Meteoritkráter Expedíció 2020 – a svéd Mien romkráterhez és krátertavához

Szerző: Rezsabek Nándor

Nyáron ismételten útra kel a Meteoritkráter Expedíció csapata! A 2020-as esztendő kiemelt célpontja a 121 millió éve kőmeteorit formálta, 9 km átmérőjű, tóval fedett svéd Mien romkráter.  

A korábban felkeresett lengyel Morasko-krátermezőhöz, majd Ries és Steinheim ikerkráterekhez hasonlóan a svédországi expedíció is az asztroblém felszínalaktani formáit, impaktitjait, – környezettudományi szemmel – talajviszonyait, hidrológiáját, állat- és növényvilágát, természetvédelmét, kultúrtörténetét teszi vizsgálat tárgyává.

Mindezt kiegészíti az az ismeretterjesztő jelleg, amelynek során a természettudományok iránt fogékony nagyközönség figyelmét felhívja a meteoritika, a geológia, a geográfia és a környezettudomány aktuális kérdéseire és érdekességéire.

A Meteoritkráter Expedíció kibővített létszámú 2020-as svédországi útjának társszervezője a Bakonyi Csillagászati Egyesület (BCSE). (Folyamatosan bővülő) szakmai, támogató és médiapartnere a Magyar Meteoritikai Társaság, a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület, az UtazniJó Utazási Iroda, az Élet és Tudomány folyóirat, a Planetology.hu honlap, a Gravitáció és a Rezsabek Nándor ScienceBlog.

A Magyar Meteoritikai Társaság közgyűlésén

Szerző: Rezsabek Nándor

December 11-én zajlott az ELTE TTK lágymányosi épülettömbjében szakmai szervezetünk, a Magyar Meteoritikai Társaság 2019. évi közgyűlése. A hasonló esetekben általában ritka egybőli határozatképesség eredményes munkával párosult. A Kereszty Zsolt vezette ülésen meghallgathattuk az elnökség beszámolóját az idei első, még tört év munkájáról, valamint a 2020-as tervekről. Megválasztottuk Szklenár Tamást a titkári feladatokra. Szó esett induló folyóiratunkról, honlapunkról, tavaszra tervezett konferenciánkról, a meteoritika aktualitásairól, tagtársaink híreiről, kutatási eredményeiről.
S bár ugyan jómagam a tavaly “szórásmezeileg” Szlovákiában felkeresett, 1840-ben megtalált Magurára szavaztam, a Év meteoritjának az 1900-ban hullott Ofehértót választotta meg a grémium. A közgyűlés egyhangú szavazással támogatta, hogy a Társaság szakmai támogatója legyen a Meteoritkráter Expedíció 2020-as svédországi, 121 millió éves Mien-kráter vizsgálatára vezetésemmel induló útjának. Ennek sikeres lebonyolítása egyben a Meteoritkráterek és impaktitok tagozat vezetőjeként az általam tervezett fő szakmai célkitűzés.

(Kereszty Zsolt felvételén a közgyűlés résztvevői, Kormos Balázs kezében a 2012-ben meglelt Csátalja Baján őrzött fő tömege.)

Guman István (1919-2019)

Szerző: Rezsabek Nándor

2019. december 10-én, életének századik évében elhunyt Guman István, az ország legidősebb csillagásza.

Guman István még Trianon előestéjén, a magyar Erdélyben született, szászok lakta vidéken, 1919. október 22-én. Fő kutatási területe a változócsillagok világa, neve összeforrt a Csillagászati Intézet, a debreceni Napfizikai Obszervatórium, a Magyar Csillagászati Egyesület és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 20. századi történetével.


“A Csillagászati Intézet és a Napfizikai Obszervatórium, a Magyar Csillagászati Egyesület és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egykori mindennapjai, történései ma már anekdotaszerűen hangzanak. A máig aktuális asztro- és napfizikai kutatási témák, a változócsillagok világa izgalmas vonatkozásokat rejt.”

A résztelesebb életrajzi adatokat a Meteor 2006/10. (online) és a Természet Világa 2014/10. (online) folyóiratszámában vetettem papírra. Beszélgetéseinkre és interjúinkra alapozva. Ezek a beszélgetések mindig izgalmasak voltak…

Szelfiztünk is, persze. Érdekes az idő múlása… Guman István már a 101.-ben, én a 48.-ban, így a fotón másfél évszázad. Nem kevés idő. Az ő részét Professzor Úr tartalommal töltötte meg. Én csak igyekszem, hogy így legyen, és az ilyen találkozások adnak ehhez erőt.


“Guman István október 22-én töltötte be 100. születésnapját. Ezen a napon
egy csöppet közelebb kerültem a negyedik dimenzió megértéséhez. Hihetetlenül hangzik, de első szakcikkét 1940-ben (!) publikálta – a munkásságát később is meghatározó változócsillagok témakörében. Az algolrendszerek újabb vizsgálata 79 éve (!) a Csillagászati Lapokban látott napvilágot. Egészen hihetetlenül hangzik.”

Nyugodjon Békében Professzor Úr!

A Magyar Meteoritikai Társaság 2019. évi közgyűlése

Szerző: Kereszty Zsolt

Hazánk egyetlen meteoritos érdekképviseleti, összefogó jellegű szervezete a 2019-ben alakult Magyar Meteoritikai Társaság 2019. december 11-én (szerda) tartja ez évi rendes közgyűlését.

Helyszín: Budapest, ELTE TTK Északi tömb, 4. emelet 4.95-s terem, találkozunk 15:45-kor az Északi tömb Duna felőli bejáratánál.

Akit érdekelnek a meteoritok, a magyar meteoritok és szeretne részese lenni a hazai meteoritikai történéseknek, akár gyűjtő, kutató illetve egyéb szakember vagy csupán érdeklődő, akkor köztünk a helye! Ezennel meghívunk közgyűlésünkre.

A társaságba a helyszínen is be lehet lépni, mert csak aktív tag vehet részt a közgyűlésen.

Új nevet kapott az Ultima Thule

November 12-én a New Horizons űrszonda által meglátogatott 2014 MU69 jelű kisbolygó, ideiglenes elnevezésén az “Ultima Thule” új nevet kapott: ettől a naptól fogva Arrokoth-nak hívjuk, mely Powhatan (ejtsd: Póhatán) nyelven égboltot jelent.

Az Ultima Thule, új nevén az Arrokoth (NASA)

A NASA New Horizons csapata a Powhatan indián törzs vénjeinek és képviselőinek egyetértésével javasolta ezt az elnevezést az IAU (Nemzetközi Csillagászati Unió) és a Minor Planet Center (Kisbolygó Központ) számára.

A New Horizons pályája a Naprendszerben

Az újonnan felfedezett égitestek esetében fontos szerepet játszik az azokat felfedező műszer(ek) földrajzi elhelyezkedése, elég, ha a hawaii nevű ‘Oumuamua-ra gondolunk, melyet az adott szigetekre telepített műszerekkel találtak meg. Most sincs ez másként, az Arrokoth kisbolygót felfedező New Horizons irányítóközpontja ugyanis az USA Maryland államában található, ezen belül a Powhatan törzs területén.

Forrás: NASA

Alapítvány-sorozat: megvannak a főszereplők

Tavaly látott napvilágot az a, science fiction-rajongók számára különösen kedves hír, miszerint az Apple TV kapta meg Isaac Asimov: Alapítvány c. regényének megfilmesítési jogát.

A közelmúltban pedig már az is kiderült, ki lesz a hamarosan induló, tíz részes sorozat két főszereplője: a hanyatló Galaktikus Birodalom regnáló uralkodóját (I. Cleon) a Gyűrűk Ura: Hobbit-ból Thranduilként ismert Lee Pace alakítja; míg a Birodalom széthullására figyelmeztető matematikust, Hari Seldon-t a nagy sikerű Csernobil c. sorozat Legaszov Professzora, Jared Harris személyesíti meg.

I. Cleon (Lee Pace) és Hari Seldon (Jared Harris) Kép: Shutterstock

A sorozat fő felelőse David S. Goyer lesz, de producerként helyet kap Josh Friedman és az Alapítvány szerzőjének lánya, Robyn Asimov is. A sorozat forgatása várhatóan idén november 11-én kezdődik, képernyőre kerülése pedig 2020-2021 környékén várható.

Forrás: [1] [2] [3]

A Merkúr átvonulása a Nap előtt

Szerző: Rezsabek Nándor

A Merkúr-átvonulás főbb adatai és időpontjai (A helyi időhöz az UT-ben megadott időpontokhoz egy órát hozzá kell adni) Forrás: EclipseWise.com

November 11-én az idei esztendő legfontosabb csillagászati eseményére vagyunk „hivatalosak”: a Merkúr bolygó átvonul csillagunk, a Nap előtt. Reméljük, Olvasóink kedvező időjárási körülmények között, derült időben lehetnek részesei a természeti jelenségnek. A megfigyelés kapcsán fontos megjegyezni, hogy az kizárólag biztonságos napszűrővel ellátott csillagászati távcsőbe pillantva lehetséges. Erre az ország számos pontján, csillagvizsgálókban, továbbá csillagászati szervezetek által tartott távcsöves bemutatókon lesz lehetőség. A megfigyelők a Nap korongja előtt elvonuló foltként láthatják a belső bolygó fekete sziluettjét.

A Merkúr átvonulása a Nap előtt, 2016. május 9-én (Fotó: Elijah Mathews) 

Csillagászattörténeti kutatások szerint minden idők egyik legnagyobb hatású asztronómusa, a heliocentrikus világkép megalkotója, Kopernikusz sohasem látta a Merkúr bolygót. Nemhogy távcsővel – hiszen azt csak évtizedekkel később alkották meg, majd használták csillagászati célokra –, de szabad szemmel sem. A dolog magyarázata, hogy a Merkúr kizárólag napnyugta után és napkelte előtt látható, de központi égitestünkhöz valóközelsége miatt igencsak rövid ideig. Fényessége pedig jóval elmarad a népnyelvben Esthajnalcsillagnak nevezett, a Szentírásban egyedüliként konkrétan említett bolygótól, a Vénusztól. Így megtalálása nem is olyan könnyű feladat, megpillantása minden esetben kizárólag a horizonthoz közel lehetséges.

A Merkúr és a Vénusz legnagyobb kitérései (Kép: history.nasa.gov)

Szabad szemmel fényes csillagnak tűnik; csillagászati távcsővel vizsgálva kisméretű korongja a Holdhoz, valamint a Vénuszhoz és a Marshoz hasonlóan fázisokat mutat. Naprendszerünk központi csillagához legközelebb rója köreit, emiatt napsütötte oldalán közel félezer fokos pokol uralkodik, árnyékos felén pedig majdnem mínusz kétszáz fok a hőmérséklet. Tengely körüli forgása igen lassú, három fordulata alatt kétszer is megkerüli a Napot. Így ottani időszámítás szerint egy Merkúr-esztendő mindösszesen másfél Merkúr-napig tart. Ha léteznének értelmes élőlények a felszínén – valójában primitív organizmusok sincsenek arrafelé –, másfél naponta ünnepelnék születésnapjukat. A bolygó külső megjelenésében megtévesztésig hasonlatos a Föld Holdjához. Ugyanúgy kozmikus sebhelyek borítják felszínét, melyeket a Naprendszer életének korai szakaszában bekövetkezett intenzív kisbolygó- és meteoritbecsapódások okoztak. Ezek közül a Caloris-medencét kialakító olyan pusztító volt, hogy az 1300 km átmérőjű óriáskráter mellett a szilárd bolygófelszínen végigfutó hullámok az égitest átellenes pontjában találkozva kaotikus felszíni formákat hoztak létre.

A Merkúr a MESSENGER űrszonda felvételén

S’ bármily furcsán hangzik, a Merkúrnak van magyar vonatkozása! Felszínén ugyanis Bartókról, Jókairól, Lisztről, valamint (utolsóként 2013-ban, a MESSENGER űrszonda felvételeire alapozva, a keresztelésre hivatott Nemzetközi Csillagászati Unió jóvoltából) Petőfiről neveztek el egy-egy krátert.

Új törpebolygó a Naprendszerben

Eggyel nőhet a törpebolygók száma Naprendszerünkben, az ESO csillagászai a VLT (Very Large Telescope Nagyon Nagy távcső) nevű távcsővel és a rá szerelt SPHERE nevű műszerrel a Hygeia kisbolygót vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a kb. 450 kilométer átmérőjű égitest megfelelhet azoknak a kritériumoknak, melyek egy égitestet törpebolygóvá tesznek. Ezek a következők:

  • az égitest a Nap körül kering
  • megközelítőleg gömb alakú
  • nem söpörte tisztára a pályáját övező térséget
A Hygeia. Kép: ESO/P. Vernazza et al./MISTRAL algorithm (ONERA/CNRS)

A Mars és a Jupiter pályája közti kisbolygó-övezetben keringő Hygeia még nem “kanonizált” törpebolygó, azaz a törpebolygók katalógusába vételéig még eltelhet némi idő; ennek ellenére, a felvételeknek köszönhetően, egy új törpebolygót köszönthetünk a Naprendszerben.

Forrás: ESO

Elhunyt Alekszej Leonov

Egy legendával lett szegényebb a Föld: 85 esztendős korában elhunyt a szovjet-orosz, valamint egyetemes űrhajózás egyik legnagyobb alakja. Alekszej Leonov (1934-2019) nemcsak az első ember, aki 1965-ben űrsétát hajtott végre, de 1975-ben tagja volt a Szojuz-Apollo közös űrrepülésnek is.

Az 1965-ös, legendásra sikerült űrsétája közben

Alekszej Arhipovics Leonov egy apró szibériai településen, Lisztvjankán született, 1934. május 30-án. Vadászpilóta kiképzése után 1960-ban már űrhajóskiképzést kapott. A szovjet Hold-program részeként a Voszhod-2 fedélzetén elsőként lépett ki a világűrbe és tette meg az első űrsétát, 1965-ben. Az űrhajóra ráerősített zsilipen keresztül mászott ki a légüres térbe, az űrhajóval való összeköttetést egy “köldökzsinór” biztosította, mely az összeköttetés mellett az oxigént is biztosította a kozmonauta számára. Azonban problémák adódtak. Tizenkét perc után Leonov űrruhája a belső nyomás miatt elkezdett felfúvódni és, mire az űrhajós ráeszmélt, szkafandere “Michelin-babábá” változott. Felfúvódva nem tudott átférni a zsilipen, így képtelen volt visszamászni a biztonságot jelentő űrkabinba. Leonov tudta, hogy pár percen belül a Föld éjszakai oldala fölé kerülnek, így gyorsan kellett döntenie: a földi irányítást megkerülve (tudván, mire odalent eldöntik, mit tegyen odafent, már késő) elkezdte kiengedni a levegőt az űrruhájából. A művelet veszélyes volt, mivel a nyomás drasztikus csökkenésével Leonov erőteljesen izzadni kezdett: utólagos beszámolójában elmondta, hogy amikor már a Földön, helikopterrel Bajkonurba szállították, még akkor is lötyögött a víz űrruhája csizmáiban. Azonban sikerrel járt és a nehézségek ellenére vissza tudott mászni az űrjárműbe. A hazaút során is több problémával kellett farkasszemet nézniük (szó szerint): a Voszhod-2 a kijelölt leszállóhelytől kétezer kilométerrel odébb, az Ural fenyveseiben ért földet. Leonov és társa, Pavel Beljajev két napon át várt a mentőcsapatokra, élelem és megfelelő téli ruházat híján, miközben az űrkabin körül éjjelente farkasok ólálkodtak. Az űrhajósok számára helikopterekről ledobott ruhák fennakadtak a fenyőfákon, a meleg teás termoszok összetörtek a földet éréskor. Végül körülbelül ötven óra elteltével sikerrel megérkeztek Bajkonurba, ahol (a legenda szerint) Leonov a következő nyilatkozatot adta: „A megfelelő védőöltözékben az ember képes túlélni és munkát végezni az űrben. Köszönöm a figyelmet”.

A szovjet-amerikai űrrandevú alatt, a Szojuz-19 parancsnokaként, 1975-ben
Nemcsak űrhajós, de tehetséges festő is volt

Az első orosz lett volna a Holdon is – amennyiben az űrverseny ezen fejezetét a szovjeteknek sikerül megnyerni. Ez már nem válhatott valósággá, érdemein azonban ez mit sem változtat.

R.I.P.

Nyugodjon békében!

Fotók: Roszkozmosz

20 esztendeje “napfogyatkoztunk”

Szerző: Rezsabek Nándor

Fura felfogni, hiszen “ma” volt. Na jó, esetleg “tegnap”. De az emlékek oly’ elevenek, s tény, hogy azóta már több “évjáratú” gyermek is felnőtté vált…

jelenség már aktív csillagászati ismeretterjesztő időszakomra esett. Az Oroszi Zoltánnal alapított Neptunusz Amatőrcsillagász Körrel, Gottschall Péter és Vén István aktív közreműködésével több száz helyi és az ország számos pontjáról érkező érdeklődőnek tartottunk távcsöves bemutatót a Bács-Kiskun megyei Harta focipályáján.

1999. augusztus 11. hajnalán még esett… majd láss csodát, tökéletes időjárási körülmények között észlelhettük és demonstrálhattuk az évszázad magyar teljes napfogyatkozását. 1842 július 8. után, amikor is a költőfejedelem Petőfi hosszasan vizslatva a jelenséget, majdhogynem félvak lett! A történelmi távlatok okán szinte lúdbőrzik az ember karja. A 20 esztendős megemlékezéshez a teljesség igénye nélkül néhány azóta ereklyeszerű, már tudománytörténeti jelentőségű relikvia gyűjteményemből.

Háttérként az eseménnyel összefüggő ismeretterjesztő poszterek egyike (a gyémántgyűrű jelenségét bemutatva), amelynek színes (és mai szemmel pocsék) nyomtatása még igencsak drága volt, így az esemény helyi szponzora támogatta elkészültét. A kis bemutatóműszeremhez az akkori távcsöves biznisz letéteményese, a menet közben kimúlt TELESCOPIUM Kft. által készített napszűrő. Az ugyancsak üzletet szimatoló Első Magyar Napvadász Kft. forgalmazta Eclipse Shades napfogyatkozás-néző szemüveg. Továbbá egy helyi remek, a dunapataji önkormányzat által kiadott, a totalitás sávjában elhelyezkedő Szelidi-tó reklámját rejtő, kevésbé kifinomult darab. A Solar Eclipse ’99 CD-ROM, amin őszintén megvallva, fogalmam sincs milyen tartalom rejtőzik. Valószínűsítem, már nem is fog kiderülni. Egy balatoni feelinget árasztó képeslap, valamint a Pesti Est napfogyatkozás különszáma. Az eseményre multik is rávetültek. Mivel a hartai bemutatóhoz, illetve néhány budapesti ismerősnek (ahol nem volt teljesség) is szüksége volt további napszűrő szemcsikre, ezért több napon át ettem a McDonald’s ún. napfogyatkozás menüjét, amihez járt egy képeslap dizájnú szűrőszemüveg. Így a hamburgermérgezést is vállaltam a csillagászati ismeretterjesztés oltárán.

Az eseményhez kapcsolódóan az idei év hátralevő feladata, hogy a helyi televízió által forgatott kisfilmet (mely a teljesség fázisát, valamint a távcsöves bemutató eseményeit rögzíti) digitalizáltassam, és Olvasóimnak elérhetővé tegyem.