Meteoritok azonosítása

Szerző: Kereszty Zsolt

Bevezetés

Az alábbi útmutató célja, hogy segítsen a meteoritnak gondolt kőzet, tárgy házilagos, egyszerű módszerekkel történő beazonosításában, hogy az valóban, a Világűrből érkezett meteorit-e vagy földi kőzet esetleg emberi műtermék. Összefoglaló, azonosítást segítő leírásom nem ad 100% pontos eredményt, ilyet ne várjon tőle senki, kizárólag tájékoztató jellegű és nem pótolja a felkészült meteorit szakértő és felszerelt laboratórium vizsgálatait. Ne feledjük, a meteorit Földünkön nagyon-nagyon ritka természetes eredetű objektum, két egyforma nincs belőle és még az itt leírtakhoz képest is lehetnek egyedi eltérések és változatok. A szakszerű és megnyugtató eredményű meteorit azonosításhoz erre felkészült és az azonosításban nagy gyakorlattal rendelkező laboratórium és szakember részletes és műszeres vizsgálata szükséges, olykor még tapasztalt geológus szakember is tévedhet az azonosításban!


A fogalmak:

A meteorit a világűrből érkező természetes objektum, ami a Föld (vagy egy másik égitest, például a Hold, a Mars stb.) felszínével való ütközéskor nem semmisül meg, túléli a zuhanást és eléri a felszínt. Amíg az űrben mozog és 1 méteresnél kisebb, meteoroidnak nevezzük. Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik, plazma-csatornát és tűzgolyót létrehozva elektromágneses sugárzást, pl. fényt bocsát ki, esetleg hangot. A jelenséget magát meteornak vagy közismertebb nevén hullócsillagnak hívjuk. A tűzgömb olyan meteor, melynek látszó fényessége meghaladja a Vénusz legnagyobb fényességét, ami -4 magnitúdó (jele: mg). Ezek általában kiemelkedő fényjelességgel, esetleg hangmorajlással járnak. A bolida olyan felrobbanó tűzgömb, ami jelentős, általában hangrobbanáshoz hasonlító jelentős hanghatással jár, mely akár sok sok kilométerre is elhallatszik. A meteoritokat adó tűzgömbök, szinte minden esetben bolidák, fényességük kimagasló, általában jóval meghaladja a telihold fényességét -12 magnitúdót. Ha a bolida fényessége meghaladja a -17 mg-t akkor szuperbolidának nevezzük, ezek szinte minden esetben meteoritot hagynak maguk után.

A meteoritokat a Nemzetközi Meteoritikai Társaság digitális adatbázisa a Meteoritical Bulletin tartja nyilván, e sorok írásakor kb. 62000 db-ot katalogizáltak. Ebből mindössze kb. 1300 db az olyan, aminek hullását szemtanúk látták, megörökítették, dokumentálták, az összes többit találták további ismert hullási adat, időpont, egyéb nélkül. A meteoritok terület arányosan hullanak, nincsen ismert  kitüntetett hely. Olyan viszont van ahol jól megőrződtek, konzerválódtak, ezek a száraz sivatagok és az Antarktisz. Legtöbbjük ugyanis a földi nedvesség hatására változó mértékben de mállik, sőt egyes lazább típusok egyszerűen elporladnak. Legjobban a vasmeteoritok anyaga marad meg, legkevésbé a széntartalmú és laza szerkezetű ún. szenes kondritoké. Emiatt – érdekes ellentmondás, de – az ismert összes meteorit össztömegének 90 %-át a vasmeteoritok adják.

A meteoritokat mindig a hullási/találási hely földrajzi neve alapján nevezik el, ismert emberről, nevezetességről, stb. nem. Ha egy helyen több meteoritot is találnak eltérő időpontokban, akkor a nevet általában egy szám vagy betű követi (pl. Dimmitt(a) vagy a második esetben már Dimmitt(b).). Szokás még, hogy a sivatagos Észak-nyugat Szahara nagy számban talált meteoritjai esetén, amikor nem ismert pontosan a találási hely de a nagyjábóli régió igen, akkor az NWA betűk után egy sorszámot tesznek és ez lesz a meteorit neve pl. NWA 12692.

A meteoritokat legfontosabb adataik megadásával tartják nyilván, ezek a következők: név, hullási/találási történet, hely, időpont, típus, teljes ismert tömeg (angolul Total Known Weight, rövidítve TKW), fizikai leírás, összetétel, egyéb. A mai magyarországi határainkon belül jelenleg mindössze 8 db magyar meteoritot ismerünk, kezdve az első, 1857-ben hullott kabai meteorittól a 2016-ban talált Kölked nevű kondrit meteoritig.


A meteoritokat korábban három kategóriába sorolták:

  • kőmeteoritok olyan kőzetdarabok, melyek főleg változó mennyiségű vas-nikkel szemcsékből, szilikát ásványokból állnak, ezek az összes hullás 94,5 %-át adják

  • vasmeteoritok főleg vas-nikkelből állnak, az összes hullás 4,5 %-át adják

  • kő-vas meteoritok kb. 50-50 % vasnikkel és olivin vagy szilikátos anyagok keveréke, 1 %

A modern meteorit osztályozási módszerek – az egyszerű kategóriába sorolás helyett – már figyelembe veszik a meteorit eredeti származási szülőégitestjének anyagát, annak átalakulási mértékét, kémiai és izotóp összetételét és ásványtani szempontokat.


A meteoritok modern, korszerű szempontú csoportosítása

A tudomány és a mérési módszerek, eszközök egyidejű fejlődésével Dr. John T. Wasson 1974-ben egy még részletesebb és egységes rendszerbe foglalt osztályozást vezetett be, amit napjainkban is használunk. Ő nem típusokban gondolkodott, hanem a meteoritok szülőégitestjének fejlődéstörténetébe illesztette az egyes meteoritokat. Így megkülönbözetett eredetileg, kevésbé át illetve felmelegedett anyagú ősi kiségitestből származó meteoritokat, amit differenciálatlan (nem átalakult) meteoritoknak nevezett.

Ide tartoznak az eredetileg nagyon kicsi méretű  – pár százméteres esetleg 1-2 km-es -, alig átmelegedett szülőégitest maradványok a széntartalmú szenes kondrit meteoritok, típusaik, jelük: CI, CV, CM, CR, CH, CB, CK, CO, C-ung (pl. az 1857-es magyar Kaba CV3).

A már nagyobb – pár tucat esetleg száz km-es – szülőégitestek maradványai, az “átsült” kőzet anyagot adó normál vagy közönséges kondritok, típusaik, jelük: H, L, LL (pl. Csátalja H4, Mike L6), az ensztatit kondritok (EL, EH) és az egzotikus de egyben ritka kondrit típusok (rumuruti, kakangari) illetve a primitív akondritok képviselői (akapulkóit, brachinit, lodranit, ureilit, winonait). Ezen kiségitestek csillagászati méretskálán át nézve igen kicsinyek voltak, anyaguk csak kissé melegedett fel (szenes kondritok: 50-200 C) illetve a csak a normál kondritok esetén tudott szinte “átsülni” (600-1200 C) a szupernóvákból származó Al26 illetve Fe60 rövid felezési idejű radioaktív izotópok fűtésétől, ütközési folyamatokból származó impakt hőenergiától, esetleg a kisebbek esetén a víz és szilikátok exoterm reakciós energiájától. A szakemberek azt gondolják, hogy ezen meteoritok képviselői őrizték meg legjobban a preszoláris (naprendszer keletkezése előtti) anyagszemcsék eredeti állapotát.

A másik nagy csoport, a differenciált jellegű, azaz teljesen átolvadt anyagú ősi szülőégitestek, amik átmérője akár 1000-1500 km-es is lehetett, magjuk akár 2000 C fok fölé is felmelegedhetett, így anyaguk teljes mértékben átolvadt, zónásan szétszeparálódott, szaknyelven differenciálódott. A nehezebb sűrűségű vas-nikkel szinte lefolyt a magba, létrehozva ott a vasmeteoritok zónáját, a bazaltos átolvadt köpenyanyag pedig az akondritokat. A kettő határán jöhettek létre a ritka szépségű különleges kő-vas meteoritok. Az ősi kiségitest anyaga és  az ezekből származó meteoritok szövetszerkezete nem mutat kondritos jelleget ezért nevük: akondritok. Képviselői a vasmeteoritok, kő-vas meteoritok, a vestai eredetű HED meteoritok, a holdi, marsi meteoritok és a tovább már nem besorolható akondritok. Ez röviden a ma használatos Wasson-féle meteorit osztályozás lényege.

A meteoritok típusai a mai modern osztályozás alapján
A meteoritok származás alapján történő besorolása

A meteoritok egy másik szempontú csoportosítása

  • szemtanús hullások, valaki(k) látta(ák) – angolul “falls” 

  • a felszínen megtalált meteoritok – itt nincs feljegyzés, dokumentum a hullásról – angolul “finds”

  • meteorit párok – azonos hullás, de időben, később is találnak belőlük, akár többször is

  • antarktiszi meteoritok – az Antarktsz valójában száraz “jégsivatag”, jól konzerválódnak itt

  • forró sivatagi eredetűek – pl Szahara, Omán – szintén jól konzerválódnak


Szemtanús meteorit hullások (angolul “witnessed fall”):

Ezek olyan nagyon ritka hullások, melyeket egy vagy több személy látta, a feljegyzések, dokumentumok fennmaradtak vagy a mai kor kamera rendszerei dokumentáltan és igazoltan (!) megörökítették. Ezen sorok írásakor, mint említettem kb. 1300 db ilyet ismerünk 1492 – az első Ensisheim-i meteorit – óta, ami eltörpül a mai ismert és katalógusba vett kb. 62 000 db meteorit mellett, mindössze 2 %. Földünkön éves szinten manapság kb. 8-15 db ilyen meteorit hullás várható, vannak évek amikor kevesebb és van amikor több. Léteznek a még ritkább un. “hammer fall” hullások, amikor a meteorit valamibe vagy valakibe csapódik (leírtak már emberbe, kutyába, tehénbe, lóba, házba, autóba, hajóba, postaládába, stb. való becsapódást is), nyilván az ilyen hullásokat a legkönnyebb megtalálni, de hát ezek statisztikailag szinte “nem is létező”.

A szemtanús hullások legtöbbje sok-sok meteorit darabot produkál, ritkább amikor csak egy db esik le. Ha statisztikailag tekintjük egy hullás átlagos tömegét, akkor jó közelítéssel mondható, hogy a teljes Ismert tömeg  egy-egy hullásnál 67 %-os valószínűséggel 0,5-15 kg tartományba esik (természetesen ismerünk néhány tíz gr-os és 26 tonnás szemtanús hullást is). Az évszakos statisztikát vizsgálva, érdekes hogy a tavaszi és nyári időszak, mintha több meteorit hullás produkálna meg kell jegyezni, hogy ez csak a 2000-es évektől üzemben álló modern tűzgömb figyelő kamerarendszereink által biztosított és pontosabb pályaszámítást lehetővé tevő adatok szerint kalkulálható, viszonylag kevés (kb. 100 db) adatpárból).

Vizsgáljuk meg a szemtanús hullások meteorit típusonkénti megoszlását. Az alábbi ábrákon látható, hogy a kondrit meteoritok adják az elsöprő többséget, kis túlzással mondható, hogy minden 10 hullásból kb. 9 db kondrit lesz. Máshogy és eltúlzóan fogalmazva, ha hullik meteorit az szinte mindig kőmeteorit. A megmaradó 10 %-ot fele-fele arányban képviselik a vasmeteoritok és az akondritok. Elenyésző a kő-vas meteoritok aránya.

Az arány teljesen más ha a talált (vagyis a nem szemtanús) meteoritokat is nézzük, ebben az esetben még több lesz a kondrit meteorit! Érdekes ellentmondás, hogy az összes ismert meteorit tömegének 90 %-át a vasmeteoritok adják és maradék az összes többi. Vagyis a lehullott, talált meteortok közül bár a vasmeteorit nagyon ritka típus, viszont ezek adják az ismert meteoritok többségét, tömeg (“súly”) szerint. 

Az említett statisztikák:


A talált meteoritok (szemtanú nélküli hullások):

Az ilyen meteoritra egyszerűen valaki csak rábukkan, hullásuk időpontja, részletei egyáltalán nem vagy csak nagyon bizonytalanul ismert, szemtanúk nincsenek. Földi koruk (az az idő amit hullás óta eltelt), néhány évtől a több ezer évig terjedhet. Éppen ez adja a problémát, ugyanis a földi erózió, ideértve a nedvességet, szelet, hőmérséklet ingadozást, egyéb kémiai, fizikai, geológiai módosító hatásokat, emberi tevékenység hatásait – műtrágyázás, egyéb – különböző mértékben hat a meteorit felszínére és belső szerkezetére. Szaknyelven ezen hatások összességét hívják mállásnak, angolul “weathering”. Általában mondható, hogy az európai nedvesebb időjárás miatt, már néhány (!) nap vagy hónap elegendő, hogy a frissen hullott meteorit felszíne oxidálódni kezdjen. Az eredetileg szép fekete olvadási kéreggel borított meteorit felszíne oxidálódni kezd és vörösessé válik. Ez először a meteorit repedezett olvadási kérgének hajszál-repedéseiben jelenik meg, majd egyre bentebb akár mm-es mélységben is behatol. Évek alatt a meteorit az avar, fű, mezőgazdasági növények alá kerül és egyre jobban lesüllyed, ezután már csak igen nagy szerencsével és/vagy fémkeresővel vagy szántáskor találhatunk rá. A sok száz vagy ezer évet nedves földben eltöltött idő alatt a kőmetorit mállása idővel felőrli a mintát és csak nagyon ritka körülmények megléte esetén találhatunk meg belőle valamit. Ezek a nagyon ritka “fosszilizálódott meteoritok”, ilyenek maradványait pl. mészkőbe ágyazódva találták egyes északi országok kőbányáiban. A legtöbb esetben azonban a minta elvész a kutatók számára. A ritka akondrit vagy szenes kondrit meteoritoknál, azok lazább szerkezete miatt a fenti folyamat felgyorsul és még nehezebb ezeket sok-sok évvel a hullás után megtalálni. Ráadásul fémkereső ezeket nehezebben veszi észre a rendkívül kicsi FeNi tartalmuk miatt. Természetesen léteznek olyan hatások is, hogy a korábban felszín alá került meteorit valamilyen hatásra felszínre kerül (kimosódás, szél, emberi tevékenység, stb.) és bár régebben hullhatott, mégis a felszínen találunk rá a rozsdás, mállott felületű meteoritra.

Más a helyzet a vasmeteoritoknál. Az összefüggő tömör FeNi szerkezet miatt ezek földi mállása lassúbb, nem ritka, hogy több ezer éves vasmeteorit hullásokat sikerül felfedezni, akár több méteres mélységben is. Kérgük színe néhány év alatt rozsdabarnára, vöröses-barnára változik, lényegében a köznapi értelemben vett réteges (leveles) rozsda keletkezik rajtuk, ezt a szakirodalom “shale”-nek nevezi. Több  évszázad alatt ez a rozsdaréteg megnövekszik akár több cm-es vastagságúra. A kisebb néhány tucat gr-os régi vasmeteoritok viszont elveszhetnek.


A jövőben megtalált magyar meteoritokra vonatkozó szubjektív becslés:

Magyarország nedves környezeti zónában fekszik, -eltérően a sivatagoktól – nálunk gyakori a csapadék,  nedvesség. Ez különösen nem kedvez a kőmeteoritok anyagának, de a vasmeteoritok kérge is hamar oxidálódik. Ezt a gondolatot hazánk nedves-mállási körülményeire kiterjesztve, a régebben hullott meteoritokra a következőket várhatjuk ( ez persze nem kizárólagos előrejelzés, eltérés lehetséges ):

  • kondrit, akondrit kőmeteorit esetében: várhatóan nem grammos, nem néhány tíz grammos, hanem nagyobb – inkább több kg-os tömeggel várhatjuk őket, lásd Csátalja H4 meteorit, kb. 16 kg-os tömegével földből, szántásból előkerülve. Ez megkönnyíti a fémkeresős keresést, mert a nagyobb tömeg várhatóan jobb jelet vagy nagyobb érzékelési mélységet adhat.

  • vas- és kő-vas meteorit esetében: hasonlóan nem grammos, nem néhány tíz grammos és nem néhány cm-es mintákat várunk, hanem fél vagy akár több kg-os mintákat, különböző mértékben oxidált kéreggel és változatos formákban várunk. Ld. Szlovákiában nemrégiben előkerült egy vasmeteorit a földből, ami több kg-os volt.

Érdemes azonban meggondolni, hogy hazánk évtizedekig a “vas és acél” országa volt, ezért hatalmas mennyiségben jutott ipari fémhulladék (főleg vasipari hulladék, melléktermék de könnyűfém is) az ország teljesen lehetetlen szegleteibe is. Emiatt a terepen nagyon gyakori a kohósalak, az acélgyártási hulladék, de akár a háborús tevékenység nyomai, repeszek, lőszerek, stb. Az intézetekbe bekerült minták igen nagy százaléka ilyen – téves – minta.

A Földön talált meteoritok legtöbbje kondrit vagy akondrit, ami arányaiban sokkal nagyobb rész, mint a vas- és kő-vas meteoritoké. Nincs ez máshogy itthon sem, vagyis ha találunk itthon a jövőben meteoritot az leginkább kőmeteorit lesz semmint  vas vagy kő-vas.

Fontos dolog az is, ha valaha találunk egy meteoritot, akkor mindenképpen meg kell kutassuk a közeli és távolabbi környékét is, mert esélyes, hogy ún. meteorit szórásmezőre bukkantunk és így előkerülhetnek további példányok, mint erre számos példa ismert..


Friss hullású meteoritok általános jellemzői:

Friss hullás, az ami néhány órája, napja, hete történt. Néhány kg-ot produkáló hullás esetén a meteorit a földfelszínen található és szabad szemmel észrevehető, ezek kereséséhez nem kell fémkereső. Ritkán előfordulhat, hogy ennél nagyobb tömegű test hullik le, ami földbe fúródik, krátert üt méghozzá jól látható módon. Általában ilyeneknél a földrengés jelző obszervatóriumok mérhetik ennek jeleit, amiből kiháromszögelhető a földet érési körzet. Sok lehullott meteorit már szórás mezőt alkot, a korábban említettek szerint. Fémdetektor csak magas fű, akadályokkal teli környezet esetén szükséges, egyébként nagyon lelassítja a munkát. Speciális eset ha tóba, folyóba esik, mint a 2013-as Cseljabinszk kőmeteorit legnagyobb példánya, ilyenkor látszódik a hóba, jégbe hatolás kürtője, lékje.

A meteoritot a legtöbb esetben vonzza (kiéve marsi, holdi szuper ritka meteorit típus) a nagyon erős Neodímium mágnes (N52 típus a legjobb, kapható mágnesekkel foglakozó szakboltokban). Érdemes a mágnes felkötni egy kb félméteres cérnaszálra és figyelni, hogy a minta mellett elhúzva az kileng vagy sem. Ha igen, az jó jel. A meteorit maga nem vonzza a vasa, azaz nem mágneses, de vonzza a mágnest

A meteorit sűrűsége eltér a földi anyagokétól, mivel FeNi-t tartalmaznak, ezért általában nehezebbek azoktól. Fontos tudni, hogy azonnal hullás után nem izzanak, nem forróak, mindössze néhányról állították a szemtanúk, hogy kissé langyosak voltak és legtöbbször hideg tapintásúak, sőt egyesek deresekNem égetik, nem olvasztják meg a környezetüket. További tévhitek eloszlatása érdekében, elmondható, hogy legtöbbször nem üregesek, nem sugároznak, nem hordozzák betegségek kórokozóit sőt egyáltalán nem veszélyesek az élőlényekre, egyes ritka esetekben “füst szagúak”.


A frissen hullott kőmeteoritok (kondritok, szenes kondritok, akondritok):

Az ilyen kőmeteorit felszínét vékony, 1 mm-nél vékonyabb, fényes vagy matt fekete, esetleg barnás (de sohasem más színű zöld, piros, stb.) olvadási kéreg borítja. A kéreg gyakran apróbb-nagyobb gödröcskékkel, ún. regmagliptekkel tagolt, estenként szálas folyásnyomok láthatók rajta. A felület lehet törött, ezáltal láthatóvá válik a meteorit belső szerkezete, ami általában világos, pl. szürke színű. Benne szeplősen elszórt ezüstösen csillogó apró pöttyök, a FeNi fémfázis láthatók. Emellett  sötét ún. sokkolt erek vagy becsapódáskori megolvadások (angolul “Impact Melt” részek) is láthatók. A kőmeteoritokban gyakori ún. kondrumok pici milliméteres vagy kisebb üvegszerű ásványi gömböcskéi ritkán, de szemmel láthatók a törött részeken. Az említett színektől eltérő idegen színek nem jellemzőek, tehát idegen sárga, piros, zöld, lila, narancs szín az említett feketén, sötét barnán kívül.

A meteorit felszínét szabálytalanul elrendezett, vékony repedés hálózat boríthatja, ezek a felület lehűlésekor képződő ún. kontrakciós repedések. A repedésekben általában feltűnik a meteorit világosabb belső szerkezete. A nagyon ritkán előforduló szenes kondritok, a szén tartalom miatt belül sötétek, feketék, feketések lehetnek, apró, szabálytalan alakú fehér színű zárványokkal (CAI), a nagy többség azonban világos belső szerkezetű.

A kondrit meteorit alakja bármilyen lehet, de nagyon gyakori a szabálytalan alak, gömbölyded formákkal borítva, ritka a szép kúpos, orientált “klasszikus” meteorit alak. A meteoritot NAGYON RITKÁN határolja éles perem! Gázbuborékszerű ún. hólyagüregek viszont sohasem (hazai kohósalakoknál ez viszont gyakori, ez kizáró ok is egyben). A felület ún. elsődleges és/vagy másodlagos fekete színű olvadási kéregből áll.

Frissen hullott kondrit fekete olvadási kéreggel, kontrakciós repedésekkel
és becsapódáskori repedéssel
Cseljabinszk LL5 típusú kondrit. A fekete olvadási kéreg kissé “habos” jellegű, a törött felület világos belső szerkezetű, ami néhol vörösre oxidálódott. A meteorit akár 1-2 évet is eltölthetett nedves (eső,hó) környezetben!

Cseljabinszk LL5 típusú kondrit fekete olvadási kéreggel, a törött felületeken látható a világos belső szerkezet, enyhe vörös színű oxidációval.

A frissen hullott vasmeteoritok:

A ritka hullási események közé tartozó vasmeteorit felszínét, nagyon vékony fekete vagy kékes-fekete kéreg borítja. A vasmeteorit alakja szintén változatos, de a nagy többség gömbölyded, lekerekített élekkel, ujjbenyomódás-szerű gödrökkel, regmagliptekkel tagolt. A klasszikus repülés orientált kúpalak, folyásnyomos felszín szintén jellemző. Extrém ritka estekben átégett lyukak előfordulhatnak. A törött, olvadt felület sohasem világos, mint a kondritoknál, hanem megegyezik a meteorit sötét felszíni színével. Mivel nagyon sűrűek (magas a Fe-Ni fázis), ezért nehezek és erősen tapad rájuk a mágnes. Buborékok, belső zárvány üregek és üvegesedett olvadási kéreg nem látható. Tapintásuk kimondottam fémes jellegű és nagyon erősen tapad hozzájuk a mágnes.

Frissen hullott vasmeteorit lekerekített alakkal. Figyeljük meg, hogy az olvadási kéreg fekete, kékes színű. Jól látható a megolvadt, regmagliptes felszín.
Frissen hullott vasmeteorit. Hulláskor megolvadt alak, regmagliptekkel, a kopott éleken csillogó FeNi kibukkanással.
Tipikus repesz alakú vasmeteorit, repülés-orientált alakkal, éles folyásnyomokkal, fekete, kékes színű kéreggel. Hulláskor éles élek keletkeztek, de az orientáció alapján látszik a jellegzetes meteorit alak.

Házilag elvégezhető tesztek – meteoritikus eredet igazolására:

Az alábbiakban ismertetett tesztek nem pótolják a modern műszeres mérési eljárásokat, de segítenek abban, hogy igen nagy valószínűséggel kiszűrjük a meteoritnak gondolt mintáinkat a részletesebb vizsgálatok előtt. A professzionális szakemberektől, kutatóktól nem várható el, hogy minden, általunk meteoritnak gondolt anyagot részletesen megvizsgáljanak. Aki ragaszkodik az űrbéli eredetűnek gondolt anyagának részletesebb laborvizsgálatához annak ezt magának kell finanszíroznia. Hazánkban viszonylag kevés helyen foglalkoznak ilyennel, külföldön, elsősorban az USA-ban rutinszerű az ilyen eljárás, melynek költségei általában a több száz vagy ezer USD felett vannak. Az alábbiakban leírt sorrendben elvégzett vizsgálatokkal tapasztalatom szerint 90 % fölé tornázhatjuk a bizonyosságot, hogy valódi meteoritot tartunk a kezünkben.


1. lépés: A meteorit alakjának, külső jegyeinek vizsgálata

Mint a fentiekben láthattuk a szemtanús és a normál találású meteoritokra sajátságos külső jellemző. A lekerekített élek, regmagliptek, folyásnyomok, orientált alak, a külső felület színe, a törött felületek színe, szerkezete a fémszeplők, kondrumok – gömbcseppecskék – jelenléte, stb. kellő gyakorlat után segítik a meghatározást. A fentiekben ezt részletesen leírtam.

Kizáró tényezők a következők (eltérés lehetséges):

  • nem vonzza a mágnes (ld. még fentiek)

  • éles peremek, éles, határozott oxidáció (rozsda), éles és sűrű kráteresedés a felszínen, földi anyagok, szennyezések a minta felszínén (kőzetek, beton, fehér szilikátok, stb.)

  • gázzárványok, belső és külső üregek, buborékok jelenléte a felszínen és a belső törött felületeken, (ld még kohósalak)

  • egyenletes kitüremkedő buborékosodás a felszínen – pl. hematit

  • idegen színek jelenléte – kék, zöld, lila, piros, sárga, (ipari salak, emberi műtermék angolul ”man-made”)

  • összefüggő csillogó fémes párhuzamos szálak jelenléte – könnyűfém ötvözet

Ezen alaki és szerkezeti jellemzők összességét átlagembernek valóban nehéz felismerni, azonban a kizáró tényezők közül egy vagy több teljesülése esetén, a mintát nem érdemes tovább vizsgálni.

VALÓDI METEORITOK alaki jellemzői példákon bemutatva:

Klasszikus kúposan orientált meteorit alak, regmagliptekkel, folyásnyomokkal és fekete olvadási kéreggel. Middlesbrough L6 kondrit meteorit, 1881, Anglia.
Frissen hullott kondrit meteorit, regmagliptekkel, lekerekített élekkel, fekete olvadási kéreggel és kontrakciós repedésekkel.
Kontrasztos folyásnyomok egy kúposan orientált kondrit meteoriton.
Vékony fekete olvadási kéreg és kontrakciós repedések kondrit meteoriton (Bensour meteorit). Az élek lekerekítettek, belső törésnyomok világosak.
Vasmeteorit nagyméretű regmagliptekkel, felszíni mállási kráteresdéssel. Az élek lehetnek élesek is, de a regmagliptek hangsúlyosak!
Peremeken hangsúlyos “ajakrúzsozáshoz” hasonló lefolyásnyomok angolul “roll-over lipps”) és regmagliptek, melyek körbeölelik a meteorit peremét. Ritka de tipikus meteorit jellemző.
ÁLMETEORITOK alaki jellemzői példákon bemutatva:

ÁLMETEORITOK alaki jellemzői példákon bemutatva:

Álmeteorit – hólyagüregek a felszínen, néhol gömbölyded élekkel, de éles peremekkel határolva. Különös, idegen alak!
Álmeteorit – hólyagüregek a felszínen, néhol gömbölyded élekkel, de éles peremekkel határolva. Idegen alak és színek!
Álmeteorit – éles peremek, üvegesedett jellegű belső szerkezet. A mintán átmenő világos erek. Kalapáccsal könnyen pattintható felület.
Álmeteorit – rozsdás felszín, pici éles peremű üregekkel. A felületen idegen szerkezetű és színű (beton?) foltok láthatók. Nincsenek regmagliptek!
Álmeteorit – mangán ötvözet megtévesztő, regmaglipt szerű felszínnel. A minta belül fényes, maratva szerkezetet mutat, de nem mágneses! Oldalt üledékes rész látható, ez idegen a meteoritoktól. Éles perem körben!
Álmeteorit – magnetit, vonzza a mágnes! idegen felszíni világos rárakódás, regmagliptek hiánya jellemzi a legömbölyített formát. Kavicsszerű alak mindig gyanús!

2. lépés: Mágneses teszt

A meteoritok 99,9%-át vonzza az erős pl Neodímium 52 mágnes és a vas-nikkel tartalomtól függően ezen vonzó hatás minden esetben más és más. Mint említettük érdemes a mágnesünket pl. 30-50 cm hosszúságú cérnára felkötve belengetni a minta mellett 1-2 cm távolságra. A mágnes azonnal jelzi a meteoritvas jelenlétét. Vigyázat: acél, kohósalak, magnetit, ipari hulladék, bazalt, érc és vas tartalmú kőzet is vonzza a mágnest! A teszt tehát fontos de nem elégséges a megnyugtató azonosításhoz. Marsi, holdi meteoritokat alig-alig vonzza a mágnes, de ezek előfordulása pár ezrelékes csupán!


3. lépés: Karcpróba teszt

A mintával erősen megkarcoljuk egy fehér porcelán tányér vagy hasonló anyag fehér felületét és megvizsgáljuk, hogy az hagy-e maga után karcot és ha igen milyet és milyen színűt.

Jó a karcpróba, ha a minta egyáltalán nem vagy nagyon vékony karcot hagy maga után. A karc mindig akkor jó ha nagyon vékony vagy nincs és az sosem fekete színű. Az erősen oxidálódott meteorit barnás vagy barnás vörös nagyon vékony karcot hagyhat a felületen. Eltérések lehetségesek, az oxidáció jellege és mértéke után. Győződjünk meg, hogy maga a meteorit kérge hagyta maga után a nyomot vagy esetleg a földi málláskor (pl. föld alól előkerült minta!) a felületre tapadt földi eredetű ásvány vagy kőzet darab.

A karcpróba rossz ha széles fekete vagy vörös nyomot hagy a minta, előbbi magnetit, utóbbi hematit jelenlétére utal.


4. lépés: A minta sűrűségének megmérése

A legfontosabb próbáink egyike! A meteoritok általában sűrűbbek (eltérés persze itt is van) mint a rájuk hasonlító természetes földi kőzetek, ásványok vagy a gyakoribb “man made”, emberi alkotta minták. Természetesen itt is vannak kivételek, de első körös behatárolásra a sűrűségmérés jó támpontot adhat. A mintánk sűrűségét megmérve az alábbi táblázat segít behatárolni, mely meteorit típusba tartozhat az. A kőmeteoritok gyakorisága miatt elsőre mindig kondritot gyanítunk.

a táblázat adatai tájékoztató jellegűek, eltérések lehetségesek.

Tájékoztatásképpen megadjuk a hozzánk és hazai intézetekbe beküldött gyakoribb álmeteoritok (földi anyagok) sűrűségadatait. Természetesen eltérés itt is lehetséges, az adott “ál” minta különböző összetételi előfordulása miatt.

A sűrűségmérést elég tizedesjegy pontosságúra elvégezni. A méréshez tized gr pontosságú mérleg szükséges. A mérés és a számítás menete az alábbi ábrán látható:


5. lépés: A Betekintő ablak (angolul “cutting window”) készítése

Nagy gyakorlatot és speciális vágószerszámokat igényel. Kőmeteoritoknál ehhez gyémánt vágótárcsát célszerű használni, ha lehet vízhűtéssel ellátva. Vasmeteorithoz fémfűrész vagy szintén hűtött abrazív (vágás közben elkopó) vágókorong szükséges, utóbbi esetben gondoskodni kell a hűtésről, mert a minta megéghet (ez utóbbi hűtés a legnehezebb feladat házi körülmények között). Különös óvatosságot igényel az elektromos vágók használata vízhűtéssel összekötve!

Az eljárás lényege, hogy a minta mennyiségétől függően – azt minél kevésbé roncsolva – sík bevágást készítünk a mintán pl. egy jól kiálló nagyobb felületű sarokrészen. Ennek felülete néhány cm2,  olyan hogy azt kézi nagyítóval később könnyen tudjuk vizsgálni (javaslat kb 5-100 gr mintánál 1-2 cm2, egyéb esetekben 5-10 cm2 felület jó lesz). A vágás után a felületet síkra kell csiszolni, a hullámos gátolhatja pl a jó minőségű makrofoto készítését. A felületet minimum 300-as finomságú csiszolópapírral (gyémánt vagy abrazív) finomra kell kidolgozni, ideális a polírozott felület minőség. Kőmeteoritnál ez elegendő lehet, vasnál 800-1500-asre törekedjünk, ez ugye már polír finomság.

  • Kondritnál csillogó ezüstös fémszeplőket kell látnunk elszórva, plusz apró ellipsziseket, köröket.

  • Szenes kondritnál néhány mm-es apró pici ellipsziseket, köröket, esetleg fehér alaktalan foltokat.

  • Akondrit (nagyon ritka típus!) felismeréséhez szakember szükséges!

  • Vasmeteoritnál: egybefüggő ezüstösen csillogó fémes felület a jó. Zárvány üreg, belső repedés vagy azok hálózata kizáró ok! Vasmeteoritokat még tovább lehet vizsgálni: Különleges savas keverékben megmaratva az okta-edrites meteoritok a nevezetes fémesen csillogó Widmanstätten-Thomson-mintát mutatják, ami egymást 60°-ban keresztező, párhuzamos vonalak jellegzetes hálózata és csak vasmeteoritra jellemző!. A többi típus ettől eltérően maratás után nem mutat semmilyen szerkezetet vagy apró pici egymással párhuzamos vonalak rendszerét mutatja (ez utóbbi nagyon ritka!). A savval való maratás rendkívüli gyakorlatot, tapasztalatot és szaktudást igényel, ezt csak szakember tudja elvégezni, ne kísérletezzünk házilagosan vele.

Vigyázat: a hazánkban előforduló ipari könnyűfémötvözetek (pl mangán tartalmú ötvözetek) maratás után szintén mutathatnak a Widmanstätten-Thomson-mintától eltérő mintázatot, de azt a sav gyorsan bebarnítja! Acélt savval maratva annak felszíne nagyon gyorsan beszürkül. Ha pl. becsapódott lövedék repeszt, lövedék magot maratunk az szintén beszürkül és a becsapódáskor megzömült anyag szabálytalan határvonalai jellemzően hullámos mintával kirajzolódnak.

Kondrit meteorit vágott, csiszolt “betekintő ablaka”. Jól láthatók
a fekete alapmátrix fémszeplői.
Pultusk H5 kondrit meteorit vágott szelete a csillogó fémszeplőkkel és rozsdaszínű
kerek kondrumokkal.
L 3 típusú kondrit meteorit határozott gömbölyű kerek peremű kondrumokkal. Könnyen felismerhető szerkezet, csak meteoritokra jellemző a minta!
Vasmeteorit jellegzetes un Widmanstätten-Thomson mintája. Egymást 60°-ban keresztező ún okta-edrit lamellák. Csak vasmeteoritra jellemző minta.
Álmeteorit – megvágott megcsiszolt felület. Nyílt üregek, gázbuborékok nem lehetnek valódi meteoritban. Ez a felület maratva gyorsan sötétre szürkül!
Álmeteorit – Mangán ötvözet megtévesztő maratott felületű mintája. A mintázat nem csillogóan ezüstös és fémszínű, mint vasmeteorit esetén és annak szerkezete eltér a Widmanstätten-Thomson mintától!

6 lépés: Nikkel teszt

Mint említettem a meteoritok mindegyike tartalmaz valamilyen mértékben nikkelt (ld. első részek). A földi kéreg átlagosan 0,005% Ni-t tartalmaz, de ettől eltérő esetekről is tudunk. Illetve a kohászati iparág is használ nikkelt előszeretettel ötvözőként, így az ember által készített fémtartalmú mintákban gyakorta előfordulhat. Ezért ez a teszt nem mérvadó, csupán segítő jellegű. A Ni hiánya viszont a legtöbb esetben kizáró tényező!

A teszt során a porított mintánkat sósavban feloldva reagáltatjuk, dimetil-glixommal és figyeljük a folyadék elszíneződését. Minél nagyobb a nikkel tartalom annál jobban skarlátvörös a folyadék. Ni hiánya esetén a folyadékunk átlátszó vagy matt, de semmiképpen nem vörös. A kohósalak produkálhat vörösödést, de az elhalványul pár perc múlva.

A teszt elvégzéséhez speciális reagens szett szükséges, mely külföldről, internetről beszerezhető. De bízzuk ezt szakemberre inkább.

Nikkel teszt pozitív (vörös szín) és negatív (nem vörös!, de lehet más is) esetben

A tesztek összegzése:

Ha mind az 5 tesztünk pozitív eredményt adott, akkor a mintáról magáról, a betekintő ablakról készítsünk jó minőségű, színhelyes, éles, kontrasztos és  jól látható, részletes fotókat, esetleg egy vonalzót is mellé téve a képen.

További vizsgálatokat házilagosan már nem nagyon tudunk elvégezni. A továbblépéshez szakértelem, kellő műszerezettség és gyakorlat szükséges.

Ha mintánk kiállta a fenti lépéseket egyértelműen, akkor bátran fordulhatunk az eredményekkel, fotóinkkal szakemberhez, a további laborvizsgálatok érdekében. Sajnos a hazai intézmények egy jó része nem rendelkezik kellő gyakorlattal, tapasztalattal és kapacitással meteorit azonosításban, ekkor érdemes tehát hozzám fordulni aki napi szinten foglalkozik meteorit azonosítással és az ehhez kapcsolódó kutatással.


Javaslom tehát:

  • ha a fenti tesztek után bízik abban, hogy mintája valódi meteorit

  • akkor a további vizsgálatok érdekében vegye fel velem a kapcsolatot itt.


Meteorit keresési stratégiák friss hullású meteorit esetén:

Minden meteorpálya-számítás hibával terhelt, ezért fontos, hogy minél pontosabban kimért pálya adataink legyenek. ideális lenne – ha rendelkezésre áll – meteorológiai doppler-radar térképek, mert ott a konkrétan lehulló darabokat látjuk (ez hazánkban még nem elérhető lehetőség). Néhány km2-es keresési terület vagy még kisebb lenne az ideális, de a tűzgömb megfigyelő hálózat ma még hazánkban nem teljes és nem sikerül mindig jó állásszögű és több kamera által is rögzített meteornyomhoz jutni. Ezért a nagyméretű, akár több tíz km2-es keresési terület évekre való keresési munkát adhat. Amerikai tapasztalt meteorit vadászok leírása alapján átlagosan és kb. 65 óra szükséges egy embernek 1 db meteorit megtalálására, mások szerint ez 500 munkaóra is lehet! Mindez akkor érvényes ha megfelelően pontos pályaszámításaink és kellő gyakorlatunk van meteorit keresésben. Ne kedvetlenedjünk el elsőre ha nem találunk meteoritot, kitartó, elhívatott keresés szükséges a megtalálásukhoz, ami kevés esetben jár sikerrel. De ha nem próbáljuk meg, nem is adunk esélyt a megtalálásukra!

Minden esetben ismerni kell a meteorpálya haladási irányának térképre vetített vonalát és a hibahatárral megadott hullási négyszöget vagy ellipszist, kört, stb. Ideális esetben 67 %-os vagy jobb valószínűséggel rendelkező hullási területet érdemes átnézni. Nagyobb terület vagy rosszabb hibájú behatárolás esetén, mindig a terepi viszonyok döntenek arról, hogy mintavétel szerűen hol végezzük a keresést.

Mégegyszer tehát: friss hullású meteoritot az előbbiekben felsorolt meteorit jellemzők alapján szabad szemmel keresünk. A hullott meteoritok jellemzően a föld felszínén találhatók és könnyen észrevehetők a környezettől elütő fekete színük miatt. Több év elteltével vagy pl intenzív mezőgazdasági művelés esetén a meteorit a földfelszín, avar, fű, stb alá kerülhet, ekkor már csak a fémkereső vagy a véletlen segíthet, ezért kell sietnünk a helyszínre érni hullás gyanú esetén.


Érdemes a következők szerint területet választani és keresni:

  • a keresést szakember, lehetőleg hozzáértő meteoritikus, geológus, gyakorlott gyűjtő vezesse. A többieknek célszerű rövid összefoglalót tartani, hogy mit keresünk, hogyan és mire kell figyelni közben,

  • vigyünk magunkkal erős mágnest, térképeket, tollat, alkoholos tollat, papírt, erős fényű zseblámpát, mobiltelefont esetleg adó-vevőt, nylon zacskókat, 2000 gr-ig (0,1 gr pontos) ,érő kézi mérleget, fényképezőgépet, zsebkést, napszemüveget, esőkabátot, hosszú illetve rövid nadrágot, megfelelő ruházatot, élelmet, ivóvizet,

  • a sötét repülés megkezdési pontja és a földet érés pontját összekötő szakasz földi vetületének szűkebb környéke preferált, érdemes meteor haladási irány szerint hátulról előre kutatni,

  • kedvező domborzati jellemzőjű (laposabb, sík mezők, művelt területek) területet válasszunk, kerülendő az erdős, sziklás nehezen megközelíthető, kereshető terület, vízfelületek, mocsaras vidék, stb), magas fű esetén, összenőtt, sűrűbb cserjés, bokros esetén, sekély víznél használjunk FeNi jelére hangolt fémkeresőt, melynek használatához szerezzünk engedélyt (hazánkban pl),

  • lakott terület esetén az eseményről, talált darabokról kérdezősködés, plakát ragasztás, közintézmények, erdészek, hivatalos szervek megkeresése rendkívül hasznosnak bizonyulhat,

  • létszámtól függően csoportokra bontva keressünk, a csoportoknak a helyszínen jól behatárolható területeket válasszunk, a csoportok legyenek kapcsolatban egymással,

  • mindig meteorit szórás mezőt feltételezve keressünk, ha egy példányt megtaláltunk, a szórás mező már behatárolható, úgy hogy a földet éréstől visszafelé haladva találhatóak az egyre kisebb méretű példányok,minden átnézendő területet GPS-el jelöljünk ki és a már átnézett területek GPS koordinátái által körülhatárolt területet jelöljünk meg térképünkön,

  • minden talált meteoritot dokumentálni kell elmozdítása előtt. Készítsünk fotót a meteoritról és mellette a látható GPS pozíciót mutató eszközről, több meteorit esetén a minta számát mutató cetliről. A meteorit tömegét ha lehet a helyszínen mérjük meg és a minta számának megfelelően feliratozott, számozott lezárható nylon tasakba tegyük el.

  • nagy méretű meteorit esetén különösen fontos a jól dokumentált, fotózott környék, elszállításához kérjünk segítséget. Dokumentált (felirat, tasak, fotó, GPS) talajmintát is vegyünk a meteorit közvetlen közeléből. Kráter, gödör, üreg stb estén mérjük le annak átmérő adatait és legnagyobb mélységét cm-ben, ne bolygassuk meg a krátert!

  • nagyobb területeket, csoport esetén érdemes az un pásztázó kereséssel átnézni, mindig legyen egy hozzáértő csoportvezető. A pásztázó keresést a résztvevők létszámától függően csatárláncban végezzük egymás mellett állva, kb 1,5-3 m belátható egyszerre egy személynek a terepen! Ez utóbbi változhat a tereptől függően. Folyamatosan vonalban haladunk a terepi adottságoktól függően oda és vissza. Gyanús minta esetén megállunk és jelezzük a csoportvezetőnek a találatot. Csak ő megy oda megnézni a mintát, a többiek maradnak a helyükön. Elvégezzük a dokumentálást és haladunk tovább. Használhatunk jól látható jelzőzászlókat is a minták helyének megjelölésére (ez gyorsabb haladást tesz lehetővé). A csoportnál jó ha van legalább 1 db fémkereső:

  • egyedül vagy párban keresve szintén a fentiek érvényesek. Cél, hogy ne hagyjunk átnézetlen területet magunk mögött. Minden ellenőrzött területet jegyezzünk fel és juttassuk el azt a keresést koordináló személyhez, hogy ne legyen ugyanaz a rész többször átnézve.

  • létezik egy másfajta keresési eljárás is, amikor csigavonalban haladunk egy pontból kiindulva kifelé, vagy már megtalált meteoritot centrumnak kijelölve indulunk újabb csigavonalas keresésre.

A pásztázó, csatárláncos keresés művelete

Kié a megtalált meteorit?

Hazánkban külön jogszabály nem foglalkozik a megtalált meteoritok tulajdonjogával. Én azt valószínűsítem, hogy egy ilyen jellegű vitás, jogi eljárásban valószínűleg a következő állítás állná meg a helyét: azé a meteorit akinek a földjére esett vagy ott találták meg. Kivéve ha bizonyítható, hogy 1711 előtt már a földben volt, akkor ugyanis az államé lásd 2001. évi LXIV. törvény, a kulturális örökség védelméről.

Soha ne feledjük a meteorit elsősorban a tudományos kutatás tárgya, másodsorban gyűjtői, esztétikai és pénzben kifejezhető érték! A meteoritnak elsőként a szakembereknél van a helye, azonban ha rendelkezésre áll belőle a tudomány számára nélkülözhető mennyiség, akkor a múzeumokban, magángyűjteményekben, kiállítóhelyeken is helye van.

Felhívom a figyelmet, hogy a magánúton megtalált és hivatalosan nem azonosított, leírt, elemzett (klasszifikált) meteorit értéke csekély! A hivatalos klasszifikációt szakember végzi és ekkortól kerülhet a meteoritokat nyilvántartó adatbázisba, a “Meteoritical Bulletin”-be. Az eljárás drága, időigényes és nagy gyakorlatot kíván, bízza ezt ránk.


A kereséshez, azonosításhoz sok sikert kíván!

Kereszty Zsolt
terepi és azonosítási meteorit szakértő
IMCA, Meteoritical Society

Forrás: crbobs.hu