Rejtélyes monolitot találtak Utah sivatagában

Szerző: Kovács Gergő

Az Egyesült Államok Utah államának Red Rock County nevű megyéjében vadőrök furcsa tárgyra bukkantak vadjuhszámlálás közben: a parkőrök által használt helikopterből egy különös, fémoszlopra emlékeztető tárgyat vettek észre. A 10-12 láb (3-3,5 méter) magas tárgyat ezt követően a vadőrök személyesen is megtekintették.

A vadőrök leszögezték, hogy a fémhasáb minden kétséget kizáróan ember alkotta tárgy, a feltételezések szerint a műalkotás tisztelgés lehet Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick örökérvényű műve, a 2001: Űrodüsszeia előtt. Azonban azt, hogy ki és mikor tehette ezt mostani helyére ezt a monolitot, nem lehet tudni.

A Utah államban talált fémhasáb megjelenésében a Kubrick által megálmodott monolitra emlékeztet. Képünk illusztráció, a felvételt eredeti példánya alapján Kovács Gergő készítette.

Did you know that @utahdpsaerobureau helps @utahdwr with counting big horn sheep every year? During the count they came…

Közzétette: Utah Highway Patrol – 2020. november 20., péntek


Az installáció pontos helyét nem árulták el, nehogy elözönljék a környéket a turisták és sci-fi rajongók.

Bolygós rövidhírek: közelben elsuhanó aszteroidát fotóztak

Szerző: Marcu András

A Virtual Telescope nevű szervezet egy földközeli aszteroidáról sikerült fotót készítenie. A képet a szervezet “Elena” 17 hüvelykes teleszkópja készítette, 300 másodperces expozíciós idővel. A teleszkópnak sikerült követnie a gyorsan mozgó objektumot, a képen ezért látszódnak a csillagok által hagyott hosszú csíkok.

A 2020 VP1 nevű aszteroida november 11-én, a kép elkészültekor, 830 ezer kilométerre volt a Földtől. Az objektumot a Catalina Sky Survey fedezte fel egy nappal előtte, november 10-én.
Fotó: Gianluca Masi/Virtual Telescope Project

A 7,9 – 18 méter hosszú aszteroida 184 ezer kilométerre közelítette meg a Földet november 11-én hajnalban, majd továbbsuhant az űrbe.

Megnyílt a Bolygótár!

Hosszadalmas tervezgetés és még hosszadalmasabb munka után egy egészen másfajta bővülésen esett át weboldalunk: megnyitotta “kapuit” a Planetology.hu bolygóadatbázisa, a Bolygótár, mellyel a cél az volt, hogy az Olvasóink hiteles és elégséges mennyiségű információhoz jussanak Naprendszerünk égitestjeiről.

A folyamatosan frissülő adatbázis böngészéséhez jó felfedezést kíván a Planetology.hu szerkesztősége!

Szerző: Kovács Gergő

Bolygós rövidhírek: Hamarosan startol az új kínai holdszonda

Szerző: Marcu András

November 17-én reggel, a Wenchang űrközpontban, inditóállásba került az a rakéta, amely Kína legújabb holdszondáját, a Chang’e 5-öt fogja felvinni az űrbe, jelenti a Kínai Országos Űrügynökség.

Az 57 méter magas Hosszú Menetelés 5, nehéz hordozó rakéta, amely 870 tonnát nyom, egy mobil platform segítéségvel jutott el a végső pozíciójába

A start november 24-re várható, ha az időjárási viszonyok is kedvezőek.

A rakéta szeptember végén, hajón jutott el az űrközpontba, ahol két hónap alatt összeszerelték, ellenőrizték és feltöltötték a rendszereit.

Ez a Chang’e program hatodik küldetése, az előbbiekről bővebben itt olvashtnak. A Chang’e 5 kitűzött célja, hogy holdkőzeteket hozzon vissza a Földre. Erre közel negyven éve nem volt példa, hiszen utoljára ezt az 1970-es években, a szovjet Luna robotok tették meg.

A Chang’e 5 négy alapegységből áll: keringő-, leszálló-, felszálló-, valamint visszatérő modulokból. Miután az űrhajó eléri a Holdkörüli pályát, két részre bomlik, a keringő- és a visszatérő modul pályán marad, míg a másik kettő leszáll a Hold felszínére.

Ha a Chang’e 5 küldetése sikeres lesz, Kína lesz a harmadik nemzet az Egyesült Államok és Oroszország után, akik holdkőzeteket hoztak vissza a Földre. A küldetések viszont nem állnak meg itt. 2023-2024-re már terveznek egy újabb holdkőzet gyűjtő küldetést, amely a Chang’e 6 nevet kapta.

Bolygós rövidhírek: ribózt találtak meteoritokban

Szerző: Marcu András

Ribóz tartalmú meteoritokat találtak a Földön, jelenti a Sciencenews. A ribóz egy fontos molekula, mivel ez egy monoszacharid, ami minden földi életformában előfordul. Ez a felfedezés újabb bizonyítéka lehet annak, hogy az élethez szügséges anyagok nagy része az űrből érkezett hozzánk.

A ribóz szobahőmérsékleten fehér színű, kristályos vegyület és az édesítőereje 33%-a a közönséges cukorénak. Gyakran használják testépítők mivel növelheti az ATP szintézisét és kreatin kúra idején növeli a szervezet által felvett kreatin mennyiségét.  

Eddig már nagyon sok szerves molekulát találtak az űrben. A Lovejoy üstökösben például cukrok és alkohol is található, amelyek fontos szerepet játszanak az életfolyamatokban. A ribóz egy olyan molekula, amely az RNS felépítéséhez szügséges cukor-foszfátokhoz elengedhetetlen.

A C/2011 W3 üstökös

A ribózt Yoshihiro Furukawa, a Sendai-i Tohoku Egyetem geokémikusa és kollegái találták, több kémiailag hasonló cukrokkal együtt egy marokkói és egy ausztrál meteoritban.

Miután megmérték a minták szén-13 izotópjának gyakoriságát – ez az a szénatom, amelynek eggyel több neutronja van és gyakrabban fordul elő az űrben, mint a Földön – arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a szacharid molekulák az űrből származnak.

A csapat azt gyanítja, hogy ezek a cukrok az űrben, víz és folmaldehid reakciói során alakultak ki a meteoritokban. Előző kísérleteknél, ahol rekonstruálták az űrbéli környezetet – ahol UV fénnyel világították meg a vizet, az ammóniát és a metanolt – hasonló ribóz alakult ki a jégkristályokon. Hasonló kísérletek azt is kimutatták, hogy ilyen környezetben a DNS-t alakító dezoxiribóz is kialakulhat.

Forrás: ScienceNews.org

“Király” maszkok a Planetology szerkesztőségének

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

Ahol az emberek okozzák a bajokat, ott az emberek meg tudják találni a megoldást” – mondta Carl Sagan[1]

A nehézségeket minden nap megtapasztaljuk a Kék Bolygón. Próbálunk létezni ebben a megváltozott helyzetben, odafigyelve magunkra és egymásra. Kézmosás, fertőtlenítés és mindennapi ruházatunkhoz új fontos kiegészítő is került.

Roppant tudományos és profi maszkjainkat a mátészalkai Király Dekor Bt (Mátészalka, Ifjúság tér 35. tel.: 06-20-479-8864; referencia munkák megtalálhatóak itt) készítette el szerkesztőségünknek kétrétegű egészségügyi textilből. Így már Planetology logóval felszerelkezve vigyázhatunk magunk és mások egészségére.

Köszönjük!

Épül a Bükki Csillagda

Szerző: Kereszty Zsolt

A látogatóközpont építése jó ütemben halad, a kivitelezőket az időjárás is segíti. A tervezett átadás 2021 nyara.

Mik lesznek az ország legmodernebb csillagászati látogatóközpontjában:

  • 6,7 m átmérőjű csillagászati kupola, benne egy modern 60 cm-es CDK távcsővel, naptávcsővel, APO-val, 10 micron mechanikán,
  • hazánk legmodernebb 3D-s, digitális planetáriumi vetítő műszere 8 m-es kupolában,
  • nagy alapterületű, tematikus interaktív csillagászati kiállítás,
  • hazánk legnagyobb alapterületű és legtöbb féle meteoritját bemutató, meteorit múzeum,
  • 5D-s csillagászati vetítő show, számos egyéb bemutató távcső, eszköz,
  • tematikus csillagászati shop, büfé,
  • mindez egy dedikált sötét égbolt park közepén, nagy tengerszint feletti magasságon, Répáshuta mellett a Bükk-hegységben.

Bolygós rövidhírek: szerves anyagot találtak egy meteoritban

Szerző: Marcu András

A NASA Goddard Űrközpont és a Carnegie Tudományos Intézet asztrobiológusai többféle aminosavat találtak az Asuka 12236 nevű, szenes kondritból álló meteoritban, amit 2012-ben találtak belga és japán kutatók az Antarktiszon.

Metszet az Asuka 12236 meteoritról.
Fotó: Carnegie Institution for Science/Conel M. O’D. Alexander

Dr. Daniel Glavin vezető kutató és társai analizálták a meteoritot és olyan aminosavakra bukkantak, mint a glicin, alanin, szerin, α-aminovajsav, izovalin, aszparaginsav és glutaminsav (a glicint, alanint, glutaminsavat és valint egyébként a kabai meteoritban is megtalálták – a szerk.).

A kabai meteorit, az első, melyben szerves anyagokat találtak.
Fotó: Sketchfab.com

Több bizonyíték is utal rá, hogy ennek a meteoritnak az eredeti kémiai összetétele örződött meg a legjobban az eddig talált kondritok közül. A meteorit belseje nagyon jól konzerválódott, mivel nagyon kevés víz és hő érte, ezért gyakorlatilag szinte eredeti formájában maradt meg.

Az aminosavak létrejöttéhez szügséges víz abban az aszteroidában lehetett, amiből az Asuka 12236 leszakadt, a kellő hő pedig radioaktív bomlás során keletkezett. Mivel az Asuka 12236 ilyen jó állapotban megmaradt, valószínűleg az aszteroida külső rétegéből származik, ahol elegendő meleg és víz érte.

Érdekesség még, hogy a meteoritban talált aminosavak többsége bal oldali molekulát alkot. A földi élet is ilyen aminosavakat használ a proteinek felépítéséhez.

Ez azt mutatja, hogy valami oknál fogva ez a fajta molekula van többségben az űrben is, egyelőre még nem tudni miért. Ezen molekulák kialakulásához több vízre van szükség. Az eredeti cikk a Meteoritics and Planetary Science magazinban jelent meg.

OSIRIS-REx: sikeres mintavétel

Magyar idő szerint ma, 2020. október 21-én, éjfél után nem sokkal sikerült mintát venni a NASA OSIRIS-REx űrszondájának a (101955) Bennu kisbolygó felszínéről.

A (101955) Bennu kisbolygó az OSIRIS-REx felvételsorozatán.
(NASA/GSFC/University of Arizona)

A Bennu egy ún. C-típusú aszteroida, ami azt jelenti, hogy szenet, illetve szilikátos anyagokat tartalmaz. Emellett ez az égitest Naprendszerünk igazi ősanyagának tekinthető, így vizsgálata segít betekintést nyerni kialakulásának körülményeibe.

A “Nightingale”, azaz “Csalogány” névre keresztelt mintavételi hely (NASA)

A manőver igen kényes volt, a mintavételre több helyszínt is kijelöltek a roppant egyenetlen felszínű, sziklákkal borított aszteroidán. A mintavétel előtt a szonda napelemeit “Y-szárny” – formációba mozgatták, az esetleges sérülések elkerülése végett, ezt követően az űreszköz egyre lejjebb ereszkedett, mely manőver végén a kiválasztott mintavételi pont felett lebegett, szinkronban a Bennu tengely körüli forgásával.

A művelethez a szonda egy 3,35 méter hosszú, speciális robotkart használt, mellyel csak néhány pillanatig ért hozzá az aszteroida felszínéhez. A kar végén egy speciális mintavevő eszköz található, mely nitrogént fújt ki magából, felkavarva a felszínt borító port és apróbb kőzettörmeléket, melyet aztán az eszköz “felszippantott“.

A szakemberek reményei szerint sikerült 60 grammot begyűjteni, arra azonban, hogy kiderüljön, sikerült-e a kívánt mennyiségű kőzetet összeszedni, még néhány napot várni kell. Amennyiben ez nem sikerült, a szonda 2021. januárjában megismétli a mintavételt. Ezt követően az OSIRIS-REx jövő márciusában fog hazaindulni a Földre, és 2023. szeptemberében tér vissza.

Forrás: NASA [1] [2]

Így láttuk mi a Marsot



Kovács Gergő

Már hosszú hetek óta vártam arra, hogy végre otthon legyek, vidéken, ahol egy régi, sokat látott 60/900-as (60 mm objektívátmérőjű, 900 mm fókuszú) lencsés távcsővel észleltem a Marsot. Előtte, “bemelegítés” gyanánt vetettem egy pillantást a Jupiter-Szaturnusz kettősére. A Szaturnusz gyűrűje pompás volt 90x-es nagyítással, a Jupiter azonban már lassan beleveszett a homályba. Majd a vörös bolygó következett. Hála a távcső hosszú fókuszának, egyáltalán nem jelentkezett a lencsés távcsövekre egyébként jellemző színhiba, a Mars korongja mindenféle színezés nélkül vöröslött. Magam is meglepődtem, hogy még ilyen kis objektívátmérőnél is jelentkeztek részletek a bolygón: a Mars déli Mare-területei összefolyva bár, de szépen látszottak. A természet közben páratlanul szép, csillagos égbolttal lepett meg, a szomszéd telken pedig még egy süni is ropogtatott valamit jóízűen. Tökéletes boldogság és nyugalom volt, ami ezen az estén fogadott az ég alatt.



Rezsabek Nándor

Egy régi albireós megfigyelőtársam, Tóth Miklós XV. kerületi kertjéből irányoztuk 15 cm-es reflektort az ég felé.

A Celestron OmniXLT 150 már sok éve bizonyítja remek képalkotását. A helyi asztroklímát tekintve (szerintem) nem volt rossz az ég, bár Miki szemöldökráncolásai nem ezt mondatták. Viszont a Jupiter élesen jött, holdjai szinte kiverték a szemem. Felhősávjai mellett könnyedén látszott a Nagy Vörös Folt is. A Szaturnusz atmoszférája, tovább a Titan mellett több kisebb holdja. Utóbb a mi Holdunkat is vizslattuk, miközben a megjelenő és beúszó felhők réseiben kontrasztossá váló egyszerű és komplex asztroblémek sora a földi meteoritkráter-kutatási témám szempontjából dobogtatta meg szívem. Azaz most annyira nem… ezek most kevésbé hoztak lázba. Egyetlen dologért jöttem, és küzdöttünk a kitakarással, a város szórt, valamint felkelő égi kísérőnk zavaró fényeivel, a vadkan módjára csörtető szomszéd mindent bevilágító teraszvilágításával.

Mars albedo/felszíni alakzatait akartuk látni, azonosítani, leírni! We Came Here to Rock – hogy ezúttal a brit metal klasszikus Saxont idézzem. Derekasan küzdöttünk. Kezdetben a horizontközeli gyatra képminőséggel, eltérő nagyítások variálásával, polarizációs, narancssárga és vörös színszűrőkkel. Az utóbbi volt a nyerő. Feltűnt, majd egyre kontrasztosabb lett két hatalmas marsi régió. Összefüggő, majdnem átlós fekete csíkként egybekapaszkodott a Terra Cimmeria és a Terra Sirenum. Ezeket már a marskutatás hajnalán albireo-alakzatként térképezték. Először közösen Maraldi-tengerként jelölte Proctor, majd már Mare Cimmerium és Mare Sirenum néven Schiaparelli. Akkor tehát alacsony albedo-értéke okán még mare-nak, azaz holdi analógiával tengernek aposztrofálták. Sőt, még Miki 1973-as, nagynénjétől a tengerentúlról kapott National Geographic térképén is így szerepeltek! (Milyen menő is volt akkor ezzel!) Aztán a későbbi űrszondás vizsgálatok alapján a modern nómenklatúra már felföldi területként a Terra Cimmeria és a Terra Sirenium formát használja.



Balázs Gábor

Július eleje óta észlelem és fotózom a vörös bolygót kisebb-nagyobb sikerekkel, melyhez a 2018-as oppozíció kedvezőtlen megfigyelhetősége miatt nagy reményeket fűztem. A három és fél hónapnyi észlelése során több érzékelhető változás is megfigyelhető volt, köztük az egyre nagyobb megvilágítottsága, látszó átmérőjének növekedése, déli pólussapkájának gyors csökkenése.

Az október 6-ai közelség után, október 9-én este, a Svábhegyi Csillagvizsgálóban volt szerencsém fotózni a 99,8%-os megvilágítottságú vörös bolygót. A fátyolfelhők ellenére fotografikusan kisebb részletek is előjöttek, még a Naprendszer legmagasabb vulkánja, az Olympus Mons is kivehető a képen (a bolygó bal alsó részében lévő világos folt).