BREAKING: megérkezett a Bennuhoz az ORISIS-REx

Több, mint két év és több, mint két milliárd kilométer megtétele után megérkezett úti céljához, a (101955) Bennu kisbolygóhoz a NASA OSIRIS-REx nevű űrszondája, helyi idő szerint este 6 óra után néhány perccel.

Fantáziarajz az űreszköz érkezéséről.

Az űreszköz körülbelül egy évig marad az égitest körüli pályán, majd, a mintavételt követően visszaindul a Földre. A hazaérkezés várható időpontja 2023 szeptember lesz.

A Bennu kisbolygó, az űrszondától 80 kilométerre. (NASA)

Szerző: Planetology.hu

Forrás: NASA

Az elsőként felfedezett Naprendszeren kívüli látogató

A 2017 októberében felfedezett különös alakú ‘Oumuamua (1I/2017 U1) objektum világszerte nagy vihart kavart, miután bebizonyosodott, hogy a csillagközi térből érkezett a Naprendszerbe.

Már 2018. május 21.-én megjelent cikk a „Monthly Notices of the Royal Astronomical Society”-ben viszont már bejelentette az első, csillagközi térből érkező látogatót. Az (514107) 2015 BZ509 objektum retrográd, ám stabil pályán kering a Nap körül, majdnem tökéletes 1:1 rezonanciával a Jupiterrel. Míg az ‘Oumuamua nem marad Napunk vonzásterében, hanem 2020 körül elhagyja azt, az (514107) 2015 BZ509 már állandó lakója Naprendszerünknek.

(514107) 2015 BZ509 pályája, a Jupiter trójai holdjaival az L4 és az L5 librációs pontokon.
Forrás: Western U., Athabasca U., Large Binocular Telescope Obs.

Az ideiglenesen Bee-Zed névre keresztelt látogató idegen voltát pályája sugallja, hiszen ilyen pályamozgással nem találkozhatunk olyan objektum esetén, ami a Naprendszerben született. Retrográd pálya nem alakulhatott ki abban az összeomló ősködben, melyből csillagrendszerünk született, mert ott minden por- és jégrészecske, minden gázmolekula egy irányban keringett.

(514107) 2015 BZ509, a Large Binocular Telescope Observatory (LBTO) felvételén
Forrás: C. Veillet / Large Binocular Telescope Observatory

Ha időben „visszapörgetjük” jelenlegi pályáját, a szimulációk azt mutatják, hogy 4,5 milliárd évvel ezelőtt érkezhetett hozzánk ez a csillagközi látogató.

Ilyen csillagközi migrációk könnyűszerrel előfordulhatnak, mert noha az egyes csillagok messze vannak egymástól – átlagosan mintegy 5 fényévnyire, avagy másfél parszekre – a csillagokat övező Oort-felhők, üstökös-zónák, ahol milliárdnyi jéghegy kering, tulajdonképpen szinte érintik egymást. Napunkhoz legközelebbi csillag a Proxima Centauri 4,24 fényévnyire, az α Centauri A és B pedig 4,36 fényévnyire található, a sorban közvetkező csillagok pedig hat és hét fényév távolságra vannak.

Az egyik legfontosabb kérdés ilyen objektumok esetén az, hogy miben különböznek Naprendszerünk anyagától. Vajon miben hasonlíthat, és miben különbözhet egy ilyen jeges planetezimál Naprendszerünk üstököseitől?

Valószínű, hogy Napunk, mint a legtöbb csillag, egy nyílthalmazban született. Ezek olyan csillaghalmazok, melyek egy közös csillagközi gázfelhőből születtek, és egyes csillagaik laza gravitációs kapcsolatban vannak. Hasonló nyílthalmaz például az M67, ami azonban túl távoli és összetétele sem sugallja ottani eredetünket. Kialakulása folyamán egy ilyen nyílthalmaz sok csillaga lépheti át e halmaz szökési sebességét, tehát sok égitestét veszítheti el. Egy ilyen csillag, Napunk testvére lehet például a HD162826, tömege, fényessége és összetétele alapján. Az alfa Centauri rendszerrel is lehet hasonló kapcsolatunk. Aszteroszeizmikus jellege, kromoszféra-aktivitása és forgási tulajdonságai egyaránt Napunkéhoz közeli, 4,85 és 5 milliárd év közötti kort sugallnak.

Ha Bee-Zed egy „rokon” rendszerből származik, összetétele kisebb eltérésekkel, de hasonló lehet Naprendszerünkhöz, ám egy egzotikusabb rendszerből származó objektum alapvetően különbözhet csillagrendszerünk anyagától.

Szerző: Balogh Gábor

Források:

Bazot, M.; Bourguignon, S.; Christensen-Dalsgaard, J. (2012). “A Bayesian approach to the modelling of alpha Cen A”. MNRAS. 427 (3): 1847–1866. arXiv:1209.0222. Bibcode:2012MNRAS.427.1847B. doi:10.1111/j.1365-2966.2012.21818.x

Cornell University Library, https://arxiv.org/abs/1805.09013

JPL Small-Body Database, https://ssd.jpl.nasa.gov/sbdb.cgi?sstr=514107

NewScientist, https://www.newscientist.com/article/2126301-backwards-asteroid-shares-an-orbit-with-jupiter-without-crashing/

Phys.org, https://phys.org/news/2018-05-interstellar-immigrant-solar.html

Science, https://www.sciencemag.org/news/2018/05/asteroid-came-another-solar-system-and-it-s-here-stay

Sky and Telescope, https://www.skyandtelescope.com/astronomy-news/wrong-way-asteroid/

Sky and Telescope, https://www.skyandtelescope.com/astronomy-news/sun-sibling-found/

The SAO/NASA Astrophysics Data System, http://adsabs.harvard.edu/abs/2018arXiv180509013N

Thévenin, F.; Provost, J.; Morel, P.; Berthomieu, G.; Bouchy, F.; Carrier, F. (2002). “Asteroseismology and calibration of alpha Cen binary system”. Astronomy & Astrophysics. 392: L9. arXiv:astro-ph/0206283. Bibcode:2002A&A…392L…9T. doi:10.1051/0004-6361:20021074

Universe Today, https://www.universetoday.com/tag/2015-bz509/

Leszállt a MASCOT a Ryugu kisbolygóra

Ahogy nemrég hírt adtunk róla, a japán Hayabusa-2 űrszonda két apró ugráló egységet, a Minerva-II jelű apró “robotszöcskéket” küldött a Ryugu aszteroidára. Most a Német Repülési és Űrkutatási Központ (DLR) által épített MASCOT (Mobile Asteroid Surface Scout) nevű, cipősdoboz méretű űrszondáját is az égitestre bocsátotta a japán szonda.

Fantáziarajz a kisbolygóra leszálló MASCOT-ról. Kép forrása: DLR

A MASCOT érdekessége, hogy nem rendelkezik napelemekkel, élettartama kizárólag a benne lévő akkumulátorok élettartamától függ. Az űrszonda el is készítette az első fotóját a kisbolygóról, melyen maga a szonda árnyéka is rajta van. A további képekre azonban még 1-2 napot várni kell.

A MASCOT által készített első fotó a Ryugu-ról. a kép jobb felső sarkában az apró űrszonda árnyéka. Kép forrása: DLR

Forrás: DLR

Szerző: Planetology.hu

Friss képek a Ryugu kisbolygóról

A japán Hayabusa-2 illetve az általa ledobott “robotszöcskék” újabb fotókkal örvendeztettek meg minket. Ezekből mutatunk most egy rövid összeállítást:

A Ryugu aszteroida, piros nyíllal jelölve a jobb oldali “szelfi” fotó készítésének helyét. Utóbbi képet a szonda 70 méter magasságban készítette.
Erről a képről egy másik szenzor szubméteres felbontású fotót készített.
Az 1B rover által készített fotó, közvetlenül az első “pattanás” előtt…
…majd a landolást követően.
Az 1B rover által készített felszíni fotó.

 

Forrás: JAXA

Szerző: Planetology.hu

‘Oumuamua: megvan a forrás?

Tavaly októberben egy ezidáig párját ritkító égitestről szerzett az emberiség tudomást, a bizarr, szivar-alakú, félig üstökös-félig kisbolygó ‘Oumuamua-ról, melyről itt írtunk. Most a németországi Max Planck Intézet tudósai a GAIA mérései alapján találtak néhány jelöltet az ‘Oumuamua forrás-égitestjére.

Fantáziarajz az ‘Oumuamua-ról. (M. Kornmesser)

A másfél milliárd csillagot tartalmazó GAIA adatbázis nemcsak a csillagok háromdimenziós helyzetét tartalmazza: magában foglalja a csillagok sajátmozgását is, azok irányát és sebességét. Hétmillió csillag múltbeli mozgásának megvizsgálása után több olyan csillagot találtak, melyek az elmúlt néhány millió év során megközelíthették az ‘Oumuamua múltbéli pályáját. E között a néhány csillag között lehet az, amelyik, vélhetően saját naprendszerének formálódása közben lökhette ki (valószínűleg egy óriásbolygó által) az ‘Oumuamua-t a Naprendszerünk felé.

 

Az ‘Oumuamua szokatlan pályája, összehasonlítva egy üstökösével. (Brooks Bays / SOEST Publication Services / UH Institute for Astronomy)

Összesen négy csillagot találtak, mindegyikük törpecsillag, a Naphoz hasonló méretű vagy annál kisebb. Kettő közülük már rendelkezik “névvel” (HD 292249 és HIP 3757), kettőt viszont csak most neveztek el a tudósok, ideiglenesen “home-3” illetve “home-4” néven. A legesélyesebb jelölt a négy csillag közül a HIP 3757: a csillag, valamint az ‘Oumuamua pályája közötti legkisebb múltbeli távolság mindösszesen két fényév. Így a négy jelölt közül a legnagyobb valószínűséggel ez lehet a titokzatos csillagközi égitest szülőcsillaga.

A félig üstökös-félig kisbolygó, egy fantáziarajzon. (M. Kornmesser)

A tanulmány mögött álló kutatók természetesen nem jelenthetik ki teljes bizonyossággal, hogy megtalálták az ‘Oumuamua forrás-égitestjét. Egyrészt, a kijelölt négy csillag egyike körül sincs tudomásunk bolygórendszerről, másrészt, az ‘Oumuamua igen nagy sebessége jobban magyarázható kettős rendszerből való kilökődéssel. Így arra is komoly esély van, hogy az ‘Oumuamua a vizsgált időintervallumhoz képest sokkal régebb óta várja a csillagközi teret.

Szerző: Kovács Gergő

Forrás: Space.com

GYORSHÍR: sikeres japán landolás a Ryugu aszteroidán!

Sikeresen landolt a 162173 Ryugu aszteroidán a Hayabusa-2 űrszonda két apró leszálló egysége, tette közzé a hírt a Japán Űrügynökség (JAXA). A 900 méter átmérőjű, jellegzetes formájú kisbolygóra leereszkedő egységek a gyenge tömegvonzás miatt gurulás helyett apró ugrásokkal oldják meg a helyváltoztatást. A leszállás fázisairól az egyik egység képeket is készített (JAXA):

Az 1A jelű rover fotója a Hayabusa-2-ről való lekapcsolódás után. A kép alján a Ryugu aszteroida látható.
A másik, 1B jelű rover közeledik a kisbolygó felé.
A Rover-1A “visszapattan” a Ryugu-ról, közvetlenül a landolás után.

Forrás és képek: JAXA

Szerző: Planetology.hu

Kisbolygók Világnapja

Időpont: 2018. június 30., szombat, @ 21:00 – 23:30
Helyszín: Óbudai Polaris Csillagvizsgáló

Június 30-án tartjuk a Kisbolygók Világnapját az Óbudai Polaris Csillagvizsgálóban. Az este folyamán előadást hallhatunk a kisbolygókról és az aktuális égi látnivalókról. Az est égi célpontjai: a Vénusz, a Jupiter és a földközelben levő Vesta kisbolygó.

A világnap ötlete a Queen együttes gitárosától, a csillagász végzettségű Brian May-től és Grigorij Richterstől, a 51 Degrees North (Északi szélesség 51 fok) című film rendezőjétől származik. A kisbolygó-becsapódás lehetősége évtizedek óta foglalkoztatja a filmeseket, akárcsak a közvéleményt. Napjainkban is ki vagyunk szolgáltatva a váratlan látogatóknak, gondoljunk csak a 2013-as cseljabinszki meteorrobbanásra.

A kisbolygók világa, ezen belül a földsúroló kisbolygók világa iránt óriási az érdeklődés. Meg tudjuk-e védeni magunkat egy komolyabb, ugyanakkor előrejelezhető becsapódástól? Tudjuk-e hasznosítani a kisbolygók anyagát a földi, nyersanyag-igényes iparágakban? Mit kell tudni a kisbolygókról?

Ezen az estén a teraszra kihelyezett szabadtéri előadással fogadjuk az érdeklődőket, majd távcsöves bemutató következik.

21:00 – Kulin György emléktáblájának megkoszorúzása. A kitűnő csillagász egyike volt a legeredményesebb hazai kisbolygókutatóknak. Kisbolygó-felfedezései mellett sokat tett az égitesttípus megismertetéséért, kozmikus fenyegetettségünk tudatosításáért.

21:05 – Eros, Ceres, Vesta: kisbolygók a láthatáron (Kereszturi Ákos, MTA CSFK)

22:00 – Mit látunk a nyári égen? (égbolt- és csillagképismertető)

22:15 – Távcsöves bemutató a teraszon és a kupolában

Szerző: Mizser Attila (MCSE)