Elhunyt Alekszej Leonov

Egy legendával lett szegényebb a Föld: 85 esztendős korában elhunyt a szovjet-orosz, valamint egyetemes űrhajózás egyik legnagyobb alakja. Alekszej Leonov (1934-2019) nemcsak az első ember, aki 1965-ben űrsétát hajtott végre, de 1975-ben tagja volt a Szojuz-Apollo közös űrrepülésnek is.

Az 1965-ös, legendásra sikerült űrsétája közben

Alekszej Arhipovics Leonov egy apró szibériai településen, Lisztvjankán született, 1934. május 30-án. Vadászpilóta kiképzése után 1960-ban már űrhajóskiképzést kapott. A szovjet Hold-program részeként a Voszhod-2 fedélzetén elsőként lépett ki a világűrbe és tette meg az első űrsétát, 1965-ben. Az űrhajóra ráerősített zsilipen keresztül mászott ki a légüres térbe, az űrhajóval való összeköttetést egy “köldökzsinór” biztosította, mely az összeköttetés mellett az oxigént is biztosította a kozmonauta számára. Azonban problémák adódtak. Tizenkét perc után Leonov űrruhája a belső nyomás miatt elkezdett felfúvódni és, mire az űrhajós ráeszmélt, szkafandere “Michelin-babábá” változott. Felfúvódva nem tudott átférni a zsilipen, így képtelen volt visszamászni a biztonságot jelentő űrkabinba. Leonov tudta, hogy pár percen belül a Föld éjszakai oldala fölé kerülnek, így gyorsan kellett döntenie: a földi irányítást megkerülve (tudván, mire odalent eldöntik, mit tegyen odafent, már késő) elkezdte kiengedni a levegőt az űrruhájából. A művelet veszélyes volt, mivel a nyomás drasztikus csökkenésével Leonov erőteljesen izzadni kezdett: utólagos beszámolójában elmondta, hogy amikor már a Földön, helikopterrel Bajkonurba szállították, még akkor is lötyögött a víz űrruhája csizmáiban. Azonban sikerrel járt és a nehézségek ellenére vissza tudott mászni az űrjárműbe. A hazaút során is több problémával kellett farkasszemet nézniük (szó szerint): a Voszhod-2 a kijelölt leszállóhelytől kétezer kilométerrel odébb, az Ural fenyveseiben ért földet. Leonov és társa, Pavel Beljajev két napon át várt a mentőcsapatokra, élelem és megfelelő téli ruházat híján, miközben az űrkabin körül éjjelente farkasok ólálkodtak. Az űrhajósok számára helikopterekről ledobott ruhák fennakadtak a fenyőfákon, a meleg teás termoszok összetörtek a földet éréskor. Végül körülbelül ötven óra elteltével sikerrel megérkeztek Bajkonurba, ahol (a legenda szerint) Leonov a következő nyilatkozatot adta: „A megfelelő védőöltözékben az ember képes túlélni és munkát végezni az űrben. Köszönöm a figyelmet”.

A szovjet-amerikai űrrandevú alatt, a Szojuz-19 parancsnokaként, 1975-ben
Nemcsak űrhajós, de tehetséges festő is volt

Az első orosz lett volna a Holdon is – amennyiben az űrverseny ezen fejezetét a szovjeteknek sikerül megnyerni. Ez már nem válhatott valósággá, érdemein azonban ez mit sem változtat.

R.I.P.

Nyugodjon békében!

Fotók: Roszkozmosz

20 esztendeje “napfogyatkoztunk”

Szerző: Rezsabek Nándor

Fura felfogni, hiszen “ma” volt. Na jó, esetleg “tegnap”. De az emlékek oly’ elevenek, s tény, hogy azóta már több “évjáratú” gyermek is felnőtté vált…

jelenség már aktív csillagászati ismeretterjesztő időszakomra esett. Az Oroszi Zoltánnal alapított Neptunusz Amatőrcsillagász Körrel, Gottschall Péter és Vén István aktív közreműködésével több száz helyi és az ország számos pontjáról érkező érdeklődőnek tartottunk távcsöves bemutatót a Bács-Kiskun megyei Harta focipályáján.

1999. augusztus 11. hajnalán még esett… majd láss csodát, tökéletes időjárási körülmények között észlelhettük és demonstrálhattuk az évszázad magyar teljes napfogyatkozását. 1842 július 8. után, amikor is a költőfejedelem Petőfi hosszasan vizslatva a jelenséget, majdhogynem félvak lett! A történelmi távlatok okán szinte lúdbőrzik az ember karja. A 20 esztendős megemlékezéshez a teljesség igénye nélkül néhány azóta ereklyeszerű, már tudománytörténeti jelentőségű relikvia gyűjteményemből.

Háttérként az eseménnyel összefüggő ismeretterjesztő poszterek egyike (a gyémántgyűrű jelenségét bemutatva), amelynek színes (és mai szemmel pocsék) nyomtatása még igencsak drága volt, így az esemény helyi szponzora támogatta elkészültét. A kis bemutatóműszeremhez az akkori távcsöves biznisz letéteményese, a menet közben kimúlt TELESCOPIUM Kft. által készített napszűrő. Az ugyancsak üzletet szimatoló Első Magyar Napvadász Kft. forgalmazta Eclipse Shades napfogyatkozás-néző szemüveg. Továbbá egy helyi remek, a dunapataji önkormányzat által kiadott, a totalitás sávjában elhelyezkedő Szelidi-tó reklámját rejtő, kevésbé kifinomult darab. A Solar Eclipse ’99 CD-ROM, amin őszintén megvallva, fogalmam sincs milyen tartalom rejtőzik. Valószínűsítem, már nem is fog kiderülni. Egy balatoni feelinget árasztó képeslap, valamint a Pesti Est napfogyatkozás különszáma. Az eseményre multik is rávetültek. Mivel a hartai bemutatóhoz, illetve néhány budapesti ismerősnek (ahol nem volt teljesség) is szüksége volt további napszűrő szemcsikre, ezért több napon át ettem a McDonald’s ún. napfogyatkozás menüjét, amihez járt egy képeslap dizájnú szűrőszemüveg. Így a hamburgermérgezést is vállaltam a csillagászati ismeretterjesztés oltárán.

Az eseményhez kapcsolódóan az idei év hátralevő feladata, hogy a helyi televízió által forgatott kisfilmet (mely a teljesség fázisát, valamint a távcsöves bemutató eseményeit rögzíti) digitalizáltassam, és Olvasóimnak elérhetővé tegyem.

A BCsE az űrben járt avagy az Űrbatyu hihetetlen kalandjai

Szerző: Bakonyi Csillagászati Egyesület

Hosszú hónapok előkészülete s rengeteg várakozás után köszöntött ránk 2019. július 20-a, a Holdra szállás 50. évfordulója. A történelmi pillanatról valószínűleg az egész világ megemlékezett, s nekünk már tavaly eszünkbe ötlött egy igen egyedi ötlet: a Bakonyi Csillagászati Egyesület egyetlenként az országban úgy állít emléket az eseménynek, hogy egy magas-légköri ballont bocsát fel Ajkáról. Illetve, hogy a lehető legtöbb mozzanatba a nagyközönséget is bevontuk…

Először is az alkalomra ismét meghirdettünk egy – ezúttal – országos rajzpályázatot, melynek témája a küldetés logójának megtervezése volt – az Apollo-küldetésekhez hasonlóan. Körülbelül 130 darab rajzot kaptunk hazánk minden szegletéből. Ebből 33-at választottunk ki, és közönségszavazásra bocsátottuk őket azzal, hogy a legtöbb lájkot kapott rajz lesz a közönségdíjas. Illetve ezekből a rajzokból választottunk ki két különdíjast és három dobogós helyezettet. A fődíj ezúttal az volt, hogy az első helyen lévő rajzának másolata a „doboz” külső borításán fog felrepülni az „űrbe”. Természetesen ennek a „doboznak” nevet is kellett adni. Egyesületünk tagjai több ötlettel is előálltak, s ezek közül lehetett a honlapunkon kiválasztani a nevet. A legtöbb szavazatot Veisz András javaslata nyerte, így kereszteltük el az egységet a humoros „Űrbatyu” névre.

Az Űrbatyuhoz azonban egy pilóta is dukál, aki egy LEGO űrhajós figura lett. A nevét ezúttal is a közönségre bíztuk: egy Facebook-posztban vártuk az ötleteket. Ezekből választottuk ki végül azt, ami a leginkább lefedte küldetésünk célterületét, a sztratoszférát – így kapta emberkénk a hangzatos Sztratosz Feri nevet. Az ötletet ezúton is köszönjük Földvári István Zoltánnak és Vonyó Attilának.

S végül elérkezett a nagy nap. Korán keltünk, s kellő izgalommal (idegességgel) vágtunk bele. Az égről a Hold sápadt arcával figyelt, így alig lehetett nem gondolni az 50 évvel ezelőtti eseményekre… Reggel 7 óra előtt érkeztünk meg az ajkai sportpályára, a felbocsátás színhelyére. Hamarosan megjöttek az érdeklődők, – mintegy 100-an – akik nagy kíváncsisággal tekintették meg az Űrbatyut, s mindazt, amit magával visz.

Természetesen helyet kapott benne egy „műszaki csomag”: kamerák – kiemelten a hasi kamerát, mely az egyik legfontosabb volt. De készültünk többek között gyorsulás és magasság, illetve hőmérséklet mérésére is – utóbbi egy APRS-rendszer segítségével valósult meg. A „Batyu” vitt magával ezenfelül GPS-modult, illetve egy mini rádióadót is (1,5 km-es) hatótávval, ami akkor került volna bevetésre, ha a visszatérő egység bozótosba esik – ekkor egy úgynevezett Yagi-antenna segítségével kerestük volna meg.

A műszercsomagot Veisz András és Kauker Zoltán tagjaink állították össze, melybe hosszú munkaórákat öltek. A műszerek mellett természetesen beleültettük Sztatosz Ferit, a pilótát. Mellette helyet kapott még Magyari Béla dedikált fotója.

Hogy miért ő került a Batyuba? Magyari Béla volt a másik kijelölt űrhajós Farkas Bertalan mellett, ő azonban soha nem repülhetett. Illetve egy, a Magyar Posta által július elején, a holdra szállás 50 éves évfordulója alkalmából kiadott bélyeg, melyre rákerült egyesületünk logós pecsétje is.

Az ötlet az Apollo-15 útjáról származott, akik szintén vittek fel és pecsételtek le bélyegeket/borítékokat. Az egyik belső falra került fel a másik 5 kiválasztott rajz kicsinyített mása is. A Batyu borításán kapott helyet a nyertes rajz másolata; egyesületünk logója; fő támogatónk; a Messer Hungarogáz Kft. logója, akik felajánlásban adták nekünk a ballon feltöltéséhez szükséges 6 köbméter héliumot és az Ajka 60. születésnapjára készült Ajka60 logó. Délelőtt kilenckor végül elkezdődhetett a főprogram, melyet a díjátadóval nyitottunk meg, ezt Nagy Richárd tagunk vezette le. A díjakat – oklevelek és könyvjutalmak – Ivanics Ferenc elnök és Veisz András alelnök adta át. Közönségdíjat – tehát a legtöbb lájkot – nyerte el Ferenczi Júlia (14 éves), Makóról.

Két különdíjast választottunk, Bartúcz Anna (18 éves) Ceglédbercelről érkezett hozzánk, Antal György Ákos (13 éves) pedig egyenesen Ajkáról. Harmadik helyen végzett Knapecz Máté (18 éves) Budapestről egy szépen kidolgozott, digitális alkotással. Második helyet szerezte meg (18 éves) Noé Pálma Veszprémből, az első helyre pedig Misák Dóra (15 éves) került, Gersekarátról. Ezután az izgalom hamar a tetőfokára hágott. ugyanis megkezdtük a ballon héliummal való feltöltését.

Többen aggódtunk azon, hogy a latexből készült anyag nehogy megsérüljön, de szerencsére ez nem történt meg. A 6 köbméter hélium körülbelül 2 méteresre tágította ki a ballont. A ballon felfújásában részt vett: Ivanics Ferenc elnök, Veisz András alelnök, Békési Zoltán egyesületi tag, Talamár Dominik ifjú tagunk, Gulyás Péter geológus és Szabóné Orovecz Ildikó egyesületi tagunk, akinek külön köszönjük segítőkész és áldozatos munkáját. Az egyéb munkálatokban segítségünkre volt még az ő családja, illetve Tóth Szabrina és nővére, Aletta, egyesületi tagjaink is. Végül elérkezett a várva várt pillanat: egyesületi tagjaink és a rajzpályázat díjazottai kezüket az Űrbatyura téve visszaszámlálásba kezdtek, melybe az egész nézőközönség bekapcsolódott. Amikor együtt kimondtuk az egyet, az elengedők felemelték a kezüket, és útjára engedték az Űrbatyut. Még percekig figyeltük az emelkedését, amíg el nem tűnt Ajkarendek irányában.

Már ekkor sokan gratuláltak, s volt, aki azt mondta, hogy túl vagyunk a nehezén. De mi tudtuk, hogy ez nem igaz, az még csak most kezdődik… Az előzetes szimulációk alapján, melyet még aznap reggel készítettünk, úgy tűnt, a Batyu valahol Balatoncsicsó és Dörgicse közt fog leesni. Ennek nagyon örültünk, mert tudtuk, hogy a ballon legalább 3 órát tölt a levegőben, s mivel nem kell messze menni, van időnk. A keresőcsapattal autóba ültünk, s elindultunk Mencshely felé, mely a két településtől nagyjából egyenlő távolságra fekszik. A keresőcsapatot összesen 18 ember alkotta. A 9 személyes buszban foglalt helyet Surányi Zoltán, sofőr; Veisz András, alelnök és a ballon-projekt vezetője, a ballon névadója, aki „tartotta a kapcsolatot” az Űrbatyuval. Ivanics Ferenc, elnök; Csánitzné Szentesi Mónika, egészségügyis; Csánitz László, videós; Kauker Zoltán, rádiós nyomkövetésért felelős tagunk; Ivanics-Rieger Klaudia, Békési Zoltán és Magyaródi Norbert egyesületi tagjaink. Külön kocsival követett minket Németh Krisztián, hivatásos fotós. Kauker Zoltán családja: felesége, Irén; lányuk, Máhl Szilvia és kisfia, Róbert. Vágó Gábor tagunk pedig keresztgyermekeit – Dallos Lilit, Kirát és Istvánt hozta magával, akik szintén egyesületünk ifjoncai, az ugyanúgy velünk tartó Talamár Dominikkal együtt. Egy komplett konvoj indult tehát a ballon „levadászására”.

A hőmérséklet emelkedésével együtt az adrenalin is emelkedett bennünk, amit Mencshelyen némi pizzával sikerült mérsékelni. Aztán egyszer csak sikerült kapcsolatba lépni a Batyuval, és ekkor jött az első döbbenés: a szelek Tihany irányába fújták a már visszazuhanó, és ejtőernyővel lefékeződő egységet. Bepattantunk tehát a kocsiba, és irány Tihany. Az érkező adatok azonban azt mutatták, hogy a Batyu a Balaton felett van. Szurkoltunk, hogy a déli szelek fújják a part fölé, ám hirtelen a koordináták állandósultak, és akkor már tudtuk, hogy az egység földet – pontosabban – vizet ért, valahol a Sajkodi-öbölben. Bekövetkezett az, amitől nyilvánvalóan tartottunk, a Batyu belesett a Balatonba. Ki-ki hősiesen, vagy kevésbé hősiesen kezelte a tények okozta idegességet, miközben azon kezdtünk gondolkodni, hogy miképp hozzuk ki a Batyut a vízből. Illetve azon, hogy milyen állapotban lesz: a nikecell-borításnak köszönhetően tudtuk, hogy fennmarad a vízen; kérdés volt, hogy meddig; s vajon a belseje, melyet szintén nikecell-golyócskákkal töltöttünk ki, mennyire ázik át? Hosszú és ideges percek következtek, annak ellenére, hogy erre is készültünk: úgy volt, hogy felvesszük a kapcsolatot a vízi mentőkkel vagy a vízi rendőrséggel; és segítséget kérünk a műszergondola kiemelésében. Ám valahol Füred közepén jártunk épp, amikor megszólalt András telefonja. A vonal túlsó végéről egy kedves hölgy jelentkezett, aki a legnagyobb örömünkre elmondta, hogy látták lehullani a Batyut, és azt nem sokkal később a vitorlásukba emelték. Hatalmas ujjongás közepette köszöntük meg neki, s megbeszéltük, hogy a tihanyi vitorláskikötőben, a 49-es dokknál találkozunk. Hihetetlen eufória és megkönnyebbülés lett úrrá rajtunk – na, most vagyunk túl a nehezén! Gyorsan meg is álltunk örömködni, s többen megkönnyezték a sikeres landolást. Mások azzal viccelődtek, hogy ha már az Apolló-missziók visszatérő egységei a tengerbe estek, akkor miért ne potyoghatna a mienk meg a Balatonba?

Három órára érkeztünk meg a találkozási helyre, és hamarosan meg is láttuk a mi hajónkat, ami ezúttal természetesen nem a U. S. S. Hornet, hanem a Team Manana nevet viselte. Két, igen kedves család – akik igencsak meglepődtek a nagyszámú fogadóbizottságon – társaságában kötött ki az Űrbatyu, melyet a gyerekek adtak át nekünk. A partot éréskor két gyerek adta át „őt” nekünk. A landoló egység első felfedezői, Fülöp-Vidosa Beáta és Jakab Tímea elmondták, Szentendréről érkeztek nyaralni, a gyerekek fürödtek, amikor ő a szeme sarkából észrevette, hogy valami ereszkedik lefelé, és hallották az ejtőernyő surrogását, majd a csobbanást.

Négy gyerek lelkesen odaevezett SUP-okon, majd, miután elolvasták, hogy nem szabad hozzányúlni, szóltak a felnőtteknek, akik a hajóra vontatták a Batyut, majd felhívták a rajta lévő telefonszámot. Valószínűleg nem gondoltak arra, hogy micsoda kalandba keverednek, s mi sem, hogy ilyen váratlan segítség érkezik hozzánk. Az öt nyaraló gyerek és persze szüleik is izgatottan várták a doboz kinyitását, mi nemkülönben. A tető leemelése után hamar megnyugodtunk, az egység belseje ugyanis teljesen száraz volt – Sztratosz Feri vigyázott az Űrbatyura. András és Ferenc pedig készségesen elmagyarázta a megtalálóknak, hogy miben is vettek részt, s hogy mi található a dobozban.

A gyerekek boldogan vették kézbe Sztratosz Ferit. Az átadást hosszas fotózkodás, köszönetnyilvánítás és búcsúzkodás követte. Még egyszer köszönjük a segítséget Fülöp-Vidosa Beátának és a Team Manana egész csapatának! Ezután stílusosan készítettünk egy fotót, bokáig a Balatonban, kezünkben az Űrbatyuval; majd elindultunk hazafelé.

A harmadik felvonás azonban még csak ezután következett: ki kellett nyerni az adatokat. Természetesen a készült felvételek érdekeltek a legjobban mindenkit. A hasi kamera felvételeiről szépen végig lehetett követni a felbocsátás és az emelkedés pillanatait, ahogy egyre távolodik a felszíntől. Felismerhetővé váltak a közeli települések: Ajka, Ajkarendek, Úrkút, Tihany, ahogy átrepült a Balaton felett. Más adatok is érkeztek: a legmagasabban Somogy megyében, Ádánd települése felett járt 26 532 m-en, ezt 11:52-kor érte el. Maga a ballon addigra körülbelül 15 m-esre tágult ki, majd szétrobbant, és az Űrbatyu megkezdte a zuhanást. A műszergondola belső hőmérséklete A felfelé vezető úton +27 C°-ról +3C°-ra hűlt vissza. A külső hőmérő-szenzor a leghidegebb hőmérsékletet, -58C°-ot 11 948 m-en mérte. Közel 27 km-en már láthatóvá vált a Föld szinte lehelet vékony légköre, s mögötte az űr sötétje. Csodálatos felvételek készültek a Balatonról a világűr mezsgyéjéről, mi magunk is csak ámultunk, s azóta is hatása alatt vagyunk a történteknek, s a felvételeknek.

Még egyszer köszönjük tagjainknak és minden más segítőnek a munkát, a pályázóknak a rajzokat, a Messernek a héliumot, a Team Manana csapatának a Batyu megtalálását; s mindenkinek köszönjük hogy együtt izgult velünk, szurkolt nekünk, s hogy részt vett ebben a hatalmas kalandban, mellyel méltóképpen sikerült megemlékeznünk a Holdra szállás 50. évfordulójáról!

További képek a Bakonyi Csillagászati Egyesület facebook-oldalán.

Gyorshírek: Hamarosan indul a Chandrayaan-2!

Szerző: Planetology.hu

Indiai idő szerint hajnalban (azaz magyar idő szerint késő éjjel) indítják a Chandrayaan-2-t, az ország második holdszondáját égi kísérőnk felé.

A Chandrayaan-2. Fotó: ISRO

Az űrszonda három részből áll: a Hold felett 100 kilométer magasan keringő egységből, a Vikram (bátorság) nevű leszállóegységből, valamint a Pragyan (bölcsesség) nevű holdjáróból. Utóbbi kettő a Hold déli pólusának közelében fog landolni. Az űreszközök küldetésének legfontosabb része maga a technológia-demonstráció, de emellett a holdfelszín kémiai összetételét és a víz jelenlétét is vizsgálni fogják az indiai űreszközök.

Az élő közvetítést itt lehet nyomon követni.

Programajánló: Űrbatyu indítás Ajkáról

Szerző: Planetology.hu

Július 20-án, reggel a Bakonyi Csillagászati Egyesület egy különleges eseménnyel, egy magaslégköri ballon, az “Űrbatyu” felbocsátásával emlékezik meg a Holdra szállás 50. évfordulójára.

A ballon (melynek nevét facebook-os szavazáson lehetett kiválasztani) több kamerát, valamint GPS jeladót is visz magával, illetve egy “űrhajóst” is, melynek nevéről szintén a közösségi médiában lehetett szavazni:

A küldetés során a ballonszonda másfél órás emelkedést követően egészen a sztratoszférába hatol be, a tervek szerint 32 ezer méter magasságig. A repülés során folyamatosan készít képeket is, melyek (az egyéb adatokkal együtt) az Űrbatyu sikeres landolása után elérhetőek lesznek.

A rendezvényre mindenkit szeretettel várnak július 20-án Ajkán, reggel 08:00 és 09:30 közt a Jégpálya melletti futballpályán.

Az felbocsátásról bővebben az alábbi linken olvashatunk.

Nevezz el egy exobolygót!

Az IAU, azaz a Nemzetközi Csillagászati Unió fennállásának 100. évét ünnepli, ennek apropóján a széles nyilvánosságot megcélzó, ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő eseményeket szervez. Ilyen az a program is, melyben exobolygókat, azaz Naprendszeren kívüli bolygókat nevezhetünk el. Az eseményre – melynek során az exobolygónak otthont adó csillagot is elnevezhetjük – több, mint 70 országban fog sor kerülni.

Példák exobolygókra. /NASA/

Az esemény magyarországi résztvevői a Bakos Gáspár által felfedezett HAT-P-2b bolygónak és csillagának adhatnak nevet. A bolygó egy sárgásfehér csillag körül kering a Herkules csillagképben. Az égitest nagyon közel kering csillagához, azt körülbelül 5,5 nap alatt megkerülve. Tömege a Jupiterének több, mint 8-szorosa, így egy tipikus “Forró Jupiter”-típusú bolygóról van szó.

A HAT-P-2b bolygó. /Wikimedia/

A névadásnak szigorú követelményei vannak. Nem adható például háborúval vagy erőszakkal kapcsolatos név, ahogy személyek (kivéve a 100 éve elhunytak), állatok, vállalatok, szervezetek nevei sem. A potenciális nevek köre azonban még így is széleskörű, szóba jöhetnek fiktív karakterek, műalkotások, földrajzi nevek, továbbá képzeletbeli nevek is.

Az exobolygó-elnevezési programhoz ide kattintva lehet csatlakozni.

Forrás: IAU

Meteoritkráter Expedíció 2019 – legújabb támogatónk a Lelkes ÁsványBörze!

Szerző: Rezsabek Nándor

Nyáron ismét útra kel a Meteoritkráter Expedíció csapata! A 2019-es esztendő kiemelt célpontja a 15 millió éve ikerkisbolygó ütötte, Bajorország és Baden-Württemberg határán fekvő Ries és Steinheim impakt kráterek.

Szakmai ismereteink bővítését és terepi vezetésünket a Geopark Ries munkatársai végzik (https://www.geopark-ries.de/, https://www.facebook.com/RiesGeopark/).

Felszerelésünket és ellátmányunkat az ásványok szakértőjének, a Lelkes ÁsványBörzének köszönhetjük (https://asvanyborze.com/, https://www.facebook.com/asvanyborze/).

Az expedíció iránt érdeklődő olvasók tájékoztatását médiatámogatónk, a patinás Élet és Tudomány ismeretterjesztő hetilap garantálja (http://www.eletestudomany.hu/, https://www.facebook.com/Élet-és-Tudomány-320983581275744/).

Szállásfoglalásunkról és utasbiztosításunkról az UtazniJó Utazási Iroda gondoskodik (http://www.utaznijo.com/, https://facebook.com/utaznijo/).

Közlekedésünket a létesítménygazdálkodás szakértője, a Dome Facility Services Group segíti (http://www.domefsg.com/, https://www.facebook.com/domefsg/).

Köszönjük!

Folytatódik a Meteoritkráter Expedíció európai turnéja

Nyáron ismét útra kel a Meteoritkráter Expedíciócsapata! A 2019-es esztendő kiemelt célpontja a 15 millió éve ikerkisbolygó ütötte, Bajorország és Baden-Württemberg határán fekvő Ries és Steinheim impakt kráterek. Az expedíció iránt érdeklődő olvasók tájékoztatását médiatámogatónk, a patinás Élet és Tudomány ismeretterjesztő hetilap segíti.
(http://www.eletestudomany.hu/https://www.facebook.com/Élet-és-Tudomány-320983581275744/)

Szállásfoglalásunkról és utasbiztosításunkról az UtazniJó Utazási Iroda gondoskodik. (http://www.utaznijo.com/https://facebook.com/utaznijo/

Szerző: Rezsabek Nándor

Új Neptunusz-holdat fedeztek fel

A SETI Institutes kutatócsoportja, Mark Showalter vezetésével, új holdat talált a Neptunusz körül, méghozzá az eddigi legkisebbet: átmérője alig haladja meg a 30 kilométert. Az új hold neve Hippocamp lett, mely a görög mitológiában Poszeidón uszonnyal rendelkező, vízen és víz alatt is úszni képes “lova” volt.

Az apró hold felfedezéséhez jelentős újítások voltak szükségesek. /Mark R. Showalter, SETI Institute/

A Hippocamp eredetét még homály fedi, a legvalószínűbb azonban az, hogy a hold a Proteus legnagyobb kráterét létrehozó becsapódás során jött létre, 4 milliárd évvel ezelőtt. Az ekkor történő anyagkidobódás során lökődött ki a Proteusból ez az égitest, mely később, az árapályerők és ütközések hatására tovább aprózódhatott.

A Hippocamp eltörpül a Neptunusz többi holdja mellett. /Mark R. Showalter, SETI Institute/

A kutatás vezetője rámutatott arra, hogy ez a felfedezés nem jöhetett volna létre a Hubble űrtávcső nélkül, mely szerinte az egyik leghatékonyabb eszköz és az egyetlen, mellyel ilyen méretű égitestekre rá lehet bukkanni.

Forrás: Astronomy.com

Meteoritkráter Expedíció 2019 – irány a német Ries + Steinheim ikerkráter!

Nyáron ismét útra kel a Meteoritkráter Expedíció csapata! A 2019-es esztendő kiemelt célpontja a 15 millió éve ikerkisbolygó ütötte, Bajorország és Baden-Württemberg határán fekvő Ries és Steinheim impaktkráterek.

A tavaly felkeresett lengyel Morasko-krátermezőhöz hasonlóan az idei németországi expedíció megszokottól eltérő jellegét ezúttal is az adja, hogy nem geológiai megközelítéssel él, s nem a kráterek földtani viszonyaira koncentrál, hanem azok geomorfológiáját, valamint környezettudományi szemmel talajviszonyait, hidrológiáját, állat- és növényvilágát, természetvédelmét, kultúrtörténetét teszi vizsgálat tárgyává.

Mindezt kiegészíti az az ismeretterjesztő jelleg, amelynek során a természettudományok iránt fogékony közönség figyelmét felhívja a meteoritika, a geográfia, a környezettudomány aktuális kérdéseire és érdekességéire.

Rezsabek Nándor