Hédervári Péter: Üstököskutatás az űrkorszakban

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

Véletlenek nincsenek. Azaz szeretném azt gondolni, hogy igenis mindennek oka van. Karantén után a könyvtárba beszabadulva a kedvenc témaköreimből merítkeztem: így került hozzám Carl Gustav Jung és Hédervári Péter néhány műve. Kedvenc pszichológusom értekezéseit újraolvasni, míg a földrajztanár csillagász íróét megismerkedni vittem haza. Egy jungi terminológiát említenék: a kollektív tudattalant, -ahol az archaikus elme bizonyos információkat speciális módon dolgozza fel; a közös ősképek rendezik bizonyos formába a dolgainkat; ami mindannyiunkban közös.

Hogy jön ez egy természettudományos oldalra?

Az amatőrcsillagász társadalom üstökös lázban ég már hetek óta. Jelen tudományos oldalon is megjelent már egy nagyszerű ismeretterjesztő cikk a C/2020 F3 (NEOWISE)–ról. 

Az íróasztalomra került könyvek közt megtalálható Hédervári Péter: Üstököskutatás az űrkorszakban című műve is. Szerintem a kométaváró hangulat sodorta pont ezt az írást az utamba, nem pedig a “Amiről a Föld mesél” (1967), vagy az “Amiről a Hold mesél” (1969) köteteit. 

1983-ban adta ki a Magvető Kiadó, három évvel a Halley-üstökös megjelenése előtt. Maga Hédervári itt is többször visszatér erre a bizonyos égi jelenségre, amit már sajnos nem volt lehetősége észlelni, hiszen mindössze 53 évesen távozott kedvelt csillagai közé 1984 nyarán.

Manapság nehéz rávenni nemcsak az ifjoncokat, de a felnőtt embereket is, hogy könyvet vegyenek a kezükbe. Ezen Hédervári mű mellett többek közt az szól, hogy kicsike, könnyen elfér egy táskába, tehát akárhova hurcolható és előkapható például sorbanállás közben… Nyelvezete nagyon lendületes, igen érthetően fogalmaz, így könnyen befogadhatja az is, aki nem épp csillagásznak készül, hanem csak érdeklődik az égi jelenségek iránt. Ez a nagy értéke ennek a műnek is, hogy komoly tudományos dolgokat tár a tágabb hallgatóság elé, úgy felcsigázva az érdeklődést, hogy szívesen elkíséri a szerzőt végig a körülbelül 300 oldalon.

Jöjjön hát egy kis szakmai útmutatás az üstökösészlelés értelmezéséhez, azaz egy kevésbé hagyományos könyvbemutatás!

Szerzőnk magas labdával kezd: az üstökösök valódi égitestek (később utal Arisztotelész tanítására is, miszerint ezek a Föld kigőzölgései, amelyek a levegőben meggyulladnak), nem pedig a puszta káprázat szülöttei. Ebben a kötetben erre szolgáltat bőséges bizonyítékot, adatokat közölve róluk és bolygórendszerünk törvényeiről.

Már egy neolitikus kőfejsze is megörökített egy csillagból kinyúló nyolc keskeny vonallal ezt az égi jelenséget (felfedezve: a korábbi Csehszlovákia területén, Lanice környéke, Slouke, 1952).

Az akkoriban (1983) várva-várt Halley első észlelésének dátumát Y.C. Chang és munkatársai már i.e. 1057-ben is feljegyezték!

Majd bemutatja az ókori és középkori tudósok felfedezéseit és tévedéseit – mert utóbbiak is akadtak szép számmal.

Nagy lépés Newton “Principiá”-jával történik, amiben kitért arra, hogy egy üstököspálya meghatározásához három megfigyelés is elegendő, ha az három különböző napon történik. Természetesen minél több az észlelési adat, annál pontosabbak a számítások.

Halley (aki húsznál is több kométa-pályát számolt ki) mondta ki először, hogy vannak visszatérő üstökösök. 

Babinet használta elsőként a „látható semmi” kifejezést, amivel arra utalt, hogy a nemegyszer óriási méretű, néha 100 kilométernél is hosszabb csóvájú üstökösöknek rendkívül kicsiny az átlagos sűrűségük és a tömegük is; a mögöttük elhelyezkedő csillagok fénye csaknem teljesen változatlanul, veszteség nélkül halad keresztül a csóván.

Történeti visszapillantását magyar példákkal fejezi be: Konkoly-Thege Miklós és Gothard Jenő készítették az első üstökösfényképet. Kulin György (aki kifejezetten üstökös- és kisbolygó specialistaként is ismert) 1940-ben majd 1942-ben is egy addig ismeretlen kométát fedezett fel (utóbbira az amerikai Whipple és az olasz Bernasconi is rábukkant, így az hármójuk nevét viseli). Lovas Miklós 1982-ig hat sikeres észlelést tudhatott magáénak.

Mag, kóma/fej, csóva, de mit is fejeznek ki az üstökösök leírására használt fogalmak?

A mag többé-kevésbé csillagszerű megjelenéssel bír; belseje jégbe ágyazódott meteoritikus anyag, egy majdnem „gömbszerű atmoszféra” a mag körül. Semleges és ionozált molekulákat, atomokat és port tartalmaz. Finom szerkezete a rajta lévő aktív középpontok elhelyezkedésétől azok forgási sebességétől, valamint a forgási tengely Naphoz viszonyított helyzetétől és a mindenkori megvilágítottságtól függ.

A magtól távolodva a kóma fényessége rohamosan csökken, észrevétlenül megy át a világűrbe, annyira, hogy nem is lehet a pontos határait körbeírni.

A csóva gázokból és porfélékből épül fel. A porcsóva mindig erősebben görbül, míg a gázé csak gyengén, vagy egyáltalán nem, azaz futása egyenes vonalú. Amikor az üstökös közeledik a Naphoz, a fej halad elől, de perihéliumátmenet után a csóva fog elől menni.

Az üstököscsóvák osztályozását Fedor Bregyihinnek köszönhetjük, aki ötven kométa anyagát dolgozta fel, és háromféle típust különített el. 

1957 áprilisában az Arend-Roland-féle üstökös ellencsóvája keltett meglepetést-ami nem esett bele a fenti osztályozásba. 

Felidézi a Luna-2 (1959. szeptember 12-ei indítás) és a Luna-3 (1959. október 4-ei felbocsátás) vizsgálatait is, amely űreszközök a napszelet észlelték illetve mérték annak erősségét. A szoláris szél pedig egyaránt hatással van mind a külső mind a belső kómára.

Néhány üstökösadat, csupán tájékoztató jelleggel: 1811 I jelzésű üstökös: a csóva hossza 90 millió km (1910), a kóma átmérője 920000 km (1951). Encke-üstökös: a kóma átmérője 499000 km (1828. október 28.) viszont 1838. december 17-én már csupán 48000 km. A Halley-üstökös kómájának átmérője 1835-ben 45000 km volt.

Az üstökös, ahogy egyre közelebb kerül a Naphoz és annak hatásai (hő, sugárnyomás, napszél) egyre jobban érvényesülnek, a magban is megkezdődik a jég szublimációs folyamata. Legjelentősebb anyagvesztesége perihéliumátmenetkor lesz.

1965-ben a csillagászokat az Ikeya-Seki-üstökös tartotta izgalomban. Igen közel haladt el a Naphoz, de nem pusztult el, hanem szabad szemmel is pompás látványnak lehettek szemtanúi az észlelői: az üstökös feje olyan fényes volt, mint a félhold; a mag csillagszerűnek tűnt és gyémánt fényével ragyogott. Később a kutatóknak sikerült megfigyelni, hogy magja kettévált, amit H.A. Pohn, az arizóniai Flagstaffban működő intézet munkatársa fényképsorozatával rögzíteni is tudott!

Korábban Hédervári említette az Encke-üstököst, ahogy jelentősen változott a kómájának az átmérője. Nemcsak emiatt érdekes ez a kométa. 1980-ig ez a legrövidebb periódusú, mindössze 3,3 év alatt futja be pályáját. Ennél az égitestnél figyelék meg először, hogy mozgása nem követi pontosan sem a Newton-féle gravitációs törvényt, sem a Kepler-féle bolygómozgási törvényeket.

Amint az üstökös körülbelül 3,5 csillagászati egységnyire megközelíti a Napot, a napsugárzás hatására megkezdődik a jégmag felszínén a szublimáció. A molekulák a Nap felé eső félgömbről szabadulnak ki. Minél erőteljesebb ez a folyamat, annál hevesebb annak rakéta-hatása. Az üstökösmagok eközben gyors ütemben forognak – forgástengelyük a térben bármilyen helyzetet elfoglalhat-saját tengelyük körül.

A szublimációhoz társulhatnak fényjelenségek is. A Tuttle-Giacobini-Kresák-üstökösnek például 1973 májusának végén fényessége a korábbinak a tízezerszeresére nőtt! Ezen üstökösrobbanások teljesen váratlanul és periodicitás nélkül következnek be.

Ennél már csak az a „látványosabb” jelenség, ha a kométa két vagy több részre szakad. 1618. december 1-24 között Cysatus jezsuita szerzetes rajzsorozatot készített az akkor feltűnő égitestről. Valószínűleg ő volt az első, aki a jelenség észleléséhez távcsövet használt. 

1983-ban felmerült egy lehetséges tizedik bolygó léte a Naprendszerben (a Pluto kisbolygó státusza már ekkor is dilemma volt). A Neptunusz mozgásában lévő rendellenességek miatt tartják többen is lehetségesnek egy a Naptól 64 csillagászati egységre keringő planéta létezését. Érdekes eszmefutattások elemzik ezt, már ezért is érdemes átrágni magunkat ezen a könyvön!

A dinoszauroszok kihalásának elméleteit is leírja, bemutatva a nyolcvanas évek legfrissebb kutatásait is arról, mi is történhetett ezekkel a gigantikus méretű sárkánygyíkokkal?

Záró fejezete egy lehetséges találkozóról, szondák indításáról, majdani űrkísérletekről szól ezekkel, ahogy fogalmaz „az ősidőkből idevetődött” égitestekkel. És természetesen a várva-várt Halley-hez történő lehetséges űrmissziókkal fejezi be gondolatait.

A könyv utolsó oldalán Hédervári Camille Flammariontól idéz, és szerintem ezekkel a csillagászatról szóló szavakkal ajánlhatom ezt a művét az olvasóközönségnek:

E nagyszerű tudomány világossága elterjed majd az egész földtekén, elhatol minden emberig, és valódi hivatását teljesítve kozmikussá tágítja ma még sajnos, oly nagyon szűk látóhatárunkat”.


Források:

Carl Gustav Jung – a kollektív tudattalan

Hédervári Péter

Hédervári Péter: Üstököskutatás az űrkorszakban ( Magvető Kiadó, Budapest, 1983.)

Facebook

Könyvajánló: Kövesligethy Radó a csillagász és geofizikus

Szerző: Rezsabek Nándor

Eddigi tapasztalataim azt mondatják, hogy az elmúlt két évtized alatt (a többek között) a Magyar Tudományba, a Természet Világába, az Élet és Tudományba, a Meteorba írt félszáz könyvismertetőm akkor talált a leginkább telibe, amikor vagy valamilyen (számomra) revelációszerű tartalommal szolgált, vagy érzékelhető kötödés fűzött az adott műhöz. Jelen esetben az utóbbi igaz – ráadásul hatványozottan! Igaz, hiszen a szerzők közül Bartha Lajos első kötetem lektora, Sragner Márta a második társszerzője volt. A főszereplő, Kövesligethy Radó (1862–1934) pedig egykoron a szomszédságban, egyazon erzsébetvárosi utcában, két házzal arrébb lakott…

A Gothard Jenő Csillagászati Egyesület, a GAE kiadásában még az előző év legvégén látott napvilágot Kövesligethy Radó a csillagász és geofizikus emlékkötet címmel a szép kiállítású kiadvány. Keményborítóval fedve, 263 oldalon tárul fel részleteiben az asztronómia és a szeizmológia területén egyaránt kiemelkedő tudós, egyetemi tanár, akadémikus élete és munkássága. Bartha Lajos – Péntek Kálmán – Sragner Márta adatait, információt, kutatási eredményeit és meglátásait Mitre Zoltán értő szerkesztése, igényes megjelenésre való törekvése teszi könnyebben befogadhatóvá. Külön említést érdemel a gazdag képanyag, és hasznos a kötet angol nyelvű absztraktja.

Péntek Kálmán A csillagos égre feltekintő szemek című bevezető fejezete leginkább a GAE szűkebb pátriájának, Szombathelynek csillagászattörténete és csillagászati jelene – a Kövesligethyhez kötődő szálak kibontásával, így a róla elnevezett csillagda bemutatásával. A kötet gerincét Bartha Lajos szokásosan tudománytörténeti alaposságú, ugyanakkor olvasmányos Két tudomány magyar úttörője – Kövesligethy Radó emlékezete című fejezete adja. Esszencia, „minden-ami-kövesligethy”. Terjedelemben is jelentős a bibliográfia rész, és igen megtisztelő számomra, hogy Sragner Márta 1995 tételes összeállításában három cikkem is szerepel: így a Természet Világában napvilágot látott 2010-es Kövesligethy kötetről szóló ismertető, egy korábbi évfordulós emlékülésről készült beszámoló, valamint síremlékének bemutatása a Meteorból.

Érdemes összefoglalni a kötet bibliográfiai adatait: Bartha Lajos – Péntek Kálmán – Sragner Márta: Kövesligethy Radó a csillagász és geofizikus emlékkötet. Szombathely, 2019. Gothard Jenő Csillagászati Egyesület kiadása, LogoDepo KFT. nyomda. 263 p. Szerkesztés és borítóterv: Mitre Zoltán. Szakmai áttekintés: Polcz Iván és Gazda István. Korrektúra: Keszthelyi Sándor. A Kövesligethy Radó-emlékkötetet – a készlet erejéig – a Gothard Jenő Csillagászati Egyesületnél lehet megrendelni: az egyesület honlapján (https://www.gae.hu/), a Kapcsolatok menüpontban, vagy az egyesület hivatalos Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/vasicsillagaszok/).

Nem véletlen tehát, hogy nagyon vártam a postát, és a kötetnek még finom könyvillata is van…


Könyvajánló: Arthur C. Clarke – A gyermekkor vége

Szerző: Pereszlényi Zsolt

Kezdetben a tudományos fantasztikus irodalmat Asimov jelentette nekem, több polcnyi könyve után Arthur C. Clarke felé fordult az érdeklődésem. Sok tőle olvasott könyv közül ez a kedvencem, sőt talán az összes általam olvasott sci-fi közül is.

Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége. Móra Ferenc könyvkiadó, 1990. Fordította: F. Nagy Piroska. A borító Boros Zoltán munkája. ISBN 963 11 6617 1

Az emberiség épp a világűr meghódítására készül (ez időben innét nézve a múlt, de a könyv születésekor a nem túl távoli jövő volt), amikor megjelennek az égen egy idegen faj hatalmas űrjárművei.

Zs kategóriánál itt szörnyek inváziója, gyarmatosítás, ionágyúk következnének, de itt mi most a sci-fi nagymesterét olvassuk!

Tehát innét minden ami eddig rossz volt és megosztó a Földön, az véget ér. A hajókkal megérkezett, magukat főkormányzóknak nevezett lények felveszik a kapcsolatot a velünk, és rendet tesznek. Eltörlik a háborúkat, éhezést, egyenlőtlenséget, és elhozzák az aranykort.

Viszont nem mutatják meg magukat. Az emberi kíváncsiság nem hagyja ezt annyiban (ET vagy Tripodok vagy az Alien utazhat a hajón?). Egyezség születik, ötven év múlva megmutatják magukat, addigra lesz annyira érett az emberiség.

És amikor eljön a nap a szemünk elé egy régről ismerős alak lép, egy klasszikus ördög alakjában! Ez még így, akkor is sokkolóan hat.

Innét egy személyesebb szál vezet a végkifejlethez, egy családot ismerünk meg ahol a gyerekek lettek a kiválasztottak a főkormányzók elvégzendő feladatához.

Kiderül, hogy ezek a gyerekek az utolsó földi nemzedék. Nem megszűnik az emberiség hanem átalakul egy olyan entitás részévé ami mindent átható mindenütt ott lévő, maga az univerzum! Az átalakulás hatalmas erőket szabadít fel, megfoghatatlan energia és tudás részévé válik a fajunk és ez biztosítja a túlélést. A főkormányzók közben elhagyják a Naprendszert, mint kiderül, ők erre az átlényegülésre alkalmatlanok, ők csak bábáskodnak a születésnél bolygóról bolygóra, nekik ez nem adatik meg ez soha.

Megrázó olvasmány sokadszorra is ez.

2015-ben egy három részes minisorozatot forgattak a könyv alapján, ami sokban eltér az írott történettől, de megáll a saját lábán is. Nem kihagyhatatlan film, de nem is annyira rossz.

Az olvasás után pedig hátradőlve vagy léggitározva (kinek vérmérséklete szerint) ajánlom meghallgatni az Iron Maiden azonos című szerzeményét:

Könyvajánló: Van-e élet a Földön kívül?

Johannes Dorschner könyve egy, az embert már régóta foglalkoztató kérdésre keresi a választ: “Egyedül vagyunk a Világegyetemben?

Van-e élet a Földön kívül? Gondolat Zsebkönyvek, 1975. ISBN 963-280-111-3

A szerző a problémafelvetés után felvázolja többek között az extraterresztiális élet számunkra elérhető bizonyítékait, bemutatja a földi élet keletkezését, ismerteti a Naprendszer égitestjeit asztrobiológiai szemszögből, betekintést nyújt a rádióhullámok természetébe, illetve bemutatja a szupercivilizációk egyik lehetséges osztályzását.

Érdemes beszerezni!

Könyvajánló: Kereszturi Ákos – Mars – fehér könyv a vörös bolygóról

A szerző, Kereszturi Ákos, a Mars legismertebb hazai szakértője tételesen veszi sorra a vörös bolygó kialakulását, fejlődéstörténetét, geo- (pontosabban areo-) szféráit, morfológiáját, kitér az égitest kémiai összetételére, a víz és az egyes üledékek jelenlétére. A könyvben 93 ábra és 8 táblázat, valamint egy tárgymutató segíti a bolygó jobb, könnyebb megismerését.

Kereszturi Ákos: Mars – fehér könyv a vörös bolygóról.
2012, Magyar Csillagászati Egyesület. ISBN 978-963-87597-5-7

A kiadvány nagy erőssége (amellett, hogy rendkívül nagy űrt töltött be megjelenésével) abban rejlik, hogy tudományos szemszögből igen szerteágazóan és részletesen mutatja be a vörös bolygót. Aki jobban el szeretne mélyedni a Mars megismerésében, annak e könyv kötelező darab a polcán.

Könyvajánló: Kulin György – A távcső világa

Könyvajánlónk legújabb alanyáról mindenféle túlzás nélkül kijelenthető, hogy a hazai csillagászati tematikájú könyvek közül messze e mű érte el a legnagyobb hatást a magyar amatőrtársadalomra.


A távcső világa 1958-as és 1980-as kiadása főszerkesztőnk könyvtárában

A távcső világa legelőször 1941-ben [1] jelent meg, majd az ezredforduló előtt, a 80-as évekig több kiadása is megjelent: összesen négy kiadás született, 1941-ben [1], 1958-ban [2], 1975-ben [3] és 1980-ban [4]. Bár a könyv “elsőszerzőjének” Kulin Györgyöt tekintik, rajta kívül még igen sok részt vettek a könyvek szerkesztésében – lásd a lábjegyzetet.

A könyv vitathatatlan és múlhatatlan érdeme, hogy igen részletes, ugyanakkor nagyon szerteágazó tudásanyagot foglal magába. A teljesség igénye nélkül szó esik benne:

  • a Naprendszer égitestjeiről
  • a csillagok és az extragalaxisok fizikájáról
  • égi koordinátarendszerekről és égimechanikáról
  • csillagászattörténetről
  • a csillagászati távcsövek típusairól
  • a távcsőkészítésről
  • észlelési tanácsokról

További erőssége, hogy a benne megtalálható információk számtalan esetben mai napig megállják helyüket. A hazai amatőrmozgalom felvirágzásában, hazánk “csillagász-nagyhatalommá” válásában e könyvnek oroszlánrésze volt (van), nélküle pedig nem tartana a magyarországi mozgalom ott, ahol…

Ezek tükrében nem véletlen, hogy e könyv “Az amatőrcsillagászok Bibliája” nevet kapta. Minden műkedvelő csillagász könyvespolcán kötelező darab!



FORRÁS:
Sragner Márta szerk.: A csillagászat magyar nyelvű bibliográfiája. http://csimabi.csillagaszat.hu/cs-onlin.htm [Hozzáférés: 2020.04.04.]

[1]:
KULIN György: A távcső világa. Haeffner Tivadar közreműködésével írta Kulin György. Egy csillag- és egy holdtérképpel 64 táblával és 153 szövegképpel. Kiad. a Királyi Magyar Természettudományi Társulat. Budapest, 1941. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 1. köt. XVI + pp. 1-320., 1 térk.; 2. köt. pp. 321-672., 1 térk. /A Királyi Magyar Természettudományi Társulat könyvkiadóvállalata. 121-122./ Kulin György előszava 1941. november hóban kelt. Az 1. kötetben egy kihajtható csillagtérkép, a 2. kötetben egy holdtérkép van. Haeffner Tivadar műve a VI. Távcsőkészítés című fejezet (pp. 175-246.), amelyben az házilagos tükörcsiszolás módszerét ismerteti. Kulin György írta a XVI. Az asztrológia elmélete és bírálata című fejezetet (pp. 530-609), amely az asztrológia részletes ismertetése és történelmi szerepe, végül cáfolata és elítélése.

[2]:
KULIN György – ZERINVÁRY Szilárd: A távcső világa. Budapest, 1958. Gondolat Kiadó, Athenaeum nyomda. 538 p. /A Természet Világa./ Kulin György és Zerinváry Szilárd egyes fejezetek elkészítésére Hernádi Károlyt, Orgoványi Jánost, Róka Gedeont kérte fel. Zerinváry 1958. jan. 1-i halála miatt néhány kisebb fejezetet Bartha Lajos, Gauser Károly, Sinka József írt meg. Szakmailag ellenőrizte: Földes István.

[3]:
A távcső világa. Szerk.: Kulin György, Róka Gedeon. Budapest, 1975. Gondolat Kiadó, Franklin Nyomda. 886 p., 100 t. Lektorok: Almár Iván, Balázs Béla, Érdi Bálint, Kulin György, Marik Miklós, Makó István, Nagy Sándor, Orgoványi János, Ponori Thewrewk Aurél, Róka Gedeon, Szimán Oszkár. A kiadó előszava 1974. januárban kelt.

[4]:
A távcső világa. Szerk.: Kulin György, Róka Gedeon. 2. bőv. kiad. Budapest, 1980. Gondolat Kiadó, Egyetemi Nyomda. 952 p., 100 t. Lektorok: Almár Iván, Balázs Béla, Érdi Bálint, Kulin György, Marik Miklós, Makó István, Nagy Sándor, Orgoványi János, Ponori Thewrewk Aurél, Róka Gedeon, Szimán Oszkár. A kiadó előszava, 1978. januárban kelt Budapesten.

Failure is not an option – Houston, baj van! – A magyar kiadás születése

Szerző: Kuti Zoltán

Start-up fordítóként és kiadóként ez volt a második könyv-projektem. Az elsőbe még egy évvel korábban egy hirtelen jött ötletként vágtam bele. Korábban foglalkoztatott már a – hobby szintű – fordítás gondolata, de amikor szembe jött az első könyvfordításom témája – egy amerikai gyorsétteremlánc történetéről szóló film, amely az alapító könyve alapján készült – úgy éreztem, hogy itt az idő a korábbi kósza gondolat megvalósítására.

Először csak abban gondolkodtam, hogy elkészítem a fordítást, és megkeresek egy kiadót az ötlettel, de aztán hamar úgy döntöttem, hogy úgy izgalmas, ha A-tól Z-ig én viszem végig a dolgot, minden kockázatával és/vagy nyereségével együtt. Miután az első könyv fordításom és kiadásom a saját mércém szerint siker lett – tehát nem buktam bele sem szakmailag, sem anyagilag – elkezdtem keresni a következő ötletet.

Szerencsére megtehettem azt, hogy olyan témát válasszak, amely hozzám közel áll, persze azt is figyelembe kellett venni, hogy nincs szépirodalmi vénám, tehát inkább a non-fiction-ben gondolkodtam, valamelyest határt szab a terjedelem is, illetve azt is figyelembe kell venni, hogy a nagy nemzetközi kiadók nehezen állnak szóba egy ilyen mikro-szereplővel mint én, úgyhogy a realitás talajáról sem szabad – teljesen – elrugaszkodni.

Régi kedvenc témám az űrhajózás, de csak az amatőr érdeklődés szintjén. Megjelenése óta minimum egyszer egy évben megnéztem az Apollo-13 című filmet, amelyben kedvenc karakterem éppen a houstoni repülésirányítás vezetője volt. És eszembe jutott, hogy közeledik 2019, a Holdra szállás 50. évfordulója. Innentől kezdve adta magát a gondolat, hogy ebben a témában fogok keresni egy művet. Meglepetésemre azt találtam, hogy nagyon kevés visszaemlékezés jelent meg magyarul a témáról és a korszakról – és ami hozzáférhető volt, azokkal kapcsolatban is az volt az érzésem, hogy minőségibb fordítást érdemelt volna. Szóval úgy éreztem, hogy van betöltendő űr – annak ellenére, hogy várható volt, hogy a kerek évfordulóra bizonyára más könyvek is meg fognak jelenni (így is lett).

Elég gyorsan kikötöttem Gene Kranz, “Failure is not an option” című könyvénél, amely a szokásostól eltérő aspektusból mutatja be a Mercury, Gemini és Apollo programokat. Nem könnyű téma és nyelvezet, sőt a terjedelme is viszonylag komoly, de úgy gondoltam, hogy ha gyorsan meg tudom szerezni a jogokat, akkor még beleférünk az időbe. A jogtulajdonosra, egy kis new jersey-i ügynökségre gyorsan rátaláltam, de a vezetőjét – és rajta keresztül a szerzőt – így is majdnem fél évembe telt meggyőzni, hogy mennyire jó lesz mindenkinek, ha a könyv megjelenik magyarul is. De végül sikerült – bár a várakozás utolsó hónapjaiban már kockáztatni kellett – mert ha nem kezdem el a munkát, kifutok az időből, és lemaradok a 2019. júliusi évfordulóról.

Viszont semmiképpen nem akartam összecsapni, mert nem szerettem volna, ha a sietség a minőség rovására megy. Szerkesztőm főleg a stilisztikában segített, kifejezett szakmai lektorom nem volt – bár azt is el kell mondani, hogy manapság már sokkal szélesebb körben elérhető az a szakirodalom vagy referenciák, amely – kellő óvatossággal – megbízható támaszt jelentenek egy ilyen szakszöveg fordításában. Az egyik biztos pont az Almár Iván által szerkesztett Űrhajózási Lexikon volt, amelyet gyakorlatilag naponta forgattam.

A címválasztásról: a mű eredeti címe egy angolul sokat idézett mondat, de az eredeti megfogalmazás ütősségét nehéz – én legalábbis nem tudtam – “tükörfordításban” visszaadni. Ezért döntöttem a bevett szófordulatként használt, és talán drámaibban hangzó magyar cím mellett.

Egyetlen szomorúságom a projektben az volt, hogy sajnos nem sikerült a szerzővel kapcsolatba kerülnöm, Gene Kranz már 87 éves, a jogok egyeztetésekor betegeskedett is, úgyhogy tiszteletben tartottam, hogy csak a képviselőjén keresztül tudtunk kommunikálni.

Houston, nincs baj!

Szerző: Rezsabek Nándor

A Holdra szállás 2019. évi fél évszázados évfordulójának, sőt, az azt megelőző, majd követő fontosabb Apollo-misszióknak emlékmorzsái nemcsak a tudományok iránt érdeklődő, de a napi sajtó és több hazai esemény révén a szélesebb közvéleményhez is eljutottak.

Utólag is hihetetlen, hogy mindez még a hazai könyvpiacot is megmozgatta! Az Élet és Tudomány Könyvsarok rovatában, valamint a Rezsabek Nándor ScienceBlogon jómagam ismertettem Robert Kursonnak az Apollo-8-ról (Rakétaemberek), valamint James R. Hansennek az Apollo-11-ről (Az első ember, mely az azonos című sikerfilm alapját is képezi) szóló műveit. A megszámlálhatatlan nyomtatott újságcikk, honlap- és blogbejegyzés, internetes poszt közepette ráadásul egy harmadik kötet is napvilágot látott a témában…

…kissé más perspektívából közelítve azt. A szerző maga a jellegzetes arcvonású, tán’ az űrhajósoknál is ismertebb fizimiskájú NASA repülésigazgató, Gene Kranz (1933–). A Fornebu Books gondozásában (a 2000-es Failure is Not an Option című eredetiből) 2019-ben megjelent magyar kiadást a téma jó ismerője (egyben a kiadó vezetője), Kuti Zoltán magyarította. Gördülékenyen, és a számomra jellemzően bosszúságot okozó hibáktól (az űreszközök elnevezésének helyessége, hogy csak egy példát említsek) mentesen.

De térjünk vissza a tartalmi vonatkozásokra! (Szerencsére), a Houston, baj van! Akik felmentek a Holdra… és akik visszahozták őket nem Kranz önéletrajz, pláne nem valamiféle családregény. Az, amit igazán várhatunk tőle: az általa megélt, és az elsőszámú repülésirányítóként vezetett időszak „repülési naplója”. A Mercury– és Gemini-korszakoknak is tág teret szentel, hiszen a mű mintegy fele ennek az időszaknak technikai információkkal, ugyanakkor személyes szálakkal gazdagon átszőtt krónikája.

A könyv másik fele (természetesen, a magyar kiadást indukáló évfordulóhoz illően) az Apollo-éra részletes kibontása. Az Apollo–1-nek három asztronauta halálát a Földön eredményező tűzesetétől kezdve az Apollo–8 első Hold körüli repülésén, majd az Apollo–11 történelmi leszállásán át az Apollo–13-nak (kishíján) Hold közeli elvesztéséig, és bravúros hazavezényléséig.

Nevek, űreszközök, műszaki tényadatok, események, sztorik sorjáznak a 398 oldalas, igényes puhaborítóval dizájnolt, amerikai megjelenésekor valódi bestselleré váló kötetben. Kívánom, a magyar változat is sokaknak okozzon mind hasznos felüdülést, mind műszaki és természettudományos ismeretbővülést, hiszen „Lebilincselő visszaemlékezés, amely betekintést nyújt az űrprogram kulisszái mögé” (The New York Times).

Gene Kranz: Houston, baj van! Akik felmentek a Holdra… és akik visszahozták őket.

Fordította: Kuti Zoltán. h. n., 2019. Fornebu Books. 398 p.

Könyvajánló: Csillagászati földrajz

Sorozatunk legújabb alanya ezúttal egy egyetemi tankönyv, a Gábris Gyula – Marik Miklós – Szabó József szerkesztette, először 1977-ben megjelent Csillagászati földrajz. Szerzői a hazai földtudományi és a csillagászati szakma jeles képviselői.

A könyv tartalmilag öt nagy fejezetre tagolható: a bevezetést követően az első fejezetben a szférikus csillagászatba nyerhetünk betekintést. E fejezetben szó esik többek között az egyes égi koordinátarendszerekről, az időszámításról, illetve az égbolton való tájékozódásról. A következő részben maga a Föld, mint égitest van fókuszban, annak alakja, mozgásai, illetve pályaelemei változásainak következményei. A harmadik fejezet a Naprendszer égitestjeiről szól, sorra véve az egyes égitesteket a Naptól kezdve a kőzet- és gázbolygókon át egészen az üstökösökig és meteoritokig. A negyedikben már kilépünk Naprendszerünk korlátaiból, és kitekintünk a csillagok és csillagrendszerek világába. Megismerhetjük a csillagok fejlődésének, típusainak főbb ismérveit, valamint az égbolt csillagait magába foglaló csillagvárost, a Tejútrendszert, végül a hozzá hasonló többi, ún. extragalaxist is. A könyv utolsó szakaszában a Naprendszer, illetve a Világegyetem keletkezésére vonatkozó elméleteket ismerhetjük meg.

A könyv nagy erőssége, hogy bár a Föld kozmikus környezetét a távolsággal arányosan csökkenő részletességgel mutatja be, nincs meg benne a Föld és az ég elvi különválasztása. Emiatt pedig kielégítő részletességgel mutatja be Földünk “kozmikus kapcsolatait”.

A könyv teljes tartalma elérhető itt.

Szerző: Kovács Gergő

Könyvajánló: Hédervári Péter – Ismeretlen (?) Naprendszerünk

A könyv szerzője, Hédervári Péter (1931-1984) földrajztanár, természettudományi doktor, csillagászati ismeretterjesztő, tucatnyi könyv és több száz (!) cikk szerzője, jelen művében a Naprendszerről (az űrkutatás forradalmi eredményeinek köszönhetően) az akkor legfrissebb tudományos eredmények tükrében ír. Célja nem a Naprendszer megismerésének történeti háttere, továbbá nem is annak kialakulásának bemutatása, hanem a Nap és a körülötte keringő égitestek bolygótani értelemben legnaprakészebb ismertetése.

Hédervári Péter: Ismeretlen (?) Naprendszerünk. 1986, Kossuth kiadó. ISBN 963 09 2678 4 Univerzum Könyvtár.

A könyv nagy erőssége, hogy az ismeretanyag fotókban, ábrákban, táblázatokban igen gazdag. Továbbá nem rejti véka alá, hogy egy befejezetlen mű (a címe is erre utal), hisz’ Naprendszerünk megismerése egy soha véget nem érő történet: az új űrszondákkal, az egyre nagyobb teljesítményű távcsövekkel és egyre kifinomultabb képalkotási technikákkal egyre nő tudásanyagunk, új tudományos eredmények születnek, illetve új kérdések fogalmazódnak meg…

A könyvről és szerzőjéről Rezsabek Nándor is megemlékezett Az ismeretlen (?) Hédervári Péter c. emlékkötetben.

Értékelés: 10/10

Szerző: Kovács Gergő