Bolygós rövidhírek: érkeznek a Geminidák

Szerző: Marcu András

A holnapi argentin napfogyatkozással egyetemben érkezik december hónap látványos meteorzápora is, amit a Geminidák okoznak.

A meteoreső december 4 és 17 között látható, viszont a csúcsot december 13-14-e éjjelén éri el.

A láthatóságot az is növeli, hogy a Hold csak 1%-os lesz. A megfigyeléshez településektől távoli helyeket érdemes választani, messze a fényszennyezéstől.

Decemberi bolygórandevú

Szerző: Kovács Gergő

Naprendszerünk bolygói néha, a köztük lévő távolságok dacára, mégis a keringésük végett magától értetődő módon egymás mellé kerülnek az ember egén. Így tesz a Jupiter és Szaturnusz is, melyek már most igen közel kerültek egymáshoz, a távolság pedig köztük egyre csökken. December 21-én ez a randevú betetőzik: szabad szemmel szinte összeér e két égitest.

A Jupiter és a Szaturnusz közeledése. Kép: Stellarium
A két bolygó egyre közelít egymáshoz. Balázs Gábor december 8-ai felvétele.
Sigma 70-300mm f/4-5,6 APO DG Macro; Canon 400D; 16x ISO 1600 1s

Ekkor a köztük lévő távolság mindössze 6 ívperc lesz, ami a telihold látszó átmérőjének az 1/5-e. Szabad szemmel valószínűleg nem is fogjuk tudni szétválasztani őket, távcsővel nézve azonban igen megkapó látvány lesz az egy látómezőben lévő két égitest.

A Jupiter és a Szaturnusz december 21-én. Kép: Stellarium

Ez a közelség viszont hamar véget ér, ki-ki a maga útján halad tovább, róva végtelen köreiket csillaguk körül. Kettejük együttállásaira körülbelül 20 évente szokott sor kerülni, azonban a pályasíkjaik dőléseinek enyhe különbsége miatt (a két bolygó pályája között körülbelül 1 fokos szögeltérés van) az együttállásaik során mindig eltérő mértékben közelítik meg egymást. Most majdnem a pályáik metszéspontjában “randevúznak“, így most rekord közel kerülnek egymáshoz: 1623 óta nem volt ilyen szoros közelítés, a legközelebbi, hasonló mértékű is 2080-ban lesz. Ennek fényében nyugodtan kijelenthetjük, hogy igen ritka égi jelenségnek lehetünk tanúi. Azonban ennek ritkasága eltörpül a Jupiter-Szaturnusz fedés mellett, mely extrém ritka: egy ilyen égi esemény átlagosan 14 000 évente történik, a legutóbbi i.e. 6858-ban volt, a legközelebbire pedig még 5521 évet kell várnunk…

Kiválasztották a következő Holdra szállás lehetséges jelöltjeit

Szerző: Balázs Gábor

Sokszor olvashatunk ambiciózus tervekről az űrutazással kapcsolatban, melyek szerint az évtized első felében az emberiség visszatérhet a Holdra, és akár a Marsra is eljuthat. Utóbbihoz előrelépés a december 9-én megtörtént Starship űrhajó tesztrepülése, de a NASA sem pihen.

A fejlesztés és építés alatt álló Orion űrhajó.
Fotó: NASA, Brian Dunbar, ESA

Néhány évvel ezelőtt jelentették be, hogy az Apollo-17 52 évvel ezelőtti missziója után 2024-ben visszatérnek a Holdra, amihez sok fejlesztésre van szükség, mint például egy új rakétarendszer kiépítése. Ez a Space Launch System (SLS) hordozórakétát és a Lockheed Martin által fejlesztett Orion személyszállító modult jelenti.

Noha a technikai fejlesztések még javában zajlanak, december 9-én este a NASA bejelentette, hogy kiválasztották azt a 18 űrhajóst, aki elkezdheti az utazásra való felkészítést és a kiképzést. Ebből a 18 emberből fog kikerülni az a 2 ember, egy férfi és egy nő, (aki nem mellesleg az első nő lesz a Holdon) akik az Artemis program keretében égi kísérőnk felszínére léphet. A csapattal ebben a videóban „találkozhatunk”:

Az Artemis program első küldetése még emberek nélkül fog zajlani, az üres űrhajó távvezérelve megkerüli a Holdat, majd visszatér a Földre. A következő, 2023-ra tervezett Artemis-2 lesz az első, ami emberekkel fog „repülni”, de ez is csak egy holdkerülő manővert foglal magába. Ekkor 4 űrhajós fog az Orion fedélzetén tartózkodni. Az első, a Hold felszínére leszálló misszió az Artemis-3 lesz két űrhajóssal, a tervek szerint 2024-ben, de ez nagy valószínűséggel a járvány miatt csúszni fog.

Források:
Space.com
Qubit


Starship SN8: kirobbanó siker!

Szerző: Kovács Gergő

Második nekifutásra, de sikerült a Starship SN8 tesztje, a 12,5 kilométeres ugrás! Előző nap, december 8-án sajnos egy hajtóműhiba miatt egy automatikus vészleállás történt, mindössze 1,3 másodperccel az indítás előtt…

Másnap, azaz tegnap, december 9-én sem ment minden zökkenőmentesen: egy kisrepülőgép sértette meg a légtérzárat, ami sokunknak igen nagy bosszúságot okozva, jócskán elnyújtotta az indítás időpontját.

Dolgozik a három Raptor hajtómű. Fotó: SpaceX
CC BY_NC 2.0

Végül a Starship űrtörténelmi sikert ért el: az 50 méter magas, 9 méter átmérőjű űrhajó csaknem hangsebességgel érte el a kívánt magasságot, 12,5 kilométert. Idővel a három Raptor hajtóműből kettőt leállítottak, azonban még így is képes volt tovább emelkedni. Ezt követte néhány manőver, a Starship oldalazva lebegett, mielőtt hasára fordult volna. Ezután szabadeséssel, a vezérsíkok által menőverezve ereszkedett egyre lejjebb, majd ezt követte az ún. flip maneuver: a hajtóművek újrabeindításával ismét függőleges helyzetbe hozták a Starshipet.

Azonban itt már nem ment minden jól: a függőleges ereszkedéskor nem volt a tartályokban elég üzemanyag ahhoz, hogy a Raptor-ok számára elegendő tolóerőt biztosítsanak, így a Starship túl nagy sebességgel ért földet, aminek a következménye egy kapitális méretű robbanás lett:

Annak ellenére, hogy a Starshipet elveszítették, a teszt maradéktalanul megfelelt a várakozásoknak, a SpaceX mérnökei töméntelen mennyiségű adatot kaphattak e tesztrepülés során. Az SN8 utódja, az SN9 pedig már indításra vár…


A történelmi repülést itt tudjuk újramegtekinteni:


Aki pedig magyar kommentár mellett szeretné végigkövetni a Starship repülését, annak ajánljuk szakmai partnereink, a Space Station Guys és a Spacejunkie.hu közös streamjét:

A teszt legnagyobb pillanatai. Fotó: Spacejunkie.hu


Végezetül, álljon itt Elon Musk tegnapi tweet-je:

Bolygós rövidhírek: új aszteroidavédelem

Szerző: Marcu András

A Rigai Technikai Egyetem egy kutatócsoportja olyan technológián dolgozik, ami a jövőben képes lenne megvédeni a bolygónkat egy becsapódó kisbolygótól.

A lett Eventech vállalat pontos időzítőket használ, amikkel a műholdakat szokták követni. Idén a cég megnyerte az Európai Űrügynökség pályázatát, amit a földsúrolók követésére írtak ki. A projekt célja a túl közeli égitestek pályáinak módosítása.

A NASA tervei szerint az első ilyen jellegű teszt 2021. július 22-én lesz, amikor egy SpaceX által üzemeltetett Falcon-9 rakétával lőnek fel egy aszteroidavadász műholdat.

Az 500 kilogrammos, kamerával felszerelt műhold a (65803) Didymos kisbolygónak fog “nekimenni”, amely eredetileg csak 2123-ban közelítené meg bolygónkat.

Bolygós rövidhírek: visszatért a Hayabusa-2

Magyar idő szerint 18 óra 32 perckor visszatért a Földre a Hayabusa-2 japán űrszonda, a Ryugu kisbolygóról hozott kőzetmintával. A nagy értékű rakományt szállító kapszula Ausztrália fölött lépett be a Föld légkörébe és a kontinensnyi állam déli részén, Woomera közelében landolt.

Hírek: Arecibo – egy korszak vége

Kereshetjük a szavakat, de talán nem lehet jobban kifejezni, mit is jelent az ikonikus Arecibo-i rádióteleszkóp pusztulása. Egy korszak vége.

2020. december 1-jén elpusztult a már régóta nagyon rossz állapotban lévő Arecibo-i Rádióteleszkóp, a 900 tonnás, kábeleken lógó platform belezuhant az obszervatórium tényérjába. A komplexum már így is bontásra lett ítélve: az elhanyagolt műszer két rögzítőkábele már korábban elszakadt, lyukakat ütve az antennatányérba. Az amerikai National Sciences Foundation (NSF) ekkor döntött a viharok, hurrikánok amortizálta komplexum lebontásáról.



Ilyen volt fénykorában, illetve ez maradt a híres rádiótávcsőből:


Az Arecibo-i rádióteleszkóp nemcsak csillagászati, de planetológiai szempontból is egy fontos eszköz volt: segítségével készült az első radartérkép a Vénuszról, sikerült jeget kimutatnia a Merkúr északi és déli sarkvidékein, alapvető szerepe volt földközeli kisbolygók kutatásában, felfedezte az első exobolygókat a PSR 1257+12 pulzár körül, mégis talán leginkább az Arecibói üzenet néven elhíresült rádióadás által lett ismert, melyet technológia-demonstráció céljából sugároztak 1974. november 16-án a tőlünk 25000 fényévre lévő Messier 13 nevű gömbhalmaz irányába.

Bolygós rövidhírek: napfogyatkozás Dél-Amerikában

Szerző: Marcu András

December 14-én, hétfőn, magyar idő szerint 17 óra magasságában lesz az idei év egyetlen teljes napfogyatkozása. A jelenséget Chiléből és Argentinából lehet majd észlelni. Chilében az Araucanía, Los Ríos és a Bío Bío régiókból lehet látni, olyan városokból, mint Temuco,Villarrica, és Pucón, valamint a Mocha sziget.

Argentinában Észak-Patagóniából lesz látható, Piedra del Águila, Sierra Colorada, Ministro Ramos Mexía, Junín de los Andes városokból.
A napfogyatkozást élőben is közvetítik, a linkeket az esemény napján közzétesszük.

Visszaindult a Holdról a Csang’e-5

Szerző: Szabó Bence

A CGTN megerősítette, hogy magyar idő szerint 16:15-kor leszállt a Csang’e-5 leszállóegysége a Hold felszínére. A kínai mérnökök elmondása szerint minden rendben működött a szondával, és teljes sikerrel zárult a leszállási stádium.

Most, hogy a szonda a felszínen van, 48 óra áll a rendelkezésére a mintagyűjtése elvégzésére és a felszállóegység felkészítésére. A 2 kilogrammnyi minta 0,5 kg kőzetmintából fog állni, amelyet fúrással nyernek ki, a maradék 1,5 kg pedig felszíni talajminta lesz, amit a szonda oldalán található robotikus kar segítségével gyűjtenek be. Ezt egy tárolóegységbe helyezik el a felszállómodulban.

Ezután következik talán a küldetés legnehezebb része: a körülbelül 500 kg tömegű felszállómodul a leszállóegységről egy 15 km x 185 km-es pályára áll, itt fogja megvárni a keringőegységet – ami eközben manővereket hajt végre egy űrrandevú létrehozásához. Körülbelül 2 nappal a felszállás után egy 3,5 órás idősávban hajthatják majd végre a randevút és dokkolást – és ezzel egyben a minták átadását. Egy automata mechanizmus segítségével a tárolókonténert áthelyezik a keringőegységen található visszatérőmodulra (kicsinyített Szojuz kabinhoz hasonlít).

Kína már hajtott végre űrrandevút, illetve automata és manuális dokkolást is a Sencsou űrhajóval és a Tiencsou teherűrhajóval a Tienkung űrállomásokon. Ez lesz az első szondás dokkolás Hold körüli pályán világviszonylatban.

UPDATE1:
A tegnapi sikeres leszállást végrehajtó Csang’e-5 űrszonda magyar idő szerint ma hajnalban elkezdte a mintavételezést a Hold felszínén. Kaptunk pár csodás képet a mintaszerző műveletekről és a landolási szekvenciáról. A terv szerint holnap 16 óra 10 perckor hagyja el a holdfelszínt a felszállóegység 2 kg mintával, ha minden a terv szerint halad. 

UPDATE2:
Sikeresen Hold körüli pályára állít a Csang’e-5 felszállóegysége a Hold felszínéről begyűjtött talaj és kőzetmintákkal, erősítette meg a kínai média. A 3000 Newton tolóerejű hajtómű 6 percen keresztül gyorsította az űreszközt a tárolókonténerrel. A hírek szerint a szonda a kijelölt 15 km x 185 km-es pályára állt és a napelemtábláit is kihajotta. Most a felszállóegység és a keringőegység is pályakorrekciókat fog végrehajtani, és a tervek szerint december 5-én magyar idő szerint 22:40-kor várható a dokkolás. 

Forrás: Spacejunkie.hu

Megjelent a Meteoritika szakfolyóirat első lapszáma

Szerző: Rezsabek Nándor

Megjelent a Magyar Meteoritikai Társaság (MMT) által szerkesztett és kiadott szakfolyóirat, a Meteoritika első száma. A kiadvány Magyarország első és egyetlen kimondottam meteoritikával foglalkozó tematikus szaklapja. Főszerkesztője Kereszty Zsolt, szerkesztőbizottságát Dr. Kereszturi Ákos, Nádai László és Szklenár Tamás alkotja. Cikkeinek szerzői a meteoritika, a planetológia tudományának kutatói, aktív művelői, jól ismert szakemberek, gyűjtők.

A Meteoritika 2020/1-es lapszámának tartalomjegyzékében a következő szakcikkeket találjuk:
– Köszöntő
– Kereszty Zsolt: Az Év meteoritja 2020 – az Ofehértó L6 kondrit
– Gyollai Ildikó, Kereszturi Ákos, Szabó Máté, Kereszty Zsolt: Az NWA 10261 CV3 kondrit CAI szemcséinek nagyhőmérsékletű átalakulása
– Rezes Dániel: A meteoritok egy ritka csoportja: A Yamato-típusú (CY) szeneskondritok
– Csizmadia Szilárd: Meteorradarok a nagyvilágban
– Kereszty Zsolt: Tíz éve hullott a Košice (kassai) meteorit
– Nádai László: Az én Viñales meteoritom. Rendhagyó útimese
– Rezsabek Nándor: Létrehozhatnak marsi meteoritok becsapódási krátert a Földön?
– Szklenár Tamás: Meteoritikai alapfogalmak – I. rész
– Az MMT hírei, egyesületi élet
– A 2019. és 2020. év szemtanús hullású meteoritjai
– Meteorit galéria

A lapot a Magyar Meteoritikai Társaság tagjai illetményként kapják, így aki szeretné elolvasni a mostani Meteoritika számot – és még nem tag -, annak be kell lépnie a szervezet tagjai közé. Ennek éves tagdíja jelenleg 2500 Ft/év. Egy év után a jelszavas pdf-alapú digitális kiadvány nyilvánossá válik a nagyközönség számára. A tagsággal kapcsolatos további információ a http://meteoritok.org/ honlapon érhető el.