Houston, nincs baj!

Szerző: Rezsabek Nándor

A Holdra szállás 2019. évi fél évszázados évfordulójának, sőt, az azt megelőző, majd követő fontosabb Apollo-misszióknak emlékmorzsái nemcsak a tudományok iránt érdeklődő, de a napi sajtó és több hazai esemény révén a szélesebb közvéleményhez is eljutottak.

Utólag is hihetetlen, hogy mindez még a hazai könyvpiacot is megmozgatta! Az Élet és Tudomány Könyvsarok rovatában, valamint a Rezsabek Nándor ScienceBlogon jómagam ismertettem Robert Kursonnak az Apollo-8-ról (Rakétaemberek), valamint James R. Hansennek az Apollo-11-ről (Az első ember, mely az azonos című sikerfilm alapját is képezi) szóló műveit. A megszámlálhatatlan nyomtatott újságcikk, honlap- és blogbejegyzés, internetes poszt közepette ráadásul egy harmadik kötet is napvilágot látott a témában…

…kissé más perspektívából közelítve azt. A szerző maga a jellegzetes arcvonású, tán’ az űrhajósoknál is ismertebb fizimiskájú NASA repülésigazgató, Gene Kranz (1933–). A Fornebu Books gondozásában (a 2000-es Failure is Not an Option című eredetiből) 2019-ben megjelent magyar kiadást a téma jó ismerője (egyben a kiadó vezetője), Kuti Zoltán magyarította. Gördülékenyen, és a számomra jellemzően bosszúságot okozó hibáktól (az űreszközök elnevezésének helyessége, hogy csak egy példát említsek) mentesen.

De térjünk vissza a tartalmi vonatkozásokra! (Szerencsére), a Houston, baj van! Akik felmentek a Holdra… és akik visszahozták őket nem Kranz önéletrajz, pláne nem valamiféle családregény. Az, amit igazán várhatunk tőle: az általa megélt, és az elsőszámú repülésirányítóként vezetett időszak „repülési naplója”. A Mercury– és Gemini-korszakoknak is tág teret szentel, hiszen a mű mintegy fele ennek az időszaknak technikai információkkal, ugyanakkor személyes szálakkal gazdagon átszőtt krónikája.

A könyv másik fele (természetesen, a magyar kiadást indukáló évfordulóhoz illően) az Apollo-éra részletes kibontása. Az Apollo–1-nek három asztronauta halálát a Földön eredményező tűzesetétől kezdve az Apollo–8 első Hold körüli repülésén, majd az Apollo–11 történelmi leszállásán át az Apollo–13-nak (kishíján) Hold közeli elvesztéséig, és bravúros hazavezényléséig.

Nevek, űreszközök, műszaki tényadatok, események, sztorik sorjáznak a 398 oldalas, igényes puhaborítóval dizájnolt, amerikai megjelenésekor valódi bestselleré váló kötetben. Kívánom, a magyar változat is sokaknak okozzon mind hasznos felüdülést, mind műszaki és természettudományos ismeretbővülést, hiszen „Lebilincselő visszaemlékezés, amely betekintést nyújt az űrprogram kulisszái mögé” (The New York Times).

Gene Kranz: Houston, baj van! Akik felmentek a Holdra… és akik visszahozták őket.

Fordította: Kuti Zoltán. h. n., 2019. Fornebu Books. 398 p.

A Magyar Meteoritikai Társaság közgyűlésén

Szerző: Rezsabek Nándor

December 11-én zajlott az ELTE TTK lágymányosi épülettömbjében szakmai szervezetünk, a Magyar Meteoritikai Társaság 2019. évi közgyűlése. A hasonló esetekben általában ritka egybőli határozatképesség eredményes munkával párosult. A Kereszty Zsolt vezette ülésen meghallgathattuk az elnökség beszámolóját az idei első, még tört év munkájáról, valamint a 2020-as tervekről. Megválasztottuk Szklenár Tamást a titkári feladatokra. Szó esett induló folyóiratunkról, honlapunkról, tavaszra tervezett konferenciánkról, a meteoritika aktualitásairól, tagtársaink híreiről, kutatási eredményeiről.
S bár ugyan jómagam a tavaly “szórásmezeileg” Szlovákiában felkeresett, 1840-ben megtalált Magurára szavaztam, a Év meteoritjának az 1900-ban hullott Ofehértót választotta meg a grémium. A közgyűlés egyhangú szavazással támogatta, hogy a Társaság szakmai támogatója legyen a Meteoritkráter Expedíció 2020-as svédországi, 121 millió éves Mien-kráter vizsgálatára vezetésemmel induló útjának. Ennek sikeres lebonyolítása egyben a Meteoritkráterek és impaktitok tagozat vezetőjeként az általam tervezett fő szakmai célkitűzés.

(Kereszty Zsolt felvételén a közgyűlés résztvevői, Kormos Balázs kezében a 2012-ben meglelt Csátalja Baján őrzött fő tömege.)

Guman István (1919-2019)

Szerző: Rezsabek Nándor

2019. december 10-én, életének századik évében elhunyt Guman István, az ország legidősebb csillagásza.

Guman István még Trianon előestéjén, a magyar Erdélyben született, szászok lakta vidéken, 1919. október 22-én. Fő kutatási területe a változócsillagok világa, neve összeforrt a Csillagászati Intézet, a debreceni Napfizikai Obszervatórium, a Magyar Csillagászati Egyesület és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 20. századi történetével.


“A Csillagászati Intézet és a Napfizikai Obszervatórium, a Magyar Csillagászati Egyesület és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egykori mindennapjai, történései ma már anekdotaszerűen hangzanak. A máig aktuális asztro- és napfizikai kutatási témák, a változócsillagok világa izgalmas vonatkozásokat rejt.”

A résztelesebb életrajzi adatokat a Meteor 2006/10. (online) és a Természet Világa 2014/10. (online) folyóiratszámában vetettem papírra. Beszélgetéseinkre és interjúinkra alapozva. Ezek a beszélgetések mindig izgalmasak voltak…

Szelfiztünk is, persze. Érdekes az idő múlása… Guman István már a 101.-ben, én a 48.-ban, így a fotón másfél évszázad. Nem kevés idő. Az ő részét Professzor Úr tartalommal töltötte meg. Én csak igyekszem, hogy így legyen, és az ilyen találkozások adnak ehhez erőt.


“Guman István október 22-én töltötte be 100. születésnapját. Ezen a napon
egy csöppet közelebb kerültem a negyedik dimenzió megértéséhez. Hihetetlenül hangzik, de első szakcikkét 1940-ben (!) publikálta – a munkásságát később is meghatározó változócsillagok témakörében. Az algolrendszerek újabb vizsgálata 79 éve (!) a Csillagászati Lapokban látott napvilágot. Egészen hihetetlenül hangzik.”

Nyugodjon Békében Professzor Úr!

A Magyar Meteoritikai Társaság 2019. évi közgyűlése

Szerző: Kereszty Zsolt

Hazánk egyetlen meteoritos érdekképviseleti, összefogó jellegű szervezete a 2019-ben alakult Magyar Meteoritikai Társaság 2019. december 11-én (szerda) tartja ez évi rendes közgyűlését.

Helyszín: Budapest, ELTE TTK Északi tömb, 4. emelet 4.95-s terem, találkozunk 15:45-kor az Északi tömb Duna felőli bejáratánál.

Akit érdekelnek a meteoritok, a magyar meteoritok és szeretne részese lenni a hazai meteoritikai történéseknek, akár gyűjtő, kutató illetve egyéb szakember vagy csupán érdeklődő, akkor köztünk a helye! Ezennel meghívunk közgyűlésünkre.

A társaságba a helyszínen is be lehet lépni, mert csak aktív tag vehet részt a közgyűlésen.

Útra készen a SMOG-P

November 28-án indul a SMOG-P és az ATL-1 a második és harmadik magyar műhold, a Rocketlab új-zélandi kilövőállomásáról. A Budapesti Műszaki Egyetem készítette miniatűr űreszközök feladata a rádiófrekvenciás szennyezettség, azaz az elektroszmog mérése a földfelszíni TV-adók sávjában, alacsony Föld körüli pályáról.

A SMOG-P műhold
Forrás: Gunter’s Space Page

FRISSÍTÉS #1: a november 29-ére tervezett indítást technikai okokból elhalasztották, a indítás új időpontja december 2.

FRISSÍTÉS #2: a következő indítási kísérlet december 6-án lesz, az eseményt itt lehet nyomon követni.

Forrás:
https://www.facebook.com/smog1official/
http://gnd.bme.hu:3443/
https://space.skyrocket.de/doc_sdat/smog-p.htm

Új nevet kapott az Ultima Thule

November 12-én a New Horizons űrszonda által meglátogatott 2014 MU69 jelű kisbolygó, ideiglenes elnevezésén az “Ultima Thule” új nevet kapott: ettől a naptól fogva Arrokoth-nak hívjuk, mely Powhatan (ejtsd: Póhatán) nyelven égboltot jelent.

Az Ultima Thule, új nevén az Arrokoth (NASA)

A NASA New Horizons csapata a Powhatan indián törzs vénjeinek és képviselőinek egyetértésével javasolta ezt az elnevezést az IAU (Nemzetközi Csillagászati Unió) és a Minor Planet Center (Kisbolygó Központ) számára.

A New Horizons pályája a Naprendszerben

Az újonnan felfedezett égitestek esetében fontos szerepet játszik az azokat felfedező műszer(ek) földrajzi elhelyezkedése, elég, ha a hawaii nevű ‘Oumuamua-ra gondolunk, melyet az adott szigetekre telepített műszerekkel találtak meg. Most sincs ez másként, az Arrokoth kisbolygót felfedező New Horizons irányítóközpontja ugyanis az USA Maryland államában található, ezen belül a Powhatan törzs területén.

Forrás: NASA

Alapítvány-sorozat: megvannak a főszereplők

Tavaly látott napvilágot az a, science fiction-rajongók számára különösen kedves hír, miszerint az Apple TV kapta meg Isaac Asimov: Alapítvány c. regényének megfilmesítési jogát.

A közelmúltban pedig már az is kiderült, ki lesz a hamarosan induló, tíz részes sorozat két főszereplője: a hanyatló Galaktikus Birodalom regnáló uralkodóját (I. Cleon) a Gyűrűk Ura: Hobbit-ból Thranduilként ismert Lee Pace alakítja; míg a Birodalom széthullására figyelmeztető matematikust, Hari Seldon-t a nagy sikerű Csernobil c. sorozat Legaszov Professzora, Jared Harris személyesíti meg.

I. Cleon (Lee Pace) és Hari Seldon (Jared Harris) Kép: Shutterstock

A sorozat fő felelőse David S. Goyer lesz, de producerként helyet kap Josh Friedman és az Alapítvány szerzőjének lánya, Robyn Asimov is. A sorozat forgatása várhatóan idén november 11-én kezdődik, képernyőre kerülése pedig 2020-2021 környékén várható.

Forrás: [1] [2] [3]

2020 Luna 50

Szerző: Rezsabek Nándor

2019-ben az emberes Holdra szállás fél évszázados évfordulójára emlékeztünk. Az Apollo 50 a modern kori földrajzi felfedezések történelmi eseményének méltó ünneplésével telt
(http://rezsabeknandor.blogspot.com/2019/10/a-hold-opusz-es-relikviaim.htmlhttp://rezsabeknandor.blogspot.com/2019/07/privat-apollo-50-iv-felvonas_18.html).

Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy a holdkutatás automatákkal végzett ágának is komoly műszaki és tudományos hozadékai voltak. Valamint arról, hogy az akkori korszak másik űrhatalma, az egykori Szovjetunió ugyancsak kiváló eredményeket ért el a Hold űreszközökkel történő vizsgálatában.

2020-ban így három ismeretterjesztő blogoldal-portál együttműködésében a Luna-17 repülés 50 évvel ezelőtti emblematikus eseménye, az első ember alkotta automata naprendszerbeli felszíni jármű, a Lunohod-1 útjára indítása kapcsán a Luna-programra fókuszálunk.


Rezsabek Nándor által 1997-ben a londoni Science Museumban készített felvételen a Naprendszer első sima leszállását (soft landing) végrehajtó űreszközének, a szovjet-orosz Luna-9-nek méretarányos modellje, melynek eredetije 1966. február 3-án ereszkedett le a holdi Viharok Óceánjára

Ahogy az Apollo-11 1969-es leszállását is megelőzte és követte az Apollo-missziók több küldetése, így az 1959-es első holdközelítő Luna-1-től az utolsó, 1976-os automata Luna-24 talajmintagyűjtő úttal bezárólag foglalkozunk az űrkutatás-történetének eme fontos planetológiai fejezetére.

Rezsabek Nándor ScienceBlog (http://rezsabeknandor.blogspot.com/https://www.facebook.com/rezsabeknandor/), Kovács Gergő felelős szerkesztő irányításával a Planetology.hu portál (http://www.planetology.hu/https://www.facebook.com/planetologyhu/)valamint Nagy Róbert Csillagászati Blogjának (https://amatorcsillagaszat.blogspot.com/) összefogásával megkezdődött egy Luna-kamarakiállítás anyagának összeállítása (korhű relikviák, kiadványok, bélyegek, levelezőlapok, a leszállóhelyek asztrofotói, műszaki és tudományos tények), melyet a tervek szerint az ország több pontján is meg lehet majd tekinteni. E sorok írójának révén a nyomtatott, az összefogás révén az elektronikus sajtóban és médiafelületeken változatos tartalmakat publikálására kerül sor. Emellett elkezdődött egy témába vágó előadási tematika kidolgozása is.

2020 Luna 50!

A Merkúr átvonulása a Nap előtt

Szerző: Rezsabek Nándor

A Merkúr-átvonulás főbb adatai és időpontjai (A helyi időhöz az UT-ben megadott időpontokhoz egy órát hozzá kell adni) Forrás: EclipseWise.com

November 11-én az idei esztendő legfontosabb csillagászati eseményére vagyunk „hivatalosak”: a Merkúr bolygó átvonul csillagunk, a Nap előtt. Reméljük, Olvasóink kedvező időjárási körülmények között, derült időben lehetnek részesei a természeti jelenségnek. A megfigyelés kapcsán fontos megjegyezni, hogy az kizárólag biztonságos napszűrővel ellátott csillagászati távcsőbe pillantva lehetséges. Erre az ország számos pontján, csillagvizsgálókban, továbbá csillagászati szervezetek által tartott távcsöves bemutatókon lesz lehetőség. A megfigyelők a Nap korongja előtt elvonuló foltként láthatják a belső bolygó fekete sziluettjét.

A Merkúr átvonulása a Nap előtt, 2016. május 9-én (Fotó: Elijah Mathews) 

Csillagászattörténeti kutatások szerint minden idők egyik legnagyobb hatású asztronómusa, a heliocentrikus világkép megalkotója, Kopernikusz sohasem látta a Merkúr bolygót. Nemhogy távcsővel – hiszen azt csak évtizedekkel később alkották meg, majd használták csillagászati célokra –, de szabad szemmel sem. A dolog magyarázata, hogy a Merkúr kizárólag napnyugta után és napkelte előtt látható, de központi égitestünkhöz valóközelsége miatt igencsak rövid ideig. Fényessége pedig jóval elmarad a népnyelvben Esthajnalcsillagnak nevezett, a Szentírásban egyedüliként konkrétan említett bolygótól, a Vénusztól. Így megtalálása nem is olyan könnyű feladat, megpillantása minden esetben kizárólag a horizonthoz közel lehetséges.

A Merkúr és a Vénusz legnagyobb kitérései (Kép: history.nasa.gov)

Szabad szemmel fényes csillagnak tűnik; csillagászati távcsővel vizsgálva kisméretű korongja a Holdhoz, valamint a Vénuszhoz és a Marshoz hasonlóan fázisokat mutat. Naprendszerünk központi csillagához legközelebb rója köreit, emiatt napsütötte oldalán közel félezer fokos pokol uralkodik, árnyékos felén pedig majdnem mínusz kétszáz fok a hőmérséklet. Tengely körüli forgása igen lassú, három fordulata alatt kétszer is megkerüli a Napot. Így ottani időszámítás szerint egy Merkúr-esztendő mindösszesen másfél Merkúr-napig tart. Ha léteznének értelmes élőlények a felszínén – valójában primitív organizmusok sincsenek arrafelé –, másfél naponta ünnepelnék születésnapjukat. A bolygó külső megjelenésében megtévesztésig hasonlatos a Föld Holdjához. Ugyanúgy kozmikus sebhelyek borítják felszínét, melyeket a Naprendszer életének korai szakaszában bekövetkezett intenzív kisbolygó- és meteoritbecsapódások okoztak. Ezek közül a Caloris-medencét kialakító olyan pusztító volt, hogy az 1300 km átmérőjű óriáskráter mellett a szilárd bolygófelszínen végigfutó hullámok az égitest átellenes pontjában találkozva kaotikus felszíni formákat hoztak létre.

A Merkúr a MESSENGER űrszonda felvételén

S’ bármily furcsán hangzik, a Merkúrnak van magyar vonatkozása! Felszínén ugyanis Bartókról, Jókairól, Lisztről, valamint (utolsóként 2013-ban, a MESSENGER űrszonda felvételeire alapozva, a keresztelésre hivatott Nemzetközi Csillagászati Unió jóvoltából) Petőfiről neveztek el egy-egy krátert.

Új törpebolygó a Naprendszerben

Eggyel nőhet a törpebolygók száma Naprendszerünkben, az ESO csillagászai a VLT (Very Large Telescope Nagyon Nagy távcső) nevű távcsővel és a rá szerelt SPHERE nevű műszerrel a Hygeia kisbolygót vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a kb. 450 kilométer átmérőjű égitest megfelelhet azoknak a kritériumoknak, melyek egy égitestet törpebolygóvá tesznek. Ezek a következők:

  • az égitest a Nap körül kering
  • megközelítőleg gömb alakú
  • nem söpörte tisztára a pályáját övező térséget
A Hygeia. Kép: ESO/P. Vernazza et al./MISTRAL algorithm (ONERA/CNRS)

A Mars és a Jupiter pályája közti kisbolygó-övezetben keringő Hygeia még nem “kanonizált” törpebolygó, azaz a törpebolygók katalógusába vételéig még eltelhet némi idő; ennek ellenére, a felvételeknek köszönhetően, egy új törpebolygót köszönthetünk a Naprendszerben.

Forrás: ESO