Bolygós rövidhírek: Perseverance – irány a Jezero kráter

Szerző: Rezsabek Nándor

A Perseverance leendő leszállási helye, a Jezero kráter. Forrás: Wikipedia

A vörös bolygó felé tartó Mars 2020 misszió hatkerekű, személygépkocsi méretű Perseverance roverének vizsgálati helyszíne a 48 km-es Jezero-kráter lesz. A Mars 3,5-3,9 milliárd évvel ezelőtti noachi “földtörténeti” időszakában tó borította, folyója deltatorkolatban végződött. Karbonátos kőzetei nagy jelentőséggel bírnak a tudományos vizsgálatok szempontjából. A NASA az ESA-val karöltve 2031-ben talaj-/kőzetminta visszahozatalát is tervezi. A marsi célpontnak van egy földi analógiája is: a törökországi Salda-tó. Medencéjét ugyan nem impakt esemény, hanem tektonikus mozgások hozták létre, ugyanakkor számtalan geológia, geomorfológiai és környezeti hasonlóság fedezhető fel a két bolygó egykori és jelenlegi tava között (deltatorkolat léte, eróziós folyamatok jellege, kőzettani sajátosságok stb.)

Gyorshír: elindult a Perseverance

Sikerrel startolt a NASA Mars 2020 nevű küldetése, magyar idő szerint 13:50-kor, fedélzetén a Perseverance (Állhatatosság) roverrel és az Ingenuity (Leleményesség) nevű kísérleti helikopterrel.

Öt perccel a start előtt. Fotó: Spacex Daily
Sikeres start. Fotó: NASA

A Perseverance sikeres startjával mindhárom (arab, kínai, amerikai) Mars-szonda sikerrel elindult a vörös bolygó felé. A tervek szerint az űreszközök 2021. februárjában érik el a Marsot.

Tianwen-1: hosszú menetelés a Mars felé

A Kínai Nemzeti Űrhivatal (CNSA) magyar idő szerint 6:41-kor sikeresen elindította a Tianwen-1 nevű űrszondáját a Mars felé. Az űreszközt egy Long March (Hosszú Menetelés) 5 Y4 rakéta juttatta az űrbe a Hajnan szigetén lévő Wenchang Űrközpontból.

A Tianwen-1 a tervek szerint 2021. februárjában éri el a vörös bolygót.

Aki lemaradt volna az indításról, itt nézheti újra:

2020 – A Mars-missziók éve III. rész

Perseverance, azaz Kitartás, állhatatosság, innováció
Az Amerikai Egyesült Államok Mars-missziója

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A MARS 2020 küldetés. Forrás: spaceflightinsider.com

Земля — это колыбель разума, но нельзя вечно жить в колыбели” (azaz “A Föld a ráció bölcsője, de nem lehet örökre a bölcsőben maradni”)

Talán vakmerőnek és irrevelánsnak tűnhet, hogy egy orosz zsenitől, Ciolkovszkijtól idézek először, amikor a NASA 2020-as Mars programját szeretném bemutatni. Miért nem kezdtem Neil Armstrong “kis-lépés-nagy-lépés”-ével vagy miért nem egy idézettel a Bibliából, amit az Apollo-8 legénysége olvasott fel Karácsonykor?

Azért, mert innen indult el minden: az addigi álmok egy lehetséges holdutazásról Konsztantyin Ciolkovszkij rakétaelvet megalkotó munkáinak publikálása után kezdtek materializálódni. Évtizedekkel később aztán az akkori két űrnagyhatalom szédületes sebességű versenybe kezdett. Hosszú lenne végigtekinteni az összes projekten, végigvenni annak minden eseményét; ha csak az amerikaiakat néznénk, a Mercury, a Gemini és az Apollo-programokat! Néhány adatot mutatnék meg: a sikeres Hold-missziók eredményét:

A Mercury misszió. Forrás: spacefacts.info
A Gemini misszió. Forrás: spacefacts.info
Az Apollo-program. Forrás: spacefacts.info
Az Apollo-program küldetéseinek főbb ismérvei. Forrás: Wikipedia
A Földre hozott holdkőzetek egy része. Forrás: Földrajz Magazin

A NASA több sikeres Hold- és Mars-program után a mostani “indítási ablak” által nyújtott lehetőséget is igyekszik kihasználni és Perseverance-t útnak indítani a vörös bolygó felé.

A Perseverance. Forrás: NASA


A Mars-missziók fontos lépései:

1964. november 28. Mariner-4

1965. július 14-én elhaladt a Mars mellett, és körülbelül fél órán keresztül tudott felvételeket készíteni.


1969. február 25. Mariner-6 / március 27. Mariner-7

1969. július 31-én/augusztus 5-én repültek el a vörös planéta mellett. Sikeresen feltérképezték a bolygó mintegy 20%-át. Ezek az űreszközök készítették az első felvételeket a Phobos-ról és a Deimos-ról.

A Mariner-6 felvétele a vörös bolygóról. Forrás: NASA
A Mars felszíne. Forrás: exploredeepspace.com


1971. május 9. Mariner-8

Ez a küldetés sikertelen volt, indítás után 365 másodperccel az Atlas-Centaur hordozórakéta visszazuhant az Atlanti-óceánba.


1971. május 30. Mariner-9

Az első űrszonda volt, ami a szomszédos bolygó körüli pályájára állt. 7329 felvételéből összeállt a teljes Mars térkép. Bizonyítékokkal is szolgált a víz korábbi jelenlétére: folyómederhez hasonló alakzatokat lehetett a képeken felfedezni.

A Mariner-9. Forrás: Reddit
A Mariner-9 felvétele a Phobos-ról. Forrás: Planetary.org


1975. augusztus 20. Viking-1 / 1976. szeptember 3. Viking-2

A Viking-1 a Chryse Planitia-n, a Viking 2 pedig az Utopia Planitia-n ért “marsot”. Küldetésük: felvételek készítése, minták begyűjtése és természetesen az élet jeleinek kutatása volt. A mostani Perseverance missziónak újra ezek lesznek a fő feladatai!

A Viking űrszondák leszálló egysége. Forrás: NASA
A Viking-1 a Marson. Forrás: NASA


1992. szeptember 25. Mars Observer

1993. augusztus 22-én elvesztették a kapcsolatot az űreszközzel.


1996. november 7. Mars Global Surveyor

Sikeresen Mars körüli pályára állva szolgáltatta az adatokat: vízfolyásokat fedezett fel, az üledékképződési folyamatát vizsgálta.


1996. december 4. Mars Pathfinder

1997. július 4-én landolt az Ares Vallis-on. Csak leszállóegységből állt, fő egységét Carl Sagan Memorial Stationnek nevezték el. Egész nyáron dolgozott, pontosította a Viking űrszondák felszíni méréseit, valamint a talaj összetételét elemezte.

A Pathfinder, az első marsjáró. Forrás: NASA

1999-ben újabb sikertelen Mars-expedíciók: a Mars Climate Orbiter a földi szakemberek hibájából (a metrikus és az angolszász mértékegységek összekeverése) a légkörben pályára állás közben elégett, míg a Polar Lander és a Deep Space-2 rendben megkezdte a leszállást, de utána az űrszondák elhallgattak.


2001. április 7. Mars Odyssey

2002. május 28-án nagy mennyiségű hidrogént talált. Műszerei:

  • THEMIS: hősugárzásmérő, amivel az infravörös és optikai tartományban felvételek készíthetők a bolygó felszínéről, valamint a marsfelszín hőmérsékleti tulajdonságait és a különböző ásványok összetételének vizsgálatát végezi
  • HEND: neutrondetektor
  • GRS: gamma spektrométer
  • MARIE: sugárzásmérő
A Mars, magassági színezéssel. Forrás: Google Mars


2003. június 10. Spirit

2004. január 4-én a Gusev kréterbe landolt. A Columbia-dombokat vizsgálta. Az itt elterülő kőzetek elemzése során semleges pH-jú, folyékony vizes környezetben keletkezett ásványokra bukkant. Legfontosabb felfedezése a Home Plate-n egy termálvizes forrásnak a megtalálása volt, ami az egykori vulkáni aktivitás jele, illetve potenciálisan kedvező élőhely lehetett az esetleges marsi mikrobák számára.

A Spirit robotkarja munka közben. Forrás: Scientific American


2003. július 7. Opportunity

A bolygó másik oldalán, a Meridiani Planum régióban landolt 2004. január 25-én. 14 éves munkája során 45,16 kilométert tett meg. A missziója rögtön szerencsésen indult, mivel víz jelenlétében formálódó, vas-szulfát jarozit ásványokra, a talajban pedig gömb alakú, vas-tartalmú, hematitot tartalmazó ásványokra bukkant. Ezután az Endurance-kráterbe hajtott, ahol a kőzetrétegeket tanulmányozta és megfigyelte a marsi felhőket is. 2005-ben az Erebus-kráter felé haladva találta meg az első marsfelszíni meteoritot. A Viktória-kráternél az APXS műszer a légkör összetételét vizsgálta. Az Endeavournál, a Homestake-formációban gipszlerakódásra bukkant, amely folyékony víz jelenlétében keletkezhetett. A 2013-as év felfedezése: a Mars Reconnaissance Orbiter keringőegység által azonosított agyagásványok in situ megtalálása. A Preserverance-völgyben apró vízmosásokra emlékeztető alakzatok vizsgálat. A 2018 júniusi globális porvihar utáni utolsó üzenete meghatotta a világot:”My battery is low and it’s getting dark.” („Az akkumulátorom töltöttsége alacsony, és kezd nagyon sötét lenni.”)

Az Endeavour-nél. Forrás: areology.blogspot.com
Hematit a Marson. Forrás: Qubit
Az Opportunity küldetésének “idővonala”. Forrás: Qubit


2007. augusztus 4. Phoenix

Sima leszállással ért “marsot” 2008. május 26-án. Ez az űrszerkezet roverrel nem egészült ki, ”egy helyben állomásozott”. Most először adódott lehetőség, hogy a vizet (ami az elképzelések szerint felszín alatti jég formájában van jelen) közvetlenül is vizsgálják. Kutatta a talaj ásványi összetételét, a sarkvidék időjárását, a légkör és a felszín kölcsönhatását, valamint mérte a légkör víz- és portartalmát.

A Phoenix a Marson. Forrás: APOD


2011. november 26. Curiosity

2012. augusztus 6-án szállt le a Gale kráterben. A marsjáró már 2013. februárjában bizonyítékokat talált arra, hogy egykor tó létezett ezen a területen, ami biztosíthatta az élethez szükséges alapvető kémiai összetevőket. A második fúrás mintáinak részletes elemzése után megállapították, hogy a Yelloknife Bay a bolygó történetének korai időszakában vízzel teli tómeder lehetett.

A Curiosity szelfije. Forrás: Qubit


2018. május 5. InSight

2018. november 26-án érte el a planétát. Leszállóhelye az Elysium Planitia régiója volt. Küldetésének céljai:

  • meghatározni a Mars kérgének vastagságát és a rétegek összetételét
  • felderíteni, hogy mekkora a Mars magja, milyen összetételű és milyen a fizikai állapota
  • meghatározni a Mars felszínére becsapódó meteoritok számát
  • megmérni a Mars szeizmikus aktivitását
  • meghatározni a marsrengések magnitúdóját és földrajzi eloszlásukat
  • megbecsülni a Mars belsejének hőmérsékletét
Az InSight fúrófejének leeresztése. Forrás: futurism.com

A NASA Perseverance-nak keresztelt roverje folytatná azt a munkát, amit az elődei megkezdtek. Nevét Alexander Mathertől, egy virginiai diáktól kapta, aki, ahogy Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos missziókkal foglalkozó igazgatóságának illetékese nyilatkozta:az „Artemisz generáció” tagja, akik meg fogják tenni azokat első lépéseket az űrben, amelyek majd elvezetnek a Marshoz. A „Perseverance” név remek választás, hiszen az inspiráló munkához kitartásra, állhatatosságra van szükség.

A Jezero-kráter vizsgálata lesz az elsődleges feladata, ahol feltevések szerint 3,5 milliárd évvel ezelőtt tó hullámozhatott, amelyet a környékbeli folyók tápláltak. Erre utalnak a folyami deltákra utaló üledékes struktúrák is, ahol, az esetleges egykor létezett, azóta letűnt élet nyomai után érdemes kutatni.

A Jezero kráter. Forrás: https://mk0spaceflightnoa02a.kinstacdn.com/wp-content/uploads/2018/11/image3-jezerocrater.jpg

Az űrszerkezet tesztelni fogja annak lehetőségét, hogy a marsi atmoszféra szén-dioxidjából oxigént állítson elő, aminek a majdani marsi kolóniák létrehozásában lenne fontos szerepe. Egy drónhelikoptert is visz magával: az Ingenuity lehetne az emberiség első motoros repülése egy idegen planétán.

Az Ingenuity drónhelkopter. Forrás: raketa.hu

Műszerei:

  • Mastcam-Z: kamerarendszer, mellyel a felszíni ásványokat lehet tanulmányozni
  • MEDA: spanyol fejlesztésű szenzor, amely méri a hőmérséklet, megállapítja a szél sebességét és irányát, figyeli a nyomást, a páratartalmat, elemzi a marsi port
  • MOXIE: segítségével a légköri CO2 oxigénné alakítható
  • PIXL: részben röntgen spektrométer, amellyel a kémiai elemeket lehet azonosítani, részben fényképezőgép, mellyel közelképek készíthetők a különböző talajmintákról és sziklákról
  • RIMFAX: norvég fejlesztésű radar a felszín alatti geológiai viszonyok tanulmányozására szolgál
  • SHERLOC: spektrométer, lézer és kamera segítségével keres olyan szerves anyagokat és ásványokat, melyek az egykori víz jelenlétére utalnak
  • SuperCam: spektrométer, lézer és kamera, mely egyaránt vizsgálja a kőzeteket és a talajt, így keres szerves molekulákat

A begyűjtött mintákat lezárt kapszulákban tárolja, majd egy arra alkalmas helyen hátrahagyja azokat. A Mars Sample Return misszió fogja majd 2031-ben begyűjteni ezeket.

Igaz, az indítási időt már harmadjára módosították (legutóbb az egyik folyékony oxigén érzékelő adatai a rendszer abnormális működésére utaltak), de szurkoljunk, hogy arab illetve kínai „kollégája” után július 30-án ez az űrszerkezet is sikeresen elinduljon több hónapos útjára a vörös bolygó felé és 2021. februárjában problémamentes landolás után megkezdhesse munkáját a Jezero kráterben.

A szondát magába foglaló rakéta. Forrás: NASA


Források:
[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11][12][13][14][15][16][17][18][19][20][21][22][23][24][25][26][27][28][29][30][31][32][33][34][35][36]

2020 – A Mars-missziók éve I. rész

مرحبا الأمل azaz Marhabaan Al-Amal!
Az Egyesült Arab Emirátusok Mars-missziója
(Emirates Mars Mission)

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

Ha az Egyesült Arab Emírségekben laknánk, pont így köszönthetnénk ékes arabsággal a 2020. július 14-én útnak induló Mars szondát. Ez annyit tesz: Helló, Remény!

Forrás: justinngphoto.com

Az Egyesült Arab Emírségek (azaz EAE, illetve angolul United Arab Emirates, azaz UAE) hét Emírség egyesüléséből alakult meg. Sivatagával, tengerpartjával, a hagyományos arab és a különleges modern építészeti csodáival nyűgözi le az idelátogatókat. A világ tíz legmagasabb hotelje közül hét is megtalálható itt, köztük a híres Burdzs Al Arab (Arabok tornya).

Forrás: justinngphoto.com

De mi, akik érdeklődünk a csillagászat és az űrkutatás iránt, nem ezért kapjuk fel a fejünket, ha Dubaj nevét meghalljuk.

Menjünk vissza az időben 2009-ig, amikor a MBRSC (Mohammed Bin Rashid Space Center, azaz Mohammed Bin Rashid Űrközpont) a DubaiSat-1, 2013-ban pedig a DubaiSat-2 távérzékelő holdakat indította, amiket még a koreai SI-vel közösen hoztak létre. Napjainkban már maguk építik a KhalifaSat (DubaiSat-3) nevű távérzékelő holdat.

Az Al-Amal ezeket a korábbi tapasztalatokat tudta felhasználni.

Emlékezzünk vissza, hogy  tavaly is volt egy jelentős lépése a UAE-nak! A Szojuz MSZ-15 űrhajó egy orosz, egy amerikai és egy Egyesült Arab Emírségeket képviselő űrhajóssal a fedélzetén startolt 2019. szeptember 25-én a kazahsztáni Bajkonur űrközpontból a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), majd sikeresen becsatlakozott a Zvezda modulhoz.

Forrás: uaebarq.ae

Ez az analóg vezérlésű Szojuz-FG rakéta ekkor repült utoljára. De ez volt az utolsó indítás az űrtörténelmi 1-es starthelyéről is, ahonnan Jurij Gagarin 1961. április 12-én kezdte az első emberes űrrepülést.

Forrás: tellerreport.com

Hazza Ali al-Manszúri egy amerikai, (Nick Hague) illetve egy orosz “kollegával”,(Alekszej Ovcsinin) együtt tért vissza a Földre. 7 napot, 21 órát és 1 percet töltött Föld körüli pályán, 128 alkalommal kerülve meg a bolygót.

Forrás: Űrvilág

2020 pedig a Mars-szondák éve is lehet – nemcsak a SpaceX-é a Dragon sikeres emberes küldetése illetve a reménybeli SN-5/6/7 indítása miatt.

Forrás: thearabweekly.com

A Mars-missziót (Emirates Mars Mission , EMM) Sheikh Mohammed bin Rashid al-Maktoum, aki az UAE miniszterelnöke és alelnöke is egyben, maga jelentette be.

Forrás: Twitter

Az Al-Amal (angolul Hope, magyarul Remény) nevű szonda megvalósítói az EAE Űrügynöksége és a Mohammed Bin Rashid Űrközpont (MBRSC), de jelentős szerephez jutott a Colorado, a Berkeley és az Arizonai Állami Egyetem is.

Forrás: Twitter

Az első arab szonda tervezett indulási időpontja 2020. július 15. A projektben körülbelül 150 tudós, mérnök és kutató vett részt, a csapatnak pedig 34% -a nő.

Forrás: Twitter

Álljunk meg emellett egy pillanatra! Egy arab országról beszélünk, ahol az egyik legfontosabb misszióban résztvevők majdnem fele nő! Ez lehet a másik fontos üzenet, hogy napjainkban is hangsúlyos a szerepük az űrkutatásban!

Forrás: Wikipedia

Omran Sharaf, a projektmenedzser nyilatkozatában elmondta, hogy az ambiciózus tudományos küldetésen kívül az a céljuk, hogy a régió kulturális és tudományos aranykora visszatérhessen. A misszió egyben üzenet az arab fiataloknak, hogy a fejlesztésekkel, az ismeretek bővítésével lehetséges egy szebb, tudományosabb jövő felépítése.

Mint gyakorló pedagógus úgy vélem, nagyon fontos gondolat, hogy a jövő nemzedéke a tudományok irányába legyen terelve, azt mutassuk fel nekik, mint értéket, mint követendő példát.

Forrás: Facebook
Forrás: www.webwire.com

A Hope szondát a japán Mitsubishi H-IIA F42 hordozórakétával a Tanegashima Űrközpontból tervezik indítani.

Forrás: www.thenational.ae

Sarah Al Amiri, az Egyesült Arab Emírségek fejlett tudományokért felelős államminisztere és a Mars misszió projektmenedzser-helyettese egy hétfői (június 8-ai) bejelentésében kifejtette, hogy a misszió készen áll arra, hogy az Al-Amal sikeresen elvégezze az alábbi feladatokat a Marson három tudományos műszerrel, amikkel a vörös bolygó légkörét szeretnék tanulmányozni:

Forrás: Twitter
  • Az EMUS a távoli ibolyántúli tartományban működő, képalkotó spektrométer, ami a Mars termoszféráját fogja vizsgálni, illetve a hidrogén és az oxigén szökését méri

  • Az EMIRS infravörös spektrométer feladata a légkörben lebegő por, valamint a vízjégből álló felhők, az időjárási jelenségek, a légkör általános állapotának megfigyelése

  • Az EXI három ibolyántúli és három látható sávban vizsgálja a Marsot, így színes képet állít elő, valamint megfigyeli a port, a vízjég-felhőket és az ózont is

Forrás: Twitter

A tudományos adatgyűjtés az EMM küldetés elvileg két esztendeig fog tartani, de kiterjeszthető lehet még két további  évvel. A küldetés során 1000 GB adatot szeretnének gyűjteni.

Forrás: Twitter

Az Al-Amal előreláthatólag 2021. februárjában éri el a Marsot. Ez méltó megünneplése lenne az Egyesült Arab Emírségek ötvenedik megalakulási évfordulójának.

Forrás: www.thenational.ae

Az UAE további tervei is vakmerőek: 2117-ig tervezik felépíteni a vörös bolygón az úgynevezett „Science City”-t, azaz a Tudományos várost. Omran Sharaf kiemelte a majdani marsi kolónia létrehozása melletti elkötelezettségét is.

Fotó: Űrvilág

2020-ban, a 71. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszust (International Astronautical Federation, azaz IAF) Dubajban tervezték megrendezni, ám a kialakult járványhelyzet miatt arra csak 2021-ben kerülhet sor.

Ám itt adódik mindenkinek egy remek lehetőség!

Idén október 12–14. között mégis lesz Kongresszus a virtuális térben. Sőt, a szervezők úgy döntöttek, hogy ezt ingyenesen hozzáférhetővé teszik minden érdeklődő számára. A program és a technikai részletek kidolgozása még folyamatban van. Akit érdekel ez a lehetőség, kísérje figyelemmel a 71st IAC – The CyberSpace Edition honlapját!

Végezetül, ahogy egy arab közmondás mondja: Ne add át magad a fáradtságnak! Az erőd meg fog felelni a vágyaid mértékének.

Forrás: Thearabweekly.com

Úgyhogy مرحبا الأمل azaz Marhabaan Al Amal! További sikeres készülődést a reménybeli július 14-i indulásra!

UPDATE: a startot itt lehet nyomon követni!

UPDATE2: többszöri halasztás után, július 20-án eindult a Hope, a közvetítést itt lehet megnézni.

Források:

https://news.abs-cbn.com/overseas/06/10/20/united-arab-emirates-eyes-mission-to-mars

https://twitter.com/i/status/1270777753030160384

http://www.urvilag.hu/urturistak_es_maganurhajok/20180102_emiratusi_urhajos_az_issre

https://ng.hu/tudomany/2019/10/03/visszatert-a-foldre-az-emiratusok-elso-urhajosa/

http://www.urvilag.hu/az_urallomas_es_oroszorszag/20190924_a_szojuz_msz15_urhajo_inditasa_eloben

https://thearabweekly.com/uae-probe-mars-set-launch-next-month-message-hope?utm_medium=Social&utm_source=Twitter#Echobox=1591804603

http://www.urvilag.hu/urszondak_a_marsnal/20170320_az_emirsegek_marsszondaja

https://www.thenational.ae/uae/science/uae-mars-mission-to-answer-unique-exploration-questions-in-july-launch-1.1030757

https://gulfnews.com/uae/science/uaes-mission-to-mars-last-metal-piece-of-hope-probe-installed-1.69787227

https://www.exkluzivutazas.hu/10-erdekes-teny-az-egyesult-arab-emirsegekrol.html

https://www.citatum.hu/cimke/arab_kozmondasok

https://ng.hu/tudomany/2019/10/03/visszatert-a-foldre-az-emiratusok-elso-urhajosa/

http://www.urvilag.hu/urpolitika/20200517_asztronautikai_kongresszus_iden_ingyen_de

Hogyan keletkezett a Phobos?

Szerző: Rezsabek Nándor

A Mars körül több mint 18 éve keringő Mars Odyssey szonda felvételeinek segítségével amerikai kutatók a Phobos eredetét vizsgálták. A hold egyes vélekedések szerint befogott aszteroida; az eddig kisebbségi tudományos álláspont pedig úgy véli, kisbolygó-becsapódás révén a Mars anyagából kirepülve formálódott (hasonlóan a Föld Holdjához). A durván 25 km átmérőjű, szabálytalan alakú égitestet a NASA-űrszonda THEMIS rendszerével 6000 km-es távolságból vizsgálták. Eltérő holdfázisai alatt hőmérsékletét mérték – amivel kémiai és fizikai tulajdonságaira, ezáltal eredetére próbáltak fényt deríteni.


A Phobos különböző fázisokban. Fotó: NASA/JPL-Caltech/ASU/NAU

Megállapították, hogy zömében bazaltból épül fel, felszínét finom szemcsézettségű anyag borítja. A kutatók „eredményt ugyan nem hirdettek”, de a korábban jóval népszerűbb befogott kisbolygó teória ellenében immáron a Phobosról, mint egy marsi impakt esemény szülöttéről beszélnek. Ezt erősíti, hogy Mars körüli pályája ellentmond a befogás lehetőségének. Már csak az egykori becsapódási krátert kellene meglelni a vörös bolygón… A további kutatást segítheti, hogy a marsi hold, valamint társa, a Deimos vizsgálatára 2024-ben indul a JAXA űrszondája. A japán Martian Moons eXploration (MMX) kiterjedt megfigyelései mellett phobos-i mintával fog visszatérni a Földre.

Forrás: phys.org

A Naprendszer

Szerző: Csaba György Gábor

Naprendszerünk, mint közismert, Földünk legszűkebb kozmikus környezete. Kiterjedését nem könnyű meghatározni, hiszen nincsenek a térben kitűzött határai. Jobb híján azt mondhatjuk: a Naprendszer addig terjed ki, ameddig a Nap gravitációja erősebb a környező csillagokénál („dinamikai Naprendszer”). Minthogy viszont a csillagok meglehetősen rendszertelenül oszlanak el körülöttünk, az így meghatározott Naprendszer alakja amőba-szerű, távolról sem gömbszimmetrikus lenne. Átlagban a Naptól mintegy 2,5 – 3 fényév (nem egészen 1 parsec) távolságig tart; talán kényelmesebb egy ekkora sugarú gömbbel modellezni.

Naprendszerünk legbelső részében található a bolygórendszer. Ehhez tartozik központi égitestünk, az egészet gravitációs erejével összetartó Nap; továbbá a nagybolygók, a törpebolygók, a kisbolygók, üstökösök, valamint az interplanetáris anyag, amely porból és ritka gázból áll. Az egészet „átfújja” a napszél, és át-meg áthatják különféle erőterek (interstelláris mágneses tér, elektromágneses sugárzások stb.).

A nagybolygók olyan égitestek, amelyek csillag (esetünkben a Nap) körül keringenek, elég erős a gravitációjuk ahhoz, hogy gömb alakúak legyenek, és pályájuk mentén „kisöpörték” az apróbb égitesteket. Lényegében egy közös síkban keringenek a Nap körül, e síktól csak néhány foknyit térnek el. A törpebolygók is gömb alakúak, de pályájuk mentén nem söpörték tisztára a teret. Nem feltétlenül tartják magukat a Naprendszer szimmetriasíkjához közel. A kisbolygók már ahhoz is kicsik, hogy gömb alakjuk legyen; pályájuk inklinációja lényegében tetszőleges lehet.

A Naprendszer külső tartománya és a bolygórendszer közt a Kuiper-öv helyezkedik el. Ehhez sok kis- és törpebolygó tartozik, melyek meglehetősen ritkán és szabálytalanul oszlanak el. Legkívül az Oort-felhő van, a Naptól 1 – 2 fényévnyire; ezt sok, millió vagy inkább milliárd apró, néhány km méretű üstökösmag alkotja. Őket a Földről nem lehet észlelni; de ha valamiért, valószínűleg a közeli csillagok gravitációs zavaró hatása miatt, egyik-másik beesik a Naprendszer belső terébe, és közel jut a Naphoz, akkor a Nap sugárzása miatt anyaga egy része szublimál, s az üstökösmag körül „kómát” alkot. Ennek anyagát a napszél elfújja, így alakul ki az üstökös „csóvá”-ja. Ez, illetve a rajta szóródó napfény szabad szemmel is láthatóvá válhat. A kis égitest, pályáján tovább haladva, idővel persze újra elhalványul (bár a csillagászok sokáig követni tudják műszereikkel), majd eltűnik: távozik Naprendszerünkből.

Ha egy üstökös pályáját valamelyik óriásbolygó gravitációs hatása úgy módosítja, hogy közel ellipszis alakúvá lesz, akkor ez az üstökös nem repül ki a Naprendszerből, hanem többször is körbejárja a Napot. Minden alkalommal párolog, míg minden illó anyaga elfogy, s csak egy kőhalmaz marad belőle. Ez persze tovább kering, de immár sok apró darabja egymástól független pályán. Idővel szétszóródnak a pálya mentén: létrejött egy meteorraj.

A rendszer közepén levő Nap egy „élete” delén járó sárga törpecsillag. Tömege kb. 2·1030 kg, ami az egész Naprendszer össztömegének kb. 99,8%-a. Körülötte – pontosabban: vele közös tömegközéppontjuk körül – keringenek a bolygók, stb.

A bolygórendszert külső és belső bolygókra oszthatjuk, de ez csak egy mesterséges felosztás. Eszerint belső bolygó a Merkúr és a Vénusz, mivel ezek vannak közelebb a Naphoz, mint a Föld. A többi nagybolygó, a Marssal kezdve, a külső bolygók. Lényeges fizikai tulajdonságaik alapján viszont föld-típusú, illetve óriás– (vagy gáz-) bolygókat különböztetünk meg. A Föld-típusúak a Merkúr, Vénusz, Föld és a Mars. Ezek kicsik, átlagos sűrűségük nagy (3,93 és 5,51 g/cm3 közt), légkörük nincs vagy vékony, holdjuk nincs vagy kevés (a Földnek 1 holdja van, a Marsnak 2 egészen kicsiny és szabálytalan alakú). Ellenben az óriásbolygók, a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és a Neptunusz hozzávetőlegesen egy nagyságrenddel nagyobbak, mint a föld-típusúak, légkörük vastag és sűrű; átlagsűrűségük kicsi (0,69 és 1,64 g/cm3 közé esik), sok holdjuk és gyűrűrendszerük van. A két bolygótípust egy kisbolygó-övezet is elválasztja egymástól: sok kisbolygó kering a Mars és a Jupiter pályája közt.

Ha a rendszer méretarányait akarjuk elképzelni, tekintsük át 100 milliószoros kicsinyítésben. Ekkor a Föld kb. 13 cm átmérőjű, majdnem pontosan gömb alakú labda; rajta 0,08 mm magas, pici ránc a Himalája. Ha rálehelünk a golyóra, s lesz rajta egy vékony pára-réteg: ez vastagabb, mint az óceánok.

A Föld-labdától kb. 4 méterre kering egy dió: a Hold. A Nap 1,5 km-re van, 14 m átmérőjű forró, fényes gömb. A Kuiper-öv a Naptól mintegy 60 km-e kezdődik. A legközelebbi állócsillagok, a Nap „testvérei” ebben a modellben legalább 400 ezer km-re lennének, tehát még a valódi Holdnál is messzebb. (E 400 ezer km-ből már megtette az ember az első 4 métert, a Holdig. Ezt nevezik néha úgy, talán némileg nagyképűen: a világűr meghódítása…)

A Voyager-szondák már elhagyták a bolygórendszert, s most a Naprendszer külső tere felé haladnak. Még sok évezredbe telik, amíg áthaladva az Oort-felhőn, kijutnak Naprendszerünkből a csillagközi térbe. Igaz, gyakran olvasunk olyan hírt, amely szerint e szondák már „hivatalosan” is elhagyták a Naprendszert. Ezekben a hírekben a Naprendszer határát a heliopauzával, a nap által létrehozott „plazmabuborék” határával veszik azonosnak. Ez valahol 18 milliárd km-nél van, modellünkben tehát a Naptól kb. 180 kilométerre. Kétségkívül van különbség a heliopauzán kívüli és belüli plazma fizikai adatai közt, ezért a határt így is lehet definiálni. Ekkor a Naprendszert sokkal kisebbnek tekintjük, mint a „dinamikai” definíció szerint, és ami elég furcsa lenne: ekkor az Oort-felhő már – messze a „határon túl” lévén – nem tartoznék rendszerünkhöz.

Könyvajánló: Kereszturi Ákos – Mars – fehér könyv a vörös bolygóról

A szerző, Kereszturi Ákos, a Mars legismertebb hazai szakértője tételesen veszi sorra a vörös bolygó kialakulását, fejlődéstörténetét, geo- (pontosabban areo-) szféráit, morfológiáját, kitér az égitest kémiai összetételére, a víz és az egyes üledékek jelenlétére. A könyvben 93 ábra és 8 táblázat, valamint egy tárgymutató segíti a bolygó jobb, könnyebb megismerését.

Kereszturi Ákos: Mars – fehér könyv a vörös bolygóról.
2012, Magyar Csillagászati Egyesület. ISBN 978-963-87597-5-7

A kiadvány nagy erőssége (amellett, hogy rendkívül nagy űrt töltött be megjelenésével) abban rejlik, hogy tudományos szemszögből igen szerteágazóan és részletesen mutatja be a vörös bolygót. Aki jobban el szeretne mélyedni a Mars megismerésében, annak e könyv kötelező darab a polcán.

Egy magyar Mars-rover születése

Szerző: Lerch Krisztián

Mi a RECON? A RECON csupán egy koncepció, egy fantázia. Nem titkolt célunk, hogy a kész modell 2020 nyarán egy virtuális Mars missziót hajtson végre. Az elkészítésének a valós indoka azonban, hogy ez a kisméretű modellje legyen egy a jövőben megépülő nagyobb méretű rovernek (Big Recon). Ezen a kisebb járművön lesz az utódja megoldásai és a mozgásmechanizmusa tökéletesre kikísérletezve, megkönnyítve számunkra a majdani tervezés folyamatát. A Recon utódja egy teljes méretű rover lesz, ami minden tekintetben és funkcionalitásában egy a jelenlegitől jóval fejlettebb rendszerrel fog rendelkezni. Reményeink szerint a konstrukció be fog kerülni az űrkutatás világába, úgy mint egy alaposan kidolgozott koncepció. Természetesen addig még rengeteg tervezés, munka és tesztelés áll előttünk.

A Recon roverben már létező megoldások lettek alkalmazva. A futóművének az alapja egy régi ötleten, a „rocker-bogie” billenő-forgóváz felfüggesztési elrendezésen alapul, amelyet a NASA előszeretettel használt minden roveres küldetésében. Habár ez a konstrukció nem újkeletű, azonban még mindig ez az egyik legjobban használható futómű megoldás, amit valaha roverekhez alkalmaztak.

A kormányzott kerekek szintén nélkülözhetetlenek a rendszerben. A szerkezet elektronikai részei könnyen beszerezhető alkatrészekből lettek összeállítva, amiből egyenesen következik, hogy a végeredmény nem éppen űripari minőségű, azonban mindent elkövettünk annak érdekében, hogy annak a látszatát keltsük. Számunkra a megjelenés ugyanolyan fontos, mint a funkcionalitás. Hisszük, hogy a megjelenésének is tükröznie kell azt, amire tervezték. Egy kutató robot tervezésénél, fontos szempont, hogy a hajtáslánc, motorok, valamint szervók kifinomultan, megtervezetten mozogjanak. Haladási sebességében a „lassan, de biztosan” jelmondatot végig szem előtt tartva lett megtervezve. A rover nem lesz gyors, de nem is ez a cél. A cél az, hogy lassú mozgás mellett amennyire csak lehetséges biztosítva legyen a hat kerék stabil, csúszásmentes állapota.

Az első modell megközelítőleg 1/3 méretarányban lett megépítve, azért hogy a költségek minimalizálva legyenek. A hossza 32 cm, szélessége zárt panelok állásában 22 cm, míg nyitva 36 cm, magassága 28 cm. Tömege megközelítőleg 2200 g. A rover előre és hátra 46 fokig, míg oldalirányban 42 fokig dönthető borulás nélkül. A szerkezet anyaga teljes egészében alumínium, eltekintve néhány kisebb műanyag alkatrésztől.

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül kerülnek a rover komponensei felsorolásra:

Meghajtás, futómű:

Minden kereket elektromos motor hajt áttételezve. Maximális sebessége 0,5 fordulat (10,5 cm) / másodperc. A rover szélein lévő kerekek kormányozhatóak 140 fokban, ezáltal a rover egy helyben is meg tud fordulni. A futómű egy teleszkóptól, valamint rúgóktól teljesen mentes „rocker-bogie” megoldás. A teszteken használt kerekeket felváltották a végleges, 3D nyomtatott tömör kerekek, melyek alkalmasabbak a Mars terepviszonyaihoz. Ezen új kerekek tesztelése jelenleg folyamatban vannak.

Energiaellátás:

Az energiaellátásról 2 cella Li-Po 5000mAh 20C akkumulátor gondoskodik. Az akku töltését 3 db 18V-os solar panel fogja biztosítani, ami ideális esetben 650mAh-val képes tölteni.

Vezérlés:

A vezérlést több eszköz is végzi majd. A kamerák és a különböző rendszerek bekapcsolását és kikapcsolását, valamint a telemetriai adatok rögzítését egy arduino MCU fogja végezni. Az irányításról pedig egy Hitec Aurora 9 fog gondoskodni PC vezérléssel.

Optikai eszközök:

A rendszer része 3 db kamera (1000TVL FPV Camera 3.6mm Wide Angle Lens), aminek videó képét az irányító központ fogja 5.8Ghz-en. Egy előre és egy hátra néző kamera a mozgatható állványzaton, végül egy kamera a robotkar végén, hogy közelről is meg lehessen vizsgálni a kőzeteket.

Kommunikáció:

Kétirányú kommunikáció fog megvalósulni több frekvencián is. Az arduino wifi-n keresztül a 2.4Ghz-es sávban valamint 433Mhz-en. A videó rendszer pedig 5.8Ghz-en és 1.2Ghz-en, illetve a Hitec Aurora 2.4Ghz-en.

Robotkar:

A teljes 3D mozgást lehetővé tévő robotkar, hat szervóval rendelkezik majd. A kar végén egy mikroszkóp kamera, LED világítás és egy kőzetfúró kap majd helyet. Ennek tervei jelenleg kidolgozás alatt állnak.

Összességében 6db motor, 16db szervó és 3db kamera lesz a rover-en. Az építés közben természetesen még sok részlet megváltozhat, de az irány adott.

A rover már túl is van az első komolyabb tesztjén, ami a szerkezet mechanikai tesztelése volt egy marsi felszínt szimuláló domborzaton. Próbáltunk változatos helyszínekkel, tereptárgyakkal létrehozni egy kis darabot a Marsból. A felhasznált anyagok összetétele, állaga, hasonló a Mars felszínéhez. A valóságban a NASA rovereit a Marson egy csapat mérnök jóval a rover előtt járva próbálja a legoptimálisabb útvonalon navigálni oly módon, hogy a manőverek a legkisebb kockázattal járjanak. Az általunk épített terep legtöbb eleme méretarányosan már vállalhatatlan kockázattal járna egy valós küldetésben, tehát valójában biztosan elkerülnénk azokat. A konstrukció célja nem a hatalmas akadályok megmászása, hanem a váratlan, szorult helyzetek leküzdése. A következő lépésekben az elektronika kiépítése és a robotkar valósul meg. A jelenlegi modell kis mérete miatt, csak korlátozott lehetőségeink vannak a különböző rendszerek roverbe való integrálására. Egyszerűen nincs hely mindennek. Fontos hangsúlyoznunk, hogy ez csak egy kisméretű modell, egy látványterv. Tisztában vagyunk a szerkezet hiányosságaival. Sajnos nem létezik tökéletes mechanikai konstrukció, de igyekeztünk a lehetőségeinkhez mérten a legjobb eredményt elérni. Már most rengeteget tanultunk és tapasztaltatunk, amit a következő modell tervezésénél és építésénél fogunk felhasználni.

Szklenár Tamás: A Shergotty meteorit

A meteoritika iránt érdeklődők, illetve gyűjtők számára különleges csoportot alkotnak a marsi meteoritok. Ezek a kőzetek a régmúltban, a Mars bolygón történt becsapódások eredményei, amely során az égitest kirobbant anyaga elérte a szökési sebességet és a bolygóközi térbe került. Naprendszerbeli keringése során később keresztezte bolygónk pályáját és amennyiben átvészelte a légkörön való áthaladás heves pillanatait, meteoritként esett a földre.

A marsi meteoritokra gyakran az SNC jelzővel hivatkozunk. A Shergotty, Nakhla és Chassigny meteoritok névadói a shergottit, nakhlit és chassignit típusoknak. Jelenleg a marsi meteoritok öt csoportját ismerjük, az SNC csoportokba tartozók mellett megkülönböztetünk ortopiroxén (ALH 84001) és bazalt breccsa (NWA 7034 – „Black Beauty”) típusokat is, mivel azok jellemzőik alapján nem sorolhatóak a már említett SNC alapcsoportokba.

Ezen cikk tárgya a marsi meteoritok egyik névadója, a Shergotty, amely hullását 1865. augusztus 25-én, reggel 9 órakor látták India Bihar államának Gaya tartományban. A Shergotty (ma Shergati) település mellett lehullott 5 kilogramm tömegű kőzetet lényegében azonnal begyűjtötték. A fő tömeg jelenleg Calcuttai Földtudományi Múzeumban található, lásd itt.

A vizsgálatok szerint a kőzet mintegy 4.1 milliárd évvel ezelőtt keletkezett marsi magmából származik. Anyagának összetevőit, jellemzőit az elmúlt közel 150 évben több kutatás is vizsgálta (pl.: Tschermak 1872; Binns 1967; Duke 1968; Smith and Hervig 1979; Stolper és McSween 1979; Nakamura et al. 1982; Jagoutz and Wänke 1986; Stöffler et al. 1986; Lundberg et al. 1988; McSween és Treiman 1998, illetve sokan mások).

Egy 1984-ben, J.C. Laul által megrendezett nemzetközi konzorcium döntése alapján a fő tömeg körülbelül 30 grammos darabját igen részletes vizsgálatoknak vetették alá.

A Shergotty anyaga főleg fakó szürkés, zöldes piroxén ásványok, melyek szerkezete között átlátszó, üvegszerű maszkelinit (maskelynit) található, amely a földpátos anyagrészek helyére került. A maszkelinitet először a Shergotty meteoritban találták meg, a vizsgálatok szerint a plagioklász földspát átolvadt és újrakristályosodott változata, amely közepes-magas nyomáson (kb. 300Kbar), illetve gyors lehűlés során jön létre. Első leírása 1872-ben történt G. Tschermak által, később M.H.N. Story-Maskelyne brit geológusról került elnevezésre. A maszkelinit meteoritokban, illetve impakt kőzetekben (pl. Manicougan, Cleanwater Rest kráterek) fordul elő.

A meteorit anyagát mikroszkóp, illetve keresztpolarizált fény alatt vizsgálva feltűnik az átolvadt és újrakristályosodott szerkezet. A piroxén szemcsék átlagos mérete 0.46 mm, a piroxén és maszkelinit határsávok között vasban dús részletekkel. Emellett kalcium, magnézium, lítium, berillium, illetve magnetit, foszfátok, stb. nyomait is megtalálták. Müller 1993-ban végzett vizsgálata szerint a kristályosodás igen gyorsan zajlott le, a mikrostruktúrák alapján körülbelül 40-60 méter vastag lávarétegben. Egy évvel későbbi kutatási eredmények szerint a Shergotty anyaga vizes átalakuláson is átesett, deutérium nyomait (amphibole ásványokban) vélték felfedezni.

A Shergotty meteorit eredeti megtalált tömege 5 kilogramm volt, a fő tömeg (main mass) 3600 gramm tömegű. Ebből természetesen levágásra került némi mennyiség a különböző kutatások számára. Nagyobb darabjait megtaláljuk többek között a bécsi (211gr), londoni (109gr), párizsi (91gr), USNM (270gr), stb. természettudományi múzeumokban. A Budapesti Természettudományi Múzeum is rendelkezett egy jelentős 77 gramm tömegű töredékkel, azonban ez megsemmisült az 1956-os forradalomban. Amennyiben összeadjuk az összes ismert gyűjteményi darabot, közel fél kilogramm hiányzik az eredeti 5 kilogrammos tömegből. Ez lehet természetesen az eredeti hullási tömeg mérési eredménye is.

A Shergotty egy rendkívül érdekes jellemzőkkel bíró marsi meteorit, magángyűjteményekben igen ritka, a cikk szerzőjének is csak mikrotöredék található gyűjteményében. Az érdeklődők több érdekes cikket találhatnak, ezek foglakoznak a kutatási eredmények összefoglalásával, a nagyobb szeletek, töredékek pedig megtekinthetőek az említett múzeumokban.

Szerző: Szklenár Tamás

Fő források:
https://curator.jsc.nasa.gov/antmet/mmc/shergot.pdf
https://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php?code=23530
https://en.wikipedia.org/wiki/Shergotty_meteorite

…és egyéb további oldalak.