Gyorshír: elindult a Perseverance

Sikerrel startolt a NASA Mars 2020 nevű küldetése, magyar idő szerint 13:50-kor, fedélzetén a Perseverance (Állhatatosság) roverrel és az Ingenuity (Leleményesség) nevű kísérleti helikopterrel.

Öt perccel a start előtt. Fotó: Spacex Daily
Sikeres start. Fotó: NASA

A Perseverance sikeres startjával mindhárom (arab, kínai, amerikai) Mars-szonda sikerrel elindult a vörös bolygó felé. A tervek szerint az űreszközök 2021. februárjában érik el a Marsot.

Tianwen-1: hosszú menetelés a Mars felé

A Kínai Nemzeti Űrhivatal (CNSA) magyar idő szerint 6:41-kor sikeresen elindította a Tianwen-1 nevű űrszondáját a Mars felé. Az űreszközt egy Long March (Hosszú Menetelés) 5 Y4 rakéta juttatta az űrbe a Hajnan szigetén lévő Wenchang Űrközpontból.

A Tianwen-1 a tervek szerint 2021. februárjában éri el a vörös bolygót.

Aki lemaradt volna az indításról, itt nézheti újra:

2020 – A Mars-missziók éve III. rész

Perseverance, azaz Kitartás, állhatatosság, innováció
Az Amerikai Egyesült Államok Mars-missziója

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A MARS 2020 küldetés. Forrás: spaceflightinsider.com

Земля — это колыбель разума, но нельзя вечно жить в колыбели” (azaz “A Föld a ráció bölcsője, de nem lehet örökre a bölcsőben maradni”)

Talán vakmerőnek és irrevelánsnak tűnhet, hogy egy orosz zsenitől, Ciolkovszkijtól idézek először, amikor a NASA 2020-as Mars programját szeretném bemutatni. Miért nem kezdtem Neil Armstrong “kis-lépés-nagy-lépés”-ével vagy miért nem egy idézettel a Bibliából, amit az Apollo-8 legénysége olvasott fel Karácsonykor?

Azért, mert innen indult el minden: az addigi álmok egy lehetséges holdutazásról Konsztantyin Ciolkovszkij rakétaelvet megalkotó munkáinak publikálása után kezdtek materializálódni. Évtizedekkel később aztán az akkori két űrnagyhatalom szédületes sebességű versenybe kezdett. Hosszú lenne végigtekinteni az összes projekten, végigvenni annak minden eseményét; ha csak az amerikaiakat néznénk, a Mercury, a Gemini és az Apollo-programokat! Néhány adatot mutatnék meg: a sikeres Hold-missziók eredményét:

A Mercury misszió. Forrás: spacefacts.info
A Gemini misszió. Forrás: spacefacts.info
Az Apollo-program. Forrás: spacefacts.info
Az Apollo-program küldetéseinek főbb ismérvei. Forrás: Wikipedia
A Földre hozott holdkőzetek egy része. Forrás: Földrajz Magazin

A NASA több sikeres Hold- és Mars-program után a mostani “indítási ablak” által nyújtott lehetőséget is igyekszik kihasználni és Perseverance-t útnak indítani a vörös bolygó felé.

A Perseverance. Forrás: NASA


A Mars-missziók fontos lépései:

1964. november 28. Mariner-4

1965. július 14-én elhaladt a Mars mellett, és körülbelül fél órán keresztül tudott felvételeket készíteni.


1969. február 25. Mariner-6 / március 27. Mariner-7

1969. július 31-én/augusztus 5-én repültek el a vörös planéta mellett. Sikeresen feltérképezték a bolygó mintegy 20%-át. Ezek az űreszközök készítették az első felvételeket a Phobos-ról és a Deimos-ról.

A Mariner-6 felvétele a vörös bolygóról. Forrás: NASA
A Mars felszíne. Forrás: exploredeepspace.com


1971. május 9. Mariner-8

Ez a küldetés sikertelen volt, indítás után 365 másodperccel az Atlas-Centaur hordozórakéta visszazuhant az Atlanti-óceánba.


1971. május 30. Mariner-9

Az első űrszonda volt, ami a szomszédos bolygó körüli pályájára állt. 7329 felvételéből összeállt a teljes Mars térkép. Bizonyítékokkal is szolgált a víz korábbi jelenlétére: folyómederhez hasonló alakzatokat lehetett a képeken felfedezni.

A Mariner-9. Forrás: Reddit
A Mariner-9 felvétele a Phobos-ról. Forrás: Planetary.org


1975. augusztus 20. Viking-1 / 1976. szeptember 3. Viking-2

A Viking-1 a Chryse Planitia-n, a Viking 2 pedig az Utopia Planitia-n ért “marsot”. Küldetésük: felvételek készítése, minták begyűjtése és természetesen az élet jeleinek kutatása volt. A mostani Perseverance missziónak újra ezek lesznek a fő feladatai!

A Viking űrszondák leszálló egysége. Forrás: NASA
A Viking-1 a Marson. Forrás: NASA


1992. szeptember 25. Mars Observer

1993. augusztus 22-én elvesztették a kapcsolatot az űreszközzel.


1996. november 7. Mars Global Surveyor

Sikeresen Mars körüli pályára állva szolgáltatta az adatokat: vízfolyásokat fedezett fel, az üledékképződési folyamatát vizsgálta.


1996. december 4. Mars Pathfinder

1997. július 4-én landolt az Ares Vallis-on. Csak leszállóegységből állt, fő egységét Carl Sagan Memorial Stationnek nevezték el. Egész nyáron dolgozott, pontosította a Viking űrszondák felszíni méréseit, valamint a talaj összetételét elemezte.

A Pathfinder, az első marsjáró. Forrás: NASA

1999-ben újabb sikertelen Mars-expedíciók: a Mars Climate Orbiter a földi szakemberek hibájából (a metrikus és az angolszász mértékegységek összekeverése) a légkörben pályára állás közben elégett, míg a Polar Lander és a Deep Space-2 rendben megkezdte a leszállást, de utána az űrszondák elhallgattak.


2001. április 7. Mars Odyssey

2002. május 28-án nagy mennyiségű hidrogént talált. Műszerei:

  • THEMIS: hősugárzásmérő, amivel az infravörös és optikai tartományban felvételek készíthetők a bolygó felszínéről, valamint a marsfelszín hőmérsékleti tulajdonságait és a különböző ásványok összetételének vizsgálatát végezi
  • HEND: neutrondetektor
  • GRS: gamma spektrométer
  • MARIE: sugárzásmérő
A Mars, magassági színezéssel. Forrás: Google Mars


2003. június 10. Spirit

2004. január 4-én a Gusev kréterbe landolt. A Columbia-dombokat vizsgálta. Az itt elterülő kőzetek elemzése során semleges pH-jú, folyékony vizes környezetben keletkezett ásványokra bukkant. Legfontosabb felfedezése a Home Plate-n egy termálvizes forrásnak a megtalálása volt, ami az egykori vulkáni aktivitás jele, illetve potenciálisan kedvező élőhely lehetett az esetleges marsi mikrobák számára.

A Spirit robotkarja munka közben. Forrás: Scientific American


2003. július 7. Opportunity

A bolygó másik oldalán, a Meridiani Planum régióban landolt 2004. január 25-én. 14 éves munkája során 45,16 kilométert tett meg. A missziója rögtön szerencsésen indult, mivel víz jelenlétében formálódó, vas-szulfát jarozit ásványokra, a talajban pedig gömb alakú, vas-tartalmú, hematitot tartalmazó ásványokra bukkant. Ezután az Endurance-kráterbe hajtott, ahol a kőzetrétegeket tanulmányozta és megfigyelte a marsi felhőket is. 2005-ben az Erebus-kráter felé haladva találta meg az első marsfelszíni meteoritot. A Viktória-kráternél az APXS műszer a légkör összetételét vizsgálta. Az Endeavournál, a Homestake-formációban gipszlerakódásra bukkant, amely folyékony víz jelenlétében keletkezhetett. A 2013-as év felfedezése: a Mars Reconnaissance Orbiter keringőegység által azonosított agyagásványok in situ megtalálása. A Preserverance-völgyben apró vízmosásokra emlékeztető alakzatok vizsgálat. A 2018 júniusi globális porvihar utáni utolsó üzenete meghatotta a világot:”My battery is low and it’s getting dark.” („Az akkumulátorom töltöttsége alacsony, és kezd nagyon sötét lenni.”)

Az Endeavour-nél. Forrás: areology.blogspot.com
Hematit a Marson. Forrás: Qubit
Az Opportunity küldetésének “idővonala”. Forrás: Qubit


2007. augusztus 4. Phoenix

Sima leszállással ért “marsot” 2008. május 26-án. Ez az űrszerkezet roverrel nem egészült ki, ”egy helyben állomásozott”. Most először adódott lehetőség, hogy a vizet (ami az elképzelések szerint felszín alatti jég formájában van jelen) közvetlenül is vizsgálják. Kutatta a talaj ásványi összetételét, a sarkvidék időjárását, a légkör és a felszín kölcsönhatását, valamint mérte a légkör víz- és portartalmát.

A Phoenix a Marson. Forrás: APOD


2011. november 26. Curiosity

2012. augusztus 6-án szállt le a Gale kráterben. A marsjáró már 2013. februárjában bizonyítékokat talált arra, hogy egykor tó létezett ezen a területen, ami biztosíthatta az élethez szükséges alapvető kémiai összetevőket. A második fúrás mintáinak részletes elemzése után megállapították, hogy a Yelloknife Bay a bolygó történetének korai időszakában vízzel teli tómeder lehetett.

A Curiosity szelfije. Forrás: Qubit


2018. május 5. InSight

2018. november 26-án érte el a planétát. Leszállóhelye az Elysium Planitia régiója volt. Küldetésének céljai:

  • meghatározni a Mars kérgének vastagságát és a rétegek összetételét
  • felderíteni, hogy mekkora a Mars magja, milyen összetételű és milyen a fizikai állapota
  • meghatározni a Mars felszínére becsapódó meteoritok számát
  • megmérni a Mars szeizmikus aktivitását
  • meghatározni a marsrengések magnitúdóját és földrajzi eloszlásukat
  • megbecsülni a Mars belsejének hőmérsékletét
Az InSight fúrófejének leeresztése. Forrás: futurism.com

A NASA Perseverance-nak keresztelt roverje folytatná azt a munkát, amit az elődei megkezdtek. Nevét Alexander Mathertől, egy virginiai diáktól kapta, aki, ahogy Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos missziókkal foglalkozó igazgatóságának illetékese nyilatkozta:az „Artemisz generáció” tagja, akik meg fogják tenni azokat első lépéseket az űrben, amelyek majd elvezetnek a Marshoz. A „Perseverance” név remek választás, hiszen az inspiráló munkához kitartásra, állhatatosságra van szükség.

A Jezero-kráter vizsgálata lesz az elsődleges feladata, ahol feltevések szerint 3,5 milliárd évvel ezelőtt tó hullámozhatott, amelyet a környékbeli folyók tápláltak. Erre utalnak a folyami deltákra utaló üledékes struktúrák is, ahol, az esetleges egykor létezett, azóta letűnt élet nyomai után érdemes kutatni.

A Jezero kráter. Forrás: https://mk0spaceflightnoa02a.kinstacdn.com/wp-content/uploads/2018/11/image3-jezerocrater.jpg

Az űrszerkezet tesztelni fogja annak lehetőségét, hogy a marsi atmoszféra szén-dioxidjából oxigént állítson elő, aminek a majdani marsi kolóniák létrehozásában lenne fontos szerepe. Egy drónhelikoptert is visz magával: az Ingenuity lehetne az emberiség első motoros repülése egy idegen planétán.

Az Ingenuity drónhelkopter. Forrás: raketa.hu

Műszerei:

  • Mastcam-Z: kamerarendszer, mellyel a felszíni ásványokat lehet tanulmányozni
  • MEDA: spanyol fejlesztésű szenzor, amely méri a hőmérséklet, megállapítja a szél sebességét és irányát, figyeli a nyomást, a páratartalmat, elemzi a marsi port
  • MOXIE: segítségével a légköri CO2 oxigénné alakítható
  • PIXL: részben röntgen spektrométer, amellyel a kémiai elemeket lehet azonosítani, részben fényképezőgép, mellyel közelképek készíthetők a különböző talajmintákról és sziklákról
  • RIMFAX: norvég fejlesztésű radar a felszín alatti geológiai viszonyok tanulmányozására szolgál
  • SHERLOC: spektrométer, lézer és kamera segítségével keres olyan szerves anyagokat és ásványokat, melyek az egykori víz jelenlétére utalnak
  • SuperCam: spektrométer, lézer és kamera, mely egyaránt vizsgálja a kőzeteket és a talajt, így keres szerves molekulákat

A begyűjtött mintákat lezárt kapszulákban tárolja, majd egy arra alkalmas helyen hátrahagyja azokat. A Mars Sample Return misszió fogja majd 2031-ben begyűjteni ezeket.

Igaz, az indítási időt már harmadjára módosították (legutóbb az egyik folyékony oxigén érzékelő adatai a rendszer abnormális működésére utaltak), de szurkoljunk, hogy arab illetve kínai „kollégája” után július 30-án ez az űrszerkezet is sikeresen elinduljon több hónapos útjára a vörös bolygó felé és 2021. februárjában problémamentes landolás után megkezdhesse munkáját a Jezero kráterben.

A szondát magába foglaló rakéta. Forrás: NASA


Források:
[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11][12][13][14][15][16][17][18][19][20][21][22][23][24][25][26][27][28][29][30][31][32][33][34][35][36]

2020 – A Mars-missziók éve II. rész

Tianwen-1, azaz Kérdések a mennyhez
Kína Mars-missziója

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

A kínai Mars-program. Forrás: Space.com

7. 天何所沓,十二焉分?日月安属,列星安陈?(Upon what are the heavens folded? Where are the twelve stages divided? How are the sun and moon attached? How are the constellations arrayed?)

9. 夜光所德,死则又育?(What virtue hath the moon, That it dies and then is reborn again?)

Szabad fordításban ez annyit jelent: Az égbolt mire támaszkodik? A tizenkét szakasza hogyan tagolódik? A Nap és a Hold hogyan viszonyul egymáshoz? A csillagképek hogyan rendeződnek? Milyen ereje van a Holdnak? Hiszen meghal, de utána újraszületik.

Ezekre kereste a választ Kr.e. a 4.században a híres kínai költő, Qu Juan az”Az Égi kérdések” (Tien ven 天問/天问) című művében.

Qu Juan. Forrás: cnpinyin.com

Kína több, mint kétezer év után újra feltette ezeket a kérdéseket, amikor beszállt az űrversenybe.

Idézzük fel, milyen események vezettek el oda, hogy hamarosan egy újabb ázsiai Mars-indításért is drukkolhatunk!

A Kínai Holdkutató Program a Csang’e nevet kapta. A Holdistennőről elnevezett sorozat a Hold körüli pályán keringő űrszondákat, leszálló egységeket, holdjáró robotokat és talajmintával visszatérő berendezéseket foglalja magába. Az űreszközöket a Hosszú Menetelés rakétacsalád jutatta célba. A program kidolgozói közül meg kell említeni Huang Zijuan geológus és űrkémikust, valamint Szun Jia-dong főtervezőt.

A Holdistennőről pár gondolat idekívánkozik: miután ellopta és lenyelte a halhatatlanság elixírjét, a Holdra repült, ahol ma is él, fehér nyulával együtt. A kínai mitológiában a Jütu Csang’e állata, a kedvesség, a tisztaság és a fürgeség jelképe.

Holdistennő. Forrás: Pinterest


Csang’e-1

2007. október 24.

CZ–3A (Hosszú-Menetelés 3A) hordozórakétával a Hszicsang Űrközpont 3-as számú indítóállványáról indult el. Két földi állomásról irányították, az ország keleti Qingda), illetve északnyugati (Kasgar) részéből. 16 hónapig szolgáltatott adatokat. Első felvételeit 2007. november 26-án küldte, amin a Wan-Hoo kráter látszik.

2009. március 1.

A szonda irányítottan a Termékenység tengerébe (Mare Fecunditatison) csapódott. A kínai szakemberek végig rádiókapcsolatban maradtak az űregységgel.

Csang’e-1. Forrás: en.people.cn


Csang’e-2

Elsődleges célja a majdani Csang’o–3 leszállóegység programjának előkészítése volt. A startot a kínai kommunizmus kezdetének 61. évfordulójára időzítették. A rendkívüli alkalomra való tekintettel kivételesen még a titkosnak számító Hszicsang űrközpontba látogatókat is beengedtek.

2011. augusztus 25.

Megérkezett az L2 Lagrange-ponthoz, ami 1,5 millió kilométerre van a Földtől. Kína volt a világon a harmadik űrhatalom (a NASA és az ESA után), mely el tudott jutni erre a fontos „parkolóállomásra”. Ez az a hely, ahol (kicsit leegyszerűsítve) az űreszközök szabadon lebeghetnek anélkül, hogy bármelyik égitest maga felé vonzaná ezeket.

2012. február 6.

Pekingben ünnepélyes keretek közt mutatták be a Holdistennő sorozat második tagjának felvételeiből összeállított mozaikképet, ami lefedi a teljes Holdat.

2012. decembere

Elhaladt a (4179) Toutatis kisbolygó mellett. Ezáltal Kína bezsebelhetett még egy dicsőséget: a negyedik űrnemzet volt (a NASA, az ESA, és a JAXA után), amelynek sikerült egy kisbolygót közvetlenül (3,2 km-es közelségből!) is tanulmányozni.

A (4179) Toutatis kisbolygóról készült felvételek. Forrás: real.mtak.hu
Mozaikkép a Holdról. Forrás: Space.com


Csang’e-3

2013. december 1.

Elstartolt egy LM–3B (Hosszú-Menetelés-3B) típusú hordozórakétán Hszicsangból, majd öt nap múlva Hold körüli pályára állt.

2013. december 14.

Magyar idő szerint 14:11-kor (30 perccel hamarabb a tervezettnél!) landolt a Szivárvány-öböl (Sinus Iridium) térségében. Ez egy 240-260 km átmérőjű íves becsapódási képződmény az Esők Tengere (Mare Imbrium) északnyugati pereménél. A holdfelszín elérése mindössze 750 másodpercig tartott.

Ezt megelőzően az 1976. augusztus 9-én indított Luna-24 hajtott végre ilyen sima leszállást a Holdon augusztus 18-án.

A Luna-24. Forrás: Russianspaceweb.com
A Luna-24 pályája. Forrás: Russianspaceweb.com

A kínai követőantennák mellett az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei, továbbá a Nyugat-Ausztráliában fekvő New Norcia állomás segített a landolás nyomon követésében, majd később is támogatta munkájával a programot. Thomas Reiter, az ESA interaktív koordinátora és a főigazgató tanácsadója – szabad fordításban – azt nyilatkozta: „Büszkék vagyunk arra, hogy szakértelmünkkel, valamint Estrack-hálózatunk kifinomult technológiájával segíteni tudunk Kínának” (Reiterről azt érdemes tudnunk, hogy két űrrepülése alatt összesen 250 napot, 5 órát és 35 percet töltött a világűrben.)

Az első kínai holdjáró, a Yutu (Jütu, azaz a Jáde Nyúl) a Mare Imbrium (Esők Tengere) vidékét tanulmányozta.

A Csang’e-3. Forrás: real.mtak.hu


Csang’e-4

2018. december 8.

A sorozat negyedik tagja is elindult Hsizicsangból a Hold felé a Hosszú-Menetelés 3B hordozórakétával.

A CSang’e-4 a Hold túlsó oldalán. Forrás: Qubit

2019. január 3.

Ekkor landolt hűséges földi kísérőnk túlsó oldalán, a déli-sarki Aitken-medencében. Ez a Naprendszer legnagyobb ismert becsapódás során keletkezett medencéje, így újabb lehetőséget nyílt a Hold alaposabbbb geológiai vizsgálatára is. Az első elkészült felvételt a hollandiai Dwingeloo rádiótávcső töltötte le. A szonda a Csüecsianó (Szarkahíd) nevű műhold segítségével tartja a kapcsolatot az anyabolygóval, ugyanis közvetlen kommunikáció nem volt lehetséges. Magyar vonatkozása is van a missziónak: a tervezett leszállóhely a 180 km átmérőjű Von Kármán-kráter volt, amit a magyar származású világhírű gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus, a rakétatechnika, hiperszonikus repülés és űrhajózás egyik úttörőjének tiszteletére neveztek el.

A Kármán-kráter. Forrás: csillagászat.hu

Egy újabb orosz űrkutatás-történeténeti emléket kell megemlítenem: a Luna-3 szonda készítette el a legelső felvételeket a Hold túlsó oldaláról 1959. októberében.

Luna-emlékbélyeg. Forrás: Wikipedia


Csang’e-5

2014. október 31.

A Csang’e dinasztia ötödik tagjának hajtómű egysége valamint visszatérő –egysége szétvált a Holdnál. Majd utóbbi (amely a személyszállító űrhajók parancsnoki-visszatérő egységének méretarányosan kicsinyített változata volt) sikeresen vissza is tért a Földre.

A Csang’e-5. Forrás: spacetechasia.com

A holdprogramok után egy igen rövid kitekintés a Mars missziók fele is:


Jinghuo-1

2011. november 9.

Egy orosz (Fobosz-Grunt) és egy kínai (Jinghuo-1 azaz Fifefly, magyarul Szentjánosbogár) kisméretű szonda indult el Bajkonurból, hogy felvételeket készítsen a Mars felszínéről, vizsgálja a bolygó mágneses terét, légkörének összetételét.

A két nemzet űrügynökségeinek igazgatója (Szun Lai-jan és Anatolij Perminov) még 2007.március 26-án írtak alá az erre vonatkozó együttműködési megállapodást.

2012. január 15.

A misszió sikertelenül végződött, az eszközök nem tudták elhagyni a Föld körüli pályát sem, és a Csendes-óceánba csapódtak.

A sikertelen orosz-kínai Mars-expedíció. Forrás: Űrvilág

Láthatjuk, hogy igen alapos és több nagyon sikeres projekt előzte meg a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) főmérnöke, Ge Xiaochun 2020. áprilisi bejelentését. Nem véletlen ez a dátum, hiszen az első kínai műhold, a Dong Fang Hong-1 (DFH-1, ami egy maoista győzelmi dal címe) pontosan 1970. április 24-én startolt.

Dong Fang-Hong-1. Forrás: spacelegalissues.com

A Tianwen-1 azt jelenti, hogy „Kérdések a mennyhez”. Ez annak a versnek a címe, amivel a cikk kezdődött.

Májusban megerősítették, hogy a Long March 5 (a Hosszú-Menetelés sorozat újabb tagja) rakéta indulását 2020. júliusára tervezik Wenchangból.

A Hosszú Menetelés-5. Forrás: globaltimes.cn

A napelemes, hatkerekű rovert (amely körülbelül 240 kg-os, majdnem kétszer akkora, mint a Yütu volt) akkor nevezik el a közvéleménytől beérkező javaslatok alapján, amikor már „dolgozni” fog a vörös bolygó felszínén.

Valószínűleg csak 2021 februárjában éri el a célbolygót. A landolásra 2021 áprilisát tervezik, hogy a kiválasztott leszállási helyet (többek közt az Utopia Planitia-t) tudják részletesen tanulmányozni.

A tervezett leszállási helyek a Marson. Forrás: spacenews.com

Kína az elmúlt években kiemelten kezeli az űrkutatás fejlesztését. Láthatjuk, hogy (az emberes repülések, valamint egyéb sikeres űrprojektjei mellett) a Csang’e sorozattal méltán tagja az űrnagyhatalmak elit klubjának.

A kontinensnyi állam jövőbeli tervei is nagyra törőek: retúr utazás a Marsra, eljutni a Jupiterhez, ellátogatni a jeges gázóriásokig, sőt akár egy azokon túli küldetést is teljesíteni. Akár egy üstökös közelebbi tanulmányozását is el tudnák képzelni. A következő űrállomás megépítésén is gondolkoznak, ahol egy háromfős legénység dolgozhatna.

Ez hasonlatos ahhoz a vízióhoz, amit a SpaceX is felvázol, és amit az MK-1 prototípusról szóló cikkemben egy videó keretében be is mutattam. Csak ebben az esetben kínai rakétákkal közlekednénk és azok tennék az emberiséget interplanetáris fajjá.

Most júliusban Kína lehetne a következő nemzet, amely sikerrel landol a Marson.

De csak lehetne, hiszen ott van a már bemutatott Al-Amal (Hope, azaz Remény, ami az Egyesült Arab Emírségek Mars szondája) és ott várakozik még az a Mars 2020 (az amerikai szonda, ami egy Atlas-5 rakétával startol Floridából).

Az MK-1 prototípusnál azt írtam, reálisnak tartom, hogy a Starshipek lesznek azok, amik hasznos rakományt és embereket fognak szállítani a Naprendszer bolygói között.

De ha megvalósulnak a kínai tervek, akkor akár a planéták közti „hosszú menetelés” is reális lehet.


Források: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31]


2020 – A Mars-missziók éve I. rész

مرحبا الأمل azaz Marhabaan Al-Amal!
Az Egyesült Arab Emirátusok Mars-missziója
(Emirates Mars Mission)

Szerző: Bardóczné Kocsis Erzsó

Ha az Egyesült Arab Emírségekben laknánk, pont így köszönthetnénk ékes arabsággal a 2020. július 14-én útnak induló Mars szondát. Ez annyit tesz: Helló, Remény!

Forrás: justinngphoto.com

Az Egyesült Arab Emírségek (azaz EAE, illetve angolul United Arab Emirates, azaz UAE) hét Emírség egyesüléséből alakult meg. Sivatagával, tengerpartjával, a hagyományos arab és a különleges modern építészeti csodáival nyűgözi le az idelátogatókat. A világ tíz legmagasabb hotelje közül hét is megtalálható itt, köztük a híres Burdzs Al Arab (Arabok tornya).

Forrás: justinngphoto.com

De mi, akik érdeklődünk a csillagászat és az űrkutatás iránt, nem ezért kapjuk fel a fejünket, ha Dubaj nevét meghalljuk.

Menjünk vissza az időben 2009-ig, amikor a MBRSC (Mohammed Bin Rashid Space Center, azaz Mohammed Bin Rashid Űrközpont) a DubaiSat-1, 2013-ban pedig a DubaiSat-2 távérzékelő holdakat indította, amiket még a koreai SI-vel közösen hoztak létre. Napjainkban már maguk építik a KhalifaSat (DubaiSat-3) nevű távérzékelő holdat.

Az Al-Amal ezeket a korábbi tapasztalatokat tudta felhasználni.

Emlékezzünk vissza, hogy  tavaly is volt egy jelentős lépése a UAE-nak! A Szojuz MSZ-15 űrhajó egy orosz, egy amerikai és egy Egyesült Arab Emírségeket képviselő űrhajóssal a fedélzetén startolt 2019. szeptember 25-én a kazahsztáni Bajkonur űrközpontból a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), majd sikeresen becsatlakozott a Zvezda modulhoz.

Forrás: uaebarq.ae

Ez az analóg vezérlésű Szojuz-FG rakéta ekkor repült utoljára. De ez volt az utolsó indítás az űrtörténelmi 1-es starthelyéről is, ahonnan Jurij Gagarin 1961. április 12-én kezdte az első emberes űrrepülést.

Forrás: tellerreport.com

Hazza Ali al-Manszúri egy amerikai, (Nick Hague) illetve egy orosz “kollegával”,(Alekszej Ovcsinin) együtt tért vissza a Földre. 7 napot, 21 órát és 1 percet töltött Föld körüli pályán, 128 alkalommal kerülve meg a bolygót.

Forrás: Űrvilág

2020 pedig a Mars-szondák éve is lehet – nemcsak a SpaceX-é a Dragon sikeres emberes küldetése illetve a reménybeli SN-5/6/7 indítása miatt.

Forrás: thearabweekly.com

A Mars-missziót (Emirates Mars Mission , EMM) Sheikh Mohammed bin Rashid al-Maktoum, aki az UAE miniszterelnöke és alelnöke is egyben, maga jelentette be.

Forrás: Twitter

Az Al-Amal (angolul Hope, magyarul Remény) nevű szonda megvalósítói az EAE Űrügynöksége és a Mohammed Bin Rashid Űrközpont (MBRSC), de jelentős szerephez jutott a Colorado, a Berkeley és az Arizonai Állami Egyetem is.

Forrás: Twitter

Az első arab szonda tervezett indulási időpontja 2020. július 15. A projektben körülbelül 150 tudós, mérnök és kutató vett részt, a csapatnak pedig 34% -a nő.

Forrás: Twitter

Álljunk meg emellett egy pillanatra! Egy arab országról beszélünk, ahol az egyik legfontosabb misszióban résztvevők majdnem fele nő! Ez lehet a másik fontos üzenet, hogy napjainkban is hangsúlyos a szerepük az űrkutatásban!

Forrás: Wikipedia

Omran Sharaf, a projektmenedzser nyilatkozatában elmondta, hogy az ambiciózus tudományos küldetésen kívül az a céljuk, hogy a régió kulturális és tudományos aranykora visszatérhessen. A misszió egyben üzenet az arab fiataloknak, hogy a fejlesztésekkel, az ismeretek bővítésével lehetséges egy szebb, tudományosabb jövő felépítése.

Mint gyakorló pedagógus úgy vélem, nagyon fontos gondolat, hogy a jövő nemzedéke a tudományok irányába legyen terelve, azt mutassuk fel nekik, mint értéket, mint követendő példát.

Forrás: Facebook
Forrás: www.webwire.com

A Hope szondát a japán Mitsubishi H-IIA F42 hordozórakétával a Tanegashima Űrközpontból tervezik indítani.

Forrás: www.thenational.ae

Sarah Al Amiri, az Egyesült Arab Emírségek fejlett tudományokért felelős államminisztere és a Mars misszió projektmenedzser-helyettese egy hétfői (június 8-ai) bejelentésében kifejtette, hogy a misszió készen áll arra, hogy az Al-Amal sikeresen elvégezze az alábbi feladatokat a Marson három tudományos műszerrel, amikkel a vörös bolygó légkörét szeretnék tanulmányozni:

Forrás: Twitter
  • Az EMUS a távoli ibolyántúli tartományban működő, képalkotó spektrométer, ami a Mars termoszféráját fogja vizsgálni, illetve a hidrogén és az oxigén szökését méri

  • Az EMIRS infravörös spektrométer feladata a légkörben lebegő por, valamint a vízjégből álló felhők, az időjárási jelenségek, a légkör általános állapotának megfigyelése

  • Az EXI három ibolyántúli és három látható sávban vizsgálja a Marsot, így színes képet állít elő, valamint megfigyeli a port, a vízjég-felhőket és az ózont is

Forrás: Twitter

A tudományos adatgyűjtés az EMM küldetés elvileg két esztendeig fog tartani, de kiterjeszthető lehet még két további  évvel. A küldetés során 1000 GB adatot szeretnének gyűjteni.

Forrás: Twitter

Az Al-Amal előreláthatólag 2021. februárjában éri el a Marsot. Ez méltó megünneplése lenne az Egyesült Arab Emírségek ötvenedik megalakulási évfordulójának.

Forrás: www.thenational.ae

Az UAE további tervei is vakmerőek: 2117-ig tervezik felépíteni a vörös bolygón az úgynevezett „Science City”-t, azaz a Tudományos várost. Omran Sharaf kiemelte a majdani marsi kolónia létrehozása melletti elkötelezettségét is.

Fotó: Űrvilág

2020-ban, a 71. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszust (International Astronautical Federation, azaz IAF) Dubajban tervezték megrendezni, ám a kialakult járványhelyzet miatt arra csak 2021-ben kerülhet sor.

Ám itt adódik mindenkinek egy remek lehetőség!

Idén október 12–14. között mégis lesz Kongresszus a virtuális térben. Sőt, a szervezők úgy döntöttek, hogy ezt ingyenesen hozzáférhetővé teszik minden érdeklődő számára. A program és a technikai részletek kidolgozása még folyamatban van. Akit érdekel ez a lehetőség, kísérje figyelemmel a 71st IAC – The CyberSpace Edition honlapját!

Végezetül, ahogy egy arab közmondás mondja: Ne add át magad a fáradtságnak! Az erőd meg fog felelni a vágyaid mértékének.

Forrás: Thearabweekly.com

Úgyhogy مرحبا الأمل azaz Marhabaan Al Amal! További sikeres készülődést a reménybeli július 14-i indulásra!

UPDATE: a startot itt lehet nyomon követni!

UPDATE2: többszöri halasztás után, július 20-án eindult a Hope, a közvetítést itt lehet megnézni.

Források:

https://news.abs-cbn.com/overseas/06/10/20/united-arab-emirates-eyes-mission-to-mars

https://twitter.com/i/status/1270777753030160384

http://www.urvilag.hu/urturistak_es_maganurhajok/20180102_emiratusi_urhajos_az_issre

https://ng.hu/tudomany/2019/10/03/visszatert-a-foldre-az-emiratusok-elso-urhajosa/

http://www.urvilag.hu/az_urallomas_es_oroszorszag/20190924_a_szojuz_msz15_urhajo_inditasa_eloben

https://thearabweekly.com/uae-probe-mars-set-launch-next-month-message-hope?utm_medium=Social&utm_source=Twitter#Echobox=1591804603

http://www.urvilag.hu/urszondak_a_marsnal/20170320_az_emirsegek_marsszondaja

https://www.thenational.ae/uae/science/uae-mars-mission-to-answer-unique-exploration-questions-in-july-launch-1.1030757

https://gulfnews.com/uae/science/uaes-mission-to-mars-last-metal-piece-of-hope-probe-installed-1.69787227

https://www.exkluzivutazas.hu/10-erdekes-teny-az-egyesult-arab-emirsegekrol.html

https://www.citatum.hu/cimke/arab_kozmondasok

https://ng.hu/tudomany/2019/10/03/visszatert-a-foldre-az-emiratusok-elso-urhajosa/

http://www.urvilag.hu/urpolitika/20200517_asztronautikai_kongresszus_iden_ingyen_de

Egy magyar Mars-rover születése

Szerző: Lerch Krisztián

Mi a RECON? A RECON csupán egy koncepció, egy fantázia. Nem titkolt célunk, hogy a kész modell 2020 nyarán egy virtuális Mars missziót hajtson végre. Az elkészítésének a valós indoka azonban, hogy ez a kisméretű modellje legyen egy a jövőben megépülő nagyobb méretű rovernek (Big Recon). Ezen a kisebb járművön lesz az utódja megoldásai és a mozgásmechanizmusa tökéletesre kikísérletezve, megkönnyítve számunkra a majdani tervezés folyamatát. A Recon utódja egy teljes méretű rover lesz, ami minden tekintetben és funkcionalitásában egy a jelenlegitől jóval fejlettebb rendszerrel fog rendelkezni. Reményeink szerint a konstrukció be fog kerülni az űrkutatás világába, úgy mint egy alaposan kidolgozott koncepció. Természetesen addig még rengeteg tervezés, munka és tesztelés áll előttünk.

A Recon roverben már létező megoldások lettek alkalmazva. A futóművének az alapja egy régi ötleten, a „rocker-bogie” billenő-forgóváz felfüggesztési elrendezésen alapul, amelyet a NASA előszeretettel használt minden roveres küldetésében. Habár ez a konstrukció nem újkeletű, azonban még mindig ez az egyik legjobban használható futómű megoldás, amit valaha roverekhez alkalmaztak.

A kormányzott kerekek szintén nélkülözhetetlenek a rendszerben. A szerkezet elektronikai részei könnyen beszerezhető alkatrészekből lettek összeállítva, amiből egyenesen következik, hogy a végeredmény nem éppen űripari minőségű, azonban mindent elkövettünk annak érdekében, hogy annak a látszatát keltsük. Számunkra a megjelenés ugyanolyan fontos, mint a funkcionalitás. Hisszük, hogy a megjelenésének is tükröznie kell azt, amire tervezték. Egy kutató robot tervezésénél, fontos szempont, hogy a hajtáslánc, motorok, valamint szervók kifinomultan, megtervezetten mozogjanak. Haladási sebességében a „lassan, de biztosan” jelmondatot végig szem előtt tartva lett megtervezve. A rover nem lesz gyors, de nem is ez a cél. A cél az, hogy lassú mozgás mellett amennyire csak lehetséges biztosítva legyen a hat kerék stabil, csúszásmentes állapota.

Az első modell megközelítőleg 1/3 méretarányban lett megépítve, azért hogy a költségek minimalizálva legyenek. A hossza 32 cm, szélessége zárt panelok állásában 22 cm, míg nyitva 36 cm, magassága 28 cm. Tömege megközelítőleg 2200 g. A rover előre és hátra 46 fokig, míg oldalirányban 42 fokig dönthető borulás nélkül. A szerkezet anyaga teljes egészében alumínium, eltekintve néhány kisebb műanyag alkatrésztől.

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül kerülnek a rover komponensei felsorolásra:

Meghajtás, futómű:

Minden kereket elektromos motor hajt áttételezve. Maximális sebessége 0,5 fordulat (10,5 cm) / másodperc. A rover szélein lévő kerekek kormányozhatóak 140 fokban, ezáltal a rover egy helyben is meg tud fordulni. A futómű egy teleszkóptól, valamint rúgóktól teljesen mentes „rocker-bogie” megoldás. A teszteken használt kerekeket felváltották a végleges, 3D nyomtatott tömör kerekek, melyek alkalmasabbak a Mars terepviszonyaihoz. Ezen új kerekek tesztelése jelenleg folyamatban vannak.

Energiaellátás:

Az energiaellátásról 2 cella Li-Po 5000mAh 20C akkumulátor gondoskodik. Az akku töltését 3 db 18V-os solar panel fogja biztosítani, ami ideális esetben 650mAh-val képes tölteni.

Vezérlés:

A vezérlést több eszköz is végzi majd. A kamerák és a különböző rendszerek bekapcsolását és kikapcsolását, valamint a telemetriai adatok rögzítését egy arduino MCU fogja végezni. Az irányításról pedig egy Hitec Aurora 9 fog gondoskodni PC vezérléssel.

Optikai eszközök:

A rendszer része 3 db kamera (1000TVL FPV Camera 3.6mm Wide Angle Lens), aminek videó képét az irányító központ fogja 5.8Ghz-en. Egy előre és egy hátra néző kamera a mozgatható állványzaton, végül egy kamera a robotkar végén, hogy közelről is meg lehessen vizsgálni a kőzeteket.

Kommunikáció:

Kétirányú kommunikáció fog megvalósulni több frekvencián is. Az arduino wifi-n keresztül a 2.4Ghz-es sávban valamint 433Mhz-en. A videó rendszer pedig 5.8Ghz-en és 1.2Ghz-en, illetve a Hitec Aurora 2.4Ghz-en.

Robotkar:

A teljes 3D mozgást lehetővé tévő robotkar, hat szervóval rendelkezik majd. A kar végén egy mikroszkóp kamera, LED világítás és egy kőzetfúró kap majd helyet. Ennek tervei jelenleg kidolgozás alatt állnak.

Összességében 6db motor, 16db szervó és 3db kamera lesz a rover-en. Az építés közben természetesen még sok részlet megváltozhat, de az irány adott.

A rover már túl is van az első komolyabb tesztjén, ami a szerkezet mechanikai tesztelése volt egy marsi felszínt szimuláló domborzaton. Próbáltunk változatos helyszínekkel, tereptárgyakkal létrehozni egy kis darabot a Marsból. A felhasznált anyagok összetétele, állaga, hasonló a Mars felszínéhez. A valóságban a NASA rovereit a Marson egy csapat mérnök jóval a rover előtt járva próbálja a legoptimálisabb útvonalon navigálni oly módon, hogy a manőverek a legkisebb kockázattal járjanak. Az általunk épített terep legtöbb eleme méretarányosan már vállalhatatlan kockázattal járna egy valós küldetésben, tehát valójában biztosan elkerülnénk azokat. A konstrukció célja nem a hatalmas akadályok megmászása, hanem a váratlan, szorult helyzetek leküzdése. A következő lépésekben az elektronika kiépítése és a robotkar valósul meg. A jelenlegi modell kis mérete miatt, csak korlátozott lehetőségeink vannak a különböző rendszerek roverbe való integrálására. Egyszerűen nincs hely mindennek. Fontos hangsúlyoznunk, hogy ez csak egy kisméretű modell, egy látványterv. Tisztában vagyunk a szerkezet hiányosságaival. Sajnos nem létezik tökéletes mechanikai konstrukció, de igyekeztünk a lehetőségeinkhez mérten a legjobb eredményt elérni. Már most rengeteget tanultunk és tapasztaltatunk, amit a következő modell tervezésénél és építésénél fogunk felhasználni.

Új nevet kapott az Ultima Thule

November 12-én a New Horizons űrszonda által meglátogatott 2014 MU69 jelű kisbolygó, ideiglenes elnevezésén az “Ultima Thule” új nevet kapott: ettől a naptól fogva Arrokoth-nak hívjuk, mely Powhatan (ejtsd: Póhatán) nyelven égboltot jelent.

Az Ultima Thule, új nevén az Arrokoth (NASA)

A NASA New Horizons csapata a Powhatan indián törzs vénjeinek és képviselőinek egyetértésével javasolta ezt az elnevezést az IAU (Nemzetközi Csillagászati Unió) és a Minor Planet Center (Kisbolygó Központ) számára.

A New Horizons pályája a Naprendszerben

Az újonnan felfedezett égitestek esetében fontos szerepet játszik az azokat felfedező műszer(ek) földrajzi elhelyezkedése, elég, ha a hawaii nevű ‘Oumuamua-ra gondolunk, melyet az adott szigetekre telepített műszerekkel találtak meg. Most sincs ez másként, az Arrokoth kisbolygót felfedező New Horizons irányítóközpontja ugyanis az USA Maryland államában található, ezen belül a Powhatan törzs területén.

Forrás: NASA

Üstökösök és felszínformáik

Szerző: Balogh Gábor

Az üstökösök megfigyelései több ezer évre nyúlnak vissza (1). A kínai üstökös-megfigyelések pontosságát csak a XV. században sikerült a nyugati világnak utolérnie. Több száz éves rajzok, leírások maradtak ránk, melyek üstökösöket ábrázolnak, a legkorábbi ie. 613-ból maradt ránk. Európában a legkorábbi ábrázolása 684-ből származik a Nürnbergi Krónikákból, valamint a híres Bayeux-i kárpiton is megjelenik, 1066-ban.

Üstökösök ábrázolása, ie. II. század, Hunan tartomány, Kína (2)

A pontos megfigyelések dacára, az üstökösök igazi természete rejtve maradt. Légköri jelenségeknek vélték őket, és – akárcsak Európában – rossz ómennek tekintették őket. Arisztotelész is úgy vélte, hogy nem csillagászati jelenségekről van szó, hanem az üstökösök az atmoszférában mozognak. Csak 1577-ben jött rá Tycho Brahe, hogy az üstökösök csillagászati jelenségek, hiszen a C/1577 V1 üstökös parallaxisát megmérve, egyértelművé vált, hogy az a bolygóközi térben mozog (3).

A csillagászok számára azonban még mindig távoli, ismeretlen „anyagcsomók” voltak, melyek közül sokak pályaelemeit jól ismertük, de összetételükre csak 1950-ben érkezett Fred Lawrence Whipple-től megfelelő modell, miszerint ezek az objektumok egyfajta „piszkos hógolyók” (4). Későbbi, űrszondákkal való megfigyelések igazolták azt a modellt (5).

De honnan is származnak az üstökösök? A Jupiter távolságánál található az úgynevezett jéghatár – ettől távolabb a jég megmarad, ettől közelebb a Nap felé, a jég szublimál. A Naprendszer kisbolygói és üstökösei, melyek nagy része a Naprendszer legősibb, eredeti anyagát képviselik, olyan „nyersanyag”, melyből a bolygók jöttek létre, kutatásuk ezért is nagy fontosságú. A Naphoz közelebbi régióban, a Jupiteren innen, a kisbolygóövben található a kisbolygók nagy része, az üstökösök viszont főleg a Kuiper-övből (rövid periódusú üstökösök) és az Oort-felhőből (hosszú periódusú üstökösök) származnak. Ezek a kis égitestek viszont migrálnak, geológiailag nincs éles különbség a kisbolygó és az üstökös között. Elméletileg tehát, az üstökösök nagyon porózus, jégből és porból álló égitestek, „piszkos hógolyók” – a kisbolygók pedig főként szilikátokból és fémből álló égitestek. A valóság azonban ennél bonyolultabb, hiszen e két „ideális” égitest között számtalan változat létezik. Vannak vizes kisbolygók, és léteznek kiszáradt üstökösök. A planetológiában ezért a „száraz vagy vizes planetezimál” kifejezést használjuk (6, 7).

A Giotto szonda 1986-ban 596 kilométerre közelítette meg a Halley üstököst, megmérve kiáramló anyagának az összetételét. Ekkor az üstökös mintegy három tonna anyagot lökött ki másodpercenként. Felszínének napsütötte oldalán mintegy 10%-a volt aktív. Területének nagy részét vastag, sötét porréteg borította (8).

A Stardust űrszonda 2004-ben suhant el a Wild 2 üstökös mellett, porszemcséket gyűjtve annak kómájából. 2006-ban juttatta vissza a földre a mintavevő egységét. Az elemzések sokféle szerves anyagot, köztük aminosavakat, valamint alifás vegyületeket találtak. A vas- és rézszulfidok jelenléte pedig a folyékony víz létét bizonyítja az üstökösön (9). A szonda 2011-ben 181 kilométerre a Tempel 1 üstökös mellett is elhaladt.

A Rosetta, és leszállóegysége a Phylae, 2014-ben ért a 67P/Churyumov–Gerasimenko üstököshöz. A mérések 16 féle szerves anyagot mutattak ki, négyet közülük itt először. Első ízben készültek képek egy üstökös felszínén (10).

67P/Churyumov–Gerasimenko üstökös valós színekben. Forrás: ESA/Rosetta

Az az idő egyre távolabbinak tűnik, amikor az üstökösök csak távoli „anyagcsomók” voltak a csillagászok számára. Eljött az a korszak, amikor az üstökösöket már geológus-szemmel is lehet vizsgálni.

A 10 kilométernél nagyobb üstökösök belsejében tehát folyékony víz lehetséges, melyet alumínium- és vas-izotópok bomlása melegít (11,12).

Egy üstökös felépítése. A szerző saját grafikája

Belseje nagy porozitású, szerkezetének 60-80%-a üreges, szenes kondrit (18) és jég alkotja. Napközelben felszíne felmelegszik, szublimációs folyamatok kezdődnek a Nap által megvilágított területeken. A kilökődött anyag porszemcsékből és gázokból áll, de megfigyeltek csak gázkibocsájtást is, tehát a felszín alatti részek összetétele és szerkezete helyenként változó.

A kilökődött anyag porszemcsékből és gázból áll. Forrás: ESA/Rosetta

Egyes területek hamar kigázosodnak, kialakul felettük egy kemény, 10-50 cm vastag poros, réteges, inaktív réteg (17). A hiányzó anyag miatt azonban ez a kéreg beszakadhat, ismét elindítva egy kigázosodási folyamatot. Napközelben, a felszín több métert is süllyedhet rövid idő alatt. A felszín aktív kürtők, beszakadások tagolják (13, 14).

Egy kétszáz méteres aktív kürtő. Forrás: ESA/Rosetta

Máshol, nyugodtabb területeken, napi jégciklust figyeltek meg. A 12 órás nap során, a helyi hajnalon, a felszíni jég szublimálni kezd. Délben, a néhány centiméteres mélységből is párologni kezd a jég, majd éjszaka, amikor a felszín gyorsan lehűl, az alatta levő rétegek viszont még melegek. Ezekből a rétegekből azonban folytatódik a párolgás felfelé, a hideg felszín felé, ahol is kifagy. Másnap, hajnalban, a szublimáció újra elkezdődik (16).

A napi jégciklus (16)

A Rosetta ottléte alatt számos változás történt az üstökös felszínén, különösen akkor, amikor az üstökös napközelben volt. Sima terepen kialakuló kör alakú mintázatok például napi néhány méterrel is nőttek. Az úgynevezett nyaki régióban, mely az üstökös két részét köti össze, törésvonalak jöttek létre, valamint több méteres sziklák vándoroltak csaknem 100 métert.

Törésvonal a nyaki régióban. Forrás: ESA/Rosetta
Egy 30 méteres szikla 140 métert mozdult el. Forrás: ESA/Rosetta

Megfigyelték az üstökös első csuszamlását is, amikor egy hatalmas sziklafal összeomlott, láthatóvá téve a mélyebben fekvő, frissebb, jégben gazdag rétegeket (15).

A földcsuszamlás láthatóvá tette a frissebb, mélyebben levő rétegeket,
melyek jégben gazdagabbak.
Forrás: ESA/Rosetta

Az egyik legváratlanabb felszíni formációt a Hapi régióban, a „nyakban” találták. Az üstökös és a napszél kölcsönhatásának egy érdekes jelét találták itt meg – eolikus hullámokat (19, 20, 21, 22), akárcsak a Földön, vagy a Marson. Természetesen, az üstökösökön nincsen olyan légkör, ami lehetővé tenné a porszemcsék szél általi szállítását, itt a napszél végzi el ezt a munkát.

Eolikus hullámok a nyaki régióban. Forrás: ESA/Rosetta

Források:

  1. Chinese Oracle Bones, Cambridge University Library.
    http://www.lib.cam.ac.uk/mulu/oracle.html
  2. China Arts, Volume 1st, Wen Wu Publishing, Beijing, China, 1979-10
  3. A Brief History of Comets I (until 1950). European Southern Observatory. http://www.eso.org/public/events/astro-evt/hale-bopp/comet-history-1.html
  4. Whipple, F. L. (1950). “A comet model. I. The acceleration of Comet Encke”. The Astrophysical Journal. 111: 375.
    https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/1950ApJ…111..375W
  5. List of comets visited by spacecraft
    https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_minor_planets_and_comets_visited_by_spacecraft#List_of_comets_visited_by_spacecraft
  6. Workshop From Dust to Planetesimals. https://web.archive.org/web/20060907075604/http://www.mpia.de/homes/fdtp/
  7. Planetesimals: Early Differentiation and Consequences for Planets. Linda T. Elkins-Tanton, Benjamin P. Weiss, 2017, ISBN 9781107118485
  8. J. A. M. McDonnell; et al. (15 May 1986). “Dust density and mass distribution near comet Halley from Giotto observations”. Nature. 321 (6067s): 338–341.
  9. LeBlanc, Cecile (7 April 2011). “Evidence for liquid water on the surface of Comet Wild 2”
    https://earthsky.org/space/evidence-for-liquid-water-on-the-surface-of-comet-wild-2
  10. “Europe’s Comet Chaser – Historic mission”
    http://www.esa.int/Science_Exploration/Space_Science/Rosetta/Europe_s_comet_chaser
  11. Pomeroy, Ross (March 2016). “Large Comets May Have Liquid Water Cores. Could They Contain Life?”. Real Clear Science.
  12. Bosiek Katharina, Hausmann Michael, and Hildenbrand Georg. “Perspectives on Comets, Comet-like Asteroids, and Their Predisposition to Provide an Environment That Is Friendly to Life.” Astrobiology. March 2016.
    https://doi.org/10.1089%2Fast.2015.1354
  13. Vincent, Jean-Baptiste; et al. (2 July 2015). “Large heterogeneities in comet 67P as revealed by active pits from sinkhole collapse”. Nature. 523 (7558): 63–66.
  14. Ritter, Malcolm (1 July 2015). “It’s the pits: Comet appears to have sinkholes, study says”. Associated Press.
    http://apnews.excite.com/article/20150701/us-sci–comet_sinkholes-11254d29fb.html
  15. Byrd, Deborah: Landslides and avalanches keep comets active.
    https://earthsky.org/space/landslides-avalanches-comet-67p-key-long-term-activity
  16. ESA’s Rosetta data reveals evidence for a daily water-ice cycle on and near the surface of comets https://phys.org/news/2015-09-esa-rosetta-reveals-evidence-daily.html
  17. Structure and elastic parameters of the near surface… https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0019103517304165
  18. Chemistry of Organic Species in Comet 67P
    http://elementsmagazine.org/2018/04/16/rosetta-mission-organic-species-comet-67p/
  19. Eolikus folyamatok és formák
    https://www.studocu.com/en/document/szegedi-tudomanyegyetem/geomorfologia-foeloadas/past-exams/foeldrajz-bsc-allamvizsga-8-tetel-eolikus-folyamatok-es-formak/2369899/view
  20. Redistribution of particles across the nucleus of comet 67P/Churyumov-Gerasimenko
    https://www.aanda.org/articles/aa/abs/2015/11/aa26049-15/aa26049-15.html
  21. Aeolian ripples in the Hapi region
    https://sci.esa.int/web/rosetta/-/56796-aeolian-ripples-in-the-hapi-region-osiris-nac
  22. Interaction of the solar wind with comets: a Rosetta perspective
    https://royalsocietypublishing.org/doi/full/10.1098/rsta.2016.0256

Nem sikerült a Chandrayaan-2 Holdra szállása

Az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) Chandrayaan-2 leszállóegységének küldetése 2019. szeptember 6-án sikertelenül végződött. A Vikram nevű leszállóegység és a Pragyan nevű rover a magyar idő szerint késő estére tervezett leszállás során, körülbelül 2 kilométerre a holdfelszín fölött elvesztette a kapcsolatot a földi irányítóközponttal, és nagy eséllyel a Holdba csapódott.

A Chandrayaan-2. (ISRO)

A leszálló egységből érkezett adatok elemzése már folyamatban van, továbbá az ISRO szakemberei igyekeznek továbbra is felvenni a kapcsolatot a leszálló egységgel, abban a reményben, hogy az űrszondának sikerült a “puha” landolás. Emellett a továbbra is a Hold körül keringő Chandrayaan-2 is a leszállóegység nyomába ered. A landolás nyomon követte az irányítóközpontból Narendra Modi, az indiai miniszterelnök is.

Feszült percek az irányítóközpontban. (ISRO)

Ha a Vikram küldetése sikerrel járt volna, akkor az Egyesült Államok, Oroszország és Kína után India lett volna a negyedik olyan ország, melynek űrszondája leszáll égi kísérőnkre, ez az álom azonban meghiúsult. Így Izrael után egy újabb gazdasági-tudományos-műszaki nagyhatalomnak sem sikerült a Holdra letenni az űrszondáját, mely azt bizonyítja, hogy a Hold még mindig igen nehéz célpont, hát még a Mars!

A landolás közvetítését itt lehetett nyomon követni.

Elindult a Hold felé a Chandrayaan-2

Szerző: Planetology.hu

Bő egy hetes csúszást követően elindult égi kísérőnk felé az indiai Chandrayaan-2 űrszonda. Az űreszközt eredetileg július 14-én tervezték volna fellőni, egy műszaki hiba miatt azonban el kellett halasztani az indítást.

Az indítás pillanata. Fotó: ISRO
A tervezett leszállóhely. Fotó: ISRO

India második holdszondája a tervek szerint szeptember elején landol a Hold déli sarkvidékén.

Forrás: ISRO