vezettek el oda, hogy hamarosan egy újabb ázsiai Mars-indításért is drukkolhatunk!
A Kínai Holdkutató Program a Csang’e nevet kapta. A Holdistennőről elnevezett sorozat a Hold körüli pályán keringő űrszondákat, leszálló egységeket, holdjáró robotokat és talajmintával visszatérő berendezéseket foglalja magába. Az űreszközöket a Hosszú Menetelés rakétacsalád jutatta célba. A program kidolgozói közül meg kell említeni Huang Zijuan geológus és űrkémikust, valamint Szun Jia-dong főtervezőt.
A Holdistennőről pár gondolat idekívánkozik: miután ellopta és lenyelte a halhatatlanság elixírjét, a Holdra repült, ahol ma is él, fehér nyulával együtt. A kínai mitológiában a Jütu Csang’e állata, a kedvesség, a tisztaság és a fürgeség jelképe.
Csang’e-1
2007. október 24.
CZ–3A (Hosszú-Menetelés 3A) hordozórakétával a Hszicsang Űrközpont 3-as számú indítóállványáról indult el. Két földi állomásról irányították, az ország keleti Qingda), illetve északnyugati (Kasgar) részéből. 16 hónapig szolgáltatott adatokat. Első felvételeit 2007. november 26-án küldte, amin a Wan-Hoo kráter látszik.
2009. március 1.
A szonda irányítottan a Termékenység tengerébe (Mare Fecunditatison) csapódott. A kínai szakemberek végig rádiókapcsolatban maradtak az űregységgel.
Csang’e-2
Elsődleges célja a majdani Csang’o–3 leszállóegység programjának előkészítése volt. A startot a kínai kommunizmus kezdetének 61. évfordulójára időzítették. A rendkívüli alkalomra való tekintettel kivételesen még a titkosnak számító Hszicsang űrközpontba látogatókat is beengedtek.
2011. augusztus 25.
Megérkezett az L2 Lagrange-ponthoz, ami 1,5 millió kilométerre van a Földtől. Kína volt a világon a harmadik űrhatalom (a NASA és az ESA után), mely el tudott jutni erre a fontos „parkolóállomásra”. Ez az a hely, ahol (kicsit leegyszerűsítve) az űreszközök szabadon lebeghetnek anélkül, hogy bármelyik égitest maga felé vonzaná ezeket.
2012. február 6.
Pekingben ünnepélyes keretek közt mutatták be a Holdistennő sorozat második tagjának felvételeiből összeállított mozaikképet, ami lefedi a teljes Holdat.
2012. decembere
Elhaladt a (4179) Toutatis kisbolygó mellett. Ezáltal Kína bezsebelhetett még egy dicsőséget: a negyedik űrnemzet volt (a NASA, az ESA, és a JAXA után), amelynek sikerült egy kisbolygót közvetlenül (3,2 km-es közelségből!) is tanulmányozni.
Csang’e-3
2013. december 1.
Elstartolt egy LM–3B (Hosszú-Menetelés-3B) típusú hordozórakétán Hszicsangból, majd öt nap múlva Hold körüli pályára állt.
2013. december 14.
Magyar idő szerint 14:11-kor (30 perccel hamarabb a tervezettnél!) landolt a Szivárvány-öböl (Sinus Iridium) térségében. Ez egy 240-260 km átmérőjű íves becsapódási képződmény az Esők Tengere (Mare Imbrium) északnyugati pereménél. A holdfelszín elérése mindössze 750 másodpercig tartott.
Ezt megelőzően az 1976. augusztus 9-én indított Luna-24 hajtott végre ilyen sima leszállást a Holdon augusztus 18-án.
A kínai követőantennák mellett az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei, továbbá a Nyugat-Ausztráliában fekvő New Norcia állomás segített a landolás nyomon követésében, majd később is támogatta munkájával a programot. Thomas Reiter, az ESA interaktív koordinátora és a főigazgató tanácsadója – szabad fordításban – azt nyilatkozta: „Büszkék vagyunk arra, hogy szakértelmünkkel, valamint Estrack-hálózatunk kifinomult technológiájával segíteni tudunk Kínának” (Reiterről azt érdemes tudnunk, hogy két űrrepülése alatt összesen 250 napot, 5 órát és 35 percet töltött a világűrben.)
Az első kínai holdjáró, a Yutu (Jütu, azaz a Jáde Nyúl) a Mare Imbrium (Esők Tengere) vidékét tanulmányozta.
Csang’e-4
2018. december 8.
A sorozat negyedik tagja is elindult Hsizicsangból a Hold felé a Hosszú-Menetelés 3B hordozórakétával.
2019. január 3.
Ekkor landolt hűséges földi kísérőnk túlsó oldalán, a déli-sarki Aitken-medencében. Ez a Naprendszer legnagyobb ismert becsapódás során keletkezett medencéje, így újabb lehetőséget nyílt a Hold alaposabbbb geológiai vizsgálatára is. Az első elkészült felvételt a hollandiai Dwingeloo rádiótávcső töltötte le. A szonda a Csüecsianó (Szarkahíd) nevű műhold segítségével tartja a kapcsolatot az anyabolygóval, ugyanis közvetlen kommunikáció nem volt lehetséges. Magyar vonatkozása is van a missziónak: a tervezett leszállóhely a 180 km átmérőjű Von Kármán-kráter volt, amit a magyar származású világhírű gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus, a rakétatechnika, hiperszonikus repülés és űrhajózás egyik úttörőjének tiszteletére neveztek el.
Egy újabb orosz űrkutatás-történeténeti emléket kell megemlítenem: a Luna-3 szonda készítette el a legelső felvételeket a Hold túlsó oldaláról 1959. októberében.
Csang’e-5
2014. október 31.
A Csang’e dinasztia ötödik tagjának hajtómű egysége valamint visszatérő –egysége szétvált a Holdnál. Majd utóbbi (amely a személyszállító űrhajók parancsnoki-visszatérő egységének méretarányosan kicsinyített változata volt) sikeresen vissza is tért a Földre.
A holdprogramok után egy igen rövid kitekintés a Mars missziók fele is:
Jinghuo-1
2011. november 9.
Egy orosz (Fobosz-Grunt) és egy kínai (Jinghuo-1 azaz Fifefly, magyarul Szentjánosbogár) kisméretű szonda indult el Bajkonurból, hogy felvételeket készítsen a Mars felszínéről, vizsgálja a bolygó mágneses terét, légkörének összetételét.
A két nemzet űrügynökségeinek igazgatója (Szun Lai-jan és Anatolij Perminov) még 2007.március 26-án írtak alá az erre vonatkozó együttműködési megállapodást.
2012. január 15.
A misszió sikertelenül végződött, az eszközök nem tudták elhagyni a Föld körüli pályát sem, és a Csendes-óceánba csapódtak.
Láthatjuk, hogy igen alapos és több nagyon sikeres projekt előzte meg a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) főmérnöke, Ge Xiaochun 2020. áprilisi bejelentését. Nem véletlen ez a dátum, hiszen az első kínai műhold, a Dong Fang Hong-1 (DFH-1, ami egy maoista győzelmi dal címe) pontosan 1970. április 24-én startolt.
A Tianwen-1 azt jelenti, hogy „Kérdések a mennyhez”. Ez annak a versnek a címe, amivel a cikk kezdődött.
Májusban megerősítették, hogy a Long March 5 (a Hosszú-Menetelés sorozat újabb tagja) rakéta indulását 2020. júliusára tervezik Wenchangból.
A napelemes, hatkerekű rovert (amely körülbelül 240 kg-os, majdnem kétszer akkora, mint a Yütu volt) akkor nevezik el a közvéleménytől beérkező javaslatok alapján, amikor már „dolgozni” fog a vörös bolygó felszínén.
Valószínűleg csak 2021 februárjában éri el a célbolygót. A landolásra 2021 áprilisát tervezik, hogy a kiválasztott leszállási helyet (többek közt az Utopia Planitia-t) tudják részletesen tanulmányozni.
Kína az elmúlt években kiemelten kezeli az űrkutatás fejlesztését. Láthatjuk, hogy (az emberes repülések, valamint egyéb sikeres űrprojektjei mellett) a Csang’e sorozattal méltán tagja az űrnagyhatalmak elit klubjának.
A kontinensnyi állam jövőbeli tervei is nagyra törőek: retúr utazás a Marsra, eljutni a Jupiterhez, ellátogatni a jeges gázóriásokig, sőt akár egy azokon túli küldetést is teljesíteni. Akár egy üstökös közelebbi tanulmányozását is el tudnák képzelni. A következő űrállomás megépítésén is gondolkoznak, ahol egy háromfős legénység dolgozhatna.
Ez hasonlatos ahhoz a vízióhoz, amit a SpaceX is felvázol, és amit az MK-1 prototípusról szóló cikkemben egy videó keretében be is mutattam. Csak ebben az esetben kínai rakétákkal közlekednénk és azok tennék az emberiséget interplanetáris fajjá.
Most júliusban Kína lehetne a következő nemzet, amely sikerrel landol a Marson.
De csak lehetne, hiszen ott van a már bemutatott Al-Amal (Hope, azaz Remény, ami az Egyesült Arab Emírségek Mars szondája) és ott várakozik még az a Mars 2020 (az amerikai szonda, ami egy Atlas-5 rakétával startol Floridából).
Az MK-1 prototípusnál azt írtam, reálisnak tartom, hogy a Starshipek lesznek azok, amik hasznos rakományt és embereket fognak szállítani a Naprendszer bolygói között.
De ha megvalósulnak a kínai tervek, akkor akár a planéták közti „hosszú menetelés” is reális lehet.
Források: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31]
Szerző: Balázs Gábor
A 2020-as nem egy szerencsés év a fényesebb(nek várt) üstökösöket illetően. Az év eddigi részében több kométához fűztünk nagy reményeket, kezdve az áprilisra szabadszemesnek várt a C/2019 Y4 (ATLAS)-al, majd május végére a C/2020 F8 (SWAN) üstököst vártuk, viszont a perihéliumhoz (napközelség) közeledve a rájuk eső egyre növekvő hőhatásokat nem bírták ki, ennek következtében elmaradt a várt felfényesedés, ezzel együtt a látványos, szabadszemes üstökösök lehetősége.
A következő, a C/2020 F3 (NEOWISE) ami végre kibújt a Nap mögül, nagy örömünkre és szerencsénkre egyben. Jelenleg távolodik csillagunktól, így már a hajnali égen fél négytől megfigyelhető, beváltva az előre hozzáfűzött reményeket.
2020. július 5-én hajnali 3:43-kor, a Stellarium adatai szerint a Naptól 0,298 CSE (44,577 millió km) távolságra van, a Földtől pedig 1,105 CSE-re (165,339 millió km). Érdekességképp, a fénye 9 perc és 11,5 másodperc alatt ér el a Földre. Hogy az üstökös paramétereit is említsem, a magja 10 km átmérőjű, kómája 47 000 km (becsült), csóvája 0,103 millió kilométer (becsült).
Észlelése: Ha tudjuk, merre kell keresni, megtalálható szabad szemmel az északkeleti égbolton, viszont a jelenleg 1,2 magnitúdó fényességű üstökös könnyen elvész a felkelő Nap fényében, ezért leginkább fél négy és negyed öt között érdemes felkeresni (saját észlelés július 5. 3:38). Vizuálisan egy 10×50-es binokulárban lebilincselő látványt nyújt és már teleobjektívvel is fotózható.
Végezetül, egy kis nevezéktan: C – nem periodikus üstökös; 2020 F3 – 2020 március második felében felfedezett 3. üstökös; NEOWISE – a NEOWISE űrteleszkóp fedezte fel.
Források:
NASA
Spaceweather.com
Stellarium
Kovács Gergő, a Planetology.hu felelős szerkesztője, valamint Rezsabek Nándor alapító-főszerkesztő sorra veszik azon égitesteket a Naprendszerben, melyeken van esély az élet kialakulására.
Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó
Még alig ocsúdtunk fel az SN-4 „mennybemeneteléből”, már ott sorakoztak a texasi Bocca Chica telepen a korábban emlegetett SN-5/6/7 prototípusok is.
Mielőtt (most már így mondhatjuk) ez a sok-sok sci-fibe illő, szegecsekkel teli fémcsoda nyújtózkodhatna egyet, képzeletbe üljünk bele egy időgépbe, és állítsuk be a dátumot 2019 szeptemberére!
Meg is érkezünk a forró texasi vénasszonyok nyarába. De a SpaceX tulajdonosának mástól melegebbek ezek a napok: szeptember 28-án végre megjelenhet az MK-1 prototípus mellett, és egy sajtótájékoztatón elmondhatja vízióit, elmagyarázhatja a rakétái működését, ezzel újra megdöbbentve a világot és fellelkesítve hűséges követőit.
Időgépen érkezünk, tehát alapvető, hogy az esti bemutatón ott a helyünk!
Nem tudom, ki mit gondol, mikor meglátta először a kész MK-1-et és mellette a Falcon-1-et (utóbbi rakéta első három indítása sikertelen volt, de a 2008. szeptember 29-ei sikeres), de az biztos, hogy érdemes egy pár pillanatra megállni és hagyni, hogy a látvány teljesen elvarázsoljon! Az meg még döbbenetesebb tény, hogy az MK-1 mindössze négy, igen, négy hónap alatt készült el!
Hatalmas szél fúj a bemutató alatt, lobog rendesen Elon Musk zakója – meg a mi hajunk is. Ám kit zavar, ha ezekkel a gondolatokkal lehetünk gazdagabbak (abszolút szabad fordításban):
a jövő csodálatos lesz, mivel az űrkutatás segítségével eljuthatunk a csillagok közé
bolygóközi társadalommá, űrutazó civilizációvá válhat az emberiség
az űrutazás olyan lesz majd a közeli jövőben, mint a repülés, ugyanúgy újrahasznosítható járművekkel közlekedünk majd
Ez az a pont, amikor érdemes belegondolnunk, hogy ez a prototípus (azaz napjainkban már tudjuk, hogy inkább a későbbi utódai) be fogja váltani ezt a grandiózus tervet. Szerintem is a SpaceX Lunar rakétákkal utazhatunk majdan a holdi bázisokra és onnan tovább a vörös bolygóra, ahol önellátó városokban élhetünk majd!
A sajtótájékoztatón elhangzott tervek szerint az MK-1-nek körülbelül 20 km magasra kell emelkednie. „Óriási látvány lesz!”–mondta Elon Musk, és a tömeggel lelkesen helyeselünk mi is.
És biztos, hogy az lett volna…de bízzunk benne, hogy a mostani sorozat valamelyik (de biztos, hogy akár több) tagja végre eleget fog tenni ennek a feladatnak.
Megtudhattuk, hogy egy teljesen új megközelítést alkalmaztak a rakéta irányítására: a szárnyak visszahajthatók, így próbálják majd lassítani és irányítani a járművet. Az MK-1 is raptor hajtóműveket kapott, mint annak idején „Berta”.
A sajtótájékoztató végén hallhattunk a jövőbeli tervekről is, amelyek szerint több MK prototípus is elkészül majd, itt a texasi Bocca Chica-n és a floridai Cocoa-n is, majd fél éven belül Föld körüli pályára állítják ezeket.
Ilyen innovatív gondolatokkal térhettünk haza, és a további híreket már az otthoni indián nyárban követhetjük.
2019. november 19, hétfő. Gwynne Shotwell, az SpaceX elnök vezérigazgatója bejelenti, hogy a céljuk, a „csillaghajó” 2022-es holdi landolása.
2019. november 20-án, szerdán azonban egy cryo-teszt során robbanás következett be.
Nem kudarcnak értékelte a cég az eseményt, hiszen épp az volt a cél, hogy teszteljék, maximális nyomás alá helyezve hogyan működik a rakéta.
„Ez csak egy prototípus, mindenkinek erre kell emlékeznie!”- tweet-elték másnap.
A baleset utáni nyilatkozatok még egy lehetséges MK-2-ről is szóltak, amivel a floridai Cocoa telepen foglalkoztak volna illetve az MK-3 építése is felmerült, de ma már tudjuk, hogy végül más irányba indultak el a munkálatok. Az MK-1 pedig ideje korán nyugdíjba vonult.
Az SN-k innen, ezekből a tapasztalatokból építkeznek. És láthatjuk, nem is akárhogyan!
Mostanában az SN-7 304L jelű rozsdamentes acélból készült teszttank nyomáspróbája volt az, ahol a lehető legalaposabban vizsgálták az új acélötvözet ellenálló képességét. Majd a napokban következett a “test to fail”, aminek eredményeképpen a próbatest megsemmisült. Így a további munkálatok a többi prototípussal folytatódnak.
Egyre inkább reálisnak tartom, hogy a Starshipek lesznek azok, amik hasznos rakományt és embereket fognak szállítani a Naprendszer bolygói között.
És ha nem tudjuk ezt elképzelni, íme a SpaceX egy ámulatba ejtő videója arról, hogyan válhat az emberiség valóban interplanetáris fajjá:
Breaking news:
2020. július elsején az SN-5 prototípus is túl van az első sikeres nyomásteszten.
Források:
Youtube.com
Űrvilág.hu (1)
Űrvilág.hu (2)
CNN
Spaceflight Now
Teslarati.com
Spacejunkie.hu (1)
Spacejunkie.hu (2)
A mai nap elindítottuk új, “Bolygótudományi beszélgetések” című műsorunkat, melyben szerkesztőségünk aktuális planetológiai témákat vesz górcső alá.
Tavaly látott napvilágot az a science fiction-rajongók számára különösen kedves hír, miszerint az Apple TV kapta meg Isaac Asimov: Alapítvány c. regényének megfilmesítési jogát.
Most pedig kijött az első teaser, azaz bevezető videó, melyben betekintést nyerhetünk a készülő sorozatba:
A hamarosan induló, tíz részes sorozat két főszereplője Lee Pace, aki a hanyatló Galaktikus Birodalom regnáló uralkodóját (I. Cleon) alakítja; illetve Jared Harris, aki a Birodalom széthullására figyelmeztető matematikust, Hari Seldon-t személyesíti meg. A sorozat várhatóan 2021-ben kerül mozivászonra.
مرحبا الأمل azaz Marhabaan Al-Amal!
Az Egyesült Arab Emirátusok Mars-missziója
(Emirates Mars Mission)
Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó
Ha az Egyesült Arab Emírségekben laknánk, pont így köszönthetnénk ékes arabsággal a 2020. július 14-én útnak induló Mars szondát. Ez annyit tesz: Helló, Remény!
Az Egyesült Arab Emírségek (azaz EAE, illetve angolul United Arab Emirates, azaz UAE) hét Emírség egyesüléséből alakult meg. Sivatagával, tengerpartjával, a hagyományos arab és a különleges modern építészeti csodáival nyűgözi le az idelátogatókat. A világ tíz legmagasabb hotelje közül hét is megtalálható itt, köztük a híres Burdzs Al Arab (Arabok tornya).
De mi, akik érdeklődünk a csillagászat és az űrkutatás iránt, nem ezért kapjuk fel a fejünket, ha Dubaj nevét meghalljuk.
Menjünk vissza az időben 2009-ig, amikor a MBRSC (Mohammed Bin Rashid Space Center, azaz Mohammed Bin Rashid Űrközpont) a DubaiSat-1, 2013-ban pedig a DubaiSat-2 távérzékelő holdakat indította, amiket még a koreai SI-vel közösen hoztak létre. Napjainkban már maguk építik a KhalifaSat (DubaiSat-3) nevű távérzékelő holdat.
Az Al-Amal ezeket a korábbi tapasztalatokat tudta felhasználni.
Emlékezzünk vissza, hogy tavaly is volt egy jelentős lépése a UAE-nak! A Szojuz MSZ-15 űrhajó egy orosz, egy amerikai és egy Egyesült Arab Emírségeket képviselő űrhajóssal a fedélzetén startolt 2019. szeptember 25-én a kazahsztáni Bajkonur űrközpontból a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), majd sikeresen becsatlakozott a Zvezda modulhoz.
Ez az analóg vezérlésű Szojuz-FG rakéta ekkor repült utoljára. De ez volt az utolsó indítás az űrtörténelmi 1-es starthelyéről is, ahonnan Jurij Gagarin 1961. április 12-én kezdte az első emberes űrrepülést.
Hazza Ali al-Manszúri egy amerikai, (Nick Hague) illetve egy orosz “kollegával”,(Alekszej Ovcsinin) együtt tért vissza a Földre. 7 napot, 21 órát és 1 percet töltött Föld körüli pályán, 128 alkalommal kerülve meg a bolygót.
2020 pedig a Mars-szondák éve is lehet – nemcsak a SpaceX-é a Dragon sikeres emberes küldetése illetve a reménybeli SN-5/6/7 indítása miatt.
A Mars-missziót (Emirates Mars Mission , EMM) Sheikh Mohammed bin Rashid al-Maktoum, aki az UAE miniszterelnöke és alelnöke is egyben, maga jelentette be.
Az Al-Amal (angolul Hope, magyarul Remény) nevű szonda megvalósítói az EAE Űrügynöksége és a Mohammed Bin Rashid Űrközpont (MBRSC), de jelentős szerephez jutott a Colorado, a Berkeley és az Arizonai Állami Egyetem is.
Az első arab szonda tervezett indulási időpontja 2020. július 15. A projektben körülbelül 150 tudós, mérnök és kutató vett részt, a csapatnak pedig 34% -a nő.
Álljunk meg emellett egy pillanatra! Egy arab országról beszélünk, ahol az egyik legfontosabb misszióban résztvevők majdnem fele nő! Ez lehet a másik fontos üzenet, hogy napjainkban is hangsúlyos a szerepük az űrkutatásban!
Omran Sharaf, a projektmenedzser nyilatkozatában elmondta, hogy az ambiciózus tudományos küldetésen kívül az a céljuk, hogy a régió kulturális és tudományos aranykora visszatérhessen. A misszió egyben üzenet az arab fiataloknak, hogy a fejlesztésekkel, az ismeretek bővítésével lehetséges egy szebb, tudományosabb jövő felépítése.
Mint gyakorló pedagógus úgy vélem, nagyon fontos gondolat, hogy a jövő nemzedéke a tudományok irányába legyen terelve, azt mutassuk fel nekik, mint értéket, mint követendő példát.
A Hope szondát a japán Mitsubishi H-IIA F42 hordozórakétával a Tanegashima Űrközpontból tervezik indítani.
Sarah Al Amiri, az Egyesült Arab Emírségek fejlett tudományokért felelős államminisztere és a Mars misszió projektmenedzser-helyettese egy hétfői (június 8-ai) bejelentésében kifejtette, hogy a misszió készen áll arra, hogy az Al-Amal sikeresen elvégezze az alábbi feladatokat a Marson három tudományos műszerrel, amikkel a vörös bolygó légkörét szeretnék tanulmányozni:
Az EMUS a távoli ibolyántúli tartományban működő, képalkotó spektrométer, ami a Mars termoszféráját fogja vizsgálni, illetve a hidrogén és az oxigén szökését méri
Az EMIRS infravörös spektrométer feladata a légkörben lebegő por, valamint a vízjégből álló felhők, az időjárási jelenségek, a légkör általános állapotának megfigyelése
Az EXI három ibolyántúli és három látható sávban vizsgálja a Marsot, így színes képet állít elő, valamint megfigyeli a port, a vízjég-felhőket és az ózont is
A tudományos adatgyűjtés az EMM küldetés elvileg két esztendeig fog tartani, de kiterjeszthető lehet még két további évvel. A küldetés során 1000 GB adatot szeretnének gyűjteni.
Az Al-Amal előreláthatólag 2021. februárjában éri el a Marsot. Ez méltó megünneplése lenne az Egyesült Arab Emírségek ötvenedik megalakulási évfordulójának.
Az UAE további tervei is vakmerőek: 2117-ig tervezik felépíteni a vörös bolygón az úgynevezett „Science City”-t, azaz a Tudományos várost. Omran Sharaf kiemelte a majdani marsi kolónia létrehozása melletti elkötelezettségét is.
2020-ban, a 71. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszust (International Astronautical Federation, azaz IAF) Dubajban tervezték megrendezni, ám a kialakult járványhelyzet miatt arra csak 2021-ben kerülhet sor.
Ám itt adódik mindenkinek egy remek lehetőség!
Idén október 12–14. között mégis lesz Kongresszus a virtuális térben. Sőt, a szervezők úgy döntöttek, hogy ezt ingyenesen hozzáférhetővé teszik minden érdeklődő számára. A program és a technikai részletek kidolgozása még folyamatban van. Akit érdekel ez a lehetőség, kísérje figyelemmel a 71st IAC – The CyberSpace Edition honlapját!
Végezetül, ahogy egy arab közmondás mondja: Ne add át magad a fáradtságnak! Az erőd meg fog felelni a vágyaid mértékének.
Úgyhogy مرحبا الأمل azaz Marhabaan Al Amal! További sikeres készülődést a reménybeli július 14-i indulásra!
UPDATE: a startot itt lehet nyomon követni!
Források:
https://news.abs-cbn.com/overseas/06/10/20/united-arab-emirates-eyes-mission-to-mars
https://twitter.com/i/status/1270777753030160384
http://www.urvilag.hu/urturistak_es_maganurhajok/20180102_emiratusi_urhajos_az_issre
https://ng.hu/tudomany/2019/10/03/visszatert-a-foldre-az-emiratusok-elso-urhajosa/
http://www.urvilag.hu/az_urallomas_es_oroszorszag/20190924_a_szojuz_msz15_urhajo_inditasa_eloben
https://thearabweekly.com/uae-probe-mars-set-launch-next-month-message-hope?utm_medium=Social&utm_source=Twitter#Echobox=1591804603
http://www.urvilag.hu/urszondak_a_marsnal/20170320_az_emirsegek_marsszondaja
https://www.thenational.ae/uae/science/uae-mars-mission-to-answer-unique-exploration-questions-in-july-launch-1.1030757
https://gulfnews.com/uae/science/uaes-mission-to-mars-last-metal-piece-of-hope-probe-installed-1.69787227
https://www.exkluzivutazas.hu/10-erdekes-teny-az-egyesult-arab-emirsegekrol.html
https://www.citatum.hu/cimke/arab_kozmondasok
https://ng.hu/tudomany/2019/10/03/visszatert-a-foldre-az-emiratusok-elso-urhajosa/
http://www.urvilag.hu/urpolitika/20200517_asztronautikai_kongresszus_iden_ingyen_de
Szerző: Rezsabek Nándor
2020. augusztus 20-án Várpalotáról emelkedik a sztratoszférába az Űrbatyu II. A Bakonyi Csillagászati Egyesület tavaly sikeres és kalandokban gazdag magaslégköri ballon projektje tehát folytatódik – még professzionálisabb eszközállománnyal és műszerezettséggel, komoly támogatókkal.
Örömteli és megtisztelő, hogy ennek tudománynépszerűsítő szálán a Rezsabek Nándor ScienceBlog és a Planetology.hu portál a Galileo Webcast és a Gravitáció blog társaságában médiatámogatóként adhat hírt a kísérletsorozat izgalmas eseményeiről.
További információ a Bakonyi Csillagászati Egyesület és az esemény médiafelületein.
Szerző: Rezsabek Nándor
A Mars körül több mint 18 éve keringő Mars Odyssey szonda felvételeinek segítségével amerikai kutatók a Phobos eredetét vizsgálták. A hold egyes vélekedések szerint befogott aszteroida; az eddig kisebbségi tudományos álláspont pedig úgy véli, kisbolygó-becsapódás révén a Mars anyagából kirepülve formálódott (hasonlóan a Föld Holdjához). A durván 25 km átmérőjű, szabálytalan alakú égitestet a NASA-űrszonda THEMIS rendszerével 6000 km-es távolságból vizsgálták. Eltérő holdfázisai alatt hőmérsékletét mérték – amivel kémiai és fizikai tulajdonságaira, ezáltal eredetére próbáltak fényt deríteni.
Megállapították, hogy zömében bazaltból épül fel, felszínét finom szemcsézettségű anyag borítja. A kutatók „eredményt ugyan nem hirdettek”, de a korábban jóval népszerűbb befogott kisbolygó teória ellenében immáron a Phobosról, mint egy marsi impakt esemény szülöttéről beszélnek. Ezt erősíti, hogy Mars körüli pályája ellentmond a befogás lehetőségének. Már csak az egykori becsapódási krátert kellene meglelni a vörös bolygón… A további kutatást segítheti, hogy a marsi hold, valamint társa, a Deimos vizsgálatára 2024-ben indul a JAXA űrszondája. A japán Martian Moons eXploration (MMX) kiterjedt megfigyelései mellett phobos-i mintával fog visszatérni a Földre.
Forrás: phys.org
