A Magyar Meteoritikai Társaság online közgyűlése

Szerző: Rezsabek Nándor

December 19-én a járványügyi helyzet okán online formában tartotta 2020. évi rendes közgyűlését szakmai szervezetünk, a Magyar Meteoritikai Társaság, az MMT. A Kereszty Zsolt vezette ülésen meghallgathattuk az elnökség beszámolóját. Szklenár Tamás eddigi titkári státuszára vonatkozóan egy további elnökségi tagi-alelnöki posztként szavaztunk. Szó esett folyóiratunkról, a Meteorititikáról; honlapunkról, a http://meteoritok.org/-ról; levelezőlistánkról; szakterületünk aktualitásairól; tagtársaink híreiről; kutatási eredményeiről.

Szavaztunk az Év meteoritjáról, amely 2021-ben az 1911-es hullású, marsi eredetű Nakhla lett, a róla elkeresztelt SNC nakhlit alcsoport névadója. Jómagam a szakterületek beszámolói között, az MMT Meteoritkráterek és impaktitok tagozatának vezetőjeként adtam számot az elmúlt év egyfelől aktív, másrészt a vírushelyzet okán bekorlátozott eredményeiről, továbbá a hasonlónak ígérkező 2021-es esztendő terveiről.

A CB jelölésű meteoritok

Szerző: Kereszty Zsolt

A CB jelölés a meteoritikában a különleges szeneskondritokat a benkubbiniteket jelöli (C=carbonaceous, B=Bencubbin). A névadó meteorit az 1930-ban Ausztráliában talált Bencubbin nevű volt. Két szubtípusuk ismert a CBa és CBb, előbbi nagyobb méretű szilikátos és kb. 50 % körüli fémes kondrumokat, utóbbi kisebb kondrumokat és több FeNi-t (70 % is) tartalmaz. Nem túl népes meteorit típus: CBa 7 db, CBb 5 db, ebből mindössze 1 db a szemtanús az 1984-es nigériai Gujba meteorit. A típus különlegessége a csepp alakú fémes kondrumok (>50 %) és szilikátos kondrumok gyönyörű egyidejű jelenléte. Habár megjelenésben hasonlítanak a kő-vas meteoritok mezoszideritjeire, kémiai összetételük inkább a CR tipusú szenes kondritokéval rokon, széntartalmuk néhány százalék. Eredetük ma sem tisztázott még teljesen. Kozmikus kitettségi idejük (kb. ameddig a világűrben utaztak a Földre való lehullásukig) nagyon hasonló: Bencubbin 27,3 millió év, Gujba 26 +/-7 millió év. Ez felveti az azonos impakt (ütközési) eseményt.Most a képen gyűjteményem két CBa mintáját láthatjátok. Szerintem nem lehet betelni szépségükkel…

Extrém ritka meteoritok, nem ilyet fogunk elsőre találni, valószínűleg…

Gujba a MetBull-ban:https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=11449

Bencubbin a MetBull-ban:https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=5014

Megjelent a Meteoritika szakfolyóirat első lapszáma

Szerző: Rezsabek Nándor

Megjelent a Magyar Meteoritikai Társaság (MMT) által szerkesztett és kiadott szakfolyóirat, a Meteoritika első száma. A kiadvány Magyarország első és egyetlen kimondottam meteoritikával foglalkozó tematikus szaklapja. Főszerkesztője Kereszty Zsolt, szerkesztőbizottságát Dr. Kereszturi Ákos, Nádai László és Szklenár Tamás alkotja. Cikkeinek szerzői a meteoritika, a planetológia tudományának kutatói, aktív művelői, jól ismert szakemberek, gyűjtők.

A Meteoritika 2020/1-es lapszámának tartalomjegyzékében a következő szakcikkeket találjuk:
– Köszöntő
– Kereszty Zsolt: Az Év meteoritja 2020 – az Ofehértó L6 kondrit
– Gyollai Ildikó, Kereszturi Ákos, Szabó Máté, Kereszty Zsolt: Az NWA 10261 CV3 kondrit CAI szemcséinek nagyhőmérsékletű átalakulása
– Rezes Dániel: A meteoritok egy ritka csoportja: A Yamato-típusú (CY) szeneskondritok
– Csizmadia Szilárd: Meteorradarok a nagyvilágban
– Kereszty Zsolt: Tíz éve hullott a Košice (kassai) meteorit
– Nádai László: Az én Viñales meteoritom. Rendhagyó útimese
– Rezsabek Nándor: Létrehozhatnak marsi meteoritok becsapódási krátert a Földön?
– Szklenár Tamás: Meteoritikai alapfogalmak – I. rész
– Az MMT hírei, egyesületi élet
– A 2019. és 2020. év szemtanús hullású meteoritjai
– Meteorit galéria

A lapot a Magyar Meteoritikai Társaság tagjai illetményként kapják, így aki szeretné elolvasni a mostani Meteoritika számot – és még nem tag -, annak be kell lépnie a szervezet tagjai közé. Ennek éves tagdíja jelenleg 2500 Ft/év. Egy év után a jelszavas pdf-alapú digitális kiadvány nyilvánossá válik a nagyközönség számára. A tagsággal kapcsolatos további információ a http://meteoritok.org/ honlapon érhető el.

Bolygós rövidhírek: ribózt találtak meteoritokban

Szerző: Marcu András

Ribóz tartalmú meteoritokat találtak a Földön, jelenti a Sciencenews. A ribóz egy fontos molekula, mivel ez egy monoszacharid, ami minden földi életformában előfordul. Ez a felfedezés újabb bizonyítéka lehet annak, hogy az élethez szügséges anyagok nagy része az űrből érkezett hozzánk.

A ribóz szobahőmérsékleten fehér színű, kristályos vegyület és az édesítőereje 33%-a a közönséges cukorénak. Gyakran használják testépítők mivel növelheti az ATP szintézisét és kreatin kúra idején növeli a szervezet által felvett kreatin mennyiségét.  

Eddig már nagyon sok szerves molekulát találtak az űrben. A Lovejoy üstökösben például cukrok és alkohol is található, amelyek fontos szerepet játszanak az életfolyamatokban. A ribóz egy olyan molekula, amely az RNS felépítéséhez szügséges cukor-foszfátokhoz elengedhetetlen.

A C/2011 W3 üstökös

A ribózt Yoshihiro Furukawa, a Sendai-i Tohoku Egyetem geokémikusa és kollegái találták, több kémiailag hasonló cukrokkal együtt egy marokkói és egy ausztrál meteoritban.

Miután megmérték a minták szén-13 izotópjának gyakoriságát – ez az a szénatom, amelynek eggyel több neutronja van és gyakrabban fordul elő az űrben, mint a Földön – arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a szacharid molekulák az űrből származnak.

A csapat azt gyanítja, hogy ezek a cukrok az űrben, víz és folmaldehid reakciói során alakultak ki a meteoritokban. Előző kísérleteknél, ahol rekonstruálták az űrbéli környezetet – ahol UV fénnyel világították meg a vizet, az ammóniát és a metanolt – hasonló ribóz alakult ki a jégkristályokon. Hasonló kísérletek azt is kimutatták, hogy ilyen környezetben a DNS-t alakító dezoxiribóz is kialakulhat.

Forrás: ScienceNews.org

Bolygós rövidhírek: szerves anyagot találtak egy meteoritban

Szerző: Marcu András

A NASA Goddard Űrközpont és a Carnegie Tudományos Intézet asztrobiológusai többféle aminosavat találtak az Asuka 12236 nevű, szenes kondritból álló meteoritban, amit 2012-ben találtak belga és japán kutatók az Antarktiszon.

Metszet az Asuka 12236 meteoritról.
Fotó: Carnegie Institution for Science/Conel M. O’D. Alexander

Dr. Daniel Glavin vezető kutató és társai analizálták a meteoritot és olyan aminosavakra bukkantak, mint a glicin, alanin, szerin, α-aminovajsav, izovalin, aszparaginsav és glutaminsav (a glicint, alanint, glutaminsavat és valint egyébként a kabai meteoritban is megtalálták – a szerk.).

A kabai meteorit, az első, melyben szerves anyagokat találtak.
Fotó: Sketchfab.com

Több bizonyíték is utal rá, hogy ennek a meteoritnak az eredeti kémiai összetétele örződött meg a legjobban az eddig talált kondritok közül. A meteorit belseje nagyon jól konzerválódott, mivel nagyon kevés víz és hő érte, ezért gyakorlatilag szinte eredeti formájában maradt meg.

Az aminosavak létrejöttéhez szügséges víz abban az aszteroidában lehetett, amiből az Asuka 12236 leszakadt, a kellő hő pedig radioaktív bomlás során keletkezett. Mivel az Asuka 12236 ilyen jó állapotban megmaradt, valószínűleg az aszteroida külső rétegéből származik, ahol elegendő meleg és víz érte.

Érdekesség még, hogy a meteoritban talált aminosavak többsége bal oldali molekulát alkot. A földi élet is ilyen aminosavakat használ a proteinek felépítéséhez.

Ez azt mutatja, hogy valami oknál fogva ez a fajta molekula van többségben az űrben is, egyelőre még nem tudni miért. Ezen molekulák kialakulásához több vízre van szükség. Az eredeti cikk a Meteoritics and Planetary Science magazinban jelent meg.

Debrecentől Kabáig

A debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesület néhány oszlopos tagja 2020. október 3-án, egy szakmai kirándulás keretében Kabára utazott, hogy felkeresse az 1857-ben hullott meteorit emlékműveit. Szoboszlai Endre cikke.



Ellátogattunk a híres kabai meteorit lezuhanási helyére

Október első szombatján kirándulást szerveztünk a kabai meteorit lezuhanási helyére, Kaba város határába. Először a város központjában megnéztünk minden látnivalót, szobrokat, épületeket… Többek között láttuk a központban felállított emlékkövet is, melyre a meteorithullás tényét “vésték” kőbe, majd kimentünk a határ azon pontjához, ahol a lezuhanás helyén felállított emlékkövet találhatja meg minden “csillagász-zarándok“.

A hullás helyén. Fotók: Károlyi Gábor, Zajácz György


A szenzációs esemény még 1857. április 15-én este történt Kaba város határában.

Ekkor hullott le a világ talán leghíresebb, majd három kilogrammos szenes kondrit meteoritja, melyről kevesen tudják, hogy megtalálása lényegében egy lovasgazdának és annak lovának köszönhető… A korabeli híradások kisebb nagyobb eltérésekkel számolnak be az eseményről. A történés valószínűleg a következő lehetett: Szilágyi Gábor a házának tornácán elszenderült. Majd a szabadtéri szundikálásból arra riadt fel, 22 óra körül, hogy nagy robaj van! Pillanatokon belül az égbolton megpillantott egy fényes tűzgolyót, mely lángoló csóvát húzott, majd pár pillanat múlva becsapódott, vélhetően a közelben. A földi légkörbe beérkező, száguldó meteoritot látta a gazda. A meteorit a súrlódás miatt felizzott, külső része elégett, de így is egy közel három kilogramm tömegű szenes kondrit meteorit kerülhetett a tudomány kezébe…



A maga módján a derék ló is jelzett

Másnap a figyelmes gazda kilovagolt a tanyájára, de útközben, a becsapódás közvetlen közelében a lova megbokrosodott, majd horkantott és végül nem akart tovább menni! Ekkor Szilágyi Gábor meglátta a becsapódás helyét, melyet röviddel a megtalálás után több ismerősével feltárt. Ezt követően szerencsére a település elöljárósága is hírt kapott a ritka égi-földi eseményről, majd értesítették a Debreceni Református Kollégiumot. A tudósoknak köszönhetően ezt követően indult a világhírnév felé a ritka égi ajándék. Az évtizedek során sok város (Göttingen, Bécs, London, Moszkva, Párizs stb.) világhírű intézeteibe is elkerült a kő pár lenyesett darabja, elemzésekre. A kabai meteorit korabeli vizsgálata számos új felismeréssel ajándékozta meg a tudományt, mivel különleges, ritka összetételű (szerves anyagot is találtak benne). Ráadásul ez a meteorit a Naprendszerünk kezdeti időszakának a hírnöke lett, hiszen anyaga a jó négymilliárd évvel ez előtti ősi állapotokat őrizte meg!

A város több helyen is példamutatón megőrizte az esemény emlékét


A Debreceni Kollégium nem hagyta elvinni a követ

A világhírnévre szert tett kabai meteoritot a korabeli Habsburg-udvar szerette volna megkaparintani, azonban a Debreceni Református Kollégium vezetősége ezt ügyes fondorlatokkal meghiúsította! Így a ritka égi ajándék eredeti fődarabja, mely a mintavételezések miatt ma már csak körülbelül 2,6 kg, jelenleg is a Debreceni Református Kollégium féltve őrzött kincse.
Kaba város a becsapódás napját, április tizenötödikét, a közelmúltban a Város Napja ünnepének nyilvánította, és emlékhelyet létesített a helyszínen.

Akik részesei voltak a kirándulásnak: Gyarmathy István, Károlyi Gábor, Károlyi Gáborné Eta, Kocsis István, Simándiné Éva, Szoboszlai Endre, Zajácz György.

Forrás: MACSED

Bolygós rövidhírek: néhány darabka Vesta a Bennu kisbolygón

Szerző: Kereszty Zsolt

A (4) Vesta kisbolygót a múltban egy hatalmas robbanás szinte teljesen szétvetette. Ez az ütközés a Vestának szerencsétlenség, de nekünk szerencse, ugyanis ez indította útjára a Vesta-i eredetűnek sejtett HED akondrit meteoritokat, melyek aztán kikötöttek a kutatók műszereiben vagy a gyűjtők dobozaiban… 🙂

A NASA OSIRIS-REx űrszondája által készített felvételek a (101955) Bennu kisbolygó felszínéről, melynek felszínén minden bizonnyal a Vestáról származó, piroxénben gazdag törmelékdarabok látszanak (NASA)

A hatalmas kataklizmikus ütközési (szaknyelven impakt) esemény jelentős anyagmennyiséget szórt szét a Vesta-ról a környezetében. Egyes darabjai akár más kisbolygók felszínén is kiköthettek.

A NASA OSIRIS-REx űrszondája egy új eredmény szerint észrevett az általa tanulmányozott (101955) Bennu kisbolygón néhány HED (azaz a Vestáról származó) anyagnak tűnő szikladarabot.

Forrás: NASA

A XVII. Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferencia eredményhirdetésén

Szerző: Rezsabek Nándor

Szeptember 15-én a Szent István Egyetem Gödöllői Campusán került sor a XVII. Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferencia (OFKD) ünnepélyes eredményhirdetésére. A még az előző tanévhez kötődő, de a koronavírus-járvány okán őszre tolódott eseményt a fővédnök, Dr. Áder János, Magyarország köztársasági elnöke videóüzenetben köszöntötte. Az alkalmat jelenlétével és hozzászólásával megtisztelte a Szent István Egyetem több vezetője. Az előadások sorában három díjnyertes diák adott számot kiemelkedő szakmai tudásáról és izgalmas kutatási témájáról.

A „környezettanos OTDK”-n 14 szekcióban 134 pályamű versenyzett. Az éllovas ELTE TTK, SZIE MKK, PTE TTK, SZTE TTIK, DE MÉK, DE TTK, valamint minden további résztvevők mellett, személyemben a WJLF Környezetbiztonsági Tanszék is képviseltette magát. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a Földtudományok I. szekcióban benyújtott dolgozatom pozitív bírálatot kapott, majd napvilágot látott a nagy hagyományokkal rendelkező versenysorozat absztraktkötetében. Megtisztelő módon ennek 70. oldalán olvasható a Morasko, Ries és Steinheim asztroblémek – környezeti és geomorfológiai megállapítások című, Dr. Géczi Róbert tanár úr témavezetésével meteoritikai kutatási témámra épülő pályaművem összefoglalója. (Elektronikusan elérhető a következő linken: http://www.ofkd2020.hu/sites/default/files/xvii._ofkd_absztraktkotet.pdf)

A staféta átadása is megtörtént: a 2022-es OFKD helyszíne Pécs, szervezője a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara. A 2020-as konferencia az egyetemi Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeum tudománytörténeti kiállítási tárgyai közepette megtartott fogadással zárult. Végezetül idézem Dr. Czóbel Szilárdot, a konferencia szervezőbizottságának elnökét az eseménysorozat rangját és fontosságát illetően: A részvételnek is presztízse van.

Bolygós rövidhírek: új ausztrál asztroblémet fedeztek fel

Szerző: Rezsabek Nándor

Ausztrál kutatók a közismert Wolfe Creek-kráter méretét ötszörösen meghaladó asztroblémet fedeztek fel Nyugat-Ausztráliában. Az Ora Banda városától 10 km-rel délkeletre található objektum részletei a felszínen nem azonosíthatók – vizsgálata geofizikai és geológia módszerekkel lehetséges. Átmérője 5 km-es, és egy 100 m-es impaktor hozhatta létre. A Curtin University munkatársai korát 100 millió évre becsülik. Felfedezéséhez a becsapódás lökéshullámát „magukba záró” ún. nyomáskúpos kőzetek (shatter cone) adták a megfejtési kulcsot.

A Wolfe Creek kráter Ausztráliában. Fotó: Wikipedia

Forrás: ABC.net