Az augusztusi meteorraj, a Perseidák

Szerző: Balázs Gábor

Augusztus csillagászati szempontból egy igen kedvező hónap. Egyre hosszabbak az éjszakák, a napok többségében derült ég jellemző jó nyugodtsággal, nem kell fázni a távcső mellett és ekkor érkeznek a Perseidák. Nemcsak ebben az időszakban láthatunk meteorokat. Az összes meteorra kivetíthetők a következő állítások. A meteorjelenséget egy, az űrben mozgó 1 méter átmérő alatti kőzettest, másnéven meteoroid okozza, amikor belép a légkörbe. A Perseidák meteoroidjai egy 130 éves keringési idejű üstököstől, a 109P/Swift-Tuttle-től származnak. Amikor a szemcse belép a légkörbe, 150 km magasan a légköri súrlódás miatt felizzik és gerjeszti a körülötte lévő részecskéket ezzel több kilométer hosszú ioncsóvát létrehozva. Ezt az ioncsóvát látjuk, mint fényjelenséget. Ennél a témánál előjön egy fontos szó, a radiáns. A radiáns az a pont, amelyből a meteorok látszólag kiindulnak. Ennek a meteorrajnak a radiánsa a Perseus csillagkép területén van, innen kapta a nevét.

A Perseida meteorraj radiánsa, a Perseus csillagkép. Kép: Stellarium

A maximum augusztus 12/13-a kora hajnalán van. Ezen az estén az IMO (International Meteor Organization) adatai szerint óránként akár 110 db-ot is megfigyelhetünk, de ez csak egy elméleti érték. A raj tagjai július 17 és augusztus 24 között jelentkeznek, ezért a maximum előtt és után néhány nappal is megfigyelhetőek szép számmal. A rajra továbbá a fényes tagok és kitörések a jellemzőek.

A Perseidák kitörései. Forrás: meteorflux.org

A perseidák közül néhány akár a Vénusznál (-4 magnitúdó) is fényesebb lehet. Ezeket a meteorokat tűzgömböknek nevezzük.

-7 magnitúdó fényességű tűzgömb 2018 szeptember 28-án. Bővebben: https://mcse.imo.net/members/imo_view/report/175252

Csillagaim.hu – csillagtérképek személyre szabva

Emlékszel, milyen gyönyörűek voltak a csillagok?

Előfordult már Veled, hogy azon gondolkodtál, mi lehet megfelelő ajándék egy számodra fontos személynek? Olyan ajándék, mely nem csak szép, maradandó, hanem egyedi, és személyre szóló is egyben?

csillagaim.hu ötlete is pontosan ilyen gondolat alapján született. Az öröm, melyet egy ilyen ajándékkal okoztunk, arra ösztönzött bennünket, hogy Neked is lehetővé tegyük ugyanezt.

Örökítsd meg a pillanatot, készíts egyedi csillagtérképet!

Csak annyit kell tenned, hogy megadod a helyszínt és időpontot, majd beállítod a térkép megjelenését. Nálunk nincsenek korlátok, előre beállított sablonaink mellett teljesen szabadon választhatsz színösszeállításokat.

Szeretnéd látni a Tejutat, vagy a bolygókat is? Csak rajtad múlik, hogy milyen égi objektumok legyenek a térképeden.

A képeket 200g/m² papírra, digitális nyomtatóval készítjük, majd gondosan csomagoljuk. 

Forrás: csillagaim.hu

A C/2020 F3 (NEOWISE) Magyarországról

Szerző: Balázs Gábor

Az északi félteke nem bővelkedik a szabadszemes üstökösökben, legutoljára 1997-ben a C/1995 O1 (Hale-Bopp) volt mindenki számára hasonlóan látványos jelenség, de 23 év után 2020-ban megérkezett az „ikertestvére”.

C/1995 O1 (Hale-Bopp) az 1997-es feltűnése idején (bal oldalt). Forrás: ESO. Jobb oldalt a C/2020 F3 (NEOWISE) Majzik Lionel felvételén 2020 július 13-án hajnalban

A 2020-as évben eddig összesen 3 üstököst vártunk szabadszemesnek vagy legalább is binokulárral észlelhetőnek, de csak az utolsó, a C/2020 F3 (NEOWISE) élte túl megpróbáltatásait.
Felfedezése 2020. március 27-én történt a NASA Wide Field Infrared Survey Explorer (WISE) űrteleszkópjának Near-Earth Object Wide-field Infrared Survey Explorer (NEOWISE) programja által.

Az üstökösök neve több adatból tevődik össze. Mivel az eddigi számítások szerint 6-7 ezer év a keringési ideje, ezért a nem periodikus üstökösök közé sorolják, melyek azonosítója a C betű. Nevének következő része a felfedezés évéből és egy félhónapot jelölő betűből áll. Az üstököst 2020. március második felében harmadikként fedezték fel, ezért 2020 F3. Nevének utolsó tagja pedig a felfedezője, a NEOWISE.

Az első kép a NEOWISE üstökösről 2020. március 27-én készült (több hőérzékeny infravörös kép kompozíciója). Fotó: NASA/JPL-Caltech

Legközelebb a Naphoz (perihélium) július 3-án volt. Ekkor a Merkúr pályájánál is közelebb, 0,295 CsE (44,25 millió km) távolságra közelítette meg csillagunkat. Az őt ért fokozatosan növekvő, majd a perihélium során ráeső rendkívül nagy hőhatásoknak köszönhetően rengeteg por és gáz szabadult fel magjából, lehetővé téve a rendkívül hosszú és látványos ion- és porcsóva létrejöttét.

A közeledő üstökös. Forrás: Spaceweather.com
A por- és az ioncsóva. Fotó: Majzik Lionel

Áttérve a megfigyelésére, először a koránkelők csodálhatták meg, majd cirkumpoláris lett, végül az esti észlelése lett a kedvezőbb.

A C/2020 F3 (NEOWISE) útja a hajnali égen 3:55-kor
A C/2020 F3 (NEOWISE) útja az esti égen 22:55-kor

Már távolodott a Naptól, amikor először megpillantották. Kezdetekben a hajnali észlelés volt az egyetlen lehetőség, ezért kométánk története észlelési szempontból 2020. július 4-én kezdődött, ugyanis ezen a hajnalon már elég távol volt a Naptól, hogy észlelhető és fotózható lehessen. Az elsők között volt Majzik Lionel képe, mely 03:54-kor készült Tápióbicskén.
Ezen a hajnalon 1,5 magnitúdó volt, de még látszólag közel volt csillagunkhoz, így csak az üstökös legfényesebb részeit, a magját és a porcsóvájának ehhez igen közel eső részét lehetett lencsevégre kapni.

A C/2020 F3 (NEOWISE) Majzik Lionel felvételén Tápióbicskéről. Kamera: Nikon D3300 + AF-S DX Nikkor 55-300mm f/4,5-5,6G VR

Az első képeket meglátva kedvet kaptam észleléséhez így első, saját megfigyelésem július 5-én hajnalban történt. Ekkor azt tapasztaltam, hogy nehéz szabad szemmel megtalálni, mivel még elveszik a kelő Nap fényében (ezt az előző kép is igazolja), de a magja már ekkor csillagszerűen látszott, igaz egyértelműen nem tudtam megmondani, hogy pont az az üstökös. 10×50 binokulárral kezdtem keresni és innentől fogva ez lett a fő műszer megfigyeléseimnél, viszont az alábbi kép 80/910 akromáttal készült 3:59-kor. A magja fényes, a porcsóva kivehető.

A C/2020 F3 (NEOWISE) 80/910 akromáton keresztül a szerző felvételén, 2020. július 5-én
3:59-kor. Feldolgozás: Schmall Rafael

A következő nap, július 6-án 3:28-kor Kecskés Juliannával közösen fotóztam először tükörreflexes (DSLR) fényképezőgéppel. Ekkor már szabad szemmel kivehető volt a csóva.

A C/2020 F3 (Neowise) Kecskés Julianna és Balázs Gábor felvételén, 2020. július 6-án hajnalban 3:28-kor Kamera: Nikon D5300 + Nikkor 75-200 mm teleobjektív

Július 8-án hajnalban igen nagy világító felhők társaságában volt látható. Rendkívül különleges felvételek születtek.

A C/2020 F3 (NEOWISE) Balatonmáriafürdőről július 8-án 3:32-kor Schmall Rafael felvételén

Július 10-én már 4 fokos csóva volt szabad szemmel látható.

A C/2020 F3 (NEOWISE) a szerző felvételén, 2020. július 10-én 3:13-kor

Első esti észlelését Schmall Rafael végezte július 10-én este 22:01-kor a Zselici csillagparkból.

Az első esti égen készült fotó a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökösről Schmall Rafael felvételén, 2020. július 10-én

Az első általam végzett esti észlelése július 12-én este 21:46 történt. Ekkor még a hajnali láthatósága volt a jobb. Ezen az estén szabad szemmel alig volt látható, kereséséhez binokulárra volt szükségem.

Magyarországon július 13-tól lett cirkumpoláris, ami azt jeleni, hogy nem kerül a horizont alá, így egész éjjel megfigyelhető volt.

Július 14-étől az esti láthatósága már jobb, mint a hajnali. 21:58-kor már szabad szemmel lehetett látni.

Július 15-én ismét az esti égen fotóztuk. Ekkor az ioncsóvája számítások szerint 60 millió (!) km volt. Érdekességképp a Nap-Föld távolság 150 millió km.

A C/2020 F3 (NEOWISE) 5 km átmérőjű magja, 2020. július 15-én este; Távcső: 300/1600 Newton; Mechanika: Fornax 51; Kamera: Canon 700d; Fotó: Várady Ferenc
A C/2020 F3 (NEOWISE) a szerző felvételén július 15-én este; Kamera: Canon 700d + TAMRON 18-200mm F/3.5-6.3 DI II VC(C) Objektív 137 mm-en

Mivel cirkumpoláris július 16-án, ezért 00:23-kor is észleltem, fotóztam. Ekkor a horizonthoz való közelsége miatt elveszett a fényszennyezésben, így szabad szemmel éppen megtalálható, de binokulárral ekkor is könnyen megfigyelhető és látványos volt.

C/2020 F3 (NEOWISE) július 16-án 0:23-kor a szerző felvételén; Kamera: Canon 700d + TAMRON 18-200mm F/3.5-6.3 DI II VC(C) Objektív 57 mm-en

Július 23-án járt a Földhöz legközelebb, 0,692 CsE-re, ami átszámítva 103,8 millió km. Ekkor már az első észlelésekhez képest 2,1 magnitúdót halványodott, tehát 3,6 magnitúdó volt az aznap esti látszó fényessége.

Forrás: astro.vanbuitenen.nl

Bár folyamatosan halványodik (átlagosan 10 óránként 0,1 magnitúdót), távcsövekkel még mindig megfigyelhető. Augusztus 11-ig binokulárral észlelhető, majd később csak nagyobb távcsövekkel. Az alábbi kép egy 80/910-es lencsés távcsőben vizuálisan látottakat próbálja visszaadni.

Az üstökös 80/910 akromáton keresztül 2020.07.27 22:26-kor

Akik binokulárral felkeresnék, az alábbi térkép segítséget nyújthat:


Források:
Stellarium
astro.vanbuitenen.nl
nasa.gov

A július 5-ei éjszakai világító felhők története

Szerző: Balázs Gábor

Minden évben beköszönt az a másfél hónapos időszak, amikor van esély éjszakai világító felhők, más néven poláris mezoszférikus felhők kialakulására és ennek megfelelően július 5-én este igen nagy NLC (Noctilucent Cloud) jelenséget figyelhettünk meg.

Maga a jelenség a légköroptikához tartozik és a mezoszférában (a légkör 50-90 km közötti rétege) lévő felhők porszemcsékhez tapadt 40-100 nanométer átmérőjű vízjég kristályai a már horizont alatt tartózkodó Nap fényét verik vissza. Kialakulásukra június közepétől július végéig számíthatunk. Megfigyelésükre naplemente után és napkelte előtt egy-másfél órával van lehetőség. A jelenség akár egy órán keresztül is látható.
Egy személyes megjegyzés: harmadik éve figyelem az NLC-ket, de mondhatom, ez volt eddig a legnagyobb. Az alábbi képen jól megfigyelhetők a felhőzet változásai.

A jelenség július 6-án hajnalban, a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös fotózása közben is megfigyelhető volt, igaz nem olyan szinten, mint július 5-én este. Ezt követően még július 8-án és 10-én hajnalban örvendeztette meg a koránkelőket és az üstökösmegfigyelőket.

NLC július 6-án 3:28-kor. Fotó: Kecskés Julianna és Balázs Gábor
A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös NLC-k társaságában Balatonmáriafürdőről július 8-án hajnalban Schmall Rafael felvételén
NLC július 10-én 03:09-kor a szerző felvételén

Tavaly, 2019. június 21-én szintén volt látványos NLC-jelenség ekkor általánosságban írtam róluk, mely írásom ezen a linken megtekinthető.

Meteoritok azonosítása

Szerző: Kereszty Zsolt

Bevezetés

Az alábbi útmutató célja, hogy segítsen a meteoritnak gondolt kőzet, tárgy házilagos, egyszerű módszerekkel történő beazonosításában, hogy az valóban, a Világűrből érkezett meteorit-e vagy földi kőzet esetleg emberi műtermék. Összefoglaló, azonosítást segítő leírásom nem ad 100% pontos eredményt, ilyet ne várjon tőle senki, kizárólag tájékoztató jellegű és nem pótolja a felkészült meteorit szakértő és felszerelt laboratórium vizsgálatait. Ne feledjük, a meteorit Földünkön nagyon-nagyon ritka természetes eredetű objektum, két egyforma nincs belőle és még az itt leírtakhoz képest is lehetnek egyedi eltérések és változatok. A szakszerű és megnyugtató eredményű meteorit azonosításhoz erre felkészült és az azonosításban nagy gyakorlattal rendelkező laboratórium és szakember részletes és műszeres vizsgálata szükséges, olykor még tapasztalt geológus szakember is tévedhet az azonosításban!


A fogalmak:

A meteorit a világűrből érkező természetes objektum, ami a Föld (vagy egy másik égitest, például a Hold, a Mars stb.) felszínével való ütközéskor nem semmisül meg, túléli a zuhanást és eléri a felszínt. Amíg az űrben mozog és 1 méteresnél kisebb, meteoroidnak nevezzük. Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik, plazma-csatornát és tűzgolyót létrehozva elektromágneses sugárzást, pl. fényt bocsát ki, esetleg hangot. A jelenséget magát meteornak vagy közismertebb nevén hullócsillagnak hívjuk. A tűzgömb olyan meteor, melynek látszó fényessége meghaladja a Vénusz legnagyobb fényességét, ami -4 magnitúdó (jele: mg). Ezek általában kiemelkedő fényjelességgel, esetleg hangmorajlással járnak. A bolida olyan felrobbanó tűzgömb, ami jelentős, általában hangrobbanáshoz hasonlító jelentős hanghatással jár, mely akár sok sok kilométerre is elhallatszik. A meteoritokat adó tűzgömbök, szinte minden esetben bolidák, fényességük kimagasló, általában jóval meghaladja a telihold fényességét -12 magnitúdót. Ha a bolida fényessége meghaladja a -17 mg-t akkor szuperbolidának nevezzük, ezek szinte minden esetben meteoritot hagynak maguk után.

A meteoritokat a Nemzetközi Meteoritikai Társaság digitális adatbázisa a Meteoritical Bulletin tartja nyilván, e sorok írásakor kb. 62000 db-ot katalogizáltak. Ebből mindössze kb. 1300 db az olyan, aminek hullását szemtanúk látták, megörökítették, dokumentálták, az összes többit találták további ismert hullási adat, időpont, egyéb nélkül. A meteoritok terület arányosan hullanak, nincsen ismert  kitüntetett hely. Olyan viszont van ahol jól megőrződtek, konzerválódtak, ezek a száraz sivatagok és az Antarktisz. Legtöbbjük ugyanis a földi nedvesség hatására változó mértékben de mállik, sőt egyes lazább típusok egyszerűen elporladnak. Legjobban a vasmeteoritok anyaga marad meg, legkevésbé a széntartalmú és laza szerkezetű ún. szenes kondritoké. Emiatt – érdekes ellentmondás, de – az ismert összes meteorit össztömegének 90 %-át a vasmeteoritok adják.

A meteoritokat mindig a hullási/találási hely földrajzi neve alapján nevezik el, ismert emberről, nevezetességről, stb. nem. Ha egy helyen több meteoritot is találnak eltérő időpontokban, akkor a nevet általában egy szám vagy betű követi (pl. Dimmitt(a) vagy a második esetben már Dimmitt(b).). Szokás még, hogy a sivatagos Észak-nyugat Szahara nagy számban talált meteoritjai esetén, amikor nem ismert pontosan a találási hely de a nagyjábóli régió igen, akkor az NWA betűk után egy sorszámot tesznek és ez lesz a meteorit neve pl. NWA 12692.

A meteoritokat legfontosabb adataik megadásával tartják nyilván, ezek a következők: név, hullási/találási történet, hely, időpont, típus, teljes ismert tömeg (angolul Total Known Weight, rövidítve TKW), fizikai leírás, összetétel, egyéb. A mai magyarországi határainkon belül jelenleg mindössze 8 db magyar meteoritot ismerünk, kezdve az első, 1857-ben hullott kabai meteorittól a 2016-ban talált Kölked nevű kondrit meteoritig.


A meteoritokat korábban három kategóriába sorolták:

  • kőmeteoritok olyan kőzetdarabok, melyek főleg változó mennyiségű vas-nikkel szemcsékből, szilikát ásványokból állnak, ezek az összes hullás 94,5 %-át adják

  • vasmeteoritok főleg vas-nikkelből állnak, az összes hullás 4,5 %-át adják

  • kő-vas meteoritok kb. 50-50 % vasnikkel és olivin vagy szilikátos anyagok keveréke, 1 %

A modern meteorit osztályozási módszerek – az egyszerű kategóriába sorolás helyett – már figyelembe veszik a meteorit eredeti származási szülőégitestjének anyagát, annak átalakulási mértékét, kémiai és izotóp összetételét és ásványtani szempontokat.


A meteoritok modern, korszerű szempontú csoportosítása

A tudomány és a mérési módszerek, eszközök egyidejű fejlődésével Dr. John T. Wasson 1974-ben egy még részletesebb és egységes rendszerbe foglalt osztályozást vezetett be, amit napjainkban is használunk. Ő nem típusokban gondolkodott, hanem a meteoritok szülőégitestjének fejlődéstörténetébe illesztette az egyes meteoritokat. Így megkülönbözetett eredetileg, kevésbé át illetve felmelegedett anyagú ősi kiségitestből származó meteoritokat, amit differenciálatlan (nem átalakult) meteoritoknak nevezett.

Ide tartoznak az eredetileg nagyon kicsi méretű  – pár százméteres esetleg 1-2 km-es -, alig átmelegedett szülőégitest maradványok a széntartalmú szenes kondrit meteoritok, típusaik, jelük: CI, CV, CM, CR, CH, CB, CK, CO, C-ung (pl. az 1857-es magyar Kaba CV3).

A már nagyobb – pár tucat esetleg száz km-es – szülőégitestek maradványai, az “átsült” kőzet anyagot adó normál vagy közönséges kondritok, típusaik, jelük: H, L, LL (pl. Csátalja H4, Mike L6), az ensztatit kondritok (EL, EH) és az egzotikus de egyben ritka kondrit típusok (rumuruti, kakangari) illetve a primitív akondritok képviselői (akapulkóit, brachinit, lodranit, ureilit, winonait). Ezen kiségitestek csillagászati méretskálán át nézve igen kicsinyek voltak, anyaguk csak kissé melegedett fel (szenes kondritok: 50-200 C) illetve a csak a normál kondritok esetén tudott szinte “átsülni” (600-1200 C) a szupernóvákból származó Al26 illetve Fe60 rövid felezési idejű radioaktív izotópok fűtésétől, ütközési folyamatokból származó impakt hőenergiától, esetleg a kisebbek esetén a víz és szilikátok exoterm reakciós energiájától. A szakemberek azt gondolják, hogy ezen meteoritok képviselői őrizték meg legjobban a preszoláris (naprendszer keletkezése előtti) anyagszemcsék eredeti állapotát.

A másik nagy csoport, a differenciált jellegű, azaz teljesen átolvadt anyagú ősi szülőégitestek, amik átmérője akár 1000-1500 km-es is lehetett, magjuk akár 2000 C fok fölé is felmelegedhetett, így anyaguk teljes mértékben átolvadt, zónásan szétszeparálódott, szaknyelven differenciálódott. A nehezebb sűrűségű vas-nikkel szinte lefolyt a magba, létrehozva ott a vasmeteoritok zónáját, a bazaltos átolvadt köpenyanyag pedig az akondritokat. A kettő határán jöhettek létre a ritka szépségű különleges kő-vas meteoritok. Az ősi kiségitest anyaga és  az ezekből származó meteoritok szövetszerkezete nem mutat kondritos jelleget ezért nevük: akondritok. Képviselői a vasmeteoritok, kő-vas meteoritok, a vestai eredetű HED meteoritok, a holdi, marsi meteoritok és a tovább már nem besorolható akondritok. Ez röviden a ma használatos Wasson-féle meteorit osztályozás lényege.

A meteoritok típusai a mai modern osztályozás alapján
A meteoritok származás alapján történő besorolása

A meteoritok egy másik szempontú csoportosítása

  • szemtanús hullások, valaki(k) látta(ák) – angolul “falls” 

  • a felszínen megtalált meteoritok – itt nincs feljegyzés, dokumentum a hullásról – angolul “finds”

  • meteorit párok – azonos hullás, de időben, később is találnak belőlük, akár többször is

  • antarktiszi meteoritok – az Antarktsz valójában száraz “jégsivatag”, jól konzerválódnak itt

  • forró sivatagi eredetűek – pl Szahara, Omán – szintén jól konzerválódnak


Szemtanús meteorit hullások (angolul “witnessed fall”):

Ezek olyan nagyon ritka hullások, melyeket egy vagy több személy látta, a feljegyzések, dokumentumok fennmaradtak vagy a mai kor kamera rendszerei dokumentáltan és igazoltan (!) megörökítették. Ezen sorok írásakor, mint említettem kb. 1300 db ilyet ismerünk 1492 – az első Ensisheim-i meteorit – óta, ami eltörpül a mai ismert és katalógusba vett kb. 62 000 db meteorit mellett, mindössze 2 %. Földünkön éves szinten manapság kb. 8-15 db ilyen meteorit hullás várható, vannak évek amikor kevesebb és van amikor több. Léteznek a még ritkább un. “hammer fall” hullások, amikor a meteorit valamibe vagy valakibe csapódik (leírtak már emberbe, kutyába, tehénbe, lóba, házba, autóba, hajóba, postaládába, stb. való becsapódást is), nyilván az ilyen hullásokat a legkönnyebb megtalálni, de hát ezek statisztikailag szinte “nem is létező”.

A szemtanús hullások legtöbbje sok-sok meteorit darabot produkál, ritkább amikor csak egy db esik le. Ha statisztikailag tekintjük egy hullás átlagos tömegét, akkor jó közelítéssel mondható, hogy a teljes Ismert tömeg  egy-egy hullásnál 67 %-os valószínűséggel 0,5-15 kg tartományba esik (természetesen ismerünk néhány tíz gr-os és 26 tonnás szemtanús hullást is). Az évszakos statisztikát vizsgálva, érdekes hogy a tavaszi és nyári időszak, mintha több meteorit hullás produkálna meg kell jegyezni, hogy ez csak a 2000-es évektől üzemben álló modern tűzgömb figyelő kamerarendszereink által biztosított és pontosabb pályaszámítást lehetővé tevő adatok szerint kalkulálható, viszonylag kevés (kb. 100 db) adatpárból).

Vizsgáljuk meg a szemtanús hullások meteorit típusonkénti megoszlását. Az alábbi ábrákon látható, hogy a kondrit meteoritok adják az elsöprő többséget, kis túlzással mondható, hogy minden 10 hullásból kb. 9 db kondrit lesz. Máshogy és eltúlzóan fogalmazva, ha hullik meteorit az szinte mindig kőmeteorit. A megmaradó 10 %-ot fele-fele arányban képviselik a vasmeteoritok és az akondritok. Elenyésző a kő-vas meteoritok aránya.

Az arány teljesen más ha a talált (vagyis a nem szemtanús) meteoritokat is nézzük, ebben az esetben még több lesz a kondrit meteorit! Érdekes ellentmondás, hogy az összes ismert meteorit tömegének 90 %-át a vasmeteoritok adják és maradék az összes többi. Vagyis a lehullott, talált meteortok közül bár a vasmeteorit nagyon ritka típus, viszont ezek adják az ismert meteoritok többségét, tömeg (“súly”) szerint. 

Az említett statisztikák:


A talált meteoritok (szemtanú nélküli hullások):

Az ilyen meteoritra egyszerűen valaki csak rábukkan, hullásuk időpontja, részletei egyáltalán nem vagy csak nagyon bizonytalanul ismert, szemtanúk nincsenek. Földi koruk (az az idő amit hullás óta eltelt), néhány évtől a több ezer évig terjedhet. Éppen ez adja a problémát, ugyanis a földi erózió, ideértve a nedvességet, szelet, hőmérséklet ingadozást, egyéb kémiai, fizikai, geológiai módosító hatásokat, emberi tevékenység hatásait – műtrágyázás, egyéb – különböző mértékben hat a meteorit felszínére és belső szerkezetére. Szaknyelven ezen hatások összességét hívják mállásnak, angolul “weathering”. Általában mondható, hogy az európai nedvesebb időjárás miatt, már néhány (!) nap vagy hónap elegendő, hogy a frissen hullott meteorit felszíne oxidálódni kezdjen. Az eredetileg szép fekete olvadási kéreggel borított meteorit felszíne oxidálódni kezd és vörösessé válik. Ez először a meteorit repedezett olvadási kérgének hajszál-repedéseiben jelenik meg, majd egyre bentebb akár mm-es mélységben is behatol. Évek alatt a meteorit az avar, fű, mezőgazdasági növények alá kerül és egyre jobban lesüllyed, ezután már csak igen nagy szerencsével és/vagy fémkeresővel vagy szántáskor találhatunk rá. A sok száz vagy ezer évet nedves földben eltöltött idő alatt a kőmetorit mállása idővel felőrli a mintát és csak nagyon ritka körülmények megléte esetén találhatunk meg belőle valamit. Ezek a nagyon ritka “fosszilizálódott meteoritok”, ilyenek maradványait pl. mészkőbe ágyazódva találták egyes északi országok kőbányáiban. A legtöbb esetben azonban a minta elvész a kutatók számára. A ritka akondrit vagy szenes kondrit meteoritoknál, azok lazább szerkezete miatt a fenti folyamat felgyorsul és még nehezebb ezeket sok-sok évvel a hullás után megtalálni. Ráadásul fémkereső ezeket nehezebben veszi észre a rendkívül kicsi FeNi tartalmuk miatt. Természetesen léteznek olyan hatások is, hogy a korábban felszín alá került meteorit valamilyen hatásra felszínre kerül (kimosódás, szél, emberi tevékenység, stb.) és bár régebben hullhatott, mégis a felszínen találunk rá a rozsdás, mállott felületű meteoritra.

Más a helyzet a vasmeteoritoknál. Az összefüggő tömör FeNi szerkezet miatt ezek földi mállása lassúbb, nem ritka, hogy több ezer éves vasmeteorit hullásokat sikerül felfedezni, akár több méteres mélységben is. Kérgük színe néhány év alatt rozsdabarnára, vöröses-barnára változik, lényegében a köznapi értelemben vett réteges (leveles) rozsda keletkezik rajtuk, ezt a szakirodalom “shale”-nek nevezi. Több  évszázad alatt ez a rozsdaréteg megnövekszik akár több cm-es vastagságúra. A kisebb néhány tucat gr-os régi vasmeteoritok viszont elveszhetnek.


A jövőben megtalált magyar meteoritokra vonatkozó szubjektív becslés:

Magyarország nedves környezeti zónában fekszik, -eltérően a sivatagoktól – nálunk gyakori a csapadék,  nedvesség. Ez különösen nem kedvez a kőmeteoritok anyagának, de a vasmeteoritok kérge is hamar oxidálódik. Ezt a gondolatot hazánk nedves-mállási körülményeire kiterjesztve, a régebben hullott meteoritokra a következőket várhatjuk ( ez persze nem kizárólagos előrejelzés, eltérés lehetséges ):

  • kondrit, akondrit kőmeteorit esetében: várhatóan nem grammos, nem néhány tíz grammos, hanem nagyobb – inkább több kg-os tömeggel várhatjuk őket, lásd Csátalja H4 meteorit, kb. 16 kg-os tömegével földből, szántásból előkerülve. Ez megkönnyíti a fémkeresős keresést, mert a nagyobb tömeg várhatóan jobb jelet vagy nagyobb érzékelési mélységet adhat.

  • vas- és kő-vas meteorit esetében: hasonlóan nem grammos, nem néhány tíz grammos és nem néhány cm-es mintákat várunk, hanem fél vagy akár több kg-os mintákat, különböző mértékben oxidált kéreggel és változatos formákban várunk. Ld. Szlovákiában nemrégiben előkerült egy vasmeteorit a földből, ami több kg-os volt.

Érdemes azonban meggondolni, hogy hazánk évtizedekig a “vas és acél” országa volt, ezért hatalmas mennyiségben jutott ipari fémhulladék (főleg vasipari hulladék, melléktermék de könnyűfém is) az ország teljesen lehetetlen szegleteibe is. Emiatt a terepen nagyon gyakori a kohósalak, az acélgyártási hulladék, de akár a háborús tevékenység nyomai, repeszek, lőszerek, stb. Az intézetekbe bekerült minták igen nagy százaléka ilyen – téves – minta.

A Földön talált meteoritok legtöbbje kondrit vagy akondrit, ami arányaiban sokkal nagyobb rész, mint a vas- és kő-vas meteoritoké. Nincs ez máshogy itthon sem, vagyis ha találunk itthon a jövőben meteoritot az leginkább kőmeteorit lesz semmint  vas vagy kő-vas.

Fontos dolog az is, ha valaha találunk egy meteoritot, akkor mindenképpen meg kell kutassuk a közeli és távolabbi környékét is, mert esélyes, hogy ún. meteorit szórásmezőre bukkantunk és így előkerülhetnek további példányok, mint erre számos példa ismert..


Friss hullású meteoritok általános jellemzői:

Friss hullás, az ami néhány órája, napja, hete történt. Néhány kg-ot produkáló hullás esetén a meteorit a földfelszínen található és szabad szemmel észrevehető, ezek kereséséhez nem kell fémkereső. Ritkán előfordulhat, hogy ennél nagyobb tömegű test hullik le, ami földbe fúródik, krátert üt méghozzá jól látható módon. Általában ilyeneknél a földrengés jelző obszervatóriumok mérhetik ennek jeleit, amiből kiháromszögelhető a földet érési körzet. Sok lehullott meteorit már szórás mezőt alkot, a korábban említettek szerint. Fémdetektor csak magas fű, akadályokkal teli környezet esetén szükséges, egyébként nagyon lelassítja a munkát. Speciális eset ha tóba, folyóba esik, mint a 2013-as Cseljabinszk kőmeteorit legnagyobb példánya, ilyenkor látszódik a hóba, jégbe hatolás kürtője, lékje.

A meteoritot a legtöbb esetben vonzza (kiéve marsi, holdi szuper ritka meteorit típus) a nagyon erős Neodímium mágnes (N52 típus a legjobb, kapható mágnesekkel foglakozó szakboltokban). Érdemes a mágnes felkötni egy kb félméteres cérnaszálra és figyelni, hogy a minta mellett elhúzva az kileng vagy sem. Ha igen, az jó jel. A meteorit maga nem vonzza a vasa, azaz nem mágneses, de vonzza a mágnest

A meteorit sűrűsége eltér a földi anyagokétól, mivel FeNi-t tartalmaznak, ezért általában nehezebbek azoktól. Fontos tudni, hogy azonnal hullás után nem izzanak, nem forróak, mindössze néhányról állították a szemtanúk, hogy kissé langyosak voltak és legtöbbször hideg tapintásúak, sőt egyesek deresekNem égetik, nem olvasztják meg a környezetüket. További tévhitek eloszlatása érdekében, elmondható, hogy legtöbbször nem üregesek, nem sugároznak, nem hordozzák betegségek kórokozóit sőt egyáltalán nem veszélyesek az élőlényekre, egyes ritka esetekben “füst szagúak”.


A frissen hullott kőmeteoritok (kondritok, szenes kondritok, akondritok):

Az ilyen kőmeteorit felszínét vékony, 1 mm-nél vékonyabb, fényes vagy matt fekete, esetleg barnás (de sohasem más színű zöld, piros, stb.) olvadási kéreg borítja. A kéreg gyakran apróbb-nagyobb gödröcskékkel, ún. regmagliptekkel tagolt, estenként szálas folyásnyomok láthatók rajta. A felület lehet törött, ezáltal láthatóvá válik a meteorit belső szerkezete, ami általában világos, pl. szürke színű. Benne szeplősen elszórt ezüstösen csillogó apró pöttyök, a FeNi fémfázis láthatók. Emellett  sötét ún. sokkolt erek vagy becsapódáskori megolvadások (angolul “Impact Melt” részek) is láthatók. A kőmeteoritokban gyakori ún. kondrumok pici milliméteres vagy kisebb üvegszerű ásványi gömböcskéi ritkán, de szemmel láthatók a törött részeken. Az említett színektől eltérő idegen színek nem jellemzőek, tehát idegen sárga, piros, zöld, lila, narancs szín az említett feketén, sötét barnán kívül.

A meteorit felszínét szabálytalanul elrendezett, vékony repedés hálózat boríthatja, ezek a felület lehűlésekor képződő ún. kontrakciós repedések. A repedésekben általában feltűnik a meteorit világosabb belső szerkezete. A nagyon ritkán előforduló szenes kondritok, a szén tartalom miatt belül sötétek, feketék, feketések lehetnek, apró, szabálytalan alakú fehér színű zárványokkal (CAI), a nagy többség azonban világos belső szerkezetű.

A kondrit meteorit alakja bármilyen lehet, de nagyon gyakori a szabálytalan alak, gömbölyded formákkal borítva, ritka a szép kúpos, orientált “klasszikus” meteorit alak. A meteoritot NAGYON RITKÁN határolja éles perem! Gázbuborékszerű ún. hólyagüregek viszont sohasem (hazai kohósalakoknál ez viszont gyakori, ez kizáró ok is egyben). A felület ún. elsődleges és/vagy másodlagos fekete színű olvadási kéregből áll.

Frissen hullott kondrit fekete olvadási kéreggel, kontrakciós repedésekkel
és becsapódáskori repedéssel
Cseljabinszk LL5 típusú kondrit. A fekete olvadási kéreg kissé “habos” jellegű, a törött felület világos belső szerkezetű, ami néhol vörösre oxidálódott. A meteorit akár 1-2 évet is eltölthetett nedves (eső,hó) környezetben!

Cseljabinszk LL5 típusú kondrit fekete olvadási kéreggel, a törött felületeken látható a világos belső szerkezet, enyhe vörös színű oxidációval.

A frissen hullott vasmeteoritok:

A ritka hullási események közé tartozó vasmeteorit felszínét, nagyon vékony fekete vagy kékes-fekete kéreg borítja. A vasmeteorit alakja szintén változatos, de a nagy többség gömbölyded, lekerekített élekkel, ujjbenyomódás-szerű gödrökkel, regmagliptekkel tagolt. A klasszikus repülés orientált kúpalak, folyásnyomos felszín szintén jellemző. Extrém ritka estekben átégett lyukak előfordulhatnak. A törött, olvadt felület sohasem világos, mint a kondritoknál, hanem megegyezik a meteorit sötét felszíni színével. Mivel nagyon sűrűek (magas a Fe-Ni fázis), ezért nehezek és erősen tapad rájuk a mágnes. Buborékok, belső zárvány üregek és üvegesedett olvadási kéreg nem látható. Tapintásuk kimondottam fémes jellegű és nagyon erősen tapad hozzájuk a mágnes.

Frissen hullott vasmeteorit lekerekített alakkal. Figyeljük meg, hogy az olvadási kéreg fekete, kékes színű. Jól látható a megolvadt, regmagliptes felszín.
Frissen hullott vasmeteorit. Hulláskor megolvadt alak, regmagliptekkel, a kopott éleken csillogó FeNi kibukkanással.
Tipikus repesz alakú vasmeteorit, repülés-orientált alakkal, éles folyásnyomokkal, fekete, kékes színű kéreggel. Hulláskor éles élek keletkeztek, de az orientáció alapján látszik a jellegzetes meteorit alak.

Házilag elvégezhető tesztek – meteoritikus eredet igazolására:

Az alábbiakban ismertetett tesztek nem pótolják a modern műszeres mérési eljárásokat, de segítenek abban, hogy igen nagy valószínűséggel kiszűrjük a meteoritnak gondolt mintáinkat a részletesebb vizsgálatok előtt. A professzionális szakemberektől, kutatóktól nem várható el, hogy minden, általunk meteoritnak gondolt anyagot részletesen megvizsgáljanak. Aki ragaszkodik az űrbéli eredetűnek gondolt anyagának részletesebb laborvizsgálatához annak ezt magának kell finanszíroznia. Hazánkban viszonylag kevés helyen foglalkoznak ilyennel, külföldön, elsősorban az USA-ban rutinszerű az ilyen eljárás, melynek költségei általában a több száz vagy ezer USD felett vannak. Az alábbiakban leírt sorrendben elvégzett vizsgálatokkal tapasztalatom szerint 90 % fölé tornázhatjuk a bizonyosságot, hogy valódi meteoritot tartunk a kezünkben.


1. lépés: A meteorit alakjának, külső jegyeinek vizsgálata

Mint a fentiekben láthattuk a szemtanús és a normál találású meteoritokra sajátságos külső jellemző. A lekerekített élek, regmagliptek, folyásnyomok, orientált alak, a külső felület színe, a törött felületek színe, szerkezete a fémszeplők, kondrumok – gömbcseppecskék – jelenléte, stb. kellő gyakorlat után segítik a meghatározást. A fentiekben ezt részletesen leírtam.

Kizáró tényezők a következők (eltérés lehetséges):

  • nem vonzza a mágnes (ld. még fentiek)

  • éles peremek, éles, határozott oxidáció (rozsda), éles és sűrű kráteresedés a felszínen, földi anyagok, szennyezések a minta felszínén (kőzetek, beton, fehér szilikátok, stb.)

  • gázzárványok, belső és külső üregek, buborékok jelenléte a felszínen és a belső törött felületeken, (ld még kohósalak)

  • egyenletes kitüremkedő buborékosodás a felszínen – pl. hematit

  • idegen színek jelenléte – kék, zöld, lila, piros, sárga, (ipari salak, emberi műtermék angolul ”man-made”)

  • összefüggő csillogó fémes párhuzamos szálak jelenléte – könnyűfém ötvözet

Ezen alaki és szerkezeti jellemzők összességét átlagembernek valóban nehéz felismerni, azonban a kizáró tényezők közül egy vagy több teljesülése esetén, a mintát nem érdemes tovább vizsgálni.

VALÓDI METEORITOK alaki jellemzői példákon bemutatva:

Klasszikus kúposan orientált meteorit alak, regmagliptekkel, folyásnyomokkal és fekete olvadási kéreggel. Middlesbrough L6 kondrit meteorit, 1881, Anglia.
Frissen hullott kondrit meteorit, regmagliptekkel, lekerekített élekkel, fekete olvadási kéreggel és kontrakciós repedésekkel.
Kontrasztos folyásnyomok egy kúposan orientált kondrit meteoriton.
Vékony fekete olvadási kéreg és kontrakciós repedések kondrit meteoriton (Bensour meteorit). Az élek lekerekítettek, belső törésnyomok világosak.
Vasmeteorit nagyméretű regmagliptekkel, felszíni mállási kráteresdéssel. Az élek lehetnek élesek is, de a regmagliptek hangsúlyosak!
Peremeken hangsúlyos “ajakrúzsozáshoz” hasonló lefolyásnyomok angolul “roll-over lipps”) és regmagliptek, melyek körbeölelik a meteorit peremét. Ritka de tipikus meteorit jellemző.
ÁLMETEORITOK alaki jellemzői példákon bemutatva:

ÁLMETEORITOK alaki jellemzői példákon bemutatva:

Álmeteorit – hólyagüregek a felszínen, néhol gömbölyded élekkel, de éles peremekkel határolva. Különös, idegen alak!
Álmeteorit – hólyagüregek a felszínen, néhol gömbölyded élekkel, de éles peremekkel határolva. Idegen alak és színek!
Álmeteorit – éles peremek, üvegesedett jellegű belső szerkezet. A mintán átmenő világos erek. Kalapáccsal könnyen pattintható felület.
Álmeteorit – rozsdás felszín, pici éles peremű üregekkel. A felületen idegen szerkezetű és színű (beton?) foltok láthatók. Nincsenek regmagliptek!
Álmeteorit – mangán ötvözet megtévesztő, regmaglipt szerű felszínnel. A minta belül fényes, maratva szerkezetet mutat, de nem mágneses! Oldalt üledékes rész látható, ez idegen a meteoritoktól. Éles perem körben!
Álmeteorit – magnetit, vonzza a mágnes! idegen felszíni világos rárakódás, regmagliptek hiánya jellemzi a legömbölyített formát. Kavicsszerű alak mindig gyanús!

2. lépés: Mágneses teszt

A meteoritok 99,9%-át vonzza az erős pl Neodímium 52 mágnes és a vas-nikkel tartalomtól függően ezen vonzó hatás minden esetben más és más. Mint említettük érdemes a mágnesünket pl. 30-50 cm hosszúságú cérnára felkötve belengetni a minta mellett 1-2 cm távolságra. A mágnes azonnal jelzi a meteoritvas jelenlétét. Vigyázat: acél, kohósalak, magnetit, ipari hulladék, bazalt, érc és vas tartalmú kőzet is vonzza a mágnest! A teszt tehát fontos de nem elégséges a megnyugtató azonosításhoz. Marsi, holdi meteoritokat alig-alig vonzza a mágnes, de ezek előfordulása pár ezrelékes csupán!


3. lépés: Karcpróba teszt

A mintával erősen megkarcoljuk egy fehér porcelán tányér vagy hasonló anyag fehér felületét és megvizsgáljuk, hogy az hagy-e maga után karcot és ha igen milyet és milyen színűt.

Jó a karcpróba, ha a minta egyáltalán nem vagy nagyon vékony karcot hagy maga után. A karc mindig akkor jó ha nagyon vékony vagy nincs és az sosem fekete színű. Az erősen oxidálódott meteorit barnás vagy barnás vörös nagyon vékony karcot hagyhat a felületen. Eltérések lehetségesek, az oxidáció jellege és mértéke után. Győződjünk meg, hogy maga a meteorit kérge hagyta maga után a nyomot vagy esetleg a földi málláskor (pl. föld alól előkerült minta!) a felületre tapadt földi eredetű ásvány vagy kőzet darab.

A karcpróba rossz ha széles fekete vagy vörös nyomot hagy a minta, előbbi magnetit, utóbbi hematit jelenlétére utal.


4. lépés: A minta sűrűségének megmérése

A legfontosabb próbáink egyike! A meteoritok általában sűrűbbek (eltérés persze itt is van) mint a rájuk hasonlító természetes földi kőzetek, ásványok vagy a gyakoribb “man made”, emberi alkotta minták. Természetesen itt is vannak kivételek, de első körös behatárolásra a sűrűségmérés jó támpontot adhat. A mintánk sűrűségét megmérve az alábbi táblázat segít behatárolni, mely meteorit típusba tartozhat az. A kőmeteoritok gyakorisága miatt elsőre mindig kondritot gyanítunk.

a táblázat adatai tájékoztató jellegűek, eltérések lehetségesek.

Tájékoztatásképpen megadjuk a hozzánk és hazai intézetekbe beküldött gyakoribb álmeteoritok (földi anyagok) sűrűségadatait. Természetesen eltérés itt is lehetséges, az adott “ál” minta különböző összetételi előfordulása miatt.

A sűrűségmérést elég tizedesjegy pontosságúra elvégezni. A méréshez tized gr pontosságú mérleg szükséges. A mérés és a számítás menete az alábbi ábrán látható:


5. lépés: A Betekintő ablak (angolul “cutting window”) készítése

Nagy gyakorlatot és speciális vágószerszámokat igényel. Kőmeteoritoknál ehhez gyémánt vágótárcsát célszerű használni, ha lehet vízhűtéssel ellátva. Vasmeteorithoz fémfűrész vagy szintén hűtött abrazív (vágás közben elkopó) vágókorong szükséges, utóbbi esetben gondoskodni kell a hűtésről, mert a minta megéghet (ez utóbbi hűtés a legnehezebb feladat házi körülmények között). Különös óvatosságot igényel az elektromos vágók használata vízhűtéssel összekötve!

Az eljárás lényege, hogy a minta mennyiségétől függően – azt minél kevésbé roncsolva – sík bevágást készítünk a mintán pl. egy jól kiálló nagyobb felületű sarokrészen. Ennek felülete néhány cm2,  olyan hogy azt kézi nagyítóval később könnyen tudjuk vizsgálni (javaslat kb 5-100 gr mintánál 1-2 cm2, egyéb esetekben 5-10 cm2 felület jó lesz). A vágás után a felületet síkra kell csiszolni, a hullámos gátolhatja pl a jó minőségű makrofoto készítését. A felületet minimum 300-as finomságú csiszolópapírral (gyémánt vagy abrazív) finomra kell kidolgozni, ideális a polírozott felület minőség. Kőmeteoritnál ez elegendő lehet, vasnál 800-1500-asre törekedjünk, ez ugye már polír finomság.

  • Kondritnál csillogó ezüstös fémszeplőket kell látnunk elszórva, plusz apró ellipsziseket, köröket.

  • Szenes kondritnál néhány mm-es apró pici ellipsziseket, köröket, esetleg fehér alaktalan foltokat.

  • Akondrit (nagyon ritka típus!) felismeréséhez szakember szükséges!

  • Vasmeteoritnál: egybefüggő ezüstösen csillogó fémes felület a jó. Zárvány üreg, belső repedés vagy azok hálózata kizáró ok! Vasmeteoritokat még tovább lehet vizsgálni: Különleges savas keverékben megmaratva az okta-edrites meteoritok a nevezetes fémesen csillogó Widmanstätten-Thomson-mintát mutatják, ami egymást 60°-ban keresztező, párhuzamos vonalak jellegzetes hálózata és csak vasmeteoritra jellemző!. A többi típus ettől eltérően maratás után nem mutat semmilyen szerkezetet vagy apró pici egymással párhuzamos vonalak rendszerét mutatja (ez utóbbi nagyon ritka!). A savval való maratás rendkívüli gyakorlatot, tapasztalatot és szaktudást igényel, ezt csak szakember tudja elvégezni, ne kísérletezzünk házilagosan vele.

Vigyázat: a hazánkban előforduló ipari könnyűfémötvözetek (pl mangán tartalmú ötvözetek) maratás után szintén mutathatnak a Widmanstätten-Thomson-mintától eltérő mintázatot, de azt a sav gyorsan bebarnítja! Acélt savval maratva annak felszíne nagyon gyorsan beszürkül. Ha pl. becsapódott lövedék repeszt, lövedék magot maratunk az szintén beszürkül és a becsapódáskor megzömült anyag szabálytalan határvonalai jellemzően hullámos mintával kirajzolódnak.

Kondrit meteorit vágott, csiszolt “betekintő ablaka”. Jól láthatók
a fekete alapmátrix fémszeplői.
Pultusk H5 kondrit meteorit vágott szelete a csillogó fémszeplőkkel és rozsdaszínű
kerek kondrumokkal.
L 3 típusú kondrit meteorit határozott gömbölyű kerek peremű kondrumokkal. Könnyen felismerhető szerkezet, csak meteoritokra jellemző a minta!
Vasmeteorit jellegzetes un Widmanstätten-Thomson mintája. Egymást 60°-ban keresztező ún okta-edrit lamellák. Csak vasmeteoritra jellemző minta.
Álmeteorit – megvágott megcsiszolt felület. Nyílt üregek, gázbuborékok nem lehetnek valódi meteoritban. Ez a felület maratva gyorsan sötétre szürkül!
Álmeteorit – Mangán ötvözet megtévesztő maratott felületű mintája. A mintázat nem csillogóan ezüstös és fémszínű, mint vasmeteorit esetén és annak szerkezete eltér a Widmanstätten-Thomson mintától!

6 lépés: Nikkel teszt

Mint említettem a meteoritok mindegyike tartalmaz valamilyen mértékben nikkelt (ld. első részek). A földi kéreg átlagosan 0,005% Ni-t tartalmaz, de ettől eltérő esetekről is tudunk. Illetve a kohászati iparág is használ nikkelt előszeretettel ötvözőként, így az ember által készített fémtartalmú mintákban gyakorta előfordulhat. Ezért ez a teszt nem mérvadó, csupán segítő jellegű. A Ni hiánya viszont a legtöbb esetben kizáró tényező!

A teszt során a porított mintánkat sósavban feloldva reagáltatjuk, dimetil-glixommal és figyeljük a folyadék elszíneződését. Minél nagyobb a nikkel tartalom annál jobban skarlátvörös a folyadék. Ni hiánya esetén a folyadékunk átlátszó vagy matt, de semmiképpen nem vörös. A kohósalak produkálhat vörösödést, de az elhalványul pár perc múlva.

A teszt elvégzéséhez speciális reagens szett szükséges, mely külföldről, internetről beszerezhető. De bízzuk ezt szakemberre inkább.

Nikkel teszt pozitív (vörös szín) és negatív (nem vörös!, de lehet más is) esetben

A tesztek összegzése:

Ha mind az 5 tesztünk pozitív eredményt adott, akkor a mintáról magáról, a betekintő ablakról készítsünk jó minőségű, színhelyes, éles, kontrasztos és  jól látható, részletes fotókat, esetleg egy vonalzót is mellé téve a képen.

További vizsgálatokat házilagosan már nem nagyon tudunk elvégezni. A továbblépéshez szakértelem, kellő műszerezettség és gyakorlat szükséges.

Ha mintánk kiállta a fenti lépéseket egyértelműen, akkor bátran fordulhatunk az eredményekkel, fotóinkkal szakemberhez, a további laborvizsgálatok érdekében. Sajnos a hazai intézmények egy jó része nem rendelkezik kellő gyakorlattal, tapasztalattal és kapacitással meteorit azonosításban, ekkor érdemes tehát hozzám fordulni aki napi szinten foglalkozik meteorit azonosítással és az ehhez kapcsolódó kutatással.


Javaslom tehát:

  • ha a fenti tesztek után bízik abban, hogy mintája valódi meteorit

  • akkor a további vizsgálatok érdekében vegye fel velem a kapcsolatot itt.


Meteorit keresési stratégiák friss hullású meteorit esetén:

Minden meteorpálya-számítás hibával terhelt, ezért fontos, hogy minél pontosabban kimért pálya adataink legyenek. ideális lenne – ha rendelkezésre áll – meteorológiai doppler-radar térképek, mert ott a konkrétan lehulló darabokat látjuk (ez hazánkban még nem elérhető lehetőség). Néhány km2-es keresési terület vagy még kisebb lenne az ideális, de a tűzgömb megfigyelő hálózat ma még hazánkban nem teljes és nem sikerül mindig jó állásszögű és több kamera által is rögzített meteornyomhoz jutni. Ezért a nagyméretű, akár több tíz km2-es keresési terület évekre való keresési munkát adhat. Amerikai tapasztalt meteorit vadászok leírása alapján átlagosan és kb. 65 óra szükséges egy embernek 1 db meteorit megtalálására, mások szerint ez 500 munkaóra is lehet! Mindez akkor érvényes ha megfelelően pontos pályaszámításaink és kellő gyakorlatunk van meteorit keresésben. Ne kedvetlenedjünk el elsőre ha nem találunk meteoritot, kitartó, elhívatott keresés szükséges a megtalálásukhoz, ami kevés esetben jár sikerrel. De ha nem próbáljuk meg, nem is adunk esélyt a megtalálásukra!

Minden esetben ismerni kell a meteorpálya haladási irányának térképre vetített vonalát és a hibahatárral megadott hullási négyszöget vagy ellipszist, kört, stb. Ideális esetben 67 %-os vagy jobb valószínűséggel rendelkező hullási területet érdemes átnézni. Nagyobb terület vagy rosszabb hibájú behatárolás esetén, mindig a terepi viszonyok döntenek arról, hogy mintavétel szerűen hol végezzük a keresést.

Mégegyszer tehát: friss hullású meteoritot az előbbiekben felsorolt meteorit jellemzők alapján szabad szemmel keresünk. A hullott meteoritok jellemzően a föld felszínén találhatók és könnyen észrevehetők a környezettől elütő fekete színük miatt. Több év elteltével vagy pl intenzív mezőgazdasági művelés esetén a meteorit a földfelszín, avar, fű, stb alá kerülhet, ekkor már csak a fémkereső vagy a véletlen segíthet, ezért kell sietnünk a helyszínre érni hullás gyanú esetén.


Érdemes a következők szerint területet választani és keresni:

  • a keresést szakember, lehetőleg hozzáértő meteoritikus, geológus, gyakorlott gyűjtő vezesse. A többieknek célszerű rövid összefoglalót tartani, hogy mit keresünk, hogyan és mire kell figyelni közben,

  • vigyünk magunkkal erős mágnest, térképeket, tollat, alkoholos tollat, papírt, erős fényű zseblámpát, mobiltelefont esetleg adó-vevőt, nylon zacskókat, 2000 gr-ig (0,1 gr pontos) ,érő kézi mérleget, fényképezőgépet, zsebkést, napszemüveget, esőkabátot, hosszú illetve rövid nadrágot, megfelelő ruházatot, élelmet, ivóvizet,

  • a sötét repülés megkezdési pontja és a földet érés pontját összekötő szakasz földi vetületének szűkebb környéke preferált, érdemes meteor haladási irány szerint hátulról előre kutatni,

  • kedvező domborzati jellemzőjű (laposabb, sík mezők, művelt területek) területet válasszunk, kerülendő az erdős, sziklás nehezen megközelíthető, kereshető terület, vízfelületek, mocsaras vidék, stb), magas fű esetén, összenőtt, sűrűbb cserjés, bokros esetén, sekély víznél használjunk FeNi jelére hangolt fémkeresőt, melynek használatához szerezzünk engedélyt (hazánkban pl),

  • lakott terület esetén az eseményről, talált darabokról kérdezősködés, plakát ragasztás, közintézmények, erdészek, hivatalos szervek megkeresése rendkívül hasznosnak bizonyulhat,

  • létszámtól függően csoportokra bontva keressünk, a csoportoknak a helyszínen jól behatárolható területeket válasszunk, a csoportok legyenek kapcsolatban egymással,

  • mindig meteorit szórás mezőt feltételezve keressünk, ha egy példányt megtaláltunk, a szórás mező már behatárolható, úgy hogy a földet éréstől visszafelé haladva találhatóak az egyre kisebb méretű példányok,minden átnézendő területet GPS-el jelöljünk ki és a már átnézett területek GPS koordinátái által körülhatárolt területet jelöljünk meg térképünkön,

  • minden talált meteoritot dokumentálni kell elmozdítása előtt. Készítsünk fotót a meteoritról és mellette a látható GPS pozíciót mutató eszközről, több meteorit esetén a minta számát mutató cetliről. A meteorit tömegét ha lehet a helyszínen mérjük meg és a minta számának megfelelően feliratozott, számozott lezárható nylon tasakba tegyük el.

  • nagy méretű meteorit esetén különösen fontos a jól dokumentált, fotózott környék, elszállításához kérjünk segítséget. Dokumentált (felirat, tasak, fotó, GPS) talajmintát is vegyünk a meteorit közvetlen közeléből. Kráter, gödör, üreg stb estén mérjük le annak átmérő adatait és legnagyobb mélységét cm-ben, ne bolygassuk meg a krátert!

  • nagyobb területeket, csoport esetén érdemes az un pásztázó kereséssel átnézni, mindig legyen egy hozzáértő csoportvezető. A pásztázó keresést a résztvevők létszámától függően csatárláncban végezzük egymás mellett állva, kb 1,5-3 m belátható egyszerre egy személynek a terepen! Ez utóbbi változhat a tereptől függően. Folyamatosan vonalban haladunk a terepi adottságoktól függően oda és vissza. Gyanús minta esetén megállunk és jelezzük a csoportvezetőnek a találatot. Csak ő megy oda megnézni a mintát, a többiek maradnak a helyükön. Elvégezzük a dokumentálást és haladunk tovább. Használhatunk jól látható jelzőzászlókat is a minták helyének megjelölésére (ez gyorsabb haladást tesz lehetővé). A csoportnál jó ha van legalább 1 db fémkereső:

  • egyedül vagy párban keresve szintén a fentiek érvényesek. Cél, hogy ne hagyjunk átnézetlen területet magunk mögött. Minden ellenőrzött területet jegyezzünk fel és juttassuk el azt a keresést koordináló személyhez, hogy ne legyen ugyanaz a rész többször átnézve.

  • létezik egy másfajta keresési eljárás is, amikor csigavonalban haladunk egy pontból kiindulva kifelé, vagy már megtalált meteoritot centrumnak kijelölve indulunk újabb csigavonalas keresésre.

A pásztázó, csatárláncos keresés művelete

Kié a megtalált meteorit?

Hazánkban külön jogszabály nem foglalkozik a megtalált meteoritok tulajdonjogával. Én azt valószínűsítem, hogy egy ilyen jellegű vitás, jogi eljárásban valószínűleg a következő állítás állná meg a helyét: azé a meteorit akinek a földjére esett vagy ott találták meg. Kivéve ha bizonyítható, hogy 1711 előtt már a földben volt, akkor ugyanis az államé lásd 2001. évi LXIV. törvény, a kulturális örökség védelméről.

Soha ne feledjük a meteorit elsősorban a tudományos kutatás tárgya, másodsorban gyűjtői, esztétikai és pénzben kifejezhető érték! A meteoritnak elsőként a szakembereknél van a helye, azonban ha rendelkezésre áll belőle a tudomány számára nélkülözhető mennyiség, akkor a múzeumokban, magángyűjteményekben, kiállítóhelyeken is helye van.

Felhívom a figyelmet, hogy a magánúton megtalált és hivatalosan nem azonosított, leírt, elemzett (klasszifikált) meteorit értéke csekély! A hivatalos klasszifikációt szakember végzi és ekkortól kerülhet a meteoritokat nyilvántartó adatbázisba, a “Meteoritical Bulletin”-be. Az eljárás drága, időigényes és nagy gyakorlatot kíván, bízza ezt ránk.


A kereséshez, azonosításhoz sok sikert kíván!

Kereszty Zsolt
terepi és azonosítási meteorit szakértő
IMCA, Meteoritical Society

Forrás: crbobs.hu

Könyvajánló: Kövesligethy Radó a csillagász és geofizikus

Szerző: Rezsabek Nándor

Eddigi tapasztalataim azt mondatják, hogy az elmúlt két évtized alatt (a többek között) a Magyar Tudományba, a Természet Világába, az Élet és Tudományba, a Meteorba írt félszáz könyvismertetőm akkor talált a leginkább telibe, amikor vagy valamilyen (számomra) revelációszerű tartalommal szolgált, vagy érzékelhető kötödés fűzött az adott műhöz. Jelen esetben az utóbbi igaz – ráadásul hatványozottan! Igaz, hiszen a szerzők közül Bartha Lajos első kötetem lektora, Sragner Márta a második társszerzője volt. A főszereplő, Kövesligethy Radó (1862–1934) pedig egykoron a szomszédságban, egyazon erzsébetvárosi utcában, két házzal arrébb lakott…

A Gothard Jenő Csillagászati Egyesület, a GAE kiadásában még az előző év legvégén látott napvilágot Kövesligethy Radó a csillagász és geofizikus emlékkötet címmel a szép kiállítású kiadvány. Keményborítóval fedve, 263 oldalon tárul fel részleteiben az asztronómia és a szeizmológia területén egyaránt kiemelkedő tudós, egyetemi tanár, akadémikus élete és munkássága. Bartha Lajos – Péntek Kálmán – Sragner Márta adatait, információt, kutatási eredményeit és meglátásait Mitre Zoltán értő szerkesztése, igényes megjelenésre való törekvése teszi könnyebben befogadhatóvá. Külön említést érdemel a gazdag képanyag, és hasznos a kötet angol nyelvű absztraktja.

Péntek Kálmán A csillagos égre feltekintő szemek című bevezető fejezete leginkább a GAE szűkebb pátriájának, Szombathelynek csillagászattörténete és csillagászati jelene – a Kövesligethyhez kötődő szálak kibontásával, így a róla elnevezett csillagda bemutatásával. A kötet gerincét Bartha Lajos szokásosan tudománytörténeti alaposságú, ugyanakkor olvasmányos Két tudomány magyar úttörője – Kövesligethy Radó emlékezete című fejezete adja. Esszencia, „minden-ami-kövesligethy”. Terjedelemben is jelentős a bibliográfia rész, és igen megtisztelő számomra, hogy Sragner Márta 1995 tételes összeállításában három cikkem is szerepel: így a Természet Világában napvilágot látott 2010-es Kövesligethy kötetről szóló ismertető, egy korábbi évfordulós emlékülésről készült beszámoló, valamint síremlékének bemutatása a Meteorból.

Érdemes összefoglalni a kötet bibliográfiai adatait: Bartha Lajos – Péntek Kálmán – Sragner Márta: Kövesligethy Radó a csillagász és geofizikus emlékkötet. Szombathely, 2019. Gothard Jenő Csillagászati Egyesület kiadása, LogoDepo KFT. nyomda. 263 p. Szerkesztés és borítóterv: Mitre Zoltán. Szakmai áttekintés: Polcz Iván és Gazda István. Korrektúra: Keszthelyi Sándor. A Kövesligethy Radó-emlékkötetet – a készlet erejéig – a Gothard Jenő Csillagászati Egyesületnél lehet megrendelni: az egyesület honlapján (https://www.gae.hu/), a Kapcsolatok menüpontban, vagy az egyesület hivatalos Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/vasicsillagaszok/).

Nem véletlen tehát, hogy nagyon vártam a postát, és a kötetnek még finom könyvillata is van…


Hell Miksa

Szerző: Csaba György Gábor

Hell (eredeti nevén Höll) Miksa 1720. május 15-én született Selmecbányán. Apja bányamérnök volt, fontos találmányokkal segítette a bánya fejlődését. Miksa (talán) 22 testvére közt is volt két kitűnő bányászati szakember. A technika története mindhármukat számon tartja.

Miksa 1738-ban belépett a jezsuita rendbe. A rendi képzés idején latinra fordított s kibővítve kiadott egy olasz matematikai munkát; teológusi évei alatt pedig társai használatára egy történeti kisenciklopédia-félét írt (Adiumentum memoriae manuale chronologico-genealogico-historicum), amely különböző országokban többször is megjelent. 1751-ben szentelték pappá, s Besztercebányára helyezték. Innen irányította a nagyszombati, majd kolozsvári tanárként az ottani csillagda építését. Később több csillagda, így pl. az egri, a budai stb. létrehozásában is részt vett. Ő tervezte az egri líceum csillagász-tornyában ma is működő idegenforgalmi látványosságot, a periszkópot; ő gondoskodott az egri csillagda részére szükséges műszerek, könyvek beszerzéséről, szakemberek képzéséről is.

A már ismert nevű jezsuitára az említett „kisenciklopédia” felhívta az uralkodónő figyelmét. Mária Terézia 1755-ben kinevezte udvari csillagásznak, s ettől kezdve Hell Bécsben dolgozott. Sok feladatát (csillagászati észlelések, tanítás, a felszerelés karbantartása és fejlesztése, előadások és bemutatások tartása a nagyközönségnek stb.), köztük a nemzetközi hírnévnek örvendő csillagászati évkönyv (Ephemerides astronomicae ad meridianum Vindoboniensem) szerkesztését és kiadását élete végéig mindig nagyon pontosan és lelkiismeretesen végezte. Több, elsősorban matematikai, fizikai és csillagászati tárgyú könyvet is kiadott. Érdekes köztük például a „Dissertetio de satellite Veneris…” (azaz Értekezés a Vénusz holdjáról…) c., 1765-ben megjelent könyvecske, melyben leírja, hogy sok csillagász vélte felfedezni a Vénusz holdját – pedig ilyen hold nem létezik, az összes felsorolt észlelés optikai csalódás. Sőt az említett észlelések leírásából azt is meghatározta, milyen műszert használtak az észlelők, s hogyan jöttek létre bennük a tükröződések, melyek a csillagászokat félrevezették.

Nevét 1760-ban változtatta Hell-re, nyilván a Höll – Hölle, azaz ’pokol’ asszociáció miatt. Erről szól egy rendtársa, Paintner epigrammája, mely magyar fordításban kb. így hangzik:

Höll volt rég, de midőn Bécsből észlelte az égbolt

            csillagait, méltán lett ragyogóbb neve Hell.

Így föld mélyéből, éjszínü sötét üregekből

            nemzetsége nevét égbe ragadta fel ő.

Legfontosabb és legismertebb eredménye a napparallaxis meghatározása volt – ami azonban inkább csak vitákat és kellemetlenségeket hozott számára, mintsem elismerést.

Mint Halley korábban megmutatta: ha a Földnek legalább két helyéről pontosan észlelik a Vénusz Nap előtti átvonulását, az eredményekből kiszámítható a Nap parallaxisa (a szög, melyben a Nap középpontjából a Föld sugara látszanék), azaz lényegében a Nap-Föld távolság. 1761 június 6.-án ezért sok csillagász figyelte a Vénusz-átvonulást. Köztük volt Bécsben Hell is, aki 1764-ben az Ephemerides Astronomicae-ben részletesen beszámolt tapasztalatairól. Eszerint a megfigyelést két jelenség is megzavarta, bizonytalanná téve az érintkezés pillanatát. Egyrészt a Nap elé lépő Vénusz sötét korongját fényes kör vette körül, a Vénusz légkörének fénytörése (tehát bebizonyosodott, hogy a bolygónak van légköre). A másik jelenség még váratlanabb volt: amikor a Nap és a Vénusz korongja belülről csaknem érinti egymást, köztük sötét folt, az ún. fekete csepp jelenik meg.

A mérést nagy pontossággal kellett volna végrehajtani, de az eredmények csalódást keltettek. Ezért az 1769. június 3.-i következő átvonulás megfigyelését még nagyobb gonddal és körültekintéssel igyekeztek megszervezni. Bécsben, Hell munkahelyén ez az átvonulás nem volt látható, az udvari csillagász tehát lemondott a jelenség megfigyeléséről. Azt tervezte, hogy a számításokat elvégzi majd a mások által mért adatokból. 1767-ben azonban VII. Keresztély dán király meghívta Hellt, utazzék Vardö szigetére, s onnan figyelje meg az átvonulást. Vardö több szempontból is kiváló megfigyelőhelynek ígérkezett: ott május végétől augusztusig a Nap sosem nyugszik le, tehát a jelenség idején sem; másrészt magasan északon fekszik, ami a parallaxis-mérés szempontjából különösképpen előnyös. Igaz, a hely megközelítése nem volt sem könnyű, sem veszélytelen; a vidék gyéren lakott, zord, időjárása sem valami kedvező. Hell már ötvenedik évében járt, mégis vállalta a kalandosnak ígérkező expedíciót, természetesen azzal a feltétellel, ha mind uralkodója, mind rendi elöljárói engedélyezik utazását. Az engedélyeket megkapta; a csillagászt és útitársát Mária Terézia is fogadta, útjuk iránt szeretettel érdeklődött, s azt bőkezűen támogatta. Hell rendtársával, Sajnovics Jánossal 1768. április 28-án indult útnak.

Számítania kellett rá, hogy a zord északi időjárás, a gyakran borult ég meghiúsítja az észlelést. Hogy a sok költség és fáradság kárba ne vesszen, Hell nagyszabású tudományos programot dolgozott ki és végzett is el, melyben többek között meteorológiai, földrajzi, geofizikai, botanikai, zoológiai és néprajzi megfigyelések is szerepeltek. Hogy csak egyetlen eredményét emeljük ki: Norvégia partjainak minden pontján, ahol kikötöttek, gondos csillagászati helymeghatározást végzett – ez volt a térség első precíz földrajzi felmérése. Ezt természetesen Vardöben is megtette, sőt elkészítette a sziget pontos térképét is. Közben kipróbálta a földrajzi szélesség (tkp. a sarkmagasság) mérésére feltalált igen fontos és pontos módszerét; ez ma Horrebow-Talcott eljárás néven ismeretes.

Az okkultáció megfigyelését körültekintően előkészítette társaival, Sajnoviccsal és egy Borgrewing nevű dánnal. A várva várt napon az ég felhős volt, de a jelenség kezdetére mégis kisütött a Nap. Miután a Vénusz kívülről érintette a Nap korongját (1. kontaktus), majd belülről is (2. kontaktus), ismét beborult az ég. Ez komoly aggodalmat keltett, mert Hell jól tudta, hogy e két kontaktus adatai a számításokhoz nem elegendők. A bolygó Nap előtti elhaladását, ami több órát vett igénybe, csillagászaink nem láthatták. Már remélni sem merték, de a Vénusz kilépése előtt ismét kiderült az ég, és a belső, majd a külső érintést (3. és 4. kontaktus) zavartalanul, a lehető legpontosabban sikerült megfigyelniök — mint később megtudták, Európában egyedül. Ezzel expedíciójuk fő célját elérték.

Ugyanekkor a Föld déli félgömbjén James Cook kapitány kutatóútja, amelyet részint épp a Vénusz-átvonulás megfigyelése céljára szerveztek (s amelynek során számos földrajzi fölfedezés született, így pl. Ausztrália, Új-Zéland és Tahiti fölfedezése), szintén sikerrel járt. Cook hajója, az Endeavour művészeket és tudósokat is szállított, köztük több csillagászt. A bolygóátvonulást a frissen fölfedezett Tahiti szigetén észlelték, és följegyzéseik szerint váratlanul érte őket a „fekete csepp” megjelenése. (A megfigyelés idején ott igen meleg volt, ami tovább nehezítette a mérést. A kutatók egészségét is megviselte, olyannyira, hogy az egyik csillagász, Green, belebetegedett és meghalt.) Ez a megfigyelés elengedhetetlenül szükséges volt a napparallaxis kiszámításához, hiszen ez csak úgy lehetséges, ha a Föld legalább két, lehetőleg távoli pontján sikerül adatokat gyűjteni.

Hell az expedícióról hazatérve és eredményeit a Cook-féle expedíció méréseivel egybevetve elvégezte a számításokat, és a napparallaxis értékére 8.70”-et kapott (mai ismereteink szerint kb. 8.80”). Ezt az 1770-ben megjelent könyvében (Observatio transitus Veneris ante discum Solis die 3. Junii anno 1769. Wardoehusii etc.) közölte, ahol a megfigyelés előzményeit, pontos leírását is megtaláljuk. A kötet megjelenése elég sok időbe telt, mert a tudósnak meg kellett várnia a Cook-féle eredményeket, majd elvégezve a számításokat, könyvét a dán király elé kellett terjesztenie jóváhagyás végett, s csak ezután nyomathatta ki. Sajnos az utazás teljes tudományos leírása, amit Expeditio litteraria címen tervezett, nem készült el. Megvan azonban a mű részletes vázlata; ezt olvasva csak sajnálhatjuk, hogy e nagyszerű terv, Hell sok más tervével együtt, a jezsuita rend feloszlatása miatt nem valósulhatott meg.

Az expedíció során Hellnek föltűnt, hogy a lappok beszéde, kiejtése hasonlít a magyarhoz. (Egy levelében így írt: …titok terhe alatt közlöm, hogy az egész északon egészen Ázsiáig elterjedt jeles lapp nemzetségnek fölfedeztük egy népét. Jó Isten, ki hitte volna, hogy mi ugyanazon ősatyától való testvéreket fogunk találni a lapp népben! Magyarok, testvéreink, a mi magyar nyelvünket beszélik, a mi magyar ruhánkat hordják, a mi régi magyar atyáink szokásai szerint élnek, egyszóval, testvéreink…) Ennek jelentőségét azonnal fölismerte, s fölkérte Sajnovicsot, kutassa tovább a dolgot. Sajnovics nekifogott, ám a munkát nehézsége miatt többször abbahagyta. Hell mindannyiszor segítette, buzdította társát, míg végre megszületett az összehasonlító nyelvészet egyik alapvető műve, a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse. Maga Sajnovics írja, hogy a művet ugyan ő maga vetette papírra, de elkészülte voltaképpen Hell érdeme. A Demonstratio lényege a magyar és a lapp nyelv közeli rokonságának bizonyítása. Mint úttörő munka, nem mentes túlzásoktól, sőt tévedésektől sem, de értékét ez aligha csökkentheti.

A Vénusz-átvonulásról szóló könyv „késése” miatt Hellt sok támadás érte. Először a nagy francia csillagász, Lalande támadta meg, kétségbe vonva nemcsak eredményeit, hanem Hell tudományos tisztességét is. Ezt Hell az Ephemerides 1773-as kötetében visszautasította, mire Lalande elismerte, hogy tévedett. Sajnos ezzel nem volt vége a támadásoknak, amelyek Hell halála (1792) után lángoltak föl igazán. A bécsi csillagda későbbi igazgatója, Karl Littrow (aki – a budai csillagvizsgáló igazgatójaként szerzett tapasztalatai alapján némi joggal – nem kedvelte a magyarokat), kéziratban vizsgálta meg Hell írásait, és bizonygatta, hogy Hell csalt, a kézirat tele van vakarásokkal, javításokkal, és utólag, más színű tintával készült átírásokkal. Szerinte szerzőnk, miután megkapta a Cook-féle adatokat, eredményeit módosította, hogy magát a valóságosnál sokkal jobb észlelő színében tüntesse föl. Littrownak sokan hittek; Hellt tudományos csalás elkövetőjének hitték, s a napparallaxis értékére Enckének Hell eredményénél sokkal pontatlanabb adatait fogadták el.

Csaknem 100 év telt el, míg egy elfogulatlan kutató, az amerikai Newcomb, utánanézett, mi igaz Littrow vádjaiból. 1883-ban Bécsben járva (egy új műszert akart kipróbálni, de hetekig borult volt az idő) unalmában megnézte Hell kéziratát, melyről ő is úgy vélekedett, mint Littrow korábban. Ám az alapos vizsgálat meggyőzte, hogy a naplóban látható korrekciók (vakarás egyáltalán nincs!) egyszerű tollhibák javításai, amelyek hol erősebben, hol gyengébben fogó tollal, de többnyire közvetlenül a hiba elkövetése után történtek. A tinta sem más színű, hanem — Littrow volt színtévesztő! Newcomb igazolta, hogy a Hellre szórt vádak alaptalanok voltak.

A jezsuita rend 1773-as eltörlésével megszűnt a rend által Hellnek nyújtott támogatás. Ekkor Hell a világi papság kötelékébe lépett, reménykedve rendje újjáéledésében – amit azonban nem érhetett meg. Ha nem is zavartalanul, de folytatta sokoldalú tudományos munkáját többek között néprajz, földrajz, történelem, fizika, teológia tárgyköreiben, természetesen a csillagászat mellett. 1774-ben a naptár ügyében nyújtott be egy tervezetet a bécsi udvarhoz; ennek eredményeképpen kiadhatott egy 1776-os csillagászati naptárt.

Élete vége felé Hell sokat panaszkodott arról, hogy egyes „bécsi firkászok” támadják, rágalmazzák, úgyhogy már alig tud dolgozni és aludni. E „firkászok” alatt Born Ignác lovag értendő, aki valóban goromba támadásokat intézett a csillagász ellen. Pedig amúgy érdemdús férfiú volt: neve mineralógusként vált ismertté – mellesleg Mozart „Varázsfuvolá”-jában róla mintázták Sarastro alakját. De miért támadta Hellt? Csak azért, mert fiatal korában maga is jezsuita volt, ám a rendből kilépet, s attól fogva minden alkalmat megragadott, hogy gyalázza azt. Hell megtámadása ennek csak egyik részlete volt.

E támadások, valamint az egymagában, segítő nélkül végzett, mégis egyre szaporodó munka aláásta Hell egyébként sem szilárd egészségét. 1792 tavaszán meghűlt, s lázas, hurutos betegségéből már sohasem gyógyult fel. 1792 április 18-án, 72 éves korában hunyt el.

Még életében több külföldi akadémia (többek között a párizsi) választotta tagjának. Újabban egy kisbolygót (3727 Maxhell), valamint a Holdon egy krátert neveztek el róla.

Vénusz-átvonulást hazánkból legutóbb 2004. június 8.-án, majd 2012 június 6.-án láthattunk (az előbbit teljesen, az utóbbinak csak az elejét). Az egész jelenség tőlünk legközelebb 2247-ben lesz megfigyelhető.

A magyarországi porviharok mikéntje és mibenléte

Szerző: Balázs Gábor

Közeledik a nyár és vele együtt a meleg, aszályos időszak is, mellyel párhuzamosan az országban megnövekedtek a porvihar és a porördög észlelések egyaránt. Növekvő gyakoriságuk a klímaváltozással kapcsolatba hozható, melynek következményeként a kialakulásukhoz kedvező feltételek egyre hosszabb időszakban adottak.

Aszály 2020. április 25-én. Ezen a napon az országban
több helyen is porviharok alakultak ki
(https://www.met.hu/idojaras/agrometeorologia/aszalyinfo/)

Jöhet a kérdés, hogy egy, a sivatagokra jellemző jelenség hogyan képződik hazánkban. Az aszályos időszakban kiszáradt magyarországi régiókban, valamint mezőgazdasági munkákat követően fellazult talajban lévő apróbb homok- és porszemcséket a szél könnyedén felkapja, majd elszállítja. Ezt a szállítást eolikus szállításnak, amit szállít, pedig eolikus homoknak nevezik. Ennek velejárója az eolikus erózió is, melyet kettő, egymáshoz szorosan kapcsolódó típusra lehet bontani. Az egyik defláció, ami a fellazult talajszemcsék elfújásását jelenti és olyan területeken jellemző, ahol gyér a növényzet és a fellazult talajszemcsék elég kisméretűek ahhoz, hogy a szél elszállítsa. Hosszútávon ez a talaj felső, termékeny rétegének eltűnését okozza. A szállítás módja a szél sebességétől függ. Alacsony szélsebesség esetén görgetéssel, közepes erősségnél ugráltatva (szaltáció), erős széllökések (60-70 km/h <) esetében lebegtetéssel szállítódik el. Ez okozza a másik típust, a korráziót, ami alatt az előbbiekben említett szél által szállított szemcsék csiszoló, súroló hatása és felszínformálása értendő, de ez országunk esetében nem jelentős mértékű. Ami egyszer felszáll, az később leülepszik. Eolikus homok felhalmozódása olyan területeken jellemző, ahonnan a szél nem szállítja tovább, vagy a folyók nem hordják el. Nyomán futóhomok és a finom porból lösz képződik, ami a Kárpát-medencében leginkább a Pleisztocén időszakban, a Würm-glaciális során volt jelentős. Ilyen területeket Magyarországon leginkább az Alföldön találhatunk, például a Duna-Tisza-közén elhelyezkedő, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által félsivatagi környezetbe sorolt Duna-Tisza közi homokhátság, a nyírségi parabolabuckák, de a Dunántúli-dombság is ezek a területek közé tartozik. Löszképződményt a Balaton keleti részén is találhatunk magaspartok formájában.

Löszfal
(https://mapio.net/pic/p-7663381/)
Homokhátság
(https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2019/07/25/homokhatsag-felsivatag-veszely-szarazsag/)
Parabolabucka
(https://slideplayer.hu/slide/3269231/11/images/18/)
Magyarország földtani térképe
(https://slideplayer.hu/slide/13035182/)

Visszatérve a porviharokhoz: ezek a jelenségek Magyarországon leginkább erőteljesebb hidegfrontokhoz kapcsolódnak. Frontok ott alakulnak ki, ahol az érintkező légtömegek között nagymértékű a hőmérséklet-különbség. Egy ilyen jellegű front áthaladása esetén hirtelen meredek szögben érkező hideg levegő gyors feláramlásra készteti a meleg levegőt. Ezekre a frontokra jellemző a hirtelen heves esőzés, mely a frontvonal (ahol a légtömegek találkoznak) mögött haladó kb. 10 kilométer széles csapadékzónában jelentkezik, viszont ennek áthaladása után hideg, de derült idő valószínűsíthető, jó légköri nyugodtsággal. Az ilyen frontok áthaladása előtt és a frontvonal áthaladásánál tapasztalhatunk igen erőteljes, viharos, 90-110 km/h-s széllökéseket, melyek felkapják a homokszemcséket és nagy mennyiségben, lebegtetve elszállítják.

Hidegfront érkezése előtt látható peremfelhő Schmall Rafael felvételén
2019. július 27-én Őrimagyarósdról
Kaposfőn átvonuló porvihar 2019. október 2-án Schmall Rafael felvételein

Ezek a jelenségek a közlekedés szempontjából negatív tényezők, mivel egy ilyen porfelhő belsejében a látótávolság néhány méterre csökken, ezáltal növelve a balesetek kockázatát. Egészségügyi hatásai leginkább a légzőrendszert érintik. Belélegezve a nyálkahártyát irritálja, tüdőbe kerülve pedig köhögést vált ki.

Források:
https://www.origo.hu/egeszseg/20110131-igy-hat-a-szervezetre-a-szallo-por.html
https://www.met.hu/idojaras/agrometeorologia/aszalyinfo/
https://slideplayer.hu/slide/13035182/
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/pannon-pannon-enciklopedia-1/magyarorszag-foldje-1D58/magyarorszag-tajai-2807/a-dunai-alfold-loki-jozsef-2A33/dunatisza-kozi-hatsag-kiskunsag-2A3C/
http://tortenelemszak.uni-miskolc.hu/Hallgatoi_anyagok/BA_regeszet/geomorf_ea/losz.pdf
https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2019/07/25/homokhatsag-felsivatag-veszely-szarazsag/
https://www.idokep.hu/hirkeres/porvihar

Napfoltok és a búza ára

avagy ki fedezte fel Amerikát?


Szerző: Balogh Gábor


Sir William Herschel

1801-ben Sir William Herschel, a német származású angol csillagász meglepő hipotézist tett közzé, miszerint összefüggés lehet a napfoltok száma és a búza ára között. Herschel közel negyven évig (1779–1818) tanulmányozta a napfoltokat. Adatait összevetette Adam Smith: „A nemzetek gazdagsága” (1776) című művének a búza árára vonatkozó adataival is. Mivelhogy megfigyeléseinek legnagyobb része az úgynevezett Dalton-minimumban (1790-1830) történtek meg, amikor kevés napfolt volt, nem vehette észre a naptevékenység 11 éves periodicitását.

A jelenség gazdaságra gyakorolt hatása rendkívül fontos, ezért nem csak csillagászok, hanem gazdasági elemzők is nagyon komoly kutatásokat végeznek annak érdekében, hogy összefüggést találjanak a csillagászati események és a gazdaság között.

Hogyan is befolyásolhatják ezek a csillagászati jelenségek Földünk időjárását, vagy akár éghajlatát? Az első ilyen tudományos megerősítés 1856-ban született, mikor Edward Sabine bebizonyította a napfoltok és a mágneses viharok közötti összefüggést. Ezzel szemben, a napfoltok és az időjárás közötti közvetlen kapcsolatot sokkal nehezebb detektálni, hiszen ezt számtalan dolog befolyásolja. A napfoltok és a búza ára közötti összefüggést még nehezebb megállapítani, hiszen a gazdaság nem egy tiszta fizikai rendszer, ezt számtalan dolog befolyásolja, mint például a politika, tőzsdei spekuláció, vagy akár a tömegpszichológia is. A globalizáció is például egyfajta „védőszelepként” működik az árak esetében.

Herschel ötlete, úgy tűnik, néha „működik”, néha nem, napjainkig sok vita folyik hipotéziséről. Ami érdekes, az a rész, amikor „működik”.

A búza-dollár index alakulása és a napfoltok.
Forrás: Tom McClellan: Sunspots – The Real Cause of Higher Grain Prices

Hasonló összefüggést láthatunk a szarvasmarha-árak és a napfoltok között.

Szarvasmarha-árak és a napfoltok.
Forrás: Sergey Tarassov: Sunspot activity and stock market

Természetesen nagyon sok tényező (gazdasági, technológiai, mezőgazdasági) befolyásolja ezt a korrelációt. Vegyük például a kukorica árát, itt csak 1950-ig láthatjuk a fenti összefüggést, valószínűleg az 1960-as „Zöld Forradalom”-nak köszönhető új technológiáknak. 1950 után ez az összefüggés eltűnik.

Kukorica-árak és a napfoltok. Forrás: Sergey Tarassov: Sunspot activity and stock market

Matematikai számításokkal is tesztelték azt a hipotézist (Burakov), és rövid- és hosszútávú összefüggést egyaránt találtak a napfoltok, a búza terméshozama, ára és a nem teljesítő banki hitelek (non-performing loan, NPL) között.

A napfoltok, ezek az időszakos jelenségek a Nap „felszínén”, fotoszféráján, a többi területhez képest sötét foltoknak látszanak. Valójában egyáltalán nem sötétek, hanem csak a mintegy 5,800°K hőmérsékletű környezetüknél kétezer fokkal hidegebbek, itt negyedannyi a sugárzás intenzitása. A napfoltok egy hasonlattal élve tulajdonképpen hűvös, mágneses dugók egy gödörben, melyek meggátolják a konvektív áramlást.

Napfoltok, forrás: NASA’s SDO
A napfoltok száma és a mért kozmikus sugárzás fordított arányossága.University of Delaware

De hogyan befolyásolhatják a napfoltok a Földi időjárást, pláne a búza árát? Napfoltmaximum idején, tehát amikor több napfoltot látunk a Napon, aktívabb a Nap, kisebb a kozmikus sugárzás intenzitása, napfolt-minimumok idején pedig nagyobb. A kozmikus sugárzás – mely nem is annyira sugárzás, hanem elsősorban nagyenergiájú részecskékből áll – ionizálja a Földi légkört, és ezzel elősegíti a felhő- és csapadékképződést, befolyásolja az időjárást. Különböző földrajzi területeken azonban más lesz a jelenség hatása. Másképpen hat a Föld egészére, globálisan, és más hatásokkal találkozhatunk az egyes földrajzi területeken is. Természetesen, amint már megjegyeztük, rengeteg dolog befolyásolja a gazdaságot, a tőzsdét is.

A Nap azonban nagyobb dolgokba is beleszólhat, és itt talán egyértelműbb az összefüggés.

Amerika felfedezése egy másik példája a Napnak a klímára való hatására. Arra a kérdésre, hogy ki fedezte fel Amerikát, három jó válasz is van. Mindhárom esetben a Nap szólt bele a felfedezésbe, a vikingek esetében pedig a feledésbe merülésébe is. De ki fedezte fel Amerikát? Először, tulajdonképpen, maguk az indiánok. Egyelőre nevezzük őket szibériaiaknak, akik mintegy 15-18.000 évvel ezelőtt, száraz lábbal kelhettek át a Bering-szoroson, követve a vándorló mamutokat. A tengerek szintje jóval alacsonyabb volt, mint ma, ezért ahol ma tenger van, ott egy hatalmas földnyelv kötötte össze Szibériát és Észak-Amerikát. Később, a felmelegedés hatására a jég olvadni kezdett, a tengerek szintje emelkedett, elöntve ezzel Beringiát, létrehozva a Bering-szorost. Az Amerikában ideiglenesen elszigetelődött populációkból alakultak ki az indiánok, helyesebb elnevezéssel Amerika őslakói.

Leif Erikson (Leifr Eiríksson)

Másodjára a vikingek fedezték fel Amerikát, 1001-ben. Ez az úgynevezett „Középkori Meleg Időszak” (Medieval Warm Period) ideje volt 900–1300 között. A hőmérséklet magasabb volt, mint ma, különösen az Észak-atlanti vidékeken. Az akkori átlaghőmérséklet meghaladta a római kori időszakot is. Nőttek a terméshozamok, a népesség rövid idő alatt megduplázódott. Emiatt is vált szükségessé a vikingek számára Grönland gyarmatosítása. Grönland „Zöldföldet” jelent, ez is jelzi, hogy ez a hatalmas, ma jeges sziget déli részét akkor erdők borították, a partok dúskáltak a halakban. Vörös Erik vezetésével a telepesek gabonát termesztettek, háziállatokat tartottak, csaknem 620 ilyen farmot tártak fel Grönlandon, nyolc-kilencezer embernek adva megélhetést.

Maga az amerikai kontinens felfedezése sem váratott sokáig magára. Grönland felfedezése után tovább hajóztak nyugat felé, újabb területeket fedezve fel. Bjarni Herjólfsson hajója 985-ben elszakadt társaitól, és három nap hajózás után megpillantotta az amerikai szárazföldet. Tizenöt évvel később Leif Erikson már egy kisebb telepet is létrehozott a szárazföldön, általuk Vinlandnak elnevezett területen. (Vinland vagy a viking ’vínber’ szóból ered, legjobban ’borbogyó’-nak fordíthatnánk – ez jelenthetett szőlőt is, ribizlit is, vagy a vin szóból, ami viszont mezőt, farmot jelent. Ezt sajnos ma már nem tudhatjuk, mert a középkori viking rúnaírás nem tett különbséget a hosszú és a rövid ’i’ között.) 1960-ban Új-Fundland északi részén, L’Anse aux Meadows öbölben egy viking település maradványait tárták fel, melyet a „Vörös Erik történetében” szereplő Straumfjörð-del azonosítanak.

Jól látható a térképen, hogy a vikingek rövid, part menti hajózással tudtak eljutni Amerikába.
A szerző saját képe.
Viking ház rekonstrukciója. L’Anse aux Meadows National Historic Site,
http://whc.unesco.org/en/list/4

Az idilli helyzet 400 éven át tartott. Az időjárás 1300 után kezdett megváltozni, egyre hidegebb lett, lassan lehetetlenné vált a földművelés. Egy Grönlandon járt püspök 1350-ben már elhagyatott településeket talált itt, a korábban megművelt földek helyett lényegében permafroszt, örökké fagyott talaj fogadta. 1378-ban az Egyház el is hagyta Grönlandot, mikor a part menti hajózás lehetetlenné vált a jég miatt. 1408-ből még fennmaradt egy házassági bejegyzés, de az 1721-es expedíciót vezető Hans Egede már nem talált itt európaiakat, a kontinensen pedig valószínűleg még hamarabb pecsételődött meg a települések sorsa.

Hvalsey templom romjai Grönlandon, Wikipédia
A part menti szakaszok befagytak, lehetetlenné téve a hajózást.
A szerző saját képe.

Véget ért a „Középkori Meleg Időszak” (Medieval Warm Period).

Mielőtt rátérnénk a következő felfedezőre, Kolumbuszra, nézzük meg, hogy mi okozhatta a következő lehűlési időszakokat? Elfogadott elmélet, hogy a nagyobb ciklusoknak, a jégkorszakoknak főként a Milanković-ciklus az oka. Az utóbbi csaknem egymillió évben az eljegesedések 100.000 éves ciklusokban követték egymást, ami tökéletesen megfelel a Milanković-ciklus elméletének, mely egyszerre veszi figyelembe a változó Föld-Nap távolságot, a Földpálya alakját (excentricitását), a precessziót (a földtengely mozgását), az apszidiális precessziót, a forgástengely szögét, és a pályahajlást (inklináció). Természetesen más okai is vannak, különösen nagy geológiai léptékekben, mint például a légkör összetétele, a tektonikai lemezek relatív helyzete, óceánáramlatok, vulkáni tevékenységek, stb.

A Kis Jégkorszakot például, melynek jó részét a Maunder-minimum uralta, az „elhúzódó napfolt-minimum kora”, a napfoltok szélsőségesen kevés száma jellemezte. 1645 és 1715 között a napfolttevékenység szünetelt, illetve szélsőségesen ritka volt.

Napfoltok száma és a hőmérséklet összehasonlítása közép-Angliában
IPCC, Michael Lockwood

De mi a helyzet azokkal az időszakokkal, mikor még nem történt rendszeres napfolt-megfigyelés, és így nem állnak rendelkezésünkre ilyen adatok? Szerencsére a szén 14-es izotópja segítségünkre lehet ebben. Ennek az izotópnak (14C) a képződése a nap aktivitásának függvénye. A 14C a felső atmoszférában képződik, amikor a légköri nitrogénből (14N) képződik a kozmikus sugárzás hatására. Ha a Nap aktívabb, kevesebb kozmikus sugárzás éri Földünket. Ez a 14C, amelyet a sarki jégben vagy akár fák évgyűrűiben találhatunk, egyedülálló lehetőséget kínál a kozmikus sugárzás és a naptevékenység sok évezredes hatásainak a rekonstruálására. Segítségével felbecsülhetjük az adott időszak napfolttevékenységét, és ez által az adott klímát.

A kozmikus sugárzás és a hőmérséklet alakulása. Steinhilber et al

A kozmikus sugárzás intenzitásának csúcsai tökéletesen egybeesnek az adott hidegebb időszakokkal, (O:Oort-, W:Wolf-, S:Spörer-, M:Maunder-, D:Dalton-, G:Gleissberg-minimumok) .

Amerika viking felfedezése felejtésbe merült – Európának még nem volt rá szüksége.

Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo)

Kolumbusz családjának – és sok más polgárnak a sorsa azonban egyre nehezebb lett Oszmán Birodalom terjeszkedésével egyidejűleg, ugyanis ez a keleti piacok, kereskedelmi utak megszűnésével járt. A fiatal Kolumbusznak hamar szakítania is kellett a posztókereskedelemmel, és tengerésznek állt. Többek között, 1477-ben eljutott Izlandra, és ez meghatározó fordulat volt életében. Beszélt izlandi tengerészekkel, akiknél a korábbi nyugati utak még nem merültek feledésbe, ahol nem is olyan távoli nagyapáik jártak. Motoszkálni kezdett egy gondolat a fejében.

A tengerészek tudták, hogy a Föld gömbölyű, hiszen a távolodó hajónak először az alja tűnik el. A szerző saját képe

Akkoriban már közismert volt, hogy a Föld gömbölyű, viták csak arról szóltak, hogy mekkora is ez a gömb. Ötlete az volt, hogy nyugat felé hajózva is el lehet jutni a gazdag Indiába. Tudta, hogy ilyen nagyszabású tervhez támogatókra lesz szüksége, néhány ével belül neki is látott támogatást szerezni. Mivel akkoriban Portugáliában élt, először a portugál királyt kereste meg tervével. Az addig jelentéktelen Portugália akkor kezdett tengeri hatalommá válni. II. János portugál király azonban nem látván reálisnak tervét, visszautasította őt. A portugálok inkább Afrikát megkerülve akartak eljutni Indiába.

Ezután a Spanyolországot egyesítő katolikus uralkodókhoz, Aragóniai Ferdinándhoz és Kasztíliai Izabellához fordult. A zűrös politikai helyzet miatt az uralkodók azonban sokáig váratták, csak 1492 januárjában született döntés, hogy támogatják Kolumbusz útját.

Kolombusz három hajójának rekontrukciója, a Santa María, a Pinta és a Niña.
Forrás: Smithsonian Magazine

1492. augusztus 3-án vágott neki az óceánnak három, mai szemmel ijesztően kicsi hajóval. A háromárbocos Santa María karakkal és két kis karavellával, a Pinta-val és a Niña-val. Technikai problémák, hajósérülések miatt a Kanári szigetekről csak szeptember elején indulhattak tovább. Maga a hajóút sem volt konfliktusoktól mentes, Kolumbusz négy hétre becsülte az utat, de ez idő lejártával még mindig a nyílt óceánon voltak. Miután csaknem lázadás tört ki, kozmetikázni kezdte a hajónaplót, kevesebb megtett utat jegyzett fel a hajónaplóban.

Kolumbusz akaratlanul a leghosszabb utat választotta Amerika felé.
A szerző saját képe

1492. október 12-én érték el Guanahani szigetét, melyet San Salvadornak, Szent Megmentőnek nevezett el. Az itt látott taínókat indiánoknak nevezte, mert úgy vélte, hogy Indiába jutott. Tovább hajózott Kubába – melyet Kínának hitt, majd Hispaniolába, és sok más szigetet is felfedezett. 1493. március 15-én ért haza a spanyol Palos kikötőjébe nemesfémmel, fűszerekkel, új gyümölcsökkel, kukoricával, dohánnyal és burgonyával – és az Indiába vezető út felfedezésének dicsőségével. Visszatérte után hősként fogadták, majd újabb utakkal bízták meg. Kolumbusz négy útja után sem tudta, hogy (újra-)felfedezte Amerikát, de ezzel megalapozta a Spanyol világbirodalom születését.

A sors fintora, hogy a reconquista utáni Spanyolország szinte csak nemesekből és nincstelenekből álló társadalma nem volt képes az Újvilág kincseit befogadni, ezek nagyon hamar elfolytak az országból. Spanyolországot a fél világ meghódítása és a fantasztikus kincsek özöne is csak még szegényebbé tette, hiszen nem volt polgári réteg, kereskedők, szakemberek, ipar, bankrendszer. A beáramló érték tovább folyt külföldi országokba, főleg a Németalföldre.



Források:

Burakov, D. (2017) “Do Sunspots Matter for Cycles in Agricultural Lending: a VEC Approach to Russian Wheat Market”, AGRIS on-line Papers in Economics and Informatics, Vol. 9, No. 1, pp. 17 – 31. ISSN 1804-1930. DOI 10.7160/aol.2017.090102. DOI: 10.7160/aol.2017.090102

Easterbrook, D.J.: Evidence-Based Climate Science, ISBN978-0-12-804588-6 

Fizikai Szemle, Kozmikus sugárzás és csillagászat. 1999/1.

Grove, Jean M.; Switsur, Roy (1994): “Glacial geological evidence for the medieval warm period”

Herrera et al.: Reconstruction and prediction of the total solar irradiance: From the Medieval Warm Period to the 21st century. New Astronomy Volume 34, January 2015, Pages 221-233

LiveScience: Humans Crossed the Bering Land Bridge to People the Americas,
https://www.livescience.com/64786-beringia-map-during-ice-age.html

Mann, M. E.; Zhang, Z.; Rutherford, S.; et al. (2009): “Global Signatures and Dynamical Origins of the Little Ice Age and Medieval Climate Anomaly” (http://www.geo.umass.edu/climate/papers2/Mann2009.pdf)

McClellan, Tom: Sunspots – The Real Cause of Higher Grain Prices
(http://time-price-research-astrofin.blogspot.com/2017/02/sunspots-real-cause-of-higher-grain.html)


Meadows, A. J. (1975), A hundred years of controversy over sunspots and weather, Nature, 256, 95–97.

NASA’s SDO Observes Largest Sunspot of the Solar Cycle: https://www.nasa.gov/content/goddard/sdo-observes-largest-sunspot-of-the-solar-cycle/

National Geographic, Ancient DNA reveals complex migrations of the first Americans.
https://www.nationalgeographic.com/science/2018/11/ancient-dna-reveals-complex-migrations-first-americans/

Philip Ball: Sun set food prices in the Middle Ages, Nature. (https://www.nature.com/articles/news031215-12)

Potgeiter, M. (2013). “Solar Modulation of Cosmic Rays”. Living Reviews in Solar Physics. https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/2013LRSP…10….3P/abstract

Pustilnik, L.A., G. Yom Din: Space Climate Manifestation in Earth Prices – from Medieval England Up to Modern Usa
(https://arxiv.org/abs/astro-ph/0411165)

Science Direct: Medieval Warm Period
https://www.sciencedirect.com/topics/earth-and-planetary-sciences/medieval-warm-period

Solar cycle variations and cosmic rays. Journal of Atmospheric and Solar-Terrestrial Physics, Volume 70, Issues 2–4, February 2008, Pages 207-218. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1364682607002726

SolarStorms, Cosmic Rays Received,
http://www.solarstorms.org/Scosmic.html

Steinhilber et al.: 9,400 years of cosmic radiation and solar activity from ice cores and tree rings, https://www.pnas.org/content/109/16/5967

Tarassov, Sergey: Sunspot activity and stock market. http://www.timingsolution.com/TS/Articles/sunspot/

University of Delaware, Cosmic Rays and the Solar Cycle,
http://neutronm.bartol.udel.edu/catch/cr3.html

U.S. Geological Survey, The Sun and Climate. U.S. Geological Survey Fact Sheet 0095-00
https://pubs.usgs.gov/fs/fs-0095-00/

A Ramadán csillagászati érdekessége

Szerző: Szoboszlai Endre

Ismerjük-e kellően más vallások ünnepeit? Vagy kellő tisztelettel vagyunk-e más kultúrák és vallások iránt? Sajnos el kell ismernünk, hogy bizony nem alaposan ismerjük más vallások ünnepeit, ezért is érdemes erről beszélni…

Az iszlámhívők, vagyis a muszlimok, vallási szokásai közül talán leginkább a böjti hónapot ismerheti a nem muszlim hívő ember. A Hidzsra naptár 9. hónapja ramadán hó, ez a böjti hónap. Idén, 2020-ban, a Gergely-naptárunk szerint április 24-én, pénteken, kezdődik a ramadán. Azért, mert előző napon, vagyis április 23-án lesz újhold, és az újhold utáni napon tűnik fel a pici holdsarló, amikor is elkezdődhet a böjt. A böjti hónap vége majd a következő újhold utáni napon lesz. Mivel május 22-én, pénteken lesz ismét újhold, így a ramadán végének a napja majd akkor várható, amikor ismételten megpillantható lesz (várhatóan május 23-án) a kis holdsarló.

A 2020. évben egy érdekesség is lesz, ugyanis míg a zsidó vallásúaknak szombat, a keresztényeknek vasárnap a heti pihenő-ünnepnapja, addig a muszlimoknak a péntek az. Idén naptári érdekesség, hogy ramadán első napja is péntek lesz, és az utolsó teljes böjti nap is péntekre esik. Ez ritkán fordul elő.

Az iszlámhívők, vagyis a muszlimok számára a Hidzsra naptár 9. hónapja a ramadán, vagyis a böjti hónap. A naptár elkészítése mindig a csillagászok feladata volt, az ma is, ismerkedjünk meg most ennek érdekességeivel.

Hány éves egy muszlim?

A Hidzsra-naptár (tévesen hívják egyesek „Mohamedán” naptárnak!), a Hold Föld körüli keringését használja fel az idő mérésére. Ez rövidebb a mi általunk használt napévnél, vagyis, attól az időtartamtól, amennyi idő alatt a Föld megkerüli csillagunkat, a Napot. Ezért van az, hogy egy Hidzsra év kb. 10–11 nappal rövidebb a napévnél. Ebből adódik egy furcsa helyzet: ha egy muszlimtól megkérdezzük, hogy hány éves, tisztázni kell, hogy melyik naptár szerint adja meg a választ, mert 33 napév 34 Hidzsra évnek felel meg!

(Például: a 2020. év áprilisában a Hidzsra naptár az 1441. évet írja. Az 1442. év majd 2020. augusztus 20-án kezdődik!)

De mi is a ramadán?  Az iszlám vallás, öt alapvető törvényt ír elő, melyek közül az egyik, a nagy megpróbáltatást jelentő szabály a ramadán hónapi böjtölés megtartása. A Hidzsra naptárban a hónap elején az újhold utáni naptól, a következő újholdig tart egy holdhónap. A ramadán a Hidzsra-naptár 9. hónapja, és ebben a hónapban napkeltétől napnyugtáig tilos enni, inni, dohányozni, és szexuális életet élni az igazhívő muszlimnak. Ezt a hónapot azért ünneplik meg, mert a hagyomány szerint ekkor érkezett Allahtól – Gábriel arkangyal segítségével Mohamed prófétához – az iszlám szent könyve, a Korán. A ramadán havi böjt alól mentesül az, aki utazik, beteg vagy az egészségét veszélyeztetné a szigorú megpróbáltatás.

Érezzék a gazdagok is az éhezést

Amennyiben bizonyos ok miatt a böjt nem tartható meg, az elvesztett napokat pótolni kell,tehát a hónap elmúltával, annyival több napig kell böjtölni, ahány napot elvesztett a hívő. A böjt megváltható szegény emberek étkeztetésével. A böjtnek két lényeges célja van: az egyik cél, hogy a vallásgyakorló bizonyítsa Allah előtt, hogy a lelke erősebb a test vágyánál és felül tud kerekedni a test földi megpróbáltatásain, tehát például le tudja győzni az éhségérzetét,amíg a Nap le nem nyugszik. A másik célja, hogy a böjt alatt egy teljes hónapig a jómódban élők is átérezzék az éhezés gyötrelmeit és így a szegény emberek problémáit! No, ezt megszívlelhetné sok nem muszlim gazdagember is…

A böjt rendkívüli megpróbáltatás akkor, amikor a ramadán a nyári hónapokra esik, hiszen ilyenkor nagyon meleg van, valamint a napkelte és a napnyugta közötti időtartam hosszabb. Ilyen nyári időszakra – a Gergely-naptár szerint – majd jó húsz év eltelte után, a 2041. és 2049. közötti években esik (Hidzsra naptár szerint az 1463-1472. közötti évek) majd a ramadán.

A ramadán végén úgymond „lelövik” a böjtöt, ez akkor következik be, amikor vége van a holdhónapnak, majd a fiatal, egészen piciny, keskeny holdsarló megpillanthatóvá válik.

Ramadán hónap után shavvál hónap következik, mely első 3 napján tartják a böjt megtörésének (arabul íd al-fitr) nagy lakomákkal kísért ünnepét, ezt mondják „kis bajrámnak” is, és ilyenkor adakozni kell a szegényeknek.

Jövőre, 2021-ben, április 13 és május 12 között lesz a böjti hónap…