Repül a, repül a…

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A prototípus és az „unokatestvére” a Sárkány most is egyszerre mutatnak be valami egészen extra dolgot az emberiségnek. Az egész világ figyelme újra a Crew Dragon Demo-2 felé fordult, mivel Bob Behnken és Doug Hurley sikeresen landoltak augusztus 2-án. Napok óta Bocca Chica-n is felfokozott a hangulat, hiszen a július 30-ai sikeres „static fire” tesztje után az elképzelhetetlen dolog végre tényleg megvalósulni látszik. Ma, azaz augusztus 5-én ez a sci-fibe illő, szegecsekkel teli fémcsoda megmozdult, a raptor SN-27 semmivel sem összetéveszthető hangja megrezegtette a levegőt és… Az SN-5 tényleg nyújtózkodott egyet és a 150 méteres ugrás megtörtént!

Forrás: Universe Today
Forrás: facebook

A Sárkány leszállt!

Ma, magyar idő szerint 20:48-kor visszatért a Földre a SpaceX Crew Dragon (Endeavour), fedélzetén Bob Behnken és Doug Hurley amerikai asztronautákkal, így hivatalosan is véget ért a DM-2 misszió.

Leszállás előtt. Fotó: SpaceX Daily

Az Endeavour augusztus 1-jén vált le a Nemzetközi Űrállomásról, majd 19 órás hazautat követően a Mexikói-öbölben, Florida partjainál ért “földet“. Az űrkapszulát a SpaceX Go Navigator nevű drónhajója emelte ki a tengerből.

A küldetés több szempontból is történelmi: hosszú idő után újra egy amerikai gyártmányú űrhajó jutott az űrbe; az Apollo-küldetések után újra vízi landolás történt szárazföldi helyett; végül, de nem utolsó sorban, ez volt az első alkalom, hogy egy magáncég juttatott embert a világűrbe.

Az ejtőernyők kinyílása után. Fotó: NASA

Aki lemaradt volna a Dragon visszatéréséről, itt megnézheti:

Időutazás a Starship MK-1-gyel

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A hatalmas Starship. Fotó: theverge.com

Még alig ocsúdtunk fel az SN-4 „mennybemeneteléből”, már ott sorakoztak a texasi Bocca Chica telepen a korábban emlegetett SN-5/6/7 prototípusok is.

Az SN-5, -6 és -7. Fotó: YouTube
Az SN-5 és 6. Fotó: Instagram

Mielőtt (most már így mondhatjuk) ez a sok-sok sci-fibe illő, szegecsekkel teli fémcsoda nyújtózkodhatna egyet, képzeletbe üljünk bele egy időgépbe, és állítsuk be a dátumot 2019 szeptemberére!

Meg is érkezünk a forró texasi vénasszonyok nyarába. De a SpaceX tulajdonosának mástól melegebbek ezek a napok: szeptember 28-án végre megjelenhet az MK-1 prototípus mellett, és egy sajtótájékoztatón elmondhatja vízióit, elmagyarázhatja a rakétái működését, ezzel újra megdöbbentve a világot és fellelkesítve hűséges követőit.

Időgépen érkezünk, tehát alapvető, hogy az esti bemutatón ott a helyünk!

Nem tudom, ki mit gondol, mikor meglátta először a kész MK-1-et és mellette a Falcon-1-et (utóbbi rakéta első három indítása sikertelen volt, de a 2008. szeptember 29-ei sikeres), de az biztos, hogy érdemes egy pár pillanatra megállni és hagyni, hogy a látvány teljesen elvarázsoljon! Az meg még döbbenetesebb tény, hogy az MK-1 mindössze négy, igen, négy hónap alatt készült el!

Az MK-1. Fotó: YouTube
Fotó: YouTube
Fotó: YouTube
Fotó: Spaceflight Now

Hatalmas szél fúj a bemutató alatt, lobog rendesen Elon Musk zakója – meg a mi hajunk is. Ám kit zavar, ha ezekkel a gondolatokkal lehetünk gazdagabbak (abszolút szabad fordításban):

  • a jövő csodálatos lesz, mivel az űrkutatás segítségével eljuthatunk a csillagok közé

  • bolygóközi társadalommá, űrutazó civilizációvá válhat az emberiség

  • az űrutazás olyan lesz majd a közeli jövőben, mint a repülés, ugyanúgy újrahasznosítható járművekkel közlekedünk majd

Ez az a pont, amikor érdemes belegondolnunk, hogy ez a prototípus (azaz napjainkban már tudjuk, hogy inkább a későbbi utódai) be fogja váltani ezt a grandiózus tervet. Szerintem is a SpaceX Lunar rakétákkal utazhatunk majdan a holdi bázisokra és onnan tovább a vörös bolygóra, ahol önellátó városokban élhetünk majd!

Fotó: Twitter
Fotó: Twitter
Forrás: Facebook

A sajtótájékoztatón elhangzott tervek szerint az MK-1-nek körülbelül 20 km magasra kell emelkednie. „Óriási látvány lesz!”–mondta Elon Musk, és a tömeggel lelkesen helyeselünk mi is.

Fotó: Twitter

És biztos, hogy az lett volna…de bízzunk benne, hogy a mostani sorozat valamelyik (de biztos, hogy akár több) tagja végre eleget fog tenni ennek a feladatnak.

Megtudhattuk, hogy egy teljesen új megközelítést alkalmaztak a rakéta irányítására: a szárnyak visszahajthatók, így próbálják majd lassítani és irányítani a járművet. Az MK-1 is raptor hajtóműveket kapott, mint annak idején „Berta”.

Fotó: Cnet.com

A sajtótájékoztató végén hallhattunk a jövőbeli tervekről is, amelyek szerint több MK prototípus is elkészül majd, itt a texasi Bocca Chica-n és a floridai Cocoa-n is, majd fél éven belül Föld körüli pályára állítják ezeket.

Ilyen innovatív gondolatokkal térhettünk haza, és a további híreket már az otthoni indián nyárban követhetjük.

Fotó: Space.com

2019. november 19, hétfő. Gwynne Shotwell, az SpaceX elnök vezérigazgatója bejelenti, hogy a céljuk, a „csillaghajó” 2022-es holdi landolása.

2019. november 20-án, szerdán azonban egy cryo-teszt során robbanás következett be.

Nem kudarcnak értékelte a cég az eseményt, hiszen épp az volt a cél, hogy teszteljék, maximális nyomás alá helyezve hogyan működik a rakéta.

Ez csak egy prototípus, mindenkinek erre kell emlékeznie!”- tweet-elték másnap.

A baleset utáni nyilatkozatok még egy lehetséges MK-2-ről is szóltak, amivel a floridai Cocoa telepen foglalkoztak volna illetve az MK-3 építése is felmerült, de ma már tudjuk, hogy végül más irányba indultak el a munkálatok. Az MK-1 pedig ideje korán nyugdíjba vonult.

Az SN-k innen, ezekből a tapasztalatokból építkeznek. És láthatjuk, nem is akárhogyan!

Fotó: YouTube
Fotó: YouTube
Fotó: Facebook

Mostanában az SN-7 304L jelű rozsdamentes acélból készült teszttank nyomáspróbája volt az, ahol a lehető legalaposabban vizsgálták az új acélötvözet ellenálló képességét. Majd a napokban következett a “test to fail”, aminek eredményeképpen a próbatest megsemmisült. Így a további munkálatok a többi prototípussal folytatódnak.

Fotó: YouTube
Fotó: Instagram

Egyre inkább reálisnak tartom, hogy a Starshipek lesznek azok, amik hasznos rakományt és embereket fognak szállítani a Naprendszer bolygói között.

Fotó: Twitter

És ha nem tudjuk ezt elképzelni, íme a SpaceX egy ámulatba ejtő videója arról, hogyan válhat az emberiség valóban interplanetáris fajjá:

Breaking news:
2020. július elsején az SN-5 prototípus is túl van az első sikeres nyomásteszten.


Források:

Youtube.com
Űrvilág.hu (1)
Űrvilág.hu (2)
CNN
Spaceflight Now
Teslarati.com
Spacejunkie.hu (1)
Spacejunkie.hu (2)

In memoriam SN-4, azaz minden űrhajó a mennybe jut, ugye?

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

“Csatlakozz, SN4!”
Forrás: facebook

Az előző cikk megjelenésekor még mindig reális volt az esélye annak, hogy a Starship lesz a befutó „unokatestvére” a Sárkány előtt. Mindkettőjük megálmodója Elon Musk, így végülis szegről-végről rokonok.

Forrás: facebook

Ám az egész világ figyelme a Crew Dragon Demo-2 felé fordult. Milliók izgultak majd sóhajtottak fel csalódottan, amikor május 27-én a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt az indítás.

A fémnehezék. Forrás: YouTube

Szerintem egyszerűen megsértődött ez az egyedi fémtorony és úgy gondolta, valami formabontó és kreatív dologgal hívja fel magára a figyelmet, már ha nem elég az extrém dizájn. Pedig még egy mesterséges nehezék is került a tetejére, mintegy szimulálva az orrkúp súlyát ( emlékezzünk, Berta „fejéről” ezt fújta le a texasi szél, így végül anélkül „hoppolt” ).

Forrás: cameroncounty.us

Már épp kezdtük megszokni, hogy a sikerhez elengedhetetlen a folyamatos próbák sora: statikus tesztek, majd ellenőrző nyomástesztek majd újra az egész elölről. Megkapta az első ugrásra is az engedélyt. Sejtettük, hogy az „unokatestvér” miatt ez biztosan csúszni fog, de nem is gondoltuk, hogy egész más okok miatt.

Forrás: YouTube

Az elmaradt szerdai indítás után ugyanúgy folytatódott a fémtorony tesztelése. Annál is inkább, mert bár mindkét jármű a SpaceX projektje, tényleg csak unokatestvéri kapcsolatban vannak, azaz egymástól függetlenül léteznek.

Forrás: YouTube

Május 28-án, csütörtökön az SN-4 megkapta a végső engedélyt a szuborbitális tesztrepülési tevékenységek végrehajtására.

Május 29-én, pénteken megvolt az ötödik statikus hajtóműteszt. Az SN-20 raptor hajtómű másodszor is bizonyított ezen a napon. Magyar idő szerint 20:49-kor ( Texasban ez 1:49 PM ) ez az 50 méter magas sci-fibe illő, szegecsekkel teli fémcsoda végre megmozdult. De sajnos nem úgy, ahogy szerettük volna.

A hajtóművek beindítása után két robbanás is történt.

Forrás: YouTube
Forrás: YouTube
Forrás: YouTube
Forrás: YouTube
Forrás: YouTube

Eleinte csak találgatni lehetett, miért is volt ez a baleset: megrepedhetett a rakétatest, mivel a hegesztések már nem bírták a rájuk nehezedő nyomást vagy szivárgás történt? Ám másnap már kiderült, hogy nem a prototípussal volt a probléma, hanem az azt kiszolgáló földi berendezésekkel, hiszen az üzemanyagtartályokat már elkezdték letankolni. Vélhetően vagy leszakadt az egyik üzemanyagcső, vagy túl gyorsan történt az üzemanyag leeresztése.

Forrás: facebook
Forrás: facebook

Szerencsére személyi sérülés nem történt.

Forrás: Instagram

Az SN-4 csatlakozott a korábbi prototípusokhoz. Az MK-1 2019 novemberében, az SN-1 idén februárban és az SN-3 idén áprilisban „életük árán” teljesítették be feladatukat – de munkája elvégeztével, részletes adatszolgáltatása után ugye minden jó rakéta végül a mennybe jut…?

Forrás: facebook

Az SN-5 és az SN-6 ( egyes  fotókon már szerepelnek az SN-7 kezdeti hardverei is! ) lettek a következő jelöltek a már nagyon várt 150 méteres „hoppolásra”.

Úgyhogy innen folytatjuk…




Források:

https://youtu.be/BCUYG5SonCY
https://spacejunkie.hu/2020/05/29/starship-sn-4-hajtomuteszt-utan-robbanas/
https://spacejunkie.hu/2020/05/28/gyorshir-ujabb-statikus-hajtomuteszt-a-starship-sn-4-el/
https://spacenews.com/spacex-starship-prototype-destroyed-after-static-fire-test/

Crew Dragon: újratervezés

A rossz időjárási körülmények miatt a SpaceX Crew Dragon Demo-2 indításátát a start előtt, T-17 percnél elhalasztották. A következő lehetőség az indításra május 30-án, szombaton, magyar idő szerint 21 óra 22 perckor volt.

Cikkünk folyamatosan frissül!

Május 31:

19:25 – megérkeztek! Megkezdődött az “Opening Ceremony“. Jim Bridenstine, a NASA vezetője köszönti az asztronautákat.

“Superman” – Fotó: YouTube
Az ISS új legénysége: Anatoly Ivanishin, Ivan Vagner, Chris Cassidy, Bob Behnken
és Doug Hurley. Fotó: YouTube
Fotó: YouTube

19:03 – a Dragon ajtaját kinyitották.

18:40 – megkezdődött az ISS zsilipeinek kinyitása.

Fotó: YouTube

A ma esti menetrend, magyar idő szerint:
16:29 – Dokkolás
18:45 – Zsilipajtó nyitása
19:15 –
Welcome ceremony
21:15 – Érkezés utáni sajtótájékoztató

(forrás: spacejunkie.hu)

16:18 – sikeres dokkolás!

Fotó: YouTube
A dokkolókamera. Fotó: YouTube

16:14 – kevesebb, mint tíz méter.

Fotó: YouTube

16:10 – már az ISS árnyéka vetül rá a hajóra.

16:06 – kevesebb, mint száz méter.

Fotó: YouTube
Egy szó: jövő. Fotó: YouTube

16:00 – már nincs sok hátra, százharminc méter.

Fotó: YouTube
Közeledik. Fotó: YouTube

15:20 – míg várunk, próbáljuk ki az ISS-hez való dokkolást!

15:10 – a műszerfal futurisztikus látványával nem lehet betelni.

Fotó: YouTube

15:07 – az ISS irányfényei

Fotó: YouTube

14:10 – közeledik a Dragon

Fotó: YouTube

Kis betekintés a Dragon belsejébe: az űrhajót el is nevezték, a Dragon “hivatalos” beceneve immár Endeavour, azaz “Törekvés“, “Igyekezet” lett.



A tegnap egy képbe sűrítve:

Elon Musk jelenleg minden bizonnyal a világ egyik legboldogabb embere.
Fotó: Spacex Daily

Röviden a május 30-ai eseményekről: a Dragon-2 három napi halasztás után 2020. május 30-án sikerrel startolt a floridai Kennedy Űrközpontból, fedélzetén Bob Behnken és Doug Hurley amerikai asztronautákkal, űrtörténelmet írva. Az emberes űrhajózás történetében elsőként juttatott a világűrbe egy magáncég űrhajósokat. A Dragon-2 űrhajó 19 órányi út során, május 31-én, magyar idő szerint 16:30-kor fog dokkolni a Nemzetközi Űrállomáshoz.

21:35 – a Dragon levált a második fokozatról. A Nemzetközi űrállomáshoz 19 óra múlva, magyar idő szerint 16:30-kor fognak dokkolni.

Fotó: YouTube

21:32 – a Falcon-9 leszállt.

Fotó: YouTube
Fotó: YouTube

21:25 – az első fokozat levált.

Fotó: YouTube

21:22 START!!!

A Pillanat. Fotó: YouTube
Fotó: YouTube

21:17 – T-5 perc, az izgalom és feszültség szinte már tapintható.

21:08 – T-14 perc, megkezdték a második fokozat hajtóanyaggal való töltését.

20:40 – a személyzeti híd visszahúzódik az űrhajótól és megkezdhetik az üzemanyaggal való feltankolást T-35 perckor.

Az űrhajósok immár lehajtott vizorral.
Fotó: YouTube

20:26 – durván egy óra az indításig, az idő javul, az űrhajósok készen állnak a startra.

20:15 – az időjárási feltételek még mindig nem tökéletesek: bár kisütött a nap, néhány kritéria (villámveszély, gomolyfelhő-képződés) még fennáll.

20:05 – William Shatner (a Star Trek Kirk Kapitánya) és Bill Nye is bejelentkezett az élő adásba.

Bill Nye. Fotó: YouTube

19:15 – az űrhajósok készen állnak, az időjárás miatti esély a startra jelenleg 50%.

Fotó: YouTube

19:10 – a Dragon ajtaját bezárták.

Az űrhajó műszerfala. Fotó: YouTube

18:35 – újra a fedélzeten, az űrhajósokat a segédszemélyzet beszíjazza és előkészíti a startra, később az üléseket repülési pozícióba állítják.

Fotó: YouTube

18:20 – megérkeznek a floridai indítóálláshoz.

Fotó: YouTube

18:10 – az űrhajósokat szállító konvoj elindult az indítóállomás felé.

A Bob Behnken-t és Doug Hurley-t szállító Tesla.
Fotó: YouTube

17:47 – egy utolsó szelfi a NASA vezetőjével

13:55 – a mai kilövésre 50% esélyt adtak az időjárási viszonyok miatt, ennek ellenére azonban megpróbálkoznak a felbocsátással.




A startot élőben is követhetjük, a Spacejunkie.hu illetve a Galileo Webcast oldalán!



Bob Behnken és Doug Hurley a Dragon-2 űrhajóban. Fotó: Spacex Daily

Crew Dragon: Irány az ISS!

Cikkünk folyamatosan frissül, görgess a lap aljára!

2020. május 27-e egy újabb jelentős mérföldkő az amerikai űrhajózás történetében: az Űrsikló-program 2011-es befejezése után május 27-én újra egy amerikai gyártmányú űrhajó indul a NASA floridai indítóállomásáról, a Kennedy Űrközpontból. A SpaceX gyártotta Crew Dragon-2 egy Falcon 9 rakéta segítségével két NASA űrhajóst juttat a Nemzetközi Űrállomásra, Bob Behnken-t és Doug Harley-t.

A Dragon-2 űrkapszula.
Bob Behnken (balra) és Doug Hurley (jobbra)

A SpaceX célja, hogy a valaha épült legfejlettebb rendszerek segítségével fordulópontot hozzon: a Demo-2 névre keresztelt küldetés sikerével az emberes űrhajózás új fejezete nyílhat meg.

UPDATE#1: A fellövés május 27-én este, magyar idő szerint 22:32-kor fog történni (Space.com), a Dragon az indulás után május 28-án, magyar idő szerint 17:29-kor dokkolni a Nemzetközi Űrállomáshoz.

UPDATE#2: a fellövést élőben ezen a linken magyarul is követhetjük!

UPDATE#3:A rossz időjárási körülmények miatt a SpaceX Crew Dragon Demo-2 indításátát a start előtt, T-17 percnél elhalasztották. A következő lehetőség az indításra május 30-án, szombaton, magyar idő szerint 21 óra 22 perckor lesz.

Forrás: SpaceX daily

Starhopper, azaz Berta tud repülni?

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

Cikkünk folyamatosan frissül!

Pár napja már volt szó a SpaceX mocorgó óriásáról. Megállapíthattunk, hogy kevés dolog lenne hasonlóan elképesztő és elképzelhetetlen, mint az, hogy ez az 50 méter magas sci-fibe illő, szegecsekkel teli fémcsoda megmozduljon.  

A május 17-i újabb statikus teszt után talán egyre magabiztosabban mondhatjuk, hogy végre valóság lehet, az, hogy május 18-án az SN-4 tényleg nyújtózkodik egyet és ugrik 150 métert.

Mégis miért nem csodálkozunk ezen már annyira?

Ehhez időben kissé vissza kell mennünk.

2019 – augusztusa, forró texasi nyár. Ott állt készen a Starhopper.

Végigkísérhettük ennek a kis fémtoronynak a készítését a drótkerítések mögül és szívünk mélyén elkeresztelhettük akár Bertának is (aki látta a Mézga család sorozat ominózus részét, érti, miről beszélek…).

Hősünket 2018 decemberében kezdték építeni Boca Chica-n, pontosan ott, ahol most a Starship prototípusai is születnek szépen sorban egymás után. Eredetileg orrkúpja is volt, de azt 2019 januárjában lefújta egy szélvihar, így ezt az elemet végül el is hagyták. A kicsike 18,4 méter magasra „nőtt”. Több hajtóműcsere után az S/N 6 egységet kapta meg. Áprilisban megvolt az első statikus hajtóműteszt. Júniusban érkezett meg a repülési engedély az FAA-tól. Júliusban volt egy balesete: tüzet fogott az egyik teszt során, de szerencsére nem esett komolyabb kár Bertában. Annyira nem, hogy 2019. július 18-án felemelkedhetett 18 méter magasba. Ez a 22 másodperc hatalmas mérföldkő volt a SpaceX történetében.

Én el tudom képzelni, hogy ezt látva Elon Musk szemei előtt már sorra suhantak is a majdani Starshipek a holdi bázisokra onnan meg tovább a Mars felé… Annak ellenére így gondolhatta, hogy most pedig az aljnövényzet gyulladt ki a hajtóművek által termelt hő miatt.

És így érkezett el 2019. augusztusa. Először egy 26-i dátum volt tervben, de végül csak 27-i indítás lett belőle – a SpaceX-nél megszokott túlzott óvatosságra és biztonságra törekvés miatt.

Először működött élesben a cég saját tervezésű raptor hajtóműve. A tervezett 200 méter helyett 150 méter magasságig fel is emelkedett, és oldalirányba megtett körülbelül 100 métert majdnem egy perc alatt.

Berta állt, beindul, repült és győzött.

Sorsát beteljesítette, sok információval szolgálva alkotóinak.

Innentől már nem ez a kis szerkezet lett a tesztelések tárgya, az energiákat immár az MK-1-be majd az SN sorozatba fektethették.

Annyira komolyan, hogyha jól alakulnak a dolgok – és eddig minden szépen és tökéletesen halad- akkor szemtanúi lehetünk egy újabb ugrásnak, ami később biztosan elvezethet minket a bolygóközi utazásokig.

Források, hivatkozások:

Szövegek:
https://macsnet.hu/a-spacex-starhopper-elso-igazi-ugrasa/

http://www.urvilag.hu/spacex/20190828_starhopper_ugras_150_meter_magasba

https://spacejunkie.hu/2020/03/03/urtortenelem-spacex-7-resz-starhopper-starship-super-heavy-mk1-mk2-sn1-prototipusok/?fbclid=IwAR04a2PL4lb2R4AKhImAfXOyKhIiwdZd6z6mmAZDc2Asd-Jfdod5Vy4Mzw8

Képek, videó:        https://twitter.com/NASASpaceflight/status/1261411134009114624/photo/1     https://twitter.com/JuanDeLaGarza1/status/1211781082070355968/photo/1
https://twitter.com/TylerG1998/status/1192969341538574337/photo/2
https://twitter.com/JaneidyEve/status/1156297764629811200/photo/2
https://twitter.com/RogerLewisHolt/status/1184613844020281345/photo/1
https://twitter.com/RGVaerialphotos/status/1102352068097069056/photo/2
https://twitter.com/austinbarnard45/status/1110591065688547328/photo/3
https://twitter.com/austinbarnard45/status/1110591065688547328/photo/2
https://twitter.com/RogerLewisHolt/status/1184617737953386496/photo/1
https://youtu.be/sBRm9bSXDfM

Starship SN-4 – amikor az alvó monstrum éledezni kezd

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

Miközben szinte lélegzet visszatartva várjuk, hogy a SpaceX gyártotta Crew Dragon (Dragon-2) egy Falcon-9 rakéta segítségével a Nemzetközi Űrállomásra két NASA űrhajóst juttasson, vigyázó szemeinket most egy kicsit ne Párizsra, hanem a texasi Boca Chica-ra vessük! Hónapok óta lehet figyelemmel követni hogyan épül a Starship. Az első pillanattól döbbenetes volt méretei, kinézete miatt. A SpaceX formabontó és kreatív volt most is: űrhajójuk abszolút a régi sci-fik világát idézik.

De mit is lehet erről a rakétáról tudni? A Starship egy összefoglaló név a SpaceX újgenerációs szupernehéz rakétarendszerére (korábbi nevén Starship-Super Heavy illetve BFR néven is említették). A felső fázist Starshipnek, az alsót Super Heavynek hívják. A SpaceX honlapja szerint ez egy teljesen újrahasznosítható rendszert képvisel, ami elindulhat majd a gazdája által megálmodott Naprendszeren belüli utazásainak egyikére.

Néhány lenyűgöző adat:
STARSHIP:
  • átmérője: 9 méter
  • magassága: 50m
  • hajtóanyag kapacitás: 1200 tonna
  • hasznos teher kapacitás: 100+ tonna
  • SUPER HEAVY:
  • átmérője: 9 méter
  • magassága: 68 méter
  • hajtóanyag kapacitás: 3300 tonna
  • 37 raptor hajtőmű

Láthattuk hónapok óta épülni lépésről-lépésre, hiszen nem zártak Boca Chica kapui, ha Texasban laknánk, bármikor megnézhetnénk, hogyan készül/szépül ez a jármű. Végre elérkezett az az idő is, hogy minden nap teszteknek vetik alá az SN-4 prototipust. Tíz napon belül először feltöltötték az üzemanyagtartályokat. Majd következett a statikus hajtóműteszt. Ezek után kiszerelték a Raptort az SN-4-ből. Azt követően jött egy újabb ellenőrző nyomásteszt.

Eddig minden szépen lassan, de rendben halad előre. Ha a tesztek ilyen sikeresek maradnak, előfordulhat, hogy még a Dragon előtt egy újabb SpaceX csoda szemtanúi lehetünk, amikor ez az ezüst csoda felemelkedik és megteszi az első 150 méteres “ugrását”.

Források, hivatkozások:
Szöveg:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Starship_(rak%C3%A9tarendszer)
https://www.spacex.com/starship
https://spacejunkie.hu/2020/05/10/urhirek-2020-majus-10/

Képek:
https://www.spacex.com/starship
https://www.instagram.com/space_x_pert/?hl=hu
https://youtu.be/CP_nPjNEguY
https://youtu.be/Kaay1HFezss
https://www.youtube.com/watch?v=CP_nPjNEguY&t=495s
https://youtu.be/Cp2oaguCzN8
https://twitter.com/fael097/status/1246971335483568130/photo/1
https://www.youtube.com/watch?v=J99BZsJh3CE&feature=youtu.be

Failure is not an option – Houston, baj van! – A magyar kiadás születése

Szerző: Kuti Zoltán

Start-up fordítóként és kiadóként ez volt a második könyv-projektem. Az elsőbe még egy évvel korábban egy hirtelen jött ötletként vágtam bele. Korábban foglalkoztatott már a – hobby szintű – fordítás gondolata, de amikor szembe jött az első könyvfordításom témája – egy amerikai gyorsétteremlánc történetéről szóló film, amely az alapító könyve alapján készült – úgy éreztem, hogy itt az idő a korábbi kósza gondolat megvalósítására.

Először csak abban gondolkodtam, hogy elkészítem a fordítást, és megkeresek egy kiadót az ötlettel, de aztán hamar úgy döntöttem, hogy úgy izgalmas, ha A-tól Z-ig én viszem végig a dolgot, minden kockázatával és/vagy nyereségével együtt. Miután az első könyv fordításom és kiadásom a saját mércém szerint siker lett – tehát nem buktam bele sem szakmailag, sem anyagilag – elkezdtem keresni a következő ötletet.

Szerencsére megtehettem azt, hogy olyan témát válasszak, amely hozzám közel áll, persze azt is figyelembe kellett venni, hogy nincs szépirodalmi vénám, tehát inkább a non-fiction-ben gondolkodtam, valamelyest határt szab a terjedelem is, illetve azt is figyelembe kell venni, hogy a nagy nemzetközi kiadók nehezen állnak szóba egy ilyen mikro-szereplővel mint én, úgyhogy a realitás talajáról sem szabad – teljesen – elrugaszkodni.

Régi kedvenc témám az űrhajózás, de csak az amatőr érdeklődés szintjén. Megjelenése óta minimum egyszer egy évben megnéztem az Apollo-13 című filmet, amelyben kedvenc karakterem éppen a houstoni repülésirányítás vezetője volt. És eszembe jutott, hogy közeledik 2019, a Holdra szállás 50. évfordulója. Innentől kezdve adta magát a gondolat, hogy ebben a témában fogok keresni egy művet. Meglepetésemre azt találtam, hogy nagyon kevés visszaemlékezés jelent meg magyarul a témáról és a korszakról – és ami hozzáférhető volt, azokkal kapcsolatban is az volt az érzésem, hogy minőségibb fordítást érdemelt volna. Szóval úgy éreztem, hogy van betöltendő űr – annak ellenére, hogy várható volt, hogy a kerek évfordulóra bizonyára más könyvek is meg fognak jelenni (így is lett).

Elég gyorsan kikötöttem Gene Kranz, “Failure is not an option” című könyvénél, amely a szokásostól eltérő aspektusból mutatja be a Mercury, Gemini és Apollo programokat. Nem könnyű téma és nyelvezet, sőt a terjedelme is viszonylag komoly, de úgy gondoltam, hogy ha gyorsan meg tudom szerezni a jogokat, akkor még beleférünk az időbe. A jogtulajdonosra, egy kis new jersey-i ügynökségre gyorsan rátaláltam, de a vezetőjét – és rajta keresztül a szerzőt – így is majdnem fél évembe telt meggyőzni, hogy mennyire jó lesz mindenkinek, ha a könyv megjelenik magyarul is. De végül sikerült – bár a várakozás utolsó hónapjaiban már kockáztatni kellett – mert ha nem kezdem el a munkát, kifutok az időből, és lemaradok a 2019. júliusi évfordulóról.

Viszont semmiképpen nem akartam összecsapni, mert nem szerettem volna, ha a sietség a minőség rovására megy. Szerkesztőm főleg a stilisztikában segített, kifejezett szakmai lektorom nem volt – bár azt is el kell mondani, hogy manapság már sokkal szélesebb körben elérhető az a szakirodalom vagy referenciák, amely – kellő óvatossággal – megbízható támaszt jelentenek egy ilyen szakszöveg fordításában. Az egyik biztos pont az Almár Iván által szerkesztett Űrhajózási Lexikon volt, amelyet gyakorlatilag naponta forgattam.

A címválasztásról: a mű eredeti címe egy angolul sokat idézett mondat, de az eredeti megfogalmazás ütősségét nehéz – én legalábbis nem tudtam – “tükörfordításban” visszaadni. Ezért döntöttem a bevett szófordulatként használt, és talán drámaibban hangzó magyar cím mellett.

Egyetlen szomorúságom a projektben az volt, hogy sajnos nem sikerült a szerzővel kapcsolatba kerülnöm, Gene Kranz már 87 éves, a jogok egyeztetésekor betegeskedett is, úgyhogy tiszteletben tartottam, hogy csak a képviselőjén keresztül tudtunk kommunikálni.

Leonov holdi “szivárogtatásai”

Avagy hogyan tudhattuk volna meg már a hatvanas években Alekszej Leonov “sci-fi” festményeiből, hogy mire készülnek a szovjetek a Holdon

Szerző: Vincze Miklós

A hős űrhajós-festő Alekszej Leonov (1934-2019) két héttel ezelőtti halálhíre által indíttatva nekiláttam, hogy beszkenneljem és feltöltsem a netre néhány festményét, melyeket Andrej Szokolovval közösen jegyeztek, s az 1967-ben kiadott “Ember a világűrben” (человек в космосе) képeslap-sorozatban jelentek meg. Ez lehetőséget adott, hogy hosszú évek után friss pillantást vethessek szerény űrgyűjteményem e becses kincseire, s megdöbbentő dolgokat fedeztem fel rajtuk: jeleket, melyek a szupertitkos szovjet emberes holdkomp, az LK (лунный корабль) tervezett küldetésének egyes elemeire utalnak. Sokak szerint ennek az egyszemélyes űreszköznek maga Leonov lehetett volna a pilótája, vagyis a Szovjetunió első embere a Holdon. Lássuk csak, miféle jelekre is gondolok!

Az első képen, melynek címe “A Holdon” egy négylábú holdraszálló űrhajó alsó részét láthatjuk szépen pihenni a kráterezett holdfelszínen, távoli hegyekkel és a Földdel a horizonton.

Leonov és Szokolov: A Holdon (на Луне)

Az űreszköz oldalán hengeres szerkezeti elemeket vehetünk észre (ezek nyilvánvalóan kisebb külső rakétafúvókák), illetve kicsiny gömb alakú hajtóanyagtartályokat. Ma már tudjuk, hogy ez az elrendezés igen hasonlít a valódi “titkosLK leszállási műszeregységén láthatóhoz (ld. az alábbi képeket), s az is kitűnik, hogy a holdkomp legalján — az Apollo holdkompjával ellentétben — nem egyetlen nagy, hanem több kisebb hajtóműfúvókát találhatunk, akárcsak az LK esetében.


Balra: A valódi LK leszálló egysége (forrás: Rick Barkley, facebook) Jobbra: Az LK le- és felszálló főhajtóművei (forrás: astronautix.com)

Most jön az igazán érdekes rész! A következő festmény a “Start a Hold felszínéről” címet viseli, s ennek megfelelően egy fölemelkedő űrhajót látunk, amint jóval a kráterekkel és hegyekkel szabdalt vidék fölött járatja a hajtóművét. Alaposan összevetve ezt a képet az előző festménnyel, meggyőződhetünk, hogy ezen valószínűleg az amott látott holdkomp egy része, “felszálló fokozata” látható.

Leonov és Szokolov: Start a Hold felszínéről (старт с лунной поверхности)

Összevetve a két Leonov-képet (s ragaszkodva a feltételezéshez, hogy a két űrhajó ugyanaz) arra kell, hogy következtessünk, hogy az itt működő csonkakúp-alakú hajtóműegység — mely jócskán belóg a “felszálló fokozat” kabinajtaja alá — az előző képen a lábakkal felszerelt “leszálló fokozat” belsejében kellett, hogy rejtőzzön. A méreteket összehasonlítva így nyilvánvalóvá válik, hogy az itt működés közben látható hajtóművek azonosak azokkal, amelyeket az első festményen a holdfelszínen, az űreszköz legalján láttunk. Ma már tudjuk, hogy pontosan ilyen lett volna az LK felépítése is, amint ezt alább le is rajzoltam. Mondanom sem kell, mindez korántsem magától értetődő: az emlegetett Apollo-holdkompoknak például egy teljesen különálló hajtóműrendszere volt a Holdról történő felszálláshoz és a leszálláshoz (utóbbi teljes egészében a Holdon is maradt). Akárcsak Leonov festményein, az LKleszálló fokozata” ezzel szemben lényegében csupán egy állványként, indítóállásként szolgált a starthoz.

Balra: A képek alapján készített vázlatom “Leonov holdkompjáról”. Jobbra: a valódi LK-felszállás sematikus rajza (forrás: NASA). Mindkét esetben lényegében csak a “lábszerkezet” marad a Holdon.

A harmadik kép, melynek címe “Indulás a Föld felé” volt számomra a legtalányosabb. Itt a már jól ismert űreszközünket látjuk, immár a Hold körüli pályán, ám nyitott ajtóval, s egy onnan szabadon “kilógó” kábellel. Mindeközben a háttérben egy másik stilizált űrhajó éppen begyújtja a hajtóművét és (amint a festmény címe sugallja) a Föld felé indul, maga mögött hagyva ezt a kedves holdkompot. Mi történik itt?

Leonov és Szokolov: Indulás a Föld felé (старт к земле)

Fél évszázaddal később (no és Szovjetunió összeomlása után) ma már tudhatjuk, hogy a Holdról való felszállás után az LK, hasonlóan az Apollo-küldetésekhez, űrrandevút hajtott volna végre az LOK-űrhajóval (ez valójában egy Szojuz-változat). Viszont, az Apollo-tól eltérően, ezt követően az LK-holdkomp utasa nem egy kényelmes túlnyomásos dokkolóalagúton úszott volna át a másik hajóba, hiszen ilyet — valószínűleg súlycsökkentési okokból — ilyesmit az LOK-LK rendszerre nem is terveztek. Ehelyett a kozmonauta a Leonov által egy későbbi interjúban “sportosnak” nevezett módon, űrsétával szállt volna át az LK-ból a Szojuzba. S mindeközben (ahogy azóta is szinte mindig) egy biztosítóközél rögzítette volna, hogy el ne sodródjon. Ezt a biztosítóköteles, űrhajók között átszállós űrsétát ki is próbálták a Szojuz-4 és -5 páros űrrepülésén 1969-ben. Kipróbálták volna az amerikaiak is néhány hónappal később az Apollo-9 küldetésén (egy vészhelyzet-procedúraként beragadt átszállóajtó esetére), de Rusty Schweickart űrhajós rendetlenkedő gyomra keresztülhúzta ezeket a terveket.

Repülés előtti fantáziarajz (nem Leonov!) Rusty Schweickart tervezett köteles, “átszállós” űrsétájáról az Apollo holdkomp és a Parancsnoki Egység között.
(Forrás: North American Rockwell, Retro Space Images)

Így tehát arra jutottam, hogy a Leonov harmadik festményén lifegő “kábel” nem más, mint a hátrahagyott űrséta-biztosító kötél, melyet a képsorozaton láthatatlan űrhajós (akinek létezésére a képsorozat címe — Ember az űrben — utal) hagyott hátra, miután átszállt a holdkompból és hazaindult.

Jópofa érzés belegondolni, hogy habár ezek a festmények az 1960-as évek óta széles körben ismertek voltak, a nyugatiak (sőt, bárki a szupertitkos szovjet holdprogram résztvevőin kívül) nem tudták őket helyesen értelmezni, sőt talán meg sem próbálták, hiszen sci-fi munkákként tekintettek rájuk. Mai szemmel már úgy tűnik, hogy a sorozat ugyan némileg stilizált, de a lényeget tekintve korrekt bemutatása a tervezett szovjet holdraszállásnak – éppen a küldetésre kijelölt űrhajós ecsetvonásain keresztül.