Bolygós rövidhírek: holdi por a Földön

Szerző: Rezsabek Nándor

A Csang’e-5 űrszonda révén a Holdról származó, a várt 2 kg-nál kicsit kevesebb, egész pontosan 1,731 kg-nyi mintát a kínai kutatók vákuum-környezetben csomagolják ki. Tárolása tisztán nitrogén légkörben, kifejezetten erre a célra tervezett “tiszta szobában” történik. A Viharok óceánja térségéből származó regolit-talaj és kőzetanyag egyrészt tudományos, másodsorban ismeretterjesztő célokat szolgál majd. Harmadrészt a szokásos országok közötti csere tárgyát képezi. Ez egyfelől szintén külhoni kutatóintézetekbe – egyetemi kutatóhelyekre kerül, valamint a korábbi Apollo- és Luna-példákhoz hasonlóan diplomácia ajándékként szolgál (goodwill). Ennek külön tudománypolitikai pikantériája, hogy az Egyesült Államok 2011-ben jogszabályban rögzítette a Kínával való űripari együttműködés tilalmát.

A Csang’e-5 visszatérő egysége Belső-Mongóliában, 2020. december 17-én
Fotó: CASC

Chang’e-5: teljes siker!

Szerző: Kovács Gergő

Ma, helyi idő szerint 19 órakor sikerrel Földet ért a kínai Chang’e-5 űrszonda visszatérő, a Hold anyagából 2 kilogramm mintát hazahozó kapszulája Siziwangban, Belső-Mongóliában.

Ezzel Kína beírta magát az űrtörténelembe: 1976 óta nem történt mintavételezés a Holdból. Emellett e küldetés igen bonyolult volt, a misszió és a szonda összetettsége már jóval túlhaladta a Luna-szondákét és már-már az Apollo-módszertan szerint (szervizmodul, landoló egység, felszálló egység, visszatérő kapszula) operált…

A Chang’e-5 november 24-én, magyar idő szerint 21:30-kor indult el a Hajnan szigetén lévő Vencsang Űrközpontból, egy Hosszú Menetelés-5 rakéta fedélzetén. Hold körüli pályára novemer 28-án állt, majd a leszálló egység leválása november 30-án történt meg. A leszállásra december elsején került sor a Viharok Óceánján, a Rümker-hegy területén.

A sikeres landolás után december 2-án a szonda egy fúró segítségével mintát vett a Hold anyagából, egészen a 2 méter mélyen lévő rétegekből is.

Ezt követően másnap a szonda felszálló egysége Hold körüli pályára állt, hogy két nappal később, december 5-én “átadja” a rakományt, azaz a holdkőzetet rejtő kapszulát a továbbra is az égitest körül keringő szervizmodulnak. A felszálló egység ezután visszazuhant a Holdra, a szervizmodul pedig, az értékes rakománnyal, a Föld felé indult.

1st time ever! The ascender of China’s Chang’e-5 probe rendezvoused and docked with the orbiter-returner combination in lunar orbit xhne.ws/jGs4i

Közzétette: China Xinhua News – 2020. november 20., péntek


Ezzel Kína lett a harmadik, aki leszállt a Holdra, mintát vett az égitestből; illetve a második nemzet, akinek a lobogója ki lett tűzve kozmikus szomszédunkon.

Gratulálunk a Kínai Nemzeti Űrhivatalnak!

Kiválasztották a következő Holdra szállás lehetséges jelöltjeit

Szerző: Balázs Gábor

Sokszor olvashatunk ambiciózus tervekről az űrutazással kapcsolatban, melyek szerint az évtized első felében az emberiség visszatérhet a Holdra, és akár a Marsra is eljuthat. Utóbbihoz előrelépés a december 9-én megtörtént Starship űrhajó tesztrepülése, de a NASA sem pihen.

A fejlesztés és építés alatt álló Orion űrhajó.
Fotó: NASA, Brian Dunbar, ESA

Néhány évvel ezelőtt jelentették be, hogy az Apollo-17 52 évvel ezelőtti missziója után 2024-ben visszatérnek a Holdra, amihez sok fejlesztésre van szükség, mint például egy új rakétarendszer kiépítése. Ez a Space Launch System (SLS) hordozórakétát és a Lockheed Martin által fejlesztett Orion személyszállító modult jelenti.

Noha a technikai fejlesztések még javában zajlanak, december 9-én este a NASA bejelentette, hogy kiválasztották azt a 18 űrhajóst, aki elkezdheti az utazásra való felkészítést és a kiképzést. Ebből a 18 emberből fog kikerülni az a 2 ember, egy férfi és egy nő, (aki nem mellesleg az első nő lesz a Holdon) akik az Artemis program keretében égi kísérőnk felszínére léphet. A csapattal ebben a videóban „találkozhatunk”:

Az Artemis program első küldetése még emberek nélkül fog zajlani, az üres űrhajó távvezérelve megkerüli a Holdat, majd visszatér a Földre. A következő, 2023-ra tervezett Artemis-2 lesz az első, ami emberekkel fog „repülni”, de ez is csak egy holdkerülő manővert foglal magába. Ekkor 4 űrhajós fog az Orion fedélzetén tartózkodni. Az első, a Hold felszínére leszálló misszió az Artemis-3 lesz két űrhajóssal, a tervek szerint 2024-ben, de ez nagy valószínűséggel a járvány miatt csúszni fog.

Források:
Space.com
Qubit


Bolygós rövidhírek: napfogyatkozás Dél-Amerikában

Szerző: Marcu András

December 14-én, hétfőn, magyar idő szerint 17 óra magasságában lesz az idei év egyetlen teljes napfogyatkozása. A jelenséget Chiléből és Argentinából lehet majd észlelni. Chilében az Araucanía, Los Ríos és a Bío Bío régiókból lehet látni, olyan városokból, mint Temuco,Villarrica, és Pucón, valamint a Mocha sziget.

Argentinában Észak-Patagóniából lesz látható, Piedra del Águila, Sierra Colorada, Ministro Ramos Mexía, Junín de los Andes városokból.
A napfogyatkozást élőben is közvetítik, a linkeket az esemény napján közzétesszük.

Visszaindult a Holdról a Csang’e-5

Szerző: Szabó Bence

A CGTN megerősítette, hogy magyar idő szerint 16:15-kor leszállt a Csang’e-5 leszállóegysége a Hold felszínére. A kínai mérnökök elmondása szerint minden rendben működött a szondával, és teljes sikerrel zárult a leszállási stádium.

Most, hogy a szonda a felszínen van, 48 óra áll a rendelkezésére a mintagyűjtése elvégzésére és a felszállóegység felkészítésére. A 2 kilogrammnyi minta 0,5 kg kőzetmintából fog állni, amelyet fúrással nyernek ki, a maradék 1,5 kg pedig felszíni talajminta lesz, amit a szonda oldalán található robotikus kar segítségével gyűjtenek be. Ezt egy tárolóegységbe helyezik el a felszállómodulban.

Ezután következik talán a küldetés legnehezebb része: a körülbelül 500 kg tömegű felszállómodul a leszállóegységről egy 15 km x 185 km-es pályára áll, itt fogja megvárni a keringőegységet – ami eközben manővereket hajt végre egy űrrandevú létrehozásához. Körülbelül 2 nappal a felszállás után egy 3,5 órás idősávban hajthatják majd végre a randevút és dokkolást – és ezzel egyben a minták átadását. Egy automata mechanizmus segítségével a tárolókonténert áthelyezik a keringőegységen található visszatérőmodulra (kicsinyített Szojuz kabinhoz hasonlít).

Kína már hajtott végre űrrandevút, illetve automata és manuális dokkolást is a Sencsou űrhajóval és a Tiencsou teherűrhajóval a Tienkung űrállomásokon. Ez lesz az első szondás dokkolás Hold körüli pályán világviszonylatban.

UPDATE1:
A tegnapi sikeres leszállást végrehajtó Csang’e-5 űrszonda magyar idő szerint ma hajnalban elkezdte a mintavételezést a Hold felszínén. Kaptunk pár csodás képet a mintaszerző műveletekről és a landolási szekvenciáról. A terv szerint holnap 16 óra 10 perckor hagyja el a holdfelszínt a felszállóegység 2 kg mintával, ha minden a terv szerint halad. 

UPDATE2:
Sikeresen Hold körüli pályára állít a Csang’e-5 felszállóegysége a Hold felszínéről begyűjtött talaj és kőzetmintákkal, erősítette meg a kínai média. A 3000 Newton tolóerejű hajtómű 6 percen keresztül gyorsította az űreszközt a tárolókonténerrel. A hírek szerint a szonda a kijelölt 15 km x 185 km-es pályára állt és a napelemtábláit is kihajotta. Most a felszállóegység és a keringőegység is pályakorrekciókat fog végrehajtani, és a tervek szerint december 5-én magyar idő szerint 22:40-kor várható a dokkolás. 

Forrás: Spacejunkie.hu

Bolygós rövidhírek: Hamarosan startol az új kínai holdszonda

Szerző: Marcu András

November 17-én reggel, a Wenchang űrközpontban, inditóállásba került az a rakéta, amely Kína legújabb holdszondáját, a Chang’e 5-öt fogja felvinni az űrbe, jelenti a Kínai Országos Űrügynökség.

A start november 24-re várható, ha az időjárási viszonyok is kedvezőek.

A rakéta szeptember végén, hajón jutott el az űrközpontba, ahol két hónap alatt összeszerelték, ellenőrizték és feltöltötték a rendszereit.

Ez a Chang’e program hatodik küldetése, az előbbiekről bővebben itt olvashtnak. A Chang’e 5 kitűzött célja, hogy holdkőzeteket hozzon vissza a Földre. Erre közel negyven éve nem volt példa, hiszen utoljára ezt az 1970-es években, a szovjet Luna robotok tették meg.

A Chang’e 5 négy alapegységből áll: keringő-, leszálló-, felszálló-, valamint visszatérő modulokból. Miután az űrhajó eléri a Holdkörüli pályát, két részre bomlik, a keringő- és a visszatérő modul pályán marad, míg a másik kettő leszáll a Hold felszínére.

Ha a Chang’e 5 küldetése sikeres lesz, Kína lesz a harmadik nemzet az Egyesült Államok és Oroszország után, akik holdkőzeteket hoztak vissza a Földre. A küldetések viszont nem állnak meg itt. 2023-2024-re már terveznek egy újabb holdkőzet gyűjtő küldetést, amely a Chang’e 6 nevet kapta.

Felszínformák elnevezései bolygókon és holdakon

Sinus Iridum, Mare Imbrium, Hellas Planitia, Olympus Mons, Valles Marineris… megannyi idegen név, idegen égitesteken, de mit takarnak az egyes felszínalaktani formák elnevezései? Mi a Sinus? Mi a Valles? E cikkben felsoroljuk Naprendszerünk szilárd felszínű égitestjeinek legfőbb felszínformáit. Az alábbi felsorolás eredetijét a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) egyik kiadványa (Transactions No. XVI-XVIIB) jelentette meg, melyet aztán a Föld és Ég c. folyóirat 1981 decemberi száma, később Hédervári Péter: Ismeretlen (?) Naprendszerünk c. 1986-os műve is átvett. E gyűjteményt továbbá kiegészítettük azon főbb felszínforma-típusokkal is, melyek a forrásban még nem szerepelnek, emellett aktualizáltuk is a felsorolást.

Az adott képződménytípust először egyes (majd többes) számú nevén olvashatjuk, mely után a magyar elnevezést (egyes esetekben az adott felszínformák nem rendelkeznek állandó magyar névvel, ezeket kérdőjellel láttuk el) és egy rövid felszínalaktani leírást is találunk.

Arcus (Arcus) – ív
– ívelt alakzat a Titanon

Astrum (Astra) – asztrum
– sugaras mintázatú terület a Vénuszon

Catena (Catenae) – kráterlánc
– kisebb, általában közel azonos méretű kráterek láncolatszerű sora

Az Enki Catena a Ganymedes felszínén
Fotó: NASA/JPL/Galileo. Forrás: Wikipedia

Cavus (Cavi) – üreg
– általában csoportosan előforduló, szabálytalan alakú, meredek falú mélyedések (katlanok)

Chaos (Chaosi) – káosz
– szabálytalan domborzatú, erősen lepusztult kiemelkedések zónája

Chasma (Chasmata) – kanyon
– hosszan kiterjedő, meredek falú, mély völgy

Collis (Colles) – domb
– kisméretű hegy vagy domb

Corona (Coronae) – korona
– kör vagy ellipszis formájú alakzat a Vénuszon, mely részben vagy teljesen koncentrikus formákból áll: általában egy perem és egy ezt körülvevő, árokszerű mélyedésből áll

Crater (Crateris) – kráter
– kifejezetten kör alakú, vulkáni vagy becsapódási eredetű mélyedés

A Herschel-kráter a Szaturnusz Mimas nevű holdján
Fotó: NASA/Cassini. Forrás: Wikipedia

Dorsum (Dorsi) – gerinc
– hosszan elnyúló, szabálytalan alakú, egyenes vagy görbült vonalú kiemelkedés

Facula (Faculae) – fáklya?
– világos folt

Farrum (Farra) – farrum?
– palacsintaszerű vulkanikus képződmények a Vénuszon

A Carmenta Farra palacsinta-szerű formái a Vénuszon
Fotó: NASA/JPL/Magellan. Forrás: Wikipedia

Flexus (Flexus) – hát
– nagyon alacsony, enyhén ívelt, hullámos mintázatú gerinc (a latin szó hajlatot jelent)

Fluctus (Fluctus) – lávafolyás?
– több száz kilométer hosszú lávafolyások, melyeknél a láva a forrástól tartósan egy irányba folyt

Flumen (Flumina) – csatorna?
– csatorna a Titan-on, mely folyadékot szállíthat

Fossa (Fossae) – árok
– hosszú, keskeny, sekély mélyedés(ek), lehetnek egyenesek vagy görbültek

Insula (Insulae) – sziget
– sziget vagy szigetcsoport, melyet folyékony anyagú terület (tenger vagy tó) vesz körül részben vagy teljesen

Labes (Labes) – csuszamlás?
– nyelv-formájú (föld)csuszamlás

Labyrinthus (Labyrinthi) – labirintus
– egymást keresztező, keskeny mélyedések, völgyek rendszere (pl. kereszttöréses rendszer)

A Labyrinthus Noctis, a Mars legnagyobb labirintusa
Fotó: NASA/Viking 1. Forrás: Wikipedia

Lacuna (Lacunae) – tómeder?
– szabálytalan formájú mélyedések a Titanon, melyek megjelenésüket tekintve kiszáradt tómedrek lehetnek

Lacus (Lacus) –
– kisebb méretű, szabálytalan körvonalú, sötét felszínű sík terület a Holdon, Merkúron, Marson (valamint pl. a Titanon – a szerk.)

Lenticula (Lenticulae) – lencse?
– kis méretű, sötét foltok az Europa felszínén

Linea (Lineae) – vonal
– sötét vagy fényes, keskeny, hosszan elnyúló képződmény, amely mind egyenes, mind görbült vonalú lehet

Macula (Maculae) – folt
– sötét, esetleg szabálytalan alakú képződmény

A Mordor Macula, a Charon sötét foltjának nem hivatalos elnevezése
Fotó: NASA/New Horizons. Forrás: Wikipedia

Mare (Maria) – tenger
– kerekded körvonalú, nagy kiterjedésű, sötét felszínű, sík terület (megjegyzés: néha azonban elnyúlt alakú, pl. a Mare Frigoris – H.P.)

Mensa (Mensae) – táblahegy
– lapos, sík tetejű és meredek, éles peremmel, körülhatárolt kiemelkedés (a latin szó “asztal”-t jelent)

Mons (Montis) – hegy
– a környezetéből határozott talapzattal kiemelkedő, viszonylag kis területű, minden oldalán lejtővel határolt, zárt térszíni kiemelkedés. Hegység: viszonylag nagyt területű, zárt, de völgyekkel és medencékkel jól tagolt, környezete fölé magasodó földrajzi egység. (Megjegyzés: az eredeti szövegben a meghatározások hiányoztak: az itt közölteket a Természettudományi Lexikon-ból vettük át – H.P.)

A marsi Olympus Mons, Naprendszerünk legmagasabb vulkánja
Fotó: NASA/Viking. Forrás: Wikipedia

Oceanus (Oceani) – óceán
– a Hold óriási kiterjedésű, sötét felszínű sík területe (csak az Oceanus Procellarum, azaz a Viharok Óceánja viseli ezt az elnevezést)

Palus (Paludius) – mocsár
– a Hold kisebb kiterjedésű, szabálytalan körvonalú, sötét mare- és fényesebb “szárazföldi” anyagot egyaránt tartalmazó területe(i)

Patera (Paterae) – sekély kráter
– szabálytalan vagy összetett szerkezetű, hullámos falú-peremű, sekély kráter (a latin szó eredetileg áldozati lapos “csészé”-t jelent)

Planitia (Planitiae) – alföld, medence
– sima felszínű, alacsonyan fekvő terület (medence, mélyföld)

Planum (Plani) – fennsík
– magasan fekvő, sima felületű terület, plató

Plume (Plumes) – jégvulkán?
– a vulkánok azon típusa a főként jégből álló törpebolygókon és holdakon, melyek olvadt kőzet helyett vizet, ammóniát vagy metánt lövellnek ki

Promontorium (Promontorii) – előhegység, hegyfok
– világosabb anyagú kiemelkedés a Holdon, amelyet sötétebb anyagú mare-területek vesznek körül (“félsziget“)

Regio (Regiones) – terület
– olyan nagyméretű vidék, amelyet fényvisszaverő képességének vagy színének elütő volta egyértelműen elhatárol a környezetétől

Reticulum (Reticula) – háló?
– háló(zat)szerű mintázatok a Vénuszon

Rima (Rimae) – hasadék
– keskeny, hosszú bemélyedés, repedés vagy lávacsatorna

Rupes (Rupis) – szakadék
– egyenes vonalú, meredek falú, lépcsőszerű leszakadás

A 20 kilométer magas Verona Rupes, a Naprendszer legnagyobb
ismert sziklafala az Uránusz Miranda nevű holdján
Fotó. NASA/JPL/Voyager 2. Forrás: Wikipedia

Saxum (Saxa) – szikla
– nagyobb méretű, határozottan elkülönülő sziklák az aszteroidákon

A (101955) Bennu aszteroida, felszínén több, jól elkülönülő sziklával (saxummal)
Fotó: NASA/OSIRIS-REx. Forrás: Wikipedia

Scopulus (Scopuli) – partfal
– olyan meredek falú leszakadás, amelynek peremvonala nagyon kanyargós vagy félszigetszerű

Serpens (Serpentes) – hullám
– elnyúlt, hosszában hol bemélyedő, hol kidomborodó, szinuszgörbe-szerűen hullámzó képződmény

Sinus (Sinus) – öböl
– a Hold mare-területeihez kapcsolódó, kisebb, sötét felszínű terület, amely beékelődik a mare-t határoló fényesebb, “szárazföldi” vidékbe (Megjegyzés: az öblök olyan kráterek, amelyeknek a medence felőli sáncfala hiányzik, valószínűleg azért, mert a medencéket elöntő bazaltos láva beolvasztotta és megsemmisítette azt – H.P.)

A Sinus Iridum a Hold felszínén. Kétoldalt egy-egy, félszigetként
beékelődő Promontorium, valamint a Mare Imbrium
Fotó: NASA/LRO. Forrás: Wikipedia

Solitudo (Solitudinis) – solitudo
– a Merkúr klasszikus, sötét árnyalatú (kis albedójú) képződményei, a szó eredeti jelentése: “hiány“, “magány” (ezt az elnevezést már nem használjuk – a szerk.)

Sulcus (Sulci) – barázda
– hosszan elnyúló, csaknem párhuzamos barázdák, kiemelkedések és mélyedések rendszere

Terra (Terrae) – föld, szárazföld
– hullámzó vagy durva felszínű, magasan elhelyezkedő, igen nagy kiterjedésű terület, hegyvidék (földi értelemben: szárazföld, kontinens)

Tessera (Tesserae) – mozaik
– csempeszerű, poligonális mintázatú felszín a Vénuszon

Tholus (Tholi) – domb
– különálló, kúp alakú domb vagy kisebb hegy (a latin eredeti kupolát jelent)

Unda (Undae) – dűne
– általában elnyúlt formájú domb, melynek anyaga elsősorban homok, ritkábban kavics vagy jég

Vallis (Valles) – völgy
– kanyargó, hosszan elnyúló mélyedés, esetleg elágazásokkal

A Valles Marineris, a Mars és a Naprendszer legnagyobb kanyonrendszere
Fotó: NASA/JPL/Viking 1. Forrás: Wikipedia

Vastitas (Vastitatis) – síkság
– a bolygó igen nagy részére kiterjedő lapos, sík vidék



Források:

Hédervári Péter: Ismeretlen (?) Naprendszerünk, 1986

Hargitai Henrik, Kozma Judit, Kereszturi Ákos, Bérczi Szaniszló, Dutkó András, Illés Erzsébet, Karátson Dávid, Sik András: Javaslat a planetológiai nevezéktan magyar rendszerére

Gazetteer of Planetary Nomenclature

Encyclopaedia of Planetary Landforms, 2014

A húsvét csillagászati és naptártörténeti érdekessége 2020-ban

Szerző: Szoboszlai Endre

A húsvét a kereszténység egyik nagy ünnepe – teológiailag a legnagyobb. Jézus feltámadásának ünnepe. Az ünnep úgynevezett „mozgó ünnep”. De honnan ered ez az ünnep, és miért esik minden évben más és más időpontra? Idén, 2020-ban, például április 12-ére, jövőre, 2021-ben, pedig április 4-ére esik majd húsvétvasárnap…

A húsvét gyökere is izraelita ünnep. A húsvéthoz, mint tavaszváráshoz kapcsolható zsidó ünnep héber neve a pészah. A szó kikerülést, elkerülést, jelent és arra utal, hogy a halál elkerülte azon zsidók házait, akik bárányvérrel jelölték meg hajlékukat.

Pészah és húsvét – izraelita gyökerek és átfedés 2020-ban

A zsinagógai naptárban a Pészah kezdete niszán hó 15-én van. (A nyolc napos ünnep 2020-ban április 9-én indul.) Ez az izraelita ünnep az egyiptomi fogságból való kivonulás emléknapja, egyben a húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe. (Az ünnep nyolc napján tilos kenyeret enni, helyette macesz, vagyis pászka, kerül a hithű zsidók asztalára.)

A zsidó Pészah nyolc napos ünnepi időszaka gyakran átfedi a keresztény húsvét két napját, de még sem minden évben! Ilyen átfedés lesz 2020-ban, a zsinagógai naptár szerint 5780-ban, mivel a keresztény húsvét, a zsidó Pészah negyedik napján kezdődik! 2021-ben pedig a Pészah nyolcadik, azaz utolsó napján kezdődik majd a keresztény húsvét, akkor április 4-én bár a két ünnepnek egymáshoz nincs köze…

Csillagászatilag szemlélve

Jézus pénteki keresztre-feszítése után, a harmadik napon, feltámadott, ezt ünnepli a keresztény világ húsvétkor. A húsvét időpontja azért mozog, mert húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap! A tavaszi napéjegyenlőség általában március 21-én következik be (de előfordulhat, hogy már 20-án, mint például 2020-ban), ehhez kell tehát igazítani a húsvét időpontjának megállapítását.

(2020-ban pontosan március 20-án kora hajnalban lépett a Nap a Kos jegyébe. A csillagászati tavasz kezdetének napján a Nap pontosan a keletponton kel fel, és a nyugatponton nyugszik, a nappal és az éjszaka időtartama egyenlő.)

A manapság általunk is használt hivatalos naptár a Gergely-naptár, számos (itt most nem részletezett egyéb) hibája között mellesleg éppen a húsvét „mozgóünnep” mivolta is megtalálható!

A március 21-ei nap-éj egyenlőség időpontja eshet olyan szombati napra, amikor éppen holdtölte van. Ilyen évben a húsvét március 22-re esik, tehát ez a legkorábbi nap, amikor elkezdődhet a húsvét. (Ez 1818-ban fordult elő, és legközelebb majd 2285-ben lesz.) A csillagászati tavasz kezdetétől a legtávolabbi időpontra eső húsvét vasárnap, pedig április 25-e lehet. (Ilyen lesz 2038-ban, és 2190-ben, és majdnem a legtávolabbi napra fog esni 2036-ban, amikoris április 24-én lesz.)

A Biblia szerint

Mint tudjuk Jézus Krisztus halála a zsidó húsvét előestjére esett. Máté evangéliumában (27. 45-46) ezt olvashatjuk, a Károli-féle fordításban: „Hat órától kezdve pedig sötét lőn az egész földön, kilenc óráig. Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiáltja Jézus (…) Én Istenem! Miért hagytál el engemet?”

(A magam részéről érdekesnek találom, hogy az új fordításban 12 órától 15 óráig említik a sötétséget…)

Az idézett rész azt sugallhatja, hogy Jézus felkiáltásakor, illetve halálakor talán napfogyatkozás lehetett, hisz’ az sötétségbe burkolja a környéket… Csakhogy a zsidó húsvétot a holdhónap közepén, tehát holdtölte idején tartották! Köztudomású viszont, hogy teleholdkor kizárólag holdfogyatkozás következhet be és nem napfogyatkozás! Minden bizonnyal egy nem túl korábban lezajlott napfogyatkozás emléke keveredett össze az evangélium tényleges szerzőjének emlékezetében, ami megelőzte Jézus Krisztus keresztre feszítésének valóságos időpontját. A csillagászati kronológia titkait kutatva (sok más szakterület által valószínűsíthető adattal összevetve az időpontot) úgy gondoljuk, hogy Jézus Krisztus halálának valószínűsíthető időpontja – a mai időszámításunkat és a Gergely-naptárat használva –, talán 30. április 7-én lehetett…

Naprendszerünk más léptékben

Szerző: Szklenár Tamás

Mindennapi életünkben könnyedén fel tudunk dolgozni olyan távolságokat, amelyek számunkra megszokott léptéket képviselnek, így nem esik nehezünkre tervezni olyan távolságokkal, amelyek lakóhelyünkön belül vagy hazai városok között jellemzőek. Külföldi utazások, hosszabb utak alkalmával tudatosul igazán bennünk bolygónk valós mérete. A Föld önmagában hatalmas és a modern közlekedési eszközök nélkül, gyalogosan bejárni élethosszig tartó küldetés lenne. Viszont amint kilépünk a bolygóközi, sőt csillagközi térbe, a mindennapi távolságok eltörpülnek a Világegyetem méretei mellett.

Ahhoz, hogy ezeket a léptékeket megfelelően ábrázolhassuk, arányosan átméretezett modellekre van szükségünk. Így nem csak az égitestek egymáshoz viszonyított méretét, hanem azok távolságát is érzékeltetni tudjuk. Ebben a cikkben olyan méretskálát alkalmazunk, amelyet könnyedén elkészíthet mindenki, felhasználható bárki számára, aki érdeklődik a téma iránt, de az oktatásban, szakkörök számára is hasznos lehet. Számításaink az égitestek jelenleg ismert átlagos sugarán és Naptól vett távolságán alapulnak.

Kezdjük egy egyszerűbb esettel és próbáljuk meg modellezni a Föld és Hold rendszerét. Földünk átlagsugara – kerekítve – 6373 km, így átmérője 12 746 km, a Hold esetében utóbbi 3475 km (3,7-szeres méretkülönbség). A két égitest átlagos távolsága 384 399 km. Ez még egy viszonylag könnyebben elképzelhető távolság annak, aki sokat vezet élete során. Olyan modellt kell készítenünk, amely befér egy nagyobb szobába, esetleg osztályterembe. Legyen a két égitestünk arányosan megváltoztatott távolsága 5 méter! Ebben az esetben Földünk modellje 16,6 cm átmérőjű, míg a Hold átmérője 4.5 cm. Előbbi számára használhatunk egy 2-es méretű futball- vagy kézilabdát, utóbbi részére egy pingponglabda is megfelelő.

Érdekességképpen vegyük hozzá Napunkat is ehhez a modellhez! Központi csillagunk átmérője ebben az esetben egy nagyobbacska busz hossza, kerekítve 18 m, amelyet a már elkészített Föld-Hold modelltől 2 km-re kellene elhelyeznünk.

Ebből rögtön látszik, hogy amint kilépünk a Föld-Hold rendszerből, a méretek modellezése igen problémássá válik. Kis számolással és egy nagyobb léptékű kicsinyítéssel azonban megoldható a dolog. A Nap átmérője kerekítve 110-szerese bolygónkénak. Ez lesz a kiindulópontunk. A modellünket pedig helyezzük el egy focipályán, amelyből bárki könnyűszerrel talál egyet az országban. A futballpályák hivatalos mérete igen tág skálán mozog, a csatolt képen látható pálya hossza 109 méter (a cikk írója szülővárosának, a szarvasi sportpályának méretét használta).

A Naprendszer „focipálya modell”

Új modellünkben a Nap átmérője 110 mm, míg Földünké 1 mm. A valóságban a két égitest távolsága 150 millió km, amelyet 1 Csillagászati Egységnek is nevezünk. Helyezzük napmodellünket, a 11 cm átmérőjű gömböt (labdát) a gólvonalra, ettől kezdve ő lesz a kapusunk! Ettől 11,86 m-re lesz Földünk, így szinte kijelöli a büntető pontját is. A további távolságokat és méreteket táblázatos formában láthatják olvasóink.

Naprendszerünk négy kőzetbolygója, a Merkúr, Vénusz, Föld és a Mars helyezkedik el legközelebb központi csillagunkhoz. Modellünkben a Mars már éppen nem fér a tizenhatoson belülre.

A Mars és a Jupiter között elhelyezkedő aszteroidaöv még bőven ebben a térfélben található.

A Jupiter, Naprendszerünk legnagyobb bolygója már a másik térfélre kerül, a Szaturnusz pedig már éppen lecsúszik a pályáról.

Amennyiben szeretnék az Uránuszt és a Neptunuszt is ábrázolni, úgy még több egymás mögé festett pályára van szükségünk. Az Uránusz 228 m-re lenne a kapustól (Nap), míg a Neptunusz távolsága ebben a méretskálában 357 m-nek adódna. A hányattatott sorsú Plútó közel fél km-re kerülne kapusunktól.

Nem teljesen tisztázott, hogy Naprendszerünk határa hol húzódik, nem tudjuk pontosan, hogy mikor lépünk át a csillagközi térbe. A Naprendszer jelenleg elfogadott sugara körülbelül 100 000 Csillagászati Egység, ez mintegy 1,5 fényév. Focipálya modellünkben ez a határ 1186 km-re lenne, egészen Amszterdam városáig kellene utaznunk.

Miután már képzeletben kiléptünk a csillagközi térbe, látogassuk meg legközelebbi csillagszomszédunkat! A Naphoz legközelebb elhelyezkedő csillag a Proxima Centauri, amelynek távolsága 4,2 fényév. Jelenlegi technológiai eszközeinkkel ez emberi időskálán elérhetetlen távolság, de kis modellünkben elég, ha Izlandig utazunk, Reykjavík városáig.

Égitest Modell mérete Modell távolsága
Nap 110 mm
Merkúr 0,4 mm 3,65 m
Vénusz 0,95 mm 8,6 m
Föld 1 mm 11,86 m
Mars 0,5 mm 18 m
Jupiter 11,2 mm 61,7 m
Szaturnusz 9,5 mm 113,6 m
Uránusz 4 mm 228 m
Neptunusz 3,9 mm 357 m
Plútó 0,19 mm 474 m
Naprendszer határa 1186 km
Proxima Centauri 17 mm 3183 km

Valószínűleg már kellőképpen zsong fejünk a sok-sok számadattól és Naprendszerünk, illetve az Univerzum méreteitől, azonban egy utolsó adattal még szolgálnunk kell. Naprendszerünk a Tejútrendszer nevű galaxis, egy hatalmas és lenyűgöző csillagváros részét képezi, amelyben jelenleg körülbelül 200-400 milliárd csillag található. Galaxisunk modellbeli átmérője éppen akkora lenne, mint Földünk és a Nap valós távolsága, 1 Csillagászati Egység, vagyis 150 millió kilométer. Ebben a hatalmas méretskálában pedig ott a mi focipálya modellünk, amely talán egy kicsit segíthet a körülöttünk lévő világ méreteinek megértésében.

Hírek a Naprendszerből #2

Elhunyt Katherine Johnson

101 éves korában elhunyt Katherine G. Johnson, a NASA matematikusnője, akinek kulcsszerepe volt az űrutazásokhoz elengedhetetlen matematikai számítások elvégzésében.

Katherine G. Johnson (1918-2020) Fotó: NASA

1918. augusztus 26-án született a nyugat-virginiai White Sulfur Springs-ben, és elmondása szerint egész életét a matematika töltötte ki: számolta a templomhoz felvezető lépcsők számát, a gyalog megtett lépéseket csakúgy, mint a már elmosott edények számát. A matematikusnő életét dolgozza fel A számolás joga című film.

Forrás: NASA, Ars Technica


Marsrengések

A NASA InSight nevű űrszondájának szeizmométere az elmúlt tíz hónapban 174 marsrengést rögzített, az eredmények azt a feltevést erősítik meg, miszerint a vörös bolygó tektonikailag és vulkanikusan továbbra is aktív.

A Cerberus Fossae több száz mérföldes repedései (ESA/DLR/FU Berlin

Az űrszonda a tőle 1600 km-re fekvő Cerberus Fossae-ből származó rengéseket érzékelt, melyek erőssége a Richter-skála szerinti 4-es fokozatot is elérte.

Forrás: Astronomy.com


Rekordot döntött a Parker Solar Probe

2018. augusztus 12-én bocsátotta fel a NASA a napkorona és a napszél tanulmányozására a Parker Solar Probe nevű űrszondát, mely 2020. január 26-án két rekordot is megdöntött: az eddigieknél közelebb, mindössze 18,6 millió km-re közelítette meg a Napot; továbbá minden eddiginél gyorsabban, 393 ezer km/h-s sebességgel száguldott el központi csillagunk mellett.

A Parker Solar Probe. Fotó: NASA

Forrás: NASA