BREAKING: megérkezett a Bennuhoz az ORISIS-REx

Több, mint két év és több, mint két milliárd kilométer megtétele után megérkezett úti céljához, a (101955) Bennu kisbolygóhoz a NASA OSIRIS-REx nevű űrszondája, helyi idő szerint este 6 óra után néhány perccel.

Fantáziarajz az űreszköz érkezéséről.

Az űreszköz körülbelül egy évig marad az égitest körüli pályán, majd, a mintavételt követően visszaindul a Földre. A hazaérkezés várható időpontja 2023 szeptember lesz.

A Bennu kisbolygó, az űrszondától 80 kilométerre. (NASA)

Szerző: Planetology.hu

Forrás: NASA

OSIRIS-REx: landolás a Bennu kisbolygón

Holnap újabb égitesthez fog űrszonda érkezni: több éves utat követően a NASA OSIRIS-REx űrszondája magyar idő szerint este 6 óra magasságában egy kisbolygót, a (101955) Bennu aszteroidát fogja meglátogatni.  Megközelítése során egy robotkarral mintát is vesz az égitest kőzetanyagából, melyet később haza is szállít a Földre.

A holnapi eseményt élőben itt lehet nyomon követni.

Forrás: NASA

Szerző: Planetology.hu

Az elsőként felfedezett Naprendszeren kívüli látogató

A 2017 októberében felfedezett különös alakú ‘Oumuamua (1I/2017 U1) objektum világszerte nagy vihart kavart, miután bebizonyosodott, hogy a csillagközi térből érkezett a Naprendszerbe.

Már 2018. május 21.-én megjelent cikk a „Monthly Notices of the Royal Astronomical Society”-ben viszont már bejelentette az első, csillagközi térből érkező látogatót. Az (514107) 2015 BZ509 objektum retrográd, ám stabil pályán kering a Nap körül, majdnem tökéletes 1:1 rezonanciával a Jupiterrel. Míg az ‘Oumuamua nem marad Napunk vonzásterében, hanem 2020 körül elhagyja azt, az (514107) 2015 BZ509 már állandó lakója Naprendszerünknek.

(514107) 2015 BZ509 pályája, a Jupiter trójai holdjaival az L4 és az L5 librációs pontokon.
Forrás: Western U., Athabasca U., Large Binocular Telescope Obs.

Az ideiglenesen Bee-Zed névre keresztelt látogató idegen voltát pályája sugallja, hiszen ilyen pályamozgással nem találkozhatunk olyan objektum esetén, ami a Naprendszerben született. Retrográd pálya nem alakulhatott ki abban az összeomló ősködben, melyből csillagrendszerünk született, mert ott minden por- és jégrészecske, minden gázmolekula egy irányban keringett.

(514107) 2015 BZ509, a Large Binocular Telescope Observatory (LBTO) felvételén
Forrás: C. Veillet / Large Binocular Telescope Observatory

Ha időben „visszapörgetjük” jelenlegi pályáját, a szimulációk azt mutatják, hogy 4,5 milliárd évvel ezelőtt érkezhetett hozzánk ez a csillagközi látogató.

Ilyen csillagközi migrációk könnyűszerrel előfordulhatnak, mert noha az egyes csillagok messze vannak egymástól – átlagosan mintegy 5 fényévnyire, avagy másfél parszekre – a csillagokat övező Oort-felhők, üstökös-zónák, ahol milliárdnyi jéghegy kering, tulajdonképpen szinte érintik egymást. Napunkhoz legközelebbi csillag a Proxima Centauri 4,24 fényévnyire, az α Centauri A és B pedig 4,36 fényévnyire található, a sorban közvetkező csillagok pedig hat és hét fényév távolságra vannak.

Az egyik legfontosabb kérdés ilyen objektumok esetén az, hogy miben különböznek Naprendszerünk anyagától. Vajon miben hasonlíthat, és miben különbözhet egy ilyen jeges planetezimál Naprendszerünk üstököseitől?

Valószínű, hogy Napunk, mint a legtöbb csillag, egy nyílthalmazban született. Ezek olyan csillaghalmazok, melyek egy közös csillagközi gázfelhőből születtek, és egyes csillagaik laza gravitációs kapcsolatban vannak. Hasonló nyílthalmaz például az M67, ami azonban túl távoli és összetétele sem sugallja ottani eredetünket. Kialakulása folyamán egy ilyen nyílthalmaz sok csillaga lépheti át e halmaz szökési sebességét, tehát sok égitestét veszítheti el. Egy ilyen csillag, Napunk testvére lehet például a HD162826, tömege, fényessége és összetétele alapján. Az alfa Centauri rendszerrel is lehet hasonló kapcsolatunk. Aszteroszeizmikus jellege, kromoszféra-aktivitása és forgási tulajdonságai egyaránt Napunkéhoz közeli, 4,85 és 5 milliárd év közötti kort sugallnak.

Ha Bee-Zed egy „rokon” rendszerből származik, összetétele kisebb eltérésekkel, de hasonló lehet Naprendszerünkhöz, ám egy egzotikusabb rendszerből származó objektum alapvetően különbözhet csillagrendszerünk anyagától.

Szerző: Balogh Gábor

Források:

Bazot, M.; Bourguignon, S.; Christensen-Dalsgaard, J. (2012). “A Bayesian approach to the modelling of alpha Cen A”. MNRAS. 427 (3): 1847–1866. arXiv:1209.0222. Bibcode:2012MNRAS.427.1847B. doi:10.1111/j.1365-2966.2012.21818.x

Cornell University Library, https://arxiv.org/abs/1805.09013

JPL Small-Body Database, https://ssd.jpl.nasa.gov/sbdb.cgi?sstr=514107

NewScientist, https://www.newscientist.com/article/2126301-backwards-asteroid-shares-an-orbit-with-jupiter-without-crashing/

Phys.org, https://phys.org/news/2018-05-interstellar-immigrant-solar.html

Science, https://www.sciencemag.org/news/2018/05/asteroid-came-another-solar-system-and-it-s-here-stay

Sky and Telescope, https://www.skyandtelescope.com/astronomy-news/wrong-way-asteroid/

Sky and Telescope, https://www.skyandtelescope.com/astronomy-news/sun-sibling-found/

The SAO/NASA Astrophysics Data System, http://adsabs.harvard.edu/abs/2018arXiv180509013N

Thévenin, F.; Provost, J.; Morel, P.; Berthomieu, G.; Bouchy, F.; Carrier, F. (2002). “Asteroseismology and calibration of alpha Cen binary system”. Astronomy & Astrophysics. 392: L9. arXiv:astro-ph/0206283. Bibcode:2002A&A…392L…9T. doi:10.1051/0004-6361:20021074

Universe Today, https://www.universetoday.com/tag/2015-bz509/

HÍREK: A Dawn és a Kepler alkonya, az Osiris hajnala, közeledés a Naphoz

A Dawn alkonya

Végéhez ért a Dawn űrszonda 11 éves, sikerekkel teli küldetése. Az űreszköz stabilizálásához szükséges üzemanyag kifogyott van, így a szonda működésképtelenné vált: antennái már nem tudnak a Föld felé fordulni, és a napelemtáblái sem fognak a Nap felé nézni, így az energiaellátása is véget ér. Bár ezek után még évtizedekig marad Ceres-körüli pályán, az űrszondáról már nem fogjuk hallani.

A Dawn tizenegy éve igen sikeres volt: két kisbolygóövbeli égitest körül is pályára állt, a Vesta kisbolygó, illetve a Ceres törpebolygó körül. Előbbin felfedezett egy hatalmas hegycsúcsot, a Rheasilvia-kráter közepén magasodó központi csúcsot, melyről kiderült, a marsi Olympus Mons után a legmagasabb hegycsúcs a Naprendszerben.

A Vesta a Dawn felvételén. A kép alsó felén látható a Rheasilvia-csúcs (NASA).

Utóbbin, a Ceres-en többek között felfedezett egy rejtélyes, világos foltcsoportot, az Occator-kráterben, melyről később megállapították, hogy a relatíve sötét égitesten “világító” pontok valójában sókiválások.

A Ceres, középen a rejtélyes Occator kréterrel (NASA).
A Ceres a Dawn felvételeiből összeállított animáción (NASA).

Mivel a Dawn hajtóanyaga bármikor elfogyhat, a NASA biztonsági okokból olyan pályára állította a szondát, melyen legalább két évtizedig stabilan fog a Ceres körül keringeni.

Forrás: NASA

Véget ért a Kepler missziója

A Dawn-nal ellentétben a Kepler missziója már véget ért, az űrtávcsőnek mostanra teljesen elfogyott a hajtóanyaga, így 9 évnyi működés után végleg leállt, továbbra is stabil pályán maradva a Nap körül. Küldetésének évei alatt több, mint 2600 Naprendszeren kívüli bolygót, más néven exobolygót fedezett fel, úgynevezett tranzit módszerrel, melynek során a csillagnak az előtte áthaladó bolygó okozta fényességcsökkenését mérte.  A több, mint 2600 felfedezett bolygó mellett még további 4600 exobolygó-jelölt, illetve 8 apró, lakhatósági zónában található kőzetbolygó felfedezése köthető a Kepler nevéhez.

A Kepler egy festő ábrázolásában. A küldetés rávilágított arra, hogy több bolygó lehet a Galaxisban, mint ahány csillag (NASA/Ames/Wendy Stenzel).

Forrás: NASA

Közeledik a Bennuhoz az OSIRIS-REx

Az OSIRIS-REx, mely december 3-án érkezik meg úticéljához, a Bennu kisbolygóhoz, pár napja egy káprázatos fotóval örvendeztetett meg minket. A montázs október 29-én, az aszteroidától 330 kilométerre készült.

A 330 km-re lévő Bennu aszteroida (NASA).

Forrás: NASA

Rekord közel a Naphoz a Parker Solar Probe

November 11-én kerül ember alkotta űreszköz legközelebb a Naphoz, a Parker Solar Probe mindössze 47 millió kilométerre közelíti meg központi csillagunkat, megdöntve  az amerikai-német Helios-2 1978-as, 43 millió kilométeres rekordját. A Nap külső légkörét vizsgáló űrszondának ez lesz az első “napsúrolása” a 24-ből, melyek során egyre kisebb távolságra suhan el csillagunk mellett.

Forrás: NASA

Szerző: Planetology.hu

Leszállt a MASCOT a Ryugu kisbolygóra

Ahogy nemrég hírt adtunk róla, a japán Hayabusa-2 űrszonda két apró ugráló egységet, a Minerva-II jelű apró “robotszöcskéket” küldött a Ryugu aszteroidára. Most a Német Repülési és Űrkutatási Központ (DLR) által épített MASCOT (Mobile Asteroid Surface Scout) nevű, cipősdoboz méretű űrszondáját is az égitestre bocsátotta a japán szonda.

Fantáziarajz a kisbolygóra leszálló MASCOT-ról. Kép forrása: DLR

A MASCOT érdekessége, hogy nem rendelkezik napelemekkel, élettartama kizárólag a benne lévő akkumulátorok élettartamától függ. Az űrszonda el is készítette az első fotóját a kisbolygóról, melyen maga a szonda árnyéka is rajta van. A további képekre azonban még 1-2 napot várni kell.

A MASCOT által készített első fotó a Ryugu-ról. a kép jobb felső sarkában az apró űrszonda árnyéka. Kép forrása: DLR

Forrás: DLR

Szerző: Planetology.hu

Friss képek a Ryugu kisbolygóról

A japán Hayabusa-2 illetve az általa ledobott “robotszöcskék” újabb fotókkal örvendeztettek meg minket. Ezekből mutatunk most egy rövid összeállítást:

A Ryugu aszteroida, piros nyíllal jelölve a jobb oldali “szelfi” fotó készítésének helyét. Utóbbi képet a szonda 70 méter magasságban készítette.
Erről a képről egy másik szenzor szubméteres felbontású fotót készített.
Az 1B rover által készített fotó, közvetlenül az első “pattanás” előtt…
…majd a landolást követően.
Az 1B rover által készített felszíni fotó.

 

Forrás: JAXA

Szerző: Planetology.hu

‘Oumuamua: megvan a forrás?

Tavaly októberben egy ezidáig párját ritkító égitestről szerzett az emberiség tudomást, a bizarr, szivar-alakú, félig üstökös-félig kisbolygó ‘Oumuamua-ról, melyről itt írtunk. Most a németországi Max Planck Intézet tudósai a GAIA mérései alapján találtak néhány jelöltet az ‘Oumuamua forrás-égitestjére.

Fantáziarajz az ‘Oumuamua-ról. (M. Kornmesser)

A másfél milliárd csillagot tartalmazó GAIA adatbázis nemcsak a csillagok háromdimenziós helyzetét tartalmazza: magában foglalja a csillagok sajátmozgását is, azok irányát és sebességét. Hétmillió csillag múltbeli mozgásának megvizsgálása után több olyan csillagot találtak, melyek az elmúlt néhány millió év során megközelíthették az ‘Oumuamua múltbéli pályáját. E között a néhány csillag között lehet az, amelyik, vélhetően saját naprendszerének formálódása közben lökhette ki (valószínűleg egy óriásbolygó által) az ‘Oumuamua-t a Naprendszerünk felé.

 

Az ‘Oumuamua szokatlan pályája, összehasonlítva egy üstökösével. (Brooks Bays / SOEST Publication Services / UH Institute for Astronomy)

Összesen négy csillagot találtak, mindegyikük törpecsillag, a Naphoz hasonló méretű vagy annál kisebb. Kettő közülük már rendelkezik “névvel” (HD 292249 és HIP 3757), kettőt viszont csak most neveztek el a tudósok, ideiglenesen “home-3” illetve “home-4” néven. A legesélyesebb jelölt a négy csillag közül a HIP 3757: a csillag, valamint az ‘Oumuamua pályája közötti legkisebb múltbeli távolság mindösszesen két fényév. Így a négy jelölt közül a legnagyobb valószínűséggel ez lehet a titokzatos csillagközi égitest szülőcsillaga.

A félig üstökös-félig kisbolygó, egy fantáziarajzon. (M. Kornmesser)

A tanulmány mögött álló kutatók természetesen nem jelenthetik ki teljes bizonyossággal, hogy megtalálták az ‘Oumuamua forrás-égitestjét. Egyrészt, a kijelölt négy csillag egyike körül sincs tudomásunk bolygórendszerről, másrészt, az ‘Oumuamua igen nagy sebessége jobban magyarázható kettős rendszerből való kilökődéssel. Így arra is komoly esély van, hogy az ‘Oumuamua a vizsgált időintervallumhoz képest sokkal régebb óta várja a csillagközi teret.

Szerző: Kovács Gergő

Forrás: Space.com

GYORSHÍR: sikeres japán landolás a Ryugu aszteroidán!

Sikeresen landolt a 162173 Ryugu aszteroidán a Hayabusa-2 űrszonda két apró leszálló egysége, tette közzé a hírt a Japán Űrügynökség (JAXA). A 900 méter átmérőjű, jellegzetes formájú kisbolygóra leereszkedő egységek a gyenge tömegvonzás miatt gurulás helyett apró ugrásokkal oldják meg a helyváltoztatást. A leszállás fázisairól az egyik egység képeket is készített (JAXA):

Az 1A jelű rover fotója a Hayabusa-2-ről való lekapcsolódás után. A kép alján a Ryugu aszteroida látható.
A másik, 1B jelű rover közeledik a kisbolygó felé.
A Rover-1A “visszapattan” a Ryugu-ról, közvetlenül a landolás után.

Forrás és képek: JAXA

Szerző: Planetology.hu

Kisbolygók Világnapja

Időpont: 2018. június 30., szombat, @ 21:00 – 23:30
Helyszín: Óbudai Polaris Csillagvizsgáló

Június 30-án tartjuk a Kisbolygók Világnapját az Óbudai Polaris Csillagvizsgálóban. Az este folyamán előadást hallhatunk a kisbolygókról és az aktuális égi látnivalókról. Az est égi célpontjai: a Vénusz, a Jupiter és a földközelben levő Vesta kisbolygó.

A világnap ötlete a Queen együttes gitárosától, a csillagász végzettségű Brian May-től és Grigorij Richterstől, a 51 Degrees North (Északi szélesség 51 fok) című film rendezőjétől származik. A kisbolygó-becsapódás lehetősége évtizedek óta foglalkoztatja a filmeseket, akárcsak a közvéleményt. Napjainkban is ki vagyunk szolgáltatva a váratlan látogatóknak, gondoljunk csak a 2013-as cseljabinszki meteorrobbanásra.

A kisbolygók világa, ezen belül a földsúroló kisbolygók világa iránt óriási az érdeklődés. Meg tudjuk-e védeni magunkat egy komolyabb, ugyanakkor előrejelezhető becsapódástól? Tudjuk-e hasznosítani a kisbolygók anyagát a földi, nyersanyag-igényes iparágakban? Mit kell tudni a kisbolygókról?

Ezen az estén a teraszra kihelyezett szabadtéri előadással fogadjuk az érdeklődőket, majd távcsöves bemutató következik.

21:00 – Kulin György emléktáblájának megkoszorúzása. A kitűnő csillagász egyike volt a legeredményesebb hazai kisbolygókutatóknak. Kisbolygó-felfedezései mellett sokat tett az égitesttípus megismertetéséért, kozmikus fenyegetettségünk tudatosításáért.

21:05 – Eros, Ceres, Vesta: kisbolygók a láthatáron (Kereszturi Ákos, MTA CSFK)

22:00 – Mit látunk a nyári égen? (égbolt- és csillagképismertető)

22:15 – Távcsöves bemutató a teraszon és a kupolában

Szerző: Mizser Attila (MCSE)

Randevú az ’Oumuamua-val

2017. október 19-e felvillanyozta a csillagászokat, egy olyan égitestet találtunk, melyet ez idáig még soha. A Hawaii-szigeteken lévő Haleakala Obszervatórium Pan-STARRS1 1,8 méter átmérőjű távcsövével fedezték fel az ideiglenesen C/2017 U1 (PANSTARRS) névre keresztelt égitestet, mely ekkor már túl volt perihéliumán és egyre távolodott a Földtől. Az igazán különös benne a pályája és a sebessége volt, melyek egyértelműen bizonyították, hogy az égitest a Naprendszerünkön kívülről, a csillagközi térből érkezett. Bár minden bizonnyal számtalan ilyen objektum „tör be” Naprendszerünkbe, még nem volt lehetőségünk arra, hogy megfigyelhessünk egy ilyen csillagközi vándort. Mostanáig.

Az ’Oumuamua pályája (NASA/JPL és iVirtualtelescope.net)

Az égitest pályája erősen elnyúlt (excentricitása egészen pontosan 1,1994), olyannyira hogy ellentétben a naprendszerbeli égitestekkel, ez az égitest hiperbolapályán mozog. Ez az egyik bizonyítéka annak, hogy az ’Oumuamua kívülről érkezett, a másik pedig a sebessége, mely a csillagközi térben, a Naphoz képest 26,4 km/s volt; a 2017. szeptember 9-ei perihéliumakor pedig egészen 87,3 km/s-ra gyorsult.

Az ’Oumuamua pályája összehasonlítva egy üstökös pályájával. (Brooks Bays / SOEST Publication Services / UH Institute for Astronomy)

Az égitestet nem sokkal felfedezése után, üstökös-aktivitás híján C/2017 U1-ről A/2017 U1-re nevezték át (C=comet, A=asteroid), majd később az A-ból I, mint „Interstellar” lett, valamint egy nevet is kapott, így lett a neve 1I/2017 U1 (’Oumuamua). A furcsa név a hawaii bennszülött nyelven „messziről elsőként érkezett hírnök”-öt jelent, ennél a névnél már csak a Ráma lett volna találóbb. Egyes, meg nem erősített “pletykák” szerint eredetileg Rama-nak akarták volna az égitestet elnevezni, a győztes azonban az ‘Oumuamua lett. Akik olvasták Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával c. nagyszerű sci-fijét, azok tudják: a regény és a valóság között zavarba ejtő hasonlóságok vannak…

Apropó! Ez idáig egyetlen olyan formájú égitesttel sem találkoztunk, mint az ’Oumuamua. Meglehetősen fura objektumról van szó: kb. 400 méter hosszú és csak kb. 40 (!) méter széles. A tengelye körül (ami kb. félúton van a hossztengelyen, arra merőlegesen) kb. 7,3 óra alatt fordul meg. Emiatt, valamint hosszúkás, szivar-szerű alakja miatt fényessége rendkívül gyorsan változik, 7,3 óra alatt a tízszeresére nő, vagy épp a tizedrészére csökken. Színe, vélhetően a kozmikus sugárzás miatt mélyvörös, mások szerint ez szén jelenlétére utal. Emellett nagyon sötét anyagból áll, a látható fény 96%-át elnyeli, anyaga pedig vélhetően rendkívül sűrű, valószínűleg fémből és/vagy kőből áll.

Fantáziarajz az ’Oumuamua-ról (ESO / M. Kornmesser)

Természetesen ez a bizarr, szivar-szerű forma és a Naprendszeren kívüli eredet sokak fantáziáját megmozgatta. Voltak, akik azt gondolták, hogy az ’Oumuamua furcsa alakja nem természetes eredetű, hanem tudatosan az űrutazáshoz lett megtervezve: ha csillagközi utazásokra építenénk egy űrhajót, a formája valószínűleg pont ilyen lenne. Elnyúlt formája és a „menetirány” felé néző részének kis felülete minimalizálja az űrbéli por és gázok keltette súrlódást. Ezt gondolták a Breakthrough Listen (Áttörő Lehallgatás) kutatói is, akik a Green Bank-i rádióteleszkóppal „lehallgatták” az ’Oumuamua-t, azonban 10 órányi megfigyelés sem hozott eredményt. Ennek fényében (jó eséllyel, bár nem száz százalékosan) ki lehet jelenteni, hogy az ’Oumuamua „csak” egy csillagközi aszteroida.

De mégis, hogyan lehet ilyen bizarr alakja? Egy nemrég publikált tanulmány, melyet az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és a MTA-BME Morfodinamikai Kutatócsoportja kutatói végeztek, arra jutott, hogy az égitest szokatlan alakját természetes kopás is képes lehet létrehozni. A kisbolygók alakját több minden befolyásolhatja, ilyenek az ütközés okozta darabolódás vagy a mikrometeoritok okozta kopás. Azonban az sem mindegy, hogy az adott kisbolygó egy darabból álló, ún. monolitikus égitest, vagy sok darabból álló „kőrakás”? Ha kőrakás-típusú az égitest, akkor kvázi gömb-alakot vesz fel az erodálódás során, ha azonban egyetlen tömbből álló monolit, akkor azon először nagy síklapok jönnek létre, majd az égitest fokozatosan elvékonyodik. Az ’Oumuamua, alakja miatt jó eséllyel egy monolitikus aszteroida, mely, mivel nagyon hosszú ideig bolyongott a csillagközi térben, távol a nagyobb égitestektől, eljuthatott a mikrometeoritok okozta kopás végállapotába.

Egy lehetséges magyarázat az ’Oumuamua alakjának létrejöttére (Domokos és mtsai, 2017)

Mi lesz a további sorsa ennek a furcsa jövevénynek? Miközben e sorokat olvassuk, az ’Oumuamua már kifelé halad a Naprendszerből, körülbelül 38 km/s-os sebességgel. Érdekesség, hogy az ’Oumuamua gyorsabb, mint bármelyik ember alkotta űrszonda, beleértve a Pioneer- és Voyager-űrszondákat vagy a New Horizons-t. Ilyen sebességgel a Jupiter pályáját idén májusban, a Szaturnuszét jövő év januárban, a Neptunuszét pedig 2022-ben fogja keresztezni. Ezt követően pedig örökre elhagyja Naprendszerünket.

Szerző: Kovács Gergő

Kapcsolódó cikkek:
‘Oumuamua: Megvan a forrás?
Könyvajánló: Arthur C. Clarke – Randevú a Rámával

 

Források:

https://solarsystem.nasa.gov/planets/oumuamua/indepth

https://www.sciencealert.com/interstellar-extrasolar-asteroid-weirder-than-we-knew-oumuamua

https://www.nasa.gov/planetarydefense/faq/interstellar

https://www.eso.org/public/archives/releases/sciencepapers/eso1737/eso1737a.pdf

https://www.nasa.gov/feature/solar-system-s-first-interstellar-visitor-dazzles-scientists

https://www.space.com/39100-interstellar-object-oumuamua-alien-life-search.html

https://www.csillagaszat.hu/hirek/gyorshir-felfedeztek-az-elso-csillagkozi-kisbolygot/

https://www.csillagaszat.hu/hirek/ilyet-meg-soha-nem-lattunk-ujabb-informaciok-az-elso-csillagkozi-kisbolygorol/

https://qubit.hu/2017/11/21/eloszor-jutott-a-fold-kozelebe-egy-masik-csillagrendszerbol-szarmazo-aszteroida

https://www.csillagaszat.hu/hirek/nr-egyeb-naprendszer/apro-objektumok/nr-apro-kisbolygok/magyar-kutatok-szerint-termeszetes-folyamatok-is-kialakithattak-a-csillagkozi-kisbolygo-alakjat/

http://www.letya.hu/2014/02/arthur-c-clarke-randevu-ramaval/

http://www.appy-geek.com/Web/ArticleWeb.aspx?regionid=3&articleid=123447159

https://breakthroughinitiatives.org/news/14