Könyvajánló: Csillagászati földrajz

Sorozatunk legújabb alanya ezúttal egy egyetemi tankönyv, a Gábris Gyula – Marik Miklós – Szabó József szerkesztette, először 1977-ben megjelent Csillagászati földrajz. Szerzői a hazai földtudományi és a csillagászati szakma jeles képviselői.

A könyv tartalmilag öt nagy fejezetre tagolható: a bevezetést követően az első fejezetben a szférikus csillagászatba nyerhetünk betekintést. E fejezetben szó esik többek között az egyes égi koordinátarendszerekről, az időszámításról, illetve az égbolton való tájékozódásról. A következő részben maga a Föld, mint égitest van fókuszban, annak alakja, mozgásai, illetve pályaelemei változásainak következményei. A harmadik fejezet a Naprendszer égitestjeiről szól, sorra véve az egyes égitesteket a Naptól kezdve a kőzet- és gázbolygókon át egészen az üstökösökig és meteoritokig. A negyedikben már kilépünk Naprendszerünk korlátaiból, és kitekintünk a csillagok és csillagrendszerek világába. Megismerhetjük a csillagok fejlődésének, típusainak főbb ismérveit, valamint az égbolt csillagait magába foglaló csillagvárost, a Tejútrendszert, végül a hozzá hasonló többi, ún. extragalaxist is. A könyv utolsó szakaszában a Naprendszer, illetve a Világegyetem keletkezésére vonatkozó elméleteket ismerhetjük meg.

A könyv nagy erőssége, hogy bár a Föld kozmikus környezetét a távolsággal arányosan csökkenő részletességgel mutatja be, nincs meg benne a Föld és az ég elvi különválasztása. Emiatt pedig kielégítő részletességgel mutatja be Földünk “kozmikus kapcsolatait”.

A könyv teljes tartalma elérhető itt.

Szerző: Kovács Gergő

Könyvajánló: Hédervári Péter – Ismeretlen (?) Naprendszerünk

A könyv szerzője, Hédervári Péter (1931-1984) földrajztanár, természettudományi doktor, csillagászati ismeretterjesztő, tucatnyi könyv és több száz (!) cikk szerzője, jelen művében a Naprendszerről (az űrkutatás forradalmi eredményeinek köszönhetően) az akkor legfrissebb tudományos eredmények tükrében ír. Célja nem a Naprendszer megismerésének történeti háttere, továbbá nem is annak kialakulásának bemutatása, hanem a Nap és a körülötte keringő égitestek bolygótani értelemben legnaprakészebb ismertetése.

Hédervári Péter: Ismeretlen (?) Naprendszerünk. 1986, Kossuth kiadó. ISBN 963 09 2678 4 Univerzum Könyvtár.

A könyv nagy erőssége, hogy az ismeretanyag fotókban, ábrákban, táblázatokban igen gazdag. Továbbá nem rejti véka alá, hogy egy befejezetlen mű (a címe is erre utal), hisz’ Naprendszerünk megismerése egy soha véget nem érő történet: az új űrszondákkal, az egyre nagyobb teljesítményű távcsövekkel és egyre kifinomultabb képalkotási technikákkal egyre nő tudásanyagunk, új tudományos eredmények születnek, illetve új kérdések fogalmazódnak meg…

A Jupiter, Szaturnusz és az Uránusz gyűrűrendszerének összehasonlító ábrája.

A könyvről és szerzőjéről Rezsabek Nándor is megemlékezett Az ismeretlen (?) Hédervári Péter c. emlékkötetben.

Értékelés: 10/10

Szerző: Kovács Gergő

Könyvajánló: Jeff Grubb – Tűzkeresztség

Jelen science fiction könyv alapját egy nagy sikerű és szakmailag is elismert valós idejű stratégiai játék, a StarCraft adja, mely három faj, az emberek, a protossok és a zergek összecsapásokkal teli történetéről szól.

A történet a távoli jövőben (egészen pontosan a XXV. században) játszódik. Az emberek ekkorra elhagyták a Földet (melyet el is nyelt “a történelem köde”) és megalapították Galaktikus Konföderáció nevű, több bolygóra is kiterjedő birodalmukat. Erre az “uradalomra” egyszerre három irányból érkezik csapás: megjelennek az emberek kolóniáit rákos sejtekként megfertőző, alien-szerű zergek, a fertőzött bolygókat és így az embereket is hamuvá perzselő titokzatos protossok, valamint a Konföderáció belső ellenségei, a Korhal Fiai is felütik a fejüket.

Ebbe a kaotikus helyzetbe csöppen bele Michael Liberty, az Univerzum Hírhálózat tudósítója. A háború “sűrűjében” azonban nem sokáig marad egyszerű riporter: maga is fegyvert fog, hogy szembeszálljon a zergekkel, a Konföderációhoz hű gárdistákkal, miközben társaival igyekszik megmenteni az emberiséget…

Jeff Grubb: Tűzkeresztség. 2006, Szukits Kiadó. Fordította: Szente Mihály. ISBN: 9639441651 Borítókép: moly.hu

Jeff Grubb könyve több, mint egyszerű játékadaptáció, továbbá kiemelkedik a többi, más szerzők által megírt StarCraft-könyvek közül. A stratégiai játék “Terran” kampányát feldolgozó mű könnyű, sallangmentes fogalmazásával, sajátos humorával és nagyszerű akciójeleneteivel rabul ejti az olvasót. Külön élményt jelentenek a riporter saját gondolatai a fejezetek elején (“A Liberty-kiáltvány”), mellyel, mivel a háborút az egyszerű “kisember” szemszögéből írja le, mind könnyedén azonosulhatunk.

Értékelés: 10/10

Szerző: Kovács Gergő

Könyvajánló: Ég és Föld

Jelen könyv az egyik leghíresebb a régi, klasszikus ismeretterjesztő könyvek közül. Rengeteg, szám szerint 365 kérdést tesz fel és válaszol meg, miközben a természet világába avatja be olvasóit. Bemutatja Naprendszerünk égitestjeit, betekintést enged a csillagok életébe (és halálába), megismerteti velünk az egyes évszakok jeles csillagképeit. Ezen túl megismerteti velünk Földünket, többek között belső felépítését, vizeink földrajzát, az időjárási jelenségeket. Ideális tizenéveseknek (sőt, fiatalabbaknak is!), de nagy hasznát vehetik azok a felnőttek, szülők és pedagógusok is, akik szeretnék megismerteti világunkat a következő generáció képviselőivel.

Ég és Föld. Szerkesztette: D. Nagy Éva. Szakértők: Dr. Balázs Lajos, Dr. Dobosi Zoltán, Dr. Juhász Árpád. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest. ISBN 9631151794. Térkép: Topográf Nyomda.

Sikeréhez nemcsak a könnyen emészthető, egyszerű nyelvezetű szöveg járul hozzá, de a nagyszerűen megszerkesztett ábrák is, melyeket Kiss István készített. Azon kevés könyvek egyike, melyek mind a mai napig megállják helyüket.

Szerző: Kovács Gergő

Könyvajánló: Arthur C. Clarke – 2010: Második űrodisszeia

Tavaly volt 50 éves a science fiction időtlen alkotása, a 2001: Űrodüsszeia. Ezt a szálat folytatva, most szeretném bemutatni a könyv (és a film) folytatását: a 2010 – Második űrodisszeiát.

Ahogy az előző írásomban, úgy most is ki kell térnem pár különbségre a két mű közt. Már most le kell szögeznem azt, hogy bár a könyv címében (2010 – Második űrodisszeia) nincs “újítás” az első kötethez képest, az e könyvből készült film címe már a “2010 – A kapcsolat éve” nevet viseli. Továbbá, ahogy a 2001-ről szóló cikkben, itt sem tudok elmenni film mellett anélkül, hogy arról is ejtsek – a teljesség igénye nélkül – néhány szót.

2010-et írunk. Dave Bowman, utolsó rádióadását (“Istenem, tele van csillagokkal!“) követően nyomtalanul eltűnt, űrhajója, a Discovery One pedig azóta rója köreit a Jupiter körül (fontos itt kitérni arra, hogy a könyv és a film is a Jupiteren “játszódik”, ellentétben a 2001 könyvváltozatával).

A hidegháborús versengés közepette nemcsak az amerikaiak, de a szovjetek is el akarnak jutni a bolygóhoz, a sors pedig úgy hozta, hogy az oroszok fognak előbb odaérni. Ők pedig sikeresen oldalukra állították a Jupiter-misszió szellemi atyját, Heywood Floydot, akit Bowman eltűnése miatt személyesen is terhel a bűntudat. Így Floyd, Dr. Curnow és Dr. Chandra társaságában csatlakozik a szovjetekhez, akik a Leonov nevű űrhajón elindulnak, felkutatni Bowmant. A könyvben rövid időre feltűnik egy harmadik fél, Kína is, a Csien nevű űrhajóval, ők azonban egy furcsa “baleset” miatt hamar kikerülnek a cselekményből…

A Jupiterhez érkezvén megtalálják a bolygó körül keringő Discoveryt, amit azóta már vörösre festett az Io vulkánjaiból származó kén. Az űrhajóba átszállva nyomát sem találják életnek, azonban Dr. Chandra sikerrel újraaktiválja HAL9000-et. A cselekmény azonban jóval előrébb jár az űrhajósoknál: megjelenik a maga fenyegető módján a “TMA-2“,  azaz a Bowmant elnyelő monolit, Floyd pedig egy titokzatos üzenetet kap, miszerint el kell hagyniuk a Jupitert, míg nem késő. A férfi rájön, hogy maga Dave Bowman üzent neki, HAL pedig figyelmezteti, hogy a monolit önállósította magát: miután nyomtalanul eltűnt, kisvártatva megjelent a Jupiter légkörében, percről-percre több millióvá sokszorozva magát, fekete foltot alkotva a bolygó légkörében. A feketeség lassan elnyeli a Jupitert, mely az immár menekülő űrhajósok megrökönyödésére zsugorodásnak indult, hogy azután, egy hatalmas robbanás és a hidrogénfúzió beindulása után Jupiterből Lucifer legyen. Bowman pedig egyértelmű üzenetet küld az embereknek, mely hosszú időre meghatározza jövőjüket.

Mit lehet összességében elmondani a 2010-ről?

Jó könyv? Igen. Megállja a helyét a 2001 után? Igen.
Jó film? Igen. Megállja a helyét a 2001 után? Sajnos nem.

A könyv nagyszerű folytatása lett a 2001-nek, teljes mértékben magán viseli szerzőjének jellegzetes stílusát, melyben a feszültség a könyvek végére lassan a tetőfokára hág. Mindeközben Bowman és a monolit rejtélye átszövi a könyv minden oldalát. Nagyszerű leírásainak köszönhetően magunk elé képzelhetjük többek között a Jupiter felhőrendszerében tomboló, Föld-méretű viharokat éppúgy, mint az Io hatalmas, fortyogó vulkánokkal teli forró “kénköves poklát”, vagy az Europa fagyott, jeges világát.

Ha úgy gondolunk a filmre, mint egy önálló science fiction-re, egy könnyed, élvezhető, bár sok helyen nehezen értelmezhető művet kapunk. Emeli a színvonalát, hogy apró “easter egg”-ként Stanley Kubrick és Arthur C. Clarke is feltűnik a filmben, utóbbi kétszer.

Ha azonban úgy gondolunk a filmre, mint a 2001 folytatására, akkor…inkább ne gondoljunk rá így! Ha csak a látványvilágról kell szóljak, már alulmaradt az utód a 2001-el szemben. Az idealizált jövőképről, a hideg és végtelen űr érzéséről, a sokszor tapintható feszültségről, a film akárhogyan értelmezhető mondanivalójáról, illetve a műben megjelenő számtalan szimbólumról nem is beszélve…mondjuk, amikor Floyd hátrapillantva meglátta Bowmant, abban az egy pillanatban minden benne volt, aminek kellett. Kár, hogy ez csak egy pillanat volt.

Discovery és Jupiter: a spermium és a petesejt?

A 2001 önmagában egésznek, páratlannak és bonthatatlannak mondható. A 2010 – A kapcsolat éve inkább tekinthető a könyv megfilmesítésének, mint a film szerves folytatásának. Ennek ellenére bátran ajánlom mind a filmet, mind a könyvet.

Értékelés: 8/10

Szerző: Kovács Gergő

Könyvajánló: Karácsonyi repülés a Rakétaemberekkel

A Holdra szállás történelmi fél évszázadát megelőzte az Apollo-program több fontos, már személyzettel zajló missziója. Az űrhajórendszer Föld (Apollo-7 és -9), majd Hold körüli tesztelése (Apollo-8 és -10). Ezek közül kiemelkedik az Apollo-8 1968 decemberi útja, melynek során elsőként jutott el az Emberiség a Hold közelébe, megkerülve Földünk hűséges kísérőjét. Éppen ezért az Apollo-11 közeledő évfordulója egy ünnepségsorozat részéve vált már a 2018-as esztendőben is.

Szerencsére az Apollo-8 küldetésével számtalan szakmai és ismeretterjesztő portál, újság, televízióműsor foglalkozott. Sőt, „Az első ember” után egy remek kötet is napvilágot látott. Ugyancsak az Akkord Könyvkiadó gondozásában, melyet a társkiadó, a GABO jóvoltából tehettem fel könyvespolcomra. Ezt megelőzően a „Rakétaemberek”-ről azt vetettem papírra…

Robert Kurson: Rakétaemberek. Az Akkord és a GABO Könyvkiadó jóvoltából. ISBN: 9789632521138. Borítókép: lira.hu

…hogy már az első benyomás remek: az azonos dizájnú keményfedél és védőborító grafikája színvilágával, a monumentális Saturn-V rakéta fotójával pozitív benyomást sugall. Az amerikai író-újságíró szerző, az 55 esztendős Robert Kurson eredeti angol nyelven ugyancsak az évfordulóhoz időzített munkájának szakszerű fordítása és a lektorálása (az Apollo-11 sztorihoz hasonlóan) Both Elődöt és Dancsó Bélát, a téma kiváló hazai ismerőit dicséri.

Bill Anders, Frank Borman és Jim Lovell útjának története nemcsak a 445 oldalas terjedelem és az izgalmas fotóválogatása miatt kerek. „Az első ember”-hez képest kevésbe adathalmaz-szerű, sokkal inkább az elbeszélő jelleg dominál. Vélhetően a szerzők eltérő háttere okán, hiszen míg James R. Hansen a tudománytörténet oldaláról közelít, Kurson (jó értelemben véve) „csak” újságíró.

A könyvben elmerülve megismerhetjük a főszereplőket, a hidegháborús politikai hátteret, a korszak űrkutatásának fő mozzanatait. S természetesen magát a történelmi repülést: az első embereket a Holdnál, a földkelte ikonikus felvételének készítési körülményeit, valamint a karácsonyi üzenetet, mely nemcsak az emberiség ősi vallási kötetét idézte meg, de előrevetítette fajunk kozmikus jövőjét.

Mit mondjak? Kötelező olvasmány!

Szerző: Rezsabek Nándor

Könyvajánló: Arthur C. Clarke – 2001 Űrodisszeia

Idén 50 éves a science fiction fekete monolitja, minden tudományos-fantasztikus mű ősatyja, Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick közös műve, a kikezdhetetlen és örök életű klasszikus, a 2001: Űrodüsszeia.

Hogy tiszta legyen a kép, egy fontos dolgot már a legelején le kell szögezni: a 2001 valójában nem egy könyv, amit később, “lebutítva” filmvászonra vittek. A 2001 egy könyv és egy film egyszerre, egy időben (!) készült együttese. A két mű közt természetesen vannak apró különbségek, már a cím sem egyezik: míg a film címe Űrodüsszeia, addig a könyvé Űrodisszeia. Mivel azonban jelen esetben a könyv és a film különösen szorosan kapcsolódik egymáshoz, nem mehetünk el utóbbi mellett sem szó nélkül.

Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia. Kiadó: Metropolis Media Group. Kiadás éve: 2015. ISBN: 9786155508073. Fordította: Göncz Árpád.

Az emberiség hajnalán találjuk magunkat. Majomember őseink a kihalás szélén küzdenek a túlélésért és sajnos rosszul áll a szénájuk. Egyik reggelre virradóra azonban egy különös “jövevényre” lesznek figyelmesek: egy hatalmas, fekete kőtömbre, a monolitra, mely hozzásegíti az ember ősét nemcsak a túléléshez, hanem a felemelkedéshez is…

Változik a kép, több millió évet ugrunk előre az időben.

Az ember már kijutott az űrbe és állandó bázist létesített a Holdon. Heywood Floyd, az Országos Űrhajózási Tanács elnöke épp a Clavius-kráterben lévő bázis felé tart. Mint kiderül, a Tycho kráterben egy rejtélyes mágneses anomáliát fedeztek fel, melyet TMA-1-nek neveztek el…

A könyv következő fejezetében a Discovery űrhajóban találjuk magunkat, úton a Szaturnusz felé, ahova a monolit a rejtélyes jelet küldte. Itt jelentős különbség a film és a könyv között, hogy Kubrick filmjében, financiális okokból a Jupiterre tart az űrhajó. A hosszú út alatt testközelből csodálhatjuk meg a Jupitert, megtudhatjuk, hogyan hoznak létre a Discovery űrhajósai mesterséges gravitációt, megismerkedhetünk magával a legénységgel, ugyanakkor szembesülnünk kell azzal is, hogy az út egy nem várt konfliktust is tartogat…

A könyv végéhez közeledve a Discovery úti céljához, a Szaturnuszhoz ér, a hajó parancsnoka, Dave Bowman pedig rátalál utazása következő mérföldkövéhez, mely a bolygó Iapetus nevű holdján várja. Az ezt követő jelenetek bemutatására pedig az emberi érzékszervek már nem elegendőek…

Arra a kérdésre pedig, hogy az egész végén hova jut Bowman és miért, már mindenkinek saját magának kell megtalálnia a választ.

Mind a könyv, mind a film kortalan, olyan alapmű, amit akárhányszor újra el lehet olvasni/meg lehet nézni, mindig találhatunk benne eddig megválaszolatlan kérdéseket. Elsőnek a könyv elolvasása ajánlott, majd ha ezen túl vagyunk, jöhet a neheze, a film. Előbbi lebilincselő és olvasmányos, ugyanakkor tudományosan is hiteles, mint Clarke művei általában; Kubrick filmje viszont már sokkal nehezebb falat, sokkal több kérdést hagy megválaszolatlanul. Elég csak Clarke-ot idézni:

Ha teljesen érted az Űrodüsszeiát, akkor hatalmas kudarcot vallottunk. Sokkal több kérdést szándékoztunk feltenni, mint megválaszolni.

A 2001 (többek között) azért is nagyszerű mű, mert rengeteg oldalról lehet vizsgálni és értelmezni: ahány ember, vallás és világnézet, annyiféle a mű értelmezése is. Hogy pedig mi miért történt a 2001-ben és mi köze mindennek a rejtélyes monolithoz, kimeríthetetlen beszédtéma.

Mint sci-fit, a 2001-et legtömörebben talán a Discovery űrhajó AE-35-ös egységével tudnám azonosítani:

Hibátlan.

Értékelés: 10/10

Szerző: Kovács Gergő

Olvassunk is “Az első ember”-ről!

A jövő esztendő kerek évforduló az egyetemes tudománytörténetben, sőt, az emberi történelemben egyaránt. 50. évfordulója a valaha volt egyik legnagyszerűbb emberi vállalkozásnak, modern kori „földrajzi” felfedezésnek. 1969-ben az Apollo-11 asztronautái révén az emberiség elküldte követeit egy idegen égitestre, s Neil Armstrong a Hold felszínére lépett.

Az évfordulós megemlékezések már 2018-ban megkezdődtek. Jómagam, tudományos újságíróként igen aktív vagyok ebben, de nálam sokkal komolyabb szereplők játszanak főszerepet mindebben. Az októberi hónap újdonsága a Queen együttes legendás gitárosának, az asztrofizikus Brian May-nek pazar holdfotós munkája. Emellett a mozik is most tűzik műsorra az „Az első ember” című alkotást. Az űrkutatás és a csillagászati barátai lélegzet visszafojtva készülne a premierre.

Ugyanakkor mindez nem marad pillanatnyi élmény! Az Akkord Könyvkiadó jóvoltából 560 oldalon, szép dizájnú védőborítóval, keményfedeles formában, kézzelfoghatóan is napvilágot látott „Az első ember”. A társkiadó, a GABO jóvoltából elsők között vehettem kézbe James R. Hansen munkáját. A szakszerű fordítás Both Elődöt és Dancsó Bélát, a téma kiváló hazai ismerőit dicséri. A kötet a lehető legrészletesebb Armstrong-életrajz. A családfától át gyermekkoron át a felnőtté válásig. A haditengerészeti pilótától kezdve a kutatópilótán át az űrhajósig. Középpontban a legnagyobb tettel, a Holdra lépéssel, majd a legendává válással. Mindez remek fotókkal illusztrálva, rendkívül sok tényadattal megalapozva, mindeközben olvasmányos stílusban.

Nézzük meg tehát a filmet, de utána igyekezzünk az adott bevásárlóközpont valamely’ könyvesboltjába, megéri!

Szerző: Rezsabek Nándor

Könyvajánló: Arthur C. Clarke – Randevú a Rámával

Az emberiség a XXII. századra a Föld mellett már más égitesteken is jelen van a Naprendszerben: állandó telepet létesítettünk a Holdon, a Merkúron, a Marson, de jelen vagyunk a Ganymedes-en, a Titanon és a Tritonon is. E hét világ azonban védtelen a meteorok, üstökösök becsapódásaival szemben, így létrehozták az Űrvédelem nevű szervezetet, mely műholdak tucatjaival igyekszik elhárítani az emberiségre leselkedő veszélyt. Történetünk főszereplőjére, a Rámára is az Űrvédelem bukkant rá, melyről csakhamar kiderült, hogy nem üstökös vagy aszteroida, hanem egy gigászi, 20 kilométer széles, 54 kilométer hosszú, henger alakú űrhajó. A Ráma sebessége is szokatlan volt: olyan tempóval közeledett, hogy az őt felfedező tudósok számára egyértelmű volt, az égitest csak kívülről, a Naprendszer határain túlról érkezhetett. A rejtélyes építmény felderítésére az Endeavour űrhajót küldik…

A történet érdekessége, hogy kijelenthetjük, jelen esetben a valóság másolta a fikciót, nem pedig fordítva. 2017. október 19-én ugyanis egy olyan égitesttel találkoztunk, mellyel előtte soha: felfedeztek egy égitestet, mely, a Clarke-regényhez hasonlóan szintén egy, a Naprendszeren túlról jött látogató. Egyes “pletykák” szerint eredetileg Rama-nak akarták volna az égitestet elnevezni, a győztes azonban az ‘Oumuamua lett, melyről bővebben itt lehet olvasni.

Az 1971-ben íródott mű Clarke egyik (ha nem “a”) legjobb könyve, lebilincselő stílusával számtalan díjat is bezsebelt. A magával ragadó stílusú könyvben megismerkedhetünk a Naprendszerünkben létrehozott új emberi kolóniákkal, mely világokon lakó emberek mennyire különböznek egymástól. Elég, ha a zord és kegyetlen Merkúrra gondolunk vagy a sötét és fagyos Triton-ra. A Ráma hengerében folytatott képzeletbeli kirándulásunkkor rádöbbenhetünk, mennyire más formát is képes ölteni az élet. A könyv egyik üdítő sajátsága, hogy a földönkívülieket nem rosszindulatú, agresszív hódítóknak írja le; hanem egy tőlünk nemcsak technológiailag, hanem társadalmilag is fejlettebb civilizációnak. Végül, a történetet olvasva szembesülhetünk azzal, hogy a XXII. század embere nem sokat változott az elmúlt pár száz évben.

Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Budapest, 1981, Kozmosz Könyvek
Fordította: F. Nagy Piroska

Értékelés: 9/10

Szerző: Kovács Gergő

Könyvajánló: Arthur C. Clarke – A Mars titka

Az emberiség végre kinőtte bölcsőjét, a Földet és létrehozott egy állandó települést a Marson. A történetben a híres sci-fi író, Martin Gibson az Ares nevű személyszállító űrhajó első (teszt)útján a Marsra utazik, hogy beszámolókat írjon az ottani Mars-kolónia életéről és mindennapjairól. A három hónapos út során megismerkedik a legénység tagjaival és szorgalmasan írja az űrutazásról szóló cikkeit. Közben megismerkedünk az űrpor “hatásaival”, majd megérkezve magával a vörös bolygóval és holdjaival is. Betekintést nyerünk továbbá az első Mars-telepesek életébe, de észre vesszük azt is, hogy a bolygó titkokat is rejteget…

A mű a szerző egyik korai, 1951-es könyve, mely kis csúsztatásokkal, de ma is megállja a helyét a sci-fi könyvek közt.

Arthur C. Clarke: A Mars titka.
Budapest, 1957. Bibliotheca Kiadó.
Fordította: Pethő Tibor.
Lektor: Zerinváry Szilárd. 219 p.

Értékelés: 8/10

Szerző: Kovács Gergő