Cikkünk folyamatosan frissül, görgess a lap aljára!
2020. május 27-e egy újabb jelentős mérföldkő az amerikai űrhajózás történetében: az Űrsikló-program 2011-es befejezése után május 27-én újra egy amerikai gyártmányú űrhajó indul a NASA floridai indítóállomásáról, a Kennedy Űrközpontból. A SpaceX gyártotta Crew Dragon-2 egy Falcon 9 rakéta segítségével két NASA űrhajóst juttat a Nemzetközi Űrállomásra, Bob Behnken-t és Doug Harley-t.
A Dragon-2 űrkapszula.Bob Behnken (balra) és Doug Hurley (jobbra)
A SpaceX célja, hogy a valaha épült legfejlettebb rendszerek segítségével fordulópontot hozzon: a Demo-2 névre keresztelt küldetés sikerével az emberes űrhajózás új fejezete nyílhat meg.
UPDATE#1: A fellövés május 27-én este, magyar idő szerint 22:32-kor fog történni (Space.com), a Dragon az indulás után május 28-án, magyar idő szerint 17:29-kor dokkolni a Nemzetközi Űrállomáshoz.
UPDATE#2: a fellövést élőben ezen a linken magyarul, élőben is követhetjük!
Május 25-én 19:00 órától a vezető tudományos csatornán, a Galileo Webcaston Szklenár Tamás, a Planetology.hu tartalomszerkesztője “A meteoritika tudományának születése” címmel ad elő! Minden érdeklődőt várunk sok szeretettel!
Pár napja már volt szó a SpaceX mocorgó óriásáról. Megállapíthattunk, hogy kevés dolog lenne hasonlóan elképesztő és elképzelhetetlen, mint az, hogy ez az 50 méter magas sci-fibe illő, szegecsekkel teli fémcsoda megmozduljon.
A május 17-i újabb statikus teszt után talán egyre
magabiztosabban mondhatjuk, hogy végre valóság lehet, az, hogy május 18-án az
SN-4 tényleg nyújtózkodik egyet és ugrik 150 métert.
Mégis miért nem csodálkozunk ezen már annyira?
Ehhez időben kissé vissza kell mennünk.
2019 – augusztusa, forró texasi nyár. Ott állt készen a
Starhopper.
Végigkísérhettük ennek a kis fémtoronynak a készítését a drótkerítések mögül és szívünk mélyén elkeresztelhettük akár Bertának is (aki látta a Mézga család sorozat ominózus részét, érti, miről beszélek…).
Hősünket 2018 decemberében kezdték építeni Boca Chica-n, pontosan ott, ahol most a Starship prototípusai is születnek szépen sorban egymás után. Eredetileg orrkúpja is volt, de azt 2019 januárjában lefújta egy szélvihar, így ezt az elemet végül el is hagyták. A kicsike 18,4 méter magasra „nőtt”. Több hajtóműcsere után az S/N 6 egységet kapta meg. Áprilisban megvolt az első statikus hajtóműteszt. Júniusban érkezett meg a repülési engedély az FAA-tól. Júliusban volt egy balesete: tüzet fogott az egyik teszt során, de szerencsére nem esett komolyabb kár Bertában. Annyira nem, hogy 2019. július 18-án felemelkedhetett 18 méter magasba. Ez a 22 másodperc hatalmas mérföldkő volt a SpaceX történetében.
Én el tudom képzelni, hogy ezt látva Elon Musk szemei előtt már sorra suhantak is a majdani Starshipek a holdi bázisokra onnan meg tovább a Mars felé… Annak ellenére így gondolhatta, hogy most pedig az aljnövényzet gyulladt ki a hajtóművek által termelt hő miatt.
És
így érkezett el 2019. augusztusa. Először egy 26-i dátum volt tervben, de végül
csak 27-i indítás lett belőle – a SpaceX-nél megszokott túlzott óvatosságra és
biztonságra törekvés miatt.
Először működött élesben a cég saját tervezésű raptor
hajtóműve. A tervezett 200 méter helyett 150 méter magasságig fel is emelkedett,
és oldalirányba megtett körülbelül 100 métert majdnem egy perc alatt.
Berta
állt, beindul, repült és győzött.
Sorsát
beteljesítette, sok információval szolgálva alkotóinak.
Innentől
már nem ez a kis szerkezet lett a tesztelések tárgya, az energiákat immár az
MK-1-be majd az SN sorozatba fektethették.
Annyira
komolyan, hogyha jól alakulnak a dolgok – és eddig minden szépen és tökéletesen
halad- akkor szemtanúi lehetünk egy újabb ugrásnak, ami később biztosan
elvezethet minket a bolygóközi utazásokig.
Miközben szinte lélegzet visszatartva várjuk, hogy a SpaceX gyártotta Crew Dragon (Dragon-2) egy Falcon-9 rakéta segítségével a Nemzetközi Űrállomásra két NASA űrhajóst juttasson, vigyázó szemeinket most egy kicsit ne Párizsra, hanem a texasi Boca Chica-ra vessük! Hónapok óta lehet figyelemmel követni hogyan épül a Starship. Az első pillanattól döbbenetes volt méretei, kinézete miatt. A SpaceX formabontó és kreatív volt most is: űrhajójuk abszolút a régi sci-fik világát idézik.
De mit is lehet erről a rakétáról tudni? A Starship egy összefoglaló név a SpaceX újgenerációs szupernehéz rakétarendszerére (korábbi nevén Starship-Super Heavy illetve BFR néven is említették). A felső fázist Starshipnek, az alsót Super Heavynek hívják. A SpaceX honlapja szerint ez egy teljesen újrahasznosítható rendszert képvisel, ami elindulhat majd a gazdája által megálmodott Naprendszeren belüli utazásainak egyikére.
Néhány lenyűgöző adat: STARSHIP:
átmérője: 9 méter
magassága: 50m
hajtóanyag kapacitás: 1200 tonna
hasznos teher kapacitás: 100+ tonna
SUPER HEAVY:
átmérője: 9 méter
magassága: 68 méter
hajtóanyag kapacitás: 3300 tonna
37 raptor hajtőmű
Láthattuk hónapok óta épülni lépésről-lépésre, hiszen nem zártak Boca Chica kapui, ha Texasban laknánk, bármikor megnézhetnénk, hogyan készül/szépül ez a jármű. Végre elérkezett az az idő is, hogy minden nap teszteknek vetik alá az SN-4 prototipust. Tíz napon belül először feltöltötték az üzemanyagtartályokat. Majd következett a statikus hajtóműteszt. Ezek után kiszerelték a Raptort az SN-4-ből. Azt követően jött egy újabb ellenőrző nyomásteszt.
Eddig minden szépen lassan, de rendben halad előre. Ha a tesztek ilyen sikeresek maradnak, előfordulhat, hogy még a Dragon előtt egy újabb SpaceX csoda szemtanúi lehetünk, amikor ez az ezüst csoda felemelkedik és megteszi az első 150 méteres “ugrását”.
A közkedvelt tudományos csatorna, a Galileo Webcast jóvoltából április 8-án szerdán 20:00 órától, A Vulcan, a sosemvolt bolygó címmel felelős szerkesztőnk, Kovács Gergő előadását hallgathatják meg az érdeklődők és kedves Olvasóink.
A koronavírus-járvány okán a Meteoritkráter Expedíció csapata a korábban tervezettel ellentétben a jövő nyáron kel ismételten útra! A 2021-es esztendő kiemelt célpontja a 121 millió éve kőmeteorit formálta, 9 km átmérőjű, tóval fedett svéd Mien romkráter.
A korábban felkeresett lengyel Morasko-krátermezőhöz, majd Ries és Steinheim ikerkráterekhez hasonlóan a svédországi expedíció is az asztroblém felszínalaktani formáit, impaktitjait, – környezettudományi szemmel – talajviszonyait, hidrológiáját, állat- és növényvilágát, természetvédelmét, kultúrtörténetét teszi vizsgálat tárgyává. Mindezt kiegészíti az az ismeretterjesztő jelleg, amelynek során a természettudományok iránt fogékony nagyközönség figyelmét felhívja a meteoritika, a geológia, a geográfia és a környezettudomány aktuális kérdéseire és érdekességéire.
A Meteoritkráter Expedíció kibővített létszámú 2021-es svédországi útjának társszervezője a Bakonyi Csillagászati Egyesület. (Folyamatosan bővülő) szakmai, támogató és médiapartnere a Magyar Meteoritikai Társaság, a WJLF Környezetbiztonsági Tanszék, a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület, az UtazniJó Utazási Iroda, Wollner Tibor, a Galileo Webcast, az Élet és Tudomány folyóirat, az Origo Tudomány rovat, a Planetology.hu honlap, a Gravitáció és a Rezsabek Nándor ScienceBlog.
Pontosan két évvel ezelőtt, 2018. március 23-án indult el bolygótudományokat népszerűsítő weboldalunk, melynek második éve szintén igen termékenyre sikerült!
Ezalatt az újabb egy év alatt 87 cikkel és 92 hírrel lettünk gazdagabbak, összesen 13 szerző (Szklenár Tamás, Kormos Balázs, Kereszty Zsolt, Lerch Krisztián, Balázs Gábor, Szekretár Zsolt, Balogh Gábor, Vincze Miklós, Majzik Lionel, Puskás Ferenc, Marcu András, Rezsabek Nándor és Kovács Gergő) által, így kijelenthetjük, hogy oldalunk nemcsak “életkorban”, hanem tartalmak tekintetében is megduplázódott.
Szerkesztőgárdánk is bővült egy fővel, Szklenár Tamás, a Svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársa személyében.
Rendkívül színes tartalom született ez év folyamán: szó esett csillagászati és űrkutatási hírekről, expedíciókról, könyvajánlókról, meteoritok, üstökösök és egyéb égitestek bemutatásáról épp úgy, mint egy fantasy világ vagy egy soha nem létezett égitest bemutatásáról. Egy új rovattal is kibővültünk, a közösségi oldalunkon rendszeresen megjelenő “bolygómorzsák“-kal, melyek egyszerűségük, letisztultságuk és informatív jellegük miatt hamar közkedveltté váltak.
A következő egy évben további “duplikálódást” tervezünk, mind tartalom, mint azok változatossága tekintetében. Köszönettel tartozunk szerzőinknek, hogy megosztották velünk gondolataikat, szerkesztőtársainknak, Balogh Gábornak, Szklenár Tamásnak és Kovács Sándornak (aki szintén megtett egy újabb kört a Nap körül, Isten Éltesse őt is!), végül, de nem utolsó sorban minden kedves Olvasónknak!
Eljött a március 20, vagyis a tavaszi nap-éj egyenlőség, idegen szóval ekvinokcium napja. Földünk forgástengelyének ferdesége miatt az égi egyenlítő és az ekliptika metszi egymást, így a Nap hol a Ráktérítő irányába távolodik az Egyenlítőtől, hol pedig a Baktérítő felé. Helyi idő szerint hajnal 4:50-kor Napunk látszólag e metszéspontban helyezkedik el. Innentől kezdve Földünk északi féltekéjén az nappalok hosszabbak lesznek a éjszakáknál, egészen a június 20-ai napfordulóig.
Mindenkinek kitartást kívánunk a mostani járvány idejére! Nem lehet elégszer hangoztatni azt, hogy mindenki maradjon otthon! Csodáljátok meg a naplementét, az esti Vénuszt, a csillagos eget, olvassatok könyveket, cikkeket, akár a mi olvasmányainkat is és legyetek sokat együtt! 🙂 Vigyázzatok magatokra, egymásra és persze a tisztaságra, és akkor nem lesz semmi gond! 🙂
2020. május 2-án Várpalotáról emelkedik a sztratoszférába az Űrbatyu II. A Bakonyi Csillagászati Egyesület tavaly sikeres és kalandokban gazdag magaslégköri ballon projektje tehát folytatódik – még professzionálisabb eszközállománnyal és műszerezettséggel, komoly támogatókkal. Örömteli és megtisztelő, hogy ennek tudománynépszerűsítő szálán a Rezsabek Nándor ScienceBlog, a Planetology.hu portál és a Gravitáció blog médiatámogatóként adhat hírt a kísérletsorozat izgalmas eseményeiről.
