A napforduló égi csodája

Szerző: Balázs Gábor

Az idei napforduló estéjén, azaz június 21-én nagy és igen fényes éjszakai világító felhő vagy más néven NLC (Noctilucent Cloud) volt látható. De mi is ez valójában, és miért alakul ki?

Ha definiáltabban fogalmazunk, akkor a világító felhő olyan nagy magasságban lévő felhő, amely a már horizont alatt tartózkodó Nap fényét veri vissza. Észlelésükre június közepétől egészen július végéig naplemente után egy-másfél, és napkelte előtt szintén egy-másfél órával van lehetőség, június közepétől egészen július végéig. Este északnyugaton, hajnalban északkelten pillanthatjuk meg.

Világító felhő. A Szerző saját fotója.

Ahhoz, hogy ez a jelenség látható legyen, két feltételnek kell teljesülnie:

  1. A felhőknek a mezoszféra a felső határán, tehát 75-85 km-es magasságban kell lenniük.
  2. A horizont alatt lévő Nap fényét tükrözze vissza. A tükröződés oka a porszemcsékhez hozzátapadt 40-100 nanométeres vízjég-kristályok.

Láthatóságuk függ a naptevékenységtől (az UV-sugárzás miatt a felhő szétoszlik) és a mezoszféra hőmérsékletétől is (néhány fok eltérés is hatással van az NLC-k kialakulására).


A mezoszféra fölött, a sarki fények magasságában létrejövő NLC-k.
Kép: Wikimedia nyomán szerk.

1960-tól két szempont szerint osztályozzák őket:

  • Formájuk szerint:
    1. fátyol
    2. sávos
    3. hullámos
    4. csavarodott
  • Fényesség szerint:
    1. alig látható
    5. fényes

Az elmúlt években egyre gyakoribb és egyre erősödő jelenség a tudósok szerint a klímaváltozással is kapcsolatba hozható.

Most, hogy tudjuk mi is ez valójában, térjünk vissza a június 21-ei esetre, ami az elmúlt évek leglátványosabb ilyen típusú jelensége volt. Fényessége szerint bőven több, mint ötös. A már háromnegyed tíztől látható kékesfehér felhők egészen tizenegy óráig világították be az esti nyugati, észak-nyugati égboltot. Az ezt követő órákban a nyugodt és már felhőmentes ég jó lehetőséget adott távcsöves észlelésre és egyéb asztrotájkép-jellegű képek elkészítésére is.


A világító felhők változása: 21:45 – 22:09 – 22:23

Források:

https://idojosdas.hu/erkeznek-a-vilagito-felhok-mutatjuk-mikor/?fbclid=IwAR2p1-lTnweD5rnxXuBLtft7W2hmZhh-wzmgB0DWY_TQO9HTcNpvl6AJXbwhttp://legkoroptika.hu/alegkorfelepitese

https://www.idokep.hu/hirek/felhok-vilagitottak-be-a-legrovidebb-ejszakat

http://www.nightskyhunter.com/Noctilucent%20Clouds.html

https://weather.com/science/news/sky-watching-noctilucent-20130506

https://en.wikiversity.org/wiki/Layers_of_the_Atmosphere

Balázs Gábor: Meteorok, tűzgömbök és jellemzőik

Mivel a tűzgömb a meteorjelenség egyik kitüntetett típusa, ezért kezdjük mindjárt a legelején: mi is a meteor? A meteorjelenség (népies nevén hullócsillag) a Föld légkörében 80-120 km magasan a légkört alkotó molekuláknak és részecskéknek ütköző, ezért a súrlódás következtében felizzó (1000-2000 ⁰C) meteoroid által kiváltott fényes, szabadszemmel is látható felvillanás. Kiváltó oka lehet egy apró porszem, vagy üstökösökből-kisbolygókból származó törmelék. (Például a Perseidák a 109P/Swift-Tuttle üstököstől származnak.) Ezeket meteoroidnak nevezzük. Átlagos sebességük 11-72 km/s közé esik. Egy +2 magnitúdós[1] fényességű meteoroidszemcse méretileg elég kicsi, mindössze 4-6 mm és tömege kb. 0,1 g, Abban az esteben, ha mérete meghaladja a 20 cm-t és nem robban szét a légkörben (bolida), és földet ér, akkor meteoritnak nevezzük. Anyaguk általában kő vagy vas, de találhatunk kő-vas meteoritokat is.

260,1 g-os, a Szaharában 2015-ben talált, klasszifikálatlan, NWA XXX meteorit, Rezsabek Nándor gyűjteményéből. Rezsabek Levente felvétele.
Meteor terminológia. (Vincent Perlerin és Mike Hankey,
https://amsmeteors.org/)

A meteorok észlelése az egyik legegyszerűbb és legkellemesebb időtöltés, nem kell hozzá sem távcső, sem egyéb optikai eszköz, csak a két szemünk. Nincs is jobb annál, mint egy nyári éjjel a polifoamon vagy a felfújható matracon fekve a Perseidákat nézni. (Melyek július 17-től augusztus 24-ig aktívak.) A legcélszerűbb egy-egy rajmaximum idején kémlelni az eget mivel ilyenkor biztosan láthatunk párat. (A Geminidák rajmaximumának idején átlagosan 120 db/óra.)

És ha már példának meteorrajokat hoztam fel, nézzük meg, hogy pontosan mik is ezek. Minden meteorrajnak van egy szülőüstököse, amiből ők keletkeztek, de lehetnek egy kisbolygó maradványai is. Egy meteorrajt akkor láthatunk, ha a Föld keresztezi ezeknek az üstökös- vagy kisbolygómaradványoknak a pályáját. Egy raj onnan kapja a nevét, hogy a radiánsa[2] mely csillagképben helyezkedik el (A Perseida meteorraj radiánsa a Perseus, a Geminida meteorraj radiánsa a Gemini csillagképben helyezkedik el.) De most térjünk vissza a tűzgömbre. Egy meteort akkor nevezzük tűzgömbnek, ha a fényessége meghaladja a Vénusz fényességét (ismereteim szerint ez -5 magnitúdó, de egyes források szerint -4 magnitúdótól számít tűzgömbnek).

Statisztikailag nem lehet előre kiszámítani, hányadik meteor lesz egyben tűzgömb is. Mivel előre nem lehet tudni, hogy egy tűzgömb mikor és hol fog feltűnni, ezért fotografikus rögzítésük az egyik legnehezebb. Ez tipikusan az az eset, amikor jókor kell jó helyen lenni, vagy fényképezőgépünk jókor nézzen jó irányba. Emiatt elég kevés kép születik tűzgömbökről, és ezért egy ilyen fotó nagyon különleges, egyedülálló, és általában igen látványos, amire példát saját észleléseim közül tudok felhozni.

Ez az észlelés egészen pontosan 2018. szeptember 28-án péntek este történt, amikor az éppen lemenő, de még észlelhető M24-et és környékét pásztáztam 10×50-es binokulárommal. Ugyan ebben az időben még akkor kísérletezés céljából a telefonom csíkhúzós képhez exponált. (A tervezett kép nem készült el.) Az égbolt ezekhez a tevékenyégekhez éppen ideális volt. Az átlátszóság kiváló, a légköri nyugodtság 10/9, a határmagnitúdó pedig 4 körüli volt. Valahol az M23 környékén járhattam, amikor hirtelen egy nagyon fényes, éles fényre figyeltem fel. Egy tűzgömböt láttam, melynek fényessége -7 magnitúdó körüli volt (Összehasonlításként a telihold fénye -12,6 magnitúdó). Óriási látvány volt, igaz, az elejét nem láttam, de a végét sikerült elcsípnem. Maga a tűzgömb zöldes fényű volt, és körülbelül 30 fokot tett meg az égen 2,5-3 másodperc alatt. Maradó nyomot nem hagyott. (Ez a meteorok elhaladása miatt keletkező ioncsatorna, ami több másodpercen keresztül fénylik.) Időben elhelyezve magyar idő szerint 20:28-kor (18:28 UT) történt a jelenség.

Tűzgömb Balázs Gábor felvételén.

Magának a képnek külön érdekessége, hogy telefonnal készült. Mivel az ehhez hasonló képeket digitális fényképezőgépekkel vagy DSLR fényképezőkkel csinálták, ismereteim szerint telefonnal nem sokan próbálnak éjszakai tájképeket készíteni. Viszont az újabb és újabb telefonok egyre inkább alkalmasak erre a célra.

Szerző: Balázs Gábor

Források:
http://vcse.hu/perseida-maximum-sok-hullocsillaggal-augusztusban-csizmadia-szilard/
https://www.amsmeteors.org/2013/03/meteor-terminology/
BTC csillagatlasz kistávcsövekhez
Amatőrcsillagászok kézikönyve



[1] Csillagászati mértékegység. Csillagok és más égitestek fényességének meghatározására használják.

[2] Az ég adott pontján egy képzeletbeli pont ahonnan a meteorok szétsugároznak.